Szabad Nép, 1953. november (11. évfolyam, 305-334. szám)

1953-11-24 / 328. szám

4 Szabadságot Benoit Frachonnak ! A francia nemzet becsületén tipró Laniel­­kormány újabb gaztettel keresi főnökeinek kegyét: november 22-én letartóztatták Be­noit Frachon elvtársat, a Francia Általá­nos Szakszervezeti Szövetség főtitkárát, a francia munkásmozgalom világszerte is­mert és tisztelt egyik vezető alakját. Benoit Frachon ellen a szolgalelkű francia kor­mány az idén március 23-án adott ki el­fogató parancsot «összeesküvés» vádja cí­mén. Ugyanezt a vádat emelték több kom­munista képviselő ellen is. Felháborító folytatása volt ez annak a kudarcba fúlt hajszának, amelyet tavaly tavasszal Duclos elvtárs és más vezető harcosok ellen, hol­mi «kommunista összeesküvés»-ről rikol­­tozva, indítottak. De a francia közvéle­mény azóta megsemmisítő módon lelep­lezte ezt az «összeesküvés»-t, amely nem más, mint a reakciós francia kormány ösz­­szeesküvése a francia haladó erők ellen. A kormány koholt vádjait már a francia nemzetgyűlés is elvetette, mint komolyta­lan, alaptalan, elfogadhatatlan vádasko­dást. Úgy látszik azonban, hogy e nyílt ve­reség még mindig nem józanította ki McCarthy francia bulldogjait. Az is lehet, hogy bosszúra szomjaznak, hogy a parla­ment félreérthetetlen döntése miatt akar­nak revansot venni. Tény, hogy Laniel kormánya folytatja az «összeesküvési» ko­médiát. A nyilvánosság előtt ismét meg­jelenő Benoit Frachon letartóztatására és börtönbejuttatására nem kevesebb, mint ezer rendőrkopót vezényeltek ki! A lealacsonyodásnak milyen újabb szé­gyenletes képe! Egy olyan időpontban, amikor Franciaország az utóbbi évek tör­ténetének legkritikusabb napjait éli, amikor egy új Wehrmacht megjelenése fenyegeti, és a franciák milliói döbbennek rá a nem­zetüket fenyegető igazi veszélyre: a Wash­ington és Bonn felől fenyegető összeeskü­vésre — a lakájok kormánya ismét azok ellen vonultatja fel osztagait, akik az igazi veszély ellen mozgósítva, a francia nemzet függetlenségéért és becsületéért vívják küzdelmüket. Nem nehéz felismerni az összefüggést a Lanier-kormány e gyáva tette és ama növekvő ellenállás között, amely épp az utóbbi napokban bontakozott ki Francia­­országban a revansra éhes náci­ militaris­ták új­rafelfegy­verzése ellen. Látnivaló, hogy az amerikai járszalagon haladó kor­mány, amely a viták síkján már nem so­kat remélhet, így akar hatást gyakorolni az «európai hadsereg» bátor bírálóira, így akar csapást mérni a nemzeti füg­getlenségi mozgalomra. Terrorral akarja megfélemlíteni e mozgalom híveit, s megbontani a francia társadalom egyre szélesebb rétegeit magába foglaló harci tábor egységét. És látnivaló az is, hogy e kormány, közelgő bukásától rettegve, így akarja az «erő» látszatát fenntartani. Erre most nagy szüksége van, amikor hajója mindenfelől repedezik —­ s közben is mégis egy olyan «parádé»-ra készül, mint a nyugati hatalmak bermudai értekez­lete ... De ugyan micsoda erő a nemzet par­­lamentileg kifejezett akaratának ez a durva arculcsapása? Ez nem az «erő», hanem a gyengeség jele, amely éppen fordított hatást ér el: csak növeli a nem­zet becsületes erőinek egységakaratát és előreveti a Lanner-kormány bukásának ár­nyékát. A Francia Kommunista Párt felhívásá­ra Franciaországszerte hatalmas erejű til­takozó mozgalom van kibontakozóban: a francia dolgozók követelik Benoit Frachon azonnali szabadonbocsátását, a munkás­­osztály és a demokrácia ellen szőtt össze­esküvés felszámolását. A francia néppel együtt a magyar dolgozók is követelik: szüntessék meg a francia békeharcosok üldözését! Szabadságot Benoit Frachon­nak! A Francia Kommunista Párt és a CCT felhívása a francia dolgozókhoz Párizs, november 23. (MTI) A CGT, valamint a CGT-hez tartozó szajna megyei szakszervezetek közleményt adtak ki, melyben tiltakoznak