Szabad Nép, 1952. június (10. évfolyam, 128-152. szám)
1952-06-01 / 128. szám
VASÁRNAP, 1952. JÚNIUS | SZABAD NÉP Jacques Duclos kiszabadítása érdekében a legszélesebb népi egységnek kell megvalósulnia A Francia Kommunista Párt politikai bizottságának közleménye Párizs, május 31. (MTI) A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága pénteken este Marcel Cachin elvtárs elnöklésével ülést tartott. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja, hogy a szerdai Ridgway-ellenes tüntetés méretei minden korábbiét meghaladták. E hatalmas béketüntetések a béke erőinek nagyméretű fejlődését s a francia munkásosztály harci szellemének fokozódását bizonyítják. A munkásosztály tudja, hogy minden erejét latba kell vetnie a háborús bűnösök kezének lefogására. A közlemény ezután rámutat, hogy a kormány provokációkkal akar boszszút állni a francia népen. A közlemény kiemeli, hogy a többtízezer rohamrendőrnek a tüntetőkkel szemben tanúsított brutalitása a provokációk részét jelenti, mert a túszként börtönben tartott André Stil ellen emelt vádhoz vér kellett, amint ezt a jobboldali sajtó,— az «Aurore» és a «Figaro» — be is vallotta. A közlemény ezután Jacques Duclos letartóztatásának kérdésére tér át. «A megszállás idején alkalmazott rendőri módszerekre emlékeztető törvényellenes körülmények között tartóztatták le Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt titkárát, a francia munkásosztály és az egész nép szeretett irányítóját, a volt verduni frontharcost, aki Maurice Thorezzel együtt hozta létre a népfrontot — emeli ki a közlemény. — A béke e lelkes harcosa a megszállás egész ideje alatt Maurice Thorezzel együtt irányította a Francia Kommunista Pártot és a hitleri megszállók ellen folytatott küzdelmet. Jacques Duclos letartóztatása és letartóztatásának körülményei minden pártharcosnak komoly figyelmeztetést jelentenek az éberségre s megmutatják nekik a polgári demokráciáról egyesekben még ma is élő ábrándok veszélyes voltát. A közlemény rámutat, hogy a kormány Jacques Duclos vád alá helyezésére és saját politikai céljainak leplezésére olyan hagyományos háborús uszító provokációkhoz folyamodik, amelyek már annak idején Jaures meggyilkolásához, a Reichstag felgyújtásához és az 1939. évi kommunistaellenes terrorintézkedésekhez vezettek. A május 28-i tüntetések a békeharcosok nagy győzelmét jelentik. Jacques Duclos börtönben tartását a háborús uszítók a maguk sikereként hirdetnék. Éppen ezért a legszélesebb egységnek kell megvalósulnia Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. A közlemény megállapítja: «A kormány — ismérve Jacques Duclos egészségi állapotát — abban reménykedik, hogy ez a bebörtönzés végzetes lesz a Francia Kommunista Párt titkárára. A bebörtönzés — mint gyikossági módszer — a provokátorok fegyvere és ezt meg kell bélyegezni az ország népe előtt». «A Pinay-kormány azzal akarja csökkenteni a békeharcosok győzelmének jelentőségét és leplezni Jacques Duclos botrányos letartóztatásának törvényellenességét, hogy «kommunista összeesküvésről» beszél — mutat rá a közlemény. A politikai bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy valójában egyetlen összeesküvéssel, a francia burzsoáziának a béke és Franciaország ellen irányuló összeesküvésével állunk szemben. A belügyminiszter már hetekkel ezelőtt megbízta tájékoztatási osztályát, keressen ki olyan szövegeket ■ — beleértve Lenin és Sztálin műveit is —, amelyeknek alapján lehetővé válik, hogy kommunista