Népfront, 1976 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A társadalom fejlődése, a szocializmus térnyerése, a jövő tudatos formálását állítja az érdeklődés középpontjába. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek sorsa iránti érdeklődésről, következésképpen arról van szó, hogy fontossá válik mindenki munkája és ennek nyomán az emberek közösséget is érintő egyéni érdeke is. Az egyes ember érezheti, hogy a közösség felemeli az ő értékét, de azt is érezheti, hogy a közösség erre csakis az ő és társai önkéntes közreműködése révén képes. Most arra van szükség, hogy aki ismeri és eddig is a köz szolgálatába állította képességeit, a jövőben még fokozottabban tegye ezt, s hogy mások az új feladatok megismerése és megvalósítása révén váljanak közösségi emberré. Nincs felelősségteljesebb dolog, mint az emberekkel való törődés. Ez körültekintést, tapintatot, bölcsességet, türelmet és szilárdságot követel. Olyan vonásokat, amelyek érvényesülése hat másokra, és megérteti az élet és a cselekvés szépségét. Ilyen feladatokra kell vállalkozniuk azoknak, akik a népi egység, a nemzeti összefogás és a szövetségi politika jegyében munkát vállalnak a népfront testületeiben. Sokféle jelzővel lehet a mi politikai mozgalmainkat illetni — lényegüket azonban nem ezek a jelzők, hanem azok a tények fejezik ki, amelyek sugallói a jelzők adományozóinak. A mi esetünkben a legfontosabb tényező az, hogy különböző helyzetű, olykor merőben más felfogású emberek az ország minden zugában megtalálják azt a közös témát és cselekvési lehetőséget, amelyek vonatkozásában egyetértenek és készek a közös munkára. Lehet ez a közös téma egy óvoda létesítése, egy tanácstag munkájának támogatása, egy szolidaritási akció megszervezése, a részvétel egy területfejlesztési terv kidolgozásában. A lényeg abban van, hogy ezekben az ön érdekeit megelőzi egy, a cselekvőt esetleg közvetlenül nem is érintő közösség magasabb rendű érdeke. A mi népünkre a munka szeretete a jellemző. A munkálkodó ember be tud illeszkedni a munkahelyi kollektívába, és azonosulni tud annak gondjaival és szokásaival. A beilleszkedés pedig ráirányítja a figyelmét egy nagyobb — vállalati, üzemi — kollektíva feladataira, ha érteni akarja a saját munkája miértjét. S amikor a miértre megkapja a választ, közel kerül ahhoz, hogy ő maga adjon feleletet a hogyan tovább kérdésére. A jó választ ismét a közösség segítségével tudja megtalálni, s a sikerélmény fokozza a cselekvési kedvét. Bővül az egyes emberek horizontja, s vele együtt a szándéka aziránt, hogy most már faluja, városa és hazája ügyeivel foglalkozzék. Persze nem mindig és nem mindenki számára ilyen egyenes és felfelé ívelő a .