Nemzeti Ujság, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)
1926-09-23 / 215. szám
2 sát éppen ennek volt jele és bizonysága, hogy Hindernburgot elnökké választotta. Ezt az erkölcsi erőt különben Streeemann is éreztetni tudta Genfben. A Hindenburg köztársasági elnökségéhez fűzött politikai kombinációk is mind légből kapottak és fantázia szüleményei voltak. Hindenburg komoly nyugalommal nézi Németország úti lelkületének és politikájának kialakulását. Az is nyilvánvaló, hogy a genfi eredmények után ismét előtérbe fog lépni a kormány szélesebb alapokra való helyezése. A szociáldemokratákat máris invitálják éppen a nagy- és nehéziparosok képviselői, kik Stresemann és a néppárt mögött állnak. A német nemzeti párt, vagy esetleg egy részének bevonása csak akkor lesz aktuális, ha nem mondanak ellent a szociáldemokratákkal való együttműködésnek egy kabinetben. A politikai képlet is tehát nem alakul jobbra, ellenkezőleg meg tud állni azon az útón, melyet elsősorban a centrum diktál, mely ma politikailag a legdöntőbb tényező. A centrumban pedig Erzberger hagyománya él és Wirth is már újra a párt tagja. Különben a napokban hangzott el Rupprecht bajor trónörökös ajkáról olyan nagyjelentőségű nyilatkozat, mely bizonysága az új német léleknek, a neofermanizmusnak mondott német politiának, még olyan oldalról is, ahol a nap és a közszellem éppen nem köztársasági és ahol még a béke szirénhangjait se a genfi kotta szerint játsszák. Rupprecht trónörökös is anélkül, hogy a forradalmat új alapnak fogadná el, olyan húrokat ütött meg, melyek Franciaországban se sérthetik a füleket. A németség jövőjét, ideértve Ausztriáét is, békés után látja el jövendőnek. Meglesz, mondja, a Grossdeutschland — und es wird ganz auf friedlichen Wegen herbeigeführt werden. Természetesen a próbakő a genfi események és tárgyalások után az eredménnyek lesznek. A pszichológiai feltétel Németország többségében már megvan, haladni Locarnon útján. Az új német lélek jóllesz a németség jövőjét imperialista álmok és tendenciák nélkül készíteni elő. De jövőjéről nem mondott le. Ezt tévedés volna hinni. Az új időket, az új eszközöket elfogadja, de ha ezek nem hozzák meg az u.i. lelke szerinti jövőt, akkor . . . akkor újra keményebb lesz a német lélek. A neo-germanizmus csak akkor válik történeti tényezővé, ha biztosítja a németség számára azt a helyet, melyet Stresemann se adott fel, mikor a Nemzetek Szövetségének tanácsában helyét elfoglalta. NEMZETI ÚJSÁG falmandó fotokiállítása a magyar társadalom színe-javának részvételével heti képes mismellékletünkben jelenik meg. A fotókiállításban részhetilap minden olvasóig A közismerten jónevű Molnár István utóda ÁLDOK DEZSŐ belvárosi fényképészeti műterem (Budapest, IV., Kossuth Lajosutca 15. Telefon: J. 154—35.) damianaiíMM le mindazokat, akik a NEMZETI ÚJSÁG alábbi szelvényével nála jelentkeznek. Ezek közül a felvételek közül a legszebbeket közli a Nemzeti Újság képes műmelléklete, de minden felvétel csoportosan kiállításra kerül a fényképező művész Kossuth Lajosutcai kirakatában is. Mindenki vágja ki az alanti szelvényt, töltse ki, és jelentkezzék vele a Kossuth Lajos u. 15. alatti műteremben. Felvételek naponta reggel 9-től este 7-ig készülnek. Szelvény, amely a Nemzeti Újság állandó totokiádításában egy díjtalan felvételre jogosít Molnár István utóda fényképészeti műteremben (Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 15. Lakás: —------------------------------------------Foglalkozás:........