Szabad Nép, 1954. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1954-01-01 / 1. szám
. Az 1954-es év az életszínvonal további erőteljes emelkedésének éve lesz. Különösen fontos feladatok hárulnak a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek dolgozóira. Minden erőfeszítés, amelyet ők tesznek a termelés emeléséért, a minőség javításáért, a választék bővítéséért, közvetlenül is érezteti hatását népünk jobb áruellátásában. Az alábbiakban beszámolunk tizenegy, közszükségleti cikkeket gyártó üzem 1954. évi terveiről. HAZAI FÉSÜSFONÓ: Nagyobb gyapjútartalmú szövetek A Hazai Fésűsfonógyár igazgatói irodájában hárman számolnak be az új tervről. Turbucz Pál igazgató: — Lelkesedéssel fogadtuk valamennyien az új esztendő tervét. Persze a lelkesedés még nem elég, komoly intézkedésekre is szükség van, hogy teljesíthessük megnövekedett feladatainkat. Az új évben ugyanis körülbelül 20 százalékkal több szövetet kell gyártanunk, mint tavaly. Befejeztük a gépek generáljavítását, új gépek is kerültek a kikészítőbe. Sok fonodas gépünk üzemen kívül állt, ezeket rendbehoztuk. Beszereztük a szükséges segédanyagokat. Egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy új dolgozóinkat gondos szakmai oktatásban részesítsük. Burkus Egon, a tervosztály vezetője: • Jogosan kifogásolták, hogy gyárunk egyszerre csak kevésfajta árut készít. Ezen már az első negyedévben változtatunk, ezzel is segítjük a választék kiszélesítését. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a kötöttárugyárakat kitűnő fonallal lássuk el. 1954-ben a tavalyinál nagyobb gyapjútartalmú fonalat készítünk számukra. Boda András, az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője: — Az új évben lényegesen növeljük szöveteink gyapjútartalmát. A lakosság kívánságára már az első negyedévben háromfajta tisztagyapjúszövetet készítünk. 50 százalékkal több kordszövetet gyártunk, mert ebben eddig hiány volt. Ugyancsak sokan keresték a 159 forintos sima, sötét színű kék, fekete, barna szöveteket — az új esztendőben ebből is 40 százalékkal többet termelünk. DIVAT KÖTÖTTÁRUGYÁR: Többféle szín, új szabásminták, jobb minőség A zuglói Divat Kötöttárugyár vezetői négy pontban foglalják össze legfőbb feladataikat, terveiket. 1. Tovább növelik a különböző kötöttáruk gyapjútartalmát, így azok rugalmasabbak, tartósabbak, melegebbek lesznek. 2. Bővítik a választékot. Az eddigi 12 szín helyett 19 színben készülnek majd a kötöttáruk. Tíz újfajta szabásmintát alkalmaznak. 3. Több figyelmet fordítanak a vásárlók igényeinek tökéletes kielégítésére. Most például nagyon keresik a rövid kulikabátot — ebből 40 százalékkal többet gyártanak. Az elmúlt évben a vásárló sokszor hiába keresett fekete kötöttárut. Most már az első negyedévben 30 százalékkal többet gyártanak ebből a színből. 4. Számos intézkedést tettek és tesznek a minőség javítására. Rövid idő múlva elkészül az új fonálraktár, amely védi a töréstől, száradástól a tárolt anyagot. A jövőben, ha világos anyaggal dolgoznak, csomagolva küldik tovább a következő üzemrésznek, hogy az anyag szállítás közben be ne piszkolódjék. A dolgozókat kis szekrénykékkel látják el, hogy ezekbe helyezzék a fonalat, a félkészárut. Ez is védi az árut a szennyeződéstől. DIVAT CIPŐGYÁR: Gazdagabb választék A Divat Cipőgyárban az új szalagot készítik a szerelők: ikerszalagot kap a tűzőműhely. Ez megkönnyíti, termelékenyebbé teszi a munkát. A gyár vezetői nagy lendülettel készültek fel az új év feladataira. A Divat Cipőgyár munkájára sok panasz hangzott el: nem törődtek eleget a