Szabad Nép, 1952. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-01 / 51. szám
SZOMBAT, 1952. MÁRCIUS |______________ SZABAD HOP A magyar dolgozók nagygyűlésen tüntettek a béke, a szovjet-magyar barátság nagy ügye mellett Követelték Beloiannisz elvtárs és társai szabadonbocsátását Péntek délutánra lobogódíszt öltött a Sportcsarnok környéke. Öt órakor a dolgozók már sűrű sorokban igyekeztek a bejárat felé, az Országos Béketanács és a Magyar-Szovjet Társaság békenagygyűlésére. Munkások, tudósok, papok, művészek, tisztviselők, diákok, háziasszonyok, fiatalok és idősek — a nép minden rétegének képviselői töltötték meg a Sportcsarnok feldíszített nagytermét. „Békét a világnak!” — ez a mondat tűnt elsőnek a belépő szemébe, az elnöki emelvény feletti hatalmas színes képről. Háromnegyed hatkor felzúgott a teremben a taps, egymásután léptek az emelvényre az elnökség tagjai. A termet zsúfolásig megtöltő dolgozók szűnni nem akaró lelkesedéssel éltették mindnyánnk nagy tanítóját, a világ dolgozóinak bölcs vezérét, Sztálin elvtársat, akinek küldötteit, a magyar-szovjet, barátság hónapja alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet vendégeket, ott láthatták a virágokkal díszített elnöki asztal mellett. Az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a minisztertanács elnöke, Andics Erzsébet Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Országos Béketanács elnöke, a Békevilágtanács tagja, K.I. Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a magyar-szovjet barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális delegáció vezetője és a delegáció több tagja, Anna Seghers Nemzetközi Sztálin-díjjal kitüntetett világhírű német írónő, Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Jacques Dennis, a DÍVSZ főtitkára, Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja, P. D. Krajevszkij, az Egyetemi Orosz Intézet igazgatója, Beresztóczy Miklós, a katolikus papok országos békebizottságának elnöke, Dezséri László evangélikus püspök, a termelésben kitűnt dolgozók: Gazda Géza, Deák János és kulturális, politikai, gazdasági életünk több más kiválósága. Ott voltak a békenagygyűlésen a Koreából napokban hazaérkezett magyar orvosok és egészségügyi dolgozók is. A békenagygyűlést az Országos Béketanács nevében Andics Erzsébet elvtársnő nyitotta meg, majd Rusznyák István elvtárs emelkedett szólásra. Rusznyák István elvtárs: A magyar dolgozók egyemberként tiltakoznak az athéni monarchofasiszták gyalázatos szándéka ellen Beszédét azzal kezdte: a magyarszovjet barátság hónapja idején elsősorban azért hívtunk össze békegyűlést, hogy ismét kifejezzük tántoríthatatlan akaratunkat a béke megvédésére és megmutassuk, hogy ebben a harcban szolidárisak vagyunk a világ minden dolgozójával. Ez a békegyűlés a magyar-szovjet barátság hónapjának idején egyúttal tanúsítja azt is, hogy a magyar-szovjet barátság ápolása nemcsak a szovjet és a magyar nép ügye, hanem igen jelentős hozzájárulás a világbéke ügyének megszilárdításához. Amikor a mai gyűlést összehívtuk, már hallottunk róla, hogy az imperialisták és lakásaik újabb szörnyű merényletre készülnek. A mai újságokból értesülhettünk arról, hogy Beloiannisz és társai ellen az ügyész halálos ítéletet indítványozott. Azoknak a görög hazafiaknak és békeharcosoknak kivégzését követelte, akiknek egyetlen bűnük, hogy szeretik hazájukat és meg akarják akadályozni az újabb szörnyű háború kitörését. A rhonarchofasiszta gyilkosok ezeknek a hazafiaknak a meggyilkolásával akarják megmutatni lakási szolgálatkészségüket Eisenhower tábornoknak, aki a közeli napokban Athénbe érkezik. ..KK.J-S'-i",.