Nemzeti Ujság, 1939. december (21. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-24 / 292. szám
a NEMZETI ÚJSÁG I 1939 december 24. Vasárnap a körülmény, hogy Algírban a kartográfiai osztályon kapott beosztást, hozzájárult páratlan földrajzi tájékozottságának kifejlődéséhez, ami a franciáknak általában közismert gyenge oldala. Gamelin alaposan megtanulta a földrajzot! A terep adottságaihoz való gondos alkalmazkodás azóta is egyik legjellegzetesebb vonása haditerveinek, amelyek nem hagynak figyelmen kívül egyetlen patakocskát, vagy dombot sem. Ezzel áll összefüggésben, hogy Gamelin végtelenül szereti a hosszú autóutakat, mert mint maga mondja, így élő térképeket tud tanulmányozni. A hadgyakorlatokon tisztjeinek gyakran feltűnt, hogy azokon a vidékeken, amelyeket tíz esztendővel azelőtt járt be, pontosa emlékezett a terepviszonyokra, a parkoknak és zárt birtoktesteknek még a kerítéseire is. Mindez rendkívüli emlékezőtehetségre vall. Algírból a vezérkari iskolába, az École Superieure de Guerre-be vezényelték, ahol Focht alezredes tanította a harcászatot. Ez az ismeretség döntő jelentőségűvé lett katonai karrierje szempontjából. Amikor ugyanis Joffre tábornok 1906-ban, Szudánból és Madagaszkárból visszatérve, átvette a 6. hadosztály vezetését, Foch Gamelint ajánlotta segédtisztül, akinek kiváló képességeire jól emlékezett a vezérkari iskolából. Ettől kezdve Gamelin pályafutása szorosan öszszefonódott Joffre rohamosan felfelé ívelő karrierjével. Hamarosan Joffre katonai irodájának vezetője lesz és a főhadiszállás hadműveleti osztályán főnökének legközvetlenebb és legbizalmasabb munkatársa, jobbkeze. Köztudomású Joffreról, hogy ki nem állhatta azokat a munkatársakat, akik retorikus frázisokban gondolkoztak és beszéltek. Gamelin pedig éppen nem volt ez az ember. Sohasem folyamodott rétori formulákhoz és ennek ellenére feltűnően ügyes és ■tévedhetetlen dialektikus volt. Célja sosem volt az elragadtatás, hanem egy szigorú rendszerességgel működő agy vaslogikájával való meggyőzés. Ezért szerette meg Joffre és tüntette ki bizalmával. Ma már történelmi tény, hogy a marnei győzelemben Gamelinnek óriási szerepe volt, Joffre Gamelinnel együtt dolgozta ki parancsait és haditerveit. 1914 augusztus 25-én Gamelintől származik az az utasítás, amely elrendelte, hogy a 3/oMno?Jr.?ylmdisereg készüljön föl a kon Kinek német tábornok vezetése alatt karoló német jobbszárny oldalba támadására. Szeptember 4-én Joffre és Gamelin együtt dolgozza ki a híres 6. számú parancsot, hogy támadják meg von Kinek tábornok seregét, amely eldöntötte a Guise-i csata sorsát és a martréi győzelemhez vezetett. Ugyanígy Gamelin éles ítélőképessége nyerte meg a „versenyfutást a tengerhez“, amellyel meg tudták akadályozni, hogy a németek elérjék a La Manche-csatornát. Amikor 1916-ban Foch került Josero főparancsnok helyére, Gamelin önként kérte, hogy helyezzék a főhadiszállásról a fronton harcoló csapatokhoz. Gamelin először a 168-ik hadosztályhoz, az elzászi vadászok híres vasdivíziójához került. Harcolt a Vogézekben és a Somme-nál, majd mint ezredes és a francia hadsereg legfiatalabb hadosztályparancsnoka, a 9. hadosztály élére került s különösen a nevezetes noyoni csatában (1918 március-április) tüntette ki magát. Érdekes, hogy a Soroménál szemben, állott annak a volt Branchitschnak ezredével, aki jelenleg a német hadsereg főparancsnoka. A háború után katonai misszió élén Brazíliába megy, majd 1925-ben Szíriába helyezik, ahol igen fontos feladatot bíznak rá A közelkeleti török birtokállomány felszámolása során ugyanis Anglia Feysalt, Husszein fiát ültette a független Szíria trónjára. A franciák azonban minden áron meg akarták szerezni Szíria birtokát, a francia politikának ezt a régi célját. A franciák megverték Feysal csapatait és Damaskus elhagyására kényszerítették a szíriai királyt. Hosszú esztendőkig azonban igen zavaros állapotok uralkodtak Szíriában és a francia mandátummá lett egykori török tartomány pacifikálása csak nagyon nehezen haladt előre. 1925-ben a druzok fellázadtak és Damasnál súlyos csapást mértek a francia csapatokra. A párisi kormány a megfelelő embert küldte a drúz lázadás leverésére: Gamelint. Néhány héttel megérkezése után felmenti az ostromlott Soundát és rövidesen leveri a lázadást. Amikor befejezte megbízatását, Szíria pacifikálását, megkapta a becsületrend nagy tiszti keresztját, „a legkimagaslóbb Szolgálatok jutalmául, amelyeket a francia ügynek Szíriában tette, Szíriából visszatérve, rövid időre átveszi a nancyi 20. hadtest parancsnokságát, majd megnyílnak előtte a francia hadsereg legmagasabb pozíciói. Amikor 1931-ben Weygand tábornok, a jelenkor másik nagy francia katonája a legfelsőbb haditanács alelnöke lesz, Gamelint nevezik ki Weygand helyére a hadsereg vezérkari főnökének. 1035-ben Weygand eléri a korhatárt, utóda itt is Gamelin, aki azonban megmarad a vezérkar élén is és így a legnagyobb katonai hatalmat egyesíti a maga személyében, nagyobbal, mint amilyet bármelyik elődje is birtokolt. 1936 augusztusában Varsóba látogat és beható tárgyalásokat folytat Rydz-Smigly-val. Gamelin nevéhez fűződik az 1934-es német—lengyel szerződésben elakadt francia—lengyel jóviszony újrafelvétele. Rydz-Smigly a következő hónapban viszonozta Gamelin látogatását. Ennek a látogatásnak kézzelfogható eredménye volt a rambouilleti egyezmény, amelynek értelmében Lengyelország kétmilliárd frank fegyverkezési hitelt kapott. Gamelin készítette elő többszöri angliai tárgyalásai alkalmával az angol—francia haderők együttműködését s ennek a munkának természetes következménye volt, hogy 1939. júniusában megkapta a hadseregtábornoki címet (general d’armée) azzal a megbízatással, hogy háború esetén mint marsall átveszi az angol és francia haderők közös főparancsnokságát. Amíg tehát az elmúlt világháborúban a szövetséges hatalmak közös főparancsnokságát csak a későbbi évek során állították föl, addig az most már a háború első percében automatikusan működésbe lépett. Az év elején Gamelin is elérte, a maximális korhatárt, de kiváló képességeire és szinte nélkülözhetetlen rátermettségére való tekintettel, működési idejét hetven éves koráig meghoszszabbították. Gamelin nemcsak a katonai kultúrának érte el legmagasabb fokát, hanem a történelemben, földrajzban és filozófiában is olyan ismeretkört sajátított el, amelyet megirigyelhetnek tőle az Institut de France tagjai. A „klasszikus“ katona a politikai harcoktól mindig távol tartotta magát. A Reflexions sur le chef cimű előadásában ezekkel a szavakkal jellemezte hivatását: „A katona legyen idealista, mert ez felülemelkedik minden politikán. Az idealizmus mindig magában foglal valami misztikumot. A mi misztikumunk középpontja, hitünk világító napja: a haza és becsület". Dr. Halmossy Dénes ! Lord Gort, az ember és hadvezér A történelem feljegyzései szerint lord Prendergast 1169-ben indult Írországba 200 csatlósa kíséretében. Országszerte híressé vált a vakmerőségig menő bátorságával. A XVII. században Németalföldről hajózott Angliába Charles Vereker, hogy kardját felajánlja I. Károly angol király szolgálatára, ürömévell utóbb megvonta tőle nemcsak a kegyelmét, de bevonta a birtokait is. Erre azután Vereker Írországba hajózott át, ahol letelepedett s családot alapított. Jús1S-ban egy újabb Charles Vereker, a második