Néphadsereg, 1983. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A hazaszeretet költője Alegfőbb európai népnek van egy vagy két, olyan költője, akiket nem egyszerűen a szép versek művészének tart a világ,hanem mintegy az illető nép eszmei megtestesítőjének is. Az angoloknál Shakespeare, az oroszoknál Puskin, a németeknél Goethe és Schiller, az olaszoknál Dante tölti be ezt a szerepet. A magyar költészet nagyjai közül Petőfi Sándor az, akit az emberiség legjobban ismer és becsül, s akit népünk is mindenkinél leginkább a magáénak vall. Változnak az idők, az irodalmi ízlések és divatok, de Petőfi Sándor — akire most születése 160. évfordulóján emlékezünk — a magyar nép legkedvesebb költője monad. Nincs még egy költőa világirodalomban, akinél az élet és a költészet oly tökéletes egységet alkotott volna, mint Petőfinél, összes költeményei egyszersmind szinte verses önéletrajznak is tekinthető, így élete sem csupán az irodalomtörténetre tartozik, nem csupán műveltség dolga, mennyire ismerjük üstökösi pályáját. Élete nemzeti történelmünk része, annak egyik legszebb teljesítménye, a forradalmár küzdelmeinek örök példája. Szabadságvágya, hazaszeretete, a szabadságért harcolni is tudó, s a szent ügyért életét áldozó költő minden új nemzedék legnagyobb példaképévé kell hogy váljon. A világ sok országában vannak olyan fiatalok, akik azért tanulnak magyarul, hogy Petőfi Sándor verseit is eredetiben olvashassák. Nekünk könnyebb dolgunk van: beleszülettünk abba a nyelvbe, amelyen a világirodalom egyik legjelentősebb nagysága írt. Sőt, nem csak írt ezen a nyelven, nem kis részben ő tette azt egyszerű, természetes, közvetlen kifejező eszközzé. Ő az első költőnk, akinél már alig italálunk régies, elavult fordulatokat és szavakat, nyelvében is ő a mi legnagyobb kortársunk. És kortársunk eszméiben, kortársunk hazaszeretetében, a mindenkor felnövő ifjú generációk joggal választhatják életét, költészetét példaképpé. K. I. Szülőföldem Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónasápon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával van tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!” Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglelt ember úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel... Húsz esztendő ... az idő hogy lejár! „Cserebogár, sárga cserebogár.” Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már... „Cserebogár, sárga cserebogár.” Mint nyugtalan madár az ágakon Helyről-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet. Minden régi kedves helyet bejár — „Cserebogár, sárga cserebogár!” Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályúhoz méh, lovam inni kíván, Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár... „Cserebogár, sárga cserebogár!” Megkondúl az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló. Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, s félálomban vagyok már. . . „Cserebogár, sárga cserebogár” ... A Tisztek könyvtára sorozat most egy közérdeklődésre számot tartó és minden bizonnyal nagy keresetnek örvendő új könyvvel gazdagodott. Dr. Nagy Emil, a neves katonaszociológus „Életmód, katonai életmód” című könyvének legfőbb érdeme, hogy az életmódot, valamint a kapcsolódó és hatásos fogalmakat, gyakorlatot pártunk politikájának szellemében céltudatosan és összefogóban közelíti és mutatja be. Felkutatta és közérthetően elénk tárja mindazokat a párthatározatokat, állami rendelkezéseket, utasításokat, valamint a hadseregben érvényben levő dokumentumokat, amelyek a szocialista életmóddal kapcsolatosak Közérthetően magyarázza az életmód normáinak változásait, fejlődését a társadalomban csakúgy, mint a hadseregben. Az „Életmód, katonai életmód” című könyv választ ad arra is, hogy napjainkban miért időszerű az életmód kutatása, miért került napirendre a társadalomtudományi kutatásban, ideológiai életünkben és a propagandamunkákban. Válaszai is akérdésre, mégpedig egyszerűen és nagyon szavahihetően. Igaza van a szerzőnek. Valóban nem a közhangulat megváltozásának, az „akarom vagy nem akarom” kérdésfelvetésnek vagy a véletlenül támadt és folyamatosan növekvő tudományos érdeklődésnek következménye a szocialista