Szabad Nép, 1952. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

SZOMBAT, 1952. MÁRCIUS |______________ SZABAD HOP A magyar dolgozók nagygyűlésen tüntettek a béke, a szovjet-magyar barátság nagy ügye mellett Követelték Beloiannisz elvtárs és társai szabadonbocsátását Péntek délutánra lobogódíszt öltött a Sportcsarnok környéke. Öt órakor a d­olgozók már sűrű sorokban igyekez­tek a bejárat felé, az Országos Béke­tanács és a Magyar-Szovjet Társaság békenagygyűlésére. Munkások, tudó­sok, papok, művészek, tisztviselők, diákok, háziasszonyok, fiatalok és idő­sek — a nép minden rétegének képvi­selői töltötték meg a Sportcsarnok fel­díszített nagytermét. „Békét a világ­nak!” — ez a mondat tűnt elsőnek a belépő szemébe, az elnöki emelvény feletti hatalmas színes képről. Három­negyed hatkor felzúgott a teremben a taps, egymásután léptek az emelvény­re az elnökség tagjai. A termet zsúfo­lásig megtöltő dolgozók szűnni nem akaró lelkesedéssel éltették mindnyá­­nnk nagy tanítóját, a világ dolgozói­nak bölcs vezérét, Sztálin elvtársat, akinek küldötteit, a magyar-szovjet, ba­rátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet vendégeket, ott lát­hatták a virágokkal díszített elnöki asztal mellett. Az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a minisztertanács elnöke, Andics Erzsébet Kossuth-díj­as egyetemi tanár, az Országos Béketanács elnöke, a Béke­világtanács tagja, K.I. Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának küldötte, a magyar-szovjet barátság hónapjára ha­zánkba érkezett szovjet kulturális de­legáció vezetője és a delegáció több tagja, Anna Seghers Nemzetközi Sztá­­lin-díjjal kitüntetett világhírű német írónő, Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia el­nöke, Jacques Dennis, a DÍVSZ fő­titkára, Kelen Béla, a Magyar-Szov­jet Társaság főtitkára, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, P. D. Krajevszkij, az Egyetemi Orosz Intézet igazgatója, Beresztóczy Miklós, a katolikus papok országos békebizottságának elnöke, Dezséri László evangélikus püspök, a terme­lésben kitűnt dolgozók: Gazda Géza, Deák János és kulturális, politikai, gazdasági életünk több más kiváló­sága. Ott voltak a békenagygyűlésen a Koreából napokban hazaérkezett ma­gyar orvosok és egészségügyi dolgo­zók is. A békenagygyűlést az Országos Béketanács nevében Andics Erzsébet elvtársnő nyitotta meg, majd Rusz­nyák István elvtárs emelkedett szó­lásra. Rusznyák István elvtárs: A magyar dolgozók egyemberként tiltakoznak az athéni monarchofasiszták gyalázatos szándéka ellen Beszédét azzal kezdte: a magyar­­szovjet barátság hónapja idején elsősorban azért hívtunk össze béke­­gyűlést, hogy ismét kifejezzük tán­toríthatatlan akaratunkat a béke meg­védésére és megmutassuk, hogy eb­ben a harcban szolidárisak vagyunk a világ minden dolgozójával. Ez a békegyűlés a magyar-szovjet barátság hónapjának idején egyúttal tanú­sítja azt is, hogy a magyar-szovjet ba­rátság ápolása nemcsak a szovjet és a magyar nép ügye, hanem igen je­lentős hozzájárulás a világbéke ügyé­nek megszilárdításához. Amikor a mai gyűlést összehívtuk, már hallottunk róla, hogy az imperia­listák és lakásaik újabb szörnyű me­rényletre készülnek. A mai újságokból értesülhettünk arról, hogy Beloiannisz és társai ellen az ügyész halálos ítéle­tet indítványozott. Azoknak a görög hazafiaknak és békeharcosoknak kivég­zését követelte, akiknek egyetlen bű­nük, hogy szeretik hazájukat és meg akarják akadályozni az újabb szörnyű háború kitörését. A rhonarchofasiszta gyilkosok ezek­nek a hazafiaknak a meggyilkolásával akarják megmutatni lakási szolgálat­készségüket Eisenhower tábornoknak, aki a közeli napokban Athénbe érke­zik. .