Nemzeti Ujság, 1923. november (5. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-01 / 247. szám
Bethlen István gróf Benes beszédéről Mint a MTI jelenti, Bethlen István gróf miniszterelnök a csehszlovák külügyminiszternek a prágai parlamentben Magyarországra vonatkozólag tett előterjesztéséről a következő kijelentést tette: — Benes külügyminiszter annak beszámolójából elégtétellel állapítom meg, hogy utólag szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt, hogy a kisantant a rekonstrukció és együttműködés politikáját óhajtja Magyarországgal szemben követni. Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaim folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni Kifejezésre jutott ez a törekvés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodásokban is, melyeket közvetlenül visszajövetelem után és azóta is többször ismertettem. Ezek voltak azok a pontok, melyekre vonatkozólag — mint Benes úr is kijelentette — tényleg megegyezni sikerült. — Közismert tény, hogy a további megállapodásokat kapcsolatosan a népszövetségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásaival fogyok a többi államokkal egyetértőleg kidolgozni. — Teljesen egyetértek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásra utalt szomszédok politikáját kell hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter habár újólag hangsúlyozza, hogy nem nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni — amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszautasítani —, mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, nevezetesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. — Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, melyet Benes külügyminiszter úr beszédében felemlít, utalnom kell e tárgyban már számtalanszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerinti az a kérdés, hogy az egyes úgynevezett emigránsok a fennálló magyar törvényekkel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is, hogy büntetés nélkül hazatérhetnek-e vagy neon, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróság által döntendő el. Sir Eric Drummond cáfolata A Népszövetség Budapesten időző főtitkára, Sir Eric Drummond, aki Bukarestben (a román távirati iroda jelentése szerint) a külügyminisztériumban tartott lakomán Magyarországnak „szigorú ellenőrzés alá helyezéséről" beszélt volna, az Új Nemzedéket a következő kijelentés közzétételére hatalmazta fel: — Mindössze az történt, hogy a beszédéről beszámoló táviratokat a szokásos rövidítésekkel küldték el. Ki sem ejtette a „szigorú ellenőrzés“ kifejezést. Csak azt mondotta, hogy az európai, sőt az amerikai pénzpiacok helyzete annyira nehéz és válságos, hogy a legkomolyabb garanciákat kell adnia annak, aki kölcsönt felvesz. — Bukarestben — úgymond — egyáltalán nem beszéltem, a kölcsönnek semmiféle nehézségéről sem. Az egészre vonatkozóan pedig ki kell jelentenem, hogy nem ismerem a Magyarországot környező államok kívánságait, amelyek még majd a következő tárgyalásokon fognak kitűnni és így a kérdésről érdemileg nem is nyilatkozhatom. A belpolitikai ellenőrzés már elvileg is lehetetlen, hiszen a Népszövetség alapgondolata az, mint azt Ausztria esetében is megmutatta, hogy teljesen tiszteletben tartva a nemzetek szuverenitását, minden kérdést a kormánynyal egyetértésben old meg. A Népszövetség nem más, mint a kormányok társulása avégből, hogy vitás kérdésekben megoldásokat találjanak. Nem lehet tehát hasznára, ha egyes államokat arra kényszerítenek, hogy saját álláspontjukkal nem, egyező álláspontot foglaljanak el. Temető a vasút mellett Hiába csenget vonatcsengő ezeknek, akik itt pihennek. Mit, boldogok! Már nem utaznak, ők már végleg hazamehettek. De jó is lehet hazaérni S nem csomagolni soha többé. Nem izgatódni, nem utazni. Pihenni békén, mindörökké Az élet búgó zsivajából A csöndes temetőbe térni. , Többé nem tudni semmiről sem és lekésésektől nem félni. Nem hallani voltatok füttyöt, Emberek undok törtetését. Nem félni veszélyes utaktól. Elérni az út biztos végét. S pihenni oly békén, nyugodtam. Mint gyermek pihen bölcsőjébe. Csakhogy a gyermek még nem tudja, hogy mily nagy gyönyörben van része. Csak aki élt és elfáradva Végtére pihenőre térhet. Az tudja csak, milyent teher vagy, te bolondul száguldó élet. S ti boldog lelkek, akik fentről ránk, földiekre, ideláttak. Minket, nyomorult utazókat. Képzelem, hogy mennyire szántok . . . Vértesig Cyala. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1923 novembere Világpolitika A német jóvátétel! kérdésben az angol kormány még mindig összeegyeztetni iparkodik a maga terveit Franciaország álláspontjával, bár egyre valószínűbb, hogy az angol—amerikai javaslat nem fog pozitív eredményre vezetni. A Poincaré által követelt korlátozás ugyanis annyira megszorítja a tervezett szakértő bizottság működési körét, hogy annak aligha lehet más szerepe, mint a múlt évben összehívott bankárbizottságnak. Poincaré gondosan ügyel arra, hogy a jóvátételi bizottságé maradjon a döntő szó és nem hajlandó megengedni, hogy a szakértői bizottság határozatokat is hozzon. Egyelőre még tárgyalás folyik London és Pária között arra nézve, hogy mely hatalmak küldjenek megbízottakat a szakértői bizottságba, a kormányok hogyan nevezzék ki ezeket és a bizottság mikor kezdje meg munkáját. Abban az esetben, ha Curzon lord külügyminiszter tagja lesz az angol szakértői delegációnak, valószínű, hogy Poincaré is részt vesz mint tag a bizottság tárgyalásaiban. A Westminster Gazette szerint az értekezlet erkölcsi hatása fontosabb lehet mindannál, amit az értekezlet elér és hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya nagy jelentőséget tulajdonít saját szakértői nézetének- Washingtonban úgy vélik, hogyha a szakértő bizottság Németország fizetőképességének hiányát állapítja meg, egyetlen kormány sem fog elzárkózni a jóvátétel revíziója elő. Ez lehetséges, de viszont kétségtelen, hogy a francia kormány annál szilárdabban fog ragaszkodni a kezében levő zálogok megtartásához. A szakértő bizottság révén talán fizetési könnyebbségekhez jut Németország, a megszállott területek azonban továbbra is Franciaország hatalma alatt maradnak. A jóvátételi bizottság az angol delegátus erélyes fellépésére elhatározta, hogy a német jegyzék megvitatását elhalasztja addigra, míg a szövetségesek közt a szakértőbizottság ügyében megindult tárgyalás be nem fejeződik. A bizottság létrehozása most már biztosítottnak látszik, mert a szövetségesek valamennyien hozzájárultak a szakértői értekezlet megtartásához és ezek szerint megkérhetik az Egyesült Államokat, hogy nevezze meg képviselőit. Páriában azt hiszik, hogy ha Morgan bankár nem fogadná el a megbízást, Elian Boot fogja Amerikát képviselni a bizottságban. A párbaj írta: Rezek Román Hogy szép volt-e a lány, Orbán Klára Bodony számára mindenesetre a legszebb, hiszen ő, az igazán szép jövőjű katonatiszt mérette mondott le a rangjáról és beállott sörgyári hivatalnoknak. Bizonyos, hogy Bodony megboldogult édesapja, a tábornok, haragosan fordult meg sírjában. Tán csoda! Világéletében semmi egyébtől sem óvta a fiát, mint a vadregényes házasságtól és íme, amikor épp arra kerülne a sor, hogy a fiú bejusson a vezérkarba és ott feltűnést keltsen, hát jön egy lány, egy sárosi, végzett földbirtokos lánya — jaj, ne is beszéljünk erről! De bármint vélekedtek is a rokonok, ismerősök, akkoriban csak egy boldog ember volt Pesten, Bodony Pedig ugyancsak meg kellett dolgoznia, hanem ő épp ezt akarta; különmunkát is vállalt, éjfélig robotolt. Főzni kitűnően tudott az asszony, de Bodony nem engedte. Az asszony arra való, hogy tündökölnöm a férj meg hogy dolgozzék. Klára fel is tűnt mindenfelé, mert aki egy ideig nem látta, úgy vette észre, hogy az asszony egyre szépül, a boldogság teszi folyton virulóbbá, — micsoda öröm is ez, édes Istenem! Bodony fél kettő tájt ért Kőbányáról a városba, csöndes, jó helyen megebédeltek, délután tovább szórakozhatott az asszony, este pedig nem egyszer kérdezte a férj: — Tudja-e, mitől félek, édes! Hogy maga a csókjaimtól úgy fogy el egyszer, mint a cukor . .. Elmúlt az ősz, a tél és amikor megint reájuk tavaszodott, elfoglalták a bizalmas sarokhelyüket a vendéglő kerthelyiségében. Fél kettőtől csak félháromig ért rá Bodony, ez az idő föl is ért a mézzel, mégis ezalatt a suhanó óra alatt történt a végzetes baj. [Valami sohsem látott ur ,talált a kerthelyi ..Ne Társóim csodáhal a Népszövetségtől. Paul Mantoux és Marcel Hoden előadása a Külügyi Társaságban (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Külügyi Társaság ma délután 5 órakor diszülést tartott a Parlament delegációs termében Wlassics Gyula báró elnöklésével. Az ülésen Paul Mantoux, a Népszövetség politikai osztályának