Népszabadság - Budapest melléklet, 2002. február
2002-02-04
Paletta A DUFLEX FÉNYKÉPTÁR kiállítása február végéig tekinthető meg, hétfő kivételével délelőtt tíz órától este hatig a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ galériájában (Szabadság út 6.). LEONARDÓTÓL PICASSÓIGÖDBEN címmel nyílt Steinhäuser Teri kiállítása a biatorbágyi Faluházban. A DUNA-ART FOTÓKLUB tagjainak, Kasza Gábornak és Jakab Jánosnak a kiállítása látható február 8-tól Érden, a Városi Művelődési Központ Fotógalériájában (Alsó utca 9.). DIÓSDON, a Rádió- és Televízió Múzeumban (Kőbányai utcai Rádióállomás) a két elektronikus médium történetével lehet megismerkedni a kezdetektől napjainkig. Az állandó kiállítás hétfő kivételével tíz órától délután négyig van nyitva. SZÍNHÁZMŰSOR Bárka Stúdió: Filmklub (4). Budapesti Kamaraszínház a Tivoliban: A vágy villamosa (7). Budapesti KamaraszínházShure Stúdió: Sóska, sült krumpli (fél 8). Budapesti Operettszínház: Funny Girl (7). Buda Stage: S.O.R. Shakespeare Összes Rövidítve (fél 8). Holdvilág Kamaraszínház: A három tökfej (fél 11, 3). Játékszín: Fekete Angyal (7). József Attila Színház: Légy jó mindhalálig! (6). Kolibri Színház: Hektor, a hőscincér (10). Lézerszínház: J.M. Jarre 3D (fél 8). Madách Stúdió: Egerek és emberek (fél 8). Madách Kamara Színház: Vacsora négyesben (7). Merlin Színház: Shopping and F***ing (7). Merlin Színház Kamaraterem: Sóska, sült krumpli (fél 8). Pesti Magyar Színház: My Fair Lady (7). Radnóti Színház: Mali néni (7). Térszínház: Tartuffe (7). Thália Színház: Jekyll és Hyde (7 - Musical Színház en.). Thália Színház Régi Stúdió: W - munkáscirkusz (8 - Krétakör Színház ea.). Vígszínház: Bűn és bűnhődés (7 - Ditrói-bérl. 2. ea.). Pesti Színház: Bölcs Náthán (7 - Gombaszögi-bérl. 3. ea.). Új Színház Stúdiószínpad: A falunk rossza (7). Péceli bál Lőrincrévéről Több mint két évtizede különleges néphagyománnyal lett gazdagabb az önálló folklórban nem bővelkedő Pécel. A településen él Karsai Zsigmond festőművész, a népművészet mestere, aki minden évben szülőfalujának, Lőrincrévének a néphagyományait felelevenítő bálon vendégeli meg a pécelieket. Neki köszönhető, hogy az erdélyi település dalait és táncait már magukénak érzik a város lakói. A nyolcvanas évek elején alakult meg a Szemere Pál Művelődési Házban a Ráday Klub, amely értelmiségi klubként kezdte meg működését. Az alapítók szándéka, hogy színteret nyújtsanak a kulturális igények magasabb szintű kielégítéséhez. Az elmúlt évek során olyan előadók voltak a klub vendégei, mint Makovecz Imre építész, Sári László Tibet-kutató, és az Amerika elleni terrortámadást követően Rostoványi Zsolt, tanszékvezető egyetemi tanár avatta be az érdeklődőket az iszlám világ rejtelmeibe. A társaság már létrejöttének első évében megrendezte bálját, ez alkalomból Karsai Zsigmond azzal az ötlettel állt elő: ha igazi bált szeretnének rendezni, a lőrincvévei hagyományokat kell Pécelen is érvényesíteni! Hogy miben volt igazán különleges az erdélyi település báljainak hagyománya, az kitűnik Martin György, a magyar és az európai néptánckutatás kiemelkedő egyéniségének összefoglalójából is: „A legnevezetesebb mulatság a bál, amelynek rendezése hasonló volt az egyszerű tánchoz, de helye, programja és lefolyása eltért, s közönsége is nagyobb volt. A bált különösen megbecsülték, mert alig egy-kettő volt egy évben.” Zsiga bácsi kezdeményezésére 1980- ban megrendezték az első bált, amelyre mindenki batyuban hozta az enni- és innivalóját. Ez a hagyomány mind a mai napig megmaradt. Minden alkalommal, általában éjfél után — amikor már a táncosok lába is fáradtabb volt - lőrincvével népdalokat is tanított Karsai Zsigmond. A legutóbbi alkalomra az erdélyi településről is érkeztek táncosok és vendégek, így lehetőség volt a közös éneklésre is. Az est folyamán a moldvai csángó magyar népzenét a helyi Cimbora Népzenei Együttes játszotta, míg a lőrincrévei