Szabad Nép, 1953. október (11. évfolyam, 274-304. szám)
1953-10-01 / 274. szám
CSÜTÖRTÖK, 1953 OKTÓBER 1 • • Ünnepi díszelőadással megnyílt a kínai filmhét A Kínai Népköztársaság fennállása negyedik évfordulójának előestéjén, szerdán este, az Uránia Filmszínházban tartott díszelőadással megnyílt a kínai filmhét. A díszelőadás elnökségében Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes foglalt helyet. A kínai filmhét ünnepélyes megnyitásán megjelent Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Béres Andor,külügyminiszter első helyettese, Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Szobek András bel- és külkereskedelmi miniszterhelyettes, Majlát Jolán, a Kultúrkap csolatok Intézetének főtitkára, továbbá a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet több vezető személyisége. Rászívott a díszelőadáson J. V. Andropov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és számos tagja. A magyar, akínai és a szovjet himnusz elhangzása után Rusznyák István üdvözölte a díszelőadás vendégeit. Mihályi Ernő megnyitó beszédeiben a többi között ezeket mondotta: — A kínai nép győzelmeinek napját a kínai művészet ünnepével köszönti a magyar nép. Ez a művészet a nép kezében nagyszerű fegyver az imperialisták ellen, a békéért vívott harcban. A kínai filmművészet a többi művészettel együtt segíti a gazdasági és politikai fejlődést, az ebben az esztendőben megkezdett ötéves tervet és az ötszázmilliós nép történelmében első ízben most folyó általános titkos választás lebonyolítását. A most kezdődő kínai filmhét nagyjelentőségű esemény a kínai és a magyar nép közötti baráti és kulturális kapcsolatok további elmélyítése szempontjából. Folytatója lesz a kínai filmek magyarországi nagy sikersorozatának, mert e magyar közönség rendkívüli érdeklődéssel és szeretettel fordül a kínai művészet és a kínai nép élete felé. — A Béke-Világtanács budapesti felhívásának szellemében is cselekszünk akkor, amikor a nemzetközi kulturális kapcsolatokat a kínai filmhét ünnepnapjaival is szélesítjük és erősítjük. Boldogaik és büszkéik vagyunk, hogy együtt harcolunk a nagy kínai néppel a Szovjetunió vezette béketáborban, hogy győzelmeit és eredményeit a magunkénak is érezhetjük. Ezután Huan Cen nagykövet mondott ünnepi beszédet. “ A kínai nép határtalan örömmel és lelkesedéssel köszönti nemzeti ünnepét, a Kínai Népköztársaság fennállásának negyedik évfordulóját. Az idén ez a nap különösen ünneplésre méltó, hiszen ez az első esztendő, amelyben az új Kína az ötéves tervben kidolgozott építőmunka útjára lépett. A kínai nép, miután kivívta ez új, demokratikus, forradalom győzelmét, megkezdte a szocializmus időszakaiba való fokozatos átmenetet. 1950-től 1952-ig, három év alatt hazánk népe helyreállította a népgazdaságot, országos viszonylatban végrehajtotta a különféle demokratikus társadalmi reformokat, folytatta az «Állj ellen Amerikának és segítsd Koreát!» mozgalmat, s ezzel hozzájárult a világbéke megvédéséhez. — Miután befejeztük a tervszerű építőmunka előkészületeit, Kína Kommunista Pártja feladatul tűzte népünk elé, hogy 1953- tól megkezdjük első ötéves tervünket. — Hazánk ötéves országépítő terve dicső és neehéz feladat, de a kipróbált Kína Kommunista Pártjai és Mao Ce-tung elnök bölcs vezetésével, a Szovjetunió és a testvéri országok őszinte és önzetten segítségével, a kínai munkásosztály és dolgozó parasztság kimeríthetetlen aktivitásával és alkotóképességével, valamint ezek szilárd szövetségével biztos hatailmas építőmunkánk győzelme. — A kínai nép nagyrabecsüli és őszintén erősíti a kínai és a magyar nép barátságát, amely napról napra fejlődik. Nagyrabecsüljük a magyar népnek az országépítő munka, valamint a kultúra és a művészet terén elért eredményeit. Hálásan emlékezünk viaszal arra az őszinte szeretetre és lelkesedésre, amelyet a magyar nép valamennyi gazdasági és kultúrküldöttségünk, valamint művészegyüttesünk és skiiállítássainik iránt tanúsította. A Kínaiban nemrég rendezett magyar filmhét és a most megkezdődő kínai filmhét még jobban elmélyíti a két nép közötti barátságot és kulturális kapcsolatot. A két ország ügye elválasztihatatlan egymástól. Országaink minden egyes sikere — a domokrastikus béketábor sikere. A béke, a demokrácia és a szocializmus közös célkitűzése, eggyé forraszt bennünket. — Szilárdítsuk meg még jobban a két nép közötti megbonthatatlan barátságot, fejveszszük még tovább országaink gazdasági és kulturális kapcsolatait, harcoljunk együtt az emberiség igazságának és a világ békéjének megvédéséért, a boldog új élet megteremtéséért. Huan Cen nagykövet, beszédének elhangzása után a díszelőadás vendégei meleg ünneplésben részesítették a kínai népet és vezérét, Mao Ce-tungot. Ezután bemutatták a «Nemzeti ünnep 1952-ben» című kínai dokumentumfilmet. (MTI) TIZENÖTÉVES A PÁRTTÖRTÉNET Tizenöt évvel ezelőtt, 1938 október 1-én jelent meg: «.A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Története». E 15 esztendő alatt mélységesen megváltozott a világ arculata. A Szovjetunió győzelmet aratott a második világháborúban, s felszabadította Európa és Ázsia számos nemzetét, létrejöttek az európai népi