igazgatója és Marert Hoden, a Népszövetség információs osztályának vezetője tartottak nagyérdekű előadást a Népszövetség eddigi működéséről és technikai szervezetéről. Wlassics Gyula báró üdvözölte az Illusztris vendégeket, majd Paul Mantoux ült az előadó asztalhoz és mindenekelőtt a Népszövetség megalakulásának körülményeit ismertette. Ezután áttért azoknak a kérdéseknek az ismertetésére, amelyeket a Népszövetség közbentettévá sikerült eredményesen megoldani Sajnos — mondotta — a jóvátételi kérdés megoldása az érdekelt nagyhatalmak akarata folytán nem került a Népszövetség hatáskörébe és így annak elintézésére ennek a szervezetnek nincs semmiféle ingerenciája. A Népszövetség munkakörének egyik legfontosabb része a lefegyverzés kérdése, amely ezidőszerint az illetékes szakbizottságot foglalkoztatja. A mai helyzet — sajnos — nem engedi remélni, hogy ebben az irányban a Népszövetség a közeljövőben lényegesebb eredményt érhetne el. Előadását azzal fejezte be, hogy a Népszövetség működésétől nem kell csodákat várni, mert az egyes államok szuverenitása megmaradt, de a Népszövetség mindenesetre alkalmas arra, hogy az államok között felmerülő konfliktusokat segítsen elhárítani és olyan terrénumot találni, amelyen a békés megegyezés lehetséges. A tapsokkal honorált előadás után Marcel Bodes, a Népszövetség információs osztályának vezetője ismertette a Népszövetség technikai szervezetének működését Elmondotta, hogy a Népszövetséget a minden évben egyszer, szeptember havában összeülő közgyűlés, a népszövetségi tanács és a különböző szakbizottságok alkotják. A közgyűlésnek 52 tagja van, annyi, mint ahány állam lépett be a Népszövetségbe. A népszövetségi tanácsnak négy permanens tagja van, ezek Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán s ezenkívül hat választott tagja, amelyek az idén Belgium, Spanyolország, Brazília, Svédország, Uruguay és Csehország. Az egyes szakbizottságokban, vagy komitékban szakértők foglalnak helyet, akik kellő tanulmányozás után bocsátják az ügyeket a közgyűlés elé. A Népszövetség főtitkársága kizárólag előkészítőszerv s a Népszövetség határozatainak végrehajtója. Wlassics Gyula báró meleg szavakban köszönte meg az előadóknak értékes felolvasásukat. A Nemzetek Szövetségének Budapesten időző kiküldöttei tiszteletére különben ma délután fél kettőkor a kormányzó és felesége villásreggelit adtak, amelyen részt vettek Sir Erich Drummond, Mantoux Pál és Boden Marcell, továbbá Scitovszky Béla a nemzetgyűlés elnöke, Daruvdry Géza dr. külügyminiszter, BaloghJenő dr., Bánffy Miklós gróf, Perényi Zsigmond báró, Nagy Emil dr. igazságügyminiszter, Csáky Károly gróf, honvédelmi miniszter, Barthl Richárd dr. és Hardy Kálmán szárnysegédségbe tévedni. A szomszéd asztalnál foglalt helyet, aztán ne adj Isten levennie a szemet Kláráról. Karpereces kalandor, aki a legjava ételt és italt hozatja az asztalára és koldusa egy asszonyi pillantásnak. Koldus, alamizsnakéregető. Bodony nem törődött vele, aztán fej, ezt nem hitte volna! Klárának jólesik a kéregető rimánkodása és rápillant. Bodonynak megdobban a szíve, mégis türtőzteti magát, mintha semmi se történt volna. Miért ne pillanthatna valakire az asszony! Mégis jó, hogy már végére járnak az ebédnek, majd mindjárt hívja a főpiacért Klára csöpp italt iszik meg és megint ránéz arra az emberre, nem elutasítón, m még csak közönyösen se. Bodony hevesen dobogó szívvel intézte el a számlát és kifelé indult az asszonnyal. Ő majd mindjárt visszajön ide, egyedül, csak már kivitte volna Klárát ebből a hosszú kertből. Mekkora út, Istenem! Végre kiértek. — Valamit még mondanom kell odabent, édes. Csöpp türelmet. És sietett vissza. Meg tudta volna ölni azt az embert. Nem azért, mert nem tudta levenni a szemét Kláráról, hanem mert ez jólesett az asszonynak. De csak semmi botrányt, a pisztollyal húsz lépésről eltalálja egy falevél szárát, hát holnapután lelövi azt az embert. Csak most semmi botrányt. Egyenesen odament hozzá. — Uram — kezdte el mint, a vadul ágaskodó paripát, fékezte a dühét —, uram . . . Többet nem szólhatott, mert az az úr végigmérte. — Mit háborgat!! Takarodjék! Eléje dobta a névjegyét. Bodony szépen letette a magáét és torz mosollyal elment. Ez a ripők koldus holnapután meg fog halni. — No már itt is vagyok — mondta odakint a feleségének. Klára nyugodtan kérdezte: — Mitakart azzal a szerencsétlennel!