Nemzeti Ujság, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
Szerzegetőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kerület, Honvéd utca 10. Telefon : 127—46, 127—47, 127—48, 127—49 és József 66. Fiókkiadóhivatal: IT, Duna u. 6. Telefon : 12?—08 és Teréz körút 62. Telefon : 121—41. KERESZTÉNY POLITIKAI HAPILAP / H*,?! PflDÁSW ' "»2? MOV. Z1 '''{J . ... Ára lO korona ' ’ J.922 november 1. ÍV. évfolyam 249. szám. NEMZETI ÚJSÁG Előfizetési ár« Egy hónapra 200 kor., negyedéire 660 kor. Egyet szám 10 kor. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint, Reklamációk: 19—25. Horpadt sírok fölött Akinek otthona van és szíve van, az tudja, hogy a temető olyan bútordarab a családban, mint minden más, amit az ember már nagyon megszeretett és nagyon megszokott, öreg, ösmnehagyott fotográfiák a subláb tetején, egy pipatórium, amelyből a dohány örökre elfogyott, egy legyező a tunikák korából, egy karosszék, amelyhez nyúlni nem szabad, poharak, amelyekből inni szentségtörés, csákók a falon, kard a fogasra téve és parányi topánkák egy bölcső fölött. Mind-mind az elköltözöttek lelkéből egy-egy ideát felejtett darab, ezek adják az otthon illatát és melegét, amelyet a szobákba szorult téli estéken nem ad meg a kályha, a jólét és a süppedő kényelemben való gazdag hivalkodás, ezek azok a kincsek, amelyek előtt értetlenül, de mély és irigy tisztelettel áll meg az idegen, mert érzi, hogy legfeljebb megvásárolhatja egyiket, vagy másikat, de az övé nem lehet soha. Ezek beszélnek hozzánk a virrasztó éjszakákon, ha megroppan az öreg subláb oldala, vagy a pohárszéken halk koccintással fölcseng az üveg, ez az a beszéd, amelyet nem ért más, csak a megszólított családtagok, akiknek az életéhez, a szomorúságához, az öröméhez és a kalendáriumához ez a temetői hangulat szorosan hozzátartozik. És nem lenne teljes az év, nem lennének nyugalmasak az ünnepek, ha mindszentek estéjén nem vándorolhatnánk el a sírkertek ködös alkonyába, ahol a kegyelet kigyúlt lángjai fölött lelkünkben felsugárzik az emlékezés és lezárt szemhéjaink káprázatában egy évben egyszer viszontlátjuk az elmosódott arcokat. Ez a borongós őszi este olyan bútor a lelkünk otthonában, amit az ember már nagyon megszeretett és nagyon megszokott és mindszentek estéje nélkül olyan sivár lenne a lelkünk, mint a kihurcolt bútorok után bámuló üres falak. Ha ma este végigrepülne hazáján a szárnyra kapott magyar gondolat és a kigyúrt sírkertekben benézne a lelkek ablakán, a szemeken, amelyeket homályosra fogott a könnyek harmatozása, kevés, nagyon kevés bútort találna a lelkek otthonában, talán egyet sem olyat, amely azelőtt a szelíd családi ünnepek oltára volt. De látna magános, lézengő embereket a temetők utain, akik szent irigységgel szemlélik az apró gyertyalángok körül térdelő családokat, s akik árvaságuk keserű súlya alatt legörnyednek egy elhagyott sír elé, a feledés vastagra hullatott avarja fölött mécset gyújtanak és ők is lezárt szemekkel kutatják az elköltözöttek arcvonásait. A képzelet pedig megnyitja előttük a távolságok ködtengerét és a látomások meghasadt kárpitja mögött a kedvesek arcvonása helyett látják a messze temetők kigyult tízeit, ahol az avarral behullatott sirok fölött koldus ruhában áll ott az orgona és alatta, a horpadt sir hátán, mécset éget egy szomorú idegen. Ezek azok a mécsek, amelyeket mindszentek estéjén a bozóttal benőtt öreg temető jeltelen sírjain láthatunk, igen, ezek azok a mécsek, amelyek itt egy áldott öreg úr emlékét égetik, aki a Garamvölgy szelid lankásain, vagy az erdélyi hegyek meredek lábánál pihen, ott pedig egy másik öreg urét, akinek sírját a szomorú idegentől elzárta a határ. És igy ápoljuk mi, szomorú magyarok, az egymás sírjait. Vájjon meggondolták-e azok, akik a győzelem parancskiadásakor