a CGT főtit­kára, Benoit Frachon botrányos letartózta­tása ellen. A közlemény felszólítja az ösz­­szes franciákat, akiknek szívügyük a köz­­társasági szabadságjogok megvédése, hogy egységesen emeljék fel tiltakozó szavukat a kormánynak ez újabb hatalmi visszaélése ellen és különféle akciókkal, munka­beszünte­tésekkel, delegációkkal követeljék Benoit Frachon azonnali szabadlábra helyezését és a szakszervezeti szabadságjogok tiszteletben­­tartását. A Francia Kommunista Párt közleménye a következőket hangsúlyozza: A Francia Kommunista Párt felhábo­rodottan tiltakozik Benoit Frachonnak, a CGT főtitkárának, a francia és nemzetközi mun­kásmozgalom egyik kiváló vezetőjének, az ellenállási nemzeti tanács tagjának letartóz­tatása ellen. A Francia Kommunista Párt felhív min­den dolgozót, minden demokratát, minden hazafit, hogy munkahelyeiken, a városokban és falvakban haladék nélkül indítsanak ha­­talmas erejű tiltakozó akciót és egységes fellépéssel vívják ki Benoit Frachon azon­nali szabadonbocsátását, a munkásosztály és a demokrácia ellen szólt összeesküvés teljes felszámolását. Nagy tömegek követelik Franciaországban a vietnami szennyes háború megszüntetését Párizs, november 23. (TASZSZ) November 22-én Párizsban országos érte­kezletet tartottak a Vietnammal való tárgya­lások érdekében. Az értekezleten számos nem­zetgyűlési képviselő, megyei és városi taná­csos, egyetemi tanár, egyházi személyiség és több társadalmi szervezet képviselője is részt­­vett. A felszólalók élesen elítélték a vietnami há­ború folytatásának politikáját. Bebizonyítot­ták, hogy ez a háború óriási anyagi és erkölcsi kárt okoz a francia népnek. A szónokok kije­lentették, hogy a francia kormánynak mindent meg kell tennie e reménytelen háború békés rendezése érdekében. André Denis (MRP) nemzetgyűlési képvi­selő kiemelte, hogy a vietnami hadműveletek beszüntetése és a Ho Si Minh-kormánnya­l való tárgyalás kötelessége a­ francia kormány­nak. Jacques Mitterand, a haladó köztársaságiak szövetségének tagja rámutatott, hogy a fran­cia uralkodó körök makacsságát, amellyel a háborút folytatják, az amerikai kormány buz­dítja. Ez a háború óriási erkölcsi kárt okozott Franciaországnak és a francia népnek Dél­kelet-Ázsiában. Csak a béket­ár­gyalások tud­ják helyreállítani Franciaország megrendült tekintélyét. Mitterand leleplezte azt az állí­tást, hogy a tárgyalások «becstelenséget­» je­lentenének. A szabadságra és függetlenségre törekvő néppel való tárgyalások — mondotta — sohasem jelentettek becstelenséget. Az a becstelenség, hogy folytatják ezt a háborút, amely az am­­erikai monopóliumoknak előnyös. Elesem tiltakozott a vietnami háború foly­tatása ellen Bernard Lavergne professzor is, aki rámutatott, hogy a­ francia kormány már el­vesztette ezt a háborút. Emlékeztetett sírra, hogy a háború folytatását az amerikai kor­mány pénzeli. Lavergne kijelentette, hogy Franciaország amerikai zsoldos szerepét játssza. Krieger-Valrimont k­ommunista képviselő kiemelte, hogy a francia ifjúságot idegen ér­dekekért küldik meghalni Vietnamba. A viet­nami háború nemcsak a vietnami nép nyomo­rát fokozza, hanem pusztító Franciaországra nézve is. A tárgyalások lehetségesek és egye­dül ezek vezetnek k­i a zsákutcából. Beszédet mondott sok más társadalmi és politikai személyiség is. Mindnyája­n követel­ték, hogy fokozni kell az egész nép harcát a vietnami háború beszüntetéséért. „Engedjenek csak belépni bennünket az európai hadseregbe, majd megmutatjuk, ki az úr a Saar-vidéken" - jelentette ki fenyegetően Blankenborn A «La Tribune das­ Nations» című párizsi polgári lap bonni értesülést közöl arról, hogy Herbert Blankenborn, a bonni külügyi hiva­tal politikai osztályának vezetője a közel­múltban bizalmas megbeszélésre hívta össze Nyugat-Németország legnagyobb lapkiadóit. A