vásárlóközönség igényeivel. Gubár János elvtárs, főmérnök most ezeket mondja: — Javítani akarunk ezen a hibán. A zárt női cipőből, amely legkeresettebb cikkünk volt, tavaly nem készült elég. Most 50 százalékkal többet gyártunk ebből, mégpedig az eddigi két modell helyett öt modellt: fekete velúrból, piros és drapp (A «Szabad Nép» komárom megyei tudósítójától.) Bábolna egész kis birodalom Ács, Csémpuszta, Csanakpuszta, Tárkány és Bana között. Híres ménesbirtoka világszerte ismert — bár a gazdaságnak ez csak egyik üzemága. Alaposan elfáradna, aki gyalogosan akarná bejárni az egész gazdaságot. Mi nem arra vagyunk kíváncsiak, hány napi járás a gazdaság, ezért könnyű homokfutón látogatjuk sorra az állami gazdaság néhány lótenyésztő telepét. Néhány napja ismeretes még csak a párt és a kormány határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről , de a brigádveze-serróból, drapp és piros sertésboxból. Szandáljaink az eddigi 11 helyett 16 féle színben készülnek. Újpesti asztalosárugyár: Tartósabb lesz a típusbútor Az Újpesti Asztalosárugyár emeleti munkatermeiben a mennyezetig felpolcolva «pihennek» az 1954-ben készülő bútorok lapjai, a többi között 1200 szekrény, rengeteg éjjeliszekrény tartozéka. A gyárban «pihenőhelyeket létesítettek, hogy a bútorlapok az egyes műveletek között megfelelően száradhassanak. Ezáltal tartósabbak lesznek. Az eddigi 45 nap helyett 70 nap lesz a bútor elkészítésének átlagos ideje. A vásárlók jónéhány panaszát orvosolják: jobb anyagokkal fényezik a bútort, megerősítik a szekrények hátsó falát, valamint a szekrényben lévő kabáttartót. A minisztériumnak azonban gondoskodnia kell arról, hogy végre teljesítsék a vásárlók más, jogos kívánságait is. A vásárlók szebb kivitelű bútorokat várnak — például azt szeretnék, ha a szekrények felső szélére párkányt terveznének, s a szekrény nem állna hosszú «gólyalábakon». salgótarjáni acélárugyár: Több szeg és drót Bércz és Henrik elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója ezeket mondotta a gyár programmjáról: — Tudjuk, hogy a falu dolgozói az elmúlt évben nem kaphattak elegendő szeget és drótot az üzletekben. Arra törekszünk, hogy minél jobban hozzájáruljunk e hiányok pótlásához. Szegverőüzemünk 1954-ben körülbelül 20 százalékkal több szeget gyárt, mint 1953-ban. Új gépeket kaptunk, ezenkívül az első negyedévben további 9 szegverőgépet magunk készítünk el. A második negyedévben újabb 9 gépet készítünk. A gyár dolgozói versenyeznek a szegtermelés fokozásáért. Számos dolgozó tér át a többgépes rendszerre. Guloványi Ottó sztahanovista szegverő például nemrég még öt gépen dolgozott, most már tízen dolgozik és megfogadta, hogy 1954-ben áttér 15 gép kezelésére. Tíz százalékkal több drótot kell gyártanunk, mint 1953-ban. Ezért tovább akarjuk fejleszteni a gyorshúzási mozgalmat. SALGÓTARJÁNI TŰZHELYGYÁR: 26.439 tűzhellyel, 18.000 kályhával több Salamon Nándor elvtárs, a Salgótarjáni Tűzhelygyár főmérnöke a következőket mondotta a gyár terveiről: — 1954-beni 116.000 tűzhelyet készítünk, 26.439-cel többet, mint 1953-ban. Tovább szépítjük, javítjuk gyártmányainkat. Tizennyolcezer kályhával gyártunk többet az 1953. évinél. A kályháknak más lesz a szerkezetük, így gazdaságosabbá válik a tüzelés. — Mindez nagy munkát ró a gyárra. Az első negyedévben új zománcozókemence készül üzemünkben, s újjászervezzük a tűzhelygyártás szerelőszalagját. A versenyszellem ébrentartására naponként értékelni fogjuk a munkaversenyt. BUDAFOKI ZOMÁNCEDNYGYÁR: Jelentősen nő az edénygyártás A Budafoki Zománcedénygyár 1954-ben