Néphadsereg, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1977-07-09 / 28. szám

PALOTAI BORISNÁL Palotai Boris nemcsak arról nevezetes, hogy sokat ír, ha­nem arról is, hogy mindig jó kapcsolatai voltak az olvasóval. Amikor felkerestem, éppen egy levelet bontott fel, amely Dunaújvárosból érkezett, Várhegyi Lászlóné írta és arról ér­tesíti benne, hogy a férfi Fehérneműgyár dunaújvárosi üze­mében most jubilál a „Palotai Boris” kétszeres aranykoszorús szocialista brigád. A tíz éve alakult, 12 fős brigád a legjobb munkásnőket fogja össze a gyárban. — Azt tudtam, hogy van már két „Palotai Boris" szo­cialista brigád az országban, az egyik Gyomán, a másik meg az Ikarusban, s ráadásul ez csak férfiakból áll, de ez a mos­tani dunaújvárosi levél a meglepetés erejével hatott. Persze engem Dunaújvároshoz sok-sok szál köt. Annak idején, az építés hősi korszakában két hónapra leköltöztem, ott éltem a munkások között. Sok irodalmi élményt adott az az idő, egy novelláskötet és két filmem is született utána: az „Én és a nagyapám” és a „Kiskrajcár”. — Hallottam, hogy író-olvasó találkozókra többször hív­ták a katonák is? — Utoljára egy Baranya megyei laktanyába hívtak meg, s nagyon megható volt, amikor a jól sikerült eszmecserénk végén felsorakozott tíz katonafiatal, hónuk alatt egy-egy könyvem és dedikációra vártak. De van egy nagyon régi él­ményem is, nem tudom, elmesélhetem-e. Az ötvenes évek ele­jén meghívást kaptam a hadseregtől. Nagyon izgalmas volt az utazásom. Fogalmam sem volt, merre visz a terepjáró, egy órán át mentünk, aztán egyszer csak egy erdőben vol­tunk. Nyári katonai táborba voltam hivatalos. Megérkeztünk, éppen szólt a zene, s a fogadó tiszt ezt mondta, a következő dalunkat pedig ajánljuk a népszerű írónőnek, a hozzánk ellá­togatott... Itt megállt, hozzám fordult, s megkérdezte: sza­bad a nevét? Súgom neki: Palotai Boris... S ő folytatta: a hozzánk ellátogatott Palotás Mariskának... Ugye, kedves történet? De meg ne írja... Palotai Boris valóban az egyik legnépszerűbb írónk, öt filmje aratott sikert, 33 könyve sorakozik egymás után, a leg­első verseskötettől kezdve, mert ő is költőként kezdte. Azután a televízióban számos tévéjátékát láthattuk. Őthonos e műfaj­ban is, de nem titkolja, a fimet jobban szereti. — Megjelent könyveim között sok regény is található, de a legkedveltebb műfajom a novella. Egyébként most is regényt írtam, a napokban adtam át a „Hetedik év” című re­gényem kéziratát a Szépirodalmi Könyvkiadónak, s nagy örömet jelentett, amikor másnap már fel is hívott Illés Endre, a kiadó igazgatója, hogy a regényt elolvasta és nagyon tet­szett neki. Ez a 33 kötet, akárcsak egy fa évgyűrűi mutatják a múltat, a sikeres vagy kevésbé sikeres esztendőket. Még visszatérve a novellára, azért ez a kedvenc műfajom, mert minden novella egy kis dráma ... Emlékszem, gyerekkorom­ban minden papírt teleírtam, ami odahaza található volt. És amikor elmeséltem a történeteimet, mindig hozzátettem va­lamit. Az első honorárium otthon a csokoládé, a gyümölcs és birsalmasajt volt, mivel mindig nagyon szerettem az édes­séget. Lehet, hogy az ihlet forrása örökre titok marad, de az is lehet, hogy az én falánkságomban rejtezett, mert az újabb honoráriumért újabb történeteket meséltem el és írtam le. — Melyik könyve a legkedvesebb? — Mondjuk úgy, melyik három, jó? Az első helyen áll a ,„keserű mandula”. 