Nemzeti Ujság, 1923. december (5. évfolyam, 272-293. szám)
1923-12-01 / 272. szám
V. iyktham 272, stím. Ál1! 500 kOTOHS , -■ i. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., , Előfizetési ár: Egy hónapra 10.000 korona, Honvéd u. 10. Tel.: 127—46, 127-47, 127-48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 30.000 korona. — Egyes szám ára Tel.4? ui*600 korona. — Hirdetések milliméteres f ixj főszerkesztő: Túri Béla. . MeV. »«tkintő:Tóth László dr. díjszabás szeml - Reklamációk: TeL 19-25. kei szempont Bethlen István nem panaszkodhatik, hogy a kölcsön megszerzését megnehezítették volna a politikai pártok. Az ország közhangulata és a politikai faktorok magatartása régóta volt oly fegyelmezett, mint mióta sikerült Bethlennek a kölcsön útját előkészíteni. Ez mindenesetre jó benyomással lehetett a külföldön és Bethlen munkáján kívül nagyban elősegítette az eredményt, melyről ma londoni jelentés számol be. A Népszövetség pénzügyi bizottsága eszerint olyan javaslatot terjeszt a Népszövetség tanácsa, illetve a Jóvátételi Bizottság elé, hogy Magyarország két és fél évre 250 millió aranykorona kölcsönt kapjon, melynek hovafordítását a Népszövetség illetékes főbiztosa fogja ellenőrizni. Magyarország is megkapja tehát a maga Zimmermannját. Ezt megelőzőleg pedig a kiküldendő bizottság meg fogja állapítani két és fél évre Magyarország költségvetési tervét és azt a programot, melyet a parlamentnek le kell tárgyalnia, illetve el kell fogadnia. Nemzetgazdasági függetlenségünk ezzel meglehetősen elveszett. Államháztartásunk irányítása is idegen befolyás alá került. De elvégre ezzel előre tisztába lehettünk. A mások támogatására és kegyére szoruló ország, ha elfogadja, sőt kéri a segétkezet, bizony kénytelen elviselni a kéz beavatkozását is. A kérdés csak az, hogy mily mérvű legyen vagy lehet ez. Két szempont jöhet e kérdésnél tekintetbe. Egyik, hogy tőlünk idegen uralom alá akkor sem hajthatjuk fejünket, ha az Magyarország „talpraállításának“ jelszavával jó. Mert Magyarország talpraállításáról a szó komoly értelmében mindaddig nem lehet szó, míg a trianoni békediktátum béklyói meg nem lazulnak. A második szempont, hogy olyan kormányzati diktatúrát se óhajthatunk és fogadhatunk el, mely itthon megbénítson minden politikai életet és teljesen a kormány gazdasági programjának vagy még inkább programnélküliségének szolgáltassa ki az országot. Bethlen Istvánt e pontban bizonyos orisigo is köti. Mentül inkább megkívánta és elvárhatta, hogy a politika ne nehezítse meg a kölcsön megszerzésére irányuló munkáját, annál inkább terheli a kötelesség, hogy a kölcsön okos felhasználásában meghallgasson és konszideráció tárgyává tegyen minden álláspontot, mely komoly és objektív oldalról hangzik. A magyar kormányzati politikában pedig, sajnos, ez nincs túlságosan szokásban. Megvana többségi párt, megvan a hatalom fundamentuma és feltétele s ezzel el is van intézve minden. Minden más szó, mely már nem száz percentig egyez a kormányéval, okvetétlenkedő kritika számba megy. Eszmékkel, tervekkel meggazdagítani, megtermékenyíteni nálunk alig lehet a kormányzatot, ha az egyszer már a nyeregben ül. A londoni tudósítás ugyan olyanfélekép hangzik, mintha többé két, és fél évig szavunk se lenne nemzetgazdasági életünk irányításában. De hisszük, hogy ez nincs így. A szavak keményebben hangzanak, mint ami mögöttük rejlik. A költségvetési terv megállapítása mégsem jelentheti azt, hogy egész közgazdasági életünk irányítása kiesnék a