- -......-■ - ! A magyar dolgozók ezen újabb merénylet hírére egyemberként fejezték ki mélységes felháborodásukat. Huszonnégy óra alatt több mint egymillió dolgozó tiltakozott népgyűléseken, üzemekben, termelőszövetkezetekben, iskolákban és az egyetemeken, szóval és aláírással a gyalázatos szándék ellen. Huszonnégy óra alatt több mint háromezer tiltakozó sürgöny érkezett a béketanácshoz: itt fekszenek előttünk az asztalon. A magyar dolgozók tudják, hogy mit jelentett annak idején a világ dolgozóinak szolidáris tiltakozása a mi szeretett Rákosi elvtársunk megmentése érdekében. Ezért is harcos elszántsággal állunk ki minden olyan esetben, amikor egy békeharcost, egy hazafit kell megmentenünk a hóhérok kezei közül. Az ősszel, amikor Kínában jártam, egy sanghaji gyermekotthonban arról énekeltek a gyerekek, hogy „A világ népei egy család”. Ennek a nagy családnak a tagjai ott vannak — mégpedig egyre nagyobb számban vannak ott — azok között a népek között is, amelyek ma még imperialista uralom alatt sínylődnek. Ez a nagy család ma már legyőzhetetlen, mert olyan hatalom áll az élén, mint a Szovjetunió és a mi szeretett Sztálin elvtársunk. Mi, a béketábor nagy családjának tagjai nemcsak a barátságban vagyunk egységesek, hanem gyűlöletünkben is azokkal a háborús gyújtogatókkal szemben, akik baktériumháborút kezdenek Koreában, s akiknek az utasítására akarják halálra ítélni a görög nép legjobb fiait, Beloianniszt és társait. Ezeknek a banditáknak igazi arcát leleplezte a Detroit News című újságban egy Holdridge nevű amerikai tábornok, aki ezt írta: „A háború Amerika nagy üzlete. A gyilkosságok trösztje a legnagyobb vállalkozásunk, évi 100 milliárdot fektetünk bele. Ha hirtelen megfosztanának ettől a nyereségforrástól, gazdasági életünk egy nap alatt összeomlana." Azért fog össze a világ valamennyi békeszerető embere, hogy ez a „vérértaranyat” elv ne győzhessen. Rusznyák elvtárs ezután számos tényt sorolt fel annak bizonyítására, hogyan fokozódott a népek békeharca az egész világon. Egy éve, hogy a Béke-Világtanács berlini ülésén kibocsátotta történelmi felhívását, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. Az azóta eltelt év a béke melletti világnépszavazás éve lett. „Többen lettünk — mondotta Rusznyák elvtárs a béketábor gyarapodásáról — és mi, akik a békéért harcolunk, ma jobban tudjuk, mint egy évvel ezelőtt, hogy miért és kik ellen harcolunk. A mi békeharcunk szilárdan és következetesen imperialistaellenes harc." Rámutatott ezután a magyar békemozgalom megerősödésére, majd beszédét így fejezte be: A Szovjetunió világraszóló győzelmei, a béketábor kiszélesedése eredményeként ma olyan lehetőség áll az emberiség előtt, amilyen még soha nem volt a történelem folyamán: ma megvan a lehetősége annak, hogy megőrizzük a világ békéjét — fejezte be lelkes tapsok közepette beszédét Rusznyák István elvtárs. Ezután K. I. Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus szólalt fel. K. I. Szkrjabin : Nincs a világon olyan erő, amely letéríthetné a Szovjetuniót a béke védelmének, a kommunista társadalom építésének útjáról . A szovjet kulturális küldöttség és a szovjet tudósok nevében forrón üdvözlöm a budapesti békenagygyűlést és az egész dolgozó magyar népet, amely a szocializmus alapjainak építésével hozzájárul a világbéke megszilárdításához — kezdte beszédét Szkrjabin elvtárs, a szovjet kulturális küldöttség vezetője. A szovjet állam a múltban éppúgy, mint ma is, a béke ügyét védelmezi. A szovjet nép az agresszív háborút az emberiség ellen elkövethető legsúlyosabb bűnnek, a világ egyszerű embereit érhető legnagyobb csapásnak tartja. A Szovjetunióban a háború propagálásában vétkes személyeket bíróság elé állítják, mint olyanokat, akik a legsúlyosabb bűntettet követték el. A béke és a szovjet rendszer egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A szovjet nép minden egyes lépése, amellyel közelebb jut a kommunizmus sztálini építkezéseinek megvalósításához — súlyos csapás a háborús uszítok gyűlölködő propagandájára Ezek a háborús uszítok azt próbálják bizonyítani, hogy a föld nem képes élelemmel ellátni összes lakóit, s ezért az emberiség csak úgy tud megmenekülni, ha háború útján csökkenti az emberek számát. A szovjet tudomány tettekkel mutatta meg ennek a sötét, emberevő, imperialista filozófiának egész tarthatatlanságát. A Szovjetunió hatalmas vízierőművei 22,5 milliárd kilowattóra villamosenergiát szolgáltatnak majd, 28 millió hektár földet fognak öntözni és a kolhozparasztok ezekről a földekről 70 millió ember táplálására elegendő búzát takarítanak majd be. Egyedül a Türkméniában létesítendő gyapotgazdaság területe akkora lesz, mint az összes egyiptomi gyapotföldeké A szovjet tudomány minden egyes ágát az emberszeretet, a humanizmus magas eszméjének szelleme hatja át. Minden tudományos felfedezés, amely a szovjet állam erejét növeli, egyúttal a szovjet tudósok hozzájárulását jelenti a béke ügyéhez. De a tudomány nemcsak a béke ügyét szolgálhatja. Az imperialisták a tudomány minden eredményét a halál szolgálatába állítják. Ezzel szemben a szovjet tudomány a békés alkotómunka a szocialista állam szolgálatának útján fejlődik, amely állam — Sztálin elvtárs szavaival — „nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, kiszélesíti a polgári szükségletekre dolgozó iparát, nem korlátozza, hanem ellenkezőleg, kifejleszti az új, hatalmas vízierőtelepek és öntözőrendszerek építését, nem szünteti meg, hanem ellenkezőleg, folytatja az árleszállítás politikáját..." A szovjet tudósok, akik tevékenyen segítik népüket mindebben, a békéért, az emberiség boldogságáért küzdő békeharcosok első soraiban haladnak. A tudomány és a kultúra művelői rendkívül fontos szerepet töltenek be a népek közötti kulturális kapcsolatok megszilárdításában, amely a békéért, a reakció és a pusztítás erői ellen folytatott harcnak egyik legaktívabb formája. A béke híveinek II. világkongresszusa hangsúlyozta, hogy a népek közti kulturális kapcsolatok megszilárdítása megteremti a kölcsönös megértés és bizalom feltételeit. A szovjet tudósok tevékenyen részt vesznek e hálás és nemes feladat megvalósításában. Munkájukban lelkesen támogatják őket az egész világ legkiválóbb haladó tudósai, mindazok, akik számára drága az emberiség boldogságának ügye. Szkrjabin elvtárs ezután arról beszélt, hogy az imperialisták semmiféle provokációtól nem riadnak vissza, még a népi demokratikus országok határainak megsértésétől sem és sokmillió dollárt költenek a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban folytatandó felforgató tevékenységre. — Ha az emberiség sorsát az amerikai-angol imperialisták kívánságai határoznák meg — mondotta —, már az egész földgolyót elborította