Nemzeti Ujság, 1928. április (10. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
21 tovább! Hit és hazaszeretet, vallásosság és önzetlen honfini kötelességteljesítés legyen Ír jelszó; ez fontosabb gazdasági problémáknál, diplomáciánál, politikánál, mert minden egészséges közéleti tevékenységnek alapja. Szülők, a két nagy eszme szeretetére neveljétek gyermekeiteket; tanítók, nevelők, papok, írók és tudósok, e két szent célpontra irányozzátok a rátok bízottak fő figyelmét! Államférfiak, felsőbbségek, felelős tényezők, ezt a két palládiumot őrizzétek híven minden fölött. Prohászka nem mondott újat, mikor ezt a két vezérgondolatot s annak szerves kapcsolatát ezer cikkben, száz meg száz szónoklatban variálta. A legnagyob igazságok nem eredetiek, a maradandó becsű dolgok nem igazodnak múló divatokhoz. Prohászkánál is csak a terminológia volt itt, a burok, a szavak, a színek, a tartalom ősrégi veretű dogma volt, konzervatív, s ha tetszik: maradi. Maradi, de maradó. Az ő nagysága épen az volt, hogy nem merő alanyit, egyénit s igy egyénhez is kötöttet nyújtott, hanem tárgyit, reálist, adottat, meglevőt, de uj nyelvre fordítva a régi tanokat s uj színbe öltöztetve fakult, ódon kincseket. Nem rendszerköltő filozófus volt, nem pók, amely önmagából húzza ki a háló fonalát, nem köldöknéző, önmagát analizáló, befelé okoskodó szóbűvész. A katekizmust magyarázta, az Isten- és emberszeretet parancsait, azokat a szent és örökigaz tanokat, amelyek minden keresztény civilizáció összefogó pontjai, minden rend, összhang, erkölcs és erő alapjai. Az a filozófia, amelyet Prohászka hirdetett, látszólag az égre mutató Isten országának törvényeit fejtegeti, de ugyanakkor a földi jólét, béke és kultúra legbiztosabb őre. A paradoxon, hogy akkor műveljük legjobban e világi boldogulásunkat is, amikor alárendeljük azt az éginek, százados tapasztalati valósággá olvad fel ebben a filozófiában. Az emberi szenvedések, egyéni, családi, társadalmi, nemzeti és nemzetközi tragédiák talán kilenctizedrészben nem elháríthatatlan fizikai hatások eredője, nem kozmikus adottságok, nem olyanok, mint a halál vagy a földrengés, hogy hiába erőlködnénk, nem tudjuk megszüntetni, hanem a magunk hibáinak okozatai, az emberi bűnök, tévedések, elvakultságok és szenvedélyek függvényei. Tartsátok meg az evangéliumi törvényt s a tengernyi faj, amely ma az életet elviselhetetlenné teszi, kilenctizedrészben megszűnik. Nem lesz többé kapzsiság és elnyomás, háború és gyűlölet, hűtlenség és jellemtelenség, szexuális nyomorúság, terheltség és téboly, életuntság és öngyilkosság. Az evangélium eszméi nem rideg, aszketikus parancsok csupán, hanem sebek gyógyítói, bajok megelőzői, holtak életrekeltői, nemzetek boldogítói. Azért aki a hitet terjeszti, emberszeretet gyakorol, aki a vallásosságot növeli a népben, a hazát segíti fel-virágoztatok „Nincs más kódex, csak az evangélium!“ — mondotta Prohászka utolsó öntudatos perceiben; valóban nincs más kódexe a hazaszeretetnek sem. Ezen a ponton ölelkezik s válik eggyé Prohászka örökségében a hit és hazaszeretet. Elmondhatjuk-e, hogy Prohászkának ezt a nagy tanát megértettük s valóra váltottuk? Részben bizonnyal, de hol vagyunk még attól, hogy ez a megértés és valóraváltás általános és teljes legyen? Hányan követik még azt a másik evangéliumot, amely keresztény idealizmusról, hitről, önfegyelmezésről tudni nem akar, amely a pillanatnak él s az