Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. március
2000-03-18
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. MÁRCIUS 18., SZOMBAT 39 A színészek nehezen szabadulnak a maszktól Szabó István két darabot rendez pesti színpadra: a Madáchban Müller Péter, az Operaházban Eötvös Péter művét Először dolgozik magyar színházban Szabó István filmrendező. Ráadásul két premierre is készül. A Madách Színházban ma mutatják be — Darvas Ivánnal a főszerepben - Müller Péter darabját, a Lugosit. Április 2-ra pedig a Magyar Állami Operaházban Eötvös Péter Három nővér című operáját állítja színpadra. - Véletlenül összecsúszott a két bemutató - mondja Szabó István. - A tervek szerint még véletlenül sem került volna a kettő egymás közelébe. Az eredeti elképzelés szerint a Lugosi már január végén elkészült volna. — Miért most döntött amellett, hogy színházban is rendez itthon? 1938. február 18-án született Budapesten. 1956-1961. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt. 1975-ben Kossuth-díjat kapott. 1991-től az Európai Filmművészeti Akadémia alelnöke. 1996: Budapest díszpolgára. 1981-ben Oscar-díjat kapott a Mephisto című filmje. Az Apa című moziját minden idők tizenkét legjobb magyar filmjei közé sorolták. A napfény íze az Európai Filmakadémia négy díját is elnyerte. Néhány filmcím: Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Budapesti mesék, Mephisto, Redl ezredes, Találkozás Vénusszal, A napfény íze. Nem én döntöttem így. Müller Péter már két éve megmutatta ezt a darabot, Kerényi Imre igazgató úr pedig felkért. Azért vállaltam el, mert olyan témáról szól, amelyet ismerek. Színészek között telik az életem, és nagyon szeretem őket. A Lugosiban egy színész visszaemlékezve mesél gondjairól, arról, hogy a kamera előtt elfedi egész életét a maszk, és ettől nem tud megszabadulni. Ez nagyon sok színésznek problémája - különösen olyanoknak, akik tévés szappanoperákban játszanak. Azonosítják őket a sorozatbeli alakításukkal, és a nézők csak ezt a szerepet fogadják el tőlük. A társadalomban is megjelennek ezek a gondok. Valakit úgy fogadnak el - akár politikusként, akár iskolaigazgatóként, akár orvosként —, hogy bizonyos magatartás kötődik hozzá, bélyegként sül rá. - Úgy érzi, hogy ön is megkapta ezt a bélyeget? - Nem. Mint rendező? - Mint a Mephisto rendezője? - Az nem az én bélyegem, hanem a főszereplő Brandaueré. És ő nagyon küszködik ezzel. Sokszor kikéri magának, mondván: ő nemcsak a Mephistót játszotta, hanem mást is. És ebben bizony igaza van. -Az Oscar-díj nem bélyeg? - Ilyen bélyeget kívánok sokadmagamnak. - Természetes, hogy filmrendezőként ismeri a színészeket, de mennyire járatos a színházi közegben ? - Egyáltalán nem vagyok az. Annyira nem, hogy féltem elvállalni a színházi rendezést. Előzőleg többször is felkértek rá, köztük egyik legjobb barátom, az a színházigazgató, akit nagyon tisztelek: Bálint András. Nem vállaltam. De ebben a darabban nagyon sok a filmes elem. - És megtetszett a színházi munka ? — Fizikailag sokkal kényelmesebb, mint a forgatás, amely néha száz napon át napi tizenkét-tizennégy órát is jelenthet. Itt meg kényelmesen bejön az ember délelőtt tízkor, beül egy székbe, és udvariasan, halkan kér valamit. Egy filmet úgy kell irányítani, mint egy csatát a tábornoknak. De persze meg kell küzdeni azokkal a dolgokkal, amelyekhez nem értek. Sokszor kértem a kollégáim tanácsát. Rengeteget köszönhetek az előadás ügyelőjének, akinek kisujjában van a színház, Cs. Nagy Endrének és a játékmester Tatár Eszternek. — Illik öntől azt kérdezni, hogy mi az, amihez nem ért? — Persze, hogy illik, színházon belül semmihez sem értek. Egyáltalán nem zavart, mert mindent megkérdeztem. Olyan vagyok, mint a gyerek az állatkertben. Ez milyen állat, az milyen állat? Meg kell mondani, és nincs baj. - A Madách Színház musicalszínház, szakmai körökben nem övezi ováció. - Engem felkértek egy előadás megrendezésére, amelynek Darvas Iván játssza a főszerepét. -Nem érdekelte, hogy