Népszabadság - Budapest melléklet, 2001. február
2001-02-14
24 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2001. FEBRUÁR 14., SZERDA A Népszabadság Budapest folytatja sorozatát, melynek keretében bemutatja a főváros kerületeit. Február 21-én az összeállítás következő állomása: BUDAPEST XXIII. KERÜLETE A tartalomból: - Statisztika: a XXIII. kerületben - Budapesten egyedülálló módon - nő a népesség száma, egyre több a beköltöző, továbbá nő a születések száma is - Fejlesztés: a kerület legnagyobb gondja, hogy csak 30%-os a szilárd burkolatú és csatornázott utak aránya - Védett értékek: Templom utcai parasztházak - Kulturális ajánlat: Soroksár megkapta a „múzeumpártoló önkormányzat" kitüntetést, mert támogatja a Galéria 13-at és a helytörténeti gyűjteményt - Ismert személyiség a kerületből: Galambos Lajos Hirdetési ügyekben felvilágosítást ad Karikás Tibor termékmenedzser a 436-4434-es, a 06 (30) 201-7013-as telefonszámon, és várják megrendelésüket a 368-9857-es és a 436-4437-es telefaxon. DIEGO* Megállja a helyét? Magyarország piacvezető padlóburkolórendszer-forgalmazó vállalata újonnan nyíló budapesti áruházába keres talpraesett eladókat, pénztárosokat. Pénztárosi állás feltételei: • középiskolai végzettség, • pénztárosi gyakorlat, • számítógépes alapismeretek. Eladóink képzéséről mi gondoskodunk, de a szakmai gyakorlat előnyt jelent. Érdeklődni Zentai László ügyvezető igazgatónál lehet. Telefonszám: 29/567-207 vagy 30/29-99-887. Jelentkezési határidő a megjelenést követő egy héten belül. DIEGO* Megállja a helyét? Magyarország piacvezető padlóburkolórendszer-forgalmazó vállalata újonnan nyíló budapesti áruházába keres talpraesett áruházvezetőt és áruházvezető-helyettest. Az ideális jelölt: a minimum középfokú kereskedelmi végzettséggel, • többéves kereskedelmi gyakorlattal, • néhány év vezetői tapasztalattal rendelkezik, • felsőfokú végzettség előny. A jelentkezéshez szükséges szakmai önéletrajzokat Zentai László ügyvezető igazgató nevére, a 2372 Dabas, Beton út 26. levélcímre vagy a zentai@diego.hu e-mail címre várjuk, a megjelenést követő egy héten belül. Telefonszám: 29/567-207, vagy 30/29-99-887 A JMG Magazin Kiadó Kft. Magyarország egyik vezető lapkiadó vállalata, a nemzetközi Jürg Marquard csapat tagja PÉNZÜGYI ASSZISZTENS munkatársat keres. A pályázótól: - mérlegképes könyvelői képesítést, - 2-3 éves könyvelői gyakorlatot, - Excel és Word felhasználói szintű ismeretet és dinamizmust várunk el. - Angol ill. német nyelvtudás előnyt jelent. Jelentkezni önéletrajz és kísérőlevél elküldésével 2001. március 2-ig lehet a következő címen: Aranyi Katalin W k k ^MG Inan*6 Kftk.aranyi@jmg.hu_________1033 Bp., Hajógyári sziget 213. MAHQUAfttlMfcVJlA __ «S1 SM JOY ftMitaw SHAPE Önállóan dolgozni tudó, tapasztalt KÖNYVELŐT keresünk olasz- vagy angolnyelv-tudással. Az önéletrajzokat a 235-7815-ös faxszámra kérjük elküldeni. Érdeklődni a 235-7813-as telefonszámon lehet. kontra: NÉPSZABADSÁG Telefonos hirdetésfelvétel zöldszámon: 06 (80) 688-888 hétfőtől péntekig 8-20 óráig, szombat-vasárnap 9-17 óráig, utána üzenetrögzítő. Ha apróhirdetéseit hétköznap 17 óráig telefonon feladja, lapunkban másnap megjelenik. /\ ■J Népszabadságmoziakció Fizessen elő a Népszabadságra 3 hónapra 3930 Ft-ért, és vendégünk lehet Tímár Péter Vakvagányok című filmjének előadásán! Az első 50 olvasónk, aki