Nemzeti Ujság, 1923. november (5. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

Beth­len István gróf Benes beszédéről Mint a MTI jelenti, Bethlen István gróf minisz­terelnök a csehszlovák külügyminiszternek a prágai parlamentben Magyarországra vonatkozólag tett előterjesztéséről a következő kijelentést tette: — Benes külügyminiszter annak beszámolójá­ból elégtétellel állapítom meg, hogy utólag szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt,­ hogy a kisantant a rekonstrukció és együttműködés politikáját óhajtja Magyarországgal szemben követni. Az erre való törekvés jeleit genfi tár­gyalásaim folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni Kifejezésre jutott ez a törek­vés a magyar kölcsönre vonatkozó azokban a megállapodásokban is, melyeket közvetlenül visszajövetelem után és azóta is többször is­mertettem. Ezek voltak azok a pontok, me­lye­kre vonatkozólag — mint Benes úr is kije­lentette — tényleg megegyezni sikerült. — Közismert tény, hogy a további megállapo­dásokat kapcsolatosan a népszövetségi és jóvá­tételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalá­saival fogyok a többi államokkal egyetértőleg kidolgozni. — Teljesen egy­etértek továbbá Benes külügy­miniszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásra utalt szomszédok politikáját kell hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján. Saj­­nálattal látom azonban, hogy Benes külügymi­niszter habár újólag hangsúlyozza, hogy nem nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni — amit különben is kénytelen volnék a legeré­­lyesebben visszautasítani —, mégis szükséges­nek tartotta a magyar belpolitikát, nevezete­sen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. — Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni, csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve, melyet Benes külügyminiszter úr beszédében felemlít, utalnom kell e tárgyban már számta­lanszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerinti az a kérdés, hogy az egyes úgy­nevezett emigránsok a fennálló magyar törvé­nyekkel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát az is, hogy büntetés nélkül hazatérhet­nek-e vagy neon, minden egyes esetben az ille­tékes magyar bíróság által döntendő el. Sir Eric Drummond cáfolata A Népszövetség Budapesten időző főtitkára, Sir Eric Drummond, aki Bukarestben (a román táv­irati iroda jelentése szerint) a külügyminisztérium­ban tartott lakomán Magyarországnak „szigorú ellenőrzés alá helyezéséről" beszélt volna, az Új Nemzedék­et a következő kijelentés közzétételére ha­talmazta fel: — Mindössze az történt, hogy a beszédé­ről beszámoló táviratokat a szokásos rövidíté­sekkel küldték el. Ki sem ejtette a „szigorú ellenőrzés“ kifejezést. Csak azt mondotta, hogy az európai, sőt az amerikai pénzpiacok hely­zete annyira nehéz és válságos, hogy a legko­molyabb garanciákat kell adnia annak, aki kölcsönt felvesz. — Bukarestben — úgymond — egyáltalán nem beszéltem, a kölcsönnek semmiféle nehéz­­ségéről sem. Az egészre vonatkozóan pedig ki kell jelentenem, hogy nem ismerem a Magyar­országot környező államok kívánságait, ame­lyek még majd a következő tárgyalásokon fog­nak kitűnni és így a kérdésről érdemileg nem is nyilatkozhatom.­­ A belpolitikai ellenőrzés már elvileg is le­­hetetlen, hiszen a Népszövetség alapgondolata az, mint azt Ausztria esetében is megmutatta, hogy teljesen tiszteletben tartva a nemzetek szuverenitását, minden kérdést a kormány­nyal egyetértésben old meg. A Népszövetség nem más, mint a kormányok társulása avég­­ből, hogy vitás kérdésekben megoldásokat ta­láljanak. Nem lehet tehát hasznára, ha egyes államokat arra kényszerítenek, hogy saját ál­láspontjukkal nem, egyező álláspontot foglalja­nak el. Temető a vasút mellett Hiába csenget vonatcsengő ezeknek, akik itt pihennek. Mit­, boldogok! Már nem utaznak, ők már végleg hazam­eh­ettek. De jó is lehet hazaérni S nem csomagolni soha többé. Nem izgatódni, nem utazni. Pihenni békén, mindörökké Az élet búgó zsivajából A csöndes temetőbe térni. , Többé nem tudni semmiről sem és lekésésektől nem félni. Nem hallani voltatok füttyöt, Emberek undok törtetését. Nem félni veszélyes utaktól. Elérni az út biztos végét. S pihenni oly békén, nyugodtam. Mint gyermek pihen bölcsőjébe. Csakhogy a gyermek még nem­ tudja, hogy mily nagy gyönyörben van része. Csak aki élt és elfáradva Végtére pihenőre térhet. Az tudja csak, mily­ent teher vagy, te bolondul száguldó