demokratikus országok, megszületett a nagy Kínai Népköztársaság, s ma már a földkerekség lakosságának egyharmada megszabadult az imperializmus láncaitól. A tőkés országokban és a gyarmatokon fellendült a dolgozók szabadságharca. S mindenütt, ahol a munkásosztály, a nép élén a kommunisták vezették és vezetik a küzdelmet, ott volt és ott van a párttörténet is, amely történelemformáló, anyagi erővé vált, mert «behatolt» a tömegekbe, a dolgozók millióit nevelte a marxizmus-leninizmus szellemében, mert felfegyverezte a kommunistákat a társadalmi fejlődés és a politikai harc törvényeinek ismeretével, a forradalom mozgatóerőinek megértésével. Miért válhatott a párttörténet a kommunista munka és harc vezérfonalává világszerte? Mindenekelőtt azért, mert az SZKP története, a Nagy Október pártjának, a világforradalom első rohami brigidjának története. Az SZKP történetének kezdetén, több mint ötven évvel ezelőtt, a párt nagy alapítója, Lenin a következőket írta: «A történelem mint legközelebbi teendőt, ott feladatot tűzött most elénk, amely bármely más ország proletariátusának legközelebbi feladatai között a leg, forradalmibb. Ennek a feladatnak a megvalósítása,nemcsak az európai, hanem (most már hozzátehetjük) egyben az ázsiai reakció leghatalmasabb támaszának a megdöntése, az orosz proletariátust a nemzetközi forradalmi proletariátus élcsapatává tenné». S a párt — a felkészülés másfél évtizede után — az orosz munkásosztály élén megoldotta ezt a világtörténelmi feladatot, éppen úgy, mint minden más feladatot, amelyet a történelmi fejlődés napirendre tűzött. A párttörténet azért válhatott világszerte a kommunista munkar ész harc vezérfonalává, mert összegezte és általánosította mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió munkásosztálya, a Szovjetunió Kommunista Pártja az első győzelmes szocialista forradalom előkészítése és megvívása, az első szocialista állam megteremtése és megszilárdítása, az első szocialista társadalom felépítése során szerzett. A párböztéhet rendkívül nyomatékosan és meggyőzően tanítja a világ dolgozóit a munkásosztály felszabadító harcát vezető forradalmi proletárpárt világtörténeten jelentőségére. A Szovjetunió Kommunista Pártja akkor született, amikor az emberiség megérkezett a proletárforradalmak korszakába, amikor már ereje teljében lépett a történetem színterére korunk vezető osztálya, a munkásosztály. A II. Internacionálé reformista, opportunista pártjai azonban a munkásosztály forradalmi mozgósítása és barábavezetése helyett a burzsoázia szekerét tolták, a munkásosztály leszerelésének politikáját folytatták, fékezték, akadályozták, s végsősorkon elárulták a munkásosztály forradalmi mozgalmának kifejlődését. A párttörténet mélyrehatóan elemzi azt az alapvető jelentőségű, sokoldalú ideológiai, szervező- és agitációs munkát, amelyet Lenin az újtípusú, a II. Internacionálé reformista pártjaitól elvileg különböző proletárpárt megteremtéséért végzett. Az SZKP létrejötte éppen azt jelentette, hogy a munkásosztálynak — a történelemben először — van valóban forradalmi, a marxista-leninista elmélettől vezetett proletárpártja; azt jelentette, hogy Oroszországban van párt, amely a szocialista ideológiától lelkesítve, a cárizmus és a kapitalizmus ellen, a proletárdiktatúráért vívott bátor forradalmi harc útján halad. Csak ilyen párt vezethette győzelemre a munkásosztály felszabadító küzdelmét, é s az ilyen párt létrejötte döntő jelentőségű volt nemcsak az orosz forradalom fejlődése, de az egész nemzetközi forradalmi mozgalom szempontjából. A párttörténet megmutatja, hogy a párt létrejötte, a munkásmozgalom egyesítése a marxizmussal, a proletárpárt Lenin álltal kidolgozott ideológiai, taktikai és szervezeti alapelveinek megvalósítása — hosszú éskemény harc eredménye. A munkásosztály pártja a soraiban meghúzódó opportunisták elleni kérlelhetetlen küzdelem nélkül, a soraiban megbúvó megalkuvók szétzúzása nélkül nem őrizheti meg szilárd fegyelmét, nem töltheti be a tömegek megszervezőjének és vezetőjének hivatását. A párttörténet megmutatja azt is, hogy a párt fejlődése és a szocializmus felépítése a Szovjetunióban a külső és belső ellenségek — az eszerek, mensevikek, burzsoá nacionalisták, trockistabucharinista kémek és árulók különböző, tetervénetesek ellen folytatott szakadatlan küzdelmek során ment végbe. Azok a tapasztalatok, amelyeket az SZKP ezekben az évtizedes harcokban gyűjtött, nemzetközi érvényűek s felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a mi pártunknak is, mind a sorainkba befurakodott ellenséges ügynökök leleplezésében, mind a párt szervezeti és ideológiai egységének, tisztaságának, biztosításában, az opportunizmus, a szociáldemokratizmus leküzdésében. A pártvezetés Lenin által kidolgozott elvei között különösen nagy jelentőségű a pártvezetés kollektivitásának elve, amely teljességgel összeférhetetlen a történelemre, valamint a személyiség történelmi szerepére vonatkozó antimarxista nézetekkel. Az SZKP központi bizottsága a párttörténet kiadásának idején a pártpropaganda megszervezésére vonatkozó határozatot fogadott el, amelyben hangsúlyozta e nézetek káros hatását. A