március 1 -jétől 3 hónapra előfizet lapunkra, 2 személyre szóló belépőjegyet kap a Vakvagányok című film egy bemutatójára. Előfizetési lehetőség: NÉPSZABADSÁG ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODA Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 436-4474 Budapest VIII., József krt. 41. * Telefon: 266-3115 www.nepszabadsag.hu Magyarország legkedveltebb napilapja Határidő: 2001. február 20. Csonthegyet visszanyomni tilos! Életmentés a XIX. századi Budapesten A Kresz Géza Mentőmúzeum egyidős a budapesti szervezett életmentéssel. Alighanem azon tárlatok közé sorolható, melyek megdöbbentő-mosolyogtató tárgyait bár sokan látták, ám jó néhány fővárosi a létezéséről sem tud. Márciusban lesz az alapító halálának századik évfordulója. - Mit gondol, hányan dolgoznak ma is azok közül, akik negyven éve kezdték a mentőzést? - kérdi Pap Zoltán egyetemi docens, nyugalmazott főorvos, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatója. - Több ezren voltunk, huszonheten vagyunk, akik így vagy úgy, de nyugdíjasként is maradtunk a mentőknél. Sokan persze meghaltak, jó néhányan alig ötvenévesen -jelenti ki tárgyilagosan. Ez a tény persze önmagában még nem bizonyítja, hogy a mindennapi szembesülés fájdalommal, katasztrófákkal, streszszel és az ezzel járó felelősséggel a korai elmúláshoz vezetne. Különben is: miközben a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesülettel nagyjából egy időben alapított száznégy éves múzeum termeit járjuk - egyáltalán nem a szomorúság uralkodik el rajtunk. Sőt néha nehéz megállni, hogy ne el ne mosolyodjunk a ma már furcsának tűnő tárgyak, képek, eszközök láttán. Az első teremben az ősidők nyomai: illusztráció a vízbe fulladt ember újraélesztéséről. A delikvenst a lábánál fogva felakasztották, folyjon ki belőle a lé. - Nem folyt ki - szögezi le Pap Zoltán, nem csoda, hogy ezt a humánusnak egyáltalán nem nevezhető módszert később betiltották. De akad itt más recept is fulladozók megmentésére: dohányfüstöt kell fújni a szerencsétlen végbelébe. Pap doktor szerint az lehet az eljárás „tudományos” magyarázata, hogy a dohányfüst megmozgatja a központi idegrendszert. A hivatalos életmentés előzményének Mária Terézia 1769-ben hozott, elsősegélynyújtást elrendelő törvényét tartják. Kresz Géza belvárosi tisztiorvos (márciusban lesz a halálának századik évfordulója) 1887-ben alapította meg a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet. Az 1800- as évek végén olyan, nemzetközi hírű mentőszervezetet hozott létre, melynek csodájára jártak szerte a világból. Rövid életében ötvenöt éves korában halt meg — mindvégig azt hirdette: az egész országot el kell látni mentőkkel. Az államnak, az 1876. évi egészségügyi törvény szerint kötelessége gondoskodni erről. Kresznek nemcsak az alapirodalom - az elsősegélynyújtásról szóló könyvek -, a kolerajárványok miatt létrehozott fertőtlenítőintézet vagy a mentők lapja köszönhető. Kevesen tudják, hogy ötödmagával korcsolyapályát hozott létre, és megalapította az első korcsolyaegyletet a Ligetben. A mostani, Markó utcai épületet szintén ő „lobbizta ki” a városvezetésnél, a telket 1889-ben kapta meg a mentőszervezet. (Az első mentőállomás ezt megelőzően a Bazilika helyén, a Lipót-templom melletti bazársoron működött.) A frissen alakult mentőegyesület Budapest népéhez fordult, így hívta fel a figyelmet