Szabad Nép, 1951. július (9. évfolyam, 152-177. szám)
1951-07-08 / 158. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYE SZABAD ! A MAI SZÁMBAN „Befejeztük a békearatást— jelentik Rákosi elvtársnak az ország minden részéből a dolgozó parasztok (2. old.) — Hajdú-Bihar megye pártszervezetei ismét ki akarják vívni az első helyet az aratási és begyűjtési versenyben (2. old.) — A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata a termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok jövedelemelosztásának új rendszeréről (3. old.) Megkergült hazudozók (3. old.) — A fogyasztók — és a termelők, eladók beszélgetése a Szabad Nép szerkesztőségében az áruk minőségéről (7. old.) — A kommunizmus építésének országából (8. old.) ____ . VASARNAP, 1951. JÚLIUS 8 MAGYAR DOLGOZOK PARTJANAK KOZPONTI IX. ÉVFOLYAM,58. SZÁM ARA 50 FILLÉR Előre, a versenyvállalások teljesítéséért! Hazánk rohamos ütemben halad előre az ötéves terv útján. Július elsején hozzákezdtünk 1951. harmadik negyedévi tervének megvalósításához. A feladatok jóval nagyobbak, mint bármikor azelőtt, a tempó gyorsul: ebben a negyedévben gyáriparunknak 7,4 százalékkal, építőiparunknak 8,8 százalékkal többet kell termelnie, mint amenynyit az előző negyedév terve írt elő. Pedig jól tudjuk: az a terv is már nagy erőfeszítéseket igényel. Még világosabban látjuk a feladatok növekedését, ha a múlt évvel teszünk összehasonlítást: ebben a negyedévben gyáriparunknak 30,3 százalékkal kell többet gyártania, mint akkor. A harmadik negyedévi terv nagy követelményei még élesebben vetik fel tervgazdaságunk egyik legfontosabb problémáját: hogyan tudjuk biztosítani iparunk zavartalan anyagellátását. Valamikor azvolt Magyarországon a tőkések gondja, hogyan adjanak túl a raktárakban heverő nyersanyagon, hiszen a cammogva fejlődő, vagy éppen egyhelyben topogó, elmaradt ipar nem tudta mind feldolgozni. Nekünk más a gondunk. Mi a növekedés nehézségeivel küzdünk, hogyan tud anyagellátásunk lépést tartani a rohamosan fejlődő ipar egyre nagyobb szükségleteivel. Éppen ezért nagy felelősség hárul a vas- és az acél, a szén- és a villamosenergia, az olaj és az aluminium, a cement és a tégla termelőire! Ha elmaradnak, fékezik a terv végrehajtását minden területeit. Ha előretörnek, előrelendítik egész iparunkat, egész népgazdaságunkat. De ugyanakkor nagy felelősség hárul azokra is, akik ezeket az anyagokat felhasználják! Az építőmunkás azzal járulhat hozzá a kohászoknak a népgazdaság vasós fémellátásáért vívott harcához, hogy jó gazda módjára takarékoskodik a vasanyaggal. Az öntő azzal segíti a kohászati üzemek dolgozóinak küzdelmét, hogy gondosabb munkával száll szembe a pocsékolás egyik legveszedelmesebb formájával, a selejttel. A vasutas, a kazánfűtő azzal veszi ki a részét a széncsatából, hogy harcol mindezt lapát megtakarítható szénért. Az alapanyagtermelés emelése és az anyagtakarékossági mozgalom továbbfejlesztése bizonyos értelemben azonos jellegű feladat: a fokozott takarékoskodás ugyanúgy több anyagot jelent a népgazdaság számára, mint a termelés növelése. Harmadik negyedévi tervünk teljesítésének alapvető fontosságú feltétele, hogy megoldjuk ezt a nagy feladatot: behozzuk a számos szénbányában, több kohászati üzemben és építőanyaggyárban mutatkozó elmaradást, elérjük az alapanyagtermelésnek a terv által előírt színvonalát és fellendítsük népgazdaságunk minden területén az anyagtakarékossági mozgalmat. Semmi kétség, komoly erőfeszítéseket követelő nagy feladatok ezek. De megoldjuk