élet. S ti boldog lelkek, akik fentről ránk, földiekre, ideláttak. Minket, nyomorult utazókat. Képzelem, hogy mennyire szántok . . . Vértesig Cyala. NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1923 november­e Világpolitika A német jóvátétel! kérdésben az angol kor­mány még mindig összeegyeztetni iparkodik a­ maga terveit Franciaország álláspontjával, bár egyre valószínűbb, hogy az angol—ameri­kai javaslat nem fog pozitív eredményre ve­zetni. A Poincaré által követelt korlátozás ugyanis annyira megszorítja a tervezett szak­értő bizottság működési körét, hogy annak aligha lehet más szerepe, mint a múlt­ évben összehívott bank­árbizottságnak. Poincaré gon­dosan ügyel arra, hogy a­ jóvátételi bizottságé maradjon a döntő szó és n­em hajlandó megen­gedni, hogy a szakértői bizottság határozato­kat is hozzon. Egyelőre még tárgyalás folyik London és Pária között arra nézve, hogy mely hatalmak küldjenek megbízottakat a­ szakértői bizottságba, a kormányok hogyan nevezzék ki ezeket és a bizottság mikor kezdje meg munká­ját. Abban az esetben, ha Curzon lord külügy­miniszter tagj­a lesz az angol szakértői delegá­ciónak, valószínű, hogy Poincaré is részt vesz mint tag a­ bizottság tárgyalásaiban. A West­minster Gazette szerint az értekezlet erkölcsi hatása fontosabb lehet mindannál, amit az ér­tekezlet elér és hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya nagy jelentőséget tulajdo­nít saját szakértői nézetének- Washingtonban úgy vélik, hogyha a szakértő bizottság Német­ország fizetőképességének hiányát állapítja meg, egyetlen kormány sem fog elzárkózni a jóvátétel revíziója elő. Ez lehetséges, de vi­szont kétségtelen, hogy a francia kormány annál szilárdabban fog ragaszkodni a kezében levő zálogok megtartásához. A szakértő bi­zottság révén talán fizetési könnyebbségekhez jut Németország, a megszállott területek azon­­ban továbbra is Franciaország hatalma alatt maradnak. A jóvátételi bizottság az angol delegátus eré­lyes fellépésére elhatározta, hogy a német jegyzék megvitatását elhalasztja addigra, míg a szövetségesek közt a szakértőbizottság ügyé­ben megindult tárgyalás be nem fejeződik. A bizottság létrehozása most már biztosítottnak látszik, mert a szövetségesek valamennyien hozzájárultak a szakértői értekezlet megtartá­sához és ezek szerint megkérhetik az Egyesült Államokat, hogy nevezze meg képviselőit. Pá­riában azt hiszik, hogy ha Morgan bankár nem fogadná el a megbízást, Elian Boot fogja Ame­rikát képviselni a bizottságban. A párbaj írta: Rezek Román Hogy szép volt-e a lány, Orbán Klára­ Bo­­dony számára mindenesetre a legszebb, hiszen ő, az igazán szép jövőjű katonatiszt m­érette mondott le a rangjáról és beállott sörgyári hivatalnoknak. Bizonyos, hogy Bodony meg­boldogult édesapja, a tábornok, haragosan fordult meg sírjában. Tán csoda! Világéleté­ben semmi egyébtől sem óvta a fiát, mint a vadregényes házasságtól és íme, amikor épp arra kerülne a sor, hogy a fiú bejusson a vezér­karba és ott feltűnést keltsen, hát jön­ egy lány, egy sárosi, végzett földbirtokos lánya — jaj, ne is beszéljünk erről! De bármint vélekedtek is a rokonok, isme­rősök, akkoriban csak egy boldog ember volt Pesten, Bodony­ Pedig ugyancsak meg kellett dolgoznia, hanem ő épp ezt akarta; külön­munkát is vállalt, éjfélig robotolt. Főzni ki­tűnően tudott az asszony, de Bodony nem en­gedte. Az asszony arra való, hogy tündököl­nöm a férj meg hogy dolgozzék. Klára fel is tűnt mindenfelé, mert aki egy ideig nem látta, úgy vette észre, hogy az asszony egyre szépül, a boldogság teszi folyton virulóbbá, — micsoda öröm is ez, édes Istenem! Bodony fél kettő tájt ért Kőbányáról a vá­rosba, csöndes, jó helyen megebédeltek, dél­után tovább szórakozhatott az asszony, este pedig nem egyszer kérdezte a férj: — Tudja-e, mitől félek, édes! Hogy maga a csókjaimtól úgy fogy el egyszer, mint a cukor . .. Elmúlt az ősz, a tél és amikor megint reá­juk tavaszodott, elfoglalták a bizalmas sarok­­helyüket a vendéglő kerthelyiségében. Fél ket­tőtől csak félháromig ért rá Bodony, ez az idő föl is ért a mézzel, mégis ezalatt a suhanó óra alatt történt a végzetes baj. [Valami sohsem látott ur ,talált a kerthelyi­ ..Ne Társóim csodáhal a Népszövetségtől. Paul Mantoux és Marcel Hoden előadása a Külügyi Társaságban (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Kül­ügyi Társaság ma délután 5 órakor diszülést tartott a Parlament delegációs termében Wlassics Gyula báró elnöklésével. Az ülésen Paul