Nemzeti Ujság, 1944. május (26. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-14 / 109. szám

12 NEMZETI ÚJSÁG 1944 május 14. Vasárnap •z akkor még elég magas kakaóárak mellett hamarosan dúsgazdag emberekké tették őket. Általános jelenség volt ekkor, hogy az ültet­vényest mindenütt meg lehetett találni, ahol a pénz szórására alkalom nyílott, csak az ültetvényével, nem törődött. Termett az ma­gától is. Új beruházásokkal és a termelés fokozását célzó újításokkal nem törődtek egészen, addig, míg máról-holnapra váratla­nul fel nem tűnt a világpiacon az olcsó nyugatafrikai kakaó, amely rövid idő alatt utolérte, majd túl is szárnyalta az amerikai termelést.­­ Míg 1905-ben Amerika a világtermelésnek 75'W%-át szolgáltatta, addig 1913-ban már csak 58%-a, 1935-ben pedig 31%-a esett az új világrészre. Afrika termelése ezzel szemben ugyanezen idő alatt 24%-ról 39, majd 1935-ben 68%-ra emelkedett. A világgazdaság történetében szinte egyedülálló ez a hirtelen térhódítás. Pedig a nyugatafrikai „Aranypar­ton“ nem is tekinthet nagy időre vissza a kakaótermesztés. 1900 ban, amikor az első termését igyekezett a világpiacon elhelyezni, m­ég csak néhány száz tonnát tudott felmu­tatni. 1910-ben 23.000 tonna kakaó került ki az itteni ültetvényekről és fokozatosan emel­­kedve, 1938-ban körülbelül 260.000 tonnát tudott piacra dobni. Az Aranypartról kiindulva a környező terü­leteket is meghódította a kakaótermelés láza. Afrika mai termelését a világtermelés 70 szá­zalékával vehetjük egyenlőnek, amelyből az Aranypart körülbelül 40%-ot, Nigéria 12°'o-ot, Francia Nyugat-Afrika, Kamerun és Togó kereken 7%VK­-ot termel Az afrikai termelés sem megy azonban tel­jesen zavartalanul. A termelést ugyanis a néger lakosság önállóan végzi és hozzá nem értésük következtében nem tudják azt a ter­melési fokot elérni, amit egyébként a kellően felszerelt ültetvények tudnának A kakaófa átlag hatodik életévében hozza első termését. Tömőereje a fa 15—18. évének végéig nő és ugyanilyen gyors ütemben csökken ezu­tán a terméshozama. A bennszülöttek által a leg­egyszerűbb eszközökkel művelt területek fái azonban nem bírják ezeket az időtartamokat betartani és sokkal hamarabb vonülnek ki. Hatalmas pusztításokat szokott végezni, a tavaszi kártevők megjelenése és egyéb nö­vénybetegségek. Az­ ezek elleni védőintézke­dések, azt lehet mondani, a semmivel egyen­lők. Ezeknek a nehézségeknek ellenére is a nyugatafrikai termelés egyre fokozódik és a háború után nyilvánosságra kerülő adatok bizonyára még erősebb termelési eltolódást fognak mutatni Amerikával szemben. B. E. DUNÁNTÚLI KÓM.­KÁT, PLÉBÁNIÁKAT ké­­rem, nagyanyám, Boross Julianna, Boross Károly és Somogyi Jozefa leánya születési helyének meg­állapítására és keresztlevelének ötven pengő után­vételezése ellenében való megküldésére. Nevezett 1842-ben 19 éves korában Marcaliban kötött házas­ságot és így 1823 körül születhetett. Dr. Iklódy- Szabó Andor, Bpest IV., Ferenc József-rakpart 27. Menetrendváltozás A Magyar Országos Tudósító jelenti a MÁV igazgatóságától vett értesítés szerint. Az átmene­tileg Budapest Déli-pályaudvarról induló, illetve oda érkező alábbi személyvonatok május 15-től kezdve ismét Budapest Keleti-pályaudvarról in­dulnak, illeve oda érkeznek: Budapest