a fiút eltaszították az apja sírhalma mellől, hogy mit jelentenek a családban és a nemzetben a meggyalázott ünnepek? Vájjon meggondolták-e az elevenek és holtak felett ítélkező nagy urak, hogy a temetők ereje minden élők hatalmánál nagyobb? Mert ma este kijön velem a temetőbe a kisfiam és látni fogja az apját az öreg temető egyik behorpadt sírhalma fölött, amint összeszámított fogakkal néz az elveszett égtáj felé, látni fogja az apját sírni egy idegen ember porló csontjai fölött, akiről csak annyit tud, hogy magyar földben pihen, és látni fogja az apja szemében a gyűlölet fellobogását, amely a szelíd őszi ünnep szentségtörése lesz. Látni fogja és az támad a lelkében, amelyet hiába tapogat a nyiladozó értelme, még nem ért. Csak annyit tud és annyit érez, hogy valaki az apját megbántotta nagyon, mert mogorva és szomorú vagyok. És ha megkérdi, hogy „mért sírsz, apám“, mit feleljek neki? Beojtsam a zsenge lelkébe azt a rettentő mérget, amelynek nincs jó imádsága, nincs jó ünnepe, csak mindenre elszánt akarata és égető szomjúsága van megtorolni a temetőinkben esett gyalázatot?! Avagy itt, az álmok és a pihenések közt jében adjam át neki a tőrt, amellyel egykor gyilkolni fog?! ... Nem felelek neki. Érezze meg, mert meg kell éreznie, hogy lelkében az ünnepek helyén szakított űrt betöltik a sötét várakozású hétköznapok, s hogy nyiladozó lelkén a kegyelet virága egy szent bosszú és kötelező megtorlás gyümölcsébe érik. Meg kell éreznie, mert a fiam. És megérzi minden magyar apának a gyermeke, aki mindszentek szolid estéjén az apját egy idegen, behorpadt sír fölött sírni és lázadni látja. Apák! Vigyétek a temetőbe a fiaitokat! v.*V ' / tv / jy A népszövetségi bizottság változtatást óhajt az osztrák pénzügyi programban Újabb tárgyalásokra van szükség Bécs, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Hainisch szövetségi elnök tegnap fogadta a Népszövetség megbízottait A fogadáson résztvevő politikai vezérek úgy nyilatkoznak, hogy a népszövetségi megbízottak az osztrák kormány pénzügyi programjában változtatásokat kívánnak. Ily értelemben már tárgyalások folynak az osztrák bizottsággal is, melynek tanácskozásai előreláthatóan pénteken végződnek. Szombaton a kormány a megváltoztatott pénzügyi programot a népszövetségi gyűlés külön összehívandó ülésén terjeszti elő. Az ülésen a kancellár és a pénzügyminiszter mond bevezető beszédet. Mérsékelt külpolitikát és belső munkát Mrchel Mussolini Az iti hormány eskütételeteszeneltek a felvonult fascisti csapatok Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefon jelentése Pécsen át.) Tegnap éjjel 11. órakor a fascisták elrendelték az általános mozgósítás leszerelését. Ezt az intézkedést a következő felhívásban hozták nyilvánosságra: Olaszország faseiatái! Mozgalmunkat győzelem koronázta. Pártunk vezére úgy kifelé, mint befelé birja a politikai hatalmat. Míg az új kormány diadalunkat azoknak nevével avatja fel, akik vizen és szárazon a fascista mozgalom úttörői voltak, a nemzeti kibékülés létrejöttéhez összegyűjti az összes pártoknak a haza iránt készséges polgárait Az olaszországi fascismus sokkal okosabb, semhogy győzelmét túlhajtaná. Fascisták! A legfelsőbb vezérlő bizottság visszaadja megbízatását a pártvezetőségnek és köszönetet mond bátorságtok és fegyelmezettségtek csodálatos bizonyságáért A haza jövője érdekében nagy érdemeket szereztetek. Szereljetek most le ugyanabban a tökéletes rendben, amelyben összegyűltetek, hogy az olasz történelem egy új korszakát előkészítsétek. Térjetek vissza a rendes munkához. Olaszországnak tevékeny munkásokra van szüksége, hogy boldogabb sorsa felviruljon. Amit az utóbbi napokban a hatalmas szenveRóma, október 31. Mussolini és minisztertársai ma letették az esküt a király kezébe és ezáltal