­­.K­K.J-S'-i",.- -......-■ - ! A magyar dolgozók ezen újabb merénylet hírére egyemberként fe­jezték ki mélységes felháborodá­sukat. Huszonnégy óra alatt több mint egymillió dolgozó tiltakozott nép­gyűléseken, üzemekben, ter­melőszövetkezetekben, iskolákban és az egyetemeken, szóval és alá­írással a gyalázatos szándék ellen. Huszonnégy óra alatt több mint há­romezer tiltakozó sürgöny érkezett a béketanácshoz: itt fekszenek előttünk az asztalon. A magyar dolgozók tudják, hogy mit jelentett annak idején a világ dol­gozóinak szolidáris tiltakozása a mi szeretett Rákosi elvtársunk megmen­tése érdekében. Ezért is harcos el­szántsággal állunk ki minden olyan esetben, amikor egy békeharcost, egy hazafit kell megmentenünk a hóhérok kezei közül. Az ősszel, amikor Kínában jártam, egy sanghaji gyermekotthonban arról énekeltek a gyerekek, hogy „A világ népei egy család”. Ennek a nagy csa­ládnak a tagjai ott vannak — még­pedig egyre nagyobb számban van­nak ott — azok között a népek kö­zött is, amelyek ma még imperialista uralom alatt sínylődnek. Ez a nagy család ma már legyőz­hetetlen, mert olyan hatalom áll az élén, mint a Szovjetunió és a mi szeretett Sztálin elvtársunk. Mi, a béketábor nagy családjának tagjai nemcsak a barátságban vagyunk egységesek, hanem gyűlöletünkben is azokkal a háborús gyújtogatókkal szemben, akik baktériumháborút kez­denek Koreában, s akiknek az utasí­tására akarják halálra ítélni a görög nép legjobb fiait, Beloianniszt és társait. Ezeknek a banditáknak igazi arcát leleplezte a Detroit News című újságban egy Holdridge nevű amerikai tábornok, aki ezt írta­: „A háború Amerika nagy üzlete. A gyil­kosságok trösztje a legnagyobb vállal­kozásunk, évi 100 milliárdot fekte­tünk bele. Ha hirtelen megfosztanának ettől a nyereségforrástól, gazdasági életünk egy nap alatt összeomlana." Azért fog össze a világ valamennyi békeszerető embere, hogy ez a „vérért­­aranyat” elv ne győzhessen. Rusznyák elvtárs ezután számos tényt sorolt fel annak bizonyítására, hogyan fokozódott a népek béke­harca az egész világon. Egy éve, hogy a Béke-Világtanács berlini ülésén ki­bocsátotta történelmi felhívását, hogy az öt nagyhatalom kössön béke­egyezményt. Az azóta eltelt év a béke melletti világnépszavazás éve lett. „Többen lettünk — mondotta Rusz­nyák elvtárs a béketábor gyarapodá­sáról — és mi, akik a békéért harco­lunk, ma jobban tudjuk, mint egy évvel ezelőtt, hogy miért és kik ellen harcolunk. A mi békeharcunk szilár­dan és következetesen imperialistaelle­nes harc." Rámutatott ezután a magyar béke­mozgalom megerősödésére, majd be­szédét így fejezte be: A Szovjetunió világraszóló győzel­mei, a béketábor kiszélesedése ered­ményeként ma olyan lehetőség áll az emberiség előtt, amilyen még soha nem volt a történelem folyamán: ma meg­van a lehetősége annak, hogy megőriz­zük a világ békéjét — fejezte be lel­kes tapsok közepette beszédét Rusz­nyák István elvtárs. Ezután K. I. Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus szólalt fel. K. I. Szkrjabin : Nincs a világon olyan erő, amely letéríthetné a Szovjetuniót a béke védelmének, a kommunista társadalom építésének útjáról . A szovjet kulturális küldöttség és a szovjet tudósok nevében forrón üdvözlöm a budapesti békenagygyűlést és az egész dolgozó magyar népet, amely a szocializmus alapjainak épí­tésével hozzájárul a világbéke megszi­lárdításához — kezdte beszédét Szkrjabin elvtárs, a szovjet kulturális küldöttség vezetője. A szovjet állam a múltban éppúgy, mint ma is, a béke ügyét védelmezi. A szovjet nép az agresszív háborút az emberiség ellen elkövethető legsúl­yo­­sabb bűnnek, a világ egyszerű embe­reit érhető legnagyobb csapásnak tart­ja. A Szovjetunióban a háború propa­gálásában vétkes személyeket bíró­ság elé állítják, mint olyanokat, akik a legsúlyosabb bűntettet követték el. A béke és a szovjet rendszer egy­mástól elválaszthatatlan fogalmak. A szovjet nép minden egyes lépése, amellyel közelebb jut a kommunizmus sztálini építkezéseinek megvalósításá­hoz — súlyos csapás a háborús uszí­tok gyűlölködő propagandájára Ezek a háborús uszítok azt próbálják bizo­nyítani, hogy a föld nem képes éle­lemmel ellátni összes lakóit, s ezért az emberiség csak úgy tud megmene­külni, ha háború útján csökkenti az emberek számát. A szovjet tudomány tettekkel mutatta meg ennek a sötét, emberevő, imperialista filozófiának egész tarthatatlanságát. A Szovjetunió hatalmas vízierő­­művei 22,5 milliárd kilowattóra villamosenergiát szolgáltatnak majd, 28 millió hektár földet fog­nak öntözni és a kolhozparasztok ezekről a földekről 70 millió em­ber táplálására elegendő búzát takarítanak majd be. Egyedül a Türkméniában létesítendő gyapotgazdaság területe akkora lesz, mint az összes egyiptomi gyapotföl­deké A szovjet tudomány minden egyes ágát az emberszeretet, a humanizmus magas eszméjének szelleme hatja át. Minden tudományos felfedezés, amely a szovjet állam erejét növeli, egyúttal a szovjet tudósok hozzájárulását je­lenti a béke ügyéhez. De a tudomány nemcsak a béke ügyét szolgálhatja. Az imperialisták a tudomány minden eredményét a halál szolgálatába ál­lítják. Ezzel szemben a szovjet tudo­mány a békés alkotómunka a szocia­lista állam szolgálatának útján fejlő­dik, amely állam — Sztálin elvtárs szavaival — „nem csökkenti, hanem el­lenkezőleg, kiszélesíti a polgári szük­ségletekre dolgozó iparát, nem korlá­tozza, hanem ellenkezőleg, kifejleszti az új, hatalmas vízierőtelepek és öntözőrendszerek építését, nem szün­teti meg, hanem ellenkezőleg, folytatja az árleszállítás politikáját..." A szov­jet tudósok, akik tevékenyen segítik né­püket mindebben, a békéért, az embe­riség boldogságáért küzdő békeharco­sok első soraiban haladnak. A tudomány és a kultúra művelői rendkívül fontos szerepet töltenek be a népek közötti kulturális kapcsolatok megszilárdításában, amely a békéért, a reakció és a pusztítás erői ellen folytatott harcnak egyik legaktívabb formája. A béke híveinek II. világkon­gresszusa hangsúlyozta, hogy a népek közti kulturális kapcsola­tok megszilárdítása megteremti a kölcsönös megértés és bizalom fel­tételeit. A szovjet tudósok tevé­kenyen részt vesznek e hálás és nemes feladat megvalósításában. Munkájukban lelkesen támogatják őket az egész világ legkiválóbb haladó tu­dósai, mindazok, akik számára drága az emberiség boldogságának ügye. Szkrjabin elvtárs ezután arról be­szélt, hogy az imperialisták semmiféle provokációtól nem riadnak vissza, még a népi demokratikus országok határainak megsértésétől sem és sok­millió dollárt költenek a Szovjetunió­ban és a népi demokratikus országok­ban folytatandó felforgató tevékeny­ségre. — Ha az emberiség sorsát az amerikai-angol imperialisták kívánsá­gai határoznák meg — mondotta —, már az egész földgolyót elborította volna az új