Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-05 / 148. szám

22 A középosztály asszonyai Genf, Julius L­il nem­ ismeri a sötte regényt, amelyek arisztokrata nőkkel foglalkoznak és a lövé­­szet magaslatába emelik mindennapi életüket fis , nem ismeri azt az irodalmat, amely a prol­etárasszony köré fűződik. És ige­n ritkán világította meg költő vagy író a középosztály asszonyának tevékenységi körét és nagyon, gyér az a világítás, amelyet szellemi életére vetettek. Pedig ez nem jól van így. Mert a középosztály asszonya min­den tekintetben té­nyező a kulturális, gazdasági, mindenekelőtt azonban az erkölcsi téren. A polgáriasan kor­látolt légkör, amely őt körülveszi, talán ke­vésbé érdekessé teszi, mint aminőnek más osz­tályok asszonyai látszanak. Egész élete talán kettesebb ellentétet mutat, mint más asszony­társaié. Munkád® la kevésbé iránytű kifelé, mint más osztályok aszonyaié. Vegyük azonban csak szem­ügyre, minő asz­­szonyok tartoznak a közép­osztályhoz és elcso­dálkozunk az elénk táruló kategóriák sorőréle­­t vége felett és megláttjuk, hogy a műveltség, kulturális javak, ismeretek és képességek minő tömegével rendelkeznek a középosztály­­asszonyai. Itt van az üzleti asszonyok nagy száma, úgy azoké, akik férjüknek segédkeznek: az üzletben, mint azoké, akik saját üzletüket ve­zetik. A hlásború óta az utóbbiak száma jelen­tősen emelkedett, különösen a volt hadviselő­­államokban. Svájciban, ahol a nőket nagyon önállóan nevelik, kezdettől fogva aránylag nagy volt a számuk. Ezen nők a gazdasági har­cot közvetlen közelből tanulják megismerni. Mennyi lágyságot kell megtagadnia az ilyen asszonynak, azt a lágyságot, amely olyan jól ért a kizárólag csak háztartására utalt nőnek! Az előbbi nem tudja egész erejét és idejét, úgy, mint az utóbbi férjének és a családnak szentelni. Az üzleti élet továbbá nem sokat törődik a testi vagy lelki állapottal, hanem folytonos készséget követel. Hány asszony, aki önállóan vezet üzletet, nem kérdezte már magától aggodalmas órákban, midőn majdnem összeroskadt a vetélytárak versenyében, hogy nem cserélné-e el sorsát valamelyik alkalma­zottjáéval. Az emberek állandóan sajnálják a praltárasszonyt és nem gondolnak arra, hogy nem egy kis üzletbe­n, amely csak keservesen tarthatja fenn magát, a középosztály egy mű­veit asszonya áll, a mindennapi élet hősnője. Várjon nem tartozik-e az iparosasszony a középosztályhoz? Csak­úgy, mint a gazdál­kodó nő, akit szintén a középosztály asszo­nyai közé számítunk, a kötelesség olyan köre nehezedik reá, amelynek vállalásától sokan visszariadnának. Gondoljunk csak a sok sze­mélyre, akik asztalánál ülnek és akikről gon­doskodni az ő munkája. Nemcsak ez, hanem férje üzletének a virulása is az ő gondja. És így az iparosasszony, valamint a gazdálkodó felesége becsületesen megosztja a férjének a sorsát és annak balfordulatai alatt kétsze­resen szenved, hiszen ezenkívül reá hárul a család gondja is. A középosztály asszonyai közé tartozik az a sok-sok nő, akik önállóan foly­tatnak valamely ipart, úgy az elegáns szalon­­tulajdonos neje, mint a szerény varrónő, vagy akár az iparművésznő. Egyre több nő szorul a körülmények ereje, vagy az önállóság után való­ságy következté­ben az ipar vagy az iparművészet terére. A középosztály szempont­jából ők mindenekelőtt az egyéni jelleg hor­dozód, amely