Szabad Nép, 1951. július (9. évfolyam, 152-177. szám)

1951-07-08 / 158. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYE SZABAD ! A MAI SZÁMBAN „Befejeztük a békearatást— jelentik Rákosi elvtársnak az or­szág minden részéből a dolgozó parasztok (2. old.) — Hajdú-Bihar megye pártszervezetei ismét ki akarják vívni az első helyet az aratási és begyűjtési versenyben (2. old.) — A Magyar Népköz­­társaság minisztertanácsának határozata a termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok jövedelemelosztá­sának új rendszeréről (3. old.) Megkergü­lt hazudozók (3. old.) — A fogyasztók — és a termelők, eladók beszélgetése a Szabad Nép szerkesztőségében az áruk minőségéről (7. old.) — A kom­munizmus építésének országából (8. old.) ____ . VASARNAP, 1951. JÚLIUS 8 MAGYAR DO­LG­O­Z­O­K PA­RT­J­AN­AK KO­ZPONTI IX. ÉVFOLYAM,­­58. SZÁM ARA 50 FILLÉR Előre, a versenyvállalások teljesítéséért! Hazánk rohamos ütemben halad előre az ötéves terv útján. Július elsején hozzákezdtünk 1951. harma­dik negyedévi tervének megvalósí­tásához. A feladatok jóval nagyob­bak, mint bármikor azelőtt, a tem­pó gyorsul: ebben a negyedévben gyáriparunknak 7,4 százalékkal, építőiparunknak 8,8 százalékkal többet kell termelnie, mint ameny­­nyit az előző negyedév terve írt elő. Pedig jól tudjuk: az a terv is már nagy erőfeszítéseket igényel. Még világosabban látjuk a felada­tok növekedését, ha a múlt évvel teszünk összehasonlítást: ebben a negyedévben gyáriparunknak 30,3 százalékkal kell­ többet gyártania, mint akkor. A harmadik negyedévi terv nagy követelményei még élesebben vetik fel tervgazdaságunk egyik legfon­tosabb problémáját: hogyan tud­juk biztosítani iparunk zavartalan anyagellátását. Valamikor az­­volt Magyarországon a tőkések gondja, hogyan adjanak túl a raktárakban heverő nyersanyagon, hiszen a cam­mogva fejlődő, vagy éppen egyhely­ben topogó, elmaradt ipar nem tud­ta mind feldolgozni. Nekünk más a gondunk. Mi a növekedés nehéz­ségeivel küzdünk, hogyan tud anyagellátásunk lépést tartani a rohamosan fejlődő ipar egyre na­gyobb szükségleteivel. Éppen ezért nagy felelősség há­rul a vas- és az acél, a szén- és a vil­lamosenergia, az olaj és az alumi­nium, a cement és a tégla terme­lőire! Ha elmaradnak, fékezik a terv végrehajtását minden terüle­teit. Ha előretörnek, előrelendítik egész iparunkat, egész népgazdasá­gunkat. De ugyanakkor nagy fele­lősség hárul azokra is, akik eze­ket az anyagokat felhasználják! Az építőmunkás azzal járulhat hozzá a kohászoknak a népgazdaság vas­ós fémellátásáért vívott harcához, hogy jó gazda módjára takarékos­kodik a vasanyaggal. Az öntő az­zal segíti a kohászati üzemek dol­gozóinak küzdelmét, hogy gondo­sabb munkával száll szembe a po­csékolás egyik legveszedelmesebb formájával, a selejttel. A vasutas, a kazánfűtő azzal veszi ki a részét­ a széncsatából, hogy harcol min­dezt lapát megtakarítható szénért. Az alapanyagtermelés emelése és az anyagtakarékossági mozgalom továbbfejlesztése bizonyos értelem­ben azonos jellegű feladat: a foko­zott takarékoskodás ugyanúgy több anyagot jelent a népgazdaság szá­mára, mint a termelés növelése. Harmadik negyedévi tervünk telje­sítésének alapvető fontosságú fel­tétele, hogy megoldjuk ezt a nagy feladatot: behozzuk a számos szén­bányában, több kohászati üzemben és építőanyaggyárban mutatkozó el­maradást, elérjük az alapanyagter­melésnek a terv által előírt szín­vonalát és fellendítsük népgazda­ságunk minden területén az anyag­takarékossági mozgalmat. Semmi kétség, komoly erőfeszí­téseket követelő nagy feladatok ezek. De megoldjuk