ösztönök dédelgetésében látja az élet célját, hazaszeretetben pedig csak sallangos szólamokat, faji önimádatot s beteges nemzeti öntúlbecsülést ért. Helyénvaló tehát, hogy akik ma lélekben odasereglünk ismét a nagy püspök szószéke alá s emlékezetünkbe idézzük a varázsos órákat, amikor boldog odaadással ittuk tanításának csodálatos korát, tegyünk fogadást az eltávozott Prohászka nagy és szent emlékének, hogy eszméit, hitét, intelmeit sem enyészetbe veszni, sem elhalkulni nem engedjük soha! A nők egyik legnagyobb gondja: a szépség fentartása. Ha ugyanannyi időt fordítanának egészségük ápolására, akkor egyúttal szépségüket is megóvnák, biztosítanák. Az egészség az, amely üde arcszint, rózsapirt varázsol az arcokra. Az egészségnek és ezzel együtt a szépségnek a titka a jó alvás, jó levegő, jó táplálkozás. Az első kettőről mindenki maga gondoskodhat!!, a jó táplálkozásnak pedig segítségére siet az OVOMALTINE, amely arra van rivatva, hogy a betegnek, gyengének, sápadtunk, véznának erőt adjon, fokozza életenergiáját és tartalékerőhöz juttassa a rászorulót. Az OVOMALTINE a legértékesebb tápanyagok minden táperejét és vitaminjét kis terjedelemben, kellemes, jóízű, könnyen emészthető formában juttatja a szervezetnek. Minthogy az OVOMALTINE rendszeres használata rózsát varázsol a sápadt arcra, nemcsak egészséget, hanem szépséget is ad. Ara a doboz nagysága szerint P 5*—, 2 P 80 fill., 1 P 50 fill. Magyarországon gyártja, mintát, ismertetőt ingyen küild a Jurr Wander gyógyszer- és tápszergyár rtc., Budapest, top. ! A lithium és bórsavas nátrium tartalmú vasmentes SALVATOR FORRÁS A VESS* ÉS tI@lY&GSE¥EG`EGE!4 iiBLONlEGES ÁSVÁNYVIZE! 1 RHEUMAS FÁJDALMAKAT PiEOSZflNÍET! Kellemes üdítő ital. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1928 április 1." A békerevízió gondolata az angol politika világnézetiből fakad Előadás a Magyar Jogászegyletben (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Jogászegylet és az International Law Assotiation magyarországi csoportja szombaton este Fodor Ármin kúriai bíró elnöklete alatt együttes ülést tartott, amelyen Mengele Ferenc dr. bukaresti követségi titkár rendkívül érdekes és világosan felépített előadást tartott „A nemzetközi jog magyar problémáiról“ címen. Az előadó három részre osztotta előadását, amelyben tüzetesen tárgyalta a döntőbíróság gondolatát, a kisebbségi jogot és a revízió kérdését. Mengele Ferenc dr. abból indult ki, hogy a mai vajúdó nemzetközi jogban két nagy gondolat küzd egymással. Ez a két nagy gondolat az angol és a francia lélekből fakad. Az arbitráció gondolatát ma elsősorban a francia eszmevilág propagálja. A francia politika kizárólagos célja az államok feletti szankció és a bíráskodási kényszer kiterjesztése által az, hogy a békeszerződések által keletkezett status quot állandósítsa s jogilag véglegesítse. Éppen a mai status quo roppant igazságtalanságaiból következik az, hogy nekünk magyaroknak óvatosan kell fogadnunk a francia nemzetközi gondolkozás felfogását és sokkal helyesebb, ha a nemzetközi jog magyar művelői a fejlődőképesebb angol gondolatvilágba kapcsolódnak bele. A kisebbség védelme és a békerevízió gondolata ugyanis az angol politika világnézetéből fakad, amely politikailag az individualizmus feltétlen elismeréséből fakad. Az individualizmus gondolatában gyökeredzik a kisebbségek önrendelkezési joga is. A kisebbségi jog jelenlegi szabályozásának