1957-ben adták ki, s ebben a koncep­ciós perek családtagjairól írok. Ezzel a könyvvel volt a leg­több baja a kritikának. Most jelenik meg újabb kiadásban, zsebkönyv formájában talán a következő napokban. Azután szívemhez nőtt a „Zöld dió” is. Lengyel, német, cseh nyel­ven is megjelent már. A harmadik sikeres könyvem „A ma­darak elhallgatnak”, amely négyszer jelent már meg, s eb­ből készült a „Nappali sötétség” című filmem is. És végül ráadásul, negyedikként, kedvelem a „Válogatott tévedéseim” című karcolatgyűjteményemet. — Regényeit, novelláit nagyon szeretik az országban. Sok olvasója van a katonák körében is. Úgy tudjuk, hogy most meghívták a Honvédelmi Minisztérium és az Írószövetség kö­zös pályázatára is. — Igen, örültem a meghívásnak és most dolgozok a pá­lyamunkámon. De hogy mi lesz ez, katonásan szólva „hadi­titok” ... A katonaolvasókkal együtt várjuk Palotai Boris újabb műveit... TAKÁCS TIBOR Fotó: BALLA DEMETER­ ­ Nekem is van élményem, val­lomásom a mai katonaéletről „Játékos nemzet va­gyunk” — az utóbbi idő­ben gyakran elhangzik ez a megállapítás s nem alap­talanul. A legfrissebb ada­tok szerint hazánkban évente 700 millió forint értékű játékot adnak el. S tegyük hozzá, a játé­kok négyötöde a tizennégy éven aluli korosztálynak készül, s ezek jó része íz­lésnevelés és formaterve­zés szempontjából az igé­nyek alatt marad. A ti­zennégy éven felüliek szá­mára készülő játékok lis­táján az asztalitenisz, a rex, a billiárd, a tollaslab­da és az asztalifoci áll az első öt helyen. Ez utóbbi rendkívül nép­szerű a katonafiatalok kö­rében is. Kár, hogy nagy méretű asztali focik (áruk 11 000 Ft) ma még „fehér hollók” az ifjúsági klubok­ban. Szinte groteszk lát­ványban volt részünk a „Dobi István” laktanyában: húszéves meglett katona­fiatalok, alig kétarasznyi rugós babákkal felszerelt kis asztali focival játsza­doztak. Hiába kérdezősköd­tünk, nem tudtuk meg, hogy ki vásárolta ezt a tízéves gyerekeknek ké­szült játékot. Léggömbemelgetés és körteke A korszerű, nemrég bir­tokba vett „Garasin Ru­dolf” laktanyában több klubvezető és alapszerve­zeti KISZ-titkár szinte ref­­rénszerűen ismételgette: „Kevés játék van ma még a klubokban.” S mindjárt hozzá is tették, hogy nem a méregdrága automata já­tékokra gondolnak, a pénz­bedobással működő flippe­rekre, hanem olyan vi­szonylag kevés helyet el­foglaló eszköz játékokra, amelyek a szórakozás mel­lett ügyességet és más készségeket is fejlesztenek. — A „Szőnyi Márton” ifjúsági klubban rendezője voltam egy mulatságos lég­gömbemelgető versenynek. Itt az első fordulóban a versenyzők fakanállal vet­ték fel a padlóról a lég­gömböt, és azt a klub sar­kában elhelyezett papírko­sárba igyekeztek belehe­lyezni — mesélte Kiss At­tila hadnagy, az egyik alapszervezet KISZ-titkára. — Az igazi mulatság ak­kor kezdődött, amikor a csapatok két-két tagja ezt a feladatot úgy teljesítette, hogy kettejük homloka kö­zött tartottak egy másik léggömböt. Jól szórakoz­tunk, de bevallom, hogy utólag gyerekesnek tartot­tam ezt a klubjátékot. Va­lami más kellene ... Van olyan klub, ahol né­mi módosítással rendszere­sítették a tévéből ismert „Játék a betűkkel” elneve­zésű szellemi tornát. E játék elterjedését sajnos ma még nehezíti, hogy az üz­letekben nem lehet kapni nagyméretű táblákat és mágneses betűket. Több alakulatnál is fel­figyeltek a ma még új­donságnak számító körte­kére, amely az Állami If­júsági Bizottság játékpályá­zatán nemrégiben díjat nyert. Igaz, a körtekét Fekete Miklós gépészmérnök ját­szóterekre, parkokba ter­vezte, de nagyobb játékter­mekben is elképzelhető a felállítása. A körteke leírá­sa röviden a következő: „Kétméteres átmérőjű kör a pálya, amely készülhet bitumenből vagy műanyag­ból, beton- vagy műanyag­szegéllyel. A játék tetszés szerint játszható bábuval vagy anélkül. Bábu nélkül az a cél, hogy a golyót a körpályán olyan erővel lökjük meg hogy az mi­nél többször körbefusson. A bábukat mágnes fogja a kerethez. Az a nyertes, aki több bábut tud ledönteni. Ha bábuk nélkül folyik a játék, úgy fizikai erőkifej­tésre készteti a versenyző­ket ...” Jó hír: a körteke első példányait a Módszer­tani Központ szakemberei is kipróbálják, és várható, hogy jövőre már több tucat is lesz belőlük a laktanyák most épülő játékparkjai­ban. Televíziós játék csak katonáknak A katonafiatalok játék­igényének kielégítésére a Módszertani Központ a Híradástechnika Szövetke­zetét megbízta: fejlesszen ki olyan korszerű, elektro­nikus játékot, amely a te­levíziókészülékekre kap­csolva legalább hatféle já­tékra ad lehetőséget.­­ A megrendelésre a fejlesztési osztályunk két hónap alatt hazai alkatré­szekből el is készítette az új elektronikus televíziós játékot, amely kis helyen elfér és felveszi a versenyt a valutáért vásárolható nyugati elődjeivel. Terve­zője Fáy Péter fiatal mér­nök — újságolta nem tit­kolt örömmel Novák Fe­renc kereskedelmi igazgató. — A tervek szerint szep­temberben már elkezdjük a sorozatgyártást, és jövő­re már több mint ötszáz lesz belőlük a katonák klubjaiban. Bár a művelő­dési otthonokban és a ven­déglátóipari helyiségekben is elkelnének ezek a sokat tudó kis játékkészülékek, de egyelőre csak a katonák számára készítjük az első nagyobb szériát. De nézzük, mit tud az a korszerű elektronikus já­ték, amelyet készítői egye­lőre televíziós játéknak kereszteltek el. A magya­rázatra a tervező, Fáy Pé­ter mérnök vállalkozott. — A tévénézők már lát­tak ehhez hasonló készü­lékeket a különböző játék­műsorokban. Az újdonság most az, hogy nemcsak, a különböző labdajátékok ele­venednek meg a képer­nyőn, hanem még a mozgó célra való lövést is gyako­rolhatják e korszerű játék segítségével a katonák. A televíziós játék egyéb­ként bármely tévékészülék­re rákapcsolható, és sem­miféle károsodást nem okoz a tévében. A lényege az, hogy a mindössze egy arasz­­nyi készülék fekete-fehér videojellel modulált nagy­­frekvenciás jelet állít elő. A képernyőn az ábra a szerint változik, hogy a készülék előlapján levő, az egyes játékmódokat kivá­lasztó kapcsolók közül me­lyiket nyomjuk le. — Megítélésem szerint a tévéfutball lesz a legnép­szerűbb a katonák körében, de remélem, hogy kedvelt lesz a tévétenisz, az egy­­érintős játék és a monote­nisz is — mondta a fiatal mérnök. — A televíziós já­tékhoz csatlakoztatható elektronikus pisztollyal ti­zenöt lövést lehet majd le­adni a sötét képernyőn felvillanó világos pontokra. A „lövészetek” után a képernyőn megjelenik az érvényes és érvénytelen ta­lálatok száma. A korszerű elektronikus játékot, amelyet magunk is kipróbáltunk, minden bi­zonnyal örömmel fogadják majd a hadsereg ifjúsági klubjaiban. A katonák já­tékai megújulóban vannak, és ehhez várjuk olvasóink játékötleteit is. A következő számainkban szívesen köz­lünk minden figyelemre méltó játékleírást, hisz a hadseregünkben is érvé­nyes az a szólás-mondás: játszani jó! KACSÓ LAJOS „Zöld utat” kap a kör­tekre, amelynek felta­lálója Fekete Miklós gépészmérnök Fotó: NÉMETINÉ—TÓTH A. Lövés a képernyőre. Az elektronikus pisztollyal a céllövés is gya­korolható A korszerű televíziós játék első példánya Az első futballmeccs. A győztes: Fáy Péter mérnök

Next