Keleti­­pályaudvarról indul 20 óra 10-kor a Gyéké­nyes—Pécs—Eszék, 7 óra 30 perckor és 16 óra 05 perckor a pusztaszabolccsi, valamint 19 óra 15 perckor a paksi személyvonat Ellen­irányban Budapest Keleti­ pályaudvarra érkezik 8 óra 15 perckor az Eszék—Pécs—gyékényes!, 6 óra 30 perckor és 17 óra 20 perckor a puszta­szabolcsi, valamint 7 óra 30 percekor a paksi személyvonat., Egyben közli a MÁV igazgató­sága, hogy ai Budapest Keleti­ pályaudvarról 7 órakor induló és ellenirányban ide 20 órakor érkező , sátoraljaújhelyi gyors motorvonathoz Sá­toraljaújhelyen motorvonat­ csatlakozás létesült Un­gvár felé és felől. A csatlakozó motorvonat Ungvárra 14 óra 59 perckor érkezik és ellen­­irányban Ungvárról 11 óra 55 perckor indul. (MOT.) Főtisztelendő plébános urak! Kérem, szíveskedjenek keresni a születési anya­­könyvekben Wohl Mária esetleg Márta keresztleve­lét 1830 és 1840 között. Az eredményes fáradtságért 300 pengőt ajánlok fel. Szíves értesítést kérek Mózes Károly címre, Budapest VIII., Fiumei­ út 7. — (Elmarad a MONE közgyűlése.) A Ma­gyar Orvosok Nemzeti Egyesületének május 17-ére meghirdetett közgyűlése és emlékva­csorája a gyűléstilalom miatt elmarad. — (Az Ébredő Magyarok Egyesületének) központi titkársága felhívja az alapító és régi gárda tagjait, hogy ami­ket saját érde­kükben sürgősen közöljék az Egyesület tit­kárságával (IV., Kaplony­ utca 3. I. em.). Hi­vatalos órák minden köznap délután 5—7. LELKIGYAKORLATOK SORRENDJE PÉCEIfI LELKIGYAKORLATOS HÁZBAN: Május 26—29. Bp. IX. Középferencvárosi Jézus Szive Szövetség. — P. Csávossy Elemér S. J. Május 27—30. A Szív kiadó lelkigyakorlata. — P. Raile Jakab S. J Május 29.—június 2. Pestszenterzsébeti Magya­rok Nagyasszonya plébánia hívei és Első Magy. Alt. Bizt. Társ. — P. Izay Géza S. J. Junius 2—6. Újpesti városházi tisztviselőnők. — P. Kardos József S. J. Junius 16—22. Ceglédi úrnők és vendégek. — P. Belányi István S. J. (5 napos.) Junius 22—26. Jézus Szive tisztelők. Junius 26—Julius 2. Hitoktatónők és vendégek lelkigyakorlata. — P. Hunya Dániel S. J. (5 napos.) Julius 2—8. Pro Christo Egyetemi Hallgatónők. A lelkigyakorlat a jelzett nap estéjén kezdődik és az utolsó nap reggelén fejeződik be. Jelent­kezni legalább 10 nappal előbb kívánatos­­.— P előleg befizetésével. Cím: Lelkigyakorlatos ház, pécel. Telefon; Pécel HL Y un-Ho, világ leghosszabb csatornája Price Williard amerikai utazó, aki hosszabb idő óta tanulmányozza Kínát, elhatározta, hogy megnézi a híres kínai Nagy-csatornát is. Egy pekingi utazási irolában, ahol felvilágosításokat kért a Nagy-csatornáról, azt a választ kapta: nem tudják hol van, nem is hallottak róla, nem szokott náluk érdeklődni a Nagy­­csatorna iránt senki. Pekingi ismerősei­­— akiket szintén megkérdezett — merre van­ a Nagy-csaorna, nagyon bizonytalan, határozatlan­ feleleteket adtak. Volt, aki azt mondta, hogy a Nagy-csatorna nincs is meg, vagy ha megvan, hát nem hasz­nálják."Az ötezeréves Kínában sok min­den volt, ami már nincs. Price csodálko­zott, hogy Kína régi fővárosában csak ennyit tudnak a Nagy-csatornáról és még azt sem tudják megmondani, hol keresse az eltűnt Nagy-csatorna nyomait. Kiderült azonban, hogy a Nagy­­csatorna mégis megvan. Nem olyan könnyen tűnik el a világ legnagyobb csatornája. Csakhogy