Nemzeti Ujság, 1926. december (8. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-01 / 273. szám

S mér! válasisal mint a Kom­an­? Prónay György báró államih­­­ár nyitatfkozala a Tempsban Paris, november 30. Le Go, a Temps budapesti munkatársa, beszélgetést folytatott Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkárral, akitől megkérdezte,, miért oszlatta fel a kormáin­ a nemzetgyűlést, mielőtt meg letelt volna a nemzetgyűlés mandátuma. — A nemzetgyűlés feloszlatása és új parlament egybehívása — mondotta Prónay György báró — nagy meglepetés volt az ellenzék számára. Alkotmányos szempontból azonban nem volt kétséges, hogy ez a feloszlatás követni fogja a felsőház megalkotásáról szóló törvény kihirdetését. Mihelyt ez a törvény életbe­lépett, megszűnt a nemzetgyűlés létjogo­sultsága. Három megoldásra gondolha­tott a kormány. Az egyik az volt, hogy a nemzetgyűlés átalakul képviselőházza és mandátumát újabb öt évre meghosszab­bítja. A második megoldás az volt, hogy a kormány új választásokat v­lr ki és egybehívja a két házból álló parlamen­tet. A harmadik megoldás az volt, hogy megalakul a felsőház és oldalán tovább működik három hónapig, vagyis man­dátumának leteltéig a­­ nemzetgyűlés, amely erre az időre ideiglenesen kép­­viselőházzá alakul át.­­ Az utóbbi megoldás nem mutatkozott politikai szempontból célszerűnek. Más­részt az ellenzék nem késett volna élén­ken tiltakozni a mandátumok meghosz­­szabbítása ellen; ez a megoldás nem volt kívánatos politikai szempontból sem, mert ráfogták volna az­ egységes pártra, hogy most — négy és félévi uralom után — fél alávetni magát a választók ítéleté­nek és tisztán önző szempontokból akarja tovább vinni az ország ügyeit. — Egyébként a kormány a nemzet­gyűlés­­ feloszlatásával a közvélemény óhajának tesz eleget, hogy ki akarja nyilvánítani vele szemben táplált bizal­mát. Minden jel arra mutat, hogy a nem­zet többsége a kormánnyal van. A nem­zetgyűlés 244 tagot számlált, ezek közül 144 az egységes párthoz tartozott, 27 a kormányt támogató keresztény gazdasági párthoz, 5 a semleges agrárpárthoz, 6 a túlzó legitimistákhoz, 7 a fajvédőkhöz­, 24 a szocialistákhoz és 61 különböző bal­oldali csoportokban helyet foglaló radi­kális demokratákhoz. Az államtitkár még elmondotta, hogy a választási küzdelem javában folyik. A különböző vidékekről érkező je­lentések arra vallanak, hogy a kor­mányt támogató pártok nagy többséggel fognak kikerülni a választásból. Minden jel arra mutat — mondotta­ Prónay György báró —, hogy az ország köz­véle­­ménye meg fogja semmisíteni a túlzó legitimisták pártját Valószínű az is, hogy a Baloldali és a jobboldali szélső pártok nagy veszteségeket fognak szen­vedni és hogy az ő rovásukra a mérsékelt pártok nyernek tért. Az országban min­denütt tökéletes rend uralkodik. szakában a fürdőpénztáriaknál 1.704.014 ember váltotta meg a jegyét Igen érdekesek a hivatal jelentésének a köz­lekedési statisztikára vonatkozó adatai. Az év eleje óta a szállított személyek száma 155.303 422 volt szemben az elmúlt év ugyan­ezen időszakában szállított 154.076.245 személy­ivel. Jelentős csökkenést mutat a Margitsziget látogatóinak a száma is. Amíg az elmúlt esz­tendőben januártól július végéig a hídon át 653.536 ember ment a szigetre, a folyó eszten­dőben ez a szám 499.958-ra csökkent. A sta­tisztikai jelentésnek külön fejezete számol be az idegenforgalmi statisztikáról. Július havá­ban összesen 21.030 idegen érkezett a főváros területére. A legtöbben Romániából jöttek (1086), azután Csehszlovákiából (972), Jugoszlá­viából (592), egyéb külföldről: Német biroda­lom (1140), Nagybritannia (257), Egyesült Ál­lamok (951). Afrikából 34-en, Ausztráliából 4-en érkeztek július havában Budapestre. Megdöb­bentő adatokat tár fal a statisztikai jelentésnek a zálogházak forgalmára vonatkozó része. Az év eleje óta augusztusig 280.931 ékszerre 75 milliárd korona kölcsönt, 441.935 ingótételre 63 milliárd korona kölcsönt folyósítottak a zá­logházak. 