Népszabadság - Budapest melléklet, 2000. október

2000-10-16

32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2000. OKTÓBER 16., HÉTFŐ Az első magyar osztály sorsjáték meg­rendezését kísérleti jelleggel 1895-ben engedélyezte a törvényhozás a Buda­pesti Takarékpénztár Rt.-nek, a játék ré­vén befolyt jövedelemből a millenniumi kiállítás költségeit szándékoztak fedez­ni. Hasonló céllal a következő évben is­mét rendeztek osztálysorsjátékot. A sorsjáték első osztályának húzását — két árvaházi növendék közreműködé­sével — 1895. október 16-án, 17-én, 18- án és 19-én a Vigadó nagytermében tar­tották; az ellenőrzést dr. Gassner Béla királyi közjegyző gyakorolta, a sorsje­gyek főárusítója Heintze Károly volt. A kedvező tapasztalatok alapján alkotta meg az országgyűlés az 1897. évi VII. törvénycikket, amely az osztálysorsjá­­ték bevezetéséről rendelkezett. A törvény 1897. október elsején meg­szüntette a számsorsjátékot (kis lutrit) és május elsejei hatállyal bevezette helyet­te az osztálysorsjátékot, melyet a játék őshazája után hollandiai sorsjátéknak vagy hollandi játéknak is neveztek. Ez­után a lottéria szerelmesei a bécsi és a grazi lutrin élhették ki játékszenvedé­lyüket. A hollandi játékban a sorsjegyek osztályokra voltak felosztva, a sorsje­gyek ára és az egyes osztályok nyeremé­nye előre meghatározott összegű volt. Az egyes osztályok sorsolását külön­böző időben tartották, a magasabb osz­tályon csak azok a sorsjegyek vehettek részt, amelyek árát az összes előző osz­tályokra befizették vagy megnyerték az alacsonyabb osztály sorsolásán. Az 1897. évi sorsjegytörvény alapján az osztálysorsjáték kizárólagos megrende­zésére a Terézvárosban működő Buda­pesti Takarékpénztár és Országos Zá­logkölcsön Rt. és egy elzászi bank, az Allgemeine Elsässische Bankgesell­schaft strasbourgi pénzintézete kapott húsz évre koncessziót. A terézvárosi takarékpénztár mögött az állam részvé­telével alapított Magyar Kereskedelmi Rt. állt, az elzászi bank mögött pedig egy neves párizsi bank, a Société Générale. A sorsjáték megrendezésére 1897- ben a két, koncessziót szerzett pénzinté­zet Budapesten létrehozta hárommillió korona alaptőkével a Magyar Királyi Szabadalmazott Osztály sorsjáték Rt.-t, amely évente két játékot rendezett hat­hat osztályban. Minden sorsjáték hat hónap alatt fejeződött be, úgy, hogy az egyes osztályok húzásai ezen idő alatt havonta követték egymást. A fél évig tartó teljes sorsjátékban az egész sors­jegy ára százhatvan korona volt, egy jeggyel szerencsés esetben egymillió koronát is lehetett nyerni. A sorsolások megtervezésének elve az volt, hogy minden második sorsjegy nyerjen. A teljes sorsjegyek mellett részsors­jegyeket (felet, negyedet, nyolcadot) is kibocsátottak, így kisebb összeggel is részt lehetett venni a játékban. A társa­ságnak a kizárólagos rendezési jogért évente kétmillió-négyszázezer koronát kellett fizetnie az államnak. A sorsje­gyek terjesztését úgynevezett főárusok­ra, bankfiókokra, kisebb bankházakra bízták, ezek a sorsjegyek értékesítését részben saját maguk, részben pedig alárusaik (ügynökök) révén végezték. Budapesten híres sorsjegyárus pénz­intézet volt a Török, a Benkő, a Dörge, a Kiss és Gaedicke bankház, valamint a Lukács Vilma és Fia cég. A bankok öt­letes plakátokkal és jelmondatokkal igyekeztek felhívni magukra a figyel­met. Néhány jelmondat szinte szállóigé­vé vált: például a „Török szerencséje örök!”; a „Kiss szerencséje nagy!”; a „Ne törje a fejét, azt a pörgét, ha sorsje­gyet vesz, vegyen inkább pörgét!”; vagy a „Benkő sorsjegye bankó!”