pártharcosokat vád alá helyezzenek a francia császárság idején hozott rendeletek alkalmazásával. A politikai bizottság felhív minden párttagot, a párt minden szervezetét: szervezzenek konkrét akciót a háború ellen és Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. Jacques Duclos-t ki kell szabadítanunk s meg kell akadályoznunk a háborús uszítókat abban, hogy tűzbe borítsák a világot — fejeződik be a közlemény. A Francia KIP Politikai Bizottságának üzenete Duclos elvtárshoz A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága üzenetet küldött Duclos elvtárshoz. — Boldogok vagyunk, hogy közölhetjük veled: egész Franciaország népe erélyesen követeli azonnali szabadonbocsátásodat — hangsúlyozza az üzenet. A politikai bizottság testvéri barátságáról és szolidaritásáról biztosítja Jacques Duclost: Bátorságod és rendíthetetlenséged lelkesíti a kommunista párt harcosait, akik proletárokként és franciákként teljesíteni fogják kötelességüket, lelkesen folytatják igazságos harcukat, hogy Franciaország számára biztosítsák a demokratikus szabadságjogokat, a nemzeti függetlenséget és a békét. A közleményt aláírták: André Marty, Auguste Lecoeur, Marcel Cachin, Francois Billoux, Charles Tilian, Raymond Guyot, Etienne Fajon, Léon Mauvais, Waldeck Rochet, Laurent Casanova, Victor Michaut és Jeannette Vermeersch. DOMINIQUE DES ANTS: A PÁRIZSI NÉP HŐSI ÜTKÖZETE A BÉKÉÉRT Párizs, 1952 május 31. 1952 májusának napjai a francia nép történetében a múlt nagy szabadságharcainak napjai mellé sorakoznak, azzal a különbséggel, hogy ezúttal, a francia dolgozók már nem elszigetelten vívják küzdelmüket, hanem az emberiségnek a kizsákmányolás alól felszabadított 800 milliós táborára támaszkodva. A békemozgalom felhívására már a múlt hét péntekén tüntetések zajlottak le Párizs különböző negyedeiben. A rendőrség már akkor is durván megtámadta a tüntetőket, de Párizs népe nagy erővel kiáltotta: «Ki Ridgway-vel! Amerikába az amerikaiakkal! Megvédjük a békét!» — annak ellenére, hogy a gumibotok és a letartóztatások nem kímélték sem a rokkantakat, sem az őszhajú filozófusokat. A kormány megijedt, és félelmében letartóztatta André Stilt, a párt Központi Bizottságának tagját, a «l’Humanité» főszerkesztőjét, a világszerte ismert írót, akinek «Az első összecsapás» című regénye Sztálin-díjat nyert. Május 25-én a párizsiak megtartották hagyományos felvonulásukat a Pere Lachaise temetőben, hogy megemlékezzenek a Kommün halottairól, s köztük a magyar munkásmozgalom kiváló úttörőjéről, Frankel Leóról. Miközben felvonultak ahhoz a kőfalhoz, amely előtt a dühöngő versaillesi reakció halomra gyilkolta a hős kommünárokat, ütemesen kiáltották: «Ki Ridgway-vel! Szabadságot André Stilnek!» A kormány még jobban megijedt. Ez a félelem olyan méreteket öltött, hogy Ridgway baktériumtábornok fogadására semmiféle «tömeget» nem mert összetoborozni, még kíváncsiakat sem engedett elhelyezkedni az útvonalon, még a rendőrség irányítása alatt álló szokásos «Makkot» sem rendelte ki. Ellenben ötméterenként sisakos, géppisztolyos rendőröket állított fel. Ezek a pribékek, akik készen álltak arra, hogy rárohanjanak a tömegre, nem átallották a becsületrend piros vállrojtját felötteni, amellyel 1944-ben a párizsi felkeléshez csatlakozott hazafias rendőröket tüntették ki. Ebben a légkörben virradt fel május 28 esős reggele. Minden üzem, minden háztömb békeharcosai tudták, hogy ez a nap történelmi lesz. A tüntetést betiltották. A République-teret már reggel óta