Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)
1945-05-03 / 32. szám
2 SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1945 MÁJUS 3 Rákosi Mátyás beszéde Ezután a Magyar Kommunista Párt vezére, Rákosi Mátyás elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Óriási lelkesedés fogadta. „Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!“, harsogta percekig a hatalmas téren elhelyezett tömeg. — Szabadság! — kezdte beszédét Rákosi elvtárs és a tér minden szögletéből százezrek zúgták vissza: Szabadság! Elvtársak! Munkástestvérek! Huszonöt esztendő óta először ünnepel szabadon a magyar munkásosztály. Kettős ünnep ez számunkra. Nemcsak felszabadulásunkat ünnepeljük, hanem a történelem úgy hozza, hogy az első szabad május elsejével egybeesik a fasiszta fenevad végvonaglása is. Meg vannak számlálva a náci barbárok utolsó órái. Még néhány nap és Európa újra szabadon lélegzik. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a május elseje sok generáció emlékében úgy fog élni, mint a felszabadulás kettős ünnepe. A magyar dolgozóknak felszabadulásuk óta — túlzás nélkül el lehet mondani —• — És ha tekintetünket a messze távolból közvetlen szomszédaink felé irányítjuk, ott is ugyanezt látjuk. Ha négy-öt évvel ezelőtt hazánk még fasiszta gyűrűbe volt fogva, úgy ma délről, északról, keletről és nyugatról újjászületett, demokratikus államok a szomszédaink. Gondoljunk Tito marsall Jugoszláviájára (viharos éljenzés és taps), Groza Romániájára (Éljenzés és taps), az újjászületett Csehszlovákiára (Éljenzés és taps), ez az első ünnepnapja. Először emelik fel tekintetüket a mindennapi nehéz munkából és először néznek körül nyíltan, ünnepélyesen szerte a világban, hogy megállapítsák, hogy áll a magyar munkásosztály és vele a magyar nemzet. — Pillantásunk, amit a határokon kívülre vetünk, elsősorban Kelet felé, a nagy Szovjetunió felé fordul (Viharos taps), ahol a Vörös-téren ma százezrével vonulnak fel a hősi Vörös Hadsereg harcedzett katonái, ahol a Szovjetunió dolgos munkásnépe lelkesedve köszönti nagy és bölcs vezérét, Sztálin elvtársat (Hosszantartó, viharos éljenzés és taps), aki győzelemre vitte az egész világ szabadságharcát a fasiszta barbársággal szemben. — Ahová tekintünk ma, szerte a világban, ez a látvány tárul elénk. Ünneplő, lelkesedő munkástömegeik lepik el Róma, Páris, London és Washington utcáit. Mindenütt egységes a proletariátus akarata, a világ aproletárátusa egyesül a fasizmus elleni harcban, vagy Ausztriára, amely elsőnek esett a fasiszta támadás áldozatául és amely éppen május elsejének előestéjén nyerte vissza újra demokratikus szabadságát. (Éljenzés és taps.) — Elvtársak! Munkástestvérek! Ezek a szomszédnépek, amelyekhez való jóviszonyunktól függ igen jelentékeny részben nemzetünk jövője, 25 esztendőn keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy Magyarországban csak Horthy Magyarországát lássák. Ezek a nemzetek az új magyar demokráciától nem csak szavakat, hanem tetteket követelnek (Úgy van! Úgy van!) Olyan tetteket, amelyek elmossák a huszonötéves szégyenteljes magyar reakció tetteit és bizonyítják, hogy új szellem, új erő, új akarat lépett a régi helyébe.— Szavak, nyilatkozatok természetesen jelentős eredményt adhatnak. De a legnagyobb jelentősége, mint minden téren, itt is a tettnek van. — Mi, kommunisták, mindig aláhúztuk, hogy a jelen helyzetben az egyes munkás szorgalma, kitartása, ahogyan rombadőlt üzemét újra felépíti, ahogy segít eltakarítani a romokat, nemcsak önmagának használ, hanem hazájának is. így most május 1-én, a munka nagy ünnepén, a munkásosztály seregszemléjén felhívjuk a munkások figyelmét arra, hogy a jól végzett munka nemcsak a nemzeten belül bír országot építő jelentőséggel, hanem gyökerében megváltoztatja hazánk nemzetközi jelentőségét. (Úgy van! Úgy van!) — Arról, hogy milyen