létezésére. Az első „rohamkocsit” Bécs városa adta ajándékba Budapestnek. Hintószerű kocsit képzeljünk el, amely elé két lovat fogtak be. Később már hat „mentőautó” járta a várost. A belső térben mindössze egyetlen beteg feküdhetett a hordágyon, mellette az „ellenőrző orvos” ült, kizárólag ő intézkedhetett, és övé volt minden felelősség. Az ápolókat szolgáknak hívták, ők csupán a hordágy cipelésével foglalkozhattak. Külön főkapitányi rendelet szabályozta a sebességet: „a rendesnél sebesebb ügetést”. A kocsisok éles sípjelzéssel, harangszóval ijesztették el a népeket, kíváncsiskodókat, illetve végigtrombitálták az utat, így biztosítva az akadálytalan haladást. A mentés mellett a betegszállítás csak később, 1894 és 1895 között alakult ki. Törvényben rögzítették: ha a beteg állapota úgy kívánja, ez is az ellátás része kell legyen. A mentőegyesület szerződést kötött a biztosítóintézetekkel és a kórházakkal. Akinek szegénységi bizonyítványa volt, annak költségeit a város állta. Visszatérve a kezdeti, békebeli időkre, kiderült, hogy a körülményekhez képest korántsem volt veszélytelen a város. Pap Zoltán a korabeli feljegyzésekből idéz: 1887 és 1897 között húsz tömeges verekedés volt, száztizenhat sérülttel és kilenc halottal. Építkezési balesetben hatvanhárman sérültek meg. Tizenkét alkalommal fordult elő széngázmérgezés. A mérleg: hatvanhárom sérülés, és kilencen vesztették életüket. A járványok idején önkéntes medikusokat bíztak meg a fertőzöttek felkutatásával, sokan ugyanis nem akarták ispotályba engedni hozzátartozóikat. Tömeges balesetekhez a közelben lakó orvosok és bérkocsisok mellett a „lakótanyásoknak” nevezett orvostanhallgatókat riasztották, akik munkájuk fejében ingyenszállást ésreggelit kaptak. A mentőkocsikat abszolút szakszerű felszereléssel látták el - meséli tovább Pap doktor. - Főként a közterületekre vonultak, segítettek minden rászorulón korra, fajra, pénzre, állampolgárságra való tekintet nélkül. A szívbetegeknek speciális injekciót, másoknak fájdalomcsillapítót adtak, volt kötésük, a töréseket sínbe tették. Ütőeres vérzéscsillapítást, mesterséges lélegeztetést végeztek. Ez utóbbi - egy külföldi orvos után elnevezett Szilveszter-féle módszer — lényegesen különbözött a ma megszokottól: a beteg két karját feje fölé emelték, majd vissza, ízelítőül a korabeli szakirodalomból: a mészgödörbe esett embert lemosták, olajba mártott vászonnal letörülgették, majd meleg italt itattak vele. A marólúg áldozatát hideg, jeges borogatással látták el. „Ha a húsból csonthegyek állnak ki, azokat nem szabad benyomni” - szól egy másik instrukció. Külön rendeletek foglalkoztak az eszméletüket vesztettekkel és a tetszhalottakkal. A városlakók egyik rémálma volt ugyanis, hogy élve eltemetik őket. (A mentés első tíz évében húsz szakkönyvet adtak ki.) Hozzátok be azokat a tárgyakat, melyeket érdekesnek tartotok - szólt több mint száz éve kollégáihoz Kresz Géza. És ők hozták sorra az emlékeket, így került be az ernyő, melybe villám csapott, és a legenda szerint tulajdonosa mégis életben maradt. Vagy a „kihajolni tilos felirat”, melyet a biatorbágyi viadukt felrobbantásakor egy áldozat fejéből szedtek ki. Talán ő is életben maradt. (A Kresz Géza Mentőmúzeum címe Markó utca 22. Nyitva hétköznaponként kilenc órától kettőig.) Tyápay Katalin Kiállításrészlet a mentőmúzeumból FOTÓ: DOMANICZKY TIVADAR