vonós népzenét Mészáros Tibor és barátai szolgáltatták. Természetesen a mulatságból a házigazda sem maradt ki, aki feleségével gyakran megfordult a táncparketten is. Karsai Zsigmond, akit január 22-én a Magyar Kultúra Lovagja címmel is kitüntettek, életcélját így határozta meg önéletrajzában: „Életem két fő meghatározója a képzőművészet és szűkebb hazám, Erdély-Lőrincréve népi kultúrájának ápolása.” Ezt mi sem mutatja jobban, hogy munkájával képes volt hagyományt teremteni Pécelen. Győre Balázs NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ 29 Ez nem szamár, ez kerámia! Három nemzedék művei a verőcei Gorka-villában „Kerek száz esztendő három ember életét foglalja magába. Mindhárman keramikusok. Három különös tehetség, három magányosan dolgozó ember, akik öntörvényűen, a saját útjaikon járnak” - írja dr. Szabó Lilla művészettörténész a dinasztiaalapító Gorka Gézáról, lányáról, Gorka Líviáról és unokájáról, Focht Gézáról. Műveikkel legnagyobb mennyiségben Verőcén, a múzeummá lett Gorkaházban találkozhatnak az érdeklődők. Kevesen látogatnak el mostanában a verőcei Gorka-házba. Az igazgató K. Németh Zsuzsanna szerint talán azért, mert nem raktak ki útmutató táblákat, pedig a faragott oszlopos erkélyével magasba emelkedő villa nincs messze a vasúttól. A lejtős telket, melyre kovácsoltvas kapun vezet az út, tavasszal tulipánnal ülteti be a gondnoknő. Később a kerítés mentén az aranyeső is kivirágzik, de az ötszáz négyszögöl legkülönlegesebb díszei Gorka Lívia szabadtéri kerámiái. Hangulatos hely a Gorka-villa, amelynek falain belül három nemzedék kerámiaművészetének tanúja lehet a látogató. A dinasztiaalapító „nagy öreg” Gorka Géza végakaratából, egy évvel halála után, 1972-ben lett múzeum a múlt században épült házból. Születésének századik évfordulója alkalmából, 1994-ben pedig berendezték a háromgenerációs kiállítást. Az alsó szinten a lány, Gorka Lívia és az unoka, Focht Géza művei láthatók, feljebb a tárlókban, a falakon Gorka Géza kerámiái sorakoznak. A legfelső szobát fiatal művészeknek tartják fenn, itt minden évben három-négy kortárs alkotó mutathatja be munkáit. A fiatal Gorka Géza az 1920-as évek legelején került Verőcére, miután Németországban járva elsajátította a különböző mázas technikákat. Egész élete az agyaggal kísérletezésről szólt, s hogy milyen volt a viszonya szakmájához, arról ékesen árulkodik a híres háromlábú, zöld szamarához fűződő anekdota. Egy kritikusa ugyanis számon kérte a mesteren az ábrázolt állat negyedik lábát és szürke színét, mire Gorka Géza azt felelte: „Ez nem szamár, ez kerámia.” 1963 után fogott hozzá a kísérletezéshez az üveggel, ennek emlékei a lámpák és a különleges üveg-kerámia faliképek, amelyek a házban ékeskednek. Gorka Géza lánya, a ma Szentendrén élő Gorka Lívia örökölte apja tehetségét, kísérletező kedvét és önállóságát. „Nem tudom, hogyan mertem egy 1954-es kiállításra mindenki korongolt edényeitől eltérő, kézzel gyúrt, amorf tartókat beadni, amiket ki is zsűriztek” - írja visszaemlékezéseiben. De Gorka Lívia vállalta a kizsűrizést, mert az apai intelem nyomán a maga útját akarta járni. „Munkámban a korongot már régen felváltotta a kézzel való felrakás vagy eltérítés, nyújtás. A korong törvénye helyett a kezem mérkőzött, birkózott vagy békélt meg az agyaggal. A munka erős volt, de sohasem erőszakos. Szorosan fogott - hisz ez a dolgok belső lényege - fizikai és szellemi munka. Életforma lett. Láz. Semmi más elfoglaltságom nem lehetett, csak a meleg, a hő kémiája.” A harmadik nemzedéknek talán még nehezebb a dolga, ha elődeihez képest újat akar mutatni. Focht Gézát tizenkét évesen nagyapja meghívta műhelyébe, hogy beavassa a kerámia alapjaiba. Az unokát azonban akkor sokkal jobban érdekelte a vízi túra, mint a kerámia, de Gorka Géza csalódottságát látva titokban megfogadta, hogy egyszer csak azért is keramikus lesz. Az út állomásai: kerámiagyár, Németország, ahol