1925-ben ugyanezen idő alatt 166.519 ékszertételre 52.964 kölcsönt, 295.108 ingótételre 31 milliárd korona kölcsönt folyósítottak. Szinte megháromszorozódott a zálogházi árve­rések száma, annak bizonyságául, hogy a csökkent fizetőképességű közönség kénytelen zálogházi árveréseken elkótyavetyélni a dol­gait. A folyó év első­­hét hónapjában 6953 ék­szert árvereztek el 800 millió, 5169 ingótételt 627 millió kölcsönösszeg miatt. Meg­három­szorozó­do­tt a zálogházi árverések száma Kevesebben fü­rdenek, többen halnak meg (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Illyefalvy Lajos dr., a főváros statisztikai hivatalának igazgatója most tette közzé a főváros 1926 jú­lius haváról szóló statisztikai jelentését. A je­lentés szerint a folyó év eleje óta július végéig az élveszületések száma 10.130 volt, szemben a múlt év hasonló időszakának 10.465 élveszü­ letésével, itt a csökkenés 2 százalék. A halálo­zások száma az év elejétől számítva 9243. A múlt év hasonló időszakát szembeállítva 4 szá­­z­alék rosszabbodás mutatkozik, vagyis idén kevesebben születtek és többen haltak meg Bu­dapesten, mint az elmúlt esztendőben. Házas­ságkötés a folyó év július havában 752 történt a főváros területén, a hétszázötvenkét házas­ságból 262 volt a vegyes házasság, ebből 46 házasság volt olyan, ahol keresztény zsidóval házasodott össze. Igen érdekesek a halandó­sági számadatok. Az év eleje óta a főváros területén 9243-an haltak meg, akik között leg­nagyobb számmal a 0—1 éves gyermekek sze­repelnek, akik ez alatt az idő alatt 1148-an haltak el. A halálozási okok között legna­gyobb számmal természetesen a tüdővész sze­repel (1521 eset). Érdekes fejezete a Statisztikai Htv. jelentésének az a része, mely megállapítja, hogy július havában a főváros összes nyilvá­nos fürdőiben 56.643 ember fürdőtt meg kő- és kádfürdőben, gőzfürdőben ebben a hónapban 41.607 férfi és 37.463 nő fürdőtt, az uszodákat 29.982 férfi és 29.417 nő látogatta. Az év eleje óta az összes fürdőkben és uszodákban 1.635.136 ember fürdőtt meg. Vagy a tisztaságérzék csökkent az elmúlt év óta, vagy az emberek pénze lett kevesebb, mert a már hasonló idő­ NEMZETI ÚJSÁG Milyen kérdések foglalkoztatják a fővárosi tanítóságot? A Budapesti Hivatalos Tanítóegyesület a magyar kultúráért A tanítóság a nyolcosztályú népiskola megvalósítását és a népoktatás gyors átszervezését kívánja — Szüntessék meg a státusrendezési sérelmeket — Meg kell oldani a szakfelügyelet kérdését is — Mielőbb be kell tölteni a megüresedett állásokat — Ölveczky Pál elnök nyilatkozata (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Buda­pesti Hivatalos Tanítóegyesület jelentős és előkelő helyet tölt be a magyar tanügyi szak­körök és egyesületek között. A budapesti ta­nítóság ebben az egyesületben találja meg ér­dekeinek védelmét, itt tárgyalják meg az ak­tuális pedagógiai, gazdasági és közoktatás­­ügyi kérdéseiket. A gazdasági és az általános vonatkozású kultúrpolitikai problémáknak meg­oldásán kívül az egyesület vezetősége mindig szem előtt tartja a tanítóság szociális viszo­nyait és mai mostoha sorsukon, amennyire csak mód és alkalom nyílik rá, enyhíteni pró­bál. Mivel ez az egyesület úgy a mai nevelési viszonyok, mint a jövő szempontjából nagy hivatást tölt be, szükségesnek tartottuk, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyek a Hivatalos Tanítóegyesületet és a főváros ta­­­nító-társad­almát ma foglalkoztatják, erre rre­­vonatkozóan kérdést intéztünk tehát az egye­­sület kiváló, agilis és köztiszteletben álló el­nökébe®, Ölveczky Pálhoz, aki munkatársunk­nak a következőket mondotta: — A fővárosi tanító­ság pedagógiai mű­ködésén végig vonul minden vonatkozá­sában a magyar jövőért való aggodalom. Figyeljük, boncolgatjuk a most iskola­politikai és nevelési működését, vájjon a nagy nemzeti katasztrófának indítékai nem találhatók-e meg bizonyos mértékben nemzetnevelési alapelveinkben és iskola­politikánkban. Másrészt keressük azokat a nevelő és pedagógiai eszközöket, ame­lyek segítségével oly­an generációt tudunk képezni, amely az előfordulható nemzeti megrázkódtatások esetén, nagyobb fegyel­mezettséget, nagyobb összetartást, na­gyobb együttérzést fog tanúsítani; na­gyobb és tökéletesebb lesz benne az öntu­datos önfeláldozás, a közös nemzeti ideá­lokért való áldozatkészség. A múlt közi oktatásügyi politikájának legnagyobb hi­báját abban látjuk, hogy éppen a legérté­kesebb magyar vidékeken hanyagolta el a népoktatást s ezenkívül igen nagy mű­veltségben differencia volt a mindenkori vezető osztály és a nagy néprétegek kö­zött. Ezen megállapítások következménye volt, hogy a budapesti tanítóság már ré­gebben állást foglalt, a 8 osztályú népis­­kola megvalósítása érdekében­­, ezzel kap­csolatosan szükségesnek tartotta­­a tanító­képzés reformját is. Azok az újabb szo­ciális, társadalmi és közgazdasági válto­zások, amik nemzetünk életében a világ­háború óta előfordultak, úgy az iskolá­ban, mint az iskolán kívül való társa­dalmi működésben nehezebb problémáik elé állították a magyar tanítóságot, a vá­rosban és faluban egyaránt. S ezen pro­blémák megoldásához szükséges előisme­reteket a tanítóképzők mostani berendez­kedésében megszerezni­­lehetetlen. . Ez tette aktuális problémává a tanítóképzés átszervezésének kérdését is.­­ Ez a máso­dik fontos tárgy, amivel a fővárosi taní­tóság ismételten kíván foglalkozni. — Örömmel tapasztaljuk, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megértés­sel fogadja a népművelés emelésére vo­natkozó törekvéseinket. Az­ ő­ megértésé­nek következménye volt az új népiskolai t­anterv megvalósítása s a tanyai iskola­rendszer kiépítése. Mi azonban a nép­oktatás átszervezését gyorsabb tempóban szeretnék látni. A világháború óta tör­tént változások olyan óriási méretűek voltak a hozzámért időhöz viszonyítva, hogy sokszor az évek évtizedeknek számí­tottak, tehát az oktatás terén is ilyen na­gyobb tempójú haladásra lenne szükség.­­ Ebben az iskolaévben a fővárosi tanítóság a Hivatalos Tanít­óegyesület vezetősége által elkészített és a kir. tan­felügyelő által approbált próba helyi tan­menetek megfigyelésével és tanuk tásnyo­­zásával foglalkozik, különösen azért, hogy az összegyűjtött tapasztalatok alapján elkészíthessék és megalkothassák a helyi tantervet és utasítást. Az új tantervben aztán jó kézikönyvek megírása szüksé­ges. Erre vonatkozóan az lesz a főváros illetékes hatóságánál a kérésünk, hogy lehetőleg hosszú terminussal írjon ki pá­lyázatot, mert csak így lehet alapos fel­­készültséggel jó könyvet megírni. A bírá­latnak pedig a hivatalos tanítói szervek bevonásával kell megtörténni, lehetőleg széleskörű alapon, hogy a kiválogatás fel­tétlenül kifogástalan legyen. Erre vonat­­kozóan már tárgyaltunk is a közoktatási ügyosztály vezetőjével, Purébl Győző ta­nácsnok úrral s az ő részéről a legna­gyobb jóakarattal és megértéssel talál­koztunk. A Köri üléseinken egy igen fontos szo­ciális problémával is foglalkozunk majd Ez a kérdés pedig