Nemzeti Ujság, 1926. szeptember (8. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-23 / 215. szám

2 sát éppen ennek volt jele és bizonysága, hogy Hindernburgot elnökké választotta. Ezt az erkölcsi erőt különben Streee­­m­ann is éreztetni tudta Genfben. A Hin­­denburg köztársasági elnökségéhez fű­zött politikai kombinációk is­ mind légből kapottak és fantázia szüleményei voltak. Hindenburg komoly nyugalommal nézi Németország úti lelkületének és politiká­jának kialakulását. Az is nyilvánvaló, hogy a genfi ered­mények után ismét előtérbe fog lépni a kormány szélesebb alapokra való helye­zése. A szociáldemokratákat máris invi­tálják éppen a nagy- és nehéziparosok képviselői, kik Stresemann és a néppárt mögött állnak. A német nemzeti párt, vagy esetleg egy részének bevonása csak akkor lesz aktuális, ha nem mondanak ellent a szoci­ál­dem­ok­ratákkal való együttműködésnek egy kabinetben. A po­litikai képlet is tehát nem alakul jobbra, ellenkezőleg meg tud állni azon az útón, melyet elsősorban a centrum diktál, mely ma politikailag a legdöntőbb té­nyező. A centrumban pedig Erzberger hagyománya él és Wirth is már újra a párt tagja. Különben a napokban hangzott el Rupprecht bajor trónörökös ajkáról olyan nagyjelentőségű nyilatkozat, mely bizonysága az új német léleknek, a neo­f­ermanizmusnak mondott német politi­­ának, még olyan oldalról is, ahol a nap és a közszellem éppen nem köztársasági és ahol még a béke szirénhangjait se a genfi kotta szerint játsszák. Rupprecht trónörökös is anélkül, hogy a forradal­mat új alapnak fogadná el, olyan húro­kat ütött meg, melyek Franciaországban se sérthetik a füleket. A németség jövő­jét, ideértve Ausztriáét is, békés után látja el jövendőnek. Meglesz, mondja, a Grossdeutschland — und es wird ganz auf friedlichen Wegen herbeigeführt werden. Természetesen a próbakő a genfi ese­mények és tárgyalások után az eredmé­­n­­nyek lesznek. A pszichológiai feltétel Né­­­­­­metország többségében már megvan, ha­­­­­ladni Locarnon útján. Az új német lélek j­óllesz a németség jövőjét imperialista ál­mok és tendenciák nélkül készíteni elő. De jövőjéről nem mondott le. Ezt téve­dés volna hinni. Az új időket, az új esz­közöket elfogadja, de ha ezek nem hozzák meg az u.i. lelke szerinti jövőt, akkor . . . akkor újra keményebb lesz a német lé­lek. A neo-germanizmus csak akkor vá­lik történeti tényezővé, ha biztosítja a németség számára azt a helyet, melyet Stresemann se adott fel, mikor a Nem­zetek Szövetségének tanácsában helyét elfoglalta. NEMZETI ÚJSÁG falmandó fotokiállítása a magyar társadalom színe-javának részvételével heti képes mismellékletü­nkben jelenik meg. A fotókiállításban részhetilap minden olvasóig A közismerten jónevű Molnár István utóda ÁLDOK DEZSŐ belvárosi fényképészeti műterem (Budapest, IV., Kossuth Lajos­­utca 15. Telefon: J. 154—35.) dam­ianaiíMM le mindazokat, akik a NEMZETI ÚJSÁG alábbi szelvényével nála jelentkeznek. Ezek közül a fel­vételek közül a legszebbeket közli a Nemzeti Újság képes műmel­­léklete, de minden felvétel cso­portosan kiállításra kerül a fény­képező művész Kossuth Lajos­­utcai kirakatában is. Mindenki vágja ki az alanti szelvényt, töltse ki, és jelentkezzék vele a Kossuth Lajos­ u. 15. alatti műteremben. Felvételek naponta reggel 9-től este 7-ig készülnek. Szelvény, amely a Nemzeti Újság állandó toto­­kiád­ításában egy díjtalan felvételre jogosít Molnár István utóda fényképészeti műterem­ben (Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 15. Lakás: —------------------------------------------­Foglalkozás:........