Szabad Nép, 1949. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

Éljen a béke, a demokrácia, a szocializmus tűs vára, a nap Szovjetunió! TÖMEG­ES TECHNIKA — legyőzhetetl­en erő irta : Sólyom Jászló altábornagy Négy éve, hogy a szovjet tégy a kegyelemdöfést Verek megadták a német fasizmusnak. Azóta a fel­szabadított népek sorában a ma­gyar dolgozók is kemény kézzel markolják a szerszámot, a béke, haladás, a szocializmus építésének hatalmas fegyverét. A mi figyel­münket négy éven át a munka kö­tötte le, ezért nem sokat foglalkoz­tunk a háború problémáival. Ezze szemben a nyugati világ visszhang­zik a háborús lármától. Az Egyesült Államok vezető körei és csatlósaik a háborús pszichózis lázában égnek De minél többet beszélnek és írnak a háborúról és győzhetetlen csoda­fegyvereikről, annál jobban halálra ijesztik önmagukat. Kézlegyintéssel napirendre tér­hetnénk e fölött a jelenség fölött, ha nem járna vele titkos és nyílt szö­vetkezés, fegyverkezés, ha nem az a törekvés irányítaná, amely a né­pekkel el akarja hitetni, hogy a há­ború elkerülhetetlen. A háborús hisztéria előidézése a háború elő­készítésének eszköze. Ezért szük­séges, hogy mi is tisztázzuk né­hány, a háborúval kapcsolatos kér­désben állásfoglalásunkat. Az egyik leggyakrabban felvetett kér­dés a technika és a háború viszo­nyának kérdése. Sokat vitatkoztak már arról, milyen kapcsolat van az el­múlt és elkövetkezendő háborúk között. Az igazság nincsen azok oldalán, akik hirdetik: nincs új a nap alatt, az elkövetkezendő hábo­rút ugyanazok a változatlan törvé­nyek irányítják, amelyek az előző háború lefolyását megszabták. Azt a felfogást is el kell vetnünk, amely szerint az elmúlt háborúk tanulmányozása felesleges, mert két háború között a fejlődés ugrás­szerű, a múlton való rágódás pedig csupán arra jó, hogy elhományo­­sítsa a jövőbe vetett tekintetünket. A materialista történelemszemlé­let megóv ezektől a tévedésektől. A marxizmus tanítása szerint a háború nem önmagában való jelen­ség, hanem háborút vívó államok társadalmi rendjének függvénye. A háborúk formájának megváltozását a társadalom változása idézi elő. A hadtörténelem számtalan példája igazolja ezt az állítást. De ezt igazolja az elmúlt két emberöltő­nek, az imperializmus korának tör­ténelme is. I­zimperialista háborúkban is találunk szabályszerűen ismét­lődő és csak e társadalmak hábo­rúira jellemző jelenségeket. Az im­perialista hatalmak azonos mód­szerek latba vetésével igyekeztek ha­talmukat növelni, szabad népeket gyarmatosítani, a világ újrafelosz­tását kicsikarni. Németország egy emberöltő alatt két ízben próbálta villámháború segítségével magához ragadni a világhatalmat. A nyugati imperialisták egy emberöltő alatt két ízben kísérelték meg, hogy pusz­tán anyagi és technikai fölényükkel tiporják le ellenfeleiket. Az impe­rialista haditervek, amelyekben ezek az elgondolások testet öltöt­tek, a tőkés társadalmi rend jelle­géből következnek. Az imperialista államok poli­fokozódó népellenesség jellemzi, tömegek iránti gyűlölet, a tömegek­től való félelem, a tömegek elnyo­másából és kizsákmányolásából fakad és természetes következmé­nye a kapitalista társadalom belső ellentmondásainak. Ez a népelle­nesség nyomja rá bélyegét az imperialista háborúkra. Az impe­ria­lista hadvezetés súlyos dilemm előtt áll. A kapitalizmus a termelő eszközök kifejlesztésével a hadvi­selés erőténnyezőit is nagyvi­d­ék­ben kifejlesztette. A dolgozó nép mint termelőerő és mint harcoló tömeg nélkülözhetetlenné a leg­fontosabb háborús erotéri/e.