hol? - Dehogynem. Az ország egyik legnépszerűbb színházában. Mi a probléma? Én mellesleg nem szeretem a sznobokat. Úgy érzi, sznob vagyok, amikor a Madáchot musicalszínháznak nevezem? Tény, hogy közönsége a zenés, illetve bulvárdarabokhoz szokott. — Hát, ha nem haragszik... ez színház, ahol este hétkor felmegy a függöny. Az egyik oldalon színészek, a másikon meg a közönség. A mi dolgunk, hogy meghódítsuk a közönséget. - Külföldön már rendezett operát. - Igen, többször. - A magyarországi operarendezésnek is most jött el az ideje? - Eötvös Pétert barátomnak tekinthetem. Első filmemnek, az Álmodozások korának zenéjét ő szerezte, azóta figyeljük egymást. Most, hogy elkészült ez az operája, megkért, hogy rendezzem meg. Szinetár Miklós főigazgató pedig támogatta. - Eötvös Péter a Három nővérből írt operát. Nem gondolt arra, hogy prózai színpadon klasszikust, mondjuk, Csehovot rendezzen? - Boldogan csinálnám. - Esélyes? - Eddig még senki sem kért fel. Maga felkér? Szemere Katalin SZABÓ ISTVÁN Darvas Iván és Igó Éva a Lugosiban FOTÓ: SZABÓ BERNADETT A globális pöttyösödés filozófiája Mészáros Péter Zete rajzai az Örmény Kulturális Központban Ki ne randevúzott volna a Deák téri Porsche-szalon előtt, és ki ne nézte volna óráját idegesen toporogva, hogy hol késik már a kedvese? Nos, ha március 22-ig adódik elő ilyen helyzet, időtöltésül nem a méregdrága (azaz nekünk elérhetetlen) autócsodákat kell vizslatnunk. Helyette inkább eresszünk meg egy SMS-t pontatlan kedvesünknek, hogy beugrottunk a közeli Örmény Kulturális Központba, a Deák Ferenc utca 17.-be rajzokat nézegetni. Mészáros Péter, alias Armenik Zete műveit. Ismerhetjük őket már a Boomerang képeslapokról, amelyek ingyen kaphatók számtalan budapesti szórakozóhelyen. A tavaly nőnapi groteszk leánykát például, akinek orra előtt cérnaszálon függeszkedő ajándékcsont libeg. A küldemény egy távoli bolygóról (talán a férfiakéról?) érkezett. Hasonló bizarrság jellemzi a mostani rajzokat is. Mindegyikben van valami szokatlan, amely látszólag különböző dolgok ütköztetéséből, sőt karamboloztatásából fakad. Kerek fejű emberke tátja száját bele a tükörbe, amely viszont nem holmi fogsort vagy torkot, hanem egy nagy szemet mutat. Cím: A lélek tükre. Televíziókészülékhez fekete lábnyomok vezetnek, onnan pedig létra a felhőbe, hogy aztán valami esőféleség szivárogjon a földre. Lám, mit tesz, ha az ember szobájában ilyen képmasina van. Mészáros Péter Zete, amint mondja, megrögzött tévéellenes. Aminek viszont feltétel nélküli híve, az a „globális pöttyösödés”. A tárlatmegnyitón cigarettája is csupa fekete pötty. Fölösleges azonban megriadnunk, amit a kispolgárok merev hülyeségnek, a vájt fülű sznobok posztmodern avantgardizmusnak címkéznének, az Zete olvasatában jámbor ötlet csupán. Egy autodidakta rajzolóé, aki a gödöllői egyetemen végzett, és aki egy lakberendezési boltban nap mint nap eladóként keresi kenyerét. Most egyébként Amerikába készül világot látni. Zete elmélete az általános pöttyösödésről nem más, mint az individualizmus maga kitalálta filozófiája, amely versbe foglalva kint függ a kiállítóterem falán is. „A pöttyösödés napszemüveg, melyből kihullt a kerek üveg, / Egy régi tükör, mi újra megrepedt, / (...) A pöttyösödés magány milliós tömeg, / (...) a sok milliárdból egyetlen egyed.” S hogy mindez nem csupán egy outsider groteszk ötlete, hanem művészi ténykedés, arra az a legnagyobb garancia, hogy profik sem restelltek együtt kiállítani Zetével. Hiszen a tárlat, ahol képei közösen láthatók Lünk Júlia és Kiss Pesti Áron munkáival, tulajdonképpen hármójuké - de vitathatatlanul Mészáros Péteré a vezérgondolat. Akárcsak a csupa kisbetűvel írt vezérversike, a Miegymás című ars poetica: „Mi egy más / bolygóról jöttünk / itt nem parancsol senki / amit teszünk, hoztuk / valahonnan / ennyi.” Aláírás: „Mi a szösz”. Mellesleg ez a kiállítás címe is. Rados Virág Mészáros Péter Zete és Természetfilm című képe Nem lehet elég korán kezdeni Ébredjen velünk! radio