Mantoux, a Népszövet­ség politikai osztályának igazgatója és Marert Hoden, a Népszövetség információs osztályának ve­zetője tartottak nagyérdekű előadást a Népszövetség eddigi működéséről és technikai szervezetéről. Wlas­­sics Gyula báró üdvözölte az Illusztris vendégeket, majd Paul Mantoux ült az előadó asztalhoz és min­denekelőtt a Népszövetség megalakulásának körül­ményeit ismertette. Ezután áttért azoknak a kérdé­seknek az ismertetésére, amelyeket a Népszövetség közbentettévá­ sikerült eredmény­esen megoldani Sajnos — mondotta — a jóvátételi kérdés megoldása az érdekelt nagyhatalmak akarata folytán nem került a Népszövetség hatáskörébe és így annak elintézésére ennek a szervezetnek nincs semmiféle ingerenciája. A Népszövetség munkakörének egyik legfontosabb része a lefegyverzés kérdése, amely ezidőszerint az illetékes szakbizottságot foglalkoztatja. A mai helyzet — saj­nos — nem engedi remélni, hogy ebben az irányban a Népszövetség a közeljövőben lényegesebb eredményt érhetne el. Előadását azzal fejezte be, hogy a Nép­­szövetség működésétől nem kell csodákat várni, mert az egyes államok szuverenitása megmaradt, de a Népszövetség­ mindenesetre alkalmas arra, hogy az államok között felmerülő konfliktusokat segítsen el­hárítani és olyan terrénumot találni, amelyen a békés megegyezés lehetséges. A tapsokkal honorált előadás után Marcel Bodes­, a Népszövetség információs osztályának vezetője is­mertette a Népszövetség technikai szervezetének mű­ködését Elmondotta, hogy a Népszövetséget a min­den évben egyszer, szeptember havában összeülő köz­­gyűlés, a népszövetségi tanács és a különböző szak­­bizottságok alkotják. A közgyűlésnek 52 tagja van, annyi, mint ahány állam lépett be a Népszövet­ségbe. A népszövetségi tanácsnak négy permanens tagja van, ezek Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán s ezenkívül hat választott tagja, amelyek az idén Belgium, Spanyolország, Brazília, Svédország, Uruguay és Csehország. Az egyes szakbizottságokban, vagy komitékban szakértők foglalnak helyet, akik kellő tanulmányozás után bocsátják az ügyeket a közgyűlés elé. A Népszövetség főtitkársága kizáró­lag előkészítőszerv s a Népszövetség határozatainak végrehajtója. Wlassics Gyula báró meleg szavakban köszönte meg az előadóknak értékes felolvasásukat. A Nemzetek Szövetségének Budapesten időző ki­küldöttei tiszteletére különben ma délután fél kettő­­kor a kormányzó és felesége villásreggelit adtak, amelyen rés­zt vettek Sir Erich Drummond, Mantoux Pál és Boden Marcell, továbbá Scitovszky Béla a nemzetgyűlés elnöke, Daruvdry Géza dr. külügymi­niszter, Balogh­­Jenő dr., Bánffy Miklós gróf, Pe­­rényi Zsigmond báró, Nagy Emil dr. igazságügymi­­niszter, Csáky Károly gróf, honvédelmi miniszter, Barth­l Richárd dr. és Hardy Kálmán szárnysegéd­­ségbe tévedni. A szomszéd asztalnál foglalt helyet, aztán ne adj Isten levennie a szemet Kláráról. Karpereces kalandor, aki a legjava ételt és italt hozatja az asztalára és koldusa egy asszonyi pillantásnak. Koldus, alamizsna­­kéregető. Bodony nem törődött vele, aztán f­ej, ezt nem hitte volna! Klárának jólesik a kéregető rimánkodása és rápillant. Bodonynak megdobban a szíve, mégis türtőzteti magát, mintha semmi se történt volna. Miért ne pil­lanthatna valakire az asszony! Mégis jó, hogy már végére járnak az ebédnek, majd mindjárt hívja a főpiacért Klára csöpp italt iszik meg és megint ránéz arra az emberre, nem elutasítón, m még csak közönyösen se. Bodony hevesen dobogó szívvel intézte el a számlát és kifelé indult az asszonnyal. Ő majd mindjárt visszajön ide, egyedül, csak már ki­vitte volna Klárát ebből a­ hosszú kertből. Mekkora út, Istenem! Végre kiértek. — Valamit még mondanom kell odabent, édes. Csöpp türelmet. És sietett vissza. Meg tudta volna ölni azt az embert. Nem azért, mert nem tudta levenni a szemét Kláráról, hanem mert ez jólesett az asszonynak. De csak semmi botrányt, a pisz­tollyal húsz lépésről eltalálja egy falevél szá­rát, hát holnapután lelövi azt az embert. Csak most semmi botrányt. Egyenesen odament hozzá. — Uram — kezdte el­ mint, a vadul ágaskodó paripát, fékezte a dühét —, uram . . . Többet nem szólhatott, mert az az úr végig­mérte. — Mit háborgat!! Takarodjék! Eléje dobta a névjegyét. Bodony szépen le­tette a magáét és torz mosollyal elment. Ez a ripők koldus holnapután meg fog halni. — No már itt is vagyok — mondta odakint a feleségének. Klára nyugodtan kérdezte: — Mit­­akart azzal a szerencsétlennel!

Next