őket — egyebek között azért is, mert olyan hatalmas mozgósító erő áll tervgazdaságunk szolgálatában, mint a szocialista verseny. Azelmúlt hetekben üzemek százai és százai határozták el: szocialista versenykötelezettséget vállalnak az alkotmány ünnepe tiszteletére, harcba indulnak a nagy kitüntetésért, a minisztertanács zászlajáért. Néhány hét telt, csak el a diósgyőriek felhívása óta . ■— de kezdeményezésük már az üzemek túlnyomó többségét, százezres tömegeket átfogó széles mozgalommá nőtt. . A szocialista, verseny lendületét még csak ,fokozta: az az elemi erejű felháborodás,' 'amellyelnépünk a Grósz-banda összeesküvésének hírét tudomásul vette. Az alkotmány ünnepére készülünk, arra a napra, amelyen a tengernyi vér és szenvedés árán kivívott szent szabadságunkat, a dolgozó nép hatalmát, a munkások és parasztok jogait ünnepeljük. Ezt a szabadságot, ezt a hatalmat, ezeket a jogokat akarták elrabolni a háborús gyújtogatók gyilkos ügynökei. Nos, a magyar nép, a magyar munkásosztály ököllel —és a munka nagyszerű tetteivel, még lelkesebb augusztus 20-i versennyel válaszol! ...A tárgyaláson — írta Csillik Sándor, hetvenéves élmunkás-lakatos — sokszor szóba került az ellenforradalom első miniszterelnöke, Friedrich, aki sortüzet dördített közénk, mert nagyobb darab kenyeret követeltünk. Kicsi híján én is áldozata lettem a műhelyben rendezett vérfürdőnek.” A válasz: Csillik Sándor és brigádja az eredetileg vállalt november 10 helyett november 5-re teljesíti évi tervét. „Azt akarták — írja Prehanyik Jánosné magkészítőnő —, hogy egyhónapi keserves munkámért újra 40 pengőt fizethessenek, mint valaha”. A válasz: az eredetileg vállalt 10 mag helyett 15 magot készít naponta. Most, amikor orvul támadó kezek el akarták rabolni tőlünk , most mégjobban érezzük, milyen drága nekünk a béke, a mi szabad életünk. A minden eddiginél szenvedélyesebb gyűlölet az ellenséggel szemben és a még izzóbb szeretet a haza, a szabadság, a népünk nyugalma felett őrködő Párt iránt — a termelőmunka hatalmas erőforrásává vált. Csak nyitott szemmel kell járnunk, hogy észrevegyük: mindenfelé a munka új hősei bukkannak fel. Olyan hősök, mint Maróti kommunista ifjúmunkás és társai a lovászi olajmezőkön, akik az áradattal szembeszegülve, a víz alá bukták, hogy megnyissák a kutakat, megindítsák a termelést. Munkásosztályunk tele van alkotókedvvel, új példás kezdeményezések tűnnek fel. A fonók körében mozgalom indult az álló orsók számának csökkentéséért. „Minden orsó peregjen!” — ez a jelszavuk. A salgótarjáni magasépítők elhatározták, hogy ezután minden hétfőn békenapot tartanak, így veszik fel a harcot a hétfői igazolatlan mulasztások ellen. „Aki igazán szereti a békét, az hétfőn is fegyelmezetten dolgozik, sőt, kétszeres lendülettel végzi munkáját” — jelentették ki az öntudatos munkások. És ettől kezdve rohamosan csökkent a hétfői hiányzók száma. Nem azért beszélünk ilyen részletesen a szocialista munka ezernyi biztató, előremutató jelenségéről, mintha szemet akarnánk húnyni a hibák felett. Azért hívjuk fel a figyelmet ezekre, mert akadnak, akik — a nehézségek, a hibák ellen vívott mindennapos harc közepette — kissé elfeledkeznek erről, szem elől tévesztik népünk öntudatának nagyszerű fejlődését. Azért hívjuk fel a figyelmet erre, mert üzemi dolgozóink lelkesedése és odaadása jelenti azt a hatalmas lendítőerőt, amelyre bizton számíthatunk az ipar nagy feladatainak teljesítése során. Számíthatunk erre a lelkesedésre — de, ne higgyük, hogy egymagában mindent