Néphadsereg, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1977-07-09 / 28. szám
PALOTAI BORISNÁL Palotai Boris nemcsak arról nevezetes, hogy sokat ír, hanem arról is, hogy mindig jó kapcsolatai voltak az olvasóval. Amikor felkerestem, éppen egy levelet bontott fel, amely Dunaújvárosból érkezett, Várhegyi Lászlóné írta és arról értesíti benne, hogy a férfi Fehérneműgyár dunaújvárosi üzemében most jubilál a „Palotai Boris” kétszeres aranykoszorús szocialista brigád. A tíz éve alakult, 12 fős brigád a legjobb munkásnőket fogja össze a gyárban. — Azt tudtam, hogy van már két „Palotai Boris" szocialista brigád az országban, az egyik Gyomán, a másik meg az Ikarusban, s ráadásul ez csak férfiakból áll, de ez a mostani dunaújvárosi levél a meglepetés erejével hatott. Persze engem Dunaújvároshoz sok-sok szál köt. Annak idején, az építés hősi korszakában két hónapra leköltöztem, ott éltem a munkások között. Sok irodalmi élményt adott az az idő, egy novelláskötet és két filmem is született utána: az „Én és a nagyapám” és a „Kiskrajcár”. — Hallottam, hogy író-olvasó találkozókra többször hívták a katonák is? — Utoljára egy Baranya megyei laktanyába hívtak meg, s nagyon megható volt, amikor a jól sikerült eszmecserénk végén felsorakozott tíz katonafiatal, hónuk alatt egy-egy könyvem és dedikációra vártak. De van egy nagyon régi élményem is, nem tudom, elmesélhetem-e. Az ötvenes évek elején meghívást kaptam a hadseregtől. Nagyon izgalmas volt az utazásom. Fogalmam sem volt, merre visz a terepjáró, egy órán át mentünk, aztán egyszer csak egy erdőben voltunk. Nyári katonai táborba voltam hivatalos. Megérkeztünk, éppen szólt a zene, s a fogadó tiszt ezt mondta, a következő dalunkat pedig ajánljuk a népszerű írónőnek, a hozzánk ellátogatott... Itt megállt, hozzám fordult, s megkérdezte: szabad a nevét? Súgom neki: Palotai Boris... S ő folytatta: a hozzánk ellátogatott Palotás Mariskának... Ugye, kedves történet? De meg ne írja... Palotai Boris valóban az egyik legnépszerűbb írónk, öt filmje aratott sikert, 33 könyve sorakozik egymás után, a legelső verseskötettől kezdve, mert ő is költőként kezdte. Azután a televízióban számos tévéjátékát láthattuk. Őthonos e műfajban is, de nem titkolja, a fimet jobban szereti. — Megjelent könyveim között sok regény is található, de a legkedveltebb műfajom a novella. Egyébként most is regényt írtam, a napokban adtam át a „Hetedik év” című regényem kéziratát a Szépirodalmi Könyvkiadónak, s nagy örömet jelentett, amikor másnap már fel is hívott Illés Endre, a kiadó igazgatója, hogy a regényt elolvasta és nagyon tetszett neki. Ez a 33 kötet, akárcsak egy fa évgyűrűi mutatják a múltat, a sikeres vagy kevésbé sikeres esztendőket. Még visszatérve a novellára, azért ez a kedvenc műfajom, mert minden novella egy kis dráma ... Emlékszem, gyerekkoromban minden papírt teleírtam, ami odahaza található volt. És amikor elmeséltem a történeteimet, mindig hozzátettem valamit. Az első honorárium otthon a csokoládé, a gyümölcs és birsalmasajt volt, mivel mindig nagyon szerettem az édességet. Lehet, hogy az ihlet forrása örökre titok marad, de az is lehet, hogy az én falánkságomban rejtezett, mert az újabb honoráriumért újabb történeteket meséltem el és írtam le. — Melyik könyve a legkedvesebb? — Mondjuk úgy, melyik három, jó? Az első helyen áll a ,„keserű mandula”. 