—................— Előfizetője vagy állandó olvasója lapunknak : ........................................................... NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1926. szeptember 23. (Folytatás az első oldalról) és a földreformban látja a reakció a maga sírját, ezért tekinti halálos ellenségének a szociáldemokráciát. Ezzel lehet talán a kormány perzekuciós ténykedését megvilágítani, melynek tervei nemcsak a magyar, hanem a szomszédos államok munkásságára nézve is veszélyesek. A munkásság nem tagadja a valóságot, hogy az erőviszonyok Magyarországon állandóan rosszabbodnak a munkások rovására. A magyar munkásság védelmi harcát megnehezítik a bolsevikiek. Illegálisan térnek fel és megakadályozzák a védelmi harcot. A szociáldemokrácia az egyedüli és jogos ellensége a magyar reakciós kormánynak. A kormány tudatában van ennek és a legfőbb gondja leszerelni a mozgalmat és a szociáldemokrata sajtót. A szociáldemokrácia egyelőre csak védelmi harcra szeretkezikéa munkásságot a következő választási harcra készíti elő, jóllehet ettől sokat nem várhat, azonban ő türelmesen vár és teljesíti kötelességét a reakció elleni harcban. A harc nagyon nehéz és ezért szükséges, hogy segítséget kapjon az összes országok szocialista pártjaitól, főképpen a szomszéd államok szocialista pártjaitól. (1.) A loincaré-kormány a német-francia megegyezés elvének vallja magát A pénzügyi és gazdasági megegyezés elősegíti a Versaillesi szerződés revízióját Paris, szeptember 22. A diszkréció ellenére, amelyet Briand és Stresemann a thoiryi megbeszélés anyagát illetően tanúsítottak, már Genfben a nyilvánosság elé szivárgott, hogy a két ország politikai közeledésének alapjául a gazdasági és pénzügyi szolidaritásnak kell szolgálnia. Az a hivatalos közlemény, amelyet a Havas-iroda a keddi minisztertanácsról közzétett, teljes mértékben megerősíti a genfi információkat. A közlemény ugyanis a következőket mondja: A sötétben látó jóslások ellenére a minisztertanácson nem merült fel semmiféle nézeteltérés. A francia külügyminiszter gondosan óvakodott attól, hogy Stresemanni német birodalmi külügyminiszterrel folytatott megbeszélés során valami kötelezettséget vállaljon, vagy a legkisebb mértékben is előzetes tervezetet dolgozzon ki valamely megállapodásra Briand közölte a kormánnyal, hogy mindabban, amit tett, fenntartotta a kormány teljes cselekvési szabadságát, amivel a kormány ma élt is, mégpedig igen kedvező módon. Miután a miniszterek hozzájárultak ahhoz az alaptételhez, hogy a megindult tárgyalásokat tovább folytatják, vita fejlődött ki abban az irányban, hogy a két külügyminiszter kezdeményezéséből a megindult tárgyalást hogyan fejlesszék tovább. A Versailles békeszerződés 431. cikkelye megengedi a Rajna-vidék kiürítését a megállapított időhatárokon belül, de azzal a feltétellel, hogy Németország már eleget tett valamennyi kötelezettségének. Ami a jóvátételeket illeti, a birodalom kötelezettségeihez híven felel meg a Davos-tervnek, de úgy látszik, hogy a legutóbbi jelentések szerint a leszerelés tekintetében még nem érték el ugyanezt az eredményt. A kormány tehát — a szakértőkkel egyetértésben — mérlegelni fogja e kötelezettség jelentőségét s meg fogja állapítani, hogy ez milyen mértékig igazolja a büntető rendszabályképpen a megszállás további fenntartását. Ami a Saar-vidéknek a határidő előtt való visszaadását és az ezzel összefüggésben levő népszavazást illeti, erről a versaillesi szerződés intézkedik. Ezeknek a műveleteknek feltételeit és mindennemű következményeit igen beható vizsgálat alá kell venni. Ami a német birodalmi vasútkötvények részleges mobilizálását illeti, ez igen kívánatos, de ennek megvalósítása olyan pénzügyi és politikai természetű nehézségekkel jár, amelyek mélyreható tanulmányozást tesznek szükségessé, miután Németország segítsége egymagában nem elegendő e műveletek sikeréhez és számba kell venni a világpiac hangulatát is. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a kormány körül akarja bástyázni magát minden múlhatatlan biztosítékkal. A minisztertanács már ma is a német-francia megállapodás hívének vallja magát, de e megállapodás hivatalos feltételeinek megvizsgálását csak akkor folytathatja legközelebbi ülésén, ha már birtokában lesz a diszpozíciók valamennyi technikai elemének. A Havas-iroda jelentését a francia közönség nagyobb része megnyugvással fogadja már csak azért is, mert Poincaré is helyesnek ismerte föl Briand politikáját. A nacionalisták hangoztatják ugyan, hogy a francia-német gazdasági és pénzügyi szolidaritás magába foglalja a Versailles szerződés revízióját, de ma már minden józanul gondolkodó, ember tisztában van, hogy a revíziónak előbb-utóbb be kell következnie. Egyes lapok attól tartanak, hogy miután a pénzügyi és gazdasági megegyezés a háborús adósságok általános rendezésére és egy kontinentális ipari blokk megteremtésére fog vezetni, Franciaország ellentétbe juthat Amerikával. Kétségtelen, hogy Poincaré csak alapos mérlegelés után fog konkrét megállapodásokra lépni a német kormánnyal. Briand, akit megkérdeztek, hogy mikor folytatja megbeszélését Strosemann dr.-ral azt felelte: „Most a műszaki közegek lépnek munkába, azután majd meglátjuk, mikor lesz ajánlatos az újabb találkozás“. Br.i.amd különben tegnap délután pihenés végett vidékre utazott és a jövő héten tér vissza járásba, hogy részt vegyen az október 1-ére kitűzött minisztertanácsban. Poincaré nyilatkozni fog a kül- és belpolitikai helyzetről Pária, szeptember 22. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Poincaré miniszterelnök hétfőn résztvesz Meuse megye választmányának ülésén Bar le Duc-ben és beszédet készül mondani, amelyben Franciaország kel- és külpolitikai kérdéseit, valamint a pénzügyi helyzetet fogja megvilágítani. Az újabb devizahausse miatt, amely nem a külföldi tőzsdékről indult ki, hanem francia spekuláció eredménye, Poincaré utasította a hatóságokat, hogy teljes szigorral lépjenek föl azok ellen, akik a francia frank rontását kísérlik meg. A német külpolitika egy lépéssel előbbre jutott Genf, szeptember 22. A német delegátusoknak a genfi német kolóniával való tegnapi összejövetele alkalmával Stresemann külügyminiszter, a német egyesület elnökének üdvözlő beszédére mondott válaszában rámutatott arra, hogy a genfi munkálatok következtében a német külpolitika egy lépéssel előbbre jutott. Ezúttal az alapvető kérdésekről van szó: nemcsak a német területen levő idegen megszállás számszerű erejéről, hanem Németországnak a Nemzetek Szövetségébe a teljes egyenjogúság elismerése melletti belépése után a megszállásnak teljes megszüntetéséről és a Saar-kérdésnek a népek önrendelkezési jogán alapuló megoldásáról. Ha ezek a célok, amelyeket Németország maga elé kitűzött, nem is a régi Németország régi, nagyhatalmi politikai céljai, mégis örömmel kell fogadnunk azt, ha a német felségjog a német területen újból helyreáll, hogy azután Németország ezen az alapon tovább építhessen. Törökország föltételhez