őket — egye­bek között azért is, mert olyan ha­talmas mozgósító erő áll tervgazda­ságunk szolgálatában, mint a szo­cialista verseny. Az­­elmúlt hetekben üzemek szá­zai és százai határozták el: szocia­lista versenykötelezettséget vállal­nak az alkotmány ünnepe tisztele­tére, harcba indulnak a nagy kitün­tetésért, a minisztertanács zászla­jáért. Néhány hét telt, csak el a diósgyőriek felhívása óta . ■— de kezdeményezésük már az üzemek túlnyomó többségét, százezres tö­megeket átfogó széles mozgalommá nőtt. . A szocialista, verseny lendületét még csak ,fokozta: az az­ elemi erejű felhá­borodás,' 'amellyel­­népünk a Grósz-banda összeesküvésének hírét t­udo­m­ásul vette. Az alkotmány ün­nepére készülünk, arra a napra, amelyen a tengernyi vér és szenve­dés árán kivívott szent szabadsá­gunkat, a dolgozó nép hatalmát, a munkások és parasztok jogait ün­nepeljük. Ezt a szabadságot, ezt a hatalmat, ezeket a jogokat akarták elrabolni­ a háborús gyújtogatók gyilkos ügynökei. Nos, a magyar nép, a magyar munkásosztály ököl­lel —és a munka nagyszerű tettei­vel, még lelkesebb augusztus 20-i versennyel válaszol! ...A tárgyalá­son — írta Csillik Sándor, hetven­éves élmunkás-lakatos — sokszor szóba került az ellenforradalom­ első miniszterelnöke, Friedrich, aki sor­­tüzet dördített közénk, mert na­gyobb darab kenyeret követeltünk. Kicsi híján én is áldozata lettem a műhelyben rendezett vérfürdő­nek.” A válasz: Csillik Sándor és brigádja az eredetileg vállalt no­vember 10 helyett november 5-re teljesíti évi tervét. „Azt akarták — írja Prehanyik Jánosné magkészí­tőnő —, hogy egyhónapi keserves munkámért újra 40 pengőt fizethes­senek, mint valaha”. A válasz: az eredetileg vállalt 10 mag helyett 15 magot készít naponta. Most, amikor orvul támadó kezek el akar­ták rabolni tőlünk , most még­­jobban érezzük, milyen drága ne­künk a béke, a mi szabad életünk. A minden eddiginél szenvedélyesebb gyűlölet az ellenséggel szemben és a még izzóbb szeretet a haza, a szabadság, a népünk nyugalma fe­lett őrködő Párt iránt — a termelő­­munka hatalmas erőforrásává vált. Csak nyitott szemmel kell jár­nunk, hogy észrevegyük: minden­felé a munka új hősei bukkannak fel. Olyan hősök, mint Maróti kom­munista ifjúmunkás és társai a lo­vászi olajmezőkön, akik az áradat­tal szembeszegülve, a víz alá buk­ták, hogy megnyissák a kutakat, megindítsák a termelést. Munkás­­osztályunk tele van alkotókedvvel, új példás kezdeményezések tűnnek fel. A fonók körében mozgalom in­dult az álló orsók számának csök­kentéséért. „Minden orsó pereg­jen!” — ez a jelszavuk. A salgó­tarjáni magasépítők elhatározták, hogy ezután minden hétfőn béke­napot tartanak, így veszik fel a harcot a hétfői igazolatlan mulasz­tások ellen. „Aki igazán szereti a békét, az hétfőn is fegyelmezetten dolgozik, sőt, kétszeres lendülettel végzi munkáját” — jelentették ki az öntudatos munkások. És ettől kezdve rohamosan csökkent a hét­fői hiányzók száma. Nem azért beszélünk ilyen rész­letesen a szocialista munka ezer­nyi biztató, előremutató jelenségé­ről, mintha szemet akarnánk húnyni a hibák felett. Azért hívjuk fel a figyelmet ezekre, mert akadnak, akik — a nehézségek, a hibák ellen vívott mindennapos harc közepette — kissé elfeledkeznek erről, szem elől tévesztik népünk öntuda­tának nagyszerű fejlődését. Azért hívjuk fel a figyelmet erre, mert üzemi dolgozóink lelkesedése és odaadása jelenti azt a hatalmas lendítőerőt, amelyre bizton számít­hatunk az ipar nagy feladatainak teljesítése során. Számíthatunk erre a lelkesedésre — de, ne higgyük, hogy egymagá­ban mindent