határozati rámutatott arra, hogy a párt történetét nem az egyes személyek és azok élettörténete körül kell felépíteni, hanem a marxizmus-leninizmus fő eszméinek kifejlődése alapján. A párttörténet ebből a szempontból is mesterien oldotta meg feladatát: a marxista-leninista ideológiai fejlődésének és a párt történetének leírását szerves egységbe olvasztotta össze. A párttörténet tanulmányozója világosan látja, hogy az elmélet — például a polgári forradalomnak a proletár forradalomba való átnövéséről szóló tanítás — hogyan világítja meg a párt útját, hogyan válik történelemformáló erővé és hogyan valósul meg;s világosan látja azt is, hogy a párt, a tömegek forradalmi gyakorlatának tapasztalatai ■— például a szovjetek szerepével és jelentőségével kapcsolatban— hogyan gazdagítják az elméletét. A párttörténet nagyszerűen megmutatja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártját a társadalom fejlődéstörvényeinek ismerete, a társadalmi mozgás irányának ismerete, a tömegek igényeinek ismerete emelte minden más párt fölé. " Az SZKP fennállásának ötvenedik évfordulójára kiadott téziseik külön, erőteljesen aláhúzták a kollektív vezetés fontosságát és az egyéniség történelmi szerepére vonatkozó antimarxista nézetek mélységesen hibás, voltát. ..A Szovjetunió Kommunista Pártjának Félévszázados története — állapítják meg a téziseik — bebizonyította a pártvezetés és pártélet Lenin által kidolgozott elveinek és szabályainak hatalmas jelentőségét. A párt arra tanít, hogy maradéktalanul végrehajtsuk a pártépítésnek ezeket a törvényeit, szigorúan tiszteletben tartsuk a pártvezetés legmagasabb elvét, a vezetés kollektivitását, a párt szervezeti szabályzatának követelményeit. Ki kell irtani a párt propagandamunkájának gyakorlatából az egyéniség történelmi szerepe kérdésének helytelen, nemmarxista megvilágítását, amely a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz idealista elméletének propagálásában jutott kifejezésre». Ez az útmutatás — amely ugyancsak az SZKP több évtizedes tapasztalatainak általánosítása — természetesen óriási jelentőségű minden kommunistás párt számára. Ez az útmutatás arra tanít, hogy a sziiklaszilárd pártfegyelemért ,a megbonthatatlan pártegységért — és a pártdemokrácia tiszteletben tartásáért, a kritikai és önkritika kibontakoztatásáért, a kollektív vezetés elvének megvalósításáért vívott harc; egy harc; mindezek akérdéseik elválaszthatatlanok egymástól. Pártunk Központi Vezetősége, funkcionáriusai, tagsága messzemenően felhasználja az SZKP eme útmutatásait a pártmunka, a pártvezetés megjavítására, a kommunisták fokozott aktivizálására. _Megfelelően a marxizmus-leninizmus tanításainak, amelyek szerint a tömegek, a dolgozó emberek a történelem alkotói, a párttörténet rendkívül sokoldalúan mutatja be és mélyen elemzi a párt és a tömegek közötti kapcsolatok formáit és alakulását. Az SZKP története a tömegek között végzett kommunista munka nagyszerű tankönyve, amely megmutatja, hogyan vívták ki az orosz kommunistákat más pártok ellen folytatott tizenöt esztendős harccal, a tömegek érdekeinek helyes felismerésével, majd a tömegek igényeinek állandóan emelkedő színvonalú kielégítésével — a munkásosztály, az egész nép többségének bizalmát. A párttörténet megmutatja, hogy az SZKP azért nyerhette el a tömegek bizalmát, mert hús ai nép húsából, vér a nép véréből, mert elmélete és gyakorlata, ereje és tapasztalata egyetlen ügyet: a nép felszabadulásának és felemelkedésének ügyét szolgálta és szolgálja. A párttörténet megmutatja, hogyan vezették az orosz kommunisták harcba a munkásosztály és az egész parasztság szövetségét a feudalizmus, a cári rendszer szétzúzásáért, a munkásosztály és a szegényparasztok szövetségét a kapitalizmus megdöntéséért, hogyan teremtették és szilárdították meg a munkásosztály és az egész dolgozó parasztság szövetségét az intervenció szétzúzása után, hogyan vezették a munkások és a dolgozó parasztok gigászi munkáját a szocialista társadalom felépítéséért. A párttörténet újra és újra hangsúlyozza, hogy az SZKP"legyőzhetetlenségének záloga: a szoros, eltéphetetlen kapcsolat a tömegekkel. A könyv — az SZKP győzelmes küzdelmeinek egyik legfőbb tanulságaként — arra tanít, hogy «a munkásosztály pártja nem lehet valóságos tömegpárt, amely a munkásosztály és az összes dolgozók millióit magával tudja vinni, ha nincs szoros kapcsolata a tömegekkel, ha ezeket a kapcsolatokat nem erősíti állandóan, ha nem hallgatja meg a tömeg szavát, ha nem tudja megérteni égető szükségleteiket, ha nem tudja a tömegeket tanítani és nem tud tőlük tanulni is. A párt legyőzhetetlen, ha — mint Lenin mondja —ért ahhoz, hogyan kell a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősorban a proletártömegekkel, de a nemproletár-tömegekkel is összekapcsolódni, hozzájuk közel kerülni, s velük bizonyos mértékig, ha úgy tetszik, összeolvadni». Abban, hogy pártunk a tószabadulság után viszonylag rövid idő alatt megnyerte a munkásosztály döntő többségének, valamint a dolgozó parasztság, az egész nép többségének bizalmát és támogatását, nagy segítséget nyújtott az SZKP tapasztalatainak ismerete, amelyet jelentős