1957-ben adták ki, s ebben a koncepciós perek családtagjairól írok. Ezzel a könyvvel volt a legtöbb baja a kritikának. Most jelenik meg újabb kiadásban, zsebkönyv formájában talán a következő napokban. Azután szívemhez nőtt a „Zöld dió” is. Lengyel, német, cseh nyelven is megjelent már. A harmadik sikeres könyvem „A madarak elhallgatnak”, amely négyszer jelent már meg, s ebből készült a „Nappali sötétség” című filmem is. És végül ráadásul, negyedikként, kedvelem a „Válogatott tévedéseim” című karcolatgyűjteményemet. — Regényeit, novelláit nagyon szeretik az országban. Sok olvasója van a katonák körében is. Úgy tudjuk, hogy most meghívták a Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség közös pályázatára is. — Igen, örültem a meghívásnak és most dolgozok a pályamunkámon. De hogy mi lesz ez, katonásan szólva „hadititok” ... A katonaolvasókkal együtt várjuk Palotai Boris újabb műveit... TAKÁCS TIBOR Fotó: BALLA DEMETER Nekem is van élményem, vallomásom a mai katonaéletről „Játékos nemzet vagyunk” — az utóbbi időben gyakran elhangzik ez a megállapítás s nem alaptalanul. A legfrissebb adatok szerint hazánkban évente 700 millió forint értékű játékot adnak el. S tegyük hozzá, a játékok négyötöde a tizennégy éven aluli korosztálynak készül, s ezek jó része ízlésnevelés és formatervezés szempontjából az igények alatt marad. A tizennégy éven felüliek számára készülő játékok listáján az asztalitenisz, a rex, a billiárd, a tollaslabda és az asztalifoci áll az első öt helyen. Ez utóbbi rendkívül népszerű a katonafiatalok körében is. Kár, hogy nagy méretű asztali focik (áruk 11 000 Ft) ma még „fehér hollók” az ifjúsági klubokban. Szinte groteszk látványban volt részünk a „Dobi István” laktanyában: húszéves meglett katonafiatalok, alig kétarasznyi rugós babákkal felszerelt kis asztali focival játszadoztak. Hiába kérdezősködtünk, nem tudtuk meg, hogy ki vásárolta ezt a tízéves gyerekeknek készült játékot. Léggömbemelgetés és körteke A korszerű, nemrég birtokba vett „Garasin Rudolf” laktanyában több klubvezető és alapszervezeti KISZ-titkár szinte refrénszerűen ismételgette: „Kevés játék van ma még a klubokban.” S mindjárt hozzá is tették, hogy nem a méregdrága automata játékokra gondolnak, a pénzbedobással működő flipperekre, hanem olyan viszonylag kevés helyet elfoglaló eszköz játékokra, amelyek a szórakozás mellett ügyességet és más készségeket is fejlesztenek. — A „Szőnyi Márton” ifjúsági klubban rendezője voltam egy mulatságos léggömbemelgető versenynek. Itt az első fordulóban a versenyzők fakanállal vették fel a padlóról a léggömböt, és azt a klub sarkában elhelyezett papírkosárba igyekeztek belehelyezni — mesélte Kiss Attila hadnagy, az egyik alapszervezet KISZ-titkára. — Az igazi mulatság akkor kezdődött, amikor a csapatok két-két tagja ezt a feladatot úgy teljesítette, hogy kettejük homloka között tartottak egy másik léggömböt. Jól szórakoztunk, de bevallom, hogy utólag gyerekesnek tartottam ezt a klubjátékot. Valami más kellene ... Van olyan klub, ahol némi módosítással rendszeresítették a tévéből ismert „Játék a betűkkel” elnevezésű szellemi tornát. E játék elterjedését sajnos ma még nehezíti, hogy az üzletekben nem lehet kapni nagyméretű táblákat és mágneses betűket. Több alakulatnál is felfigyeltek a ma még újdonságnak számító körtekére, amely az Állami Ifjúsági Bizottság játékpályázatán nemrégiben díjat nyert. Igaz, a körtekét Fekete Miklós gépészmérnök játszóterekre, parkokba tervezte, de nagyobb játéktermekben is elképzelhető a felállítása. A körteke leírása