Nemzeti Ujság, 1928. május (10. évfolyam, 99-121. szám)
1928-05-13 / 109. szám
Vasárnap, 1928 május II. NEMZETI ÚJSÁG VILÁGPOLITIKA A belgrádi képviselőházban, a külügyi sita során ismét keserű panaszok hangzottak el Olaszország balkáni politikája ellen. Jugoszlávia nem tud belenyugodni abba, hogy Albánia kivonta magát a hegemóniája alól és szoros politikai és gazdasági viszonyba lépett Olaszországgal. Ezt a viszonyt Belgrádban úgy akarják föltüntetni, mint Jugoszlávia biztonságának és a balkáni egyensúlynak a veszélyeztetését. Kormány és ellenzék egyértalműleg harsogja a világba: „a Balkán a balkáni népeké“, olyan ijedt hangsúlylyal, mintha komolyan tartanának attól, hogy a nem is egy millió lakosságú Albánia felborítaná készülne a Balkán jelenlegi status quoját A jugoszláv ellenzék azt óhajtja, hogy Albánia helyeztessék a Népszövetség közvetlen protektorátusa alá, mert csak így menekülhet meg attól, hogy Olaszország gyarmatává váljék. Tiranában bizonyára mosolyt fakaszt a szerb és horvát politikusok meleg érdeklődése az albán függetlenség iránt, mert az államfővel, Ahmed Zoguval együtt minden albán tisztában van azzal, hogy Jugoszlávia habozás nélkül rátenné kezét Albániára és megszüntetné állami önállóságát, ha erre mód és alkalom kínálkoznék. Albániában nem feledték el, hogy 1912-ben, amikor a török uralom megszűnt, szerb csapatok szállották meg az ország felső részét és a belgrádi kormány mindent elkövetett, hogy a nagyhatalmak ne járuljanak a független Albánia megteremtéséhez. A szerbek azelőtt az osztrák-magyar monarchiát vádolták, hogy útjában áll a balkáni népek Szabni fejlődésének. Most Olaszország ellen panaszkodnak. Bécs helyett most Rau-V. gyanúsítják meg imperialisztikus balkáni törekvéseikkel. A világ azonban tudatára ébredt, hogy a Balkán nyugalmát és egyensúlyát kívülről nem fenyegeti veszedelem, zavart és bonyodalmakat egyedül a nagyszerb aspirációk okozhatnak. Albánia miatt, ha vámunióba lépne is Olaszországgal, nyugodtan aludhatnak az összes balkáni népek, ellenben a szerb aspirációk gondot okoznak nemcsak Bulgáriának, de Görögországnak is. Pribcsevics panaszkodott a szkupsitinában, hogy Romániát és Ausztriát kivéve, Jugoszlávia egyetlen szomszéd állammal sincs kielégítő viszonyban. Ha semmi egyéb, úgy ez a tény, elég annak dokumentálására, hogy az eddig követett jugoszláv politika helytelen és veszedelmes. Kizárólag Jugoszlávián múlik, hogy megteremtse a jó viszonyt valamennyi szomszédjával, köztük Magyarországgal, amely már feléje nyújtotta baráti kezét. * Stresemann dr. német külügyminiszter május 10-én ünnepelte ötvenedik szünetésenapját. Ebből az alkalomból nemcsak a német lapok foglalkoznak részletesebben személyével, hanem megemlékezett róla úgyszólván az egész világsajtó. öt éve áll Stresemann dr. Németország élén és vezetőszerepe összeesik a német viszonyok konszolidációjával. Stresemann politikai szereplése két szempontból nagyjelentőségű: Németország újjáteremtése és az európai béke szempontjából. Az összeomlást követő első öt esztendőben a forradalmak és fejetlenség jellemzik a német viszonyokat. Az ezután következő öt év pedig a konszolidáció és az általános föllendülés korszaka, mely Stresemann hivatalos működésével kezdődött. Nem vitatható, hogy felléptekor már javulóban voltak a németországi viszonyok; az sem kétséges, hogy munkájában más kiváló férfiak is támogatták és a szerencse is segítette, de tény az, hogy a szerencsés siker csak egyes esetekben a véletlen műve, állandó siker mindig a személyes tulajdonságok eredménye. Amikor öt év előtt a kormányra lépett mint birodalmi kancellár, a Ruhr-vidéket megszállva tartották a franciák, a valuta állandóan romlott, délen és nyugaton szeparációs törekvések voltak észlelhetők és a világgazdaságban Németország nem szerepelt gazdasági tényezőként. Ma egészen más a helyzet. Németországot újjáteremtették, túl van a válságon, ismét