Néphadsereg, 1980. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

­Ünnepélyesen köszöntötték a bevonulókat A híres város, Kecskemét, rendkívüli ün­nepre virradt. A fellobogózott terek, utcák s az ünneplő tömeg ezen a szokatlanul forró június végi napon szimbolikusan egész né­pünk nevében köszöntötte azokat a férfivá érett fiatalokat, akik most vonulta­k be ka­tonai szolgálatra. A város vezetői talán kicsit jelképesnek is szánták, hogy az ünnepséget csupa új házak övezte téren rendezték. En­nek a dinamikusan fejlődő, megújuló város­nak a látványa kimondatlanul is arra szólította fel a haza fegyveres szolgálatára indulókat: készüljenek fel legjobb tudásuk szerint az épülő, szépülő haza fegyveres vé­delmére. A Himnusz hangjaival kezdődő ünnepsé­get a honvédelmi miniszter, az MSZMP Nép­­hadseregi Bizottsága és a Honvédelmi Mi­nisztérium Katonai Tanácsa nevében Hor­váth Dezső mérnök vezérőrnagy nyitotta meg. Mély megbecsüléssel és tisztelettel kö­szöntötte a szülőket, akik a bevonuló fiata­lokat féltő szeretettel nevelték arra, hogy mindig, minden körülmények között becsü­letesen éljenek és dolgozzanak. Köszöntötte a kedves hozzátartozókat, akik a felserdült fiatalok életútját kísérik. — A honvédelmi kötelezettség teljesítésé­nek egyik legfontosabb alapja a hazaszeretet, a szocialista elkötelezettség — hangsúlyozta a szónok. — E magasztos, emberformáló ér­zés kifejlesztése eddig a családban, az isko­lákban, a munkahelyeken és az ifjúsági szer­vezet közösségeiben folyt. Engedjék meg, hogy ez alkalommal köszönetet mondjak a most bevonuló fiatalok hazafias neveléséért, hon­védelmi előkészítéséért mindenekelőtt a szü­lőknek, az ebben részt vevő párt-, KISZ-, ál­lami és társadalmi szervezeteknek, munka­helyi vezetőknek, pedagógusoknak, a Hazafias Népfront vezetőinek és aktivistáinak. Sokol­dalú munkájuk meghatározó jelentőségű ab­ban, hogy a bevonuló fiatalok öntudatosan, nagy felelősségérzettől áthatva kezdik meg katonai szolgálatukat, a haza fegyveres vé­delmére való felkészülést. A bevonuló fiatalok parancsnokaitól azt kérte, hogy a kiképzésben és a nevelésben eddig elért eredményeket és gazdag tapasz­talatokat felhasználva, képezzék és neveljék a bevonult fiatalokat hazájukat szerető, in­ternacionalista kötelezettségeiket jól értő, a gondjaikra bízott haditechnikát és technikai rendszereket jól ismerő, mesterien alkalmaz­ni tudó, öntudatos és fegyelmezett katonák­ká. Legyenek a fiatalok gondos, megértő, kö­vetkezetes parancsnokai. A parancsnokok nevében, a szülőkhöz és hozzátartozókhoz fordulva ígéretet tett, hogy féltő gonddal vigyázunk bevonuló szeret­teikre. Mindent elkövetünk azért, hogy a ka­tonai szolgálat idején a haza fegyveres vé­delmének elsajátítása mellett szocialista em­beri tulajdonságokkal is gazdagítsuk őket. A hovédelmi miniszter díszparancsának felolvasása után, Szemők József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke szólt a bevonuló fiatalokhoz. Emlékeztette őket arra, hogy a ma néphadserege történelmünk nemes hagyományainak őrzője és folytatója. Ez a hadsereg — amelynek a most bevonuló fiatalok is tagjai lesznek — őrzi Dózsa, Rá­kóczi, Kossuth társadalmi és nemzeti hala­dásért küzdő seregeinek szellemét, őrzi — s éppen ezt a legmagasabb fokon — a Ma­gyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének szocialista szellemét. A továbbiakban utalt arra, hogy néphadseregünk történelmünk leg­teljesebben nemzeti hadserege, hiszen fel­adata a teljes nemzet érdekrendszerének vé­delme, ami társadalmunk valamennyi osztá­lyának és rétegének érdekével egybeesik, az­zal összhangban van. Feladata szocialista nemzetünk függetlenségének, szabadságának őrzése és erősítése, őrizni és védeni mindazt, ami mindannyiunk számára kedves: a hazát, a néphatalmat, szocialista vívmányainkat, mindannyiunk életét. — Hadseregünk a szocialista nemzetköziség hadserege — mondta többek között a szónok. — Együtt vannak benne a magyar, a német, a szlovák, a román, a szerb és horvát nyelven beszélő állampolgárok. Áthatja a magyar— szovjet barátság, a testvéri országok érdekei­nek egybeesése, a Varsói Szerződés szelleme. Amikor arra buzdította a bevonuló fiata­lokat, hogy tudásuk és képességük legjavát adva sajátítsák el a korszerű honvédelem katonapolitikai és technikai ismereteit, hang­súlyozta, hogy mindent megteszünk a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal együttműködve, a világ békeszerető, haladó erőivel összefogva, hogy ezt a jól elsajátí­tott katonamesterséget soha ne kelljen „éles” viszonyok között alkalmazni. Ezt követően Kozma Sándor tartalékos ti­zedes, kétszeres élenjáró katona és a most bevonuló testvéröccse, Tibor lépett a fiatalok sorfala elé. — Én, aki most szereltem le a hadsereg­ből, ünnepélyesen átadom neked és jelképe­sen bevonuló társaidnak is ezt a fegyvert — mondta Kozma Sándor. — Kérem tőled és minden bevonuló fiatal barátomtól, úgy ta­nuljátok meg a fegyverek kezelését, a ka­tonai ismereteket, hogy családotok, egész dolgozó népünk békéjének őrzői legyetek. Öccse megígérte, hogy ő és társai mindent megtesznek azért, hogy jó katonákká válja­nak és kötelességeiket igaz hazafiakhoz mél­tóan fogják teljesíteni. A két fiú édesanyja, a szabadszállási Kozma Sándorné az édesanyák, a szülők nevében mondta: — Parancsnok elvtársak! A szülők, fele­ségek, testvérek nevében átadom önöknek fiainkat. Kérem, hogy türelemmel, megértés­sel oktassák, neveljék őket hazaszeretetre, a haza védelmére. Úgy képezzék ki fiainkat, hogy ha a haza érdeke úgy kívánja, képesek legyenek annak fegyveres védelmére. Fele­lősségteljes munkájukhoz minden segítséget megadunk, támogatjuk önöket. A bevonulókat fogadó alakulatok parancs­nokai nevében Galgóczi Ferenc őrnagy tett ígéretet, hogy az elvárásoknak megfelelően képezik ki és nevelik majd a gondjaikra bí­zott fiatalokat. Az úttörők virággal kedveskedtek a bevo­nul­óknak, majd az Internacionálé hangjai után, a menet elindult a fellobogózott utcá­kon át a vasútállomásra, hogy a kigördülő szerelvényeken elindulhassanak katonává vá­lásuk színhelyére, a laktanya felé. Ezen a napon nemcsak Kecskemét együk főteréről indultak el a fiatalok a laktanyákba. Az ország minden városából, falujából elin­dultak a szólítottak, hogy eleget tegyenek fontos kötelességüknek, a katonai szolgálat­nak. Mentek a nősök, a fiatal apák, a nőtle­nek, a szakmunkások, a termelőszövetkezeti parasztok, az értelmiségi és más pályákon hivatásukat gyakorló fiatalok. Egy időre ott­­hagyták a munkahelyet, a családi fészket és a baráti kört, hogy képzett, jó katonákká válva térjenek majd vissza a férfias helytál­lás színteréről, őket, valamennyi bevonuló fiatalt köszöntötte népünk, azt kívánva, hogy jó szívvel és lelkesen teljesítsék egyik leg­szentebb kötelességüket, a haza fegyveres szolgálatát. ÚJVÁRI IMRE LÁSZLÓ Kozma Sándor tartalékos tizedes átadja fegy­verét bevonuló öccsének, Tibornak A szülők nevében Kozma Sándorné szólt a gyűlés résztvevőihez A bevonuló fiatalok egy csoportja Fotó: TÓTH ANDRÁS Először a gépesített lövész alakulat ellenőrző éleslövésze­tén figyeltem fel Szerezsa Lajos tőzsőrmesterre. Miközben a lőtéren dinamikusan váltották egymást az alegységek, s a döntnökök árgus szemekkel figyelték az esetleg előforduló hiányosságokat, a lőtérügyeletesi karszalagot viselő tiszt­­helyettes megfontoltan, imponáló magabiztossággal intézte tennivalóit. S az sem zökkentette ki nyugalmából, hogy a céltáblákat átlyuggató lövedékek újra és újra lángra lob­­bantották