köti belépését a Népszövetségbe Egy török diplomata véleménye a népszövetségi „színházról“ Konstantinápoly, szeptember 19. (A Nemzeti Újság levelezőjétől). A nyár folyamán az angolai kormány foglalkozott a gondolattal, hogy a Népszövetségnél be fogja nyújtani fölvételi kérelmét és a mostani közgyűlés alkalmából elküldte Hüszein Raghib bej bukaresti török követet Genfbe, hogy a tanács vezető tagjaival, Chamberlainnel és Briand Arisztiddel eszmét cseréljen. Mint autentikus helyről értesülök, a fölvételi kérelem benyújtása elmarad és a jövő év ősze előtt Törökország semmiesetre sem lesz a Népszövetség tagja. Az angolai kormány elhatározását két körülmény befolyásolta: elsősorban genfi megbízottjának a jelentése, azután a török sajtó magatartása. Hüszein Raghib bej ugyanis határozott utasítással ment Genfbe, hogy feltételhez kösse a Népszövetséghez való csatlakozást és pedig ahhoz, hogy Törökország csak akkor lép a Népszövetségbe, ha nyomban tagsági helyet kap a tanácsban. Miután a vezetőhatalmak abban állapodtak meg, hogy ezúttal csakis Németországot veszik be a tanácsba, a török követelés teljesíthetetlenné vált és Raghib bej abbahagyta a tárgyalásokat. De még mielőtt nyilvánosságra jutott volna, hogy a tanács egyáltalán nem hajlandó állandó tagságot juttatni Törökországnak és az időleges tagságot is csak későbbi időre helyezheti kilátásba, az angolai és konstantinápolyi sajtó meglehetős élesen állást foglalt a Népszövetséghez való csatlakozás ellen. A sajtó felfogását a nemzetgyűlés több tekintélyes tagja osztja, sőt a kormány kebelében is megoszlanak a vélemények. A török diplomácia egyik jeles tagja a következőkben vázolta előttem a csatlakozást ellenzők álláspontját: — Ha belépünk a Népszövetségbe, az elvállalt tényleges kötelezettségek sokkal nagyobbak, mint a teoretikus előnyök, amelyeket remélhetnénk. A lausannei békeszerződés több pontja utal esetleges konfliktusok esetén a Népszövetségre, így a tengerszorosok, az egészségügyi tanács, a trákiai határ stb. kérdésében. Ha tagjai leszünk a Népszövetségnek, mindegyre számolni kell a Népszövetség beavatkozásával és nehéz lenne ügyünket megvédeknezni egy olyan testületben, amelynek legtöbb tagja elfogult velünk szemben. Ez idő szerint a Népszövetség nincs számunkra, illetőleg nem vagyunk kötelesek a beavatkozást elfogadni. — A Népszövetség, őszintén szólva, olyan színház, ahol az intervenciók, a titkos befolyások és a nagyhatalmak vetélkedése szabadon érvényesülnek. Még azok is, akik ezen a színpadon játszanak, nincsenek meggyőződve szerepük komolyságáról. A függöny mögött, a színfalak között mindegyik megmutatja az igazi arcát és ezek a máznélküli ábrázatok néha elzémstők. Ez idő szerint nincs mit keresnünk közöttük és fölösleges lenne miattuk hatalmas szomszédunkat (Oroszországot) elkedvetleníteni. Amint a fenti nyilatkozatból kitűnik, a töröökök véleménye nem éppen hízelgő a Népszövetségről. De hozzátehete rn: Moszkvának nagy része van abban, hogy Angolában és Konstantinápolyban ez a felfogás alakult ki. Szejm Szabit bej Mádera Mtarszalm " állandó nagy hamlása! Íllei út 14 és Baross-utca 11. Szolid Kiszolgálás. Hitelképes egyéneknek fizetési kedvezmény. Mielőtt élet-, baleset-, betöréseslopás-, kiházasítási-, temetkezésiszavatossági-, autó-, harang- vagy egyéb biztosítási ügyletet köt, forduljon bizalommal személyesen vagy írásban a Központi Sajtóvállalat RT Biztosítási Osztályához, IX., Üllői-út félemelet. Telefon: J. 99-56, J. 99 57, J. 99-58.