Lord Gort kergette a tengerbe rongyosgárdájával a francia expedíciós sereg csapatait. Az angol parlament mindkét háza köszönetet szavazott neki ezért a hőstettért. Az említett három jelentős személyiség késő utóda Lord Gort, a francia harctéren küzdő angol seregek jelenlegi főparancsnoka, 1886-ban született. Nem tekintve történelmi származását és családjának vagyonát, ami lehetővé tette, hogy már kora ifjúságát kedvező életkörülmények között élje át, gyermekkorában családja angliai és írországi kastélyaiban nevelkedett. Később Clarrowban, Anglia legelőkelőbb és talán legdrágább tanintézetében járt iskolába, utóbb Sandhurstban a katonai akadémia növendéke lett. 1905-ben avatták a gárdagránátosok tisztjévé. Tizenhat esztendős korában John Vereker lett a hatodik Lord Gort és huszonötéves ifjúvá serdülve, átvette roppant vagyonának kezelését. Valóban úgy látszott, mintha a Gondviselés könnyű és kényelmes életet biztosított volna számára s hogy egyike legyen az angol főuraknak, akik már „ezüstkanállal a kezükben születtek“ s akik arra hivatottak, hogy később fontos szerepet töltsenek be Nagybritannia közéletében. Az ifjú Gort azonban más gondolatokkal foglalkozott. Szilárd elhatározása volt, hogy legelsőrangú katonává képezi ki magát és nem veti latba származásának előnyeit a pályafutásán. Ezért azután Sandhurstban szinte éjt nappallá téve dolgozott, mialatt pajtásai kevésbé törődtek a jövővel és vidám mulatozással töltötték szabadidejüket Egyedül a sport érdekelte a tanulmányain kívül! Fáradhatatlan lovas, kiváló tengerész, pompás golf játékos lett, majd utóbb az ökölvívásban is jelentős eredményeket ért el. Akkori bajtársai úgy emlegették, mint rettenthetetlen ellenfelet, aki soha meg nem hátrál és a védekezést csak kbből ismeri. A világháború kitörésekor Lord Gert, az angol hadsereg akkori főparancsnoka Lord Haig szárnysegéde lett. Fontos beosztása ellenére elsők között kelt át a csatornán és miután az átkelést Ironside kapitány szervezte meg. Boudogneban történt, hogy a brit hadsereg mai főnöke és a francia harctéren küzdő angol hadsereg főparancsnoka először találkoztak egy forró augusztusi napon. Azután ismét elváltak útjaik. Gort ott küzdött a máméi csatában, majd áthajózott Gallipoliba, onnan tovább Egyiptomba és Mezopotámiába, ahonnan csak a világháború befejezésekor tért vissza Franciaországba. Az eseményteljes esztendők során Gort mindenütt vitéz és bátor katonának bizonyult, ahová csak a katonasors állította. Elnyerte a Viktória-keresztet, a katonai érdemkeresztet és a kivételes katonai szolgálati Érdemrendet is. A hadijelentések nem kevesebb, mint nyolcszor emlékeztek meg Lord Gort hírnevéről, akit bálványoztak a gránátosai s akiről joggal említette egyik tisztje, hogy hősiessége személyes bátorsága a brit hadsereg büszkeségévé avatták őt. 1918 szeptember 27-én történt, hogy Lord Gort a kapott parancs, értelmében Flequières közelében átkelt az északi csatornán, hogy fényrakétákkal kutasson egy meghatározott célpont után. Az ellenfél zárótűz alatt tartotta a kijelölt célpontot és Gort csak kétszeri súlyos sebesülés árán érhette el a csatorna túlsó partját a reábízott csapatokkal. Borzalmas pergőtűz közben jutott át a túlsó part nyílt területére, hogy elérje a tankosztagot és közben harmadszor is megsebesült. Környezete valósággal könyörgött, hogy ne tegye ki életét szükségtelenül további veszedelemnek. Gort akit kimerített a súlyos vérvesztesség, ekkor hordágyra fektette magát és így irányította tovább az előnyomulást. Súlyos sebesülten végsőkig kitartott s a szerencse most sem hagyta el őt. Parancsőrtisztje mellette esett el és Gort maga vonszolta el