részben a párttörténet közvetített. Az a kormányprogramm, amelynek megvalósításáért pártunk, népünk három hónappal ezelőtt harcba indult, s amelynek az a célja, hogy a múltbelinél lényegesen nagyobb mértékben elégítse ki a dolgozók anyagi és kulturális igényeit, szorosabbra fűzi pártunk és népünk kapcsolatait, s ezzel népünk további, gyorsabb felemelkedésének egyik döntő feltételét teremti meg. Igen nagy jelentőségű a párt és a nép egységének megszilárdítása szempontjából a pártpolitikai munka megjavítása, a pártélet és a pártvezetés lenini elveinek következetes alkalmazásai is. A kollektív vezetés megszilárdítása, a pártszerű kritika és önkritika, a pártdemokrácia kifejlesztése — mindez nemcsak a párt belső ügye, hanem fontos feltétele annak, hogy a párt és a tömegeik között megszilárduljon a helyes, kölcsönös bizalmon alapuló viszony, hogy a párt a legalaposabban ismerje a tömegek hangulatát, kívánságait, s biztosan vezethesse őket a szocializmus építésének útján. A párttörténet kiváló kézikönyve a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen elméletének. A mű sokszor és nyomatékosan hangsúlyozza az elméletnek, mint a párt biztos iránytűjének óriási jelentőségét. De minden hangsúlyozásnál többet jelenít az a már említett módszer, amely a marxista-leninista elméletet állandó kölcsönhatásban mutatja meg a munkásosztály, a párt gyakorlatával, s ezzel mindennél jobban alátámasztja az elmélet történelemformáló szerepét. A párttörténet rendkívül mélyen és meggyőzően érzékelteti, hogy az SZKP története nem más, mint a marxizmusleninizmus a gyakorlatban. Különleges jelentőséget ad a párttörténetnek az, hogy nagyszerűen bemutatja a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásának és továbbfejlesztésének történelmi fontosságát. A könyv pontról pontra kimutatja és rendszerezi azt az újat, amivel Lenin a proletárforradalomról, a proletárdiktatúráról, a szocializmus építéséről stb. szóló marxista elméletét gazdagította. Ragyogóan fejti ki, hogy az imperializmusról, a tőkés országok egyenlőtlen fejlődéséről szóló tételei alapján hogyan dolgozta ki Lenin a szocialista forradalom új elméletét, a szocializmus egy országban való győzelmének elméletét, amelynek forradalmi, gyakorlati jelentősége felbecsülhetetlen, öszszefoglalja a párttörténet azokat az ugyancsak új tapasztalatokat is, amelyeket a szovjet nép, a párt a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása során gyűjtött, s amelyeket elméletileg Sztálin elvtárs általánosított. A marxizmus-leninizmus alkotó elsajátításának és alkalmazásának a második világháború utáni években — ha lehet, — még nagyobb a jelentősége, mint a múltban. A Szovjetunióban új feladat — a kommunizmus építése — került napirendre, s a demokrácia és a szocializmus táborának többi országa is új helyzetben, új viszonyok között halad a szocializmus felé. Az elmélet ilyen körülmények között óriási segítséget adhat. Az SZKP fennállásának ötvenedik évfordulójára kiadott tézisek éppen ezért hangsúlyozták, hogy: «pártunk propagandamunkájából, most inkább, mint bármikor máskor, ki kell irtani a marxista-leninista elmélet tanulmányozásának dogmatikus, betűvágó módszerét. Attól kiindulva, hogy a marxista-leninista elmélet nem dogma, hanem vezérfonal a cselekvéshez, a párt nem egyes megfogalmazások és idézetek elsajítását, hanem a marxizmus-leninizmus alkotó jellegének megértését, Marx, Engels, Lenin, Sztálin mindent legyőző, világot átformáló forradalmi tanítása valóságos lényegének elsajátítását követeli a kommunistáktól. A párttörténet és a párttörténeti tézisek a magyar kommunistákat is arra tanítják, hogy önállóan alkalmazzák a marxizmusleninizmus elméletét, a Szovjetunió tapasztalatait hazánk viszonyaira, hogy messzemenően vegyék figyelembe országunk adottságait, a magyar munkásosztály, a magyar nép történelmi múltját, a belső és a nemzetközi helyzetet, amelyben mi a szocializmust építjük. Arra tanítanak, hogy soha egy pillanatra se tteresszük szem elől az elmélet és a gyakorlat egységének alapvető követelményét, hogy az SZKP nemzetközi érvényességű tapasztalatainak népszerűsítése és felhasználása mellett fokozottan vegyük figyelembe és tanítsuk pártunk történetét, pártunk forradalmi tapasztalatait a magyar nép felszabadításáért folytatottküzdelemben. A marxizmus-leninizmus eszméi a szabad országokban, köztük hazánkban, s a földkerekség minden országában az emberek millióinak és tízmillióinak cselekedeteit irányítják. E mindent legyőző eszmék megvalósulását látják a világ népei a Szovjetunió kommunistái építésének nagyszerű eredményeiben, a szovjet nép növekvő jólétében, a világ népeinek életét védelmező nagyszerű szovjet békepolitikában. A földkerekség minden országában azért tanulmányozzák a munkásosztály,a dolgozó nép legjobbjai a párttörténetet és a párttörténeti téziseiket, mert a Szovjetunió által tört út követésében látják a zálogát annak, hogy eljuthatnak ahhoz a szabad, boldog, gazdag és kulturált élethez, amely a földkerekség egynegyedén már épül, s amely után az emberiség évszázadok óta vágyakozik. SZABAD NÉP (Folytatás a 4-ik oldalon.) 