a k­inaiak máskép hívják: Yun-Ho, Yun-folyó a neve náluk. Pekingtől nincs is messze, ott húzódik el tőle keletre, 160 kilométernyire. A kínai Nagy-csatorna a leghosszabb csatornaárok, amelyet valaha emberkéz alkotott körülbelül 2500 éves, hossza pedig 1600 kilométer. Pekingtől délfelé kígyózik, le egészen Hangchowig, ahol a tengeröbölben ér véget. Nagy szüksége volt Kínának erre az óriási mesterséges viziutra, hogy a déli tartományok adóját, amely főképpen rizsből­ állt, a fővárosba,­­Pekingbe szállíthassák. A rizs ugyan megdohosodott kissé a hosszú viziuton a hajók fenekén s még megszáritás után is megtartott valamit ebből az ízből, de a­ pekingiek úgy megszokták a penészizü rizst, hogy még meg is kedvelték és még ma is vannak Pekingben rizskereskedők, akik mesterségbsen teszik penészessé a rizst, hogy ves­z­igényeit maradéktala­nul kielégíthess­­e. A Nagy-csatorna tu­lajdonképpen a déli rizsevő kínaiakat köti össze az északi kölesevőkkel. Ez sar­kallta a régi kínaiakat a hosszú viziút megépítésére. A nagy folyók ugyanis itt, a Hwang (Sárga) és a Jangce a legfőbb viziútjai Kínának, nyugati-keleti irá­nyúak. A Nagy-csatorna keresztezi és át­vágván öszeköti egymással, miáltal hasz­nál­ható­ viziutakká teszi ezt a két nagy folyót. A Nagy-csatorna kisebb folyókat és tavakat is átszel, úgy hogy valósággal hátgerincét alkotja itt a vízrendszernek, a bordákat pedig az áthágott folyók teszik. Egyébként, pedig maga a Nagy­csatorna is sok helyen a nagy folyók medrében halad egy-egy darabig. Sőt a Peking közelében húzódó része a Pej­­folyócska medrében vonul egészen Tien­­csinig. Marco Polo, a híres olasz közép­kori kereskedő, aki eljutott Kínába, jól ismerte a Nagy-csatornát, mert Kublaj­­kán 1282-ben a Nagy-csatorna mentén fekvő egyik város, Yanchow kormány­zójává tette. Marco Polo maga pedig így írja le a Nagy-csatornát: ,,Széles és mély csatorna ez, amelyet egyik folyótól a másikig vágtak, olyanná formálták, mintha egy nagy folyó lenne, amelyen nagy hajók is járhatnak.“ Szántóföld-temetők A Nagy-csatorna egész hosszában ter­mékeny síkságon halad keresztül. A sok iszp, hordalékföld sötétbarnává, csaknem csokoládészinűivé teszi a vizét. Szélessége 30—70 méter. A nyári esőzések idején, ha megárad, könnyedén átlépi az alacsony partokat s hatalmas folyót alkotva kiárad az árterület magas töltéséig. Ezeket fával ültették be, hogy gyökérzetük megerősítse a gátat. De a fákat állandóan őrizni kell, mert különben a tüzelőanyagban szegény vidéken kiirtanak valamennyit. A szor­galmas lakosság megműveli az alacsony partok mentét is, bízva abban, hogy nincs minden évben árvíz, vagy csak aratás után fog jönni az áradás. Pedig az is meg­történt, hogy a csatorna egyik évről a másikra, némely helyen, ahol több mel­lékága van, megváltoztatta az útját. Ilyenkor a gazdákat, akiknek a vetését a víz elpusztítja, a többiek tartják el, mert senki sem tudhatja, hogy mikor éri őket ugyanez a csapás. Egyébként a csatorna vizét felhasználják öntözésre is. Sok he­lyen mély kutat ásnak, amibe földalatti csövön vezetik bele a csatorna vizét. A kínai igen szorgalmas földműves, ki­használ­­ minden talpalatnyi földet, de az ősök iránt való kegyelet még a földéhség­­nek is határt szab .Nem a temetőben föl­delik el