a nagy- és gyáriparba való be­lekél­yezked­ésnek ellenáll és így az ellaposo­­dásnak és a szalonszerűségnek gátat vet. A középosztályból kerül ki azoknak a nők­nek a legnagyobb száma, akik szabad foglal­kozásra vagy művészetre adják magukat. Ne­velésük és tanulmányaik folytán magukkal hozzák a képességet, melyet ezek a foglalko­zások megkövetelnek. Tevékenységükkel mind­két területen alapot teremtenek, amelyen azok tovább fejlődhetnek. Számuk egyre nagyobb lesz, különöse­n a szabad pályáin® tér egyre több leány és asszony. A középosztály asz­­szonjának ezekre a területekre való behatolá­sával az itt működő nők tekintélye növekszik és hozzá járni ahhoz, hogy eltüntesse azt a bizonyos idegenkedést, amely az önállóan kereső nőkhöz még sokfelé tapad és amellyel még küzdenieré kell. Számítsuk még a középosztály asszonyaihoz a sok-sok pedagógus nőt, akik vagy az isko­lákban, vagy családokban és penziókban mű­ködnek. A fiatal leányok és asszonyok, akik hivatalokban és irodákban dolgoznak és akik­től jó adag műveltséget és ügyességet követel­nek, legnagyobb részben a középosztályból kerülnek ki. Mindenütt, ahol munka, képesség és jó ne­velés működik és bizonyos szellemi színvona­lat teremt, a középosztály asszonyok tevékeny­kednek. Nagy azoknak a háziasszonyoknak a száma, akik műveltségü­ket és nevelésüket tek­int­ve a középosztályhoz tartoznak. Egyre nagyobb lesz azoknak a nőiknek a száma, akik a háztartás mellett még valami foglalkozást NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1925 Julius 1. űznek és ezzel segítenek abban, hogy a csalá­dot a proletárisort­a való b­efolyedéstől meg­óvják. Hozzá voltunk eddig ahhoz szokva, hogy a középosztály asszonyát tisztán fogyasztónak tekintsük. Azonban ennél sokkal több. A kö­zéposztály asszonyainak igen széles rétege munkaadó nő. Ugyanolyan nagy réteg kultu­rális és szellemi téren nélkülözhetetlen faktor lett. A középosztály asszonyai nélkül a mi­­ közgazdasá­gi életünk el­gondolhata­tlan. Mint saját és mások gyermekeinek nevelője, mint feleséie, a saját maga által teremtett hatáskör­ben hordozója és lelkes­ítője azoknak az érté­keknek, melyek a középosztály erejét teszik és megteremtik az államnak azokat az alapokat, melyeken megállhat. És ezeknek neve: mun­kásság, erkölcsi erő, ráte­rmettség és ember­­szeretet. Hedwig Lotte Cowevom A Nemsseti Újság valori­zációs ankétje Miasztó a valorizáció­­ elhalasztásáról ------1 ........... Sürgősen be kell nyújtani a valorizációs törvényjavaslatot . Egyes pén­zintézetek már megkezdték a számításokat, hogy milyen valorizációt birnának el (A Nemzeti Ujság tudósítóidtól.) Ugyan­akkor, amidőn Német­országban fokozato­san megvalósítják a valorizációt, amikor állandóan bizottságok tárgyalják a valo­rizáció kérdéseit, nálunk, ahol a kisem­berek százezrei reménykedve­ váltják a va­lorizációs törvény benyújtását, riasztó hírek kelnek szárnyra, amelyek arról szólnak, hogy a valorizációs törvényja­vaslatot egyelőre nem nyújtják be, ha­nem az egész kérdés rendezését őszre ha­lasztják. Ez a hír méltán nagy megütkö­zést és nagy felháborodást kelthet azok­ban a százezrekben, akiknek minden re­ménység® a valorizáció gyors megvalósí­tásai. A Magyar Kötvénytulajdonosok Országos Szövetségének és mindazoknak, akik passzív, részesei annak a nagy öss­z­­szeomlásnak, amely a fix