3 Moszkvát szeptember 29 (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztériuma szeptember 2-án azonos szövegű jegyzékeket kapott Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányától. A jegyzékek válaszul szolgáltak a szovjet kormánynak a külügyminiszterek tanácskozása összehívásával foglalkozó augusztus 4-i és a német kérdéssel foglalkozó augusztus 15-i jegyzékére. A Szovjetunió külügyminisztériuma szeptember 28-án megküldte a szovjet kormány Válasz jegyzékét Franciaország, Angliai és az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségeinek. Alább közöljük Franciaország kormánya 1953 szeptember 2-i jegyzékének és a szovjet kormány 1953 szeptember 28-i jegyzékének szövegét. Franciaország kormányának szeptember 2-i jegyzéke Franciaország nagykövetsége nagyrabecsüléséről biztosítja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztériumát és vall szerencséje közölni a következőket: 1. A francia kormány a kialakult szokás szerint, szoros kapcsolatban az'Egyesült Államok és Nagy-Britannia’ kormányával, figyelmesen tanulmányozta a Szovjetunió kormányának 1953 augusztus 4-i és 15-i jegyzékét, amelyek választ adnak a három nyugati hatalom által július 15-én előterjesztett javaslatokra. A Német Szövetségi Köztársaság kormányával és Berlin német hatóságaival tanácskozásokat folytattak. 2. A francia kormánynak nem szándéka sem újból elutasítani a szovjet kormány bíráló megjegyzéseit a három hatalom politikájáról, sem pedig folytatni ily módon — a béke megszilárdítása rovására — a meddő vitát. 3. A francia kormány teljes mértékben fenntartja véleményét az augusztus 4-i és 15-i szovjet jegyzékekben foglalt különböző megállapítások vonatkozásában és megjegyzéseit olyan sürgős jellegű problémákra szándékozik korlátozni, amelyek a külügyA szovjet kormány igazolja a francia kormány szeptember 2-i jegyzékének vételét, amely válasz a szovjet kormány augusztus 4-i és augusztus 15-i jegyzékeire. A szeptember 2-i jegyzék tanulmányozása azt mutatja, hogy a francia kormány válaszában mellőzi a szovjet kormány által feltett kérdéseket, amelyeknek megvizsgálása előmozdíthatná a megérlelődött nemzetközi problémák megoldását és ezzel együtt a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását. A szovjet kormány augusztus 4-i jegyzékében javasolta azon intézkedések kérdésének megvizsgálását, amelyek előmozdítják a nemzetközi feszültség általánosenyhítését, javasolta továbbá a német kérdés megvitatását, beleértve Németország egysége helyreállításának problémáját és a békeszerződés megkötését. Ehhez kiegészítésképpen augusztus 15-i jegyzékében a szovjet kormány kifejtette azokat az alapvető kérdéseket, amelyek a német probléma megoldásának halaszthatatlan feladataival függenek össze. E javaslatok előterjesztésekor a szovjet kormány "olyan megállapodások elérését tűzte és tűzi ki céljául, amelyek megfelelnének a népek mindazon törekvéseinek, amelyek a béke megszilárdítására irányulnak, és elősegítették Németország kérdésének megoldását Európa békeszerető népei, ugyanígy maga a német nép érdekeinek megfelelően. A szovjet kormány említett jegyzékeiben felvetett kérdések most még nagyobb jelentőségre tettek szert, mindenekelőtt vonatkozik ez a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdésére, amelynek fontosságát a francia kormány szeptember 2-i jegyzéke sem vitatja. A szovjet kormány utalt arra a tényre, hogy a koreai fegyverszünet megteremtése kedvező helyzetet teremtett a nemzetközi feszültség csökkenéséhez. Az utóbbi időben azonban új nehézségek keletkeztek a koreai kérdés megoldásában. Maga a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlet összehívása komoly nehézségekbe ütközik, minthogy a politikai értekezlet összetételének meghatározásánál a közgyűlés 7. ülésszakán az Amerikai Egyesült Államok mindenfajta lépéseinek következtében megengedhetetlen egyoldalúság nyilvánult meg és durván lebecsülték annak fontosságát, hogy megegyezés alapján együttműködjenek olyan közvetlenül érdekelt országokkal, mint a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Pedig a politikai értekezlet sikere sokban függ mindkét érdekelt fél együttes erőfeszítéseitől és más olyan államok részvételétől, amelyek elősegítették a fegyverszünet megteremtését és a koreai kérdés végleges rendezésére törekszenek. Figyelmet érdemel a délkoreai Li Sz’n Man-k!!kk agresszív volta is. Ez a klikk továbbra is azzal fenyegetőzik, hogy megbontja, a fegyverszünetet. Az ázsiai országok vonatkozásában nem lehet figyelmen kívül hagyni más megérlelődött politikai problémákat sem, amelyeknek különös jelentőségük van ezen államok nemzeti érdekei és a béke megszilárdítása szempontjából. Mindenekelőtt rá kell mutatni ezzel kapcsolatban a Kínai Népköztársaság törvényes jogai visszaállításának szükségességére, amivel biztosítani kell elvitathatatlan jogainak helyreállítását az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s amit most csak egyes államok ellenállása akadályoz. A nemzetközi feszültség enyhítése érdekében elengedhetetlenül szükséges az ilyesféle kérdések haladéktalan rendezése. Ide tartozik számos más kérdés is, amelyek a délkeletázsiai és csendesóceáni országokban uralkodó helyzetet érintik. Ezeknek a kérdéseknek a rendezésében éppen úgy, mint a nemzetközi feszültség általános csökkentése érdekében, elengedhetetlenül szükséges a Kínai Népköztársaság állandó részvétele. Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapjainak lerakásakor éppen ilyen módon határozták meg Kína helyét a népek békéjét és biztonságát érintő alapvető kérdések eldöntésében. Ami Európát illeti, a legutóbbi nyugatnémetországi politikai események fokozták az aggodalmat a békeszerető országokban. Nyugat-Németországban — különösen a nagy német monopóliumokra támaszkodó külföldi körök nyomásának hatására — fokozódik a revansvágyó elemek befolyása, amelyek az agresszív politika nyelvén ismét meghirdették a «Drang nach Osten»-t, amely nemcsak más népeknek, hanem magának a német népnek is hihetetlen szenvedéseket okozott. Bár e politika kudarca elkerülhetetlen, Európa békeszerető államainak és különösen Nyugat-Németország szomszédainak feltétlenül figyelemmel kell kísérniük a nyugatnémetországi politikai fejlődés említett negatív tényeit, hiszen Európa közepén egyre inkább felütik fejüket a tegnapi hitleristák és növekszik egy új, veszélyes agressziós gócpont keletkezésének veszedelme. A szovjet kormány augusztus 4-i jegyzékében az északatlanti tömb agresszív politikájának veszélyes voltát szem előtt tartva, hangsúlyozta annak a kérdésnek jelentőségét, hogy csökkenteni kell a fegyverzetet és nem szabad megengedni, hogy katonai támaszpontok létesüljenek idegen államok területén. E kérdés megtárgyalásának elkerülése azt jelentené, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt, aminek igen nagy jelentősége van a nemzetközi feszültség enyhítése szemminiszteri értekezletnek a francia kormány folyó év július 15-i jegyzékében javasolt összehívása kapcsán vetődnek fel. 4. A béke felé vezető jelentős lépés tenne és enyhülne a nemzetközi feszültség, ha sikerülne haladéktalanul megoldani egyes Németországgal kapcsolatos problémákat és megkötni az osztrák államszerződést. Ezért következésképpen kívánatosnak tűnik, hogy a külügyminiszterek tanácskozása ezekkel a problémákkal foglalkozzék; a bonyolult, kérdések összességének megtárgyalása - amint azt a szovjet kormány javasolja - csak akadályozná és gátolná a tervezett tárgyalások sikerét. A német, és az osztrák probléma megoldása elősegítené más fontos kérdések sikeres megtárgyalását is. A francia kormány szükségesnek tartja még megjegyezni, hogy ezen más kérdések némelyikének megtárgyalását már reá bízták olyan nemzetközi szervezetekre, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, vagy olyan nemzetközi testületekre, mint a Koreával foglalkozó politikai értekezlet, ahol a Kínai Népköztársaság képviselve lesz; az utóbbinak a négy hatalom külügyminiszterei javasolt tanácskozásán való részvétele ily módon nem lehetne indokolt. 5. A szovjet kormány a német probléma megvitatására olyan ügyrendet javasolt, amely bonyolultnak látszik és amelynek alkalmazása a legkedvezőbb körülmények mellett is nagy időveszteséggel járna. A szovjet kormány augusztus 15-i jegyzéke valójában olyan kombinációk sorozatait irányozza elő, amelyek eredményeként meghatározatlan időpontra halagztanák el a szabad választások megtartását a Szövetségi Köztársaságban, Németország keleti övezetében és Berlinben. Az a német kormány, amely nem támaszkodnék a népnek általános választás útján szabadon kifejezett akaratára, semilyen szükséges tulajdonsággá nem rendelkeznek ahhoz, hogy a jövő német nemzetére nézve fontos döntéseket hozzon. A szabad választások problémája tehát döntő a német rendezés egészének szempontjapontjából. Éppen a folytatódó fegyverkezési hajsza, különösen az atom-, hidrogén-, és egyéb tömeggyilkoló fegyverfajták felhalmozásával kapcsolatban követeli meg, hogy ne odázzák el tovább a fegyverzet csökkentése, valamint az atom-, hidrogén- és egyéb tömeggyilkoló fegyverfajták eltiltása kérdésének, továbbá a megfelelő megállapodások teljesítése felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtése kérdésének megtárgyalását. Az is tagadhatatlan, hogy egyes hatalmak európai, afrikai, ázsiai országokban, különösen a Szovjetunió és a népi demokráciák határainak közelében nagy számmal létesített légi és haditengerészeti támaszpontjainak agresszív céljai vannak. Az idegen államok területén lévő katonai támaszpontok kérdése megvitatásának elvetését természetszerűleg úgy lehet értékelni, mint a nemzetközi feszültség enyhítése elősegítésének nemakarását , ami alááshatja a bizalmat a megérlelődött nemzetközi problémák rendezésére irányuló törekvésekről szóló mindenféle nyilatkozat iránt. Mivel mind a szovjet kormány, mind Franciaország kormánya több ízben kifejezésre juttatta a nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló törekvését, nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy nem szűnik meg egy új háború propagandája, nem szűnnek meg az újabb támadó aktusokra szólító felhívások és hogy egyes államok kormányai nyíltan áttértek kártevő aktusokra, terrorcselekményekre és szabotálásra a demokratikus tábor országaiban. A közgyűlésnek a