halottaikat, hanem a szántóföld­jeiken. A messziről szénakazalhoz hasonló agyag sírdombok egész Kínában a meg­művelhető földnek 5—9 százalékát foglal­ják el. Sok falu határában több a sír­­domb, mint az élő lakos. A sírdombok megakadályozzák az utak és vasutak épí­tését, mert a kínaiak nem hajlandók őseik sírját lerombolni. Ezért a kormány újab­ban elrendelte,hogy a­ halottakat el kell égetni. A takarékos kínai egyébként még az ágyát is felhasználja földje termékeny­ségének fokozására. A kínaiak ágya ugyanis szalmás agyagtéglákból van, belül üres és téli időben belülről fűtik. A füst átjárja s különböző anyagokkal gazdagítja a vályogtéglákat, amiből kitűnő mű­­trágyaanyag lesz. Ha a kínai megunja az elhasznált ágyát, kiviszi a földjére, be­födi iszappal, sárral, majd alkalmas idő­pontban kalapáccsal összetöri a vályog­téglákat és a vályogport szétszórja a­ földjén. A babona hatalma Dr. Yen oktatásügyi mozgalma óta je­lentős fejlődést mutatnak a kínaiak mező­­gazdasági eszközei is. Ez a mozgalom 1922-ben kezdődött és közel 20 esztendő alatt nyolcmillió falusit tanított meg írni­­olvasni, akik aztán mint „írástudó polgá­rok“ diplomafélét is kapnak. Ez nem olyan kis dolog, ha meggondoljuk, hogy a leg­egyszerűbb kínai szöveg olvasásához is legalább 1300 írásjelet kell ismerni! A kí­nai földműves azonban maradi és mereven ragas­zkodik az ősi babonás szokásokhoz, még akkor is, ha irni-olvasni tud. Száraz­ság idején például a Nagy-csatorna kör­nyékén az a szokás, hogy a falusiak ünne­pélyes körmenetben vonulnak ki a vízhez, zászlókkal, zeneszóval, majd pattogó ra­kétákat eregetnek a magasba. Pap nincs a körmenetben, hanem elöl, négylábú asz­talon a falu vénei agyagból forr­ált sár­kányt visznek. Ez a sárkány a gonosz szel­lemet személyesíti meg, amely a szárazsá­got okozza. Komolyan hiszik, hogy ha az agyagsárkányt a vízbe lökik, megerednek az ég csatornái. Ha ugyan nem követnek el valami szabálytalanságot a szertartás­ban! ... A víz partján leteszik az asztalt, tömjént égetnek a sárkány előtt, aztán letérdelve kérik, bocsásson meg nekik, de a vízbefojtásnak meg kell történnie. Erre két ember a vízbe dobja a sárkányt, a tömeg pedig örvendezve vonul vissza a faluba és várja az esőt. Amikor Price le akart fényképezni egy ilyen esőcsináló körmenetet, a tanító, aki a szertartást vezette, arra figyelmeztette, hogy ez nem egészen veszélytelen dolog. Ő ugyan nem hisz ebben az ostoba babonában, de a pa­rasztok, ha nem lesz eső, a fényképésznek fogják ezt tulajdonítani, ami szabályta­lanná tette az egész szertartást és halálra fogják keresni a fényképészt... Találkozás a nagy vizen A Nagy-csatorna környéke meglehető­­en egyhangú. De nyáron, amikor sárguló veteménytáblák szegélyezik, megszépül a nagy barnai víz egész környéke, a falvak barna agyagkunyhói és a város szent fák­éi övezett régi templomai, pagodái. A tér­ieket, árucikkeket szállító vitorlás bár­­cák és halászhajók csöndesen siklanak rajta tova. Ha nincs szél, vagy szél ellen kell haladni, hosszú botokkal taszigálják előre a bárkát. Néha a partról kötélen vontatják. De legjobb a kedvező szél, amely egy kínai közmondás, szerint többet­ez ezer evezőcsapásnál és tízezer borlaszi­­tásnál is! Ha két szembejövő bárka találkozik egy­­mással a Nagy-csatorna vizén, mindig köszöntik, üdvözlik egymást. Az­ üdvözlés abból áll, hogy az egyikről átkiáltanak: „Ettetek már?" A másik bárka emberei­nek erre azt illik válaszolni: „Ettünk!