Szabad Nép, 1951. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1951-10-28 / 253. szám
lékot teljesített. Női építőbrigádjaink között van olyan, amelyik 237 százalékot, egy másik 215 százalékot ért el. Ígérjük, hogy méltóak leszünk nagy névre, melyet üzemünk, vámosunk büszkén viselni fog. — Szívesen tolmácsolom a kérést pártunk és a kormány felé — válaszolja Rákosi elvtárs. — Nagyon örülök, hogy a dolgozók ilyen egyhangú lelkesedéssel támogatják ezt a helyes kezdeményezést. Valóban megtisztelő hogy első szocialista városunk a magyar nép nagy barátjának, mindnyájunk szeretett vezérének, Sztálin elvtársnak a nevét viselje. Az elvtársaknak azonban érezniök kell, hogy ez a név kötelez. Kötelez még nagyobb, még fegyelmezettebb munkára. A vasmű minden dolgozója legyen büszke erre a kitüntetésre s tartsa kötelességének, hogy a nagy névhez méltóan, fegyelmezettebben, felelősebben, szocialista hazaszeretettel végezze munkáját. Szeretném, ha elmondanák otthon, hogy ezzel a kérésükkel fokozott kötelezettséget vállaltak az egész dolgozó nép és maga Sztálin elvtárs előtt. Ez a tudat adjon erőt újabb eredményekhez és újabb győzelmekhez. Rákosi elvtárs lapozgat a kötetben, olvassa: „Sztálin elvtárs dicső neve zászló lesz kezünkben. Magasra emeljük ezt a zászlót, a magasabb teljesítményért, a jobb minőségért, az anyaggal való takarékosságért, a munkánkat akadályozó ellenség és a maradiság ellen vívott, harcunkban. Megfogadjuk városunk megtervezőjének és első építőjének, Rákosi elvtársnak, hogy" győzelmi lobogó lesz kezünkben Sztálin elvtárs neve: határidő előtt felépítjük acélvárosunkat!" Az aláírók nevük mellett feltüntették a november 7-re felajánlott nagyobb teljesítményt is. „Tizenkilenc éves vagyok —■ írja Forró József. —Szabad és legyőzhetetlen vagyok, mert Sztálin elvtárs vezet és a mi drága Rákosi elvtársunk tanít. A mi 230 százalékunk nem üres ígéret. Harc vállalása ez, ami gyönyörű. Köszönöm a pártnak, hogy a gyár és a város építőjének nevelt. Boldog volnék, ha a vasművet és a várost a mi fényes napunkról, békénk védelmezőjéről, felszabadítónkról, Sztálin elvtársról nevezhetnénk el. Ehhez a névhez hűek leszünk, míg élünk." — „Amikor aláírom a levelet — írja Plavecz Lajos brigádvezető —, a brigád nevében vállalom, hogy teljesítményünket 230 százalékra emeljük. Ezzel támasztom alá kérésünket " — „Ezen alkalommal vállaljuk — fogadja Szabó Imre, a sztahábovista kubikosbrigád vezetője —, hogy az öntöde B-csarnokának összes padlóbetonozását, valamint a magszárítókemece betonozását november 4 helyett október 31 -re befejezzük. Brigádunkon belül megszilárdítjuk a munkafegyelmet és részt veszünk a Gazda-mozgalomban." Rákosi elvtárs elbeszélget a küldöttség tagjaival — jórészüket ismeri is már régebbről. A szovjet árokásógép teljesítményéről kérdezi Bonta Józsefet, a Mélyépítő Vállalat főmérnökét. Nagy János, a szerelőbrigád vezetője büszkén jelenti, hogy a három rezsiüzemen már rajta a tető és hogy november 7-re, ahogyan ígérték, öntenek már. A fiatalság munkájáról Horváth László,a sztahanovista betonozóbrigád vezetője számol be. Tizennyolc éves, teljesítménye állandóan 300 százalék fölött van. — Mennyi a keresete? — kérdezi tőle Rákosi elvtárs. — Kétezer forint havonta. — Komoly összeg. Akkor bizonyára nősülésre is gondol már? Horváth elvtárs elpirul, úgy mondja:— Már meg is történt, Rákosi elvtárs.Pergel Józsefné segédmunkás, 9 gyermekes családanya ruháján MNDSZ-jelvény díszeleg. Rákosi elvtárs a Vasmű MNDSZ-szervezetéről érdeklődik, majd megkérdi: — Ugye, nem bánta meg, hogy az építkezéshez jött? — Nem bántam meg — válaszolja az asszony —, szeretek ott dolgozni. Legutóbb takarításra akartak átterni, de én visszakértem magam a kőművesekhez. — Nem