Szabad Nép, 1953. november (11. évfolyam, 305-334. szám)
1953-11-24 / 328. szám
4 Szabadságot Benoit Frachonnak ! A francia nemzet becsületén tipró Lanielkormány újabb gaztettel keresi főnökeinek kegyét: november 22-én letartóztatták Benoit Frachon elvtársat, a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkárát, a francia munkásmozgalom világszerte ismert és tisztelt egyik vezető alakját. Benoit Frachon ellen a szolgalelkű francia kormány az idén március 23-án adott ki elfogató parancsot «összeesküvés» vádja címén. Ugyanezt a vádat emelték több kommunista képviselő ellen is. Felháborító folytatása volt ez annak a kudarcba fúlt hajszának, amelyet tavaly tavasszal Duclos elvtárs és más vezető harcosok ellen, holmi «kommunista összeesküvés»-ről rikoltozva, indítottak. De a francia közvélemény azóta megsemmisítő módon leleplezte ezt az «összeesküvés»-t, amely nem más, mint a reakciós francia kormány öszszeesküvése a francia haladó erők ellen. A kormány koholt vádjait már a francia nemzetgyűlés is elvetette, mint komolytalan, alaptalan, elfogadhatatlan vádaskodást. Úgy látszik azonban, hogy e nyílt vereség még mindig nem józanította ki McCarthy francia bulldogjait. Az is lehet, hogy bosszúra szomjaznak, hogy a parlament félreérthetetlen döntése miatt akarnak revansot venni. Tény, hogy Laniel kormánya folytatja az «összeesküvési» komédiát. A nyilvánosság előtt ismét megjelenő Benoit Frachon letartóztatására és börtönbejuttatására nem kevesebb, mint ezer rendőrkopót vezényeltek ki! A lealacsonyodásnak milyen újabb szégyenletes képe! Egy olyan időpontban, amikor Franciaország az utóbbi évek történetének legkritikusabb napjait éli, amikor egy új Wehrmacht megjelenése fenyegeti, és a franciák milliói döbbennek rá a nemzetüket fenyegető igazi veszélyre: a Washington és Bonn felől fenyegető összeesküvésre — a lakájok kormánya ismét azok ellen vonultatja fel osztagait, akik az igazi veszély ellen mozgósítva, a francia nemzet függetlenségéért és becsületéért vívják küzdelmüket. Nem nehéz felismerni az összefüggést a Lanier-kormány e gyáva tette és ama növekvő ellenállás között, amely épp az utóbbi napokban bontakozott ki Franciaországban a revansra éhes náci militaristák újrafelfegyverzése ellen. Látnivaló, hogy az amerikai járszalagon haladó kormány, amely a viták síkján már nem sokat remélhet, így akar hatást gyakorolni az «európai hadsereg» bátor bírálóira, így akar csapást mérni a nemzeti függetlenségi mozgalomra. Terrorral akarja megfélemlíteni e mozgalom híveit, s megbontani a francia társadalom egyre szélesebb rétegeit magába foglaló harci tábor egységét. És látnivaló az is, hogy e kormány, közelgő bukásától rettegve, így akarja az «erő» látszatát fenntartani. Erre most nagy szüksége van, amikor hajója mindenfelől repedezik — s közben is mégis egy olyan «parádé»-ra készül, mint a nyugati hatalmak bermudai értekezlete ... De ugyan micsoda erő a nemzet parlamentileg kifejezett akaratának ez a durva arculcsapása? Ez nem az «erő», hanem a gyengeség jele, amely éppen fordított hatást ér el: csak növeli a nemzet becsületes erőinek egységakaratát és előreveti a Lanner-kormány bukásának árnyékát. A Francia Kommunista Párt felhívására Franciaországszerte hatalmas erejű tiltakozó mozgalom van kibontakozóban: a francia dolgozók követelik Benoit Frachon azonnali szabadonbocsátását, a munkásosztály és a demokrácia ellen szőtt összeesküvés felszámolását. A francia néppel együtt a magyar dolgozók is követelik: szüntessék meg a francia békeharcosok üldözését! Szabadságot Benoit Frachonnak! A Francia Kommunista Párt és a CCT felhívása a francia dolgozókhoz Párizs, november 23. (MTI) A CGT, valamint a CGT-hez tartozó szajna megyei szakszervezetek közleményt adtak ki, melyben tiltakoznak a CGT főtitkára, Benoit Frachon botrányos letartóztatása ellen. A közlemény felszólítja az öszszes franciákat, akiknek szívügyük a köztársasági szabadságjogok megvédése, hogy egységesen emeljék fel tiltakozó szavukat a kormánynak ez újabb hatalmi visszaélése ellen és különféle akciókkal, munkabeszüntetésekkel, delegációkkal követeljék Benoit Frachon azonnali szabadlábra helyezését és a szakszervezeti szabadságjogok tiszteletbentartását. A Francia Kommunista Párt közleménye a következőket hangsúlyozza: A Francia Kommunista Párt felháborodottan tiltakozik Benoit Frachonnak, a CGT főtitkárának, a francia és nemzetközi munkásmozgalom egyik kiváló vezetőjének, az ellenállási nemzeti tanács tagjának letartóztatása ellen. A Francia Kommunista Párt felhív minden dolgozót, minden demokratát, minden hazafit, hogy munkahelyeiken, a városokban és falvakban haladék nélkül indítsanak hatalmas erejű tiltakozó akciót és egységes fellépéssel vívják ki Benoit Frachon azonnali szabadonbocsátását, a munkásosztály és a demokrácia ellen szólt összeesküvés teljes felszámolását. Nagy tömegek követelik Franciaországban a vietnami szennyes háború megszüntetését Párizs, november 23. (TASZSZ) November 22-én Párizsban országos értekezletet tartottak a Vietnammal való tárgyalások érdekében. Az értekezleten számos nemzetgyűlési képviselő, megyei és városi tanácsos, egyetemi tanár, egyházi személyiség és több társadalmi szervezet képviselője is résztvett. A felszólalók élesen elítélték a vietnami háború folytatásának politikáját. Bebizonyították, hogy ez a háború óriási anyagi és erkölcsi kárt okoz a francia népnek. A szónokok kijelentették, hogy a francia kormánynak mindent meg kell tennie e reménytelen háború békés rendezése érdekében. André Denis (MRP) nemzetgyűlési képviselő kiemelte, hogy a vietnami hadműveletek beszüntetése és a Ho Si Minh-kormánnyal való tárgyalás kötelessége a francia kormánynak. Jacques Mitterand, a haladó köztársaságiak szövetségének tagja rámutatott, hogy a francia uralkodó körök makacsságát, amellyel a háborút folytatják, az amerikai kormány buzdítja. Ez a háború óriási erkölcsi kárt okozott Franciaországnak és a francia népnek Délkelet-Ázsiában. Csak a béketárgyalások tudják helyreállítani Franciaország megrendült tekintélyét. Mitterand leleplezte azt az állítást, hogy a tárgyalások «becstelenséget» jelentenének. A szabadságra és függetlenségre törekvő néppel való tárgyalások — mondotta — sohasem jelentettek becstelenséget. Az a becstelenség, hogy folytatják ezt a háborút, amely az amerikai monopóliumoknak előnyös. Elesem tiltakozott a vietnami háború folytatása ellen Bernard Lavergne professzor is, aki rámutatott, hogy a francia kormány már elvesztette ezt a háborút. Emlékeztetett sírra, hogy a háború folytatását az amerikai kormány pénzeli. Lavergne kijelentette, hogy Franciaország amerikai zsoldos szerepét játssza. Krieger-Valrimont kommunista képviselő kiemelte, hogy a francia ifjúságot idegen érdekekért küldik meghalni Vietnamba. A vietnami háború nemcsak a vietnami nép nyomorát fokozza, hanem pusztító Franciaországra nézve is. A tárgyalások lehetségesek és egyedül ezek vezetnek ki a zsákutcából. Beszédet mondott sok más társadalmi és politikai személyiség is. Mindnyájan követelték, hogy fokozni kell az egész nép harcát a vietnami háború beszüntetéséért. „Engedjenek csak belépni bennünket az európai hadseregbe, majd megmutatjuk, ki az úr a Saar-vidéken" - jelentette ki fenyegetően Blankenborn A «La Tribune das Nations» című párizsi polgári lap bonni értesülést közöl arról, hogy Herbert Blankenborn, a bonni külügyi hivatal politikai osztályának vezetője a közelmúltban bizalmas megbeszélésre hívta össze Nyugat-Németország legnagyobb lapkiadóit. A francia lap szerint Blankenhorn