kormány kezéből. A londoni értesítés homálya és hézagai különben nem is engedik meg, hogy végleges ítéletet mondhassunk a kölcsön feltételeiről. E tekintetben, kell, hogy bevárjuk a dolog hiteles és részletes ismeretét Feltűnő azonban, hogy a londoni távirat szerint a magyar újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jön-e létre a jóvátételi terhek és egyéb magyar kötelezettségek tekintetében. Továbbá, hogy a Magyarország és szomszédai közt való kielégítőpolitikai egyezmény létesülését követeli. Ez is olyan kérdőjel még, melyre választ, kell kapnia, az országnak is. Tudjuk, hogy Bethlenre nehéz feladat vár. A mostoha viszonyok, a kényszerűség parancsa mellett csupa babérokat nem is tűzhet homlokára. De ne feledjük, hogy a kölcsönt nem idegen államok szavatosságára kapjuk, hanem a magyar földben, illetve magyar értékekben levő biztosítékokra. Ez több függetlenségre jogosit. Ha kol fadussorsra jutottunk is, nemcsak a mi érdé- •) ■ künk, hanem Európáé, a győzőké is, hogy fel- 'j emelkedjünk onnan. Nem its büneink vagy te- *•' kötetlenségünk, hanem kegyetlenségük juttatott e sorsra. Bethlen a még rá váró munkában és harcban számíthat az országra, de csak akkor, ha ő is számol a nemzet követelményeivel, a két fő szemponttal. (tb.) A kölcsön: 250 millió aranykorona A Népszövetség pénzügyi bizottsága két és fél évre tervezi a talpraállást Biztosítékul a vám-, a dohányegyedáruság és a cukoradóból befolyó jövedelmek szolgálnának — A kölcsön perfektuálása előtt jegybankot kell felállítani — A „magyar Zimmermann" (hatásköre ) Mit határoztak Londonban ? London, november 30. Hivatalosan jelentik: A Népszövetség pénzügyi bizottsága befejezte tárgyalásait és megszerkesztette a Népszövetség tanácsa elé terjesztendő jelentését. A tanács valószínűleg Parisban fog összeülni. Jelentésének elkészítése előtt a pénzügyi bizottság meghallgatta a magyar kormány kiküldötteit és megfontolás tárgyává tette mindazokat az adatokat, amelyeket a kiküldöttek Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről felhoztak. A jelentés, amelyet most a Népszövetség tanácsának kell megvitatnia és elfogadnia, úgy véli, hogy két évre és hat hónapra van szükség a költségvetés egyensúlyba hozáséhoz és hogy az átmeneti időszak alatt 250 millió aranykorona szükséges a költségvetés hiányának fedezésére. Úgy tervezik, hogy ha majd a Népszövetség tanácsa meghozta határozatát és állást foglalt a jóvátételi bizottság is, amelynek hozzájárulására szintén szükség van. bizottságot küldenek Budapestre; ennek az lesz a feladata, hogy állapítsa meg a költségvetés tervét az említett két évre és hat hónapra. Ausztria esetéhez hasonlóan, a Népszövetség pénzügyi bizottsága szükségesnek véli, hogy magyar nemzeti jegybank létesüljön a legrövidebb idő alatt. Az ország törekedjék költségvetési hiányát saját forrásaiból fedezni, mielőtt még midőn szükséges előzetes lépés megtörténnék és mielőtt még a külföldi kölcsönt fel lehetne venni, ilyen előzetes lépés a jegybank felállítása és a tanács által megállapítandó és a jóvátételi bizottság által jóváhagyandó program parlamenti letárgyalása. A külföldi kölcsön felvétele 1921 tavaszán történhetnék meg, amikorra már a jegyzőkönyveket mind aláírták, az említett testületek hozzájárulásukat megadták és a parlament idejében elfogadta a kormány felhatalmazásáról szóló törvényjavaslatot. (MTI.) A Reuter-iroda magyarázata London, november 30. A magyar kölcsönügyben kiadott hivatalos kommünikéhez a Reuter-iroda