Nemzeti Ujság, 1943. június (25. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

Beszélt a miniszterelnök ! Államférfinak még ha miniszterel­nök is, — sőt ha leginkább miniszterel­nök — jó,­­ hogy ha azonkívül még szó­nok is. Miután az első világháború a parlamenti pártok gépezeteivé váltak az egész világon, a parlamentek és ezzel alászűkült a politikai beszéd is: ma a tömegek hangoltságát újra bevezették a politikai élet fölényei közé, azonkívül a kor technikai felkészültsége alkalmat ad egyszerre szólni akár százezrekhez, sőt az egész nemzethez, újra jelentős lett az államférfiban a szónok is, aki úgy tudja érinteni szavaival a tömegek érdeklődé­sét, mint varázsvessző a tengert. Minisz­terelnökök után, akikben mindenekelőtt a raison d'état testesült meg, az államot kormányzó eszme­i csak esetlegesen voltak szónokok: új jelenség volt Kállay Mik­lós, aki tud és mer kötetlenül is be­szélni, minél nagyobb tömegekkel szem­­bt cel­ szemben, a szöveggel nem annyira kezében, mint inkább ajkain, tempera­mentumában és akaratában, szabadon tud mozogni a felé áruló érdeklődés hul­lámain, a pillanat hevében tud és mer rögtönözni is és irányítani tudja ezt az érdeklődést. Szombaton délután Budapest egyik legnagyobb csarnokában beszélt, zsúfolt ülőhelyek és karzatok előtt, pártjának székesfővárosi és főváros környéki szer­vezetei előtt, ezúttal mint pártjának ve­zére, az ország belpolitikai kérdéseiről. A visszhang, amit a beszéd az egész or­szág közvéleményében keltett, éppen ennek szól, a magyar országgyűlés leg­nagyobb pártja vezérének, aki egyúttal az ország miniszterelnöke is, aki most s­em a parlamenttel áll szemben, hanem közvetlenül a közvélemény részeseivel, aki mint egy politikai koncepció szemé­lyes hordozója beszélt: Kállay Miklós, a belpolitikus. A beszéd éppen ebben az aszpektusban jelentős. Az ország harcban áll, de bel­politikai életében a konkrét feladatok egymásutánja és méretei körül lehetnek hullámzások a nemzet különböző társa­dalmi és politikai rétegeiben. Jól esett, hogy a beszéd minden tételt igyekezett kiemelni az eltérő vélemények hullám­játéka fölé, olyan szintre, ahol minden vélemény találkozhat. Így találkozik az­­ország egészének egyetértésével az, amit a második hadseregről mondott: valóban az egész ország érzése volt, hogy bár­mennyi is volt a veszteség, mérlegünk a nemzet szempontjából mégis nyereséges­­és dicsőséges azon a számlán, amit itt a magunk keleti posztján ezer év óta ve­zetünk, újra egy lappal gyarapodott vé­rünk hullásával a követel-rovat. Nem­csak katonáink voltak azok, akik ebben a télben megállták ott a helyüket — noha elsősorban ők állották meg —, ha­nem az egész nemzet. Abban is egyetért a nemzet, hogy teljességgel lehetetlen elfeledkeznie a törvényhozásnak és a társadalomnak azokról, akik ott áldoza­tokat hoztak — az intézkedést, akár ren­deleti úton történjék, akár törvényhozás útján, az egész nemzet várja, azok nevé­ben, akik ott áldozatot hoztak. De éppen úgy várja a nemzet ösztöne és akarata azt is, hogy a fegyveres felkészültségnek méretein esett hiány minél hamarabb helyrepótolődjék. Igen­is várjuk, még­pe­dig akár áldozatokkal is, az új II. hadse­reget. A nemzet ma telve van annak élményével, hogy e viharjárta Európá­ban valóban csak minden erejének teljes kifejtésével, az erő minden eszközének és formájának alkalmazásával és tetsző­leges pillanatban rendelkezésre bocsátá­sával maradhat fenn. Egyetért a nemzet abban is, hogy ebből a viharból mi máris a jövő felé szegez­zük tekintetünket, mégpedig mind külpo­litikai, mind nemzetpolitikai vonalon. Tudjuk jól mind, hogy legelső feladatunk nemzeti és állami létünk biztosítása, még­pedig a saját érdekek és másokkal szem­ben fennálló kötelezettség között megta­lálni az utat, amit a nemzeti becsület ki­jelöl. Tudjuk, hogy elemi erők tombolása idején nem lehet áldozatok nélkül élni, de ugyanúgy tudjuk, a lehetőségek meny­nyi határt szabnak az áldozatnak, azért csak olyan áldozatot