a kiszáradt bozótokat, fűcsomókat. Gyorsan intéz­kedett, s néhány perccel később már zavartalanul folyta­tódhatott a lövészet... Az elkövetkező napokban a sportkombinátban és a gya­korlótéren láttam — katonái élén. S akkor arról is meg­győződhettem, hogy mint alegységparancsnok is nagysze­rűen megállja a helyét. — Nagyon sokoldalú, lelkiismeretes tiszthelyettes — mondta róla elismeréssel a zászlóalj parancsnoka. — Segítő­kész, mindig lehet rá számítani. Átlagon felüli munkájáért Szerezsa Lajos törzsőrmester kétszer nyerte el szakaszával az élenjáró címet Fotó: TÓTH ANDRÁS április negyedikén kitüntették a Haza Szolgálatáért Érdem­érem bronz fokozatával. Vitathatatlanul megérdemelte! Szerezsa törzsőrmester tetteiből, magatartásából köny­­nyen lemérhető, hogy szereti hivatását. Pedig eredetileg nem készült katonának. Néhány iskolatársával együtt a hadkötelesek összeírásakor határozta el, hogy jelentkezik a tiszthelyettesi iskolára. Mezőgazdasági gépszerelő szakmája lévén a harckocsik és gépjárművek vonzották. A felvételi vizsgabizottság azonban a gépesített lövész szakra találta alkalmasabbnak. Nem bosszankodott ezen. Tiszthelyettes akart lenni. Hat év telt már el azóta, hogy őrmesteri rendfokozattal kinevezték szakaszparancsnokká. Alegységével eddig két­szer nyerte el az élenjáró szakasz címet, s ha kedvezőbbek lettek volna a kiképzés feltételei, még több sikerrel büsz­kélkedhetne ... ő azonban így sem elégedetlen. Tavaly részt vettek a Pajzs ’79, valamint a Kárpát ’79 gyakorlato­kon, s mindkét esetben kiállták a nehéz próbát. Kedvező harcászati és lőkiképzési eredményeiket a szocialista ver­senymozgalom vizsgáinál is beszámították, s az éleslövésze­ten, majd a záróvizsgákon elért jó teljesítményükkel az élenjáró század cím elnyeréséhez is jelentősen hozzájárultak. BÜKI PÉTER A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének PARANCSA sorkatonai szolgálatra való bevonulás alkalmából Ifjú Katonák! Elvtársak! Köszöntöm önöket alkotmányos kötele­zettségük teljesítésének, sorkatonai szolgá­latuk megkezdésének alkalmából. Dolgozó népünk, forradalmi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével szilárdan halad a fejlett szocialista társa­dalom felépítésének útján. A Magyar Nép­­köztársaság fegyveres erőinek, néphadsere­günknek megtisztelő hivatása hazánk sza­badságának, függetlenségének, szocialista társadalmi rendjének történelmi vívmányai­nak védelme. A parancs önöket most a haza, a nép ügyének fegyveres szolgálatára szólította. Teljesítsék becsülettel katonai szolgálatu­kat, folytassák a hadseregből most lesze­relt idősebb elvtársaik munkáját. Legyenek szeretett hazánknak, a Magyar Népköztár­saságnak - szabadságharcos, forradalmár elődeinkhez méltó , odaadó, hűséges, bátor és önfeláldozó védelmezői. Igaz hazafiként szolgálják népünket. Elvárom önöktől, hogy a haza iránti mély felelősségérzettel, öntudatosan, a helytállás erős akaratával teljesítsék szol­gálatukat. Elöljáróik, parancsnokaik, a párt- és KISZ-szervezetek segítségével, a hadsereg által biztosított lehetőségekkel élve gyarapodjanak politikai, szakmai tu­dásban, műveltségben. Váljanak a kezükbe adott fegyverek, nagy értékű technikai esz­közök hozzáértő, mesteri kezelőivé, gondos gazdáivá. Legyenek néphadseregünk nagy családja, a katonaközösség aktív tagjai, a politikai, mozgalmi élet, a szocialista ver­senymozgalom tevékeny részesei. Vezérelje önöket és adjon erőt forra­dalmi pártunk, dolgozó népünk bizalma és szeretete. A haza fegyveres szolgálatának egész embert, férfias helytállást követelő felada­tai maradéktalan, példás teljesítéséhez kívánok önöknek sok sikert, erőt, egész­séget. Budapest, 1980. május 26-án. CZINECE LAJOS hadseregtábornok, honvédelmi miniszter

Next