erős a magyar demokrácia, legjobban tetteink fognak tanúskodni és büszkén mondhatjuk, hogy a fiatal magyar demokrácia már mutatott fel ilyen tetteket. Aki megnézte, hogy milyen hősiességgel harcolt a magyar ipari munkásság a felszabadulás elsőpercétől kezdve," amikor gyakran még üzeme körül ott robbantak a gránátok, ott robbantak az aknák (Ügy van! Ügy van!), aki tudja, hogy mennyi önfeláldozás kellett ahhoz, hogy megindul- A tettek jelentősége L „A magyar munkásosztály megérett arra, hogy rész vegyen az állam vezetésében" A szavalatok és a munkásdalárdájc énekének elfavagzása után támadt várakozó csend közepette lépett az emelvényre a nagygyűlés első szónoka, Kossa István elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, aki a következőket mondotta: Ma nem dübörögnek a gépek a gyárakban, Az eke nem hasít új barázdát, nem serceg a toll a fehér papi,van, mert ma ünnepet ülnek a műhelyek, a föld és az irodák robotosai. Eset az ünnepet, a világ dolgozóinak ünnepét, nem állami törvények, nem kormányok parancsai teremtették meg, nem is az egyházak parancsára ünnepelnek ma. A május elseje a dolgozó nép akaratából jött létre. A tőke igájában nyögök kimondották, hogy ünnepet teremtenek önmaguknak és a határozat tette lett. S ma Londontól Moszkván át San Franciscóig, az Észaci-tengertől a Tiszföldig ünnep a május elseje. A munkásság seregszemléje e nap, melyen új erőinket sorakoztatjuk új követeléseink mögé. A májura elseje kilépett már a 8 órai munkaidőért vívott harc szűk keretei közül. Ma már nekünk, magyar munkásoknak ie van szavunk és van erőnk. Zászlónk alatt öntudatos százezrek sorakoznak a népi demokráciáért, a népi demokratikus Magyarországért, melyben a magyar szabad szakszervezetekben tömörült ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozóknak szavuk káll, hogy legyen. Nagy-Budapest dolgozóinak hősi áldozatvállalása Nagy-Budapest dolgozói érettségükről, önállóságukról tettek tanúbizonyságot, amikor golyózápor között, ágyudörgés közben, minden felsőbb parancs vagy utasítás nélkül megkezdték az üzemek rendbehozatalát és tanult szakemberek nélkül is megindították tusokat. Nagy-Budapest dolgozói tanúbizonyságot tettek magyar hazájukhoz való törhetetlen ragaszkodásukról, amikor megmentették a fasiszta rablástól és rombolástól az üzemek egy részét, amikor megfeszített munka után, megindították az üzemeket és amikor hónapokig fizetés és kellő ellátás nélkül dolgoztak, mert tudták, hogy csalt így, ekkora áldozattal lehet a lerombolt hazát újra felépíteni. A magyar dolgozók ezzel bebizonyították, hogy a magyar munkásosztály megérett arra, hogy részt vegyen az állam vezetésében és irányításában. Világos tehát, hogy a szakszervezetek még teljesebb bevonása nélkül nem lehet a magyar adp sorsát intézni. Beleszólást a vezetésbe és a termelés irányításába azért jogosan ragaszkodunk hozzá, hogy ne csak ellenőrizhessük az üzemeket, hanem a vezetésébe és a termelés irányításába is beleszólást nyerjünk, annál is inkább, mert a munka és az országépítés terheit csak mi viseljük és csak a mi munkánk nyomán fakad új élet ebben az országban. A mai ünnep megmutatta a magyar dolgozók erejét és kifejezi a magyar dolgozók elszánt akaratát, hogy felépítsük a fasiszták által kifosztott és romba döntött hazánkat. Ne várjon, senki csodákra. A magyar újjászületésnek a magyar dolgozók minden rétegének összefogásából kell létrejönnie, mely erejét a magyar földből meríti, mely az ország anyagi és szellemi erejét veszi elsősorban igénybe és számításba az ország újjáépítése érdekében. A májusi szocialista versenyek megmutatták, hogy vasakarattal csodákat lehet művelni. A májusi versenyek eredményei bizonyítják, hogy a magyar föld még mindig elég erőt és kincset rejt magában, melyből elszánt akarattal új hazát építhetünk magunknak Elismerésünk azoknak, akik a májusi