ottani mesterétől korongolni tanult, de a mázkészítés rejtelmeibe is beavatást nyert, majd jött a Herendi Porcelángyár, utána pedig a Bécsi Iparművészeti Főiskola, melynek laboratóriumában folytatta máz- és agyagkísérleteit. „Agyagjaim nagy részét és mázaimat magam csinálom, és egyedül dolgozom - írja munkájáról. - Tárgyaimat korongon készítem, és 1200- 1250 Celsius-fokon égetem. Mesterségemet nagyon szeretem, de a víztől, halaktól, erdőtől, vadaktól sem búcsúztam el.” A Gorka-villa műtárgykiállítása három különböző művészegyéniség képével fogad, és felidézi az atmoszférát, amelyben ezek az egyedi kerámiák születtek. R. V. Míves munkák A művésznek galéria kell Az Új Gresham Körnek két éve otthona a Pfister Galéria A Gresham kávéházban találkozott az 1930-as évek végétől Bernáth Aurél, Szőnyi István, Egry József, Ferenczy Béni és Berény Róbert. A nagybányai iskola hagyományait követő csoport szellemi örökségét 1997-ben vállalta az Új Gresham Kör. A Pfister Galériában (VI., Révay utca 14.) az alkotók csoportos tárlata február 10-ig látható. A Pfister Galériában, az Új Gresham Kör csoportos kiállításán városképeket, portrékat, szabadtéri csoportképeket, álombéli tájakat és lebegő angyalokat mutatnak be. A huszonkét alkotót az Új Gresham Kör elnevezés mellett a hagyományos festészeti értékek kötik össze. A társaságot 1997-ben alapította Gyémánt László a Budapesti Art Expón, itt csatlakozott a csoporthoz Eigel István, Benedek György, Galambos Tamás, Mácsai István, Kóka Ferenc, Nagy Gábor és Tóth Valéria. A híres elődök a Gresham kávéház asztaltársaságához tartoztak, a mester Bernáth Aurél volt, olyan társakkal, mint Szőnyi István, Ferenczy Béni és Egry József. A művészek mellett csatlakoztak a csoporthoz művészettörténészek, kritikusok és műgyűjtők. Az egykori és az új társaságot nemcsak szellemi értékek fűzik össze, hanem személyes kapcsolatok is: néhányan Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványai voltak. Megalakulása után az Új Gresham Kör számos kiállításon adott hírt munkájáról, első tárlatukat 1997-ben az egykori Fényes Adolf Teremben rendezték. Közben a kor folyamatosan bővült, a csoporthoz csatlakozott Adorján Attila, Buczkó Imre, Máger Ágnes, Töröcsik Eszter és Csernus Tibor. Lassan elterjedt a művészeti életben, hogy létezik egy társaság, az Új Gresham Kör - meséli a galéria tulajdonosa, Pfister István. - Aztán eltöprengtünk azon, hogy jó lenne egy állandó kiállítóhely, így 1999 decemberében megnyitottuk a Pfister Galériát. A művészek minden év elején megbeszélik az éves programot, a kiállítások időpontjait. A galériában elsősorban a tagok rendezhetnek tárlatot, de minden évben meghívnak külső művészeket. Volt már tárlata a Képzőművészeti Egyetem diákjainak, és rendeztek emlékkiállítást Szabó Vladimir képeiből is. — A galéria stílusához ragaszkodunk - mondja Pfister —, ezért olyan művészeket hívunk, akiknek stílusa figuratív, és minőségi munkát végeznek. Ugyanez érvényes az új tagokra is. A körből bárki hívhat művészt közénk, de felelősséget kell vállalnia érte. A jelölt akkor léphet a csoportba, ha mindenki elfogadja, így került az Új Gresham Körbe Adorján Atilla festőművész is, a galéria művészeti vezetője. A tárlaton a Jeruzsálemi utca című festménye látható, amely fotó alapján készült, így apró részletekig visszaadja az eredeti látványt. A kép, a kiállított anyag többségéhez hasonlóan, most készült. A tárlatokra mindenkitől friss műveket kérünk, a közönséget az újdonság érdekli - meséli Adorján Attila. - Bár sokan ismerik a galériát, és vannak visszatérő vevők is, minden sikerért meg kell küzdeni. Napjainkban Magyarországon legalább két év kell egy galéria elindításához. A nehézségek ellenére a galéria segít a művészeknek, ha valaki anyagilag megszorul, például a szállításokban a kiállításokra és a keretezésben. A csoport alkalmanként összejön, hogy megbeszélje ügyes-bajos dolgait, az