nehéz magának ez a munka? — Nem — hangzik a válasz —, szívesen dolgozom ott. — Akkor hívja Pentelére nőismerőseit is. A férfiaknak gyakran nem hisznek a nőmunkások, a nő náluk a legjobb agitátor. Mindenüvé oda kell állítani a nőket. — Különösen a munkafegyelemre vigyázzanak — mondja Rákosi elvtárs, mikor a hiányzásokról esik szó. — Amit, a bányászoknak mondottam, az másoknak is szól: „Lányomnak mondom, menyem, is érthet belőle Amiatt, hogy mindenütt könnyű munkát kapni, nagyon meglazult a fegyelem. Most helyre kell állítani. Egy fegyelmezetlen ember tíznek rontja el a munkáját. Rá lehet mindenkit szoktatni a fegyelemre. Minden egyes ember mellé nem kell ellenőrt állítani, hanem a közhangulat legyen olthon, hogy ne tűrje a fegyelmezetlenséget. Egy órája van már Itt a küldöttség, de mintha csak egy perce jöttek volna, úgy tűnik, mikor búcsúznak. — Támogatom javaslatukat — mondja Rákosi elvtárs és sorra kezetszorít a tizenöttel — és bízom benne, hogy nem maradunk szégyenben Sztálin elvtárs előtt. Sok sikert kívánok. Különösen a nőket támogassák — szól oda Földes elvtársnak. — Az ifjakat is üdvözlöm. Egyesült erővel állni fogjuk, amit most vállaltunk. A dunapentelei küldöttség reggel kilenckor jött Rákosi elvtárshoz. Tízkor azzal a tudattal indultak vissza a Vasmű városába, hogy úgy kell dolgozniok, mintha már sztálinvárosiak lennének. A küldöttség elindulásának napjain sikeres békeműszakot tartottak a Dunai Vasmű építői (Dunnapentelei tudósítónktól.) Amióta elindult a küldöttség Rákosi elvtárshoz, ünnepi a hangulat Dunapentelén. A munkahelyeken, a szállásokon arról beszélnek a dolgozók, mit írtak Rákosi elvtársnak, hogyan fogják teljesíteni felajánlásaikat. A dolgozók telkés elhatározásából a küldöttség elindulásának napján, pénteken békeműszakot tartottak, Sztálin nevével indultak ezen a napon Ah,nagy eredményekért harcba, a Dunai Vasmű építői. A hangszórók kétóránként adtak győzelmi jelentéseket a brigádok nagyszerű teljesítményéről. Nagy küzdelem alakult ki a Partizán-, Horváth- és Benács-brigádok között. Szinte óránként változtak az eredmények. Délután 5 órakor a Benács-brigád 350 százalékos teljesítményével az élre tört. A Horváth-brigád 300, a Partizánbrigád 240 százalékot teljesített. Az öntöde építkezésénél szintén kiváló eredmények születtek. Az V-ös főépítés E/7. építkezésén Szancsevics István kőműves-brigádja például 500 százalékot, maga a brigád vezetője, Szancsevics elvtárs 871 százalékot ért el a reggeli órákban. A négytagú, Marói- Róza-kőművesbrigád 231 százalékra teljesítette normáját. Amikor befejezték a napi munkát, benépesült a gyári út, mindenki a békeműszakról, az eredményekről beszélt. „Úgy dolgoztunk — mondták a munkások —, hogy Rákosi elvtárs elégedett legyen velünk és megérdemeljük aSztálinváros* nevet." A Dunai Vasmű építőinek levelei hatalmas, díszes albumba kötötték. A sokezer lévében a dolgozók megírták Rákosi elvtársnak, milyen örömöt jelent nekik, hogy a szocialista város felépítésén dobozhatnak és hogy ezután még jobb munkával akarják kiérdemelni a Sztálinváros elnevezést. ./■ :ο. i f f/y • ‚-v í SZABAD NÉP p^^Bi^a«MaaaaBHeasBMaaaaifc<MM VASARNAP, 1951. OKTOBER 28 PARI ÉS PÁRTÉRÍTÉS • Hort község Petőfi termelőcsoportja pártszervezete új vezetőséget választott A heves megyei Hort község Petőfi termelőcsoportjának pártszervezete megtartotta évi beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlését. A taggyűlés új távlatokat nyitott meg a csoport kommunistái előtt. Elhatározták, hogy mához egy esztendőre a járás mintatermelő csoportjává fejlesztik a Petőfi tszcs-t. A pártszervezet helyiségét ragyogó tisztára kitakarították, feldíszítették az ünnepélyes alkalomra. Kettő kivételével — akik igazoltan