hatalmas és életképes. Ebben igen nagy része van Stresemann külügyminiszternek. A másik szempont, melyből Stresemann szerepét vizsgálni kell, az európai béke szempontja. Ismeretes, hogy ilyirányú munkásságáért a legnagyobb kitüntetést, a Nobel-díjat kapta nemrégiben. Stresemann nem pacifista de sokkal többet tett a béke érdekében, mint Németországnak valamennyi pacifistája. Megerősítette az európai békét, Németország szavának pedig tekintélyt adott az európai politikában. Nehéz és göröngyös volt az út, mely ezekhez az eredményekhez vezetett. London, Locarno, Genf, a Ruhr-vidéki kérdés, a Dawes féle terv, a locarnói egyezmény és a nemzetek szövetségéhez való csatlakozás jelentik ennek a nehéz útnak legnehezebb pontjait. Stresemann hazaszeretetből küzdött a békéért, mert érezte, hogy Németország jövője szoros összefüggésben van Európa jövőjével. Erkölcsi bátorság és higgadtság jellemzi Stressbrann politikáját. Ezzel szerzett Németországnak tekintélyt és tiszteletet és ezzel sikerült elérnie, hogy Németország ma ismét egységes, erős és életképes világpolitikai tényező. Főkapitány Úr baj van a Vác Mi a fontosabb, a rendelet vagy a közönség? Ezt a katonás jelentést, amit a fenti ijesztő címben megfogalmaztunk, Budapest első rendőrének nyújtjuk át mély tisztelettel. Pontosan tudjuk, hogy a főkapitány úr nem a mi jelentésünkből értesül az illető bajról, bizonyára régen töri már a fejét, hogy segítsen rajta, mi csak azért kopogtatunk a Zrínyi utcai kapun, hogy egy kicsit megsürgessük az erélyes és bölcs intézkedését. Nagyon sok munkás és becsületes kereskedő érdeke követeli ezt az intézkedést, akiket amúgy is szörnyű terhek nyomnak, rettenetes adók, ijesztő boltbérek és régi vevőkörüknek egyre fokozódó szegénysége. Szóval sietni kell a segítséggel. Ezek után lássuk, mi az a szörnyű baj a Váci-utcában? Mindenekelőtt is néhány meleg szót a Váci-utcáról, amelyet pompás paloták szegélyeznek a legragyogóbb boltok legszebb kirakataival. E sorok írója egyszer már énekelt róla méltató dalt s az ének végén felhördült, hogy beengedték ebbe az elegáns utcába az ormótlan autóbuszokat. Ugyancsak e sorok írója örömmel köszöntötte azt az intézkedést, hogy a teherkocsikat, a biciklistákat és a puffogó motocikliket kitiltották belőle. Ez nagyon helyes dolog volt, a Váci utca olyan, mint egy szépséges szalon, a tükörfényes aszfaltján gyönyörű asszonyok suhannak, csapódnak a boltajtók, folyik a „shoppingolás“, aztán a vásár után egy kis séta egyszer-kétszer végig az utcán, pár kézfogás, pár szó ezzel is, azzal is és az ember már mindent tud, hogy mi történt Pesten? Ez a Váci utca, amely hóban, napfényben, karácsonyi vásár és tavaszi korzó gazdag és tündöklő forgatagában mindig előkelő és gyönyörű. De hát mi most az a szörnyű baj a Váci utcában? Újra el kell mondani előbb még néhány szót a fővárosi közlekedés gyorsiramu fejlődéséről, hogy a bajt megértsük. Hát bizony úgy szaporodtak itt az autók az utóbbi időben, mint eső után a gomba és lassanként már úgy össze-vissza nyargalásztak az utcán, hogy életveszélyessé vált a gyalogközlekedés. Különösen a szűkreszabott belvárosi utcákban volt baj, no de aztán egy radikális intézkedés megoldotta az egész kérdést s az úgynevezett „egyfázisú“ közlekedés rendet teremtett. Néhány hónap óta csak egyirányban futhatnak az autók a Váci-utcában, az Eskü tértől a Gizella tér felé. Mindenki örömmel köszöntötte ezt a végleges és tökéletes megoldást, a közlekedési rend teljesen helyreállt a Belvárosban és még a lusta autóbusz gurulását is megbocsátottuk a Váci-utcában, anynyira nem zavart senkit, öröm és boldogság azonban nem sokáig tartott, egyszerre csak lecsapott a menykő. A Váci utca egyik oldalán ugyanis, a járda szélén békén sorakoztak egymás mögött azok az autók, amelyek a gazdáikra vártak. Sokszor az utca teljes hosszában állt a kocsisor, nem ártott senkinek, hiszen bőven maradt hely még