Népnevelők Lapja, 1887 (22. évfolyam, 1-53. szám)
1887-03-26 / 13. szám
13. szám. Budapest, 1887. márczius 26. XXII. évfolyam. KÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS- ÉS OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY, MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON A NAGY SZÜNIDŐBEN IS. Laptalajvozos és kiadó: A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE." Felelős szerkesztő : SOMLYAY JÓZSEF. Előfizetési ár: Egész évre..............4 frt Fél évre.................2 frt Negyed évre...........1 frt Egyes szám .... 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő neve alatt Budapest, I. ker., Krisztinaváros, Pálya utcza 9. sz. a. küldendők. — Előfizetési pénzek és reklamácziók Ross Nándor tanító s egyesületi pénztáros úrhoz Budapest, VII. ker., Belső dob«utcza 15. sz. a. intézendők. TARTALOM: Erkölcs-tanitás. B. L. — Milyen volt a népokt.ü. ezelőtt 100 évvel Budán?Péterfy Sándor. — Van-e szükség szakszerű felügyeletre ? Soltész Kálmán. — Az Eötvös - alap közleményei. Luttenberger Ágost. — Vegyesek. — Szerk. üzenetek. Erkölcs tanitás. A társadalmi életet mélyen érintő fontos ügyet hozott napirendre az aradi iskolaszék a közoktatási miniszterhez az erkölcstanitás érdekében tett felterjesztése által. (L. e lap 10-ik számát.) Az embernevelés bajnokai és barátainak beható, egész figyelmére méltó komoly társadalmi bajokat látunk napról-napra erősbülni, melyek legtöbbje az egyén erkölcsérzelmének fogyatékos voltára, vagy épen teljes hiányára vezethető vissza. Panaszokat, siralmakat régóta hallunk ez állapotok miatt, de a megszüntetést czélzó komoly cselekvésig még nem jutottunk el. Rajta kell lennünk, hogy ennek az ideje is mielőbb elérkezzék. Azokkal persze nem tarthatunk, kik bizonyos „ősi erényekétől való eltávolodásunkat tartván bajaink forrásának, gyógyitószerül a „régi erkölcsök“-höz való visszatérést javasolják; mert valóságul azt kell vennünk, hogy az erkölcsi élet „a dicső múltban“ sem lehetett erősebb, mint îîla, s bajaink éppen az ebeli conservativizmusunkból erednek, amennyiben a múltakból reánk maradt erkölcsi élet ma már nem képezhet kellő biztosítékot a változott viszonyok között vívott létküzdelem által hullámzásba hozott érdekáramlatok ellen. Munkács vára a múlthoz képest az, ami volt, de a jelenre nézve csak rabtelepnek jó, s ma már egy Zrínyi Ilona hőslelkűsége sem adhatna többé benne menhelyet, csak pillanatra sem, a nemzetszabadság szent eszméjének. Az erkölcséletet nem vissza, de előbbre kell vinnünk, tehát kimozdítanunk az elmaradottságból, fejlesztenünk a szellemélet fejlődése arányában, fokoznunk erejét az érdekharczok fokozódása szerint, tökéletesítenünk az emberiség egyéb tekintetben való tökéletesedéséhez képest. Ha mindenben haladunk s egyben mindig egy ponton maradunk, akkor szükségkép oda kell jutnunk, hogy ez egy törpe marad a többivel szemben anélkül, hogy önmagában véve kisebbedett volna.