volna az új háború lángtengere. S ha az imperialistáknak mindeddig nem sikerült kirobbantani az új háborút, ezt az emberiség mindenekelőtt a szovjet szocialista államnak és békeszerető külpolitikájának, a béke nagy zászlóvivőjének, Sztálin elvtársnak köszönheti. Első ízben fordul elő az emberiség történetében, hogy a háborús uszítók erőivel szemben ott állnak egy hatalmas, szervezett békefront erői, élükön a szovjet néppel, a kommunizmus építőivel. A békefront nemcsak kívánja a békét, hanem keményen, következetesen harcol is érte. A szovjet állam fennállásának 34 esztendeje, dicső története a szovjet nép harcainak, amelyet az imperialisták agresszív tervei és háborús kalandjai ellen vívtak; az agresszió áldozatainak nyújtott önzetlen, önfeláldozó védelem, a világbékéért folytatott fáradhatatlan harc története. A Szovjetunió lenini-sztálini külpolitikája — amely az egész világ népeinek legfontosabb, életbevágó érdekeit tükrözi — a szovjet állam erejére támaszkodik. Az imperialista ragadozók súlyosan elszámítanák magukat, ha a szovjet nép békeszeretetében annak gyengeségét, saját erejében való bizonytalanságát látnák. A Szovjetunió III. összszövetségi békekonferenciájának felhívása leszögezi: „Nem félünk a kapitalizmussal való békés versenytől és nem félünk az imperialista agresszió ármánykodásaitól sem. Nincsen a világon olyan erő, amely letéríthetné népünket a kommunista társadalom építésének útjáról.” A budapesti, dolgozók Szkrjabin elvtárs beszédének elhangzása után, kitörő lelkesedéssel, forró szeretettel ünnepelték a béketábor élén haladó Szovjetuniót és az emberiség békeharcának nagy vezérét, Sztálin elvtársat. Szkrjabin akadémikus beszédét többször viharos taps szakította félbe. Beszéde után szűnni nem akaró lelkesedéssel ünnepelték a nagygyűlés részvevői a világ dolgozóinak nagy vezérét, Sztálin elvtársat és a magyar nép szeretett tanítómesterét, Rákosi Mátyás elvtársat „Harcolunk a békéért, megvédjük a békét” — kiáltották egy szívvel, egy akarattal ezren és ezren. Ezután újabb nagy tapstól köszöntve Anna Seghers lépett az emelvényre. A békenagygyűlés határozata Amikor az imperialisták görög szolgái hamis vádak alapján ismét perbefogták Beloianniszt és társait, dolgozó népünkből elemi erővel tört ki a tiltakozás és az Országos Béketanácshoz küldött táviratok ezreiben követeltek szabadságot a görög hősöknek. Egész népünk felháborodva bélyegzi meg a görög kormány jogtipró eljárását, amellyel az amerikai zsoldba szegődött fasiszta banda megmutatja, hogy aljasságban és kegyetlenségben túltesz a náci gonosztevőkön is. A görög fasiszták Beloianniszt pártja megtagadására szólították fel, azzal hitegetve őt, hogy így megmentheti életét. Beloiannisz azonban hű maradt pártjához, hű maradt népéhez és a per során leleplezte bíráinak zsarolási kísérletét. A görög kormánynál hiába is hivatkozunk emberségre és a szabadság tiszteletben tartására. Görögország mai urai e szavak igazi értelmének még hírét sem hallották és vérbefojtanak, bilincsbe vernek minden törekvést, minden hősi mozgalmat, amely az emberek szívében parázsló szabadságtüzet szítja és táplálja. Fontosabb számukra, hogy amerikai uraik kedvében járjanak és az országukba érkező Eisenhowert azzal fogadják, hogy kivégzik Beloianniszt, a bátor békeharcost. De hivatkozunk a világ békeszerető embereinek erejére és igazságérzetére, dolgos magyar népünk teremtő, országépítő munkájára, minden régi eredményt túlszárnyaló