sisakos, fekete egyenruhás sereg szállta meg. A délelőtt és a délután feszült hangulatban telt el. A nyomorúságos tömegszállások kapui előtt, ahol az algéridolgozók laknak, felsorakoztak a rendőrség hatalmas tehergépkocsijai, hogy előzetes letartóztatásokat hajtsanak végre. A hazafiak munkahelyükről, munkaruhában indultak a tüntetésre. Az ismert jelszavakat hirdető transzparenseket vitték. Gyalog jöttek a peremvárosok dolgozói: a billancourti autógyári munkások, a saiint-denisi vasasok, az aubervilliersi gázgyári dolgozók. A République-tér volt a szív, amely felé áramlott, mint az ütőerek vére a Párizs kapuifelől, vagy a békés, szinte vidéki negyedekből menetelő tömeg. Párizs kellős közepén, a Boulevard Poissonniéren a sisakos pribékek könnyfakasztó bombákat dobtak a tüntetőkre. Hiába patakzik a könny, hiába fojtogat a köhögés —a férfiak és a nők nekilendülnek, áttörik a rendőrkordont és felborítják támadóik gépkocsijait. Ridgway megdühödött pribékjei ekkor — megunván a gumibotokat — leakasztják fegyverüket és rálőnek a fegyvertelen tüntetőkre, Párizs dolgozó népére. A diáknegyedből a Quartier Latinból jövet egy másik tüntető menetnek — bár rendőrosztagok próbálják elállni útjukat — sikerült átkelnie a Szajnán. Ezzel a diákok, s velük a tanárok, valamint a Quartier Latin más lakói bekapcsolódnak a tüntetésbe. Az Odéon-téren, ahol valaha Danton lakott, a népes Buci-utcában, amely ennek a negyednek a piaca, s ahol a megszállás alatt a párizsi háziasszonyok legelső tüntetése zajlott le, diákok, pedagógusok, dolgozó nők, kiskereskedők verődtek össze, egyesültek több más menettel és átkeltek a Szajna hídjain. A tüntetők a tőzsdepalota elé érve valóságos rendőrhadsereggel találták magukat szembe. Az összecsapás heves volt. Sok hazafit letartóztattak és a bank utcai rendőrkapitányságra zárták be őket. Később a tüntetők elhatározták, hogy kiszabadítják elvtársaikat. A rendőrkapitányság elé vonultak. Itt a «fekete emberek» a Ridgway védelmére kirendelt rendőrök tüzet nyitottak. A pergősortűz golyói átsüvítettek az utcán, de a hazafiak tovább kiáltották: «Ki Ridgway-vel! Békét!» És egy bátor munkás állva, dacolva a golyózáporral, rákezdett az Internacionáléra. Sokan megsebesültek. Több tüntető oszlop jött a főváros északi negyedei felől. A Sztálingrád-tér felé meneteltek. Én is ott voltam. A Sztálingrád-téren láttam elesni egy embert. Mielőtt odaértem, a gumibotozó rendőrök már megrohanták a tömeget, de a tüntetők áttörték a kordont. Ez a tér a nácik elleni háború legdicsőségesebb csatájára emlékeztet. A párizsi hazafiak azt akarták, hogy itt is visszhangozzék kiáltásuk: «Megvédjük a békét!» Suhognak a gumibotok. A rohamrendőrök elállják az utat és ütnek, csak ütnek. A derék tüntetők, akiknek egyetlen fegyvere a transzparensek rúdja, mégis áttörik a kordont és a rendőrök dühödtem hátrálnak. Hátrálnak — de lőnek. A «Marseillaise»-re, a «Megvédjük a békét!» kiáltásra sortűzzel felelnek. Akikben nem volt meg a bátorság, hogy megütközzenek, elég aljasok voltak ahhoz, hogy lőjenek Egy tüntető meginog, elesik. Hacine a neve, északafrikai munkás ... Nem sokkal ezután megtudjuk, hogy a szabadságnak ez a harcosa meghalt, mert a békét éltette. A La Chapelle-téren három különböző útvonalon menetelő tüntető oszlop fut össze. A rohamrendőrök «harcrakészen» várják őket. A három harcos emberár hömpölygő, elsöprő erővel egyesül és felhangzik a dicsőséges, szívdobogtató harci kiáltás: «A fasizmus nem fog felülkerekedni!» (Le