megold. Sok funkcionáriusunk azt képzeli: a versenyvalamiféle varázsigen, amitelég kimondani és a problémák „maguktól megoldódnak”. Elég egy sokat ígérő üzemi vállalást aláírni , s ez „önmagában is”, olyan lendületet ad, hogy megszűnnek a nehézségek. Pedig, ígérni , nem nehéz. Az Edelényi Szénbányák május tiszteletére tett felajánlásában többek közöttazszerepelt, hogy áprilisi tervüket, 10százalékkal túlteljesítik. De ■ adott szavukat nem tartották meg: mindössze 71 százalékra valósították meg a tervet. Elmaradtak, mert hibák voltak a műszaki vezetésben, mert nem küzdöttek eléggé a munkafegyelem megszilárdításáért, nem szervezték elég lendülettel a tömegek versenyét. A vállalás csak a kezdet. Mi kell ahhoz, hogy valósággá legyen? Mindenekelőtt az, hogy mindenegyes dolgozó sajátjának érezze, szívügyének tekintse, hogy valamennyien fegyelmezetten, felelősségteljesen és lelkesen vállalják a munka rájuk eső részét. A legszebb felajánlás is menthetetlenül papiroson marad, hogy ha a versenyt bürokratikusan szervezik. A könynyűipar egyik neves sztahanovistájának versenykihívása egyik szaktársához nem a gépe mellett, nem a műhelyben született, hanem a minisztérium valamelyik íróasztala mellett. Várhatjuk-e azt, hogy szívvel-lélekkel sajátjának érzi majd? Az Elzett-gyár számos munkása, néhány nappal az augusztus 20 tiszteletére tett, üzemi vállalás „elfogadása” után nem ismerte pontosan, mit is vállalt, az iszem, kivel állnak párosversenyben, milyen feladatok hárulnak személy szerint areá,.Várhatjuk-e azt.Hogy, az ilyen „vállalás”koholyan,ösztönözzön a munka megjavítására? Sok, üzemben még nem alakult ki az az izzó szocialista vetélkedési szellem, amely annyira jellemezte a pártkongresszus tiszteletére kibontakozott mozgalmat. Ezekben az üzemekben még nem áll eléggé a figyelem középpontjában az, hol tartanak a vállalás teljesítésében, elhagyták-e versenytársukat. Vagy elmaradtak, esélyesek-e a minisztertanács zászlajára. Magát a kitüntetést, amely egész népünk megbecsülését fejezi majd ki, iparunk legjobb üzemeinek, a zászlót sem népszerűsítettük még eléggé. Ezeket a hibákat akkor küszöbölhetjük ki, ha az eddig elmaradó pártszervezetek, szakszervezetek is felismerik: a verseny sikere elsősorban politikai kérdés. Minél hatásosabb lesz a verseny érdekében végzett politikai munka, annál magasabbra csap a versenylelkesedés tüze, annál nagyobb ösztönző erőt jelent majd a verseny a terv feladatainak megoldásában. A termelés parancsnokaira, s a párt- és szakszervezeti funkcionáriusokra hárul elsősorban a felelősség a versenyvállalások sorsáért. Különösen pártszervezeteink figyelmét hívjuk fel erre, amelyek eddig nem egy üzemben „magára hagyták”, elhanyagolták a versenyt: ne engedjék, hogy más, ugyancsak elsőrendűen fontos időszerű feladatok háttérbe szorítsák a termelés, a verseny pártirányításának állandó munkáját! A siker most elsősorban és mindenekelőtt az ,,aprómunkán” múlik. A népnevelő munkáján, aki világos okfejtéssel megmagyarázza, a termelés javításának jelentőségét, a szakszervezeti bizalmi munkáján, aki újra és újra ellenőrzi a versenyszerződés végrehajtását, a mérnök és a művezető munkáján, aki felkarolja a versenyző munkás kezdeményezéseit, jó munkaszervezéssel segíti folyamatos termelését. A vállalás sikere azon múlik, milyen alaposan beszélik meg a jövő heti termelési értekezleteken a harmadik negyedévi terv és a verseny feladatait, milyen tevékenyen vesznek részt ezekben a fontos vitákban a kommunisták, a pártszervezet