Népnevelők Lapja, 1883 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-13 / 2. szám
2. szám. Budapest, 1883. január 13. 18 évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA. NÉPNEVELÉSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Megjelent e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt. Hirdetések 2 hasábos petit soronként 10 krral számíttatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, Soroksári-utca 63. sz.) ; előfizetési pénzek, valamint tagsági díjak , az egyesületi pénztáros SENYEI F. úrhoz (IX. ker., Soroksári-utca 32. sz.) reklamácziók hirdetések és ezek díja, pedig SRIMINA BÉLA úrhoz (VIII. ker. Kerepesi-út 39. sz.) küldendők. Az egyesületi helyiség a Kazinczy-utczai iskolaépületben van. A helyzethez: Hazai tanügyünk új korszaka több tekintetben örvendetes haladást mutat fel. A népnevelési intézetek szaporodása és felszerelése, az Eötvös-alap gyarapodása, a tanszermúzeumok, ifjúsági és népkönyvtárak létesítésére irányult törekvések, a tanítók orsz. árvaházának létesítését czélzó mozgalom, mind megannyi bizonyítéka a társadalom és kormány részéről nyilvánuló azon méltatásnak, mellyel a népnevelési és a vele kapcsolatos intézményeket a nemzet és állam érdekeivel azonosoknak elismerte. A népnevelés ügye ma már nem képez osztályérdeket , hanem kiváló fontosságúnak tekinti azt a társadalom minden rétege, mely át van hatva ama meggyőződéstől, hogy valamint az egyén és család érdeke az ifjú nemzedék helyes neveléséről van feltételezve, úgy az állam érdeke is elsősorban ettől függ. És ezért, több-kevesebb eredménnyel, de elismerésre méltó jóakarattal járul ezen közérdek előmozdításához állam és társadalom. Ha ezen örvendetes jelenség dacára is nem egy okunk van arra, hogy valamely intézkedést meg nem felelőnek tartsunk; ha az iskolától követelt némely dolgot az iskola valódi érdekeivel meg nem egyeztethetőnek ismerünk és ha a népiskolai tanügy gépezetében egyik-másik billentyű hasznavehetlenségét kell is konstatálnunk, úgy mindennek okát nem egyedül ott kell keresnünk, honnan ezen kifogásolandó dolgok származnak és hol azok megszüntetésére hatalom van. Hanem ezen állapotokat kereshetjük és találhatjuk jó részben édes magunkban is, mint olyanokban, kik felismerve az iskola érdekeire hátrányos intézkedéseket, ebbeli meggyőződésünket a határozó tényezők előtt nem tudtuk az igazság meggyőző érveivel úgy támogatni, hogy figyelmeztetéseinknek és kérelmeinknek helyességét belátva, azoknak eleget tettek volna. Míg a téves intézkedések elítélésében egyetértünk, eltérők voltak javításukra vonatkozó véleményeink és javaslataink. És ezért nem igen lehet csodálkozni, hogy azok — nem bírva a tanítóság véleményének súlyával — kellő figyelembevételre nem találtak. Valamely dolog helyes intézése az arra befolyást gyakorló tényezők egybevágó közreműködésétől, ezen egyetértés ismét azok kölcsönös bizalmáról van feltételezve. Tanügyi viszonyaink az utolsó időben mindinkább nélkülözték eme két kelléket ; nélkülözték különösen ott, hol a népnevelés fejlesztését czélzó új intézmények életbeléptetéséről, vagy régibbek tökélyesbítéséről volt szó. Majd a tanítók az általuk tervezett intézmények tervezetéből még kevés fontosságú részeket sem voltak hajlandók feladni ; majd még a kormány nem tanúsított annyi méltánylást, hogy a maga által létesített új intézményt a tanítóság óhajainak és a czél biztosításának megfelelőbben szervezte volna. A tanítóknak minden kompromiszumot visszautasító maguktartása a kormány hozzájárulását kizárta, a kormány indokolatlan szigora pedig a tanítók visszatetszését bizalmatlankodássá, buzgóságukat közönnyé változtatá. A tanítók eljárásának indokait keresve, nem magyarázhatjuk azt másként, mint hogy elhatározásukat ily kizárólagosan tanügyi kérdésekben nem vezették mindig kizárólag tanügyi tekintetek , hanem befolyt arra egyesek iránti rokon- és ellenszenv, befolyt a politikai pártállás! És ezt nagy hibának tartjuk akkor is, ha magunk követjük azt el. Ügyüket a tanítók a kormánytól felebbezték a törvényhozáshoz, holott előre tudták, hogy nyertesek nem lesznek és nem lehetnek. Ez volt a második hiba, mely malicziózus voltánál fogva a közoktatási kormány és tanítóság között létezett feszültséget elmérgesíté és mely talán nem kis mértékben volt befolyással a kormány utóbbi ellenszenves intézkedéseire. A kormány eljárásának indokát az országos tantestület életbeléptetésénél a tanítók iránt táplált nagymérvű bizalmatlanságában véljük rejleni. Attól tartott, hogy ha a tanítóság óhajának teljesen megfelelően szervezi azon testületet, állandó agitáczió fészkét létesitendi, mely neki pedig legalább is alkalmatlan lenne. Ily előzmények után jött létre az országos tantestület hiányos szervezetével. Az idő múlik és maholnap ismét alkalmunk lesz annak tökélyesítését megkísérlem. Hogy ez iránti törekvésünk a siker reményével