­öv vált. A tömegek háborús kitartás áldozatvállalása a háborús sík feltétele lett. A népellenes uralm rendszerek léte, vagy nemléte tömegek kezébe került. A termelő és harcoló tömegeknek az államhoz és a háborúhoz való viszonya döntő tényezővé vált. E viszony javítása érd­ekében az imperialisták a háború „ideológia előkészítésére” törekednek. Ez az „ideológiai előkészítés” gátlás nál­küli megtévesztés, fél­evezetés, rá­galom, sovinizmus, felkeltés, faji izgatás, amely arra irányú hogy a dolgozó népet megtévessze háborúhoz és az „ellenséghez való tényleges viszonya tekinteté­ben. Demagógiával csak ideig-óráig erők relatív nagysága, akár vala­mely fél teljes felkészületlensége és védetlensége következtében. Már Clausewitz is­­ elismerte a kényszert, amely a gyengébb fe­let arra készteti, hogy erőkifejtésé­vel ellenfelét utolérje, de lehető­leg túl is szárnyalja, ez viszont a kölcsönhatás törvénye értelmében az erőbevetés általános fokozásá­hoz vezet. Az első­­ balsiker, a ha­zai terület veszélyeztetése, az ellen­ség váratlan ellenállása arra kény­szeríti a hadviselőt, hogy anyagi és személyi tartalékai bevetésével erőfeszítéseit a maximumig fokozza Midőn ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy az imperialista teo­retikusok Ludendorfftól von Seeck­­ten keresztül­ Doubet-ig és de Gaulle-ig a kicsiny, állig felszerelt hivatásos hadseregek mellett törnek lándzsát, midőn angolszász és fran­cia katonai írók az élő erők beve­tésével szemben az anyagháború fölényét hirdetik, világosan látnunk kell, hogy ezeket társadalmuk nép­ellenes volta megoldhatatlan di­lemma elé állította, amelyből így vélték megkeresni a kiutat. Németország egy emberöltőn belül két ízben indított villámhábo­rút, s ezt túl egyszerű volna a „furor teutonicus”-szal, vagy a né­met tábornokok ostobaságával ma­gyarázni. II. Vilmos és Hitler őrü­lete következetesen tükrözte az őket felszínre dobó társadalom min­den ellentmondását. Kétségtelen, hogy II. Vilmos és Hitler straté­giájának kialakulásához hozzájá­rult Németország viszonylagos anyaghiánya is, amelyet felkészült­ségi fölénnyel akartak ellensú­lyozni. A döntő azonban nem ez volt, hanem a német császárság a német fasizmus alapjaiban nép­ellenes természete, amelynek kö­vetkeztében joggal rettegtek saját néptömegeik túlságosan hosszú megterhelésétől. Az anyagban bővelkedő és vi­szonylagos védettséget élvező nyu­gati imperialista államoknál a ha­talom népellenes volta látszólag ellentétes értelemben hat a hadá­szatra. Miután ezek az államok nem kényszerültek villámháborúra, tö­rekvésük arra irányult, hogy az el­lenfelet a háború elhúzásával, blo­kád alkalmazásával, bombázással törjék meg, anélkül, hogy saját tömegeik teherbírását próbára ten­nék. Stratégiájuk az volt, hogy a blokáddal és technikai eszközök lkalmazásával megtört ellenséget azután rövid, nyomasztó anyagi fölénnyel vívott háborúban verjék le. A halogató jellegű, nyílt csaták­tól irtózó angolszász stratégia és a német villámháború között tehát csak látszólagos ellentét van. Azo­nos okok hozták ezeket létre és különböző viszonyok között, de egyazon területen keresik a meg­oldást: úgy megnyerni a háborút, hogy a tényleges harc minél rövi­debb ideig tartson és hogy abban minél kisebb tömegek vegyenek csak részt. A fasiszta „villámhá­ború­’ és az angolszász „anyag­háború" egy anya szülöttei. (Folytatjuk) lehet tömegeket megtéveszteni, népcsalás főleg akkor válik erőtlen­né, midőn a tömegek hosszú időn át súlyos áldozatot kell válalniok. Ilyenkor elkerülhetetlen az öntuda­tosodás s egyenes arányban van visszahatás a megcsalátással, termelő és harcoló tömeg, amely háború megnyerésének hatalmas eszköze volt, az imperialista há­ború legnagyobb akadályává vál­hat, sőt a kezébe adott fegyvert fennálló rend megdöntésére tudja felhasználni. A Nagy Októberi For­radalom győzelme ragyogó példát mutatott erre! Ezek az adottságok és tapasztala­tok váltották ki az imperialista államoknál azt a törekvést, hogy a háborúkat minél rövidebb idő alatt, lletve minél kisebb tömegek beve­tésével, minél kevesebb áldozattal vívják meg. Ez a törekvés, amely szervesen beilleszkedik a kapitalista társada­lom belső ellentmondásainak sorá­ba, szögesen ellentétben van a há­borúk természetével. Aki a háborúban győzni akar annak csapásait az ellenfél összes erőtényezőire, de legalábbis a leg­fontosabbakra kell mérnie. Voltak korok, amikor a hadsereg volt a harcban álló felek legfontosabb erő­tényezője. Ilyen korszakokban előfordult, hogy egyetlen csata­­ el­döntötte a háború sorsát. Napjaink­ban azonban, mint mondottuk, a háborús erőtényezők hatalmasan megnövekedtek, annál inkáb­ men­nél nagyobb, fejlettebb államról van szó. A térben és időben megosztva jelentkező hatalmas erőtényezők le­küzdéséhez hatalmas érő és anyagi erőre és időre van szükség, még­pedig annál többre, minél erősebb az ellenfél és minél aktívabban vé­dekezik. Villámszerű győzelemre te­hát csak ott van kilátás, ahol az uikáját mindenekelőtt vad és egyre1 erőviszonyok aránytalanok, akár az ­AZ [UNK] ÁUJA MI. HIX £ U­R­0­0 A­­ MAIKAMX&IV A yMIPBOLT • BEVA­ITJA. jMoszkini tele­fon jelentés :­­ AZ ERŐS, BOLDOG MOSZKVA májusa felé tekint a világ Április első felében úgy tetszett,­­ hogy a moszkvai tél nem akarja al­vadni helyét a tavasznak Itt-ott még­­ havazott és az éjszakai szolgálatot­­ teljesítő rendőrök filccsizmát húztak.­­ Az emberek esténkint türelmetlenül vizsgálták a „Vecsernája Moszkva" időjárás-jelentését — míg végül egy­­­ csapásra beköszöntött a tavasz s a május elsejei ünnepre való készülő­­­­dés már ragyogó napfényben folyha­tott. A város képén is mindinkább meg­­­látszik, hogy közeledik a nagy ün­nep. A káprázatosan szép Gorkij­ utca elején új lakóház készült el, való­ságos márványpalota. Az utca­­ felső részén is lázas munka folyik: hatalmas gödrökben teherautókon szál­­­­lított faóriásokat helyeznek be emelő­­daruval. 20—25 éves hársfasor „nő ki a földből" órák alatt. A séta során álljunk meg egy pillanatra a Puskin­­téren is. Itt park épül. „Vásárolj ajándékot május 1-re“ Az áruházak zsúfoltak. Utcákon, tereken lépten-nyomon találkozunk ezzel a felírással: Vásárolj ajándékot május 1-re. A gramofon-osztályon ezernyi lemez fogy el. A játékosztá­lyokon rendkívül mulatságos, ötletes játékokat (lépegető elefántot, egy percig magától tornázó figurát, kis bábszínházakat stb.) próbálgatnak a papák, mamák és gyerekek. A mo­torkerékpár osztálynál is alig lehet a pulthoz jutni, az illatszer-osztálynál pedig a legkapósabb a „Vörös Mosz­kva" nevű kitűnő parfüm. A „Baka­­leja" és a „Gasztronom", Moszkva két legnagyobb élelmiszeráruháza, amelynek ezernyi fiókja van a város minden részében, ezzel a két szóval hívja a közönséget: „Minden kap­ható!" Nagy a forgalom a képkereskedések­ben, a zászló- és virágüzletekben is. A moszkvaiak nagyon szeretik a virá­gokat. A lapok képes riportokban számolnak be arról, hogy a város kü­lönböző részein új virágüzletek nyíl­nak. Május elsejére 2000 vagón virág érkezik Moszkvába. Hatméteres Lenin-szobor A világhírű Tretjakov képtárban­­ szovjet festőművészek és szobrászok legújabb alkotásaiból májusi kiállítás nyílt. Tomszkij Sztálin-díjas szobrász nemrégen készült el monumentális Lenin-szobrával. A múzeumban a mű­­ kis modelljét láthatjuk. A 6 méter magas szobrot május elsején Voro­­­nyezs központjában állítják fel. A színházak új bemutatókkal lepik meg az ünnepre Moszkva közönségét. A mozikban két új film kerül műsorra.­­Az egyik „A dicsőség útja". Szasa Voronkova mozdony­vezetőnőről szól, laki­ a háború alatt kiváló teljesítmé­­­nyéért a Szocialista Munka Hőse lett. Már hetekkel előre elkapkodták a je­gyeket a „Sztálingrádi csata“ előadá­saihoz is. E film eredeti felvéte­lek és a csatában részt vett hős szovjet katonák elbeszélése nyomán készült. 500 vetőgép terven felül A moszkvai lapok hasábjain is már hetekkel ezelőtt meglátszott, hogy Moszkva dolgozó népe mindenekelőtt lelkes munkaversennyel készül az ün­nepre. Nincs egyetlen gyár sem, amelynek dolgozói ne vállaltak volna valami május elsejei kötelezettséget. A „Vörös tömb" gépgyár munkásai arra kötelezték magukat, hogy április 20-ig teljesítik a négyhónapos tervet. A bőrgyár 136 tonnával termelt töb­bet, mint az előző év­­ megfelelő hó­napjában. Egész Moszkva ünnepelte a napokban a Kagánovics golyós­­csapágy-gyár munkásait, akik április 30-ra teljesítik az 1950 végére előírt tervet és ezzel 600.000 rubelt takarí­tanak meg. A Kalinin-kerületben levő hatalmas mezőgazdasági gépgyár ezt jelentette: „Az ez évben megtakarított nyersanyagból május elsejére terven felül 500 vetőgépet adunk át a mosz­kvai kerület kolhozainak!" Rozsenkov gépmodell-készítő május elsejére meg­kezdi 1953-as tervének teljesítését. Tankok a Vörös-téren A moszkvai ünnepségek közép­pontja természetesen a Vörös-téri nagy seregszemle lesz, ennek során felvonulnak a Szovjet Hadsereg alaku­latai is. Moszkva gyakorlóterein és a város utcáin már gyakorolják a fel­vonulást a katonák. Kint jártunk a Moszkva—Volga csatorna kikötőjében, öt század tengerész-gyalogos gyakor­latozott zenére. Pattogott az induló s egyszer csak egy kis gyerek ugrott be két század közé. Peckesen kihúzta magát s ő is lépkedett a zenére. Édes­anyja összecsapta a kezét, a főhad­nagy azonban, aki a századot vezette, csak mosolyogva intett s még irányí­totta is a kisfiút, hogy merre fordul­jon. Lenyűgöző hatású volt egy tank­hadosztály gyakorlatozása, amelyet később a Vörös-téren láttunk. A Vö­rös-téren egyébként, valamint az oda­vezető útvonalakon, festékkel jelölik a felvonuló csapatok útját. A gépesí­tett alakulatok vonalát vörös, a gya­logságét zöld szín jelzi. A járdaszéle­ket fadobogókkal lekerekítették,­­ meg ne botoljék valaki. A téren körös­körül számtalan fényszórót szerelnek fel. A rádióleadók és filmesek szá­mára tornyokat építenek a Kreml-vel szemben lévő házak tetejére. Beesteledik, mire sétánk végetért. A Kreml tornyain felizzanak a vörös ru­bincsillagok. Azok a csillagok, ame­lyek felé bizalommal és boldog öntu­dattal tekint a világ minden dolgo­zója, minden béke­szerető ember. V. J. Május elsejei moszkvai plakát

Next