kamatozású na­túrák, a járadékok és a biztosítások ré­vén bekövetkezett, meg kell mozdulniuk és követelniük kell, hogy a valorizáció kérdése ne halasztódjék el. Nem Misért és nem szabad halogatni ennek a kérdésnek a rendezését, amikor annyi és annyi ezer kisegzisztencia létérdekéről van szó. Nem szabad már várni tovább e kérdés rende­zésével és nem szabad próbára tenni azok türelm­ét, akik eleget tettek hazafias köte­lezettségüknek és csaknem minden pén­züket kötvényekbe fektették, mert bíztak az állam jóhiszeműségében. A kormány szeme előtt kell, hogy a németországi példa lebegjen, ahol az elmaradt valorizá­ció áldozatai behatoltak a parlament épü­letébe és izgalmas jelenetek közepette hívták fel a törvényhozás figyelmét arra, hogy az állam miképpen juttatta őket koldusbotra. A pénzintézetek és az iparvállalatok, amelyek már nagyjában tájékozódtak az igazságügyminisztériumban készített va­lorizációs törvényjavaslat lényegéről, már meg is kezdték a számításokat, hogy minő aránya valorizációt bírnának el A kérdés rendezése tehát ezen a téren már nem­ ütközik olyan súlyos nehézségbe, mint azelőtt és ha a kormány ebben a kérdésben döntő lépésre szánja magát, úgy a valorizációt sokkal könnyebben le­het majd megoldani, mint azt hinni lehe­tett volna. Százszámra kapjuk továbbra is a leve­leket, amelyekben megdöbbentő méretben bontakoznak ki előttünk a kisegziszten­­ciák szörnyű tragédiái, amelyeket a köt­vények, a hadikölcsönök, a biztosítások s a záloglevelek elértéktelenedése idézett elő. E szomorú levelekkel párhuzamosan azonban sok olyan levelet is kapunk, amely a valorizáció kérdésének könnyeb­ben történő megoldására vonatkozik. Igen figyelemreméltó levelet kaptunk F. L. dr.-tól a záloglevelek valorizáció­jának kérdésével kapcsolatosan, amely­nek egyik részét most közöljük. 11 záloglevél valorizálásán­­ála helyes-e a magánosok jogosultságának megtaga­dása Bud pénzügyminiszter egyik beszédé­ben, melyben jelezte a valorizációs tör­vényjavaslat közel­jövőben történő be­nyújtását, a záloglevelek valorizációját is érintette és e tekintetben odamu­tatkozott, hogy a záloglevelek valorizációjánál azért vannak aggályai, mert véleménye szerint az eredeti záloglevéltulajdonosok legfel­jebb 5 százalékának vannak még zálogle­velei, a többi 95 százalék már régen túl­adott azokon. Szóval a spekulációnak­ jutna a záloglevelek valorizációjából elő­álló kedvezmény. A pénzügyminiszter kijelentése az 5 százalékos megállapítás tekintetében nem helytálló, mert ez körülbelül fordítottnak mondható és ha közegeivel nagyobb pénz­intézeteinknél utána nézetne, vagy azok­tól kimutatást kéretne, meggyőződhetne állításunk valódiságáról. De érthető is. A fix kamatozású várárok legfőbb és na­­gyobb tételű­ vásárlói fontos közcélokat szolgáló intézményeink, testületeink ala­­pítványaink, valamint a különböző egy­házak voltak. Ezek költségvetéseikbe be­állították a fix kamatozású papírok jöve­delmeit, minden spekuláció kizárásával — bízva azok rentabilitásában, —, a béke éveiben hivatásuknak eleget tudtak tenni. Ezek az intézmények természetesen nem vehettek részt már csak nehézkes szerve­zetüknél fogva sem a spekulációban, en­nélfogva a nagy átértékelési folyamat alatt nem helyezhették át vagyonukat oly értékekbe, melyeknek ára pénzünk értéké­nek csökkenésével várastól emelkedett. A záloglevél vásárlói közé tartoztak to­vábbá az árvaszékek is, melyen szintén nem kereskedői szellemben vezetett intéz­mények. Nagytömegű záloglevél házas­sági óvadékul tétetett le, hol a spekuláció egyenesen kizárt és szívesen helyezték vagyonukat záloglevelekbe nagy- és kis­­tőkéseink is. A zálogleveleket ugyanis 8—10 koronával olcsóbban kapták névér­téküknél. 