ezen az értekezleten tájékoztatta a lapkiadókat a bonni kormány álláspontjáról a Saar-kérdésben. Mint a «Las Tribune des Nations» írja. «Blankenhorn nem titkolta hallgatósága ellőtt,hogy Bonn álláspontjának alapvető eleme az a véleménycsere, amely Bonn és Washington között lefolyt. Az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság egyetértett annakszükségességében, hogy a közeljövőben rendezni kell a Saar-kérdést, kizárólag abból a meggondolásból, hogy a francia parlamentet rábírják a bonni és párizsi szerződések ratifikálására». Ugyanakkor — mint a «La Tribune des Nations» rámutat — «Blankenhorn sejtette hallgatóival, hogy a Washington és Bonn között létrejött megállapodás alapján az a kompromisszum, amelyet Adenauer a Saarkérdésben elfogadna, az Egyesült Államok hallgatólagos beleegyezésével értéktelen papírronggyá válna, mihelyt — ahogy Blankenhorn mondotta — a német tábornokok szilárdan elhelyezkedtek az európai hadsereg élén. Blankenhorn arra hivatkozott, hogy Washingtonban bizalmas megbeszéléseket folytattak Dulles-szel, amelynek során az amerikai külügyminiszter elismerte, hogy a Saar-vidékkel kapcsolatban megkötendő egyezményeket átmenetnek kell tekinteni». A francia lap végül idézi Blankenhornnak az értekezleten elhangzott fenyegető kijelentését: «Engedjenek csak belépni bennünket az európai hadseregbe, majd megmutatjuk, ki az úr a Saar-vidéken». „Felhívásom Edenhez“ Angol munkáspárti képviselő cikke London, november 23. (TASZSZ) Az ötmillió példányban megjelenő vasárnapi «Sunday Pictorial» közölte Richard Crossman munkáspárti képviselőnek «Felhívásom Edenhez» című cikkét. Crossman a többi között ezeket írja: «Ki bűnös a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások meghiúsulásában? A diplomáciában gyakoriak a különféle fogások, de nem tűrhetem a legutóbbi orosz jegyzék ilyen eltorzítását, amely minden bűnt a Kremlre hárít... Lássuk, mit mond Eden és Dulles. Kijelentik nekünk, hogy először is az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia hónapokig türelmesen dolgozott és rá akarta venni az oroszokat, üljenek le a tárgyalóasztalhoz. Másodszor, azt mondják nekünk, hogy az oroszok legutóbbi jegyzékükben elfogadhatatlan előfeltételeket támasztottak, amelyek kizárják a tanácskozás összehívásának lehetőségét. Felhívom Edent, mutasson valamit, ami kizárja a tanácskozás összehívásának lehetőségét akár az orosz jegyzékben, akár Molotov nyilatkozatában, amelyet a sajtóértekezleten mondott el... Engedjék meg, hogy négy kérdést tegyek fel Edennek: Először, vájjon nem tény-e, hogy Churchill az államfők közötti legfelső színvonalú tárgyalásokat javasolt, de az amerikaiak ezt elutasították? Másodszor, vájjon nem tény-e, hogy Molotov ezután az öt hatalom tanácskozását javasolta a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében, de az amerikaiak ismét elutasították ezt azzal a megokolással, hogy ott lesz a kommunista Kína? Harmadszor, vájjon nem tény-e, hogy négy hónappal a hadműveletek beszüntetése után a koreai békeértekezlet összehívását még mindig húzzák-halasztják, főleg azért, mert ez amerikaiak mindeddig nem voltak hajlandók megengedni a semleges országoknak, köztük Indiának, hogy résztvegyenek az értekezleten? Negyedszer, vájjon nem tény-e, hogy Németországgal kapcsolatban az amerikaiak (a franciákkal és az angolokkal együtt) eleve kijelentették, hogy mindenképpen újból fel akarják fegyverezni Nyugat-Németországot? És vájjon nem ezek az «előfeltételek» tették-e lehetetlenné a tanácskozás összehívását? Eden sokkal okosabb annál, semhogy ne ismerné ezeket a tényeket. Miért akarja akkor mégis elrejteni őket előlünk? Ennek oka a jövő hónapi bermudai értekezlet. Az amerikaiak elhatározták, hogy ezen az értekezleten pusztító csapást mérnek Churchill békés kezdeményezésére, aztán megfélemlítik Franciaországot, hogy kicsikarják beleegyezését Németország újrafelfegyverzéséhez... Remélnünk kell, hogy a munkáspárti vezetők a parlamentben leleplezik Eden és Dulles mesterkedéseit. SZABAD NÉP Az elmaradott országok állásfoglalása az ENSZ-ben a népek önrendelkezési joga mellett Javaslatuk a demokratikus országok támogatásával megszerezte a többséget New York, november 23. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés társadalmi, humanitárius és kulturális bizottságában éles vita bontakozott ki annak a határozati javaslatnak megvitatásánál is, amely nemzetközi vonatkozásban követelte a népek és nemzetek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását. E határozattervezetet Ázsia, Afrika és Latin- Amerikai húsz, gazdaságilag elmaradott országa terjesztette elő, egyebek között Afganisztán, Burma, Bolívia, Guatemala, Egyiptom, India, Indonézia, Irak, Irán, Mexikó, Pakisztán, Szaúd-Arábia és más országok. A határozati javaslat kidomborítja, milyen fontos a népek és nemzetek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása a béke megszilárdításai és a népek közötti baráti kapcsolatok megszilárdítása szempontjából és javasolja az emberi jogok bizottságának, dolgozzon ki indítványokat az említett kérdésben 1954 tavaszán tartandó legközelebbi ülésszakára. Mint néhány küldött felszólalásában megjegyezte egy ilyen határozati javaslat előterjesztése a közgyűlés jelenlegi ülésszakán, azt mutatja, hogy a gazdaságilag elmaradott, gyarmati és félgyarmati országok a legközvetlenebbül érdekeltek e kérdés mielőbbi megoldásában. Afganisztán képviselője felszólalásában megjegyezte, hogy a népek önrendelkezési joga kérdésének megoldását a gyarmattartó hatalmak képviselői gátolják. Hangsúlyozta, hogy a gyarmattartó hatalmak nem akarnak számolni sem a megváltozott nemzetközi helyzettel, sem az elnyomott népek nemzeti öntudatának növekedésével és továbbra is rendszeresen megsértik e népek jogait. Burma, India és Indonézia képviselői példaképpen hivatkoztak arra, hogy a tuniszi és a marokkói kérdés vitája eredménytelen volt a közgyűlés jelenlegi ülésszakán. Megjegyezték, hogy a gyarmattartó hatalmak kormányai — az ENSZ alapokmányában megjelölt kötelezettségeik ellenére — nem szándékoznak elismerni a népek és nemzetek önrendelkezési jogát. Lengyelország képviselője, aki húsz ország határozati javaslata mellett szólalt fel megjegyezte, hogy Tunisz, Marokkó, Indokína és más országok népeinek harca a legjobb cáfolat az Egyesült Államok és más gyarmattartó hatalmaik képviselődnek ama az állítására, hogy egyes népek még nem értek meg az önrendelkezési jogra. G. F. Szakszin, a Szovjetunió képviselője kimutatta, hogy a Szovjetunió az ENSZ alapokmányának megfelelően mindig támogatta az elnyomott népeiknek azt az igazságos követelését, hogy biztosítsák önrendelkezési jogaikat. Szakszin kijelentette, hogy a Szovjetunió küldöttsége támogatja a húsz ország képviselői által előterjesztett határozati javaslatot és arra fog szavazni. Ugyancsak e határozati javaslat mellett szólaltak fel a Belorusz SZSZK, az Ukrán SZSZK, Csehszlovákia képviselői és mások. A bizottság 39 szavazattal 8 ellenében, hat delegáció tartózkodása mellett elfogadta a húsz gazdaságilag elmaradott ország határozati javaslatát a népek önrendelkezési jogáról. A határozati javaslat ellen Anglia, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztrália, Új-Zéland, a Délafrikai Unió és Török- A hamisítványok szerzői ismét lelepleződtek Vita az ENSZ-ben a kényszermunka kérdéséről New York, november 23. (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés társadalmi, humanitárius és kulturális bizottsága megkezdte az «Utalások a kényszermunka fennállására» című napirendi pont vitáját is. Az említett kérdés tárgyalását az Egyesült Államok küldöttsége kényszerítette rá a bizottságra. Lord, az Egyesült Államok képviselője beszédében durva kirohanásokat intézett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Lordnak Szakszin, a Szovjetunió képviselője adott méltó választ. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy az Egyesült Államok képviselője hamisítványok gyűjteményére alapozta állításait. A Szovjetunióra és a népi demokratikus országokra szórt rágalmaikra és hazugságokra — mondotta a szovjet képviselő — az Egyesült Államok reakciós köreinek azért van szüksége, hogy ellenségeskedést és gyűlöletet szítsanak a népek között, hogy megpróbálják mentegetni a fegyverkezési hajszát, amely az Egyesült Államokban és a tőle függő országokban a munkások anyagi és jogi helyzetének romlásával jár együtt. Az Egyesült Államok hivatalosképviselői, amikor azt a nyilvánvaló hazugságot terjesztik, hogy a szovjet munkarendszer «megsérti az emberi jogokat» és «veszélyezteti a békét és biztonságot», igyekszenek elterelni az Egyesült Államok és más nyugati országok közvéleményének figyelmét arról a tényről, hogy éppen az Egyesült Államokban szegik meg az alapvető emberi jogokat és az ENSZ alapokmányában lefektetett kötelezettségeket, hogy az amerikai kormány rendszeresen megakadályozza az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezmények tervezeteinek előkészítését, és meghiúsítja a végrehajtásukat célzó intézkedéseket. Áttérve ezután ez úgynevezett kényszermunka-kérdésekkel foglalkozó különbizottság létrejöttének és tevékenységének kérdésére, a Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy a szovjet küldöttség régebben már javasolta hogy alakítsanak átfogó nemzetközi bizottságot a nemzetközi szakszervezeti központok, valamint a szellemi és a fizikai dolgozókat összefogó összes nagyobb országos szakszervezetek képviselőiből. Ennek a bizottságnak tanulmányoznia kellene a munkanélküliek és félig foglalkoztatottak helyzetét és tárgyilagos jelentést kellene összeállítania a kormányszervek, valamint a munkás- és szakszervezetek anyagaiból. Az Egyesült Államok, Anglia és más országok képviselői azonban elutasították a szovjet javaslatot, helyette szűk körű bizottságot alakítottak három olyan magánszemélyből, akiknek semmi közük a munkához, a munkásokhoz és a szakszervezetekhez. A bizottság az amerikai külügyminisztérium megbízásából nem kormányszervek, hanem az AFL, az úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, továbbá a népi demokratikus országokból elszökött és az Egyesült Államokban menedékre és támogatásra talált hazaárulók különböző csoportjai adatainak alapján tákolta össze jelentését. Ennek az úgynevezett bizottságnak hamisítói, megpróbálva bizonyítani a bizonyíthatatlant, a szovjet jog félreismerhetetlenül hazug értelmezéséhez folyamodtak és rágalomhadjáratot indítottak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy kényszermunka azokban az országokban van, ahol a fennálló munkásellenes törvények következtében és a népellenes államapparátus miatt a munkásoknak és alkalmazottaknak nincsenek sem politikai, sem gazdasági, sem szociális jogaik, hogy megvédjék érdekeiket, így közvetlenül ki vannak szolgáltatva a tőkéseknek és földesuraknak, akik kíméletlenül kizsákmányolják őket. A kényszermunka legkifejezettebb formái mindenekelőtt az Egyesült Államokban találhatók meg. Szakszói sok adattal bizonyította, hogy az amerikai munkásokat embertelenül kizsákmányolják, növekszik az ipari balesetek száma stb. Az Egyesült Államokban törvény rögzíti a dolgozók életfeltételeinek romlását. Már a Tafta Hartley-törvény alkalmazásának első napjai megmutatták, hogy az teljes mértékben munkásellenes, büntető törvény, amely megerősíti a kényszermunka rendszerét az Egyesült Államokban. E törvény hatálybalépése után 1947—1948-ban helyi munkásellenes törvényeket léptettek életbe 30 amerikai államban. 