“ Ez ma már nem jelent többet, mint az „adjonisten — fogadjisten“, de kétségte­lenül ősemberi köszönési forma lehet, amely barátságos segítséget ajánl fel az ismeretlen, idegen ember felé, akinek ta­lán ennivalója sincs. A Nagy-csatorna környékén ősrégi időkben megindult az emberi művelődés. Itt virágzó földműve­lés folyt már akkor, amikor Angliában félvad emberek éltek és fejlett lírai köl­tészet meg tudományos irodalom virág­zott már a görög művelődés megindulása előtt. Az emberi művelődés legrégibb te­­rülete ez a hely. A Nagy-csatorna környéke ma nem mondható a barátságos, békés, nyugodt művelődés honának. A forradalom felfor­­gatta az ősi rendet és banditákká lett em­berek csapatai kószálnak ezen a vidéken is. A rendszerető kínai szellem már valósággal intézményesítette a banditaságot itt. Az élelmiszer szállító bárkák önkéntesen adóznak a csatorna-banditáknak, a falu­ siak pedig pénzen váltják meg nyugalmai­kat. A víz mentén, az áruberakodó helye­ken állanak, akiknek nincsen fegyverük, hanem kereplővel adnak jelt, ha banditák közelednek. A falvak, 12—14 falu népe összeáll és több hónapi munkával agyag­ból épült védőfal mögé menekülnek. Álta­lában mindenki készül valamire, de ma­guk a készülődök sem tudják, hogy mire... A Nagy-csatorna legészakibb része, Peking körül, már japán csapatok kezén van. Ahová a japánok bevonulnak, rögtön megkezdődik az építkezés, a mocsarak le­­csapolása, fák ültetése, még rádióállomá­sokat is állítanak. Vasutakat is terveznek, hogy a kínai nyersanyagokat könnyebben juttathassák el a jsepán gyáraknak. A Nagy-csatorna azonban még akkor is fontos víziút maradna, ha környékét vas­utak szelnék át. Elég jó karban van ma is. Medre ugyan sok helyen eliszaposodik, de ilyenkor az eliszaposodott részt elzár­ják, a vizet mellékágakba vezetik és gon­dosan kitisztogatják. A hatalmas dzsunkák pedig csendesen siklanak hol föl, hol le és ha találkoz­nak ba­j­társaikkal, nyugodtan üdvözlik egymást: Ettetek már?!... VAJDA PÁL­­. ­ (A Magyar Vöröskereszt) közhírré teszi, hogy a 4000 pengős báró Orosdy Raul-féle alapítványi tőke ezévi kamatait az alapító­levél szerint az idén is oly római katolikus anyának juttatják, akinek egyetlen fia a harctéren elesett, vagy betegsége következ­tében hősi halált halt. Az alapítvány kama­taiban bármely fegyvernemnél háborúban katonai szolgálatot teljesített hősi halottnak az anyja részesülhet, aki az alapítólevél fel­tételeinek megfelel. A kellően felszerelt" kér­vényeket május 15-ig a Magyar Vöröskereszt központi igazgatóságához, Budapest, VIII., Baross-utca 15. kell beterjeszteni.