megold. Sok funkcio­náriusunk azt képzeli: a verseny­­­­valamiféle varázsigen, amit­­elég ki­mondani és a problémák „maguktól megoldódnak”. Elég egy sokat ígérő üzemi vállalást aláírni , s ez „önmagában is”, olyan lendületet ad, hogy megszűnnek a nehézségek. Pedig, ígérni , nem nehéz. Az Edelényi Szénbányák május­­ tisz­teletére tett felajánlásában többek között­­az­­szerepelt, hogy áprilisi tervüket, 10­­százalékkal túlteljesítik. De ■ adott­ szavukat nem tartották meg: mindössze 71 százalékra való­sították meg a tervet. Elmaradtak, mert hibák voltak a műszaki veze­tésben, mert nem küzdöttek eléggé a munkafegyelem megszilárdítá­sáért, nem szervezték elég lendület­tel a tömegek versenyét. A vállalás­­ csak a kezdet. Mi kell ahhoz, hogy valósággá legyen? Mindenekelőtt az, hogy minden­egyes dolgozó sajátjának érezze, szívügyének tekintse, hogy vala­mennyien fegyelmezetten, felelős­ségteljesen és lelkesen vállalják a munka rájuk eső részét. A legszebb felajánlás is menthetetlenül papi­roson marad, hogy ha a versenyt bürokratikusan szervezik. A köny­­nyűipar egyik neves sztahanovis­tájának versenykihívása egyik szak­társához nem a gépe mellett, nem a műhelyben született, hanem a mi­nisztérium valamelyik íróasztala mellett. Várhatjuk-e azt, hogy szív­­vel-lélekkel sajátjának érzi majd? Az Elzett-gyár számos munkása, néhány nappal az augusztus 20 tiszteletére tett, üzemi vállalás „el­fogadása” után nem ismerte pon­tosan, mit is vállalt, az iszem, kivel állnak párosversenyben, milyen fel­adatok hárulnak személy szerint areá,.Várhatjuk-­e azt.­Hogy, az ilyen „vállalás”­­ko­holyan,ösztönözzön a munka megj­avít­ására? Sok, üzem­ben még nem alakult ki az az izzó szocialista vetélkedési szellem, amely annyira jellemezte a párt­­kongresszus tiszteletére kibontako­zott mozgalmat. Ezekben az üze­mekben még nem áll eléggé a fi­gyelem középpontjában az, hol tar­tanak a vállalás teljesítésében, el­hagyták-e versenytársukat. Vagy el­maradtak,­­ esélyesek-e a miniszter­­tanács zászlajára. Magát a kitün­tetést, amely­ egész népünk megbe­csülését fejezi majd ki, iparunk leg­jobb üzemeinek, a zászlót sem nép­szerűsítettük még eléggé. Ezeket a hibákat akkor küszöbölhetjük ki, ha az eddig elmaradó pártszerveze­tek, szakszervezetek is felismerik: a verseny sikere elsősorban politikai kérdés. Minél hatásosabb lesz a verseny érdekében végzett politikai munka, annál magasabbra csap a versenylelkesedés tüze, annál na­gyobb ösztönző erőt jelent majd a verseny a terv feladatainak meg­oldásában.­­­­ A termelés parancsnokaira, s a párt- és szakszervezeti funkcioná­riusokra hárul elsősorban a felelős­ség a versenyvállalások sorsáért. Különösen pártszervezeteink figyel­mét hívjuk­­ fel erre, amelyek eddig nem egy üzemben „magára hagy­ták”, elhanyagolták a versenyt: ne engedjék, hogy más, ugyancsak elsőrendűen fontos időszerű felada­tok háttérbe szorítsák a termelés, a verseny pártirányításának állan­dó munkáját! A siker most elsősor­ban és mindenekelőtt az ,,apró­munkán” múlik. A népnevelő mun­káján, aki világos okfejtéssel meg­magyarázza, a termelés javításának jelentőségét, a szakszervezeti bi­zalmi munkáján, aki újra és újra ellenőrzi a versenyszerződés vég­rehajtását, a mérnök és a művezető munkáján, aki felkarolja a ver­senyző munkás kezdeményezéseit, jó munkaszervezéssel segíti folya­matos termelését. A­ vállalás sikere azon múlik, milyen alaposan beszé­lik meg a jövő heti termelési érte­kezleteken a harmadik negyedévi terv és a verseny feladatait, milyen tevékenyen vesznek részt ezekben a fontos vitákban