háborús propagandát elítélő közismert határozatát gyakran nemcsakhogy nem hajtják végre, hanem nyíltan sárba tiporják egyes államok felelős hivatalos körei, amelyek az égig magasztalják az «erő politikáját», a «hidegháború» fokozását és ehhez hasonlókat. Egészen nyilvánvaló, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek hatékonyan visszautasítanák az új háború egyre folytatódó propagandáját és a támadó köröknek minden olyan kísérletét, hogy aláaknázzák a népeknek a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésébe és megszilárdításába vetett bizalmát Az előadottakból kitűnik, hogy megértek azok a fontos nemzetközi jelentőségű problémák, amelyek megkövetelik, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió részvételével haladéktalanul együttesen tárgyalják meg őket, hiszen az ENSZ alapokmányának értelmében mindenekelőtt ezekre az országokra hárul a felelősség a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért. A szovjet kormány ennek megfelelően augusztus 4-i jegyzékében javasolta, tárgyalják meg a külügyminiszterek tanácskozásán a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló intézkedéseket. Az ilyenfajta fontos nemzetközi kérdések megtárgyalásának jelentősége nyilvánvaló. A francia kormány szeptember 2-i jegyzéke ennek ellenére teljesen lebecsüli a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességét, hiszen a francia kormány jegyzéke kikerüli az említett fontos és egyben megérett nemzetközi problémákat. A szovjet kormány augusztus 4-i és augusztus 15-i jegyzékében szintén javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán minden oldalról tárgyalják meg a német problémát. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban indítványozta, tárgyalják meg a következő kérdéseket: Békeértekezlet Összehívása a Német-Írországgal kötendő békeszerződés kérdésének megtárgyalására; O ideiglenes össznémet kormány alakítása és szabad össznémet választások megtartása; O Németországnak a háború következményeivel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági kötelezettségei megkönnyítése. A francia kormány szeptember 2-i jegyzéke mindezen kérdések közül csupán az össsznémet választások kérdését érinti és teljesen mellőzi az összes többi kérdéseket, amelyek elsőrendű fontosságúak a német probléma megoldása szempontjából. Az ilyen álláspont annál tarthatatlanabb, mivel az össznémet választások kizárólag Németország belső ügye, amelyet magának a német népnek kell eldöntenie külföldi hatalmak beavatkozásának kizárásával. Másfelől, a szeptember 2-i jegyzék kikerüli azokat a Németországra vonatkozó alapvető kérdéseket, amelyeknek a megoldása a jelenlegi körülmények között lehetetlen a négy megszálló hatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — tevékeny részvétele és együttműködése nélkül. A szovjet kormány két ízben megküldte Franciaország kormányának éppúgy, mint Anglia és az Egyesült Államok kormányának, a német békeszerződés alapjainak tervezetét, azzal a javaslattal, hogy vitassák meg ezt a tervezetet, vagy terjesszék elő megvitatás céljából saját békeszerződés-tervezetüket. Másfél év telt el azóta, de Franciaország kormánya nem nyilvánította véleményét a békeszerződés szovjet tervezetéről és nem terjesztette elő saját tervezetét. A szovjet kormány folyó év augusztus 15-i jegyzékében javasolta, hogy hat hónapon belül. A francia kormány ezért azon a véleményen van, hogy a külügyminiszteri értekezlésnek a német problémával kell foglalkoznia, amelynek megoldása a legfontosabb eleme a világméretű rendezésnek és elsősorban foglalkoznia kell a szabad választások és a leendő német kormány státusa kérdésével. 16. Meg kell jegyezni ezenkívül, hogy 11 francia kormány, amikor július 15-i jegyzékében azt javasolta, hogy elsősorban a szabad választások kérdését tanulmányozzák, nem kötött ki semmiféle olyan előzetes feltételt, amely vizsgálóbizottság megalakítását érintette volna. Ezért úgy tűnik, hogy az adott■ esetben a szovjet kormány helytelenül értelmezte ennek a közlésnek lényegét. 7. A francia kormány sohasem volt azon a véleményen, hogy Ausztria szabadságának és függetlenségének helyreállítása attól függ, milyen haladást értek el a német kérdés megoldásában. Hiszen az 1943 novemberi moszkvai nyilatkozat értelmében Ausztria felszabadított országnak tekintendő. A francia kormánynak az a véleménye, hogy a két kérdés egyáltalán nincs kölcsönös kapcsolatban. Véleménye szerint mostantól kezdve semminek sem szabad akadályoznia az osztrák szerződés megkötését. A francia kormány ezzel kapcsolatban sajnálja, hogy a szovjet kormány nem fogadta el azt a javaslatát, amely szerint az Ausztriával foglalkozó külügyminiszterhelyetteseket ez év augusztus 31-ére össze kellett volna hívni. A francia kormány azonban továbbra is reméli, hogy a külügyminiszterek megegyezésre juthatnak az osztrák államszerződés kérdésében, midőn majd találkoznak.......... 