Magyar Néprajzi lexikon 4. kötet, N-Szé
Sz - szabadkonyha - szabad menetelű jobbágy - szabadrajzú fehér hímzések - szabadság, nagyszabadság - szabadságharc (1848–49)
szabadkémény 519 szabadságharc nek a közelmúltig szép számmal fordultak elő a Kisalföld, a Dunántúl Ny-i sávjában.) Az általános formája az ún. pendely kémény. Ez sövényből kasszerűen fonott nagy építmény, amely a konyha tűzhelyes részét teljes mértékben vagy részben beborítja. Kívül-belül vastagon tapasztják, tetejére szikrafogó és esővédő funkciójú fedelet építenek. Készülhet favázra, sövény-, nád- vagy lécoldallal, szintén vastagon tapasztva. A tapasztást meszeléssel, nádburkolással védik a lemosás ellen. Készült a boronafából, belül szintén jól tapasztva. A ~ek általában pendelykéményes formában a konyha teljes hátsó részét faltól-falig beborítják, (innen származik a konyha tüzelő részének kéményalja neve). A 17. sz.-tól mezővárosi szinten valószínűleg már alkalmazták a ~t. A 18. sz.-tól egyre több nyerstégla, vályog-, tégla-, esetleg kőelemekből rakott, boltozott füst- és szikrafogójú ~ épült. A 19. sz. folyamán, részben a 18. sz. közepétől erősödő hatósági szorgalmazásra, központi területeinken általánossá vált a ~ek használata. Ezek között ugyan az utóbbi évekig sok sövény-, és nádanyagú maradt, de lényegében a K , Ny-és D-Dunántúl kivételével a*középmagyar háztípus elterjedésterületén általánossá, jellemzővé vált. A 19. sz. második felében a Felföldön is széles körben alkalmazták. A múlt század utolsó éveiben szokássá vált azek lepadlásolása. A kémény felépítményét ilyen esetben érintetlenül hagyták, alul azonban beboltozták, bedeszkázták, mennyezetet építettek a konyha kémény aljára is. A füstöt falicsatornákon vagy fémlemez kürtőkön vezették a kémény boltozata alá. Ezzel másodlagosan zárt terűvé, teljesen füsttelenné tehették a konyha légterét. Más esetben a pitvar és a kéményalját választották el fallal s benne kis bejáró ajtóval. Ezzel is a zárt füstelvezetést biztosíthatták. — A —•keleti háztípus vidékén a kémény használata a közelmúltig nem vált általánossá. Az 1940-es évek elején is még sok volt a mennyezet nélküli, kéménytelen, legfeljebb szikrafogós konyha. Az 1920-as évektől kezdve azeket sokfelé lebontották. Ha megszüntették a hagyományos külső fűtésű kemencéket, egyszerű falba épített sípkéményeket készítettek. Ha a tradicionális tüzelőszerkezeteket részben még fenntartották, zártal kamin kéményeket építettek helyettük. A ~ek fennálló példányai napjainkban még fellelhetők, bár az utóbbi évtized nagy életforma változása következtében egyre ritkábbak. ( még: kémény) írod. Vargha László: A tilalmasi tanyák építkezése. Adatok a Nagykunság népi építkezéséhez (Bp., 1940); Bátky Zsigmond: Építkezés (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941 -43); Miskolczy László—Vargha László: A Nagykunság vidék népének építészete (Bp., 1943); Dömötör Sándor: Fakémények Mihályiban és Kisfaludon (Soproni Szle, 1957); Barabás Jenő: A lakóház füsttelenítéséről (Ethn., 1970). Filep Antal szabadkonyha:*konyha szabad menetelű jobbágy: a költözési szabadsággal rendelkező jobbágy, szemben a röghözkötött vagy örökös jobbággya]. A ~ minden korszakban sokkal kedvezőbb helyzetben volt a földesúrhoz való viszonyában, mint röghözkötött társai. A ~ ugyanis úrbéres birtoka alapján függött urától, személyében nem. A szabad menetelűségért vívott harc, különösen az 1514. évi örökös röghözkötés után állandóan napirenden volt. (—*• még: jobbágy költözés, —*örökös jobbágyság) — írod. Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből (Bp., 1948); Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556—1707 (Bp., 1969). Török Katalin szabadrajzú fehér hímzések, azok a hímzések, melyeknek mintáit kézzel is rajzolták, többnyire azonban ütőfával nyomták elő. Megtalálhatók szinte minden magyar vidéken: párnavégeken, vállkendőkön, kézbevaló kendőkön, férfi és női ingeken. Némelyiken, mint pl. a somogyi fehér hímzésen, felismerhető a szálszámolásos eredet, java részén azonban szembeszökik a kisvárosi előnyomdák mintakincse. A ~ —• lyukhímzésse], —› huroköltésse], száröltéssé] és —›előöltésse], kevés -*• laposöltéssel, esetleg -·pakolással készültek. A Felföldön kis- és nagyméretű vállkendőket, férfi és női ingeket varrtak ezzel a technikával; az Alföldön általánosak voltak a fehérhímzéses párnavégek. A Dunántúlon jobbára ingeket és kézbevaló kendőket díszítettek vele. A gazdag, színes, erőteljes magyar hímzésanyagban az általában nem jelentősek. Csupán egyes csoportjai emelkedtek ki sajátos vonásaikkal, ilyenek a —• höveji hímzés és a -»boldogi hímzés. írod. Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961). Fél Edit szabadság, nagy szabadság:*vásárok régies neve. Jelentése azon alapult, hogy a vásár tartama alatt mindenkinek szabad volt nemzetiség- és valláskülönbség, nemkülönben rendi hovatartozás nélkül adni és venni. A régi pozsonyi vásárok német neve is ezt mutatja: Freiung. A híres debreceni vásárokat nagyszabadságivak is nevezték. Dankó Imre szabadságharc (1848—49), emlékének egy része folklorizálódott, mondákban (csataemlékek) és népdalokban (toborzók) hagyományozódott, nagyobb része műfajilag nehezen meghatározható, kötetlen elbeszélések formájában és a szóhagyományban. A legtöbb monda és emlékezés*Kossuth Lajos alakját övezi.• Petőfi Sándor személyéhez az Alföldön és