hivatalosan is átvették Olaszország kormányzását. Úgy Mussolini, mint összes minisztertársai hosszú szalonkabátban, fényes cilinderekben jelentek meg, ami által felkeltették annak az emlékét, amikor még Turáti és Biasciati szocialista politikusok jelentek meg a király előtt. Az ellentét annál élesebb volt, mert az utóbbi két szocialista közönséges útval ruhában és puha kalappal járult a király elébe. A király minden egyes minisztert szívélyesen üdvözölt és mindegyiknek szerencsét kívánt ahhoz a nehéz munkához, amelyre vállalkoztak. Egyúttal kijelentette azt is, hogy szerencsét kíván az országnak ahhoz, hogy ilyen miniszterei vannak. (MTI.) Róma, október 31. A Mussolini-kormány eskütétele a következő formaságok szerint történt. A király elolvasta az eskümintát, mely így hangzik: Esküszöm, hogy hű leszek királyomhoz és törvényes leszármazottjaihoz. Esküszöm, hogy hű leszek az alkotmányhoz és az állam alaptörvényeihez, melyek elválaszthatatlanok királyom és annak törvényes leszármazottjai érdekeitől, valamint hazám boldogságától. Mussolini, aki a miniszterekkel együtt a király körül állva hallgatta az esküminta felolvasását, erre előlépett és karjait fölemelve, hangosan mondta: Felséges uram, mindezekre esküszöm! A király annyira meg volt hatva, hogy megölelt® ,és megcsókolta Mussolinit. Mély és a lélek felséges nagysága megalkotott, annak sikerét kicsinyesség ne zavarja meg. Az esetleges összeütközések kikerülésére Mussolini egy napiparancsban szigorúan megtiltotta, hogy a leszerelő fascista csapatok a kaszárnyákból fegyver és töltényt vigeznek magukkal. Mussolini idővel a mérsékelt szocialistákat is le akarja vonni Róma, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Mussolini a Corriere della Sera római tudósítójának a következő kijelentést tette: lemérje be, hogy a világtörténelemben egyedül álló forradalmat hajtottunk végre. Megcsináltuk forradalmunkat s az üzemek nem szüntették be működésüket, a kereskedelmet nem zavartuk meg, a földmivelőket mezei munkájukban nem hátráltattuk s a munkásokat a gyárakból nem űztük ki. Ez a modern forradalom. Most koalíciós kabinetet alakítok s remélem, hogy a helyzet tisztultával még a mérsékelt szocialisták is részt vesznek kormányomban. Mussolini után a többi miniszterek ugyanezen formaságok szerint tették le az esküt. Az eskütétel után a király néhány percig behatóan beszélgetett Mussolinivel, aki később visszahajtott hivatalába, a belügyminisztériumba, miközben a fascista testőrségnek nehéz munkát adott a tömeg rendbentartása, mely vállain akarta Mussolinit hivatalába vinni. (MTI.) Milyen irányba halad az új olasz billpotitba ? Bécs, október 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának telefonjelentése.) Illetékes olasz forrásból a Nemzeti Újság tudósítójával Olaszország új külpolitikai helyzetére vonatkozólag a következőket köztik: A Havas-ügynökség részéről közölt állítólagos új olasz kormányprogramm alig tarthat számot hitelességre. Igaz az, hogy a fascisták a rapallói szerződés ellen állást foglaltak s egyéb kérdésekben is, így a fiumei és a dalmáciai problémában, független olasz politikát követelnek. Azonban egyáltalában nem tehető fel, hogy Mussolini ezeknek a kérdéseknek felgöngyölítésével épp most veszélyes helyzetet teremtsen. Ha a fascisták vezérének politikája harcias politikának bizonyulna, népszerűsége nyomban súlyos megrázkódtatást szenvedne. Ugyancsak sok nehézség támadna azoknak a tárgyalásoknak során, amelyek, a washingtoni megegyezésnek és a Versailles,a békészensődés határozatainak megváltoztatását céloznák, ami az előfeltétele a Mussolini-kormány állítólagos ama óhajtásának, hogy a jóvátételi összegekből Olaszország számára nagyobb részt kíván biztosítani. A Mussolini-kormány letette az esküt a király előtt