a kommunisták, a pártszervezet aktivistái. A vállalás sikere most már elsősorban azon múlik, hogy milyen állhatatosan ellenőrizzük a megvalósítást. Ha ezeknek a követelményeknek eleget teszünk, akkor a győzelemre visszük harmadik negyedévi ter­vünket — és’’'ezzel, újra nagyot­ lé­pünk előre hazánk erősítésének­,­ a szocializmus­­felépítésének, a béke védelmének útján. •M­­A FOKOZZUK AZ ARATÁSI, MÁSODVETÉSI, BEGYŰJTÉSI VERSENYMOZGALOM ÜTEMÉT Dolgozó parasztságunk aratási ver­senye egyre szélesebben bontakozik ki. A mihályi „Táncsics” termelőszö­vetkezet, amely a békearatási moz­galmat elindította, az őszi árpa leara­­tása és cséplése után learatta a rozsot is, megkezdte a búza vágását. Ősziárpájuk 14 és fél mázsát adott holdanként, búzából még többet, 16 mázsát várnak. Termelőszövetkezeteink országszerte az aratási verseny élén haladnak. A villányi járásban fekvő lippói „Béke őre” termelőszövetkezet az aratás befejezése után azonnal a szomszéd községek dolgozó pa­rasztságának segítségére sietett. Lippón, Kisjakabfalván, Pécsdevecse­­ren, Lapancsán és Pócsán nincs már learatatlan gabona. A sároki „Micsu­rin” tsz felújította a bezedeki „Sza­badság” tsz-el kötött hosszúlejáratú versenyszerződését s most vezet az aratásban. A sároki csoporttagok kö­zött is példát mutatnak a nők: a 60 éves Boskovics Pálné dél­szláv dolgozó parasztasszony az aratás során máris 25 munkaegy­séget szerzett. Szolnok megyében máris minden ga­bonáját learatta a fegyverneki ,,Kos­suth", a nagyivám­i „ Vörös csillag", a tiszapüspöki „Petőfi” és „Kossuth" tszcs. A megye szövetkezetei csütörtö­kön 51 százalékban végeztek a ga­bonafélék aratásával. Több helyen a csoportok jó munkája hatására az egyénileg gazdálkodó parasztok is jelentősen meggyorsították a munkát. A jászberényi járásban például tszcs-k és egyénileg gazdálkodók egyaránt 80 százaléknál tartanak a gabonafélék aratásában, a zab kivételével. Élénkül az egyénileg dolgozó parasztok versenye is Napról napra élénkebb lesz az egyénileg gazdálkodók aratási verse­nye is. A tolna megyei Alsónánán He­gedűs János 20 holdas középparaszt, Juhász Imre 15 holdas középparaszt tanácstagot hívta versenyre. Aratás,­­cséplés, másodvetés s begyűjtés egy­aránt szerepel a két­ középparaszt ver­­senypontjai között. A takarmánybe­adásban még Hegedűs János vezetett, de 5-én Juhász Imre befejezte az ara­tást, azonnal felszántotta a tarlót, el­vetette a másodnövényeit s az árpa cséplése után a géptől teljesítette be­adási kötelezettségét, így jelenleg ő vezet a versenyben. A csoport most az asszonyok és a fiatalok bekapcsolásával fokozza az aratás ütemét, ugyanakkor az őszi­­árpa tarlóját máris felhontották s ja­vában folyik a másodvetés: eddig 13 holdat vetettek be kölessel, csalamá­­déval és silókukoricával. Elhatározták, nemcsak az aratásban, de a­ beadásban is az elsők közé kerülnek s a tervezett 4 helyett 11 vagon gabonát adnak be. A másodvetés iránt országszerte ha­talmasan megnőtt az érdeklődés. Dombrádon a dűlők dolgozó pa­rasztsága párosversenyt hirde­tett a másodvetés gyors elvégzé­sére. Szabolcs megye járásai kö­zül a kisvárdai vezet a másod­vetésben. Ebben a járásban már tavaly is ki­tűnően sikerültek a m másodvetések, most a többi járást is ők látják el ve­tőmaggal. Szolnok megyében Öcsödön péntek reggelig 75 holdon vetettek másodvetési növényt a dolgozó parasz­tok. Kerekes Bálint középparaszt­ két hold kölese máris gyönyörűen fejlődik, Rácz Sándor 9 holdas dolgozó paraszt, a mezőgazdasági állandó bizottság tagja, háromnegyed holdon vetett kö­lest. Tiszasason Kovács