—­................— Előfizetője vagy állandó olvasója lapunk­nak : ........................................................... NEMZETI ÚJSÁG Csütörtök, 1926. szeptember 23. (Folytatás az első oldalról) és a földreformban látja a reakció a maga sírját, ezért tekinti halálos ellen­ségének a szociáldemokráciát.­­ Ezzel lehet talán a kormány perze­­kuciós ténykedését megv­il­ágí­tani, mely­nek tervei nemcsak a magyar, hanem a szomszédos államok munkásságára nézve is veszélyesek. A­ munkásság nem tagadja a valóságot, hogy az erőviszonyok Magyarországon állandóan rosszabbodnak a munkások ro­vására. A magyar munkásság védelmi harcát megnehezítik a bolsevikiek. Ille­gálisan térnek fel és megakadályozzák a védelmi harcot. A szociáldemokrácia az egyedüli és jogos ellensége a magyar reakciós kormánynak. A kormány tuda­tában van ennek és a legfőbb gondja leszerelni a mozgalmat és a szociáldemo­krata sajtót. A szociáldemokrácia egy­előre csak védelmi harcra szeretkezik­é­a munkásságot a következő választási harcra készíti elő, jóllehet ettől sokat nem várhat, azonban ő türelmesen vár és teljesíti kö­telességét a reakció elleni harcban. A harc nagyon nehéz és ezért szükséges, hogy segítséget kapjon az összes orszá­gok szocialista pártjaitól, főképpen a szomszéd államok szocialista pártjaitól. (1.) A l­oincaré-k­ormány a német-francia megegyezés elvének vallja magát A pénzügyi és gazdasági megegyezés elősegíti a Versaillesi szerződés revízióját Paris, szeptember 22. A diszkréció ellenére, amelyet Briand és Stresemann a thoiryi megbeszélés anyagát illetően tanúsítottak, már Genf­ben a nyilvánosság elé szivárgott, hogy a két ország politikai közeledésének alap­jául a gazdasági és pénzügyi szolidari­tásnak kell szolgálnia. Az a hivatalos közlemény, amelyet a Havas-iroda a keddi minisztertanácsról közzétett, teljes mértékben megerősíti a genfi információ­kat. A közlemény ugyanis a következő­ket mondja: A sötétben látó jóslások ellenére a mi­nisztertanácson nem merült fel semmiféle nézeteltérés. A francia külügyminiszter gon­dosan óvakodott attól, hogy S­tresemanni né­met birodalmi külügyminiszterrel folytatott megbeszélés során valami kötelezettséget vállaljon, vagy a legkisebb mértékben is előzetes tervezetet dolgozzon ki valamely megállapodásra Briand közölte a kormánnyal, hogy mind­abban, amit tett, fenntartotta a kormány teljes cselekvési szabadságát, amivel a kor­mány ma élt is, még­pedig igen kedvező módon. Miután a miniszterek hozzájárultak ahhoz az alaptételhez, hogy a megindult tár­gyalásokat tovább folytatják, vita fejlődött ki abban az irányban, hogy a két külügymi­niszter kezdeményezéséből a megindult tár­gyalást hogyan fejlesszék tovább. A Versailles­ békeszerződés 431. cikkelye megengedi a Rajna-vidék kiürítését a meg­állapított időhatárokon belül, de azzal a fel­tétellel, hogy Németország már eleget tett valamennyi kötelezettségének. Ami a jóvá­tételeket illeti, a birodalom kötelezettségei­hez híven felel meg a Davos-tervnek, de úgy látszik, hogy a legutóbbi jelentések szerint a leszerelés tekintetében még nem érték el ugyanezt az eredményt. A kormány tehát — a szakértőkkel egyetértésben — mérle­gelni fogja e kötelezettség jelentőségét s meg fogja állapítani, hogy ez milyen mér­tékig igazolja a büntető rendszabályképpen a megszállás további fenntartását. Ami a Saar-vidéknek a határidő előtt való visszaadását és az ezzel összefüggésben levő népszavazást illeti, erről a versaillesi szer­ződés intézkedik. Ezeknek a műveleteknek