a tuberkulózis elleni küzdelem és védekezés. Szomorúan ta­pasztaljuk, hogy ez a rettenetes nemzet­­pusztító betegség milyen nagy rombolást végez tanulóifjúságunk soraiban is. Az iskolának, a társadalomnak és a hatósá­goknak tehát mindent el kell követni e pusztító betegség meggátlására. — Az országos tanügyi kongresszus előkészítő és szervező munkájában teljes felkészültséggel részt fogunk venni. A fővárosi tanítóság a múltban­­is vezető tényezője volt az ország tanítóságának. Ezt a hivatásunkat és szerepünket a jö­vőben is meg akarjuk tartani.­­ A fontos nevelési feladatok teljesí­téséhez feltétlenül szükséges, hogy a ta­nítóság lehetőség szerint anyagi, gondok­tól mentesen éljen hivatásának és foglal­kozzék a nemzet jövője szempontjából is fontos pedagógiai problémákkal. A leg­utóbb végrehajtott státusrendelet nem ho­zott megnyugvást, az alsóbb tagozatok­ban ugyan megközelítette a békebeli vi­szonyokat, a felsőbb tagozatokban azon­ban a rendezés nincsen arányban a béke­beli viszonyokkal. Nem­­is szólva arról, hogy a tanítóképzés idejének emelésével a fizetést is hozzámérten kellett volna megállapítani. A fővárosban, ezenkívül úgyszólván minden tanító elvégzi az aka­­dé­mia-jellegű Pedagógiai Szeminárium egyéves tanfolyamát is, tehát a fővárosi tanítóság mindenképpen megszerezte hozzá a jegeimet, hogy az állami rend­szerű VI. fizetési osztálynak­ megfelelő C) fizetési fokba legalább 2 százalék arány­ban bejusson. Nagyon fájdalmasan érin­tette a fővárosi tanítóságot, hogy a kor­­mányhatóság a főváros által is elfoga­dott ezen törekvésünket nem honorálta. A jövő iskolaévben ez is egyik fontos ré­szét képezi munkaprogramunknak, nem is szólva az ominózus kedvezményes vasúti jegy kérdéséről.­­ A fővárosi tanítóság régi óhajtása a szakfelügyelet kérdésének megoldása is. Az a kívánságunk, hogy­ az iskolák látogatásával, ellenőrzésével a fővárosi tanítóság közül az erre érdemeseket bíz­zák meg és a szakfelügyelők feltétlenül kerüljenek be a magasabb fizetési­ osz­tályba. A tanügyi választások kérdése is nagy mértékben foglalkoztatja a főváros tanítóságát. A szanálási törvény értel­mében megt­örtént a lét­szám redukció. Azóta igen sok állás üresedett meg elha­lálozás és nyugdíjazás következtében. A háborús gyermekcsökkenési hullám is megszűnt. A jelen iskolaévben már sok új I. osztályt kellett felállítani. Azonkí­vül nagyon sok osztályban helyettes vagy szaktanító minőségben vannak kor­­társaink beosztva. A népoktatási tör­vény rendelkezései értelmében is, de a szükségethez mérten is a megüresedett állások betöltése és az új állások meg­ Szer­k. 1*26 ily* ember 1. szervezése föltétlenül jogos kívánságunk. Meg nem engedhető, hogy ideiglenes mi­nőségben 10 évnél is hosszabb idővel legyenek tanítók alkalmazva . Gazdasági kérdésekben a fővárosi tanítóság teljesen együtt­működik a „Fő­városi Alkalmazottak Nemzeti Szövet­ségeinek oktató csoportjával, amely az összes, fővárosi pedagógusokat magában foglalja. Az a fölfogásunk, hogy a mi különleges gazdasági kérdéseink a Fő­városi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsé­gével kapcsolatosan könnyebben oldhatók meg, mint az Országos Tanító Szövetség­gel. Sőt sok tekintetben pedagógiai téren is vannak közös céljaink és megoldásra váró problémáink. Az Országos Tanító Szövetséggel a budapesti tanítóságnak — tőlünk távol álló okból —, sajnos, kon­fliktusa volt. Jelenleg azonban ez az el­lentét az Országos Szövetség vezetősége és a Budapesti Hiv. Tanítóegyesület el­nöksége között már elsimulóban van. Erre a megértésre az országos tanügyi kongresszussal kapcsolatos nagyjelentő­ségű pedagógiai kérdések megoldása