francia lap szerint Blankenhorn ezen az értekezleten tájékoztatta a lapkiadókat a bonni kormány álláspontjáról a Saar-kérdés­­ben. Mint a «Las Tribune des Nations» írja. «Blankenhorn nem titkolta hallgatósága ellőtt,­­hogy Bonn álláspontjának alapvető eleme az a véleménycsere, amely Bonn és Washington között lefolyt. Az Egyesült Államok és a Né­met Szövetségi Köztársaság egyetértett annak­­szükségességében, hogy a közeljövőben ren­dezni kell a Saar-kérdést, kizárólag abból a­ meggondolásból, hogy a francia parlamentet rábírják a bonni és párizsi szerződések rati­fikálására». Ugyanakkor — mint a «La Tribune des Nations» rámutat — «Blankenhorn sejtette hallgatóival, hogy a Washington és Bonn között létrejött megállapodás alapján az a kompromisszum, amelyet Adenauer a Saar­­kérdésben elfogadna, az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével értéktelen pa­pírronggyá válna, mihelyt — ahogy Blan­kenhorn mondotta — a német tábornokok szilárdan elhelyezkedtek az európai hadse­reg élén­. Blankenhorn arra hivatkozott, hogy Washingtonban bizalmas megbeszélé­seket folytattak Dulles-szel, amelynek során az amerikai külügyminiszter elismerte, hogy a Saar-vidékkel kapcsolatban megkötendő egyezményeket átmenetnek kell tekinteni». A francia lap végül idézi Blankenhornnak az értekezleten elhangzott fenyegető kijelen­tését: «Engedjenek csak belépni bennünket az európai hadseregbe, majd megmutatjuk, ki az úr a Saar-vidéken». „Felhívásom Edenhez“ Angol munkáspárti képviselő cikke London, november 23. (TASZSZ) Az ötmillió példányban megjelenő vasár­napi «Sunday Pictorial» közölte Richard Crossman munkáspárti képviselőnek «Felhí­vásom Edenhez» című cikkét. Crossman a többi között ezeket írja: «Ki bűnös a Kelet és Nyugat közötti tár­gyalások meghiúsulásában? A diplomáciá­ban gyakoriak a különféle fogások, de nem tűrhetem a legutóbbi orosz jegyzék ilyen el­torzítását, amely minden bűnt a Kremlre hárít... Lássuk, mit mond Eden és Dulles. Kije­lentik nekünk, hogy először is az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia hóna­pokig türelmesen dolgozott és rá akarta venni az oroszokat, üljenek le a tárgyaló­­asztalhoz. Másodszor, azt mondják nekünk, hogy az oroszok legutóbbi jegyzékükben el­fogadhatatlan előfeltételeket támasztottak, amelyek kizárják a tanácskozás összehívásá­nak lehetőségét. Felhívom Edent, mutasson valamit, ami kizárja a tanácskozás összehí­vásának lehetőségét akár az orosz jegyzék­ben, akár Molotov nyilatkozatában, amelyet a sajtóértekezleten mondott el... Engedjék meg, hogy négy kérdést tegyek fel Edennek: Először, vájjon nem tény-e, hogy Churchill az államfők közötti legfelső színvonalú tár­gyalásokat javasolt, de az amerikaiak ezt el­utasították? Másodszor, vájjon nem tény-e, hogy Molo­tov ezután az öt hatalom tanácskozását ja­vasolta a nemzetközi feszültség enyhítése ér­dekében, de az amerikaiak ismét elutasították ezt azzal a megokolással, hogy ott lesz a kommunista Kína? Harmadszor, vájjon nem tény-e, hogy négy hónappal a hadműveletek beszüntetése után a koreai békeértekezlet összehívását még min­dig húzzák-halasztják, főleg azért, mert e­z amerikaiak mindeddig nem voltak hajlandók megengedni a semleges országoknak, köztük Indiának, hogy résztvegyenek az értekezle­ten? Negyedszer, vájjon nem tény-e, hogy Né­metországgal kapcsolatban az amerikaiak (a franciákkal és az angolokkal együtt) eleve kijelentették, hogy mindenképpen újból fel akarják fegyverezni Nyugat-Németországot? És vájjon nem ezek az «előfeltételek» tet­ték-e lehetetlenné a tanácskozás összehívá­sát? Eden sokkal okosabb annál, semhogy ne ismerné ezeket a tényeket. Miért akarja akkor mégis elrejteni őket előlünk? Ennek oka a jövő hónapi bermudai értekezlet. Az amerikaiak elhatározták, hogy ezen az értekezleten pusztító csapást mérnek Churchill békés kezdeményezésére, aztán megfélemlítik Franciaországot, hogy kicsi­karják beleegyezését Németország újrafelfegy­­verzéséhez... Remélnünk kell, hogy a munkás­párti vezetők a parlamentben leleplezik Eden és Dulles mesterkedéseit­. SZABAD NÉP Az elmaradott országok állásfoglalása az ENSZ-ben a népek önrendelkezési joga mellett Javaslatuk a demokratikus országok támogatásával megszerezte a többséget New York, november 23. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés társadalmi, humanitá­rius és kulturális bizottságában éles vita bon­takozott ki annak a határozati javaslatnak megvitatásánál is, amel­y nemzetközi vonat­kozásban követelte a népek és nemzetek ön­rendelkezési jogának tiszteletben tartását. E határozattervezetet Ázsia, Afrika és Latin- Amerikai húsz, gazdaságilag elmaradott or­szága terjesztette elő, egyebek között Afga­nisztán, Burma, Bolívia, Guatemala, Egyip­tom, India, Indonézia, Irak, Irán, Mexikó, Pa­kisztán, Szaúd-Arábia és más országok. A határozati javaslat kidomborítja, milyen fon­tos a népek és nemzetek önrendelkezési jo­gának tiszteletben tartása a béke megszilárdí­tásai és a népek közötti baráti kapcsolatok megszilárdítása szempontjából és javasolja az emberi jogok bizottságának, dolgozzon ki indítványokat az említett kérdésben 1954 ta­vaszán tartandó legközelebbi ülésszakára. Mint néhány küldött felszólalásában meg­jegyezte egy ilyen határozati javaslat elő­terjesztése a közgyűlés jelenlegi ülésszakán, azt mutatja, hogy a gazdaságilag elmara­dott, gyarmati és félgyarmati országok a leg­közvetlenebbül érdekeltek e kérdés mielőbbi megoldásában. Afganisztán képviselője fel­szólalásában megjegyezte, hogy a népek önrendelkezési joga kérdésének megoldását a gyarmattartó hatalmak képviselői gátolják. Hangsúlyozta, hogy a gyarmattartó hatal­mak nem akarnak számolni sem a megvál­tozott nemzetközi helyzettel, sem az elnyo­mott népek nemzeti öntudatának növekedésé­vel és továbbra is rendszeresen megsértik e népek jogait. Burma, India és Indonézia képviselői példa­képpen hivatkoztak arra, hogy a tuniszi és a marokkói kérdés vitája eredménytelen volt a közgyűlés jelenlegi ülésszakán. M­egj­egyezték, hogy a gyarmattartó hatalmak kormányai — az ENSZ alapokmányában megjelölt kötele­zettségeik ellenére — nem szándékoznak el­ismerni a népek és nemzetek önrendelkezési jogát. Lengyelország képviselője, aki­­ hús­z ország határozati javaslata mellett szólalt fel megjegyezte, hogy Tunisz, Marokkó, Indokína és más országok népeinek harca a legjobb cá­­folat az Egyesült Államok és más gyarmat­­tartó ha­t­almaik képviselődnek ama az állítására, hogy egyes népek még nem értek meg az ön­rendelkezési jogra. G. F. Szakszin, a Szovjetunió képviselője kimutatta, hogy a Szovjetunió az ENSZ alapokmányának megfelelően mindig támo­gatta az elnyomott népeiknek azt az igazsá­gos követelését, hogy biztosítsák önrendelke­zési jogaikat. Szakszin kijelentette, hogy a Szovjetunió küldöttsége támogatja a húsz ország képviselői által előterjesz­tett határozati javaslatot és arra fog szavazni. Ugyancsak e határozati javaslat mellett szó­laltak fel a B­elorusz SZSZK, az Ukrán SZSZK, Csehszlovákia képviselői és mások. A bizottság 39 szavazattal 8 ellenében, hat delegáció tartózkodása mellett­­­ elfogadta a húsz gazdaságilag elmaradott ország ha­tározati javaslatát a népek önrendelkezési jo­gáról. A határozati javaslat ellen Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztrá­lia, Új-Zéland, a Délafrikai Unió és Török- A hamisítványok szerzői ismét lelepleződtek Vita az ENSZ-ben a kényszermunka kérdéséről New York, november 23. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés társadalmi, humani­tárius és kulturális bizottsága megkezdte az «Utalások a kényszermunka fennállására» című napirendi pont vitáját is. Az említett kérdés tárgyalását az Egyesült Államok kül­döttsége kényszerítette rá a bizottságra. Lord, az Egyesült Államok képviselője be­szédében durva kirohanásokat intézett a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok ellen. Lordnak Szakszin, a Szovjetunió képvise­lője adott méltó választ. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy az Egyesült Államok kép­viselője hamisítványok gyűjteményére ala­pozta állításait. A Szovjetunióra­ és a népi demokratikus országokra szórt rágalmaikra és hazugságokra — mondotta a szovjet képvi­selő — az Egyesült Államok reakciós körei­nek azért van szüksége, hogy ellenségeske­dést és gyűlöletet szítsanak a népek között, hogy megpróbálják mentegetni a fegyverke­zési hajszát, amely az Egyesült Áll­a­mokban és a tőle függő országokban a munkások anyagi és jogi helyzetének romlásával jár együtt. Az Egyesült Államok hivatalos­­kép­viselői, amikor azt a nyilvánvaló hazugságot terjesztik, hogy a­ szovjet munkarendszer «megsérti az emberi jogokat» és «veszélyez­teti a­ békét és biztonságot», igyekszenek el­terelni az Egyesült Állam­ok­ és más nyugati országok közvéleményének figyelmét arról a tényről, hogy éppen az Egyesült Államokban szegik meg az alapvető emberi jogokat és az ENSZ alapokmányában lefektetett kötele­zettségeket, hogy az amerikai kormány rendszeresen megakadályozza az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények tervezeteinek elő­készítését, és meghiúsítja a végrehajtásukat célzó intézkedéseket. Áttérve ezután ez úgynevezett kényszer­munka-kérdésekkel foglalkozó különbizottság létrejöttének és tevékenységének kérdésére, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a szovjet küldöttség régebben már javasol­ta hogy alakítsanak átfogó nemzetközi bi­zottságot a nemzetközi szakszervezeti köz­pontok, valamint a szellemi és a fizikai dol­gozókat összefogó összes nagyobb országos szakszervezetek képviselőiből. Ennek a bi­zottságnak tanulmányoznia kellene a mun­kanélküliek és félig foglalkoztatottak helyze­tét és tárgyilagos jelentést kellene összeál­lítania a kormányszervek, valamint a mun­kás- és szakszervezetek anyagaiból. Az Egyesült Államok, Anglia és más országok képviselői azonban elutasították a szovjet javaslatot, helyette szűk­ körű bizottságot ala­kítottak három olyan magánszemélyből, akiknek semmi közük a munkához, a mun­kásokhoz és a szakszervezetekhez. A bizott­ság az amerikai külügyminisztérium megbí­zásából nem kormányszervek, hanem a­z AFL, az úgynevezett Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsége, továbbá a népi demokratikus országokból elszökött és az Egyesült Államokban menedékre és támoga­tásra talált hazaárulók különböző csoportjai adatainak alapján tákolta össze jelentését. Ennek az úgynevezett bizottságnak hami­sítói, megpróbálva bizonyítani a bizonyítha­tatlant, a szovjet jog félreismerhetetlenül hazug értelmezéséhez folyamodtak és rá­galomhadjáratot indítottak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy kényszermunka azokban az országokban van, ahol a fennálló munkásellenes tör­vények következtében és a népellenes államapparátus miatt a munkásoknak és alkalmazottaknak nincsenek sem politi­kai, sem gazdasági, sem szociális jo­gaik, hogy megvédjék érdekeiket, így közvetlenül ki vannak szolgáltatva a tőkéseknek és földesuraknak, akik kíméletle­nül kizsákmányolják őket. A kényszermunka legkifejezettebb formái mindenekelőtt az Egyesült Államokban találhatók meg. Szak­szói sok adattal bizonyította­, hogy az ame­rikai munkásokat embertelenül kizsákmá­nyolják, növekszik az ipari balesetek száma stb. Az Egyesült Államokban törvény rög­zíti a dolgozók életfeltételeinek romlását. Már a Tafta Hartley-törvény alkalmazásá­nak első napjai megmutatták, hogy az tel­jes mértékben munkásellenes, büntető tör­vény, amely megerősíti a kényszermunka­ rendszerét az Egyesült Államokban. E tör­vény hatálybalépése után 1947—1948-ban helyi munkásellenes törvényeket léptettek életbe 30 amerikai államban. 