Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)
Z - Zakarjás János (?1720–Komárom, 1772) - zaklanyozás - zalai hímzések
610 zalai hímzések gulyafordítás kapcsolódott hozzá: pásztorok, béresek, legények, gyermekek zajongtak, ostort pattogtattak, kolompoltak, kürtöltek, amíg a jószágok fel nem ébredtek és másik oldalukra fordulva biztosították a következő év termékenységét. Az ez esetben egyrészt a gonosz távoltartására irányul, másrészt a következő év állatszaporulatát biztosító -termékenységvarázslás. Farsangkor, főként húshagyókor szokás országszerte a lányok szűzgulyába hajtása, kikolompolása (vénlánycsúfolás), a kongózás és gulyafordítás tréfás vénlány és vénlegény csúfolássá alakulásával. A civakodó házaspárokat kigúnyoló, megszégyenítő tángózás ( —• közvélemény -büntetés) szokását is ~ kíséri. A húsvéti ünnepkörben bibliai esemény megjelenítésében, emlékeztetőjében kerül sor ~repilátus- vagy Judás-verés alkalmával (-* Pilátus-égetés). Az emberi élet fordulóin eredetileg gonoszűző zajcsapás a bakfazékdobás és változatai. -*Keresztelőkor pl. az ablak alatt porral telt csuprot, bakfazekat dobnak a gyermekek. Egyes helyeken a keresztelői lakoma közben vagdosnak az ajtóhoz rossz cserépfazekakat, nehogy süket legyen a gyerek. A cserépdarabok, de az edény, hamu, por vagy gabona stb. tartalma is a jókívánságok sokaságát jelképezheti. Hasonló célzattal az esküvői menet (menyasszonyvitel) indulásakor a szekérhez cserépedényt dobnak és lövöldöznek. A vacsora alkalmával is földhözvágnak egy rossz fazekat. A bakfazékdobás is ismeretes vénlánycsúfoló szokásként is.* Névnapozáskor a köszöntők jókívánságát jelképezi a bakfazékdobás. Az halott kivitelénél is a gonosz távoltartására vagy a lélek riasztására zajt csapnak cserépfazékkal, ajtó becsapásával stb.• Virrasztáskor egyes helyeken csörgőpálcával] ébresztgették az elalvókat. Eredetileg talán ez is gonosztávoltartó ~ volt. Egyéb alkalmakkor*féregűzéssel is kapcsolatos a pl. Nagyszombaton bográcsot vernek, „kígyók, békák szaladjatok!" szöveggel, amikor először szólal meg a harang. A jószág első legeltetésekor ( —• Szent György napja) puskát ropogtatnak, s ezzel képletesen- megölik a farkast és egyúttal biztosítják a jószág egybemaradását. A ~ mint ünnepi szokásoktól független, önálló —• mágikus eljárás az eredeti, rontást távoltartó, gonoszűző céllal szórványosan fellelhető Európa-szerte. A nálunk ismert eljárások közül legelterjedtebb a*vihart, ill. jégfelhőt eloszlató harangozás, továbbá a féregűzéssel egybekötött módszerei. — írod. Szendrey Zsigmond: A „kongózás" (Ethn., 1930); Szendrey Zsigmond: Bakfazék (Ethn., 1931); Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások ősi elemei (Bp., 1940); Tátrai Zsuzsanna Zakariás János (? 1720—Komárom, 1772): jezsuita hittérítő és néprajzi gyűjtő. 20 éves korában belépett a jezsuita rendbe, 1740—41-ben Trencsénben, 1742—44-ben Nagyszombatban tanult, majd itt volt tanár 1749-ig. 1750-től 1768-ig Peruban és Bolíviában térített a Mamoré folyó vidékén, számos törzs körében. Hazatérve Komáromban volt plébános haláláig. Leveleiben értékes néprajzi adatokat közölt a Mámoré vidéke indián törzseiről. — F. m. Zakariás János és Fáy Dávid délamerikai jezsuita misszionáriusok úti levelei (Földr. Közl., 1910). — Irod. Boglár Lajos: The Ethnographic Legacy of Eighteenth Century Hungarian Travellers in South America (Acta Ethn., 1955). Sárkány Mihály zaklanyozás: -*evező zalai hímzések: 1. a Mo.-on legszélesebben elterjedt hímzéstechnika egy kiemelkedően szép és nagyszámú, jellegzetes csoportja, a vagdalásos-laposöltéses fehér varrás. Sajátossága, hogy a szálvonásos-vagdalásos munka igen nagy, széles felületeket borít el, melyből kiemelkednek az erőteljes -^laposöltéses minták. \V*k • ' -«• -r « » I 1 4 • " " - * ? *.*s.* * * 1.* ~ i ~ WC* I • • o m o % » \ ft v "4 fe r« • •' A ~ M ^ 4 * ^ ^(H * * ^^ Díszágynemű hímzésének részlete (Zala mv 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum