Népfront, 1988 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Hazánk A népfrontosok előrenéznek „Dolgozni kell ezután is” Az 1987-es esztendő utolsó hónapjai az ország minden részén szorongással, találga­tásokkal teltek. Ki-ki helytállt a munkahelyén, végezte a dolgát és szorgalmasan figyelte a rádió híreit, országgyűlésről, adózásról. Többet nem tehetett. Igaz, volt, aki „feltalálta magát”, például kiváltotta pénzét a takarékból és igyekezett értékálló dologba fektetni. Ki hogy? Tisztességesen, vagy ügyeskedve. Még a régi áron megvásárolta amire előbb utóbb úgyis szüksége lett volna, vagy lakást, házat vett, ha tudott. Megvásárolta, s ha már volt otthona, bérbe adta. Némelyek mellékmunka után néztek, mások fordítva: visszaadták az ipart. „Így is lehet dolgozni, kontárként! Munka mindig lesz, ha már ismerik az embert.” Az ország, a megyék, a városok, a községek vezetői is készültek a következő nehéz időszakra. Nekik kötelességük programot kidolgozni, utat keresni­ a kibontakozáshoz - mondjuk. Ezt egyesek szerint nem is így kellene nevezni. Kibontakozni szerető karokból lehet és kellemes érzés. Mindegy! Nevezzük bárhogy, meg kell, találni azt a bizonyos utat, amelyen elindulva az egyes településeken élők kereshetik saját boldogulásukat, ami jó esetben közvetve mindenki érdekét szolgálja. Mindezt nem lehet parancsszóra: hórukk gyerünk emberek! Mindenki a maga lehetőségét kell keresni, amivel a legtöbbre juthat. Ki hogyan készül? Felvillanyozta, vagy ellenkezőleg, visszavetette a közösségeket ez a feladat? Először egy kis községet kerestünk meg, a Szabolcs-Szatmár megyei Penyigét. A kutatások szerint 1181-ben már lakott volt. Erről dokumentumok is tanúskodnak. A cégényi monostor határjárása során találtak rá és vették számba. Akkoriban teljesen elszigetelve léteztek errefelé az ilyen közösségek. Ennek egyik magyarázata, hogy­ nehezen megközelíthető, mocsaras, lápos vidék volt ez. Csak a helybeliek ismerték ki magukat. Pnyego szláv eredetű szó, törzset, tönköt jelent, utalt a táj jellegzetességeire. 1331 -ben már Penge, 1435 után kapta a mait. A reformáció előtt a XIV. század elején római katolikus egyháza volt. A reformáció azonban nagy hatást gyakorolt a község lakóira, ma is annak hagyományait őrzik. Mindezt a község népfronttitkárától Kormány Margit tanítónőtől tudtam meg, aki szenvedélyes helytörténet-kutató. Nem helyi születésű, de már 31 éve itt él és ahogy mondta, hűséges természet, nem akar elmenni. Pedig, ha nem is elszigetelt, mint régen, nagyon messze van mindentől. Talán csak az országhatártól nem. Debrecenen és Nyír­egyházán át lehet eljutni ebbe a néhány száz lelket számláló helyre.

Next