1951-ben az úgynevezett «munkásjogvé­delmi liga», amely távolról sem rokonszen­vez a Szovjetunióval, közölte, hogy az egye­nes kényszermunka következő hét formája található meg az Egyesült Államokban: 1. Pronázs, vagyis adósságból eredő rab­szolgaság, olykor közvetlen rabszolgaság. 2. Az emigránsok munkájának kihasználá­sa megkötött szerződések alapján és a tör­vénytelen emigránsok, például a mexikói me­­zőgazdasági munkások ezzel összefüggő ki­zsákmányolása. 3. Bebörtönzöttek munkájának kizsákmá­nyolása. 4. Elmegyógyin­tézeti kezeltek munkájának kizsákmányolása. 5. Külföldi illetőségű személyek munkájá­nak kizsákmányolása háborús időben.. 6. Az amerikai indiánok több törzsének ki­zsákmányolása. 7. Az a munka, amelyet a sztrájktl­alom­­ról szóló bírósági végzés alapján követelnek meg. A kényszermunkáiról, valamint az olcsó külföldi munkaerők egyesült­ államokbeli im­portjáról tanúskodik például az a törvény, — folytatta a Szovjetunió képviselője — amelyet nemrég hoztak 240.000 európai menekült be­fogadásáról. Az amerikai lapok majdnem, min­dennap közölnék híresket az Egyesült Álla­mokban élő mexikóiak kényszermunkájáról. Sa­jtójelentéseik szerint az Egyesült Államok mezőgazdaságában több mint másfélmillió mexikói dolgozik, olyan személyek, akiket törvénytelenül vittek be az Egyesült Államok­ba. A mexikói mezőgazdasági munkások éhez­nek, munkabérük alacsony, nem részesülnek egészségügyi ellátásban, hajléktalanok. A Szovjetunió képviselője beszédének be­fejező részében idézte a Szovjetunióban járt számos külföldi küldöttség­ nyilatkozatát, amelyben beszámoltak élményeikről és is­mertették a szovjet dolgozók életkörülményei­nek tanulmányozása során szerzett tapaszta­lataikat. A MAGYAR RÁDIÓ november 25-én 15.10 óraikor a Kossuth-adón helyszíni közvetítésben számol be Londonból az Anglia— Magyarország válogatott labda­­rúgómérkőzés első és második félidejéről. Be­szél: Szepesi György. Az angol—magyar mér­kőzésről a­ rádió 20.10 órakor ismét ad köz­vetítést. (MTI) A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.30: A «Szabad Nép» vezércikke. — 6.00: Falurádió. — 7.00: Hírek. — 11.30: Ködben. Borisz Polevoj elbeszélése. — 11.45: Csehszlovák fúvószene. — 13.00: Hírek. Belföldi lapszemle. — 12.15: Jó munkáért szép muzsikát. — 13.00: Klas­szikus operettek. — 14.15: Úttörő-híradó. — 14.40: A Gyermekrádió műsora. — 15.10: Helyszíni közve­títés az Anglia—Magyarország nemzetek közötti válo­gatott labdarúgómérkőzésről Londonból. — 17.25: A magyar opera története. III. — 18.10: Népzene. — 18.15: Válaszolunk falusi hallgatóink kérdéseire. — 18.30: Tíz perc külpolitika. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 20.00: Hírek. — 20.10: Hangos Újság és helyszíni közvetítés az Anglia— Magyarország nemzetek közötti válogatott labda­­rú­gómérkőzésről Londonból. (A délutáni közvetítés ismétlése.) — 22.00: Hírek. Külföldi lapszemle Sport.­­— 22.20: Szórakoztató muzsika. — 22.56: A rádió szimfonikus zenekara játszik. — 24.90: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ. 6.10: Keringők szárnyán. — 6-45: A «Szabad Nép» vezércikke — 7.03: Jó reggelt, gyerekek! — 7.35: A magyar rádió népi zenekara játszik. — 8.00: Harmonika-együttesek. — 8.30: Reggeli hangver­seny. — 9.20: Ifjú technikus. Lapszemle. — 9.40: A Gyermekrádió műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Smetana: D-moll vonósnégyes. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: Népi zenekar játszik. — 15.00: A Fővárosi Operettszínház műsorából. — 15.40: Maros­vásárhelyi képek. Utinapló — 16.09: Szervánszky Endre és Dávid Gyula népdalfeldolgozásaiból. — 16.30: Hogyan védekezzünk az influenza ellen? Elő­adás. — 16.40: Ifjúsági kórusok énekelnek. — 17.25: A dollár álarc nélkül. Előadás. — 17.40: Filmzene. — 18.20: Lehár-keringők — 18.45: Sporth­iadó. — 19.00 Schumann: Karnevál. — 19.25: Horusiczky: Hungaresca. — 19.30: Szív küldi szívnek szívesen. is. AZ ORSZÁGOS SAKKBAJNOKSÁGON hétfőn a függőjátszmákat bonyolították le. Androvitzky legyőzte Klugert, Gereben Delyt, Barcza dön­tetlenül végzett Gasztonyival. A Sándor—Len­gyel- és Navarovszky—Mészáros-játszmákat további játék nélkül döntetlenre adták. A baj­nokság III. fordulóját ma fél ötkor játsszák az ÉDOSZ székházában. (Gorkij-fasor 44.) A műso­ron a többi között szerepel a Szily—Barcza- és a Flórián—Kluger-játszma is. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: változó felhőzet, több helyen eső, havas­­eső, esetleg hó Időnként élénkebb északi, északkeleti szél. A hőmérséklet csökken. A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhő­­mérséklet ma 0—plusz 3 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Giannii Schlecht, Romeo és Julia, Tér­zene (7. 3., 7). —• Az Operaház Erkel Színháza: Trubadúr (6. bér­.. 3., 7). — Nemzeti Színház: Hamlet (6). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: Romeo és Julia (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szellemesek (I. bérl., 7) — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: Légy jó mindhalálig (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Mátyás király Debrecenben (4). — Bartók-terem: Schubert-bérlet 3. hangversenye (8) — Fővárosi Víg Színház: «Fő a tekintély» (7). — Vidám Színpad: Nem a tükör­görbe (7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), 2:0 a javunkra (fél 8). — Artista Varieté: A jó­kedv nem szégyen (fél 7, fél 9). —­ A budapesti üzemi sajtófelelősök figyel­mébe! A Főposta üzemi előfizetési osztálya új helyiségbe költözött. Címe: Bp., VIII., Rökk Sz­árd­ u. 28. Telefon: 139—893, 342—183. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: *343—100, *142—220. SZIKRA Lapnyomda: 0­0­6­0­0 KEDD, 1953 NOVEMBER 24 Tudósok és munkások együttműködése .A Műszaki Egyetem villamosgépek és mérések tanszéke szerződést kötött a Kle­­ment Gottwald-gyárral. A szerződés létrejötte óta elmélyült az alkotóbarátság a gyár dolgozói, mérnökei és a Műszaki Egyetem hallgatói, tanárai között. A Klement Gottwald­­gyár négy kiváló tervezője vezeti a villamosgépek és mérések tanszékén a szerkesztési gyakorlatokat, ezáltal a mérnökhallgatók a gyakorlatban bevált legkorszerűbb konstruk­ciókkal ismerkednek meg. A tanszék különleges anyagvizsgálatokkal, sőt mérőeszközök mintapéldányainak kidolgozásával segíti a termelést. A közös kutatómunka, a kölcsönös segítés nagy lendületet adott a gyár műszaki kultúrájának emelkedéséhez. Liskó, József, a műszaki tudományok doktora, egyetemi tanár, Schnell László adjunktus és Molnár Paula elektromos ellenőr ellenőrzi a Klement Gottwald Villamossági Gyár­ban a tanszéken készített dielektromos veszteségmérő készülék működését. A készü­lék lehetővé teszi a turborudak szigetelésének ellenőrzését a beszerelés előtt. A gyár próbaműhelyében Liska József megbeszéli Árgai István művezetővel és Hopp József főszerelővel a turbó szerelésének problémáit. Alapi Gábor mérnök, a Klement Gottwald-gyár tervezője megtekinti az új találmányt, a vil­lamosgépek és mérések tanszéke műhelyében készült szénkefevizsgáló berendezést. (Makai Margit felvételei) A magyar és angol labdarúgók edzésén London, november 23. (Telefonj­elentésünk.) A magyar csapat első londoni napjai igen mozgalmas volt. Tíz órakor már a Fulham­­pályán edzést tanítottak labdarúgóink. Igen nagy kedvvel végezték a szokásos gyakorla­tokat, noha olyan sok filmopera­tőr, fényké­pész és újságíró lepte el a pályát, hogy