horganyzott edényből 52 százalékkal, csiszolt edényből pedig 246 százalékkal termel többet, mint 1953-ban. Az eddiginél jóval több ceglédi kanna, zsírosbödön, mosdótál, bogrács, mezőkanál, palacsintasütő, lábos és fazék kerül forgalomba. A vásárlók gyakran bosszankodtak a fazekak, lábosok egyforma, vörösesbarna színe miatt. Az új évben korall- és pasztellszínű edények is készülnek. HÁZTARTÁSI ESZKÖZÉS BADOGÁRUGYÁR: Tízszerannyi mérleg, négyszerannyi kávédaráló A Háztartási Eszköz- és Bádogárugyárban már elkészültek az 1954-es gyártmányok mintadarabjai. Főleg olyan eszközöket készítenek, amelyekből 1953-ban kevés volt. tők és tenyésztők, a vezetők és dolgozók már ismerik és örömmel, elégtétellel fogadták a határozatnak a lótenyésztésről szóló sorait. Örömmel, mert ezek az emberek a lótenyésztésnek valósággal szerelmesei. (Nem egyet hívtak közülük más, tán könnyebb vagy jövedelmezőbb munkára — de semmi pénzért sem hagynák ott lovaikat.) Elégtétellel, mert sok keserűség, harc végére tesznek, pontot a határozat sorai: «Meg kell szüntetni azt a helytelen szemléletet, amely a lótenyésztés jelentőségét a gépesítés miatt lebecsüli». — Miben látja a lótenyésztés jelentőségét ma? — kérdezzük Szemerényi Lajos törzstenyésztőtől. — Egyszerű a felelet — mondja. — A ló mindig «üzemképes», nincs úthoz kötve és nincs szüksége alkatrészraktárra. Csak az becsüli le a lótenyésztést, akinek nincs kapcsolata a gyakorlati mezőgazdasággal. Most igen sok termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt bővíti gazdaságát, s így mind többen érdeklődnek alovak iránt. Nagygazdaságokban is kell a ló. Még a legjobban gépesített nagygazdaságokban is — mint amilyen például a mi állami gazdaságunk — ezer olyan munka van, amit a lóval gazdaságosan elvégezhetünk. Térdig, sáros az út? Hámba az igáslovakat! Bárhová bármit elhúznak. Kevés a gép a sorközi kapáláshoz? Elő a lovakat! Rossz a motorkerékpár? Ide egy nyergest! Már száguld is az üzenetTolósúlyos mérleg. A gyártás a tavalyi tízszeresére emelkedik. Horganyzott vasfél mez helyett alumíniumból készülnek a mérleg tányérai. Az újtípusú mérleggel már nem öt, hanem tíz kiló súlyt lehet mérni. Kávédaráló. Jobb, tetszetősebb anyagból készül, különböző pasztell-színekben. Négyszer annyit gyártanak, mint tavaly. Burgonyanyomó. Tökéletesített festési eljárással 50 százalékkal többet gyárt az üzem, mint 1953-ban. * A megnövekedett feladatok teljesítése érdekében megszervezik a zártciklusú gyártást. Az üzem dolgozói az új esztendő első napjától kezdve munkaversennyel akarnak küzdeni az 1954-es terv sikeréért, a népjólét tervének teljesítéséért. ORION: Újtipusú rádiók * — Ez lesz az Orion-gyár legnagyobb sikere — így mutatja be Kőrös Sándor elvtárs, igazgató az új 420/A típusú rádiókészüléket. Már a külseje is nagyon tetszetős, többféle kivitelben — mahagóniszínben, sötét diószínben és más színekben -4 készül. A gyár kísérleti műhelyeinek mérökei szerint olyan a hangja, mint a legnagyobb szuperkészülékeké. 1450 forint lesz az ára, a nagyobb típusé pedig 1750 forint. A néprádiókat is jobb hangszóróval látják el, mint az elmúlt évben. A villannyal még nem rendelkező falvak számára magas számban készülnek telepes rádiók, mégpedig az eddiginél jobb, értékesebb alkatrés székből — az eddigi 1650 forintos ár helyett 1450 forintért. A gyár összesen 20 százalékkal több rádiót készít a lakosság számára, mint 1953- ban. Az üzem kollektívájának komoly erőfeszítéseket kell tennie a terv teljesítésére. Sokkal nagyobb figyelmet akarnak fordítani a technológiai fegyelem