. 1917-ben, amikor lejárt a részvény­­társaság kizárólagos szerződése, a kor­mány megszüntette a koncessziós rend­szert, állami kezelésbe vette a játékok megrendezését, és az 1917. évi IX. tör­vénycikk 16. szakasza alapján a Pénzin­tézeti Központra bízta. A tanácsköztár­saság idején szünetelt az osztály sorsjá­ték, utána azonban a Pénzintézeti Köz­pont szervezésében újra elindították. A sorsjáték ekkor öt osztályból állt; egy egésznek az ára huszonnyolc pengő volt, szerencsés esetben akár hétszáz­ezer pengőt is lehetett nyerni vele. Elég volt egyszer megvenni, mindig meg le­hetett újítani; egy korabeli sorsjegyárus szerint volt olyan vevője, akinek család­jában nagyapáról fiúra és unokára szállt ugyanaz a számú sorsjegy. A Magyar Közgazdaság 1943. április 8-i számából „titkos” információkat kaphatunk a játék néhány szerencsés nyerteséről is. Az osztálysorsjegyárusok általánosságokban beszéltek a nyerte­sekről, mert ez mindenkit érdekelt és nagyszerű hírverést jelentett számukra: az egyik legszerencsésebb játékos elbo­csátott banktisztviselő volt talán, aki utolsó pengőiből vett egy negyed sorsje­gyet, és ezzel kétszer egymásután meg­ütötte a háromszázezer pengős főnyere­ményt; a pénzen bérházakat vásárolt és a főváros egyik leggazdagabb embere lett. Beszéltek egy hányatott sorsú gróf­nőről is, aki - miután csehszlovákiai birtokait elvették tőle - Budapestre köl­tözött, trafikot nyitott, ahol sorsjegyeket is árult, és egy visszamaradt sorsjeggyel negyvenezer pengőt nyert, így új birto­kot vásárolhatott magának. Az osztály­sorsjáték a két világháború között végig fennmaradt, és végül a korábbi sorsjá­tékrendszerrel együtt csak 1950-ben szűnt meg. Török Albert Hollandi játék Pesten Százöt éve rendezték az első osztálysorsjátékot­­ Szerencsés esetben egymillió koronát is lehetett nyerni Az első magyar osztálysorsjáték első osztályának húzása Budapesten a Vigadó nagytermében, 1895 októberében FORRÁS: VASÁRNAPI ÚJSÁG _________Pest-Buda Számokban_________ A telepítések ideje: 1701 Óbuda és a Pilis falvainak többsége em­beremlékezet óta kincstári, királynéi bir­tok volt, örök időkre elidegeníthetetlen. Adója főként a budai vadászkastély és a visegrádi vár fenntartásához járult hozzá, egészen a török időkig, amikor a komáro­mi váruradalom része lett, s magyarok, törökök egyaránt adóztatták. A tizenöt éves háború után pedig már arról panasz­kodtak lakói, hogy nemcsak Komárom­nak és a fényes Portának fizetnek, hanem Vác magyar kapitánya is fejébe vette, hogy megsarcolja őket. Zichy István 1659-ben 57 518 forintért megváltotta a kincstártól az egész komá­romi váruradalmat, és az I. Lipót által alá­írt oklevélben azt is elérte, hogy ez a tu­lajdon örökíthető legyen. Amikor Lipót császár felemelte kezét a papirosról, az új földesúr elégedett mosoly