maradtak távol — valamennyi párttag és tagjelölt megjelent. A pártkönyveket szigorúan ellenőrizték, illetéktelen nem vehetett részt a taggyűlésen. A beszámoló és a vita tartalmas volt, feltárta a legfőbb eredményeket és hibákat, pártszerű kritika és önkritika hangzott el. Jobnik még soha nem volt ilyen bírálat — mondta egy idős párttag a taggyűlésen —, de most megfogadjuk pártunk szavát és feltárjuk a hibákat, hogy még gyorsabban előrehaladhassunk." Szabó elvtárs a pártszervezet évi munkájából, a tszcs életéből először az eredményeket emelte ki. 12 mázsás állag-búzatermést ért el a csoport, túlszárnyalta terméseredményeivel az egyéni gazdálkodókat, gyarapodott. Fejlődtek az emberek, a párttagok is. Kijavította hibáját Sándor elvtárs is, aki a szövetkezetnek egy esztendővel ezelőtt elnöke volt, de leváltották, mert kimaradozott a munkából, nem mutatott példát magánéletében sem a pártonkívülieknek, a csoporttagoknak. Most már elsőként jár a munkába családjával együtt és példája jó hatással van a többi tszcstagra is. A beszámoló két főbb hibát tárt fel s a hozászólások is ezek miatt bírálták legkeményebben a pártszervezet vezetőségét, hogy a cukorrépát addig be tudjuk szállítani — mondta az egyik felszólaló. — Ez a gépállomás segítségétől is függ. Ne vállaljunk olyat, amit talán nem tudunk teljesíteni. Elfogadjuk a vállalást, de a cukorrépát vegyük ki belőle." Így is döntöttek, azzal, hogy azért igyekszenek a répaszedést, beszállítást is elvégezni november 7-re Végül azt javasolták a párttagok: egészítsék ki a határozati javaslatot azzal: „A pártszervezet elsőrendű feladata: harcolni a Szovjetunióból hozzánk látogaató küldöttek által javasolt termelési, munkaszervezési és állattenyésztési módszerek bevezetéséért.“ A Petőfiben nem járt a szovjet küldöttség, de az újságból ismerik tanácsaikat Ha azt megfogadja a csoport — egy év múlva mintatermelőszövetkezet lehet a Petőfi a járásban. Elhatározták, hogy ezt is felveszik a határozati javaslatba és rövid időn belül a csoportgyűlés elé viszik a javaslatot A párttagok érezték, hogy most olyan harci célt tűztek a pártszervezet, az egész csoport elé, amely megérdemli, hogy teljes erővel küzdjenek érte, becsületért válik a kezde,ményezőknek és javára válik az egész csoportnak. A taggyűlés végig a KV határozatának megfelelő formák közt folytn Választottak elnököt, jelölőbizottságot, párttagsági könyv felmutatásával szavaztak. De a jelölőbizottság javaslata felett nem igen volt vita. A régi vezetőséget újra jelölték. „Megválásolták őket ismét, mert nem dolgoztak azért rosszul" — így fejezte ki az egyik felszólaló a tagság véleményét. Ebben valamennyien egyetértettek. Persze, a korábbi hibák miatt nem igen volt a pártszervezetnek olyan fiatal tagja, akivel felfrissíthették volna a vezetőséget, a fiatal tagjelölteket pedig nem lehetett a vezetőségbe beválasztani. A Petőfi tszcs pártszervezetének évi beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlése betöltötte feladatát. Kijelölte a helyes utat a csoport kommunistái számára a további harcra és munkára, termelőszövetkezetük megszilárdítása, mintaszövetkezetté fejlesztése érdekében. ht egyik hiba: a munkaegységek nyilvántartása körül volt Előfordult, hogy a kertészetben egyforma munkát végző, egyformán teljesítő tszcs-tagok nem azonos munkaegységet kaptak. A könyvelő — aki jelenleg tanfolyamon van, a pártszervezet tagjelöltje —, nem vezette rendszeresen a munkaegység-kimutatást, nem készített róla táblázatot, így a tagság nem volt tisztában a keresetével, nem volt a munkaegység a termelés igazi ösztönző ereje. „A pártvezetőség felelős ezért" — hangoztatták a felszólalók a titkár elvtársat bírálva — és javasolták, hogy a munkaegység rendezésének