megtartására. Különösen fontos a hibátlan, gondos forrasztás — ezzel a múltban nem törődtek, sieget. A munka elősegítésére fényképes műveletterveket készítenek. BUDAPESTI KEKSZ- ÉS OSTYAGYÁR: Tizennyolc százalékkal több fjeksz, hetvennégy százalékkal több grt A gyárudvaron az új, hatalmas ostyagyáriázvezetékét szerelik. A munkatermekben lófehérre festik a gépsorokat. Új kazánát építésére, a hűtőcsőhálózat kicseréléére készülnek. — Ilyen magas tervünk még sohasem volt — mondja Rubesch Ferenc elvtárs, izgazgató. — Tizennyolc százalékkal több ékszet készítünk, mint 1953-ban. Már azlső negyedévben többet gyártunk, mint 953 utolsó negyedében, pedig akkor rekordteljesítményt értünk el. Desszertből, razséból és más darabáruból 74 százalékmi készítünk többet, mint tavaly. A csokoládéillatú munkatermekben óriási képek, malmok dolgozzák fel, pörkölik, tisztítják a kakaóbabot. Az idén az eddiginél jóval nagyobb arányban használnak fel cakaóbabot, mandulát és más elsőrendű nyersanyagot. A gyár sok meglepetést tartogat az édességkedvelők számára. Tíz újfajta édesség, öbb és több töltött ostya kerül forgalomba. A gyár egyik újdonsága lesz a kávéval, iletve puncslikőrrel töltött drazsé. BUDAPESTI MARHAVÁGÓHÍD * * ÉS HÚSFELDOLGOZÓ VÁLLALAT: Tizenkét százalékkal több, ízesebb húsipari termék A Budapesti Marhavágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat üzemében lázas munka folyik. Látogatásunkkor éppen friss virslikkel teli ládákat raknak a teherautókra: 800.000 pár virslit szállítanak a város minden részében a szilveszteri mulatságra. A vásárlóközönség sokat vár ettől az üzemtől az új esztendőben: több, s mindenekelőtt ízesebb húsipari készítményt. A vállalat 1954-ben 12 százalékkal több húsipari terméket gyárt. — Fokozottan használunk fel távolkeleti fűszerféléket — mondja Deáki elvtárs, az üzem igazgatója. — Számos készítményt kétszer füstölünk, az eddigi egyszeri füstölés helyett. Nagyobb lesz a termékek szalonna-, zsírtartalma Arra törekszünk, hogy készítményeink ízesebbek, változatosabbak legyenek. György István tel vagy az utasítással. Honvédelmünk, fejlődő lovassportunk, exportérdekeink is kívánják lótenyésztésünk fejlesztését — «agitál» lelkesen, lendülettel Szemerényi elvtárs. — Nemrégiben járt itt egy olasz. Két versenylovat vásárolt. Sok valutát hagyott érte az országban. Nem kettőt — húsz lovat is elvitt volna, ha adunk. A magyar tenyészlovak iránt olyan nagy az érdeklődés külföldön, hogy ha adnánk, megvennék valamennyi lovunkat. Gyorsan halad a könnyű homokfutó, kényesen emelgetik lábukat a lipicai mének. Megérkezünk az igázott lovak istállójához. Szemerényi elvtárs sorra veszi mindegyiket. Nézegeti őket, megkérdezi ápolóiktól, nincs-e a lovaknak valami bajuk. Évvégi leltározás folyik Bábolnán. A határozat azt írja, hogy most a lóállomány minőségét kell elsősorban javítanunk. Mit jelent ez itt, ahol amúgy is nagyszerű törzskönyvezett állatok vannak? Mi arab, lipicai és magyar félvér lovakat tenyésztünk. Azelőtt ezeket csak luxuscélokra tenyésztették. A felszabadulás után kiderült, hogy munkálónak is jól beválnak. A lipicaiakat 7—8 éves korukban igába is befogjuk. Kiderült, hogy a tenyészkancák igázása nemcsak azzal hasznos, hogy húznak, hanem nemesedik is a fajta. Elsősorban a munkában legjobban bevált egyedek utódait tenyésztjük tovább. Úgy nézze meg ezeket az igásállatokat, hogy mind kitűnő családból származnak. Apjuk vagy anyjuk, nagyapjuk vagy dédanyjuk esetleg nemzetközi versenyek híres győztese volt. Utódaik terhet húznak, de semmi kétség, az utódok