Népnevelők Lapja, 1883 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-06 / 1. szám
V 1 szám. Budapest, 1883. január 6. NÉPNEVELŐK NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKOZLONY Megjelen e lap minden szombaton. Előfizetési ára: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 hasábos petit-soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, Soroksári-utca 63. sz.) ; előfizetési pénzek, hirdetések és ezek díja, reclamácziók és tagsági dijak az egyesületi pénztáros SENYEI F. úrhoz (IX. ker., Soroksári-utca 32. sz.) küldendők. Az egyesületi helyiség a Kazinczy-UtCzai iskola épületben van. Üdvözletül. Nagy és szép feladat jutott kezdettől fogva s lapoknak osztályrészül nehéz munkát végeztek azok, a kik, ennek szellemét és irányát megteremtették s habár ■ nem koronázta is mindenben fényes siker azok törekvéseit, kik a Népnevelők Lapjának hasábjain vivták a nemes harczot — tagadhatlan, hogy azon magasztos eszméket, melyekért a magyar néptanítóság lángol — e szakközlönyünk mindenkor híven szolgálta. Ha végig lapozzuk a Népnevelők Lapjának ama kis könyvtárt alkotó 17 évfolyamát magukban foglaló köteteket, nemzetünk népnevelés ügyének 17 éves múltjáról szerezhetünk hű képet. Meggyőződhetünk a Népnevelők Lapjának olvasása közben arról, hogy a magyar néptanítóságnak azon része, mely a zászló alatt küzdött a nemzeti szellemben erős, a közérzületben gazdag, az egyesületi élet fejlesztésében tevékeny volt. A bosszú 17 éven keresztül fölmerült nevezetesebb népoktatásügyi mozzanatok, a ma már létezésnek örvendő intézmények gyökérszálait a Népnevelők Lapjának hasábjain lehet megtalálnunk. E lapok hasábjain szóltak első ízben a nemzet újraébredése után a tanítók országos egyesületéről, a tanítói segélyegyesületek létrehozásáról az egyetemes gyűlésekről, a tanszerkiállításokról, a tanszermúzeumról, a régi nevelésügyi könyvek s taneszközök összegyűjtéséről, a tanítók árváinak nevelő intézeteiről, az Eötvös-alapról, a nyugdíjintézetről, a magyarosító egyesületekről, az egyesületeknek szakosztályokra való felosztásáról stb. Hűségesen foglalkozott szakközlönyünk a népnevelésügy elméletével és a gyakorlati kérdésekkel is egyaránt. Részt vett a Népnevelők Lapja azon heves küzdelemben is, melyet a legutóbbi években az ország tanítósága pártokra szakadozva az országos egyesülés módozatai miatt, önön maga s a nemzet alkotmányos kormánya ellen folytatott, de megragadta már az alkalmat arra nézve is, hogy e küzdelem folytatása helyett a létesített országos egyesülés szervezetének tökéletesítését azon az uton sürgesse, mely nem hozhatja ellentétbe a néptanítóságot maga magával s az alkotmányos kormánynyal. Nem az üt és mód, hanem a czél volt mindenkor az, ami a legjelesebbeket egyesítette; az út és mód miatt pedig sokszor szenvedett már a legjobbak közt az egyetértés s maga a czél is. A Népnevelők Lapja csak a szent czélt tarthatja szeme előtt ! A nemzeti szellemben fejlődő népnevelésügy fölvirágoztatását akarta szolgálni az egymással szembe szállott tanítói pártok mindegyike, az bizonyos; de igaz az is, hogy ma már a küzdő felek belátták, hogy nemesebb, ha a duzzadozó életerő, mely egyesületeinkben nyilvánult, nem saját magunk ellen irányoztatik, hanem a közös magasztos czél megvalósításában érvényesül. S mi üdvözöljük-e nemzeti életünkre nézve oly fontos mozzanatot s készséggel állunk azok szolgálatába, kik nem a módokat és utakat, hanem a czélt tartják a fődolognak. Szűnjék meg tehát teljesen a magyar néptanítóság közt a pártoskodás, hisz nemzetünk népnevelés ügyére nézve még a politikai pártok közt is teljes egyetértés uralkodik. Oly nagy szüksége van hazánknak arra, hogy fiai közt szent egyetértés uralkodjék, hogy hazafiui kötelességünknek tekinthetjük mi is azt, hogy egymásban azért, ha köztünk a czélhoz vezető utakra és módokra nézve eltérés merül is föl, ne lássunk, ne tekintsünk ellenséget s ne alkossunk élethalálharczot vivő pártokat. Íme előttünk áll azon idő, amelyben a második országos képviseleti tanítói közgyűlésen ki kell mutatnunk, hogy nemzetünk néptanítósága kiállja a versenyt Európa többi nemzeteinek néptanítóival. Van terünk tehát arra nézve, hogy tanítói egyesületeinkben létező tehetségek érvényesüljenek. Fejletlen állapotban van még a orsz. Eötvös-alap intézményes fölvirágzása, tőlünk függő bölcsőben ringatják meg jeleseink a tanítók árvaházának eszméjét. Ezeknek felkarolása legyen a versengés rugója köztünk ! És hány fontos népnevelésügyi kérdésünk van, mely országos megoldásra vár ! Csak egyesült erővel, szép egyetértéssel közelíthetünk a czél felé, melyet szolgálnunk kell. Legyünk meggyőződve arról, hogy minél inkább fejlesztjük egyesületeinkben és szakközlönyeinkben a népnevelői műveltséget magunk között, annál közelebb jutunk nemcsak ahhoz, hogy iskolai hatóságaink figyelme komolyan felénk irányul s nézeteink meghallgatásban és méltánylásban fognak részesülni — hanem ahhoz is, amit elismerésnek és anyagi jutalomnak neveznek. Nem a czéltalan pártoskodás, nem a hatóságokkal való ?- 729001 A.1032Cr,.