versenyben való részvételükkel megmutatták a helyes utat, mely országunk boldogabb jövője felé vezet. Ehhez az építőmunkához hívunk ma minden becsületes, jószándékú, demokratikusan érző magyart. Tokodi üveggyár fölkéri az üvegkereskedőket, hogy áruért szíveskedjenek személyesen lovas, fogattal vagy gépkocsival eljönni. Tekintettel arra, hogy élelme a gyárnak kevés, úgy szíveskedjenek jönni, hogy az áru értékének körülbelül 76'/, 50 élelmiszernel fizessék. Árukészletünk, palackok, készletek és két hét múlva pedig ablaküveget gyártunk. Ezek után látnia kell mindenkinek, hogy a szervezett munkásságnak nemcsak a gépek, az eke, vagy íróasztal mellett van helye, hanem az ország ügyeinek intézésénél is és a magyar munkásosztály megérett A vesztett háború minden terhe a dolgozók vállaira nehezedett. Nem lehett az, hogy az újjáépítés terheit is csak a munkásosztály viselje. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a dolgozókat sújtó közterheket lényegesen csökkentsék és különös gondoskodás történjék a dolgozók életszínvonalának emelésére azáltal, hogy a ténylegesen dolgozóknak hatósági áron a megélhetéshez elegendő élelmiszert juttassanak. Határozott intézkedéseket követelünk, olyanokat, melyek megakadályozzák, hogy amíg a munkásság és értelmiségiek legjobbjai alkotó, a társadalomra hasznos munkájuk mellett nyomorognak, mások erkölcstelen módon elért nagy jövedelmekkel a mai helyzettel össze nem egyeztethető életmódot folytatnak. A magyar dolgozók nem tűrhetik tovább, hogy amíg a fizikai és értelmiségi dolgozók versenyre kellnek egymással az ország újjáépítéséért folyó munkában, tízezrek kivonják magukat a munka alól. Éppen ezért feltétlen be kell vezetni, a pénzzel meg nem váltható közmunkát azok részére, akik fővárosunk romjai között is semmittevéssel, vagy spekulá-A magyar ipari munkásság hozta a nagyobb áldozatot a demokratikus átalakulásért és annak megerősítéséért. Most a magyar falun van a sor, hogy a városok dolgozóit megsegítsék azáltal, hogy minden talpalatnyi földet megművelnek, hogy így a városok dolgozói fölül elhárítsák az éhínség veszedelmét. A magyar munkásosztály egységét nem lehet létrehozni az értelmiségi pályán foglalkoztatottakkal való szövetség nélkül. A magyar fizikai munkásságnak le kell vetkőznie azt az előítéletet, melylyel a reakció idején minden intelektuel iránt viseltetett. Meg kell teremtenünk az őszinte kapcsolatot a haladó szellemű intelligenciával. Azoknak a százezreknek, melyek ma itt a magyar szabad szakszervezetek zászlói alatt felvonulnak, kötelességévé tesszük, hogy lankadatlan erővel és elszántsággal küzdjenek a demokratikus jogok továbbfejlesztéséért és meg nem szűnő éberséggel őrködjenek a már megszerzett jogok megtartásáért, arra, hogy a politikai életben átvegye a nemzetárulóvá lett történelmi osztály helyét és számára a közélet minden fórumán intézményesen biztosítassék a megfelelő súlyú képviselet adóval, feketézéssel töltik idejüket. A magyar munkásosztály önálló cselekvőképessége számára kedvező időkben, mértéktartó magatartása bebizonyította államvezetői képességeit azért nem lenne helyes az, hogy a közhivatalok továbbra is egyes társadalmi rétegek kisajátított kiváltságai legyenek. A minősítési törvény teljes eltörlésével meg kell nyitni a közhivatalok kapuit a szervezett munkásság legjobbjai előtt, mert igazi, széles népi demokrácia nem lehetséges enélkül. Nagy-Budapest dolgozóinak májusi nagy seregszemléjéről a szabad szakszervezetekben tömörült ipari és értelmiségi dolgozóik szeretetteljes üdvözletét küldjük a magyar vidék, a magyar falu felé, elsősorban az új földtulajdonosok felé, akik a magyar ipari és mezőgazdasági munkásság összefogásának eredményeként jutottak hozzá évszázadok óta esedékes jussukhoz. A mai ünnep erősítse meg ezt az összefogást és legyen a mai ünnep ösztönzője annak