életmódkutatása, a mind gyakrabban felvetődő kérdés, hogyan élünk, hogyan éljünk? A tudati viszonyok vizsgálatánál, az erkölcs és erkölcsösség felvetésénél, az egyén és a közösség viszonyrendszerének vizsgálatánál, a fegyelem és a fegyelemsértések megítélésénél és a konzekvenciák levonásánál újra és újra visszatérő kérdés: mit csinálunk, hogyan csináljuk, hogyan éljünk? Vajon mindenre tud és akar e válaszolni részletesen a szerző? Természetesen nem tud, s nem is akart. Igen igényesen a szocialista életmód legfontosabb problémáinak mélyebb bemutatására törekedett. Külön fejezetet szentel dr. Nagy Emil a katonai életmód kérdésének. Történelmi áttekintés után jut a szerző arra a helyes megállapításra, hogy a katonai életmód a társadalmi vagy osztályéletmód egyik specifikus formája. S igaza van a szerzőnek abban is, hogy néphadseregünk személyi állományának életmódját — vagy szűkebb értelemben életvitelét — a hadsereg elé állított politikai és katonapolitikai célok határozzák meg. Nincs tehát — és nem létezett soha — „valamiféle társadalom feletti tisztán és minden mástól megkülönböztető katonai életmód.” Másképpen él, dolgozik, gondolkodik a katona, de ez az eltérés abból adódik, hogy a velünk szemben támasztott fő követelmény, alaprendeltetés, a szocializmust építő népünk, társadalmunk, elért vívmányaink fegyveres védelme. Ennek a megtisztelő és felemelő megmegbízatásnak csak úgy tudunk megfelelni, ha mindazt, ami a társadalomban előremutató és pozitív, megvalósítjuk a hadseregben is. A könyv harmadik fejezete az életmód-kutatások címet viseli. Ezen belül is érdemiben taglalja a szerző a szocialista hadseregben folyó kutatásokat, sok új ismeretet és hasznos tanácsot ad munkánkhoz. ízelítőt ad a nyugati katonaszociológia életmód-kutatási eredményeiből, s részletesen elemzi a testvéri hadseregek katonaszociológusainak életmód-kutatásait is. Érdekes, szellemi élményt nyújtó olvasmány ez a könyv, s nehéz letenni, ha egyszerkézbe veszi az olvasó. Külön elismerés illeti a szerzőt a könyv végén felsorolt „Jegyzetért”, amely nagy segítséget nyújthat a témához hozzáolvasni kívánóknak, az érdeklődő katonaolvasóknak. Az „Életmód, katonai életmód” című kötet a parancsnokok, politikai munkások, de mindenekelőtt a propagandisták mindennapi munkájához nyújt „szellemi muníciót”. Jó szolgálatot tett a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó dr. Nagy Emil kötetének megjelentetésével. Rájtunk — mindenekelőtt a hivatásos katonákon — a sor, hogy hasznosítsuk munkánkban mindazt a sok jó tanácsot, összegyűjtött és elemzetttapasztalatot, amivel a szerző segíteni kíván bennünket. SZÁNTÓ MIHÁLY ezredes Életmód, katonai életmód BÜCSÜ Alig virradt, már újra alkonyul, Alig jövök, s megint elmégyek, el, Még csak alig, hogy üdvözöltelek, És már búcsúzni, már elválni kell. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Kardot fogok kezembe lant helyett, Költő valók és katona vagyok, Arany csillag vezérelt eddig, s most Utamra piros éjszakfény ragyog. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Nem a dicsvágy von engem tőled el... Fejemre nem is férne a babér A boldogság teljes rózsáitól, És én le nem hajítom ezt azért. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Nem a dicsvágy von engem tőled el, Tudod: belőlem az régen kihalt, Hazámért ontom véremet, ha kell, Hazámért vívok véres viadalt. Isten veled, szép ifjú hitvesem. Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Nem mondom én, gondolj férjedre, míg ő a honért s érted harcolni fog. Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy Gondolatod van, és az én vagyok. Isten veled, szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Tán megcsonkítva térek vissza majd, De akkor is szeretsz te engemet, Mert istenemre, amint elviszem, Éppen hozom meg hű szerelmemet. Isten veled, szép ifjú hitvesem. Szívem, szerelmem, lelkem, életem! Kulturális jegyzet Startol a „Ki mit tud?” AZ ELMÚLT 20 ESZTENDŐBEN minden alkalommal az amatőr művészeti mozgalom kiemelkedő eseményei közé tartoztak az országos „Ki mit tud?” versenyek. Két évtizeddel ezelőtt rendezték meg az első vetélkedőt, s bizonyára sokan emlékeznek még az akkori sikerekre, szólistákra, zenekarokra, amatőr csoportokra. Azóta hat alkalommal szerveztek „Ki mit tud?”