lényege a kisebbségek kollektív jogalanyiságának elismerése és nemzetközi garancia alá való helyezése. A népszövetség revíziós szabályozása a mindenkori pozitív jognak az eszmei követelményekkel való összeegyeztetését célozza és ennek alkalmazása sehol sem oly indokolt, mint a magyar békeszerződések esetében, amelyek leginkább nélkülözik az igazság eszméjével való összhangot. Végeredményében a nemzetközi jog és politika terén egyaránt két nagy áramlat, statikai és dinamikai eszme, a statusquo és a haladás szelleme küzd egymással. A magyarság, melynek ezeréves történetén az európai eszmék minden szívverése végig lüktetett, a felszabadulását ma is csak a haladás szellemétől várhatja. Mengele Ferenc dr. a hercegprímás jelmondatával fejezte be előadását: Justitia et Pax! Ennek kell érvényesülnie a nemzetközi jogban is, mert mindaddig, míg a jogi intézmények nem fedik az immanens igazságot, addig nem lehet a jog alapján biztosítani a nemzetek közötti békét. MEGINT AZ UTOLSÓ PILLANATBAN? Budapest, március 31. (—res.) Tetszik emlékezni a „majd elfelejtettem“ című plakátra? Egy bácsi, rémült arccal rohan az utcán, izzadva és lihegve viszi, futólépésben, tekintélyes pocakocskáját, hogy megvegyen valamit az utolsó pillanatban. Ez volt az igazi budapesti plakát: népszerű, közderültséget keltő és jellemző, mert a budapesti ember találva érezte magát. Budapest a „majd elfelejtettem“ emberek városa. Itt látható az órahosszat, sőt naphosszat kávéházban andalgók serege, amely az utolsó pillanatban lélekvesztetten akar rohanni valahová, ahová kényelmesen elsétálni is ráért volna és most türelmetlen izgalommal zörög a pengővel, hogy elhasad a pohár. Itt látható, a „majd elfelejtettem“ ember, a záróra utolsó perceiben, a borbélyműhelyben, a kereskedésben, a mozi- és a színház pénztáránál. Korábban is ráért volna, de az időmilliomos budapesti ember az utolsó pillanatban rohan, topog, tolong, könyököl és izgul; az utolsó pillanatban fizeti az adót, adja fel a levelet, érkezik a gyűlésre, ugrik a villamosra, rohan a pályaudvarra és vásárolja meg az ajándékát. Következik húsvét ünnepe. A kirakatok csábító tojásokkal, virágokkal, sonkákkal, dísztárgyakkal, ünnepi levelezőlapokkal, könyvekkel, mindenféle ajándéktárgyakkal vannak tele. A kereskedő várja a vásárlót, a közönség tudja hogy vásárolni fog. De csak az utolsó pillanatban, amikor „majd elfelejtettem“ kiáltással szalad lélekvesztetten, hogy megvegye azt, amit korábban kényelmesen, válogatva, okosan, körültekintően is megvehetett volna. S mert mindent az utolsó pillanatra hagy, rosszul jár azzal, ha „majd elfelejtette.“ Miért megint az utolsó pillanatban! Miért nem előre megfontolva, mérlegelve, beosztva? Miért nincs tekintettel arra a szörnyű túlterhelésre, amely az alkalmazottakat, a kiszolgáló személyzetet végkimerülésig igénybe veszi az utolsó pillanatok izgalmának mindent elsodró forgószelével! Jobban járna a közönség, amely megkímélné magát a tülekedésektől, a „majd elfelejtettem“ maratoni futások izgalmaitól, jobban járna az iparos, a kereskedő, akinek fontos érdeke a közönség jó kiszolgálása és jobban járna az utolsó pillanatok lázas és fárasztó, antiszociális és kíméletlen megrohanásától felmentett kiszolgáló személyzet serege. Hát ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. A kis- és nagy gyerekek, akik már várják a húsvéti Ünnepet s vele a piros tojást, a virágot, az ajándékot, a hagyományos kedves öntözést, megérdemlik, hogy ne az utolsó pillanatban emlékezzék rájuk Budapest „majd elfelejtettem“ embere. Mindent idejében. Szebb, bölcsebb, okosabb és hasznosabb annak, aki vesz és annak, aki kap s emberségesebb annak, aki kiszolgál, ha idején számolnak és ha törődnek vele. Stelét! ajándék! [ I „Kéve“ cipő. . . . P 19.