1951-ben az úgynevezett «munkásjogvédelmi liga», amely távolról sem rokonszenvez a Szovjetunióval, közölte, hogy az egyenes kényszermunka következő hét formája található meg az Egyesült Államokban: 1. Pronázs, vagyis adósságból eredő rabszolgaság, olykor közvetlen rabszolgaság. 2. Az emigránsok munkájának kihasználása megkötött szerződések alapján és a törvénytelen emigránsok, például a mexikói mezőgazdasági munkások ezzel összefüggő kizsákmányolása. 3. Bebörtönzöttek munkájának kizsákmányolása. 4. Elmegyógyintézeti kezeltek munkájának kizsákmányolása. 5. Külföldi illetőségű személyek munkájának kizsákmányolása háborús időben.. 6. Az amerikai indiánok több törzsének kizsákmányolása. 7. Az a munka, amelyet a sztrájktlalomról szóló bírósági végzés alapján követelnek meg. A kényszermunkáiról, valamint az olcsó külföldi munkaerők egyesült államokbeli importjáról tanúskodik például az a törvény, — folytatta a Szovjetunió képviselője — amelyet nemrég hoztak 240.000 európai menekült befogadásáról. Az amerikai lapok majdnem, mindennap közölnék híresket az Egyesült Államokban élő mexikóiak kényszermunkájáról. Sajtójelentéseik szerint az Egyesült Államok mezőgazdaságában több mint másfélmillió mexikói dolgozik, olyan személyek, akiket törvénytelenül vittek be az Egyesült Államokba. A mexikói mezőgazdasági munkások éheznek, munkabérük alacsony, nem részesülnek egészségügyi ellátásban, hajléktalanok. A Szovjetunió képviselője beszédének befejező részében idézte a Szovjetunióban járt számos külföldi küldöttség nyilatkozatát, amelyben beszámoltak élményeikről és ismertették a szovjet dolgozók életkörülményeinek tanulmányozása során szerzett tapasztalataikat. A MAGYAR RÁDIÓ november 25-én 15.10 óraikor a Kossuth-adón helyszíni közvetítésben számol be Londonból az Anglia— Magyarország válogatott labdarúgómérkőzés első és második félidejéről. Beszél: Szepesi György. Az angol—magyar mérkőzésről a rádió 20.10 órakor ismét ad közvetítést. (MTI) A RÁDIÓ MŰSORÁBÓL SZERDA KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.30: Hírek. — 4.40—8.30-ig: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.30: A «Szabad Nép» vezércikke. — 6.00: Falurádió. — 7.00: Hírek. — 11.30: Ködben. Borisz Polevoj elbeszélése. — 11.45: Csehszlovák fúvószene. — 13.00: Hírek. Belföldi lapszemle. — 12.15: Jó munkáért szép muzsikát. — 13.00: Klasszikus operettek. — 14.15: Úttörő-híradó. — 14.40: A Gyermekrádió műsora. — 15.10: Helyszíni közvetítés az Anglia—Magyarország nemzetek közötti válogatott labdarúgómérkőzésről Londonból. — 17.25: A magyar opera története. III. — 18.10: Népzene. — 18.15: Válaszolunk falusi hallgatóink kérdéseire. — 18.30: Tíz perc külpolitika. — 19.00: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 20.00: Hírek. — 20.10: Hangos Újság és helyszíni közvetítés az Anglia— Magyarország nemzetek közötti válogatott labdarúgómérkőzésről Londonból. (A délutáni közvetítés ismétlése.) — 22.00: Hírek. Külföldi lapszemle Sport.— 22.20: Szórakoztató muzsika. — 22.56: A rádió szimfonikus zenekara játszik. — 24.90: Hírek. PETŐFI-RÁDIÓ. 