fascisme ne passera pas!) A most már egyesült tüntető menet megindul a Saint Denis-úton az Északi-pályaudvar felé. A negyed lakói az ablakokban vannak. Minden mellékutcából tüntető csoportok jönnek és csatlakoznak a «Marseillaise»-t éneklő tömeghez. A pályaudvar mellett felsorakozó rendőrség felkészül. De az északi peremvárosok népe is meghátrálásra kényszeríti a transzparensek rúdjával a rohamrendőröket. A sisakos, állig felfegyverzett, a megrabolt nép munkájával eltartott, alkoholtól bűzlő zsoldoshadvert horda módjára hátrál a munkások elől, majd a pályaudvar épületében torlaszolja el magát és tüzet nyit. Egy elvtárs összeesik, golyótalálat érte. A tüntetők most a Magenta-körúton csoportosulnak és a szomszédos Keleti-pályaudvar felé indulnak, énekelve, a béke jelszavait kiáltozva, s egyre sokasodva. A tüntetők továbbvonulnak, s megkerülik a République-teret őrző rohamrendőrök tömegét. Ezren és ezren vagyunk. A Saint Martin-csatorna mellett vonulunk. A házak kapujában, az ablakokban, a kávémérésekben és a boltok küszöbén a lakosság tapsol. Elérjük a Boulevard de la Villette-t. Itt ismét Baylot rendőrfőnök fekete seregébe ütközünk. A tüntetők összeseregjenek. Egy képviselő és egy kerületi polgármester, háromszínű szalaggal övezve, beszédet mond. A tüntetők, mielőtt szétoszlanának, mágegyszer eléneklik a «Marseillaise»-t. ★ A Ridgway szolgálatában álló kormány megértette, hogy május 28-a örökre bevésődik a francia történelem lapjaiba. Órákkal a tüntetés után, mikor Párizs utcáin már csak a rendőrség cirkált, a kormány csapdát állított fel és letartóztatta Jacques Duclost, a kommunista párt titkárát, s ezzel megmutatta: melyik az a párt, ki az az ember, akitől Franciaországban a háborús uszítók a legjobban félnek. Május 29 reggelén egész Franciaország népe ökölbe szorította kezét. Felhangzott az üzemekben, a kis és nagy építkezéseken, az iskolákban a kiáltás: «A fasizmus nem fog felülkerekedni!» és «Szabadságot Jacques Duclosnak!» El a kezekkel a Francia Kommunista Pártról! A pestisgenerális Ridgway vezényletével Pinay, Schuman és cinkosaik a törvényességnek még a látszatát is félredobva, gyalázatos támadást hajtottak végre Franciaország legnagyobb pártja, a Francia Kommunista Párt ellen: a háborús uszító fasiszta banditák rendőrkopókat uszítottak a párt helyiségeire, házkutatást tartani. Dudás elvtárs a lakásán tartott házkutatás alkalmával tett nyilatkozatában ezt mondotta: «A kormány megindította a harcot nagy pártunk ellen, amely lelke volt a nácikkal szembeni ellenállásnak, abban az időben, amikor Pinay tagja volt Pétain nemzeti tanácsának és üzleteket kötött a megszállókkal. Csak egy nap múlt el Duclos elvtársnak e nyilatkozata óta, és a Francia Kommunista Párt ellen elkövetett újabb gyalázatos merénylet ismét igazolta Duclos elvtárs szavait. A francia dolgozók milliói és velük együtt az egész nemzetközi munkásosztály, s minden halandó ember mélységes felháborodással ítéli el ezt a merényletet, a francia nép ragyogó szabadságszeretetének és demokratikus hagyományainak ezt a nyílt arculcsapását. A Francia Kommunista Párt elleni provokáció szerzői még csak meg sem kísérlik a törvényes formaságok betartását. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának közleménye rámutat arra, hogy Pinay kormánya a saját politikai céljainak leplezésére olyan hagyományos háborús uszító provokációkhoz folyamodik, amelyek már annak idején Jaiures meggyilkolásához, a Reichstag felgyújtásához és az 1939. évi kommunistaellenes intézkedésekhez vezettek». «Összeesküvési» dajkamesét találnak ki azok, akik Franciaország kormányában ülve, összeesküdtek a francia nép igazi ellenségeivel, az amerikai, angol és új német imperialistákkal. Háborús, népellenes, bűnös célok érdekében indított a Pinay-kormány hadjáratot a legjobb francia hazafiak, a francia nép önzetlen, áldozatkész fiai, a francia kommunisták ellen. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága rámutat arra, hogy a kormány «provokációkkal akar boszszút állni a francia népen», mert a pestisgenerális Ridgway és a német különszerződés ellen végbement hatalmas béketüntetések a béke erőinek nagyméretű fejlődését és a francia munkásosztály harci szellemének fokozódását bizonyítják. Pinay és társai, a francia nép árulói azért emeltek kezet a francia kommunistákra, a Francia Kommunista Pártra, mert ez a párt a munkásosztály élén legyőzhetetlen akadálya annak az árulásnak, amellyel a francia burzsoázia most ismét tetézi uralmának a francia nép érdekei elárulásában gazdag történetét. Pinay ott volt abban akormánytáborban, amely 1940 nyarán, amikor a kommunista párt, mint Franciaország egyetlen pártja, a fasiszta támadókkal való szembeszállást követelte és árulásnak minősítette Párizs feladását, Weygand szavaival így nyilatkozott: «Ha a németek bejönnek Párizsba, a kormánynak erkölcsi kötelessége, hogy őket ott fogadja». Akkor, 1940-ben, Pétain és Laval nyitották meg a kapukat a német fasiszta megszálló csapatok előtt, ma a Pétain iskolájában és a fasiszta megszállókkal kötött piszkos üzleteken növekedett, amerikai kegyelemből és a francia burzsoázia silányságából kormányelnökké lett Pinay nyitjameg a kapukat a francia nép ellenségei előtt. Ezért tör a francia imperialista burzsoázia a francia hazafiak, a francia békeharcosok, Franciaország szabadságának és függetlenségének pártja, a Francia Kommunista Párt ellen. Abban a felhívásban, amelyet a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében Maurice Thorez és Jacques Duclos írt alá 1940-ben, ezt olvashatjuk: «Oly nagy nép, mint a mienk, sohasem lesz rabszolgák népe. Franciaország nem lesz gyarmati országgá. Franciaország, amelynek oly dicsőséges a múltja, sohasem fog térdet hajtani elvetemült és minden szolgálatra kész lakájok csapata előtt». Kemény fába vágták a fejszéjüket azok a hitvány lakojok, akik ma Franciaország kormányában ülnek. Több mint ötmillió francia szavazott az 1951-es választásokon a kommunista pártra, amely Franciaország legnagyobb pártja volt és maradt, dacára a törvényellenes, demokráciaellenes választási terrornak és a választási csalásoknak. Be lehet ilyen pártot börtönözni? Hetvenötezer francia kommunista halt hősi halált a haza felszabadításáért a fasiszta megszállók elleni harcban. Meg lehet ilyen pártot félemlíteni? Az egész haladó emberiség együttérzése és forró szeretete árad francia elvtársaink, a francia kommunisták felé, különösen most, ezekben az órákban, amikor a monopoltőke elvetemült lakájainak provokációival szemben rendületlenül, hagyományaikhoz, a francia nép hősi nagy harcos hagyományaihoz híven védik a francia nép és az egész világ dolgozói békéjének és szabadságának ügyét. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy a francia munkásosztály és Franciaország dolgozó népe, a Francia Kommunista Párttal az élen meg fogja védeni hazáját az amerikai betolakodókkal és a pétainek iskolájából kikerült hazaáruló pinnykkel szemben. Az egész magyar dolgozó nép nevében kiáltunk megálljt azoknak az elvetemült provokátoroknak, akik kezet mernek emelni a francia nép legdrágább kincsére: a francia hazafiak és békeharcosok, Franciaország szabadságának partjára. A francia rendőrség gyalázatos garázdálkodása a Francia Kommunista Párt székházában Párizs, május 31. (MTI) Szombaton délelőtt többezer rendőr részvételével tömeges házkutatás zajlott le Párizsban és a vidéken. Párizsban a rendőrség a Francia Kommunista Párt központi székházában, a párt szajna megyei szervezetének székházában, az országos békemozgalom, a nemzeti front — amely most a demokratikus kulturális, művészeti és sportszervezetek székháza — a volt partizánok és ellenállók egyesülete valamint a Köztársasági Ifjúsági Szövetség székházában tartott házkutatást. A házkutatásokat az éjszaka folyamán rendőri és vizsgálóbírói értekezlet előzte meg. A Chateaudun-körtérre, ahol a Francia Kommunista Párt székháza van, reggel fél 8 órakor tizenöt, rendőrökkel zsúfolt autóbusz érkezett, amelyet két rádiókocsi követett. A körteret pillanatok alatt megszállta a rendőrség és azonnal be akart hatolni a székházba, a benntartózkodók azonban bezárták a kaput. A rendőrök erőszakkal akarták kinyittatni a kaput, s ugyanakkor tűzoltólétrák segítségével is be akartak hatolni. A rendőrségnek csak negyed 10 tájban sikerült behatolnia az épületbe. Először a bűnügyi, majd a politikai rendőrség szállta meg az épületet. Minden ajtót felfeszítettek és az alkalmazottakat egy szobába zsúfolták össze. Különös gonddal kutatták át a kommunista párt parlamenti képviselőinek irodáit, elsősorban Andre Marty elvtárs irodáját — jelenti a «Ce Soir». Ezután felszólították az épületben levőket, írják alá a házkutatási jegyzőkönyvet, amit azok megtagadtak, mert a házkutatásnál nem voltak jelen. A rendőrség három óra hosszat tartó házkutatás után nagymennyiségű iratot vitt el. A «Paris Presse» tudósítója előtt a rendőrök kijelentették, hogy «semmiféle értékes dokumentumot nem sikerült lefoglalniuk». Ugyancsak házkutatás volt a szajnamegyei pártszervezet székházában, ahol szintén különös gonddal kutatták át a kommunista parlamenti tagok irodáit. A békemozgalom székházában hat óra hosszat tartó házkutatás során öt páncélszekrényt fúrtak meg és sok könyvet vittek el. Elkobozták az öszszes sálakat, amelyeket Picasso rajzai díszítettek és amelyek az ifjúsági kongresszus alkalmából készültek. Ugyanebben az időben házkutatást tartottak a többi között a kommunista párt lyoni, marseillei, bordeauxi, nizzai, grenoblei, clermont-ferrandi, larochellei szervezetének helyiségeiben is. A «Ce Soir» szerkesztőségében a rendőrség megbízottja figyelmeztette a lap vezetőségét, amennyiben «hamis hírt» közölnének, a lapot azonnal elkobozzák. Nemzetközi tiltakozás Duclos elvtárs letartóztatása ellen Max Reimann elvtárs, a Német Kommunista Párt elnöke táviratot intézett a Francia Kommunista Párt központi bizottságéhoz s ebben kifejezésre juttatja éles tiltakozását Duclos elvtárs letartóztatása ellen. «A ti harcotok — írja — nemcsak a francia nép életének megvédéséért folyik, hanem a mi német népünk és az összes békeszerető népek életének megvédéséért is, az amerikai imperialisták háborús terveivel szemben». A távirat követeli Jacques Duclos és André Stil elvtársaik azonnali szabadonbocsátását. Hasonló táviratot intézett a Francia Kommunista Párthoz Enver Hodzsa elvtárs, az Albán Munkapárt főtitkára és a Görrög Kommunista Párt központi bizottsága is.