következő magyarázatot fűzi: A Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarország talpraállításáról tervet dolgozott ki, amelyet a népszövetségi tanács küszöbön álló ülésezése elé terjesztenek. Ezzel kapcsolatosan a Reuter-iroda arról értesül, hogy a Magyarországnak nyújtandó nemzetközi kölcsön, tekintettel Magyarország jó mezőgazdasági forrásaira és egyéb kedvező körülményeire, nem kívánja meg idegen kormányok szavatosságát. A nemzetközi kölcsön összefoglaló tervezetnek lesz része, amelynek értelmében az államháztartását 1926 derekáig egyensúlyba hozzák, a magyar koronát stabilizálják, független jegybankot állítanak föl és a Népszövetségnek felelős főbiztost küldenek ki, aki általánosságban hasonló működést fog kifejteni, mint Zimmermann Bécsben. A Magyarország talpraállításához szükséges összeg 250 millió aranykorona körül mozog. Biztosítékul elősorban a vámokból, a dohány- és az egyedi áruságból, valamint a cukoradóból befolyó jövedelmek szolgálnak, amelyeken kívül, szükség esetén, további biztosítékul egyéb jövedelmeket is kijelölnének. Úgy gondolják, hogy e program alapján a magyar koronát stabilizálhatják és két és fél év múlva Magyarország a maga gazdag természeti forrásainak és saját szükségletére elegendő élelmének birtokában abban a helyzetben tesz, hogy saját erejéből fenntarthassa magát. A magyar újjáépítő terv sikere attól függ, hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi terhekre és egyebekre vonatkozó magyar kötelezettségek tekintetében és kielégítő politikai egyezmények létesüljenek Magyarország és szomszédai között. (MTI.) Felfüggesztik a zálogjogokat Páris, november 30. A Havas-iroda a magyar kölcsöntervről a Reuteriroda jelentésével egybehangzó értesüléseket közöl és még hozzáfűzi, hogy a biztosítékul megjelölt jövedelmeket, valamint a többi jövedelmet fel fogják szabadítani minden elsőbbségi vagy egyenjogú teher alól, úgy hogy Magyarország első zálogot adhasson minden jövedelemre, amelyet esetleg a kölcsön biztosítékául kívánnának. Illetékes helyre részletes jelentés nem érkezett A költsénhatározattal és az ahhoz fűzött Reutermagyarázattal érdemben lapunk vezető helyén foglalkozunk. A jelentés maga meglehetősen szűkszavú s csak annyi tény látszik belőle, hogy a londoni döntés jóval kevesebb összeggel és jóval kisebb idő alatt akarja Magyarország pénzügyi reorganizációját végrehajtani, mint ahogy azt a magyar kormány tervezte. Önként adódik tehát a kérdés, elegendőnek tartja-e a kormány ezt a lényegesen kisebb összeget a pénzügyi helyzet szanálására. A Nemzeti Újság munkatársa ezért illetékes helyre fordult, ahol azonban konkrét feleletet erre nem kapott. A kormány — mondották illetékes helyen — a londoni magyar delegációtól eddig még semmiféle részletes jelentést nem kapott és a szűkszavú hivatalos jelentés anyaga nem elegendő ahhoz, hogy az ügyről érdemben nyilatkozni tehessen. A minisztertanács be fogja várni Kállay Tibor pénzügyminisztert, aki hétfőn érkezik meg Pákson át Budapestre és csak akkor közli végleges állásfoglalását. Érdekes és föltűnő még a Reuter-jelentésnek az a pontja, amelyik a kölcsön perfektuálását többek között a szomszéd államokkal való megegyezéstől is függővé teszi. Erre a különös értelmű pontra vonatkozólag jól informált helyről azt a megnyugtató magyarázatot kaptuk, hogy ez az úgynevezett „megegyezés" csak azokra a jogi és gazdaságpolitikai tárgyalásokra vonatkozik, melyek az utódállamokkal jelenleg is folyamatban vannak, de a mag