Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé
N - nyársalás - nyársdugás - nyársra vonás, felnyársalás - Nyáry Albert, báró (Fülek, 1871–Bp., 1933) - nyavalya - nyeles horog, kosztos horog, pice, peca
nyársalás 51 nyeles horog tájakon nagyobb fontossággal és történelmi múlttal rendelkezik, mint nálunk. (-még: ösztörü) — Irod. Rodiczky Jenő: A takarmánytermesztés kézikönyve (Bp., 1882); Ligers, Ziedonis: Ethnographie Lettone (I., Bálé, 1954). — 2. A nyílt tűzön való sütés eszköze. Fából vagy fémből készült fanyéllel vagy tisztán vasból kihegyezett, ill. hegyes végű, laposra faragott szerszám, amelyre ráhúzzák a sütendő élelmet, ételdarabot vagy az egész állatot, pl. halat, juhot, malacot stb. Alkalmazták még a nyílt házitűzhelyen, általában a paraszti háztartásban. Szatmárban szokásban volt olyan változata is, amelynél az egyik vége pipakanált alkotott, ez átlyuggatott kerek lap volt. Használták a*tüzelősórban a pásztorok, szabadban a pákászok, általában az időlegesen szabadban tartózkodók. A könnyebb lakat kézzel forgatták, a nehezebbeket valamilyen mozgatható készségre, tűzikutyára vagy a nyílt tűzhelyre épített lépcsőszerű építményre (ponk, pucok), vagy villás ágakra támasztották fel. Használtak bonyolult ~forgató szerkezeteket is. A ~ mindenütt ismeretes volt, de nem azonos intenzitással alkalmazták a házitűzhelyeken. Különösen a kandallós tűzhelyek elterjedési területén, az ország keleti részében volt fontos szerepe. Paládi-Kovács Attila—Tátrai Zsuzsanna nyársalás: farsangi köszöntő nyársdugás: a -*disznótorral kapcsolatos -* köszöntő, adománygyűjtő ( -*adománygyűjtés) szokás. Főleg a Zselicségben gyakorolják. Disznótor idején a bandába tömörült legények, fiúgyermekek bezörgetnek a házba, s a kilincsre vagy az ablakba nyársat dugnak, arra törekedve, hogy a nyársnak minél több ága legyen. A legfelsőbb ágra levelet tűznek, melyre tréfás-trágár, verses vagy prózai szöveget írnak. A háziak, akik már várják a látogatókat, elolvassák a ,,levelet", majd megrakják a nyársat hurkával, kolbásszal, pogácsával, és ismét kiteszik az ablakba. Fontosnak tartják, hogy a nyársat dugókat ne ismerjék fel. A gyermekek azután elviszik a nyársat és megosztoznak az ételeken. — Ott, ahol a nyársat vivők személyesen adják át a levelet, álarcot viselhetnek. — A farsangi és más ünnepi köszöntések alkalmából is vihettek a köszöntők magukkal nyársat, s a háziak erre húzták fel a köszöntőknek szánt ajándékokat. — írod. Ébner (Gönyey) Sándor: Zselici kanászélet (Ethn., 1933). ' Dömötör Tekla nyársra vonás, felnyársalás:* karóba húzás Nyáry Albert, báró (Fülek, 1871—Bp., 1933): festőművész, történész, régész, néprajzkutató. Történelmi, régészeti és néprajzi tanulmányai jelentek meg szakfolyóiratokban. Nógrád, Gömör és Heves megyék magyar paraszti kultúráját tanulmányozta, de érdeklődött a történeti néprajzi anyag iránt is. — Irod. Nyáry Pál: Báró Ny. A. élete és munkássága (Bp., 1936). , Diószegi Vilmos nyavalya: tágabb értelemben mindenféle bajt, nyomorúságot, szükséget, betegséget (terhes ~ , tüzes ~, ragadós ~, rothasztó ~ ) jelöl. Szűkebb jelentése ( nyavalyatörés, epilepszia, morbus sacer, morbus convulsivus), a kórság, nehézség fogalmával azonosult, ill. ahhoz társult: ~kórság, nehéz~, nehézséges csúnya rossz~ rontás, nem Isten ~ája. A mai*népi gyógyászatban ~törés, görcs, „szívgörcs", tetanuszos merevgörcs közel azonos fogalmak. Hazánkban szent László király sírjához zarándokoltak az epilepsziások, helyenként szent Vitus (Vid) (vö. vitustánc, vidratánc) az epilepsziások pártfogója. A ~ néphit szerinti oka: —•rontás, megszállás, ördög vagy bűbájos „csigázza", —•ijedtség, lábnyomát sírba lökték. A ~val kapcsolatos szitkok (pl. ~ törjön ki, a nehézséges ~ törje ki, ~kórság üsse el stb.) és egyes gyógymódok (névváltoztatás, a rohamot kapott gyomrát megfogják, hogy a ~ ne tudja fölhúzni) eredetileg megszemélyesített betegségokozóra utalnak. Megelőzése Szent György napja, ill.*Szent Iván-napi szokásokhoz kötött (hempergés, tűzugrás). A visszafelé elmondott -*imákon és ráolvasásokon kívül számos -*mágikus eljárásról (hasított ág körül odavissza adják; -*átbujtatás; harang szívére öntött vízzel mossák; 9 forrásvízből 9 fűvel fürdőt készítenek; ruháit leszaggatva a határban elássák), vallásos gyógymódról, állati (—• kígyóbőr: Szent György nap előtt fogott kígyó feje vagy száraz denevér nyakba akasztva), növényi orvosságokról és csodás gyógyulásokról is vannak adatok. A gyermekkori eklampszia, ill. epilepszia gyógymódjai (*frászkarika) az előbbiektől lényegesen különböznek. — Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I—IV., Bp., 1929— 40); Kenyeresné, Bolgár Ágnes: Magyar bájoló imádságok a XV—XVI. sz.-ból (Bp., 1934); Schneeweiss, Edmund: Serbokroatische Volkskunde (Berlin, 1961). Grynaeus Tamás nyeles horog, kosztos horog, pice, peca, a -*•horgászat egyik eszköze. Hosszabb-rövidebb rugalmas nyélre kötik a zsinórt, ennek végén ólomsúlyzás után következik a horog. A zsinóron állítható az úszó, amely lehet toll, fa, nád, dugó stb. Ezzel szabályozható a horog mélysége s jelzi a hal kapását. A horogra tett* csalétek lehet természetes vagy műcsali. A ~a népi halászatban ritka, inkább gyerekek vagy alkalmi halászok használják. Annál nagyobb jelentőségre tett szert a sport terén. Főleg Angliában van nagy kultusza, de már a múlt században nálunk is tért hódított, igazi jelentőségre csak 1945 után tett szert. A ~ 4'