4—4 és fél százalékos kamatot hoztak a névérték után. kisorsolás esetén az az előnyük volt, hogy a sorsolt zálog­leveleket névértékben váltották be. Ez 100 koronánként 8—10 koronát jelentett, ami percentualiter annak idején tekintélyes nyereséget jelentett. Sok cikk jelent meg, mely a zálogleve­lek valorizációjával kapcsolatban különb­séget akart tenni a tulajdonosok között,­­jogosnak ismeri el a valorizáció iránti igényét, a testületeknek, intézményeknek, árvaszékeknek, katonáknak, mint akik vagy amely intézmények között voltuk­nál fogva a spekulációban nem vehettek részt, ellenben a magányosok jogosultsá­gai tagadja, mert, úgymond, a korona áresése idején ezeknek módjukban lett volna zálogleveleiket értékesíteni és va­gyonukat oly vagyontárgyakba rögzíteni, melyeknek árai a nagy átértékelésiben részt vettek. Ez az álláspont erkölcstelen. Erkölcste­len azért, mert a spekuláció karjaiba akarja dobni azokat, kik ahhoz nem érte­nek és tőzsdei játékra direkt kényszerít. Mi dogon büntethető a kistőkés azért, hogy nem ért a tőzsdei játékhoz és mert nehezen, összekuporgatott filléreit nem akarta a nagy forgatagba beledobni? Joggal hihette, hogy papírja aranyat képvisel, mert a záloglevél kibocsátó, in­tézet garanciát vállal a záloglevelek el­lenértékének legalább kétszeres értékű ingatlannal valói biztosítására. Az pedig részt vett az átértékelési folyamatban és aranyban átszámítva, ma is képviseli tagi értékét. Hiba nem a spekulációban részt nem vevő kietőlésben, hanem in­kább bank és pénzügyi vezetőinkben van, kikben kellett volna annyi gazdasági ér­téknek lenni, hogy nagy arany értékeket veszni ne engedjenek, illetőleg ne vál­jék lehetségessé a hitelező teljes leszegé­­nyedésével az adós ugyanolyan mérvű gazdagodása. Az érték nem tűnt el, ma is létezik, csak egy nemzeti katasztrófa ré­vén egyik kézből a másikba csúszott át. Ily áron gazdagodni nem lehet. Érzi ezt ma mindenki és ez az oka annak, hogy ma már minden záloglevéltulajdonos a sorsolt címletek beváltását betiltotta, bízva annak idővel bekövetkező valorizá­ciójában. A végén mindenki megörül Felkerestük rádión Fror­eich Ernőt, Léderer, Gusztávot és Saguly Ferencet, hogy nyilatkoz­zanak lelkiállapotukról. A légből kapott nyi­latkozatokat szóról-szóra alább közöljük: Froreich Ernő: Kérem én őrült vagyok és voltaim. Már gyerekkoromban őrültséget kö­vettem el, amikor megszülettem. Születésem­ után a jelenig görcsökben szenvedtem. Mond­hatnám a fogzástól a fogházig. Voltak rángó- és gyomorgörcseim. Az utóbbiak leginkább sokfogásos ebédek után. Annyira benne voltam a görcsökben, hogy a zsebkendőimre is görcsöt kötöttem, ha nem akartam elfelejteni vala­mit Később pedig görcsösen ragaszkodtam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy apósomat el­­teszem láb aló. Remélem, ezzel a nyilatkozat­tal sikerül tökéletesen megnyugtatnom a köz­véleményt és most már mindenki elhiszi, hogy őrült vagyok. A fegyházat tehát remélhető­leg a Lapátmezővel