feltételeit és mindennemű következményeit igen beható vizsgálat alá kell venni. Ami a német birodalmi vasútkötvények részleges mobilizálását illeti, ez igen kívá­natos, de ennek megvalósítása olyan pénz­ügyi és politikai természetű nehézségekkel jár, amelyek mélyreható tanulmányozást tesznek szükségessé, miután Németország se­gítsége egymagában nem elegendő e műve­letek sikeréhez és számba kell venni a világ­piac hangulatát is. Ilyen körülmények között egészen termé­szetes, hogy a kormány körül akarja bás­tyázni magát minden múlhatatlan biztosí­tékkal. A minisztertanács már ma is a né­met-francia megállapodás hívének vallja magát, de e megállapodás hivatalos feltéte­leinek megvizsgálását csak akkor folytat­hatja legközelebbi ülésén, ha már birtoká­ban lesz a diszpozíciók valamennyi techni­kai elemének. A Havas-iroda jelentését a francia kö­z­önség nagyobb része megnyugvással fogadja már csak azért is, mert Poincaré is helyesnek ismerte föl Briand politiká­ját. A nacionalisták hangoztatják ugyan, hogy a francia-német gazdasági és pénz­ügyi szolidaritás magába foglalja a Ver­sailles­ szerződés revízióját, de ma már minden józanul gondolkodó, ember tisztá­ban van, hogy a revíziónak előbb-utóbb be kell következnie. Egyes lapok attól tartanak, hogy miután a pénzügyi és gazdasági megegyezés a háborús adóssá­gok általános rendezésére és egy kontinen­tális ipari blokk megteremtésére fog ve­zetni, Franciaország ellentétbe juthat Amerikával. Kétségtelen, hogy Poincaré csak alapos mérlegelés után fog konkrét megállapo­dásokra lépni a német kormánnyal. Briand, akit megkérdeztek, hogy mikor folytatja megbeszélését Strosemann dr.-ral azt felelte: „Most a műszaki közegek lép­nek munkába, azután majd meglátjuk, mikor lesz ajánlatos az újabb találkozás“. Br.i.amd különben tegnap délután pihe­nés végett vidékre utazott és a jövő hé­ten tér vissza járásba, hogy részt vegyen az október 1-ére kitűzött miniszterta­nácsban. Poincaré nyilatkozni fog a kül- és belpolitikai helyzetről Pária, szeptember 22. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Poincaré miniszterelnök hétfőn résztvesz Meuse­ megye választmányának ülésén Bar le Duc-ben és be­szédet készül mondani, amelyben Franciaor­szág kel- és külpolitikai kérdéseit, valamint a pénzügyi helyzetet fogja megvilágítani. Az újabb devizahausse miatt, amely nem a külföldi tőzsdékről indult ki, hanem francia spekuláció eredménye, Poincaré utasította a hatóságokat, hogy teljes szigorral lépjenek föl azok ellen, akik a francia frank rontását kísérlik meg. A német külpolitika egy lépéssel előbbre jutott Genf, szeptember 22. A német delegátusoknak a genfi német kolóniával való tegnapi összejövetele al­kalmával Stresemann külügyminiszter, a német egyesület elnökének üdvözlő be­szédére mondott válaszában rámutatott arra, hogy a genfi munkálatok következ­tében a német külpolitika egy lépéssel előbbre jutott. Ezúttal az alapvető kérdé­sekről van szó: nemcsak a német terüle­ten levő idegen megszállás számszerű ere­jéről, hanem Németországnak a Nemze­tek Szövetségébe a teljes egyenjogúság elismerése melletti belépése után a meg­szállásnak teljes megszüntetéséről és a Saar-kérdésnek a népek önrendelkezési jogán alapuló megoldásáról. Ha ezek a célok, amelyeket Németország maga elé kitűzött, nem is a régi Németország régi, nagyhatalmi politikai céljai, mégis öröm­mel kell fogadnunk azt, ha a német fel­ségjog a német területen újból helyreáll, hogy azután Németország ezen az alapon tovább építhessen. Törökország föltételhez