kérdését a pártszervezet vigye a csoportgyűlés elé. A másik hiba: a tagság nagy része idős elvtársakból áll, mégis elhanyagolták a tagjelölt felvételt, pedig a csoport rátermett fiatal tagjai közül többet is felvehettek volna. A hozzászólók számonkérték a pártvezetőségtől azt is, miért csak elkésetten, a legutóbbi időben hozták létre a DISZ-szervezetet a csoportban, amikor arra már rég szükség lett volna Követelték, hogy a határozati javaslatba külön pontként vegyék fel a fiatalok nevelésével való fokozott törődést és a DISZ munkájának támogatását. A pártszervezet valamennyi tagja résztvett a vitában és nemcsak a pártvezetőséget, hanem egymást is bírálták Sándor elvtárs figyelmeztette Gulyás elvtársat, a csoport juhászát, aki nemrég magára hagyta a juhokat, máskor nagyobb gondot fordítson a szövetkezet állatállományára. Fekete elvtársat azért bírálták, mert kulikkal tartott kapcsolatot, s ha termelő munkáját példásan el is végzi, az ilyen ismeretség nem fog jóra vezetni. A pártmunkáját máris elhanyagolja Fekete elvtárs megígérte, hogy kijavítja hibáját, mert megértette, hogy a kulák csak álnokságból kedveskedik neki; azért udvarol, mert később még valami hamis dologba akarja őt belerántani, amint ezt számos helyi példából már megtanulhatták Ezentúl elzavarja magától, nem barátkozik a kizsákmányolóval — ígérte Fekete elvtárs. Megbírálták a taggyűlésen a járási pártbizottságot és a járási tanácsot is, mert kevés segítséget adtak a csoportnak A legnagyobb vitát a határozati javaslat váltotta ki. A régi pártvezetőség javaslata egyetlen pontból állt: „Minden őszi munkát befejezünk november 7-re." A párttagok nem nagyon ismerték, milyennek kell lennie a jó határozati javaslatnak De ismerték a tszcs helyzetét, problémáit és ezért vetették fel, hogy egészítsék ki a határozatot a fiatalok gondosabb neveléséről szóló ponttal és ezért vitatták meg nagyon alaposan a november 7-i vállalást is. „Nem biztos. A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS HÍREI Jól felkészültek a beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésre a tolnamegyei Gyönk község kommunistái A pártvezetőség gondoskodott róla, hogy minden párttag jóelőre tudja, mikor van a vezetőségválasztás. A tagok 92 százaléka megjelent a taggyűlésen. A beszámolót az egész vezetőség állította össze, s az felvetette a pártszervezet életének minden lényeges kérdését. Név szerint megdicsérte a legjobban dolgozókat és megbírálta azokat, akik kötelességüket, pártmegbizatásukat elhanyagolták. A vitában sokan vettek részt, értékes javaslatok hangzottak el: elsősorban azt követelték a párttagok, hogy az új vezetőség többet foglalkozzék a pártonkívüliekkel és több dolgozó parasztot neveljenek tagjelöltté, mint az elmúlt évben. Hiba volt azonban, hogy a gyönki pártszervezet régi vezetői közül csak egyet választottak meg az új vezetőségbe. A régi vezetőségi tagok közül többen odaadó munkát végeztek az elmúlt időszakban, s ezután is jól irányíthatták volna a pártszervezet életét. Több helyen előfordult, hogy a vezetőségválasztó taggyűlés nem fogadta el a jelölő bizottság javaslatát. Helyesen vátoztatta meg a javaslatot a győrmegyei Gyirmót község pártszervezetének taggyűlése. Itt Gotterhald Máriát javasolták az egyik vezetőségi tagnak. Sokan felvetették, hogy Gotterhald Mária elszakadt a község pártszervezetétől, amióta a járási tanácshoz került, nem végez pártmunkát , s így mint vezetőségi tag nem segítheti a pártszervezet munkáját. Helyette Vide Vincéné dolgozó parasztasszonyt váasztották meg, aki a termelésben és a népnevelő munkában egyaránt példát mutatott. A Szállítóberendezések Gyára 5. alapszervezetének taggyűlésére alaposan felkészültek a párttagok, de roszszul készült