a közlekedésnek is. A Váci-utcában azonban több autóképviselet van, ezek előtt naphosszat ott vesztegelt néhány mintaautó, talán reklámnak, talán más okból, ki tudja, az azonban bizonyos, hogy egy szép napon az égiük Váci-utcai kereskedő körvént adott be a főkapitányhoz, hogy tiltsa ki az álló autókat a Váciutcából, mert azok úgy torlódnak ott egymás hegyén-hátán egész délelőtt, hogy a gyalogjárók nem tudnak az autófalanxon átvergődni az egyik járdáról a másikra. A kérvény szokatlan gyorsasággal elintézést nyert, a tiltó rendelet megjelent és azóta nem szabad autóval állva maradni a Váci-utcában. Ezután már csak egy következhetik, az, hogy autónak egyáltalában nem szabad befutni a Váci-utcába. Végre is a közlekedésben akkor áll be a legteljesebb rend, ha az ember teljesen megszünteti a közlekedést, ez roppant egyszerű dolog. De nem szabad tréfálni, sokkal komolyabb az ügy, illetőleg rendkívül komoly következményei lettek a hibás intézkedésnek, amely ellen természetesen maguk a kerekedők tiltakoztak a legjobban. Főkapitány Uram, bizony szörnyű baj van a Váci-utcában! Nézzük csak, mi lett a gyakorlatban a rendeletből? Magam vezetem, az autómat, soffőröm nincs, megyek bevásárolni a Belvárosba. Megállok a férfidivatkereskedés előtt a Váci-utcában, beszaladok egy frakknyakkendőért, visszaszaladok a kocsimhoz, már felírt a rendőr. Ez az első tapasztalatom s ezek után én, mint magányos, soffőrnélküli autótulajdonos többé nem vásárolok a Váci utcában. Pedig ott van a szabóm, a divatárusom, ott a suszterem, évek óta ott veszek virágot, bőröndöt és levélpapírt, kalapot és könyvet. Mindezt azonban megkapom másutt is és inkább a régi, megszokott kereskedőimtől válok meg, mint az új autómtól. Ez lehet, hogy önzés és szívtelenség, de én nem hagyom magamat szekíroztatni és nem azért vettem autót, hogy gyalogoljak. Mert ha hű akarok maradni a régi boltjaimhoz, akkor otthagyom az autómat a Gizella-téren, gyalog bemegyek a Váci-utcába, bevásárolok, pakkokkal megrakodva visszakutyagolok a kocsimhoz s ott már vár a rendőr, hogy felírjon, amiért felügyelet nélkül hagytam az autót. Ha szép az idő, csak ennyi baj ér, ha esik az eső, még bőrig is ázom ráadásul. Tehát mégsem marad más hátra, minthogy hűtlen legyek a Váci-utcához. Hát ez az a szörnyű baj, Főkapitány Uram, hogy a rendelet először is kiüldözi a vevőket a Váci-utcából és ha a vevők már mind elmenekültek, akkor utánuk menekülnek majd a kereskedők is. A Váci utcából kivonul a gazdagság és az elegancia, a boltok becsuknak, a telekárak lecsökkennek, a bérek a minimumra redukálódnak, a lakások üresen maradnak. És az autók nem is akarnak majd megállni ott többé, mert nem lesz miért? Íme a bölcs rendelet a gyakorlatban! No de gyerünk tovább, mi is történhetik még? Az történhetik, sőt történik is, hogy például jön a bankdirektor köszvényes felesége, aki alig tud járni már, jön a Váci utcába a nyolchengeres Minerváján, jön a kalaposnőjéhez. Amíg a soffőr segítségével kikecmereg köszvényes lassúsággal a kocsijából, már felírta a rendőr. Többé tehát nem jön a kalaposnőjéhez. Vagy jön a másik bankdirektor felesége ugyancsak a kalaposnőjéhez, elkényeztetett, szép és okos asszony, kiugrik a kocsiból, zuhog az eső, beszalad a boltba,inni, az autója már rohan is tovább, hova rohan? Körbe kezd rohanni a Belvároson, továbbszalad a Váci-utcán, kifordul a Gizella-térre, a Deák Ferencutca sarkán befordul a Bécsi-utcába, onnan a Koronaherceg-utcába s az Eskütérnél újra a Váci-utcába. A kalapüzlet előtt lassít, de a soffőr, nem látva úrnőjét, újra továbbmegy, újra megteszi a fent leírt utat, újra visszaér a kalapszalonhoz s mikor negyedszer vagy ötödször fordul már, egyszerre csak int neki a boltajtóból várakozó úrnője. Fékezés, ajtócsapódás, kürtszó. — hipp-hopp, ki lett játszva a tiltó rendelet. Hát így néz ki az a gyakorlatban. Főkapitány Uram, de történhetik még a Váciutcában ezer