Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)
B - borbíró - borcégér
borcégér érett vörös szőlők levének kádon tárolásakor fordul elő a keserű bor és színehagyott bor. Általában a hordók helytelen kezelésének eredménye a dohos és penészes bor, füstízű bor. Az elmúlt 150 év alatt jelentősen változott a jó és egészséges bor fogalma. A közép-európai borízlés tendenciaszerűen az öreg, nehéz fehér és vörös boroktól a fiatal, könnyű fehér borok irányába tolódott el, ami a paraszti borelőállításra és fogyasztásra is visszahatott, a savszegény asztali borok terjedésével azok gyakoribbá váltak. Kecskés Péter borbíró: 1. A városi és a falusi közigazgatás középrangú, az esküdtek közül választott tisztségviselője, aki a bor, ritkábban a sör és a pálinka kocsmáztatását és kimérését ellenőrizte. Egyéb elnevezései: borlátó, bormester, bortiszt, borvető. 2. Szűkebb értelemben a szőlőmonokultúrás területeken és mezővárosokban a szőlődézsma, valamint a borkereskedelem földesúr és tanács szabályozta rendjére ügyelő és meghatározott munkamegosztásban közreműködő hites személyek ( —akciómester,* kádszúró, -* törkölylátó ) felelős vezetője, aki a borbírói számadások ésjegyzőkönyvek alapján számolt el a helység jelentős jövedelmi forrásával. Az ügyelt a bor hírnevére: minden hordóból látópoharat, emelőpoharat küldtek részére, hogy minőségét érzékszervi vizsgálattal ellenőrizze, s árát megszabja. Minden borszolgáltatással kapcsolatos ügyben a közösség érdekeit figyelembe véve intézkedett. A ~ hangolta össze az urasági és városi vagy falusi kocsmák, valamint a szabad bormérés idejét és működésük módját, biztosította a háborús idők korban fizetett rendkívüli adóinak arányos kivetését. A ~ volt az oltalomlevelek és kiváltságok biztosítása érdekében adott ajándékbor és a helység ünnepi borának adminisztrátora. A 16. sz. elejétől a 19. sz. közepéig országszerte általános tisztség hatáskörét néhány helyen a vásárbíró vagy falubíró látta el. (•még: kocsmárás, —magisztrátus) — írod. Takács Sándor: A magyar múlt tarlójáról (Bp., 1926); Szendrey Ákos: A közigazgatás népi szervei (Népünk és Nyelvünk, 1929); Kecskés Péter borcégér: az év meghatározott időszakában engedélyezett szabad házi bormérések, vásári borárusok, továbbá kocsmák és csárdák (kocsmacégér, csárdacégér) figyelemfelhívó és hírverő jeleinek összefoglaló neve. E bormérések könnyen elmozdítható, levehetőet igazítottak útba a bormérés módjára (poharas, palackos, hordós), a kimért bor színére, évjáratára, esetleg a termesztés helyére vonatkozóan, legtöbbször azonban csak a bormérés tényét hirdették. A ~ek a Borcégér a ház homlokzatán (Pozsonyszentgyörgy, v. Pozsony m., 1956)