egyik belvárosi sörözőben törzsasztaluk is van. Fontos, hogy egy művésznek legyen galériája - mondja Adorján - főleg most, amikor az állami galériák feladatát a kis bemutatótermek végzik, mivel ezekben rendezik a legtöbb kortárs kiállítást. Rumpler György Csernus Tibor: Saul I. Pestimrei hölgyek előnyben Fantáziát mozgatott meg az idei évszám a Pestszentimrei Közösségi Házban. Elöl kettes, hátul kettes legyen hát a „nők éve” ez az esztendő, ha már a kezdet és a vég is a személyi számmal másodvonalba sorolt szebbik nemre emlékeztet. Így esett, hogy a nőkre „profilírozták” az idei rendezvényeket. Hölgyek szerepelnek a műsorokban, ők tartanak előadásokat, hozzájuk igazítják az ismeretterjesztő programok, sport-, egészségvédő és egyéb tanfolyamok témáit. Korábban nem tartottak nőnapot és anyák napját, most ezeknek is megadják a módját. Természetesen a gyengébbik nem alkotásai kapnak helyet a két galériában. Mintegy tizenöt művésznő - festő-, szobrász-, ötvös-, fotó-, üvegtervező- és iparművész - mutatkozik be idén. Ám még ezek után is felesleges bárminemű feminista felbuzdulást gyanítani, a teremtés koronái sem maradnak ki. Lesz feladatuk: megörökíthetik versben, prózában, fotóban vagy másképpen a kedves lányokat, asszonyokat. Fáradozásuk gyümölcseit az előcsarnokbeli táblán csodálhatja meg a jelenkor, később pedig, kortörténeti könyvvé szerkesztve, az utókor is. Mit szólnak a helybéli férfiak? Eddig nem tiltakoztak. ■ T. H. A. Marad a Bem Rockpart 6. Többszöri lakossági bejelentés után az I. kerületi önkormányzat kulturális bizottsága a napokban úgy határozott: egyelőre nem rendezhetnek koncertet a legendás Bem rakpart 6.-ban. A szombatra meghirdetett Mini-bulit még megtartották. Giessler Éva kulturális ügyekért felelős alpolgármester elmondta: szó sincs bezárásról, azon dolgoznak, hogyan lehetne megoldani a művelődési ház hangszigetelését. Az egykori Andrássy Katinka-villában, 1967-ben megnyitott ifjúsági művelődési ház a magyar progresszív rock és blues zene talán legfontosabb bázisa volt évtizedeken keresztül. Itt tartotta első koncertjeit a Kex, a Syrius, az Interbrass és a Török Ádám vezette Mini. Utóbbi klubja - kisebb-nagyobb megszakításokkal - harminchárom éve működik, rendre telt házzal. Rajtuk kívül ma is rendszeresen játszik a Bem rockparton Tátrai Tibor, a Tunyogi Rock Band, illetve havonta egyszer a hely a Bluepop nevű alternatív rockfesztiválnak ad otthont. Nem is volt eddig semmi baj a koncertekkel, az elmúlt egy-másfél évben azonban egyre többször érkezett lakossági bejelentés a kerületi önkormányhoz a szombat esténként „elviselhetetlen zaj” miatt. Tavaly szeptemberben aztán a kulturális bizottság a koncertek idejére elrendelte a zajmérést. Azóta több alkalommal megismételték a tesztelést, és kiderült, hogy a környéken a zaj szint este tíz óra után valóban meghaladta az előírt értékeket. Ezután döntött a kulturális bizottság a bulik átmeneti felfüggesztéséről. - Ha valami egyszer megszakad, nehéz újjáéleszteni - kesereg Török Ádám. És most egy harminchárom éves hagyomány szakadna meg. Mint mondta, a döntés nem érte váratlanul, de nem érti: régebben négy-öt koncertet is rendeztek itt hetente, ma viszont alig húszat évente, miért éppen most jött ez a nagy lakossági felzúdulás. A február 9-re meghirdetett Bluepop fesztivált egyébként azóta áthelyezték a Fővárosi Művelődési Házhoz közeli Vekker klubba. - Hogy március 2-án lesz-e újra Miniklub, még nem tudni, de mi azon vagyunk, hogy legyen - tette hozzá Giessler Éva alpolgármester. A tökéletes hangszigetelés húsz-huszonötmillió forintba is kerülhetne, de ha sikerülne megoldani a szellőzést, és feltennék a hangfogó függönyöket (mint régen), akkor talán alkalmanként lehetnének koncertek. Szerinte a lakók túldimenzionálják az esetet, az egykori önkormányzati bérlakások 1996- os megvásárlásakor tudhatták, hogy alattuk egy művelődési ház működik. J. B. Sz.