Népfront, 1976 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A társadalom fejlődése, a szocializmus térnyerése, a jövő tudatos formálását állítja az érdeklődés középpontjába. De azt sem szabad el­felejteni, hogy az emberek sorsa iránti érdeklődésről, következéskép­pen arról van szó, hogy fontossá válik mindenki munkája és ennek nyomán az emberek közösséget is érintő egyéni érdeke is. A­z egyes ember érezheti, hogy a közösség felemeli az ő értékét, de azt is érezheti, hogy a közösség erre csakis az ő és társai önkén­­­­tes közreműködése révén képes. Most arra van szükség, hogy aki ismeri és eddig is a köz szolgálatába állította képességeit, a jövőben még fokozottabban tegye ezt, s hogy mások az új feladatok megisme­rése és megvalósítása révén váljanak közösségi emberré. Nincs felelősségteljesebb dolog, mint az emberekkel való törődés. Ez körültekintést, tapintatot, bölcsességet, türelmet és szilárdságot kö­vetel. Olyan vonásokat, amelyek érvényesülése hat másokra, és megér­teti az élet és a cselekvés szépségét. Ilyen feladatokra kell vállalkozniuk azoknak, akik a népi egység, a nemzeti összefogás és a szövetségi poli­tika jegyében munkát vállalnak a népfront testületeiben. Sokféle jelzővel lehet a mi politikai mozgalmainkat illetni — lé­nyegüket azonban nem ezek a jelzők, hanem azok a tények fejezik ki, amelyek sugallói a jelzők adományozóinak. A mi esetünkben a legfon­tosabb tényező az, hogy különböző helyzetű, olykor merőben más fel­fogású emberek az ország minden zugában megtalálják azt a közös témát és cselekvési lehetőséget, amelyek vonatkozásában egyetértenek és készek a közös munkára. Lehet ez a közös téma egy óvoda létesítése, egy tanácstag munkájának támogatása, egy szolidaritási akció megszer­vezése, a részvétel egy területfejlesztési terv kidolgozásában. A lényeg abban van, hogy ezekben az ön érdekeit megelőzi egy, a cselekvőt eset­leg közvetlenül nem is érintő közösség magasabb rendű érdeke. A mi népünkre a munka szeretete a jellemző. A munkálkodó em­ber be tud illeszkedni a munkahelyi kollektívába, és azonosulni tud annak gondjaival és szokásaival. A beilleszkedés pedig ráirá­nyítja a figyelmét egy nagyobb — vállalati, üzemi — kollektíva fel­adataira, ha érteni akarja a saját munkája miértjét. S amikor a miértre megkapja a választ, közel kerül ahhoz, hogy ő maga adjon fe­leletet a hogyan tovább kérdésére. A jó választ ismét a közösség segít­ségével tudja megtalálni, s a sikerélmény fokozza a cselekvési kedvét. Bővül az egyes emberek horizontja, s vele együtt a szándéka aziránt, hogy most már faluja, városa és hazája ügyeivel foglalkozzék. Persze nem mindig és nem mindenki számára ilyen egyenes és felfelé ívelő a .

Next