vállalhatunk, amely egyenes arányban áll a nemzet erejével. Valóban ez felel meg roppant hagyomá­nyunknak, az európai szolidaritásnak, amely legtöbbet Vérzett népévé tett ben­nünket e földrész felemelő és tragikus történetének. Tudjuk jól, hogy ez a föld­rész valamikor a keresztény kultúra böl­csője, majd a kultúrával az emberi hala­dás előharcosa lett s máig is az, — való­ban ezért a keresztény Európáért foly­tatjuk védekező harcunkat. Magyarország azonban — és itt is egyetért a nemzet a miniszterelnökkel és a magyar belpolitika gyakorlati vezetőjével,­­ nemcsak ebben a harcban akar résztvenni, hanem a harc után ennek az Európának életében is, még­pedig a maga teljes egyéniségének teljes kifejtésével és független szabadsá­gával, az önálló élethez való elidegenít­hetetlen jogával. Ki van olyan, aki ne kívánna osztozni ennek kötelességeiben és felelősségeiben?. A magunk ezeréves európai szolidari­­tása szabja meg magatartásunkat ama szomszéd államok felé, amelyeket fennál­lásuk első pillanatában magunk siettünk elsőnek elismerni. Való az is, hogy a hosszú közös múlt annak idején nemcsak kapcsolatokat teremtett, hanem ellentéte­ket is, de a nemzet egész közvéleménye vallja, hogy ami rajtunk áll, nem egyéb, mint­ megpróbálni minél jobb indulattal kiküszöbölni mindazt, ami elválaszthat. Áll ez elsősorban a nemzetiségi kérdésre, és itt olyan szerencsések vagyunk, hogy olyan útmutatónk lehet, mint amilyen gróf Teleki Pál volt. Magyarországnak a jövő Európájában való elhelyezkedésére nézve, nem foga­dunk el olyan megoldást, ami nem fakad a magyarság történelméből és belső erői­ből, még­sem gondolni sem akarunk olyan megoldásra, ami a tettesek gondo­­lata­iból és félrevezető szándékaiból fa­kadna. Mi a háború válságos szakaszában is abban hiszünk, hogy a keresztény ci­vilizáció fog győzni s abban, hogy a ma­gyarság élni fog, mert hivatása van, nemcsak földrajzi, de erkölcsi és politi­kai vonatkozásban is. Ennek védelmében csatlakoztunk mostani szövetségeseink­hez. A háború hátralévő szakaszára — az eddigiekből könnyen következik s meg­egyezik a nemzet ösztöneivel és tudatos eszméivel is — a legfőbb belpolitikai cél a rend és nyugalom fenntartása s az or­szág közgazdasági helyzetének biztoskezű vezetése. Nincs Magyarországon komoly ember, még kevésbbé komoly politikus, aki bármiféle népfronti vagy annak ne­vezett elképzelések mellé állana. Itt most nem belpolitikai változás inszurrekciójá­­ról van szó, nem ez a cél, hanem a fegy­veres hadsereg minél tökéletesebb felsze­relése, ütőképességének fenntartása, a termelés szétosztása és a most megold­ható szociális kérdések megoldása. Azon­kívül a törvényhozásnak, a szociális tör­vényhozásnak előkészítése a jövő felada­tai számára. A program, amit itt hallot­tunk a miniszterelnöktől, különböző rég fü remények szerint különböző módon érté-­ kelhető — minden esetre az ami benne­­ van, mind szükséges és hasznos: a mun-­­kajog fejlesztése, munkakamarák, szövet­­kezeti jog, termelői és földbérlő szövet­kezetek, a kisembereknek városon és fa­lun egyaránt családi házak építése,­­ a családvédelem körülépítése. Különösen a családvédelem fokozása találkozik a nem­zetben, mint nemcsak politikai cél, nagy viszhangra. A családvédelem és a család­­i jog kiépítése a nemzet legnagyobb vi­lágnézeti közösségének évtizedes pro­gramja és legnagyobb törekvése. Kor­mányprogramban való felvételét e tétel­­­nek saját törekvéseink diadalának te­kintjük, méginkább azonban megvalósí­tását, különösen ha arra minél hamarább sor kerül.. Ugyanígy köszönti egy nagy morális együttérzés az agrárlakosság életszintjének emelésére vonatkozó min­den szándékot is. Ez ma a nemzet teljes­ségének legnagyobb ügye és gondja. Ugyancsak egyetért a nemzet abban is, hogy Magyarországon ahol — mint ahogy a miniszterelnök hangsúlyozta — több zsidó él, mint az egész Nyugat-Európá­­ban együttvéve, a feltétlenül megoldandó kérdések egyike a zsidó­ kérdés. Nem két­séges, hogy a