6.10: Keringők szárnyán. — 6-45: A «Szabad Nép» vezércikke — 7.03: Jó reggelt, gyerekek! — 7.35: A magyar rádió népi zenekara játszik. — 8.00: Harmonika-együttesek. — 8.30: Reggeli hangverseny. — 9.20: Ifjú technikus. Lapszemle. — 9.40: A Gyermekrádió műsora. — 10.00: Hírek. — 10.10: Smetana: D-moll vonósnégyes. — 10.30: Óvodások műsora. — 11.00: Népi zenekar játszik. — 15.00: A Fővárosi Operettszínház műsorából. — 15.40: Marosvásárhelyi képek. Utinapló — 16.09: Szervánszky Endre és Dávid Gyula népdalfeldolgozásaiból. — 16.30: Hogyan védekezzünk az influenza ellen? Előadás. — 16.40: Ifjúsági kórusok énekelnek. — 17.25: A dollár álarc nélkül. Előadás. — 17.40: Filmzene. — 18.20: Lehár-keringők — 18.45: Sporthiadó. — 19.00 Schumann: Karnevál. — 19.25: Horusiczky: Hungaresca. — 19.30: Szív küldi szívnek szívesen. is. AZ ORSZÁGOS SAKKBAJNOKSÁGON hétfőn a függőjátszmákat bonyolították le. Androvitzky legyőzte Klugert, Gereben Delyt, Barcza döntetlenül végzett Gasztonyival. A Sándor—Lengyel- és Navarovszky—Mészáros-játszmákat további játék nélkül döntetlenre adták. A bajnokság III. fordulóját ma fél ötkor játsszák az ÉDOSZ székházában. (Gorkij-fasor 44.) A műsoron a többi között szerepel a Szily—Barcza- és a Flórián—Kluger-játszma is. IDŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás ma estig: változó felhőzet, több helyen eső, havaseső, esetleg hó Időnként élénkebb északi, északkeleti szél. A hőmérséklet csökken. A fűtés alapjául szolgáló várható napi középhőmérséklet ma 0—plusz 3 fok között lesz. A budapesti színházak mai műsora Operaház: Giannii Schlecht, Romeo és Julia, Térzene (7. 3., 7). —• Az Operaház Erkel Színháza: Trubadúr (6. bér.. 3., 7). — Nemzeti Színház: Hamlet (6). — Katona József Színház: Pygmalion (7). — Madách Színház: Romeo és Julia (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza: Szellemesek (I. bérl., 7) — Fővárosi Operettszínház: Luxemburg grófja (7). — Ifjúsági Színház: Légy jó mindhalálig (7). — Ifjúsági Színház Kamaraszínháza: Mátyás király Debrecenben (4). — Bartók-terem: Schubert-bérlet 3. hangversenye (8) — Fővárosi Víg Színház: «Fő a tekintély» (7). — Vidám Színpad: Nem a tükörgörbe (7). — Állami Bábszínház: Hófehérke (3, 5), 2:0 a javunkra (fél 8). — Artista Varieté: A jókedv nem szégyen (fél 7, fél 9). — A budapesti üzemi sajtófelelősök figyelmébe! A Főposta üzemi előfizetési osztálya új helyiségbe költözött. Címe: Bp., VIII., Rökk Szárd u. 28. Telefon: 139—893, 342—183. SZABAD NÉP A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Tel.: *343—100, *142—220. SZIKRA Lapnyomda: 00600 KEDD, 1953 NOVEMBER 24 Tudósok és munkások együttműködése .A Műszaki Egyetem villamosgépek és mérések tanszéke szerződést kötött a Klement Gottwald-gyárral. A szerződés létrejötte óta elmélyült az alkotóbarátság a gyár dolgozói, mérnökei és a Műszaki Egyetem hallgatói, tanárai között. A Klement Gottwaldgyár négy kiváló tervezője vezeti a villamosgépek és mérések tanszékén a szerkesztési gyakorlatokat, ezáltal a mérnökhallgatók a gyakorlatban bevált legkorszerűbb konstrukciókkal ismerkednek meg. A tanszék különleges anyagvizsgálatokkal, sőt mérőeszközök mintapéldányainak kidolgozásával segíti a termelést. A közös kutatómunka, a kölcsönös segítés nagy lendületet adott a gyár műszaki kultúrájának emelkedéséhez. Liskó, József, a műszaki tudományok doktora, egyetemi tanár, Schnell László adjunktus és Molnár Paula elektromos ellenőr ellenőrzi a Klement Gottwald Villamossági Gyárban a tanszéken készített dielektromos veszteségmérő készülék működését. A készülék lehetővé teszi a turborudak szigetelésének ellenőrzését a beszerelés előtt. A gyár próbaműhelyében Liska József megbeszéli Árgai István művezetővel és Hopp József főszerelővel a turbó szerelésének problémáit. Alapi Gábor mérnök, a Klement Gottwald-gyár tervezője megtekinti az új találmányt, a villamosgépek és mérések tanszéke műhelyében készült szénkefevizsgáló berendezést. (Makai Margit felvételei) A magyar és angol labdarúgók edzésén London, november 23. (Telefonjelentésünk.) A magyar csapat első londoni napjai igen mozgalmas volt. Tíz órakor már a Fulhampályán edzést tanítottak labdarúgóink. Igen nagy kedvvel végezték a szokásos gyakorlatokat, noha olyan sok filmoperatőr, fényképész és újságíró