háború lángtengere. S ha az imperialistáknak mindeddig nem sikerült kirobbantani az új háborút, ezt az emberiség mindenekelőtt a szovjet szocialista államnak és béke­szerető külpolitikájának, a béke nagy zászlóvivőjének, Sztálin elvtársnak kö­szönheti. Első ízben fordul elő az emberiség történetében, hogy a háborús uszítók erőivel szemben ott állnak egy hatal­mas, szervezett békefront erői, élükön a szovjet néppel, a kommunizmus épí­tőivel. A békefront nemcsak kívánja a békét, hanem keményen, következete­sen harcol is érte. A szovjet állam fennállásának 34 esztendeje, dicső története a szov­jet nép harcainak, amelyet az im­perialisták agresszív tervei és há­borús kalandjai ellen vívtak; az agresszió áldozatainak nyújtott önzetlen, önfeláldozó védelem, a vi­lágbékéért folytatott fáradhatatlan harc története. A Szovjetunió lenini-sztálini kül­politikája — amely az egész világ népeinek legfontosabb, életbevágó ér­dekeit tükrözi — a szovjet állam ere­jére támaszkodik. Az imperialista ra­gadozók súlyosan elszámítanák ma­gukat, ha a szovjet nép békeszereteté­­ben annak gyengeségét, saját erejében való bizonytalanságát látnák. A Szov­jetunió III. összszövetségi békekonfe­renciájának felhívása leszögezi: „Nem félünk a kapitalizmussal való békés versenytől és nem félünk az imperia­lista agresszió ármánykodásaitól sem. Nincsen a világon olyan erő, amely letéríthetné népünket a kommunista társadalom építésének útjáról.” A budapesti, dolgozók Szkrjabin elv­társ beszédének elhangzása után, ki­törő lelkesedéssel, forró szeretettel ün­nepelték a béketábor élén haladó Szov­jetuniót és az emberiség békeharcának nagy vezérét, Sztálin­ elvtársat. Szkrjabin akadémikus beszédét több­ször viharos taps szakította félbe. Be­széde után szűnni nem akaró lelkese­déssel ünnepelték a nagygyűlés rész­vevői a világ dolgozóinak nagy vezé­rét, Sztálin elvtársat és a magyar nép szeretett tanítómesterét, Rákosi Má­tyás elvtársat „Harcolunk a békéért, megvédjük a békét” — kiáltották egy szívvel, egy akarattal ezren és ezren. Ezután újabb nagy tapstól köszönt­ve Anna Seghers lépett az emelvényre. A békenagygyűlés határozata Amikor az imperialisták görög szolgái hamis vádak alapján ismét per­­befogták Beloianniszt és társait, dolgozó népünkből elemi erővel tört ki a til­takozás és az Országos Béketanácshoz küldött táviratok ezreiben követeltek szabadságot a görög hősöknek. Egész népünk felháborodva bélyegzi meg a görög kormány jogtipró eljárását, amellyel az amerikai zsoldba szegődött fa­siszta banda megmutatja, hogy aljasságban és kegyetlenségben túltesz a náci gonosztevőkön is. A görög fasiszták Beloianniszt pártja megtagadására szólították fel, az­zal hitegetve őt, hogy így megmentheti életét. Beloiannisz azonban hű maradt pártjához, hű maradt népéhez és a per során leleplezte bíráinak zsarolási kí­sérletét. A görög kormánynál hiába is hivatkozunk emberségre és a sza­badság tiszteletben tartására. Görögország mai urai e szavak igazi értelmének még hírét sem hallották és vérbefojtanak, bilincsbe vernek minden törekvést, minden hősi mozgalmat, amely az emberek szívében parázsló szabadságtüzet szítja és táplálja. Fontosabb számukra, hogy amerikai uraik kedvében járjanak és az országukba érkező Eisenhowert azzal fogadják, hogy kivégzik Beloian­­niszt, a bátor békeharcost. De hivatkozunk a világ békeszerető embereinek erejére és igazságér­zetére, dolgos magyar népünk teremtő, országépítő munkájára, minden régi eredményt túlszárnyaló