megoldásnak be kell követ­keznie — még­pedig amint ez leszögezést nyert — a nemzet keresztény kultúrájá­val és lelkiségével össze nem egyeztet­hető kísérletek nélkül. Aktuális kormányzati kérdések közül egyetértünk a miniszterelnökkel­ az állam­­háztartás egyensúlyáról mondott vélemé­nyével, a feketepiac elleni harccal, a könnyen szerzett pénz hiénáinak megfé­­­­kezésével,­­ legfőképpen azzal, hogy a magyar belpolitika közvetlen célja ma a­­ nemzetet átvezetni a szörnyű krízisen. Ma minden pártnak ez kell, hogy a célja legyen, ez kell, hogy a célja legyen, ez kell, hogy a célja legyen a keresztény Bu-­­­dapestnek és környékének. Hogy a krízi­­sen átvészelünk, amniak az a garanciája, hogy nemzetünknek van vezére, a kor-­­ mányzó, aki mellett valóban úgy állunk,­­ mint ahogyan a magyar történelemben , senki mellett, — mellette állunk Buda­pesttől és Pest-környéktől a barázdák­­ fiainak millióiig! ! Újabb politikai gyilkosságok Bulgáriában Szófia, május 31. A Nemzetközi Sajtótudósító jelenti: Újabb politikai gyilkosságot követtek el Bulgáriában a szobrán­­c egyik képvise­lője ellen. Vasárnap este Kljaskov képvi­selő Plovdivból otthonába, Kosdievóba tartott, amikor útközben két kommu­nista megtámadta és két revolverlövéssel súlyosan megsebesítette. Kljaskov kép­viselőt a plovdivi kórházba akarták szál­­lítani, útközben azonban sérüléseibe bele­halt. A merénylők kézrekerítésére a nagy­arányú nyomozás folyamatban van. Kljaskov, Plovdiv képviselője a szo­­branje második tagja, aki politikai gyil­kosság áldozata lett. Elsőnek Bot­r Janev ellen követtek el gyilkos merényletet. A meggyilkolt a parasztság képviselője, aki­nek a neveztessége volt, hogy a szobran­­jeban is mindig nemzeti viseletben je­lent meg. Ötven éves volt és meggyőződé­­ses nacionalista hírében állt. Amikor a merényletet elkövették ellene, választó­­kerületéből éppen gyalog útban volt fa­luja felé. Megölték a plevnai kerület rendőrfőnökét Szófia, május 31. (Német Távirati Iroda.) Mint hivatalo­san közük, az Észak-Bulgáriában fekvő plevnai kerület rendőrfőnökét kommu­nista merénylők meggyilkolták. (MTI) Vasárnap este rövid tűzharc után agyonlőtték a szombaton reggel megkísé­relt sikertelen szófiai bombamerénylet negyedik tettesét is. A bombamerényle­tet, mint ismertes,Janakiev bulgár kato­nai repülőgépmérnök ellen kísérelték meg, a bomba azonban nem robbant fel és a négy tettes közül hármat kevéssel a merénylet után sikerült ártalmatlanná tenni. A negyedik a szófiai csatornaháló­zatban rejtőzött el, ahol másfél napig tartó nyomozás után vasárnap este meg­találták. Este fél 7 óra tájban a merénylő ki akart jönni a csatornából, a kijáratnál azonban rendőrökkel találta szembe ma­gát, mire rögtön visszafordult. A rend­őrök utána nyomultak és hamarosan meg is találták a csatorna egyik kanya­rulatában guggolva. Rákiáltottak, hogy adja meg magát, a merénylő azonban nemmel válaszolt. Erre tüzelni kezdtek rá és néhány lövés után eltalálták. (NST) Meghalt Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus püspök Ungvár, május 31. Sztojka Sándor munkácsi görögszer­­tartású római katolikus püspök május 31-én hétfőn a kora hajnali órákban el­hunyt.A Sztojka püspök halálának híre ioély megdöbbenést váltott ki a magyar kato­likus társadalom széles köreiben. Halála tragikus hirtelenséggel következett be. Bár a püspök már régóta szívbajban szenvedett. Halálát megelőző napokban azonban a püspök­­környezete semmi olyant nem vett észre Sztojka Sándoron, amely a közeli véget jelezte volna. Va­sárnap este még hosszasan elbeszélgetett környezetével és titkárának utasításokat adott a hétfőn elvégzendő teendőkre vo­natkozólag. A püspök vasárnap este a rendes időben tért nyugovóra az ungvári püspöki palotában. Hétfőn hajnali 2 óra után a püspök inasa izgatott hangon kö­zölte Murányi Miklós püspöki titkárral, hogy Sztojka püspök nagyon rosszul van. A püspöki titkár a hít vétele után rög­tön átsietett Sztojka püspök hálószo­bájába, ahol a