a gondolatnak, hogy e két munkásréteg vállvetve iparkodjon egymást megsegíteni, kiknek képviselőit hosszú esztendők után először üdvözölhetjük sorainkban. A szabad szakszervezetekben tömörült ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozók szövetsége a magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt legteljesebb támogatásával hozta létre a magyar munkásosztály legyőzhetetlen harci egységét. Ennek a harci egységnek nevében hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a felszabadított Dunántúlon az odamenekült nyilasok ezrei bújnak meg abban a reményben, hogy ide nem ér el a fiatal magyar demokrácia sújtó ökle. Azonnali intézkedéseket kell tenni ezek elfogására, hogy mielőbb Népbíróságok előtt feleljenek a magyar nép ellen elkövetett bűneikért. Mindenkire ki a legkisebb kísérletet is tesz arra, hogy jogainkat csorbítsa, sújtson le a magyar szervezett munkásság vasökle. A történelem módot adott arra, hogy lemérjük erőinket. Minik ezt az erőt az ország felépítésére és hazánk szabadságának megvédésére kívánjuk felhasználni. Tudjuk azt, hogy ez nem lehet kizárólagosan csak a munkásosztály joga és kötelessége. Tudjuk, hogy e® csak úgy lehetséges, ha a társadalom minden rétege részt vesz ebben a munkában és ebből nem is akarunk kirekeszteni senkit. Mi megértjük tehát a nemzeti összefogás szükségességét és éppen ezért őszintén teljes erőnkből veszünk abban részt és ezért nem kívánunk magunknak kiváltságokat. Nagy-Budapest szervezett munkásainak százezrei tesznek ma hitet itt; eltökélt száradékunk, hogy a fasiszta rezsim alatt meglazult munkafegyelmet helyreállítjuk, üzemeink és a magyar föld termékenységét fokozzuk, mert tudjuk, hogy enélkül nincs újjáépítés. Mi pedig azt akarjuk, hogy ez a haza mielőbb felépüljön, hogy mielőbb elkövetkezzék az az idő, amikor minden magyar munkás számára a munka öröm és dicsőség lesz. Mindenki előtt ismeretes, hogy a reakciós, fasiszta rendszer feldúlta, kifosztotta, feloszlatta a munkásság különböző intézményeit, szervezeteit, melyeket a magyar dolgozók évtizedeken át filléreikből építettek fel. Jogot tehát a kívánságunk, hogy a feloszlatott fasiszta, nyilasszervezetek vagyonából kapjanak a szakszervezetek és a társadalombiztosító intézmények olyan támogatást, hogy az okozott károkat pótolni tudják és teljesíthessék vállalt kötelezettségeiket. Mi vagyunk a szabad, népi demokratikus Magyarország pillérei A magyar szabad szakszervezetek évtizedeken át küzdöttek a demokratikus átalakulásért és most, hogy a győzelmes Vörös Hadsereg segítségével ez bekövetkezett, valljuk, hogy mi vagyunk megingathatatlan pillérei a független, szabad, népi, demokratikus Magyarországnak! És ennek a demokratikus Magyarország munkásainak szabad május elsejétől küldjük a magyar szabad szakszervezetek nevében a világ dolgozóihoz kérésünket, hogy fogadjanak be bennünket a szabad népek szabad fiai sorába, hogy alkalmunk legyen jóvátenni azt a bűnt, melyet a fasiszta, nyilasrendszerek a magyar nép nevében elkövettek. Különös szeretettel üdvözöljük a szomszédos Csehszlovák, Román, Jugoszláv és a most felszabadult osztrák munkásságot annak a kihangsúlyozásával, hogy vigyázó szemmel őrködjünk azon, nehogy a magyar népet mégegyszer szembeállítsák a szomszéd országok népeivel. Pi helyről küldjük végül májusi üdvözletünket és köszönetünket a Szovjetúnió népeinek, kiknek mérhetetlen áldozatvállalása tette lehetővé, hogy a dicső Vörös Hadsereg visszaadja hazánk és Európa népeinek szabadságát és kivégezze a minden népek jogát sárbatipró fasiszta fenevadakat. Éljenek a magyar Szabad Szakszervezetek! Éljen a munkásosztály harci egysége! Éljen a magyar Nemzeti Függetlenségi Front! Éljen a szovjet—magyar barátság! Határozol! intézkedéseket a semmittevők ellen! Most a magyar falun van a sor! Sújtson le a szervezett munkásság vasökle!