felajánlásainkra, mai békenagygyűlésünk és az ország ezernyi táján tartott tiltakozó gyűlések izzó hangulatára. E békenagygyűlésről messze száll a magyar nép tiltakozó hangja és együtt a hatalmas béketábor hangjával vádolja a hóhérokat és kiáltja feléjük: Nem felejtünk! A népek mondanak majd ítéletet felettük és amerikai gazdáik felett, akik a háttérbe bújva segítenek vádakat koholni a szabadsághősök ellen. S a népek ítélőszéke előtt nincs kegyelem a véreskezű hóhérok és amerikai felbujtóik számára. Lesújt majd az igazság ökle és a népek ereje izzóporrá zúzza a szégyentelenek hatalmát, amelyre most rendőrszuronyok vigyáznak. Véssék jól emlékezetükbe ezt a görög hóhérok is! Látniok kell, hogy a béke híveinek mozgalma, amelyért Beldarmiszék harcolnak és szenvednek, diadalmasan terjed a világon, győzni fog és fel fogja nyitni a börtönök, a görög hazafiak börtönének kapuját is! A görög kormány arcátlan kihívására jobb és több munkánk a válasz. Bányáink mélyén, sebesen forgó esztergapadjaink mellett, a tavaszi határban, kalapáccsal, tollal és kapával folytatjuk a harcot Beloiannisz és társai életéért, szabadságáért, a görög nép békéjéért is. 3i Az Országos Béketanács távirata a görög monarchofasiszta kormánynak: Bocsássák szabadon Beloiannisz elvtársat és társait! A GÖRÖG KORMÁNYNAK, ATHÉN Az elmúlt 24 órában viharrá erősödött egyértelmű tiltakozás, a magyar nép minden rétegének sürgető, követelő szava késztet bennünket arra, hogy ismételten hangunkat hallassuk az ártatlanul és jogtalanul perbefogott Nikosz Beloiannisznak és társainak ügyében. A több mint 3000 táviratban munkások és parasztok milliói, mérnökök és háziasszonyok, kisiparosok és művészek, püspökök és orvosok, az elmúlt világháború rokkantjai és az életre most készülő diákok követelték szenvedélyes erővel, hogy szüntesse be a monarchofasiszta görög kormány a Nikosz Beloiannisz és társai ellen indított jogtalan, aljas eljárást. Tudjuk, hogy önök gazdáik, az amerikai imperialisták, a rövidesen Athénbe érkező Eisenhower tábornok előtt akarják gaztettükkel bizonyítani, hogy minden bűnre készek, csakhogy elnyerjék a világot lángba borítani készülő háborús gonosztevők kegyét. Ezért is törnek a béke görög harcosainak életére. Népünk ezt az eljárást bűntettként bélyegzi meg. Ha a monarchofasiszta görög kormány valóra váltaná sötét terveit és elítéltetné Beloianniszt és társait, ezzel mindazok megvetését magára zúdítaná, akik a szabad véleménynyilvánítást, a béke szeretetét, a szabadság tiszteletét, az ember elidegeníthetetlen jogának tartják. Az egész magyar nép követeli: azonnal szüntessék meg a törvénytelen eljárást és haladéktalanul bocsássák szabadon Nikosz Beloianniszt és társait! A MAGYAR ORSZÁGOS BÉKETANÁCS I Anna Seghers: A német nép levonta a tanulságot a második világháborúból és harcol a békéért Anna Segherst, a Nemzetközi Sztálin Békedíjjal kitüntetett német írónőt nagy tapssal üdvözölte a békegyűlés hallgatósága. Bevezetőül Sztálin elvtárs szavait idézte: „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét." Sztálinnak ez a megállapítása megjelöli a világ valamennyi békeszerető emberének helyét és azokat a feladatokat, amelyek hazájában reá hárulnak— mondotta. — Néhány héttel ezelőtt egy kis kínai faluban jártam, ahol a falu elöljárója az egybegyűlt parasztok előtt mélységes bizalommal ismételte el Sztálin e szavait. Sztálin megállapítása bizalommal tölt el minden egyszerű embert, mint