Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-14 / 15. szám
Pécs, jan. 14-én 1867. 15. szám. Harmadik Évfolyam. 913 3 ?г 13e. Szerkesztői lakás: Pécsett a püspöki joglyceumban. ч Tulajdonos kiadó és felelős szerkesztő : Szauter Antal, képezdei tanár, a pécsi reáles elemi főtanodák s tanítóképezde igazgatója. -----------------—6«— ff KALAUZ. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára. 3 Ъ. Megjelenik e lap minden hétfőn. Előfizetési föltételek: Egész évre: 3 fr.; félévre: 1 fr. 50 kr. c* а»з-----------------------0® A „Pesti Napló“ m. é. november 30-iki czikke. Haladunk, eddig midőn ellenünk törekedtek, még viszonyosságról beszéltek, ma már arra is eljutottunk, hogy egyenes ránk mutatást is kaphatunk. No de semmi. Jó ez így, hadd törjék föl a héj, úgy látjuk meg hamarább, mi az, mit takar. Vitéz János ezelőtt körülbelül négyszáz évvel azt monda: Parum reperies a me dictum, quod non dictum sit prius.“ „Keveset mondhatok, mit már előttem nem mondtak." Ha pedig már annyi év előtt oly ember, mint Vitéz így beszélhetett, épen nem lehet csodálni, ha egyes czikkírókat most régi dolgokon látunk rágódni. Hadd kutassák a régi idők porlepte irományait, tán találnak majd a hamu alá keveredve még oly valami kincset is, melylyel századunk fejékét díszíthetik. Csakhogy sokan nem ez irányban indultak , hanem azon iparkodnak, hogy a múltban dugába dőlt átkos terveknek fonalát fölkeresve, a szerencsés!) siker reményében új kísérletet tegyenek. Az Akadémiában fölolvasás volt, mely minden iskolát az állam kezeibe ajátott. A „Pesti Napló“ ez elv ellen nov. 30-án kardot rántott, a protestánsok és görög keletiek iskoláinak a törvények által tett biztosítására hivatkozott s ha kell a kormánynak iskola—a mieinkre, mint törvényen kívüliekre, ujjal mutatott. Nem szólok e czikknek kisebb hibáiról, milyenek p. o. hogy a keleti görög egyházat majdnem egyesültnek, majd ismét orthodoxnak nevezi, midőn tudhatná, hogy az első hivatalosan meg lett szüntetve, a második ellen pedig a „liberalizmus“ szempontjából, mely az illiberalis „orthodox“ elnevezést nem tűri, neki még jobban kellene, mint nekünk tiltakozni. Csupán azt kérdem, mi jognál fogva ajálhatja a czikkíró, vagy a „Napló“ iskoláinkat a kormánynak ? Tán a kormánynak, vagy mi egyre megy, az államnak, mint ilyennek van erre joga? úgy, de akkor e jog a protestánsok és keleti görögök iskoláira is kiterjedne, s minden törvényes óvás daczára egyformán ki is kellene terjedni, mert ez esetben az állam joga természeti jog volna, melylyel szemben ellenkezőleg a törvény sem rendelkezik, nem rendelkezhetik, mert ez esetben a létalap veszélyeztetése nélkül föl nem adható elvről s nem az egyes vallás felekezetek előjogairól van szó. Vagy ha természeti joga nincs az államnak az iskolák egészbeni elfoglalására, honnét formálhat ily jogot magának s miért épen a kath. iskolákra ? Épen most olvasom Tomcsányi József csongrádmegyei főispán úrnak decz. 19-én a felsőtáblánál tartott beszédét, melyben ő e jog alapját az egyszerű eltulajdonításban látja, midőn azt nyilvánítja, hogy az országos nevelés (?) ügyét az országgyűlés a fejedem-és törvényhozó testületnek vindikálta, még pedig úgy, hogy onnét valami harmadiknak minden befolyását kizárta. A főispán úr ezt elégnek, sőt amint látszik, erősnek találja, azonban az életben az ily eltulajdonítási jogot elismerni maga is alig fogja. Hogy az eltulajdonítás jogérvénynyel bírjon, fenn úgy mint lenn, kell, hogy előbb jogon alapuljon, mert másként a tolvaj, ki netán a főispán ur négy lovát magának elvindikálja, ez eltulajdonítással egyszersmint a tulajdonjogot is megkapja. A hatalom sokat tehet, tette azonban jogtalanságon is épülhet, ennek érvénye pedig csak addig terjed, mint Deákelben megmondó—meddig fegyverének vége elérhet. Az állam, a fejedelem, az országgyűlés magának az iskolákhoz jogot vindikálhat, mert ily joga van, ez őt megilleti, de az iskolák kezelését kizárólag, egyedül magának tulajdonítania nem szabad, ezt jogsértés nélkül nem teheti; mert a gyermek, az ifjú, ki az iskola küszöbét átlépi, nemcsak az államnak nagy reményű kis polgára, hanem egyúttal gyermek, kihez a szülőknek, kiknek Isten után éltét köszöni, természeti—tehát semmi alkotmányos, vagy nem alkotmányos törvények által meg nem semmisíthető joguk van; s az Isten képe, melyet képezni, tökéletesíteni az Isten egyenes parancsa alapján