-ot, s minden esetbenbebizonyosodott: nagyszerű lehetőséget kapnak a fiatal korosztályok tehetségei, hogy tudásukat, rátermettségüket, szorgalmukat ötvözve rangos, maradandó produkciókkal lepjék meg a közönséget és a szakmai zsűriket. Az idei év az országos „Ki mit tud?” krónikájába bizonyára ismét fényes betűkkel íródik. Ezúttal is a KISZ Központi Bizottsága a Művelődési Minisztériummal, a Honvédelmi Minisztériummal, a Televízióval és több más országos szervvel közösen hirdette meg a vetélkedősorozatot. A verseny nem titkolt célja: vonzó bemutatkozási alkalmak teremtésével kívánják ösztönözni az amatőr művészeti tevékenységet, lehetőséget nyújtva a fiataloknak tehetségük felmutatására. Mindamellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a produkciókból szervezett szórakoztató műsorokkal a közízlés fejlesztését is segíteni kívánják a rendezők, résztvevők egyaránt. Talán nem hat túlzásnak, ha úgy fogalmazunk: az első, a 20 év előtti „Ki mit tud?” verseny résztvevőinek, az akkori nézőtábornak ma már a fiai, lányai lépnek dobogóra, hogy e nemes vetélkedésen színvonalasan, ötletesen, korunk kulturális szintjén szóljanak hozzánk a művészet nyelvén. Hadseregünkben az amatőr művészeti mozgalomnak kialakult, tartalmas, gazdag hagyományai vannak. Bizonyítják ezt a fesztiválok, művészeti seregszemlék műsorválasztékai, de azok a törekvések is, hogy ifjúsági klubok, csapat- és helyőrségi művelődési otthonok keretein belül folyamatos tevékenységgel igazolják mindenkori létezésüket egyéni alkotók és kiscsoportok egyaránt. A most meghirdetett „Ki mit tud?” elsősorban a 14—26 éves korhatár között levő, és főként szólistaként, de legfeljebb hatfős kiscsoportokban tevékenykedő amatőr előadók részére teremt versenyzési lehetőséget. Mindezek alapján természetes, hogy a hadseregben a „Ki mit tud?” az új évben folyó amatőr művészeti tevékenység kiemelt akciójává válik. S mint ilyen természetű mozgalom, elsősorban az álegységszintű versenyektől kezdve a különböző magasabb szintű bemutatókig a közművelődés munkásainak — éppúgy mint a parancsnokoknak — körültekintő szervezőmunkát jelent. FONTOS CÉLJA A VERSENYNEK, hogy az amatőr mozgalomba friss vérkeringést, új formákat és tartalmakat is teremtsen. Sajátos és fontos eredménye lehet hadseregszerte a bemutatósorozatoknak a szórakoztatás mellett az ízlésfejlesztés, a művelődés, és a versenyekre való felkészülés folyamán a közösségi tevékenység megújulása is. A versenyekre, bemutatókra várhatóan minden szinten közönség előtt kerül majd sor, így a mindenkori zsűrik véleménye mellett társadalmi megméretésre is kerül az amatőr művészeti mozgalom. S a magasabbegység-szintű bemutatók pedig már egy-egy helyőrség polgári közössége által is látogatott művelődési otthonban, színházban szerveződnek, s ez a tény már önmagában is a honvédelmi nevelés hatékony eszközévé válhat. Ezáltal valódi színházi eseménnyé emelkednek ezek a bemutatók, melyekre a selejtezők, elődöntők után március hónapban kerül sor. Akik itt továbbjutnak, azok már a televízió előselejtezőjében mérhetik össze erejüket. Ámde márciusig még hosszú az út. S bízvást reméljük, hogy az alegységszintű bemutatóktól egészen a néphadseregszintű versenyekig nem felejtik el a szervezők, résztvevők, hogy az amatőr művészeti mozgalom vetélkedő utáni továbbélése talán még fontosabb is, mint maga a „Ki mit tud?”. Lehet, hogy e kijelentés most furcsán hat, de ha elgondoljuk, hogy a mostani vetélkedő résztvevői is hosszú évek áldozatos munkájának eredményeként lépnek színre, akkor máris érthető: a „Ki mit tud?” nem is létezhetne az amatőr művészeti mozgalom egységes háttere nélkül. A HADSEREGBEN FOLYÓ VERSENYEK, bemutatók így válnak az országos vetélkedősorozat tartalmas részévé. Amatőr előadók és kiscsoportok csatasorba állításával, bemutatkozásával ismét mérlegre kerül e sajátos művészeti mozgalom pillanatnyi hadállása, s mindemellett bizonyára a továbbfejlődés esélyei is körvonalazódnak. Bízunk katonaversenyzőink sikerében, s hisszük: a „Ki mit tud?” a hadseregünkben folyó közművelődési tevékenység emlékezetes állomása lesz. KATONA ISTVÁN m