kíséretében ha­jolt meg az uralkodó előtt­ .Aligha sejt­hette - ahogy L. Gál Éva, kiváló történé­szünk az óbudai uradalom történetének feldolgozásában leírja -, hogy kiterjedt birtokainak éppen ez a része lesz az, ame­lyet utódainak , fiának, unokáinak és dédunokáinak - foggal és körömmel kell majd védelmezniük a kincstárral szem­ben, s amelyről végül, egy évszázaddal később mégiscsak le kell mondaniuk a korona javára.” Tizenöt évvel a török kiűzése után a kincstár még eredménytelenül próbálko­zott Óbuda visszavételével, így Zichy Pé­ter 1701 -ben hatalmas birtokot örökölt. Az új uraság azonban szeretett nagy lá­bon élni, így csakhamar zálogba tette Bu­daörsöt, Budakeszit, Szentendrét, miköz­ben igyekezett minden pénzt kisrófolni a megmaradt birtokokból. Hogy több adó­zója legyen, az elmúlt században elköltö­zött lakosság helyére új családokat telepí­tett - zömében németeket megalapoz­va ezzel a nyelvüket és nemzetiségüket máig megőrző német ajkú Buda környéki falvakat. Már az 1701-ből származó föl­desúri összeírásból tudjuk, hogy abban az évben 42 német telepes érkezett Óbudára. Utóda, Zichy Miklós idejéből pedig már listát is ismerünk, amely szerint akkori­ban öszszesen 740 család telepedett le a Buda környéki Zichy-birtokokon. Óbu­dára érkeztek a legtöbben, az összes tele­pítéseknek csaknem negyven százaléka, 280 család, ezután Budakeszi követke­zett, majd Zsámbék 117, Bogdán 65, Bu­daörs 64, Békásmegyer 38 családdal. A németek fokozatosan meghatározó etni­kummá váltak Óbudán, pedig nagy szám­ban éltek itt magyarok, szerbek, zsidók is. Hogy pontosan mennyien, az csak be­csülhető, mert az adózó családokat szám­ba vevő földesúri összeírások meglehető­sen pontatlanok. A gyors növekedés viszont egyértelmű volt. Óbuda adózó családjainak száma a század elejétől kezdve megötszöröződött, miközben a környező települések lassab­ban fejlődtek. Óbuda az uradalom köz­pontjává vált, amit az iparűzők tekinté­lyes aránya is jelzett. Az 1701-ben betele­pült 42 német között 2 molnár, 1 varga, 1 szabó, 3 kőműves, 3 ács és 1 kovács sze­repelt, összesen tehát 11 iparos, de a hely­beliek közt is csaknem 20 százalékot ért el a kézművesek aránya: vargák, pékek, gombkötők, fazekasok, kötélverők, taká­csok és csizmadiák dolgoztak a városban, sőt még chirurgusa is volt Óbudának. A lakosság nagyobbik része persze földműves volt. Gabonát termesztettek vagy szőlőt műveltek, sokan a szomszéd falvak határában is béreltek parcellákat. Az egy lakosra jutó átlagos bortermés 20- 30 adó volt, s még azt is tudjuk, hogy há­rom forintot lehetett kapni adójáért. Mindezek az adatok jórészt különböző adóösszeírásokból származnak, s termé­szetesen azt is megtudhatjuk, mennyi adót fizettek az óbudaiak. Zichy Péter Óbudája 1701-ben 1200 forintot adózott, egy összegben, az összes földesúri szol­gáltatás fejében. Hosszú távon ez nem lett volna kedvező a lakosságnak, mert az újonnan betelepültekkel együtt egyre többfelé oszlott volna a teher. Az óbudai­ak kérésére mégis a személyenkénti fize­tésben állapodtak meg ismét, s az idő őket igazolta: a következő évben a fenti­ek alapján kiszámított összeg a felét sem érte el a korábbinak. K. Cs. Zichy Péter, Óbuda földesura FORRÁS: L. GÁL ÉVA: AZ ÓBUDAI URADALOM Rózsaszín Csepel A Szabadkikötő út végtelen nyárfasora akár egy némafilm. Szokatlanul meleg őszi nap, fáradtsággal és súlytalansággal teli. Vámügynökségek cégtáblái, gumi­sütő műhely, az út végén autószalonok. Barkasok pöfögése veri föl a vasárnapi ebéd csendjét. A csepeli Sztálin-barokk lakótelep tömbje az évek során összenőtt a hetve­nes évek dobozépítészetével. Árnyékuk­ban a húszas évek földszintes iparoslaká­saiba kínai üzletek és tetoválóstúdiók költöztek. Az „Üss” és ,Anyád” szívtépő melós felírásait kiszorította a kordivat: a bőr manapság jobban tűri a képregényhő­söket és a skorpiókat. A fortunaklubok ajtaja zárva, álmosan rebbennek a gépi rulett fénykörei. Errefe­lé már nem nagyon bíznak a gyorsan jött szerencsében, volt rá tizenöt-húsz év, hogy eldőljenek végleg a dolgok. Aki ko­rábban ébredt, azt olasz fagyizója, talpon­állója, géemkája már a csepeli Rózsa­dombra röpítette, családi házba. A Dósák és a Madarasok maradtak, és a panel hét­köznap - köztudott - szúr, akár a törpe­kaktusz. Szűkösségének és kiszolgálta­tottságának a szemétledobó zaja alázenél. Nincs mese: van, akinek látványpékség, van, akinek látvány­szegény­ség jut. A Csepel Művek területének egy ré­szét ma káefték, érték birtokolják. Alpi­­nistacég-központ, csempediszkont, ro­mabárók rézlerakata lett az ipari Atlan­tiszból. A Szent Imre teret alakítják, a HÉV-megálló századelős patinát kap. Lassan ébred a városrész az ötvenéves sokkterápiából. Hol vannak már a régi május elsejék? A vörösre lobogózott tanácsház, a sör­virsli puccs, pártunk és államunk, a hosszú, időtlen ürítés a templomkert pad­jai mögött? A dülöngélő, buktaarcú szak­szervezet is, a blokkolóóra hangja, hova lett a portásország? A Szent Imre térről eltűntek a kohász- és martinászszobrok, talapzatukat benőtte a fű. Maradt a nyug­díjas művezetők feszült csendje: törede­zett snapszerlapok, kibk­ácsorgás, tor­nyozott aprópénz. Munkaidőn kívüli aranyszabály: ne fényképeztesd magad kollégáiddal, ha nem vagy kíváncsi arra, milyen kegyetlen plasztikai sebész az idő. Ha könnyeket csal a szemedbe Szécsi Pál és Demján Edit öngyilkos románca. Ha nem emlék­szel arra, mióta vízhaj­­ózik feleséged, és hova tűntek a kubai munkásafroditék. Ha mindezt nem érted, könnyen lehet, egy­szer bibliaórákon ébredsz az iszákosmen­tő missziónál. A tér sarkán alvázpihenő, a telepiek akár a „régi, szép időkben”, Ladák és dugók alatt matatnak. A Vörös Csepelt a környékbeliek álma rózsaszínre, a való­ság rozsdabarnára festi. Bence Ottó A Szent Imre téren fotó: teknős miklós Egyszerű a képlet. nissan­­ Ajánlott kenőanyag: MobMD biztonság: kötelező baleset casco + ----------- - --------­biztosítás biztosítás A Nissan most még biztonságosabb, mert ha Ön év végéig Micra, Almera vagy Primera modellt választ, akkor 1 évre a kötelező biztosítást, a Casco-t és a balesetbiztosítást mi álljuk, így, modelltől függően 85 000-250 000 Ft megtakarítást érhet el. Nissan. Ha egyszer beül, többé nem akar kiszállni. Summit Auto Kereskedelmi Rt. 1095 Budapest, Máriássy u. 5. Tel.:455-1111 Fax: 455-1112 SUMMIT AUTÓÉRT [ NISSAN | www.nissan.hu NISSAN Pro

Next