felajánlásainkra, mai békenagygyűlésünk és az ország ezernyi táján tartott tiltakozó gyűlések izzó hangulatára. E békenagygyűlésről messze száll a magyar nép tiltakozó hangja és együtt a hatalmas béketábor hangjával vádolja a hóhérokat és kiáltja feléjük: Nem felejtünk! A népek mondanak majd ítéletet felettük és amerikai gazdáik fe­lett, akik a háttérbe bújva segítenek vádakat koholni a szabadsághősök ellen. S a népek ítélőszéke előtt nincs kegyelem a véreskezű hóhérok és ame­rikai felbujtóik számára. Lesújt majd az igazság ökle és a népek ereje izzó­­porrá zúzza a szégyentelenek hatalmát, amelyre most rendőrszuronyok vi­gyáznak. Véssék jól emlékezetükbe ezt a görög hóhérok is! Látniok kell, hogy a béke híveinek mozgalma, amelyért Beld­armiszék harcolnak és szenvednek, diadalmasan terjed a világon, győzni fog és fel fogja nyitni a börtönök, a görög hazafiak börtönének kapuját is! A görög kormány arcátlan kihívására jobb és több munkánk a válasz. Bányáink mélyén, sebesen forgó esztergapadjaink mellett, a tavaszi határban, kalapáccsal, tollal és kapával folytatjuk a harcot Beloiannisz és társai életéért, szabadságáért, a görög nép békéjéért is. 3­i Az Országos Béketanács távirata a görög monarchofasiszta kormánynak: Bocsássák szabadon Beloiannisz elvtársat és társait! A GÖRÖG KORMÁNYNAK, ATHÉN Az elmúlt 24 órában viharrá erősö­dött egyértelmű tiltakozás, a magyar nép minden rétegének sürgető, köve­telő szava késztet bennünket arra, hogy ismételten hangunkat hallassuk az ártatlanul és jogtalanul perbefogott Nikosz Beloiannisznak és társainak ügyében. A több mint 3000 táviratban munkások és parasztok milliói, mér­nökök és háziasszonyok, kisiparosok és művészek, püspökök és orvosok, az el­múlt világháború rokkantjai és az életre most készülő diákok követelték szenvedélyes erővel, hogy szüntesse be a monarchofasiszta görög kormány a Nikosz Beloiannisz és társai ellen in­dított jogtalan, aljas eljárást. Tudjuk, hogy önök gazdáik, az amerikai impe­rialisták, a rövidesen Athénbe érkező Eisenhower tábornok előtt akarják gaz­tettükkel bizonyítani, hogy minden bűnre készek, csakhogy elnyerjék a világot lángba borítani készülő háborús gonosztevők kegyét. Ezért is törnek a béke görög harcosainak életére. Né­pünk ezt az eljárást bűntettként bé­lyegzi meg. Ha a monarchofasiszta gö­rög kormány valóra váltaná sötét ter­veit és elítéltetné Beloianniszt és tár­sait, ezzel mindazok megvetését magá­ra zúdítaná, akik a szabad vélemény­­nyilvánítást, a béke szeretetét, a sza­badság tiszteletét, az ember elidege­níthetetlen jogának tartják. Az egész magyar nép követeli: azonnal szüntes­sék meg a törvénytelen eljárást és ha­ladéktalanul bocsássák szabadon Ni­kosz Beloianniszt és társait! A MAGYAR ORSZÁGOS BÉKETANÁCS I Anna Seghers: A német nép levonta a tanulságot a második világháborúból és harcol a békéért Anna Segherst, a Nemzetközi Sztá­lin Békedíjjal kitüntetett német írónőt nagy tapssal üdvözölte a békegyűlés hallgatósága. Bevezetőül Sztálin elvtárs szavait idézte: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét." Sztálinnak ez a megállapítása megjelöli a világ vala­mennyi békeszerető emberének helyét és azokat a feladatokat, amelyek hazá­jában reá hárulnak— mondotta. — Néhány héttel ezelőtt egy kis kínai fa­luban jártam, ahol a falu elöljárója az egybegyűlt parasztok előtt mélységes bizalommal ismételte el Sztálin e sza­vait. Sztálin megállapítása bizalommal tölt el minden egyszerű embert, mint ezeket a