hű tisztjét a legközelebbi kötözőhelyre. A Rancomé nevű hűséges parancsőrtiszte belehalt szörnyű sebébe s Lord Gort azontúl állandó, bensőséges kapcsolatot tartott fenn családjával. Nem egyszer történt meg azóta is, hogy megható kegyelettel nyilatkozott a mindhalálig hűséges emberéről. A világháború befejezése újabb fejezetet nyitott Lord Gort életében. Sehogy sem volt megelégedve a harctéren szerzett érdemeivel. El akarta sajátítani a hadviselés minden titkát. Hallani sem akart arról, hogy nyugalomba vonuljon s örömmel fogadta a meghívást, amely Camberlybe, a vezérkari iskolába szólította őt. Mindezt olyan időkben, amikor a világ jelszava „a török béke“ volt. Amikor barátai megemlítették, hogy sokkal jobban ért a hadviseléshez, mint tanárai az elmélethez, Gort így válaszolt: „A legkevésbé sem! Egy háborút három tényező juttat diadalra: a csapatszellem, a tisztikar és a hadsereg összes tényezőinek együttműködése. Akár tíz esztendeig is harcolhatunk a lövészárokban, mégsem tudunk semmit a szállításokról, a közlekedésről, az utánpótlásról és mindarról, ami az arcvonal mögötti szakaszon történik. Ugyan mit is sejthet egy csapattiszt róla, hogy mekkora lét számú hadseregre van szükség Franciaországban, Északafrikában vagy Ázsiában? A politikusok könnyűszerrel összpontosítanak hadseregeket az egész földabroszon Ők csak a háború végcélját ismerik, de én a hadviselés minden legcsekélyebb részletét óhajtom elsajátítani. Lord Gort ura maradt szavának! Nincs technikai probléma, vagy még olyan jelentéktelennek látszó részletkérdés, amelyet el ne sajátított volna. Katonai tekintetben legelsőrangú szaktekintély és nyilván azért tud mindent jobban, mert azt maga is kipróbálta ... 1920-ban „lengő zászlókkal" vonult ki Gort Camberlyből. Kitüntetéssel tette le a vezérkari tisztivizsgát. Alig két hónappal utóbb már öt magát nevezték ki tanárnak az intézetbe, amelynek növendéke volt s ő legnagyobb lelkesedéssel látott új munkájához. Acélkemény szigorral oktatta növendékeit, akik eleinte nem is igen rájörtek a „kövér fim“-ért — ahogyan maguk között Lord Gortot nevezték. Szokása volt ugyanis, hogy katonai előadásairól kivonatos beszámolót íratott a tanítványaival. Kérlelhetetlenül megkövetelte, hogy az írásbeli jelentésekben összefoglalóan ismertessék szabadelőadásainak fejtegetéseit s akkoriban történt, hogy egyes kétségbeesett növendékei „tigris Gort“nak nevezték őt Lord Gort példátlan önfegyelmezettsége nem egyszer tette lehetővé számára rendkívüli feladatok megoldását. A nankingi kommunista zendülés alkalmával, amikor a forradalmi hullám egész Kínán végigsöpört, Gort Őrnagy Sanyim tixto* nai parancsnoka volt. _ A szorongatott város európai lakott reszkettek életükért, egyedül Gort őr* nagy tette ki magát hihetetlen vakmerő* séggel a veszedelemnek Egyedül a me* részkedett magános sétákra a benszülötti negyedben s egy ilyen alkalommal tör* tént, hogy kishijján életét vesztette. Váratlanul ugyanis riadtan kiáltozó benszülöttek csoportjában találta magát , mindenütt kések pengéje villant fel körülötte. Gott őrnagy nem hátrált meg a vésze*delem elől, revolvert rántott, de anélkül, hogy lövést adott volna le, a pisztollyal szorította sarokba a támadókat. Rövidesen kiderült, hogy a tömeg néhány apácát támadott meg, akik azután Gort közbelépésére bántódás nélkül juthattak el Sanghai európai negyedébe. A „tigris“ kemény kötésű parancsok Sasszeme mindent észrevesz, ahol csak mulasztás történik. Ha megszemléli a laktanyákat, a jósors irgalmazzon minden emberének, aki aznap nem borotválkozott, vagy aki nem tisztogatta fényesre az egyenruha gombjait. Nem hiába említette róla egyik tisztje, hogy