más baj is. Autón rohanok a szanatóriumba a nagynénémhez, akitől örökölni fogok s akit súlyos vakbélgyuladással operáltak, hála a Gondviselésnek, kitűnő sikerrel. Autón rohanok, hogy első legyek a beteglátogatók sorában, persze virágot kellene vinni neki. Régebben ez egyszerű dolog volt. Kiugrottam a Váci utcai virágos bolt előtt, felkaptam egy malomkő-csokrot, behajlítottam az autóba, és robogtam tovább. Ma is kiugrom a virágos bolt előtt, a soffőr ijedten továbbszalad a Gizella-térre, én meg pár perc múlva gyalog imbolygok utána a malomkő-csokorral, mint egy menyasszonyi kocsi vagy mint egy, monte-carloi virágcsata. Az emberek röhögnek rajtam, majd bbolond leszek máskor a Váci utcában venni virágot a nagynéninek! Ezer ilyen apró példát tudnék még felsorolni, ezer apró panaszt továbbítani, amik mind jelentős anyagi veszteséget jelentenek a mai kereskedői életben. Hogy, csak egyet említsek: a Váci utcai kereskedők javarésze új kifutókat vett fel, hogy legyen ember, aki a vásárlók csomagjait a távoli autókhoz cipeli. Tudjuk, mit jelent ez az egy személlyel több a mai üzletmenetnél. A panaszok egész zaja röppent fel a Váci-utcai boltajtókból most az elmúlt esős napok alatt, mikor is teljesen néptelen volt a Váci-utca s egy, vásárló sem akadt, mert az autók nem állhatták meg az üzletek előtt, gyalogosan meg nem volt kedve kommisiózni senkinek. Azután itt állunk a nyaralás küszöbén és az elutazás előtti bevásárlóforgalom teljesen ki fog szorulni a Váciutcából, és itt van a májusi lóverseny, a mai Király-díj, — tessék csak végigkérdezni a divatszalonokat, a kalapüzleteket, a luxuskereskedéseket a Váci utcában: mennyit ártott nekik a rendelet? Szörnyű feleleteket fog hallani, Főkapitány Uram, nem szabad itt késlekedni a mentő intézkedéssel egy percig sem. Valami furcsa pesti specialitás az, hogy itt nálunk a kocsik nem vihetik el az embert a célhoz. A múltkor egy dühös és elkeseredett rendőrfogalmazó egy kilométernyire kergette el az autónkat a futballpálya bejáratától és két hölggyel zuhogó esőben egy kilométert kellett visszagyalogolnunk a kapuhoz, ahol nem volt szabad megállnunk, noha egy perc alatt kiszállhattunk volna. Egy Váciutcai boltban mesélik, hogy az autón odaérkező hölgynek nem volt aprópénze s mig benn a boltban felváltottak neki egy tízpengőst, hogy kifizethesse a soffőrt, — azt már odakünn felirta a rendőr, mert álldogált. Autótaxit sem rendelhetnek telefonon a Váci utcai lakók, mert a vállalat küld ugyan kocsit a kapuhoz, de csak úgy, ha a rendelő már ott várakozik és mikor az autó odaér, beugrik egy pillanat alatt. A rendelet kiadása óta az emberek mint a szöcskék ugrálnak, szökellnek kocsiból ki, kocsiba be a Váciutcában, ennek az elegáns és nyugodt utcának az aszfaltjáról és aszfaltjára mint a gumilabdák szökdécselnek az emberek autóba és autóból, a kereskedők jajgatnak és a rendőrök bárnak. Hát ezt nekünk is meg kellett írni még egyszer s bár tudjuk, hogy küldöttség előtt ígért orvoslást a belügyi államtitkár s bár azt is tudjuk, hogy kiküldött detektívek vettek fel minden panaszt a helyszínen, mégis most már ideje lenne a gyors cselekvésnek. Epedve várja mindenki. Méltóságos Uram, üljön be a főkapitányi autóba, álljon meg vele a Váci utcai boltosok előtt és vigye hírül nekik, hogy ön is megállt ott az autójával, tehát mi is úgy kocsikázhatunk és álldogálhatunk ott ezentúl, ahogy akarunk, ahogy a kedvünk tartja. Az efajta apró szabadságok ugyanis nagyon hozzátartoznak az emberi élet boldogságához. Endrődi Béla Lal, Kens, kimerült, szédülésben, fejfájásban szenvedő egyéneknek fontos, hogy tat Tass- Sial emésztőszerveik rendbehozására néhány héten át naponta is pohárral valódi Hunyadi Kens természetes keserűvizet igyanak. ( Egyetemi orvostanárok, a Hunyadi János ivókúrákkal rendkívül szép eredményeket értek el, úgy anyagcserezavaroknál, mint a máj, vese és epe működési rendellenességeinél. 7