szempontjából feltétlenül szükség is lesz. Ezek volnának azok a kérdések, amelyek a tanítóságot főképpen érdeklik és amelyekkel foglalkozni kíván. Reméljük, hogy kérésüknek és kívánságaiknak visszhangja lesz a hivata­los körökben csakúgy, mint a társadalomban. (Eb) Végrehajtás és árverés a­­ temetőben A férj a feleség hamis esküjének tulaj­­donította egyetlen gyermekük haláét A sírfelirat kezdőbetűiben is ezzel vádolta meg a feleségét, m­re elítél­ték rága­mazásért . Nem fizette ki a perköltséget árverezik a sírkövet (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Pali Leó, aki nem tévesztendő össze a hasonló nevű nem­régen elhunyt zeneszerzővel, a feleségével Grünauer Etellel rosszul élt. Egy ízben vita merült fel a házastársak között a feleség hit­vesi hűsége körül s ekkor Grünauer Etel a férj vallatására egyetlen gyermekük életére meg­­esküdött, hogy a gyanúsítás alaptalan és semmi vád sem érheti. Nem sokkal ezek után a kis­gyermek meghalt. A tragikus esemény percé­től kezdve Fali Leóék házagéletű pokollá vál­tozott s a férfi a gyermek halálával is az asszony bűnösségét látta igazolva és gyakran hangoztatta, hogy csak a hamis eskü miatt kellett egyetlen gyermekének elpusztulnia. Fali Leó sírkövet állított gyermeke sírjára, amely­nek a sár-feliratát úgy állította össze, hogy a kezdőbetűkből az az értelem volt kivehető, hogy a gyermek halálának a hűtlen asszony az okozója. A házastársak időközben megszün­tették az életközöséget és Grünauer Etel rágal­­mazás és becsületsértés cílén feljelentette volt férjét a sirkófelirat kezdőbetűiben elbújtatott sértés miatt. A bíróság bizonyítva látta a szo­katlan vádat és Fali Leót hatmillió korona pénzbüntetésre ítélte, kötelezte a sírkő eltávo­lítására és végrehajtás terhe mellett kötelezte hárommillió korona perköltség megfizetéséire is. A perköltség miatt azután újabb bonyodal­mak támadtak. Grünauer Etel ügyvédje, Biró Arnold dr. ugyanis hasztalan próbálta behaj­tani a bíróilag megítélt költségeket,­­ Fali Leó nem fizetett. Amikor pedig az ügyvéd Fali Leó Lehel-térd üzlete ellen fordult, kiderült, hogy ott sem járhat eredménnyel a végrehajtás, mert az üzlet Fali Leó második feleségének a nevén áll. Hosszas huza­vona és több ered­ménytelen kielégítési végrehajtás után az ügy­véd értesítette Fali Leót, hogy egyéb lefoglal­ható vagyonérték híján egyetlen vagyontár­gyát , a kis­gyermek sírkövét fogja lefoglalni és elárverezni. Fali Leó ekkor azt üzente vissza, hogy ne siessenek a foglalással, mert hiszen a temetőből való elszállítás és a foglalás igen nagy költségekbe kerül. Inkább majd — szó­lott Fali Leó ajánlata — én magam adom el a sírkövet szabadkézből és a befolyt összegből kifizetem a tartozást. Fali Leó a sírkövet valóban eladta, a befolyó pé­nzit azonban a saját céljaira fordította s egy filért sem törlesztett a birodlag megítélt per­költségből. Ezek után az ügyvéd csalás büntette cílén feljelentést tett Fali Leó ellen azzal, hogy fondorlatosan elvonta előle a kielégítési alapot. Az ügyészség hitelezési csalás vétségét látta fennforogni s ilyen címen került az ügy kedden délelőtt Jankovich Tibor dr. büntető­­járásbíró elé. A tárgyalás során kihallgatták Bíró Arnold dr. ügyvédet is, aki vallomásában nem tudott olyan tényeket megjelölni, amelyek­kel Fali Leó a hitel meghosszabbítását fondor­latosan kierőszakolta, mire Huberth Gusztáv dr. ügyészi megbízott a hitelezési csalás vádját elejtette. A sértett ügyvéd azonban átvette a pótmagánvádat s indítványára az iratokat át­tették a törvényszékhez annak a megállapítá­sára, hogy váljon a csalás büntette vagy hite­lezési csalás vétsége forog-e fenn! fm4.

Next