Gort valóban a tökéletesen „dinamikus" férfiú. Figyelme mindenre kiterjedt. Nem egyszer megtörtént, hogy a tábori konyhát is megszemlélte Gort s — a szakácsok körömkeféje iránt érdeklődött... Természetesen akadnak, akik emiatt nem éppen rajonganak érte, sőt kegyetlennek nevezik. Ezzel kapcsolatban Mrs. Thiele esetére kell visszaemlékeznünk. Szegény özvegy volt, aki csekély javait Lord Gortra hagyományozta, hálából a boldogságért, amelyet a rettenthetetlen katona hazaszeretete, áldozatkészsége, kötelességteljesítése és vitézsége jelentett a számára. Az úgynevezett „szalonkatonákat'' Lord Gort nem szenvedte. Bizonyosan ezért van, hogy az úgynevezett „Mayfair" előkelőségek körében nem túlságosan népszerű. Annál jobban rajonganak érte egyszerű sorkatonái, ami annál is inkább érthető, mert a világháború idején nem egyet neveztetett ki tisztté közülük, ha megérdemelték. Az új tisztekhez azután régi szokása szerint, mindig komoly tütelmet intéz a parancsnok: „Fejlesszétek a jellemeteket és fegyelmezzétek magatokat" — rendszerint ez a mondása. Ezenkívül azonban még azt is a lelkükre köti uj tisztjeinek, hogy amennyire csak lehet, tartsák fenn az állandó érintkezést a legénységgel, sőt nem csupán a saját ezredbeliekkel, hanem az összes fegyvernemek tagjaival, emlékezve arra, hogy a diadalmas csatákat, amelyek a brit világbirodalom hatalmi növekedésének mérföldkövei voltak, az egységes szellemű, egységesen irányított hadsereg nyerte meg. 1935-ben Lord Gort már igen jelentős katonai pályafutásra pillanthatott viszsza. Sanghai-i katonai parancsnokság után Indiába helyezték át, ahol az ottani katonai kiképzés legfőbb irányítója volt. Utóbb a Camberley-i vezérkari iskola parancsnoka lett. Alárendeltjei rajongtak érte, barátai és hívei megbecsülték, de ő maga alig szerepelt a nyilvánosság előtt. Legfőbb gondja feladatainak megoldása mellett, ifjúkori tervének megvalósítása, a stratégia tudományának tökéletes elsajátítása maradt. A katonai ranglétrán egyre gyorsabb emelkedése ennek a körülménynek volt betudható, nem csupán előkelő származásának, így azután 49 esztendős korában kivételes eredmények elérése után további jelentős feladatok elvégzésére vállalkozhatott, de nem sejthette, milyen óriási arányú munka vár még reá. 1935 januárjában reményteljes jövő elé tekinthetett Európa. A Saar-vidéki népszavazás nagyobb incidensek nélkül folyt le és a rendőri szolgálatot teljesítő nemzetközi csapatok higgadt magatartása arra engedett következtetni, hogy a különböző bonyolult politikai problémák békés megoldása sikerül. Akkoriban jelentette ki Hitler vezér és kancellár, hogy Európában nincsenek további területi igényei s ugyanakkor elfogadta a locarnoi szerződés intézkedéseit. NagyBritannia a nyugati hatalmak békés együttműködése által a Saar-vidéki népszavazás alkalmával reményeiben megerősítve, még az eddiginél nagyobb bizalommal tekintett a Népszövetségre a biztos föltevésben, hogy ez a testület a nemzetközi biztonság legfontosabb záloga. A történelem malmai lassan őrölnek, le biztosan! A Saar-vidéki sikereken felbuzdulva, Hitler vezérkancellár már akkor hozzálátott hadseregének nagyarányú felfegyverzéséhez, támadó jellegű politikájának alátámasztására. A lefegyverzésről, illetve a fegyverkezés általános korlátozásáról álmodozó, Anglia szinte észrevétlenül oly mértékben gyenült, hogy kénytelen volt a diplomáciai kudarcok olyan sorozatát elviselni, amelyek valóban párját ritkították Nagybritannia történetében. Ugyanakkor Mussolini megtte a későbbi abesszini hadjáratának előkészületeit, amelyek utóbb a szankciók kísérletéhez, a tengelypolitikához és Ausztria bekebelezéséhez vezet.