aktivistái. A vállalás sikere most már elsősorban azon múlik, hogy milyen állhatatosan ellenőrizzük a megvalósítást. Ha ezeknek a követelményeknek eleget teszünk, akkor a győzelemre visszük harmadik negyedévi tervünket — és’’'ezzel, újra nagyot lépünk előre hazánk erősítésének, a szocializmusfelépítésének, a béke védelmének útján. •MA FOKOZZUK AZ ARATÁSI, MÁSODVETÉSI, BEGYŰJTÉSI VERSENYMOZGALOM ÜTEMÉT Dolgozó parasztságunk aratási versenye egyre szélesebben bontakozik ki. A mihályi „Táncsics” termelőszövetkezet, amely a békearatási mozgalmat elindította, az őszi árpa learatása és cséplése után learatta a rozsot is, megkezdte a búza vágását. Ősziárpájuk 14 és fél mázsát adott holdanként, búzából még többet, 16 mázsát várnak. Termelőszövetkezeteink országszerte az aratási verseny élén haladnak. A villányi járásban fekvő lippói „Béke őre” termelőszövetkezet az aratás befejezése után azonnal a szomszéd községek dolgozó parasztságának segítségére sietett. Lippón, Kisjakabfalván, Pécsdevecseren, Lapancsán és Pócsán nincs már learatatlan gabona. A sároki „Micsurin” tsz felújította a bezedeki „Szabadság” tsz-el kötött hosszúlejáratú versenyszerződését s most vezet az aratásban. A sároki csoporttagok között is példát mutatnak a nők: a 60 éves Boskovics Pálné délszláv dolgozó parasztasszony az aratás során máris 25 munkaegységet szerzett. Szolnok megyében máris minden gabonáját learatta a fegyverneki ,,Kossuth", a nagyivámi „ Vörös csillag", a tiszapüspöki „Petőfi” és „Kossuth" tszcs. A megye szövetkezetei csütörtökön 51 százalékban végeztek a gabonafélék aratásával. Több helyen a csoportok jó munkája hatására az egyénileg gazdálkodó parasztok is jelentősen meggyorsították a munkát. A jászberényi járásban például tszcs-k és egyénileg gazdálkodók egyaránt 80 százaléknál tartanak a gabonafélék aratásában, a zab kivételével. Élénkül az egyénileg dolgozó parasztok versenye is Napról napra élénkebb lesz az egyénileg gazdálkodók aratási versenye is. A tolna megyei Alsónánán Hegedűs János 20 holdas középparaszt, Juhász Imre 15 holdas középparaszt tanácstagot hívta versenyre. Aratás,cséplés, másodvetés s begyűjtés egyaránt szerepel a két középparaszt versenypontjai között. A takarmánybeadásban még Hegedűs János vezetett, de 5-én Juhász Imre befejezte az aratást, azonnal felszántotta a tarlót, elvetette a másodnövényeit s az árpa cséplése után a géptől teljesítette beadási kötelezettségét, így jelenleg ő vezet a versenyben. A csoport most az asszonyok és a fiatalok bekapcsolásával fokozza az aratás ütemét, ugyanakkor az ősziárpa tarlóját máris felhontották s javában folyik a másodvetés: eddig 13 holdat vetettek be kölessel, csalamádéval és silókukoricával. Elhatározták, nemcsak az aratásban, de a beadásban is az elsők közé kerülnek s a tervezett 4 helyett 11 vagon gabonát adnak be. A másodvetés iránt országszerte hatalmasan megnőtt az érdeklődés. Dombrádon a dűlők dolgozó parasztsága párosversenyt hirdetett a másodvetés gyors elvégzésére. Szabolcs megye járásai közül a kisvárdai vezet a másodvetésben. Ebben a járásban már tavaly is kitűnően sikerültek a m másodvetések, most a többi járást is ők látják el vetőmaggal. Szolnok megyében Öcsödön péntek reggelig 75 holdon vetettek másodvetési növényt a dolgozó parasztok. Kerekes Bálint középparaszt két hold kölese máris gyönyörűen fejlődik, Rácz Sándor 9 holdas dolgozó paraszt, a mezőgazdasági állandó bizottság tagja, háromnegyed holdon vetett kölest. Tiszasason Kovács Lajos fél hold