Lajos fél hold kölest és fél hold kukoricacsalamádét vetett a búzatartóba, mert tapasztalata szerint tehene a csalamádétól másfél­két literrel több tejet ad naponta. Falvaink határában mind gyakrab­ban tűnnek fel a községek versenyét értékelő bizottságok. Élénk verseny folyik Balatonszemes és Balatonöszöd, Balatonszárszó és Balatonendréd kö­zött. A négy község fej-fej mellett halad s előreláthatólag ma már be­fejezi az aratást Tolna megyében Várdomb község végzett elsőnek az aratással, már folyik a hordás. Má­sodiknak Belecska község jelentette az aratás befejezését: a jó eredményt az egyénileg dolgozó parasztok össze­fogásának, kölcsönös segítségének kö­szönhetik. De nem, mindenütt folyik megfelelő igyekezettel, a nagy feladathoz mért lelkiismeretességgel új kenyerünk be­takarításának munkája. A folyási „Vörös csillag" tszcs mindössze há­rom aratópárral kezdte meg a mun­kát s ,85 hold gabonájukat az a ve­szély fenyegeti, hogy túlélik s peregni kezd. A tszcs tagjai nem gondolnak ar­­ra, hogy már 5 százalékos szem­­veszteség esetén is több mint negyven mázsa búzát adnak az ürgéknek. Rosszul szervezik a munkát és baj van a munkafegyelemmel is a záho­nyi „Új föld”-tszcs-ben, ahol­ a Tóbiás­­brigád egyes tagjai délután 2-kor áll­tak munkába, ami meg is látszott az eredményeken, mert a brigád öt ka­szával két és fél nap alatt mindössze öt hold gabonát vágott le. A „Kos­­suth”-tszcs 60 hold búzája és 80 hold rozsa már vasárnap megérett az ara­tásra. A csoport tagjai azonban nem akartak vasárnap dolgozni, hétfőn vi­szont a kulákság által terjesztett os­toba babonából — hogy „a hétfői ara­tás nem hoz szerencsét” — nem kezd­tek ilyen nagy munkába. Kedden kezdték a munkát, szerdán meg­jött az eső, újra meg kellett áll­niuk. A csoport most, amikor veszte­séget''szenvedett a késedelem miatt, tanult a maga kárán. Szigorú eljárás az aratással késlekedő, feketén cséplő kulákok ellen De a kulákság nemcsak babonás hí­resztelésekkel próbálja visszatartani a parasztságot a gyors aratási munká­tól.­A maga földjein elhanyagolja a munkát és sokszáz mázsa terménytől fosztja meg az országot. A dolgozó nép bírósága kemény kézzel bánik el a szabotálókkal. Szabó Sándor 134 holdas szavas kulák 35 hold búzáját viaszérésben n­em kezdte el aratni. A kulák ké­sedelmeskedésével mintegy 50 mázsa szem vesztesé­get okozott. Elgazosodott kukoricája 150 mázsával, napraforgója 32 mázsával, cukorrépája 135 mázsával ad kevesebbet a várt terméseredménynél. A kulákot a pécsi járásbíróság nyolcévi börtönre és tel­jes vagyonelkobzásra ítélte. Sarodi Ottó szárföldi kulák öt hold rozsvetésében 20 százalék szemveszteséget okozott a kár­tevő szándékkal későn kezdett aratás. Négy évre ítélték. Goda Mátyás, sarlódó kulák az árpát. Német Péter, fertőszentmiklósi kulák a rozsot hagyta peregni. Két-, illetve két és félévi börtönbüntetést kaptak. Eljárás indul Tóth Antal gyomor és kulák, egykori nyilas „paraszt­­széktartó” ellen, aki több mázsa gabonát feketén csépelt el. Kétévi börtönre ítélték Fotics Mihály bonnyai kulákot, egy évre ugyanebben a községben Tobak László kulákot, akik állataikkal etették fel a csépe­­letlen árpát. A gép alól a begyűjtő helyre! Dolgozó parasztságunk éberen fi­gyel a kártevő kulákra s a gabona gyors beadásával mutatja meg, hogy nem hallgat az ellenség szavára, hű­séggel teljesíti szabad hazánk iránti kötelezettségeit. Endrődön Marján Benedek hétholdas dolgozó paraszt m­ég a cséplés napján közvetlenül a A­lippói „Béke őre"-tsz segítségével az egyénileg dolgozó parasztok is befejezték az aratást

Next