röviden a következő: „Kétméteres átmérőjű kör a pálya, amely készülhet bitumenből vagy műanyagból, beton- vagy műanyagszegéllyel. A játék tetszés szerint játszható bábuval vagy anélkül. Bábu nélkül az a cél, hogy a golyót a körpályán olyan erővel lökjük meg hogy az minél többször körbefusson. A bábukat mágnes fogja a kerethez. Az a nyertes, aki több bábut tud ledönteni. Ha bábuk nélkül folyik a játék, úgy fizikai erőkifejtésre készteti a versenyzőket ...” Jó hír: a körteke első példányait a Módszertani Központ szakemberei is kipróbálják, és várható, hogy jövőre már több tucat is lesz belőlük a laktanyák most épülő játékparkjaiban. Televíziós játék csak katonáknak A katonafiatalok játékigényének kielégítésére a Módszertani Központ a Híradástechnika Szövetkezetét megbízta: fejlesszen ki olyan korszerű, elektronikus játékot, amely a televíziókészülékekre kapcsolva legalább hatféle játékra ad lehetőséget. A megrendelésre a fejlesztési osztályunk két hónap alatt hazai alkatrészekből el is készítette az új elektronikus televíziós játékot, amely kis helyen elfér és felveszi a versenyt a valutáért vásárolható nyugati elődjeivel. Tervezője Fáy Péter fiatal mérnök — újságolta nem titkolt örömmel Novák Ferenc kereskedelmi igazgató. — A tervek szerint szeptemberben már elkezdjük a sorozatgyártást, és jövőre már több mint ötszáz lesz belőlük a katonák klubjaiban. Bár a művelődési otthonokban és a vendéglátóipari helyiségekben is elkelnének ezek a sokat tudó kis játékkészülékek, de egyelőre csak a katonák számára készítjük az első nagyobb szériát. De nézzük, mit tud az a korszerű elektronikus játék, amelyet készítői egyelőre televíziós játéknak kereszteltek el. A magyarázatra a tervező, Fáy Péter mérnök vállalkozott. — A tévénézők már láttak ehhez hasonló készülékeket a különböző játékműsorokban. Az újdonság most az, hogy nemcsak, a különböző labdajátékok elevenednek meg a képernyőn, hanem még a mozgó célra való lövést is gyakorolhatják e korszerű játék segítségével a katonák. A televíziós játék egyébként bármely tévékészülékre rákapcsolható, és semmiféle károsodást nem okoz a tévében. A lényege az, hogy a mindössze egy arasznyi készülék fekete-fehér videojellel modulált nagyfrekvenciás jelet állít elő. A képernyőn az ábra a szerint változik, hogy a készülék előlapján levő, az egyes játékmódokat kiválasztó kapcsolók közül melyiket nyomjuk le. — Megítélésem szerint a tévéfutball lesz a legnépszerűbb a katonák körében, de remélem, hogy kedvelt lesz a tévétenisz, az egyérintős játék és a monotenisz is — mondta a fiatal mérnök. — A televíziós játékhoz csatlakoztatható elektronikus pisztollyal tizenöt lövést lehet majd leadni a sötét képernyőn felvillanó világos pontokra. A „lövészetek” után a képernyőn megjelenik az érvényes és érvénytelen találatok száma. A korszerű elektronikus játékot, amelyet magunk is kipróbáltunk, minden bizonnyal örömmel fogadják majd a hadsereg ifjúsági klubjaiban. A katonák játékai megújulóban vannak, és ehhez várjuk olvasóink játékötleteit is. A következő számainkban szívesen közlünk minden figyelemre méltó játékleírást, hisz a hadseregünkben is érvényes az a szólás-mondás: játszani jó! KACSÓ LAJOS „Zöld utat” kap a körtekre, amelynek feltalálója Fekete Miklós gépészmérnök Fotó: NÉMETINÉ—TÓTH A. Lövés a képernyőre. Az elektronikus pisztollyal a céllövés is gyakorolható A korszerű televíziós játék első példánya Az első futballmeccs. A győztes: Fáy Péter mérnök