kölest és fél hold kukoricacsalamádét vetett a búzatartóba, mert tapasztalata szerint tehene a csalamádétól másfélkét literrel több tejet ad naponta. Falvaink határában mind gyakrabban tűnnek fel a községek versenyét értékelő bizottságok. Élénk verseny folyik Balatonszemes és Balatonöszöd, Balatonszárszó és Balatonendréd között. A négy község fej-fej mellett halad s előreláthatólag ma már befejezi az aratást Tolna megyében Várdomb község végzett elsőnek az aratással, már folyik a hordás. Másodiknak Belecska község jelentette az aratás befejezését: a jó eredményt az egyénileg dolgozó parasztok összefogásának, kölcsönös segítségének köszönhetik. De nem, mindenütt folyik megfelelő igyekezettel, a nagy feladathoz mért lelkiismeretességgel új kenyerünk betakarításának munkája. A folyási „Vörös csillag" tszcs mindössze három aratópárral kezdte meg a munkát s ,85 hold gabonájukat az a veszély fenyegeti, hogy túlélik s peregni kezd. A tszcs tagjai nem gondolnak arra, hogy már 5 százalékos szemveszteség esetén is több mint negyven mázsa búzát adnak az ürgéknek. Rosszul szervezik a munkát és baj van a munkafegyelemmel is a záhonyi „Új föld”-tszcs-ben, ahol a Tóbiásbrigád egyes tagjai délután 2-kor álltak munkába, ami meg is látszott az eredményeken, mert a brigád öt kaszával két és fél nap alatt mindössze öt hold gabonát vágott le. A „Kossuth”-tszcs 60 hold búzája és 80 hold rozsa már vasárnap megérett az aratásra. A csoport tagjai azonban nem akartak vasárnap dolgozni, hétfőn viszont a kulákság által terjesztett ostoba babonából — hogy „a hétfői aratás nem hoz szerencsét” — nem kezdtek ilyen nagy munkába. Kedden kezdték a munkát, szerdán megjött az eső, újra meg kellett állniuk. A csoport most, amikor veszteséget''szenvedett a késedelem miatt, tanult a maga kárán. Szigorú eljárás az aratással késlekedő, feketén cséplő kulákok ellen De a kulákság nemcsak babonás híresztelésekkel próbálja visszatartani a parasztságot a gyors aratási munkától.A maga földjein elhanyagolja a munkát és sokszáz mázsa terménytől fosztja meg az országot. A dolgozó nép bírósága kemény kézzel bánik el a szabotálókkal. Szabó Sándor 134 holdas szavas kulák 35 hold búzáját viaszérésben nem kezdte el aratni. A kulák késedelmeskedésével mintegy 50 mázsa szem veszteséget okozott. Elgazosodott kukoricája 150 mázsával, napraforgója 32 mázsával, cukorrépája 135 mázsával ad kevesebbet a várt terméseredménynél. A kulákot a pécsi járásbíróság nyolcévi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Sarodi Ottó szárföldi kulák öt hold rozsvetésében 20 százalék szemveszteséget okozott a kártevő szándékkal későn kezdett aratás. Négy évre ítélték. Goda Mátyás, sarlódó kulák az árpát. Német Péter, fertőszentmiklósi kulák a rozsot hagyta peregni. Két-, illetve két és félévi börtönbüntetést kaptak. Eljárás indul Tóth Antal gyomor és kulák, egykori nyilas „parasztszéktartó” ellen, aki több mázsa gabonát feketén csépelt el. Kétévi börtönre ítélték Fotics Mihály bonnyai kulákot, egy évre ugyanebben a községben Tobak László kulákot, akik állataikkal etették fel a csépeletlen árpát. A gép alól a begyűjtő helyre! Dolgozó parasztságunk éberen figyel a kártevő kulákra s a gabona gyors beadásával mutatja meg, hogy nem hallgat az ellenség szavára, hűséggel teljesíti szabad hazánk iránti kötelezettségeit. Endrődön Marján Benedek hétholdas dolgozó paraszt még a cséplés napján közvetlenül a Alippói „Béke őre"-tsz segítségével az egyénileg dolgozó parasztok is befejezték az aratást