— K P „Kéve“ női ing . . P 2.30 M | „Kéve“ eső- és 2 | napernyő. . . . P 9.60 2 p „Kéve“ férfiing 3 I 2 gallérral. . . P 6.90 2 | „Kéve“ férfi zokni P 2.90 2 I „Kéve“ nyakkendő P 1.90 2 | „Kéve“ csokor- M nyakkendő . . . P —.60 2 I -neve- SSfif IIJ IV., Kossuth Lajos utca 20 Húszezer levente vesz részt a Balatoni Kultúrnapon Különvonatok állnak a közönség rendelkezésére Országos jelentőségűvé válik immár a Balatoni Kultúrnap, amelynek tulajdonképpeni célja, hogy társadalmi úton segítse elő a kormánynak azt a törekvését, hogy a Balatont és vidékét népszerűsítse, természeti szépségeire, gyógyhatásaira felhívja a külföld, az ország lakosságának figyelmét. Ennek elérésére augusztus 5-én a Királyi Magyar Yacht Klub és a Balatoni Yacht Klub valamennyi társadalmi és kulturális egyesület bevonásával nagyszabású, káprázatos ünnepségeket rendez a Balaton fürdőtelepein és a partmenti községekben. Az ünnepségek előkészítése céljából Vass József népjóléti miniszter, — aki lelkesedéssel állt ennek a hazafias és kulturális és gazdasági szempontból nagyjelentőségű akció élére, — értekezletet hívott egybe. Az értekezleten a miniszternek más irányú elfoglaltságára való tekintettel Scholtz Kornél államtitkár elnökölt. Ilovszky János, a rendezőbizottság agilis elnöke, ismertette a részletes programot, amelynek során bejelentette, hogy a Balatonalmádi és Balatonföldvár két-kétezer, Tihany pedig nyolcszáz pengővel járul hozzá az ünnepség költségeihez. Ezután a közlekedési kérdések megvitatására került sor. Samarjay Lajos, a Mávi elnökigazgatója hangoztatta, hogy az óriási érdeklődésre való tekintettel, sok gondot fog okozni a közlekedés kérdésének megoldása. De különvonatok beállításával az esetleges nehézségek elháríthatók lesznek. Az elnökigazgató a legnagyobb előzékenységet ígérte meg. Hasonló szellemben szólalt fel Pogány Sándor kormányfőtanécsos, a Déli vasút vezérigazgatója. Bánó Dezső vezérigazgató kijelentette, hogy Balatonfüredit teljes apparátusával az ünnepség cereldálatéba állítja. Siófok csatlakozását Káli Nagy Dezső és Zsendery Gyula dr. biztosították. Szrindelli Cézár vitéz Pávai Mátyás és Kalándi Imre tábornokok megbízásából a leventeegyesületeket képviselte az értekezleten és kijelentette, hogy a balatonmenti ünnepségen 20 000 levente közreműködésére is számíthat a rendezőbizottság. Ez a bejelentés nagy lelkesedést keltett, mert ezáltal az ünnepség rendje és fegyelme, ami nem kis jelentőségű dolog, biztosítottnak látszik. A főbizottság értekezlete után a végrehajtó bizottság tartott ülést, amely elhatározta, hogy díszes katalógust ad ki a Balatoni Kultúrnap emlékére, amely a programon kívül magában foglalja a Balaton és környékének históriai és etnográfiai ismertetését is. A katalógus szerkesztésével Walikovszky Károly szerkesztőt bízták meg. Menő ok a leszállított árak! Érvényesek április 12-ig lüft- és finruhák, kabátok a 66 év óta fennálló gyermekruha áruháza IV* Kamermayer Károly utca 10. szám Ingván kap utódán vevő, ha eszes? hirdetést felmutatja, egy fényképet 23X17 nagyságban