gyak­ran megzavarták a mozgást. A játékosok a másfélórás edzés után alig akarták otthagyni a pályát. Látszott rajtuk, hogy igen jó erő­ben vannak és egyre nagyobb a «labdaéhsé­gük» is. Amíg a magyaroknál tartott az edzés, át­­rándultunk a londoni méretekben szomszédos Chelsea-pályára, ahol az angolok gyakoroltak. A két edzés módszere között mindaddig nem mutatkozott lényeges különbség, amíg az an­gol játékosok nem kaptak labdát. Ők is két kört futottak, majd rövidebb bemelegítő- és vágtagyakorlatokat végeztek. Amikor azon­ban labdát kaptak, két lényeges dolgot tapasz­taltunk náluk. Az egyik az, hogy mozgásuk már akkor is a hosszú passzokra és távoli lö­vésekre van beállítva, amikor edzenek, a má­sik pedig, hogy mindkét lábbal abszolút bizto­san, fölényesen bánnak a labdával. Az egyórás edzés végén az angolok rövid ideig két kapura is játszottak, hét-hét emberrel a teljes pályán. Ezt a mozgást is a tértölelő leadások és hosz­­szúra nyújtott, pontosan emberhez játszott labdák jellemezték. Bizonyos, hogy az angol játékosok nagyon képzettek, kiválóan bánnak a labdával. A magyar sportküldöttség tagjai az edzés után résztvettek az Angol-Magyar Társaság magyar sportkiállításán. A megnyitás után sajtófogadás következett. Az angol újság­írók csaknem megtöltötték a jókora termet és egymásután tették fel a legkülönbözőbb kérdéseket. Ilyenféléket, hoztak-e a magya­rok magukkal különleges élelmet? Hogyan látja el Bozsik országgyűlési képviselői munkásságát? Milyen számszerű eredményt vár Puskás a nagy mérkőzéstől és mi a vé­leménye, érdemes-e a magyar csapat győ­zelmére fogadást kötni? És így tovább. Szakmai kérdések nem érdekelték őket, a magyar sport sikereinek titkát sem keresték. A kérdésekre Sebes Gusztáv elvtárs adta meg a választ, majd ismertette a magyar csapat összeállítását, amely a következő: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Hi­degkúti, Puskás, Czibor. A délelőtt folyamán a magyar vezetők meglátogatták az angol szövetséget. Viszo­nozták az angolok ajándékát, és öt remek magyar labdát nyújtottak át, Sir Stanley Rous-nak. A vezetők megállapodtak a vég­leges programoiban. Úgy döntöttek, hogy kapust végig lehet cserélni, mezőnyjátékost pedig az első félidő 44. percéig. Csere csak sérülés esetén hajtható végre. Délután a magyar csapat színházban volt, majd ezután rövid sétát tett. Az idő kelle­mesen hűvös, ködnek nyoma sincs. Semmi különbség nincs az itteni és az otthoni idő­járás között. Csak azért szurkolunk, hogy eső ne legyen. A köd, ha lesz, vagy olyan vastagon ereszkedik a városra, hogy egy­általán nem lehet játszani,, vagy pedig nem akadályozza a játékot. A magyar tábor hangulata elszánt, harcra kész. Egészen vaskos köteget tesznek ki a hazulról küldött táviratok. A fiúk érzik, hogy otthon aggódó szeretettel gondolnak reájuk. Barcs Sándor A magyar asztaliteniszezők első angliai szereplése Az Angliában vendégszereplő magyar férfi és női asztaliteniszező válogatottak vasárnap Londonból társasgépkocsin mentek át Has­­tingsba, első mérkőzésük színhelyére. A Queen Hotel nagytermét zsúfolásig meg­töltötték az érdeklődők. Rövid ünnepség után megkezdődött a játék. — Részletes eredmé­nyek: Férfi egyes: Szepesi—Adams 2:1 (19, 12,21, 18), Sidó—Werner 2:0 (20, 12), Péterfi—Lowe 2:0 (19, 12). Női egyes: Isaac—Simonna 2:1 (15,21, 12, 24), Fantusz—Baker 2:0 (12, 18), Gervaine— Péter 2:0 (8, 15). Férfipáros: Werner, Lo­ Ve— Szepesi, Gyetvai 2:1 (15,21, 24, 22), Adams, Craigie—Sidó, Péterfi 2:0 (20, 21). Női páros Gervainé, Kóczián É.—Rook, Gall 2:1 (18,21, 1, 18). Vegyespáros: Sidó, Gervainé—Craigie, Roo 2:1 (12:21, 12, 18). Végeredményben a magyar versenyzők 7:1 arányban győztek a megyei csapat ellen. A magyar aartaliteniszezők hétfőn későb­ este Bristolban játszották második mérkőzé­süket. (MTI)

Next