püspököt azonban már eszméletlen állapotban találta. A püspöki titkár a haldokló püspököt rögtön abso­­lucióban részesítette, majd anélkül, hogy visszanyerte volna eszméletét, Sztojka püspök hétfőn hajnali 2 óra 32 perckor visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Hétfőn reggel 9 órakor a munkácsi görögszertartású katolikus egyházmegye káptalanja tanácskozásra ült össze az ungvári püspöki palotában. Az értekez­leten elhatározták, hogy Sztojka Sándor püspök temetése június 2-án, szerdán reggel 9 órakor lesz az ungvári görög­szertartású katolikus székesegyházban. A szert­artás elvégzésére táviratilag Du­dás Miklós hajdúdorogi görögszertartású­­ katolikus püspököt kérték fel. Az él­ NEMZETI ÚJSÁG 3 1943 junius 1. Kedd hölgyek tudják, hogy apróbb fájdalmak is öregítenek. Ezért használják fájdalmak,, rossz közérzet ellen a J TABLET­TÁT (BA­ER) TABLETTÁT hunyt kívánságának megfelelően Sztojka Sándort az ungvári görögkatolikus Pap­nevelő Intézet sírkertjében helyezik örök nyugalomra. A halálhír vétele után eddig Papp Antal c. érsek és Gojdics Pál eper­jesi görögszertartású katolikus püspök jelentették be részvételüket Sztojka püspök temetésén. A káptalan szerdán választja meg a káptalani helynököt. Sztojka Sándor a munkácsi görögszer­tartású katolikus püspök 1890-ben az ugocsamegyei Karácsonfalván született. Középiskoláit Ungvárott végezte, ahol 1908-b ban tett érettségit és ezután az ung­vári Papnevelőben, majd a budapesti Ki­rályi Magyar Pázmány Péter Tudomány­­egyetem teológiai fakultásán végezte­­a teológiai tanulmányokat, melynek befe­jezése után 1916 december 17-én szen­telte pappá Papp Antal az akkori püspök. Főpásztora a püspöki irodába rendelte Sztojka Sándort, aki egyúttal gimnáziumi , hittanár is volt. 1918-tól 1930-ig Papp Antalé, majd később Gébé Péter püspök mellett püspöki titkár volt. Nagy tudása és széles látóköre nagy elismerést vál­tott ki egész egyházmegyéjében és püs­pöke 1930-ban székeskáptalani irodaigaz­gatóvá, majd Gébé püspök halála után egy évig káptalani helynök­ lett. 1932 má­jus 3-án az Apostoli Szentszék a mun­kácsi görögszertartású katolikus egyház­megye püspökévé­ nevezte ki és mint ilyent 1932 július 12-én szentelték fel és intronizálták. A cseh-ukrán uralom alatt sokat szenvedett és nagy érdeme az el­hunyt Sztojka Sándor püspöknek még az is, hogy püspöksége alatt gátat vetett a pravoszlávizmus terjedésének. Kárpát­alja déli­ részének felszabadítása után 1939 június 13-án Magyarország kor­mányzója kezébe letette a hűségesküt és ugyanebben az évben a Magyar Ország­gyűlés Felsőházának tagja lett. Sztojka Sándor püspök hirtelen halála az egész egyházmegyében nagy megrendülést vál­tott ki. Új Korda könyvek! BÍRÓ BERTALAN: 4 szegedi üstökös Történeti regény a Hunyadiak korából. Érdek­­feszítő történet keretében tárja elénk a nevek szerző Hunyadi hősiességét. A magyar múlt egyik legdicsőbb fejezetét ismerjük meg belőle. _______ Ara: P 1.80 MERŐ MIHÁLY: Szerelem a villáiban Zrínyi Ilona-korabeli regény. Tiszta olvasmány fel­emelő fordulatokkal, olvasása sok kellemes órát és lelki emelkedést szerez olvasóinak. Ara: P 4.80 P. HUNYA DANIEL S. J.1 4 nyáj a pásztorért A hivek nagy hivatásáról szól. Az van benne, hogy mit tehetnek a hívek a papokért. Sok tör­­téneti példa világítja meg a hívek e nagy és szent feladatát. A függelékben egy külön­­ kis imakönyv­ is van, amely kül­ön is lopható 1 pen­gős árért. P. Hunya könyve a függelékkel együtt 3 pengőért kapható. /■ Dr. MARIAS ISTVÁN: Christos vincit... Jézus Szive gondolat, pápaság, az Egyház győ­zelme. A könyvnek egyik alapgondolata az Egy­ház isteni kü­vetése és é'/V.e. A diadalmas világ­nézet hangján és a világhódító kereszténység szemszögéből nézi a katolikus Egyház belső és külső életének eseményeit. Intelligens katoliku­sok értékes ismereteket szereznek a kiváló orvos művéből. Ara: P 4.­*­Kapható: KORDA IPARI ÉS KERESKEDELMI tt. T. , Budapest, VIII., Mikszáth Kálmán­ tér 4. szám.

Next