­­ (Magas jutalom egy­­aktatáska meg­találójának.) Május 11-én, csütörtökön dél­után a Delej-utca környékén elveszett egy barna aktatáska, amelyben Faflik Lajos muraszombati lakos okmányai voltak. A károsult az aktatáskát szívesen átengedi a megtalálónak, csak az okmányokat adja vissza, sőt magas jutalmat helyez kilátásba, ha értesíti őt a 149—665-ös telefonszámon. — (Megjelent a Magyar Jogi Szemle) májusi száma, mely túlnyomó részben házas­sági jogi és családjogi kérdésekkel foglalko­­­­zik. Cziglányi Aladár a házassági jog reform­jának szükségességével, Prámer József pedig házassági jogunknak azoknak a családellenes elemeivel foglalkozik, melyek a válást segítik elő. Viszont Vlahov bulgár jogász érdekes adatokat közöl arról, hogy a kizárólag egy­házi házasságot ismerő Bulgáriában a házas­sági jog és a házassági vagyonjog terén milyen nehézségek merülnek fel. Jilly László a visszatért területekkel kapcsolatban a ka­tonai bíróságok ít­életeinek újraf­elvétel­ére il­letékes bíróság kérdését tárgyalja, a „Iustitia mérlegén“ című rovat pedig a jogász és tör­ténész viszonyáról és a tisztesség jogi védel­méről tartalmaz néhány érdekes megjegyzést. A német jogélet eseményeinek ismertetése s hazai és külföldi lapszemle zárja le a tartal­mas számot. A szerkesztő üzenetei „M. Szilárd­, Budapest.“ Levelére nem tu­­dunk válaszolni, mert elfelejtette címét kö­zölni. „Érthetetlen.“ Sok szomorú szívnek, ver­gődő­­léleknek problémáját szólaltatja meg levelében, mikor azt írja: „Fél, hogy a bal­­szerencse, a rossz körülmények, keserű meg­aláztatás, gyötrelem és szenvedés kiöli lel­kében a hitet; hasadt öntudattal szét fogja tépni a legszentebb kötelékeket s egy tragi­kus pillanatban eldobja magától az életet! Csak egyetlen jó szót kér és biztatást, hogy le ne törjön lelkileg, hogy vérző szivvel bár, de megnyugodva egy felsőbb rendelkezésben tudja járni a kísértések pusztaságait, az emberi sors­ szakadékos útjait.“ Kedves, jó Asszonyom! Hol látott már virágzó barack­vagy mandulafát, melyen végig ne söpört volna a hideg északi szél? Kevés az olyan ember, aki az élet minden kemény illetésé­­től menten futhatja meg élete útját. Az ember életében bizony adódnak n­ehéz, rém­­ségesen nehéz helyzetek, mélységes megpró­báltatások és érthetetlen szenvedések. Ám azért vagyunk keresztények, hogy ilyenkor ne veszítsük el énünket! Hogyha még oly kegyetlen kézzel markol is szívünk eleven húsába a sorsnak vaskeze, legyen bármilyen sötét is a szenvedések, megkisértetések éjjele, a hitnek fáklyája, a léleknek tüze ne aludjon ki bennünk! A katasztrófák minden­kor megrendíthetik a talajt, melyen állunk, elsötétíthetik felettünk az eget, a bánat, szo­­rhorúság töviskoszorúja szurdalhatja a szí­vünket, a Sötétség hatalmának óráiban is helyt kell állnunk, nem szabad letörnünk: Istenbe kell kapaszkodnunk! Mert nézze: a kereszténység hite — mond­ja Prohászka Ottokár — a lehetetlenségek hite. Hit abban, hogy az Isten a kereszthordozásban is velünk van. Velünk van és megsegít a mi nagy tragédiánkban, az Örök boldogság felé törtető nehéz harcunkban! Vegye kézbe ön­magát, sorsának irányítását s mondja: Nem azért vagyok keresztény, mert annak szület­tem, mert ebbe a korszakba és társadalomba vetődtem, hanem azért, mert szivvel-lélekkel igy érzek, igy hiszek. Hiszek Krisztusnak és az Ő Egyházának, mely a nagy célra, nagy kötelességekre, értékekre s tartalomra figyel­meztet s természetfeletti világokba eleven kapcsolattal bevezet. Legyen erős, szeresse kissé magát és az életet; tisztelje jobb érzé­seit, higgyen s reméljen! Kalapálja acélosra akaratát a szenvedések tüzében s engedel­meskedve az élet parancsának — változott körülmények között is — végezze szeretettel, kedvvel élete napszámát!

Next