fogom felcserélni Igye­kezni fogok innen mielőbb gyógyultan kike­rülni és meggyőződésem, hogy nem kevere­dem újabb gyilkosságba, mert lábai és eltett apósomon kívül több apósom nincsen. Léderer Gusztáv: Úgyis mint és tehát mind­azonáltal őrültnek érzem mag­am. Vallási té­bolyban szenvedek. A szókincseit a bibliából merítettem hozzál, melyet az ítélet kihirdetése óta szorgalmasan olvasok. Bevallom, azelőtt sohasem jutott eszembe, hogy kezembe ve­gyem. Ebben a pillanatban kitűnő ötletem tá­madt. Tetszik tudni, az a három tiszt meg én, egyek vagyunk. Nem értem, hogy ez nem ju­­tott előbb eszembe. Ugyanis, kérem, bennem négy lélek lakik: a gyilkos három tiszt lelke és az ártatlan enyém. Hiszen én gyönge mi­­moz­anem is bírtam volna egyedül azzal a bikafékező, Irtózatos erejű szegény Kodelká­­val Ahhoz három tiszt és egy revolver kel­lett. De újabb bizonyítékaim is vannak őrült­ségem mellett. Mert tessék megmondani, nem voltam-e őrült, hogy Kodelkától, akit szívem mélyéből szánok, zongora helyett nem hús- és csontdarálót vettem. Mert kérem, ha én azt a szerencsétlent földarabolás helyett feldarál­­tam volna és az így nyert tápanyagot például aranyhalakkal megetettem volna, kiderült-e volna valaha is, hogy Kodelkát én gyilkoltam meg, ítélje meg, uram, hogy nem vagyok-e őrült! Vagy azt hiszi ön, hogy abba a gondo­latba nem lehet beleőrülni, hogy felakaszta­nak. De ígérem önnek, ha sikerül elhitetnem bizálmimat, hogy megőrültem, ez oly kijóza­­mítólag fog hatni rám, hogy teljesen kiegyen­súlyozódott lélekkel fogom leélni hátralévő évtizedeimet. Saguly Ferenc: Szervusz Szerkesztő Úr! Alázatos szolgája. Tudom én mi a móres, örü­lök, hogy nyilatkozhatom, mert legalább nap­nál fényesebben bebizonyíthatom, hogy én sú­lyosan terhelt egyén vagyok, akit valóságos bűn elítélni. Először is kérem, engem nem Szagulynak kell kiejteni, miként a Markó­­utca-környékbeli lakosok teszik, mert én nem vagyok konjugált szagul ige, hanem Saguly. No! Az ítélet után természetesen nekem is görcseim vannak, miként Froreich kollegám­nak. Amióta naponként tíz gram tajtékot eszem, azóta én is folyton tajtékzom, miköz­ben természetesen fetrengem is. És ezt oly erővel teszem, hogy őreimnek kell megfékez­niük. Azután kérem, hát nem vagyok én kötnivaló bolond, hogy még mielőtt fölvet­tem volna a Leh­er Lőrinc-féle 20 milliót, kéz­­rekerítettem az Amália gyilkosát! Egyebek­ben ha kiszabadulok, tanfolyamot nyitok és sorozatos előadásokon fogom bebizonyítani, hogy az utóbbi idők összes bűnügyeinek kis és nagy bűnösei epidemikus őrü­lésben szen­vedtek mind a tett elkövetésének pillanatá­ban, mind pedig a tárgyalás alatt, főleg azonban az ítélet kihirdetése után. Nohát ez nem természetes!! A baktériumokat Froreich terjesztette el és végül, ha ezek után is nem hinné el a közvélemény rólam, hogy őrült va­gyok, akkor becsületszavamra jelentem ki, hogy az vagyok. NEMZETI ÚJSÁG Széchenyi fiókkiadóhivatala Rákócziból 1. SEUJEMJUMPER elsőrendű nehéz trikóselyemből, mintás marocain dísszel, a legszebb színekben és fazonokban­­. AK—Eí CmS? ezer kor. Párisi Nagy Áruház r.­f. Andrássy­ ut 39., I. em. A külföldi és belföldi előkelő világ arc-, kéz- és testápolásra földes, MARGIT-CREMET használ. Elismert orvos-kozmetikusok ajánlják a foides­ napesT-Chinn mint legjobb arc- és testápoló készítményt

Next