köti belé­pését a Népszövet­ségbe Egy török diplomata vélemé­nye a népszövetségi „szín­házról“ Konstantinápoly, szeptember 19. (A Nemzeti Újság levelezőjétől). A nyár folyamán az angolai kormány fog­lalkozott a gondolattal, hogy a Népszö­vetségnél be fogja nyújtani fölvételi ké­relmét és a mostani közgyűlés alkalmá­ból elküldte Hüszein Raghib bej buka­resti török követet Genfbe, hogy a tanács vezető tagjaival, Chamberlainnel és Briand Arisztiddel eszmét cseréljen. Mint auten­tikus helyről értesülök, a fölvételi kére­lem benyújtása elmarad és a jövő év ősze előtt Törökország semmiesetre sem lesz a Népszövetség tagja. Az­ angolai kormány elhatározását két körülmény befolyásolta: elsősorban genfi megbízottjának a jelentése, azután a tö­rök sajtó magatartása. Hüszein Raghib bej ugyanis határozott utasítással ment Genfbe, hogy feltételhez kösse a Népszö­vetséghez való csatlakozást és pedig ahhoz, hogy Törökország csak akkor lép a Népszövetségbe, ha nyomban tagsági helyet kap a tanácsban. Miután a vezető­­hatalmak abban állapodtak meg, hogy ezúttal csakis Németországot veszik be a tanácsba, a török követelés teljesíthetet­lenné vált és Raghib bej abbahagyta a tárgyalásokat. De még mielőtt nyilvá­nosságra jutott volna, hogy a tanács egy­általán nem hajlandó állandó tagságot juttatni Törökországnak és az időleges tagságot is csak későbbi időre helyezheti kilátásba, az angolai és konstantinápolyi sajtó meglehetős élesen állást foglalt a Népszövetséghez való csatlakozás ellen. A sajtó felfogását a nemzetgyűlés több tekintélyes tagja osztja, sőt a kormány kebelében is megoszlanak a vélemények. A török diplomácia egyik jeles tagja a következőkben vázolta előttem a csat­lakozást ellenzők álláspontját: — Ha belépünk a Népszövetségbe, az elvállalt tényleges kötelezettségek sokkal nagyobbak, mint a teoretikus előnyök, amelyeket remélhetnénk. A lausannei békeszerződés több pontja utal esetleges konfliktusok esetén a Népszövetségre, így a tengerszorosok, az egészségügyi ta­nács, a trákiai határ stb. kérdésében. Ha tagjai leszünk a Népszövetségnek, mind­egyre számolni kell a Népszövetség be­avatkozásával és nehéz lenne ügyünket megvédeknezni egy olyan testületben, amelynek legtöbb tagja elfogult velünk szemben. Ez idő szerint a Népszövetség nincs számunkra, illetőleg nem vagyunk kötelesek a beavatkozást elfogadni. — A Népszövetség, őszintén szólva, olyan színház, ahol az intervenciók, a titkos befolyások és a nagyhatalmak vetélke­dése szabadon érvényesülnek. Még azok is, akik ezen a színpadon játszanak, nin­csenek meggyőződve szerepük komolysá­gáról. A függöny mögött, a színfalak kö­zött mindegyik megmutatja az igazi ar­cát és ezek a máznélküli ábrázatok néha elzémstők. Ez idő szerint nincs mit keres­nünk közöttük és fölösleges lenne miat­tuk hatalmas szomszédunkat (Oroszor­szágot) elkedvetleníteni. Amint a fenti nyilatkozatból kitűnik, a töröökök véleménye nem éppen hízelgő a Népszövetségről. De hozzátehete rn: Moszkvának nagy része van abban, hogy Angolában és Konstantinápolyban ez a felfogás alakult ki. Szejm Szabit bej M­ádera Mtarszalm­ " állandó nagy h­amlása! Íllei­ út 14 és Baross-utca 11. Szolid Kiszolgálás. Hitelképes egyéneknek fizetési kedvezmény. Mielőtt élet-, baleset-, betöréses­­lopás-, kiházasítási-, temetkezési­szavatossági-, autó-, harang- vagy egyéb biztosítási ügyletet köt, for­duljon bizalommal személyesen vagy írásban a Központi S­a­jtó­­vállalat R­T Biztosítási Osztá­lyához, IX.­, Üllői-út félemelet. Telefon: J. 99-56, J. 99 57, J. 99-58.

Next