8. A francia kormánynak meggyőződése, hogy e kérdések megtárgyalása jobban szolgálja a kívánt eredményt, mint a jegyzékváltás. A francia kormány ezért ismételten meghívja a szovjet kormányt, vegyen részt a külügyminiszterek tanácskozásán, amelyet október 15-én tartanának meg Luganóban. A francia kormány feltételezi, hogy a svájci kormány jóindulatúan kezelné ezt a javaslatot, jól hívják össze a békeértekezletet valaamennyi érdekelt állam részvételével, Németország kellő képviseletének biztosításával a békeszerződés előkészítésének minden szakaszában és a békeértekezleten. A francia kormány válaszjegyzéke mellőzi a békeértekezlet összehívásának kérdését, jóllehet elvitathatatlan egy ilyen értekezlet jelentősége. Az ideiglenes össznémet kormány megalakításának elő kellene segítenie Németországnak békés és demokratikus alapokon történő, a szovjet kormány javaslatának megfelelő egyesítését. Az ilyen kormány vagy a működő kelet- és nyugatnémetországi kormány helyére léphetne az össznémet szabad választások megtartásáig, vagy pedig ideiglenesen magára vállalhatna egyes össznémet funkciókat, mindenekelőtt az össznémet szabad választások előkészítését és megtartását; ugyanakkor Kelet- és Nyugat-Németország működő kormányai megmaradnának. Franciaország kormánya nem értett egyet a szovjet kormánynak ezzel a javaslatával. Ha a Szovjetunió említett javaslatával kapcsolatban így foglalnak állást, akkor kizártak a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyakorlatilag lehetséges intézkedések, hiszen nem létesül semmiféle olyan össznémet szerv, amely megvalósíthatná a német nép akaratát az össznémet választások előkészítése során. Ebből ugyanakkor következik, hogy olyan törekvés mutatkozik meg, amely az össznémet választások lefolytatását tulajdonképpen a megszálló hatalmak kezébe kívánja adni. Ez lehetővé teszi, hogy külföldi hatóságok megengedhetetlen módon nyomást gyakoroljanak a választások előkészítésének és lefolytatásának egész menetére. Végül Franciaország kormánya szeptember 2-i jegyzékében eltekintett olyan, külföldi államok képviselőiből álló úgynevezett «semleges bizottság» létesítésétől, amelynek az volna a feladata, hogy az össznémet választások megtartása «feltételeinek megteremtése, céljából vizsgálatot folytasson». A francia kormány mint ismeretes, ez év július 15-i jegyzékében még nem tagadja meg ezt és eddig sok hónapon át ragaszkodott hozzá. De ebben az esetben el kellene esniük az ellenvetéseknek azzal a szovjet javaslattal szemben, hogy a választások megtartásának ügyét bízzák magukra Kelet- és Nyugat-Németország németjeire, anélkül, hogy külföldi hatalom bármi módon beavatkoznék vagy nyomást gyakorolna. A szovjet kormány folyó év augusztus 15-i jegyzékében javasolta ezenkívül Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányának, hozzanak határozatot Németország háborús következményekkel kapcsolatos pénzügyi-gazdasági kötelezettségeinek megkönnyítésére, éspedig: mentesítsék Németországot 1954 január 1-től a jóvátételi költségek és a négy hatalommal szemben fenntálló háború utáni államadósságok kifizetésétől; korlátozzák a megszállási költségeket olyan összegekre, amelyek nem haladják meg Kelet- és Nyugat-Németország állami költségvetése bevételeinek öt százalékát; teljes mértékben mentesítsék Németországot a négy hatalom külső megszállási kiadásaiból eredő és 1945 után keletkezett adósságai megfizetésétől. A francia kormány szeptember 2-i jegyzéke a Németország háborús következményekkel kapcsolatos pénzügyi-gazdasági kötelezettségeinek könnyítésére vonatkozó mindezeket a kérdéseket kikerüli. Egyébiránt a szovjet kormány javaslatának elfogadása most mindjárt komoly gazdasági könnyítést jelentene a német népnek és előmozdítaná a német gazdasági élet fellendülését, amit természetesen elvár Németország lakossága, hiszen a háború befejezése óta már több mint 8 év múlt el. A szovjet kormány továbbra is szükségesnek tartja, hogy mind Franciaország kormánya, mind pedig Anglia és az Egyesült Államok kormánya fejezze ki a Szovjetunió említett javaslataival kapcsolatos határozott álláspontját. A Németországra vonatkozó említett alapvető kérdések haladéktalan megoldásának szükségességét az írja elő parancsolóan, hogy az utóbbi időben kívülről egyre újabb antidemokratikus lépéseket tesznek, hogy az érintett államok parlamentjeitől kicsikarják mind a bonni, mind pedig a párizsi egyezmény ratifikálását. Ezen egyezmények segítségével igyekeznek megvalósítani Nyugat-Németország militarizálását és igyekeznek Nyugat-Németországot az agresszív északatlanti tömb engedelmes eszközévé tenni. Mindez annak ellenére történik, hogy ezeknek az egyezményeknek ratifikálása és megvalósítása Nyugat-Németországot új agressziós gócponttá tenné, annak a német népre és az európai béke fenntartására háramló valamennyi veszélyes következményével együtt és lehetetlenné tenné, hogy Nyugat- és Kelet-Németország egységes állammá váljék. Figyelembe véve ezt a helyzetet, a szovjet kormány egyetért Franciaország kormányának azon javaslatával, hogy meg kell tárgyalni az össznémet választások kérdését, szükségesnek tartja azonban azt is, hogy a külügyminiszterek tanácskozásán a német A szovjet kormány szeptember 28-i jegyzéke A szovjet király jegyzéke Franciaország, Anglia és az Egyesült Iask kormányához , a slnggiainiszterek tanácskozásának összehívásáról