lepte el a pályát, hogy gyakran megzavarták a mozgást. A játékosok a másfélórás edzés után alig akarták otthagyni a pályát. Látszott rajtuk, hogy igen jó erőben vannak és egyre nagyobb a «labdaéhségük» is. Amíg a magyaroknál tartott az edzés, átrándultunk a londoni méretekben szomszédos Chelsea-pályára, ahol az angolok gyakoroltak. A két edzés módszere között mindaddig nem mutatkozott lényeges különbség, amíg az angol játékosok nem kaptak labdát. Ők is két kört futottak, majd rövidebb bemelegítő- és vágtagyakorlatokat végeztek. Amikor azonban labdát kaptak, két lényeges dolgot tapasztaltunk náluk. Az egyik az, hogy mozgásuk már akkor is a hosszú passzokra és távoli lövésekre van beállítva, amikor edzenek, a másik pedig, hogy mindkét lábbal abszolút biztosan, fölényesen bánnak a labdával. Az egyórás edzés végén az angolok rövid ideig két kapura is játszottak, hét-hét emberrel a teljes pályán. Ezt a mozgást is a tértölelő leadások és hoszszúra nyújtott, pontosan emberhez játszott labdák jellemezték. Bizonyos, hogy az angol játékosok nagyon képzettek, kiválóan bánnak a labdával. A magyar sportküldöttség tagjai az edzés után résztvettek az Angol-Magyar Társaság magyar sportkiállításán. A megnyitás után sajtófogadás következett. Az angol újságírók csaknem megtöltötték a jókora termet és egymásután tették fel a legkülönbözőbb kérdéseket. Ilyenféléket, hoztak-e a magyarok magukkal különleges élelmet? Hogyan látja el Bozsik országgyűlési képviselői munkásságát? Milyen számszerű eredményt vár Puskás a nagy mérkőzéstől és mi a véleménye, érdemes-e a magyar csapat győzelmére fogadást kötni? És így tovább. Szakmai kérdések nem érdekelték őket, a magyar sport sikereinek titkát sem keresték. A kérdésekre Sebes Gusztáv elvtárs adta meg a választ, majd ismertette a magyar csapat összeállítását, amely a következő: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor. A délelőtt folyamán a magyar vezetők meglátogatták az angol szövetséget. Viszonozták az angolok ajándékát, és öt remek magyar labdát nyújtottak át, Sir Stanley Rous-nak. A vezetők megállapodtak a végleges programoiban. Úgy döntöttek, hogy kapust végig lehet cserélni, mezőnyjátékost pedig az első félidő 44. percéig. Csere csak sérülés esetén hajtható végre. Délután a magyar csapat színházban volt, majd ezután rövid sétát tett. Az idő kellemesen hűvös, ködnek nyoma sincs. Semmi különbség nincs az itteni és az otthoni időjárás között. Csak azért szurkolunk, hogy eső ne legyen. A köd, ha lesz, vagy olyan vastagon ereszkedik a városra, hogy egyáltalán nem lehet játszani,, vagy pedig nem akadályozza a játékot. A magyar tábor hangulata elszánt, harcra kész. Egészen vaskos köteget tesznek ki a hazulról küldött táviratok. A fiúk érzik, hogy otthon aggódó szeretettel gondolnak reájuk. Barcs Sándor A magyar asztaliteniszezők első angliai szereplése Az Angliában vendégszereplő magyar férfi és női asztaliteniszező válogatottak vasárnap Londonból társasgépkocsin mentek át Hastingsba, első mérkőzésük színhelyére. A Queen Hotel nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Rövid ünnepség után megkezdődött a játék. — Részletes eredmények: Férfi egyes: Szepesi—Adams 2:1 (19, 12,21, 18), Sidó—Werner 2:0 (20, 12), Péterfi—Lowe 2:0 (19, 12). Női egyes: Isaac—Simonna 2:1 (15,21, 12, 24), Fantusz—Baker 2:0 (12, 18), Gervaine— Péter 2:0 (8, 15). Férfipáros: Werner, Lo Ve— Szepesi, Gyetvai 2:1 (15,21, 24, 22), Adams, Craigie—Sidó, Péterfi 2:0 (20, 21). Női páros Gervainé, Kóczián É.—Rook, Gall 2:1 (18,21, 1, 18). Vegyespáros: Sidó, Gervainé—Craigie, Roo 2:1 (12:21, 12, 18). Végeredményben a magyar versenyzők 7:1 arányban győztek a megyei csapat ellen. A magyar aartaliteniszezők hétfőn későb este Bristolban játszották második mérkőzésüket. (MTI)