ezeket a parasztokat is. Sztálin szavai különleges követelményeket támasztanak a német békeharcosokkal szemben A béke ügye elválaszthatatlan Németország egységétől. Elválaszthatatlan — nemcsak a német békeharcosok, hanem mindazok számára, akikben lángol a kérdés: háború legyen-e, vagy béke. Önök tudják, hogy Németországot kettészakították. A keleti részén, amelyet a Szovjet Hadsereg szabadított fel a Hitler-fasizmus alól, létrejött a Német Demokratikus Köztársaság, amely biztosítja a dolgozóknak az őket megillető helyet az államhatalomban, védi szabad munkájukat, öregségüket, gyermekeiket és jövőjüket. Ez a rendszer felépíti a lerombolt városokat és újjáformálja az embereket. Kiirtja a fasizmus utolsó maradványait, törvényeivel, tankönyveivel és azzal, hogy támogat minden haladó gondolatot, támogat mindenkit, aki munkájával az újjáépítést szolgálja. így folytatja a Szovjet Hadsereg nagy felszabadító művét. Németország nyugati részén a Wall Street kegyelméből uralkodó bonni kormány hivatalaiban és méltóságaiban ismét benn terpeszkednek a régi tisztviselők, tábornokok, háborús nyerészkedők — néhány tucatnyi kivételével, akiket Nürnbergben felakasztottak. A dolgozókra elviselhetetlen súlylyal nehezednek a megszállás és az újrafelfegyverzés költségei. A parasztokat elűzik házukból és földjükről, mert katonai repülőterekké alakítják át a szántóföldeket. Újra páncélkocsik dübörögnek végig a városokon. Az ifjúság reményvesztetten tekint a jövőbe. Anna Seghers elmondotta: Adenauer nyugatnémet kancellár zárt ajtók mögött ütötte nyélbe a „háborús keretszerződést" az imperialistákkal, közben „egyenjogúságról” és „szabadságról” locsog. De a németek előtt egyre világosabb lesz: ez az „egyenjogúság" azt jelenti, hogy a németeknek a többi imperialista zsoldossal együtt joguk van a harctereken az első sorokban elpusztulni. Az adenaueri „szabadság” azt jelenti, hogy a németeknek joguk van meghalni az Elbánál, vagy Vietnamban, Kelet-Ázsiában, vagy a Balkánon. De Adenauer gazda nélkül végezte számítását. A német nép levonta a tanulságot a második világháborúból. A német városok romokban hevernek, minden család ismeri az el nem múló fájdalmat, mindenkinek hiányzik egy-egy drága hozzátartozója. Ebben az évszázadban kétszer képezték ki a német ifjúságot arra, hogy rettenetes szenvedést okozzon magának és más népeknek. Rá tudják-e venni várjon most arra, hogy zsoldosként lőjön a saját testvérére? Ami ma Nyugat-Németországban történik, azt mutatja, hogy a német nép kezd tudatára ébredni felelősségének. Figyelmeztető sztrájkok hulláma söpört végig az ipari városokon: a munkások résen állnak, hogy a kormány ne hajthassa végre a felfegyverzést, amellyel a nép szembeszáll. A Münchenben megtartott szakszervezeti gyűlésen leszavazták a legismertebb szociáldemokrata boncokat, akik hiába beszéltek szájtépve a felfegyverzés mellett. A kikötői munkások megtagadják a hadianyagok kirakását, a ruhrvidéki és vesztfáliai bányászok pedig nem hajlandók túlórázni a felfegyverzésért Anna Seghers elmondta, hogy a német nép lelkesedéssel fogadta a Szovjetunió jegyzékét arról, hogy támogatja a német békeszerződés mielőbbi megkötését. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói lelkes tüntetésekkel és újabb munkafelajánlásokkal köszöntötték a Szovjetunió válaszát. A német nép harcol a békéért. Egy Berlin melletti faluban történt esetet mondott el példaként: Egy parasztházaspár az elmúlt nyár