parasztokat is. Sztálin sza­vai különleges követelményeket tá­masztanak a német békeharcosokkal szemben A béke ügye elválaszthatatlan Németország egységétől. Elvá­laszthatatlan — nemcsak a német békeharcosok, hanem mindazok számára, akikben lángol a kér­dés: háború legyen-e, vagy béke. Önök tudják, hogy Németországot ket­tészakították. A keleti részén, amelyet a Szovjet Hadsereg szabadított fel a Hitler-fasizmus alól, létrejött a Né­met Demokratikus Köztársaság, amely biztosítja a dolgozóknak az őket meg­illető helyet az államhatalomban, védi szabad munkájukat, öregségüket, gyer­mekeiket és jövőjüket. Ez a rendszer felépíti a lerombolt városokat és új­jáformálja az embereket. Kiirtja a fa­sizmus utolsó maradványait, törvé­nyeivel, tankönyveivel és azzal, hogy támogat minden haladó gondolatot, támogat mindenkit, aki munkájával az újjáépítést szolgálja. így folytatja a Szovjet Hadsereg nagy felszabadító művét. Németország nyugati részén a Wall Street kegyelméből uralkodó bonni kormány hivatalaiban és méltóságai­ban ismét benn terpeszkednek a régi tisztviselők, tábornokok, háborús nye­részkedők — néhány tucatnyi kivéte­lével, akiket Nürnbergben felakasztot­tak. A dolgozókra elviselhetetlen súly­­lyal nehezednek a megszállás és az új­rafelfegyverzés költségei. A parasztokat elűzik házukból és földjükről, mert katonai repülőte­rekké alakítják át a szántófölde­ket. Újra páncélkocsik dübörögnek végig a városokon. Az ifjúság reményvesztetten tekint a jövőbe. Anna Seghers elmondotta: Adenauer nyugatnémet kancellár zárt ajtók mö­gött ütötte nyélbe a „háborús keret­­szerződést" az imperialistákkal, köz­ben „egyenjogúságról” és „szabadság­ról” locsog. De a németek előtt egyre világosabb lesz: ez az „egyenjogúság" azt jelenti, hogy a németeknek a többi imperialista zsoldossal együtt joguk van a harctereken az első sorokban elpusztulni. Az adenaueri „szabadság” azt jelenti, hogy a németeknek joguk van meghalni az Elbánál, vagy Viet­namban, Kelet-Ázsiában, vagy a Bal­kánon. De Adenauer gazda nélkül végezte számítását. A német nép levonta a tanulságot a második világ­háborúból. A német városok romok­ban hevernek, minden család ismeri az el nem múló fájdalmat, mindenki­nek hiányzik egy-egy drága hozzátar­tozója. Ebben az évszázadban kétszer képezték ki a német ifjúságot arra, hogy rettenetes szenvedést okozzon magának és más népeknek. Rá tud­­ják-e venni várjon most arra, hogy zsoldosként lőjön a saját testvérére? Ami ma Nyugat-Németországban tör­ténik, azt mutatja, hogy a német nép kezd tudatára ébredni felelősségének. Figyelmeztető sztrájkok hulláma sö­pört végig az ipari városokon: a mun­kások résen állnak, hogy a kormány ne hajthassa végre a felfegyverzést, amellyel a nép szembeszáll. A Mün­chenben megtartott szakszervezeti gyű­lésen leszavazták a legismertebb szo­ciáldemokrata boncokat, akik hiába beszéltek szájtépve a­­ felfegyverzés mellett. A kikötői munkások megta­gadják a hadianyagok kirakását, a ruhrvidéki és vesztfáliai bányászok pe­dig nem hajlandók túlórázni a fel­fegyverzésért Anna Seghers elmondta, hogy a né­met nép lelkesedéssel fogadta a Szov­jetunió jegyzékét arról, hogy támogat­ja a német békeszerződés mielőbbi megkötését. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói lelkes tünteté­sekkel és újabb munkafelajánlásokkal köszöntötték a Szovjetunió válaszát. A német nép harcol a békéért. Egy Berlin melletti faluban történt esetet mondott el példaként: Egy parasztházaspár az elmúlt nyár

Next