fel a taggyűlésre a párttitkár. Beszámolójában csak általánosságban beszélt a termelésről, ilyeneket mondott: „Meg kell javítani termelőmunkánkat." — „A párt munka próbaköve a termelés" stb. Arról azonban nem beszélt, hogy a tervelmaradás behozásában, az évi terv teljesítésében mi a pártszervezet, az egyes kommunisták feladata. A felajánlásokról is csak annyit mondott: „Nálunk jól ment a felajánlás, de voltak döntő hibák." Hogy mik voltak a döntő hiányosságok, azt már nem ismertette. Kimaradt a beszámolóból a megfelelő kritika és önkritika is. A vezetőség beszámolójának fel kellett volna vetnie a termelés pártellenőrzésének kérdését, meg kellett volna bírálnia a rosszul dolgozó kommunistákat és rámutatni, hogyan lehet pótolni a mulasztásokat. Az egyik hozzászóló, Laufer elvtársnő kijelentette, hogy a vezetőség azért nem bírál, hogy őket se bírálja senki — ezért alakult ki a „türelmes" hangulat a taggyűlésen. A tagság ezután bátrabban bírált és a taggyűlés magasabb színvonalon folytatódott. Veszprém megyében az első vezetőségválasztó taggyűlések után a megyei pártbizottság statisztikát készített arról, mennyi az új vezetőségben a régi és mennyi az újonnan beválasztott tagok aránya. Kiderült, hogy a többség újonnan beválasztott elvtársakból kerül ki. A megyei pártbizottság felhívta a járási pártbizottságok figyelmét: nézzék meg alaposan, mi az oka ennek a jelenségnek. A túlzott arányú cserélgetés nem egészséges, károsan befolyásolja a vezetés folytonosságát. Ha komoly ok van rá, természetesen ne legyen a tagság elnéző, liberális a régi vezetőség tagjainak elbírálásánál sem. De nemcsak a „friss erők”, hanem a becsületes, odaadó, kipróbált vezetők újjáválasztása is erősíti a pártszervezetet. ★ A zala megyei Magyarszerdahelyen a pártbizalmiak jó munkát végeztek a vezetőségválasztás előkészületeiben. Udvari, Dávid és Szabó elvtársak minden párttagot személyesen meglátogattak, hosszan beszélgettek velük a vezetőségválasztás jelentőségéről. Felhívták a tagok figyelmét, hogy mindenütt jobb munkával készülnek a vezetőségválasztásra, vállalják a magyarszerdahelyi kommunisták is, hogy a vezetőségválasztás tiszteletére 100 százalékig rendezik beadási kötelezettségüket. A jó előkészület eredménye nem is maradhatott el. A vezetőségválasztás napjáig minden párttag teljesítette beadási kötelezettségét és a taggyűlésen a kommunisták hiánytalanul megjelentek. ★ A földalatti gyorsvasút 4-es számú telepén a vezetőségválasztást vezető elnök nem ismerte kellően a taggyűlés levezetésének módszerét, így fordulhatott elő, hogy a határozati javaslatot előbb megszavaztatta és csak ezután adott szót a hozzászólóknak. Ugyanígy történt a vezetőségbe javasolt tagok megválasztásánál is: előbb megszavaztatta megválasztásukat, aztán indította meg a vitát. Minden pártszervezetnek, minden kommunistának alaposan tanulmányoznia kell a párt Központi Vezetőségének a vezetőségválasztások végrehajtásáról szóló határozatát, hogy a vezetőségválasztó taggyűlések lefolyása megfeleljen a pártdemokrácia követelményeinek. ★ A Ganz Vagongyár 4-es alapszervezetében a határozati javaslatot gondosan készítették elő Nemcsak a vezetőség, hanem a párttagok is előre megkapták a javaslat-tervezetet, ezt a pártcsoportokban megvitatták és kiegészítő javaslatokkal látták el. ★ Több vezetőségválasztó taggyűlésen — nagyon helyesen — az új vezetőségbe választották a termelésben, pártmunkában élenjáró értelmiségi elvtársakat is, így történt a Szolnoki Magasépítési Vállalatnál és a Tisza Cipőgyár gumiüzemi alapszervezetében. A Budapesti MAVAG 49-es alapszervezetében vezetőségi taggá választották Szentesi András elvtárs, fiatal mérnököt, aki pártcsoportbizalmi volt és megbízatását példásan látta el