utódai között megint csak lesznek kiváló versenylovak. A mi feladatunk az, hogy évente minél több méncsikót adjunk az országnak. Akkor dolgozunk jól, a határozat szellemében, ha kiváló minőségű tenyészállatokkal javítjuk fel a köztenyésztést. Célunk, hogy egyre több fajállat legyen az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, az egyénileg dolgozó parasztok gazdaságaiban. Közben ezen a telepen véget ér a leltározás. Újra felülünk a kis féderes kocsira. Mustrálgatom a szép új kocsit. Itt, az állami gazdaságban készülnek ezek a nagyszerű kis homokfutók. — Csak vasaikat részt nem lehet kapni hozzá — panaszol Befedte évi tervét a Baroni Szénbányászati Tröszt és a Pőfi-bástya A «200 éves a magyar szénbányászat» emlékműszak versenyében a trösztök közötti versenyben első helyre a Dorogi Szénbányászati Tröszt került. A versenyszakasz lendületét tovább folytatva, a dorogi bányászok december 31-én déli 12 órakor befejezték 1953. évi tervüket. A jó eredményhez nagyban hozzájárult a Csolnoki Szénbánya Vállalat csolnoki I-es üzemének kollektívája, mely évi terven felüli 3.500 tonna szenet adott a hazának. Petőfi-bánya dolgozói jelentették, hogy december 31-én délelőtt tíz órakor befejezték évi tervüket. (MTI) Kicserélték a magyar-jugszláv határincidensek kieneiszésére és megtisolására kötött egyezmény megerősítő amányait Kurimszki Sándor rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Magyar Népköztársaság jugoszláviai követe és Mile Milatovics, a jugoszláv külügyminisztérium osztályfőnöke kormányaik megbízásából december 29-én a jugoszláv külügyminisztériumban kicserélték az 1953 augusztus 28-án létrejött, a határincidensek megelőzéséről és az esetleg bekövetkező incidensek megvizsgálásáról szóló magyar-jugoszláv egyezmény megerősítő okmányait. (MTI) Az őszi forgalom legjobb dolgozóinak és brigádjainak jutalmazása A vasútnál az őszi forgalomban a legjobb eredményt elért dolgozók, illetve brigádok között összesen 700.000 forint jutalmat osztanak szét. (MTI) A Katolikus Papok Ősiános Békebottságnak nyilatkozata A Katolikus Papok Országos Békebizottsága az új év alkalmából nyilatkozatot adott ki. "Papi hivatásunk lényegéhez tartozik a békesség szolgálata, ezért segítünk mi is örömmel és lelkesen minden munkát és törekvést az új évben is, ami találkozik kormányunk békés akaratával és szándékaival" — hangoztatja a nyilatkozat. Szép siker a földalatti egyik munkahelyén Ragyogó eredmény született a Földalatti Vasútépítő Vállalat Rákóczi úti munkahelyén: a baloldali alagútban a fúrópajzzsal elérték a Baross-téri földalatti állomás homlokfalát, s ezzel első ízben kötöttek öszsze fúrópajzzsal két munkahelyet. A jobboldali alagútban is jól előrehaladt a munka. Szerdán délben már csak másfél méter választotta el a pajzsot a Baross-téri állomás homlokfalazatától. (MTI) Elkészült az ország legnagyobb vagonmérlege A Hódmezővásárhelyi Mérleggyárban a Sztálin Vasmű részére elkészítették az ország legnagyobb vagonmérlegét. , 1954-ben két újabb ilyen «kétszáztonnás» vagonmérleg készül az üzemben. (MTI) Országszerte megindult a havazás Csütörtökön a hajnali órákban országverte, megindult a havazás. .Reggel főleg az ország déli és keleti részén hóviharok dúltak, s az utakon hótorlaszok keletkeztek. Amint elállt a hófúvás, mindenütt megkezdték a hótorlaszok eltávolítását. A bányászvidékeken gondoskodtak arról, hogy ha nagyobb havazás esetén a MÁVAUT bányászjáratai átmenetileg nem tudnának közlekedni, akkor lóvontatású szánokkal szállítsák a bányászokat munkahelyükre és vissza. Országszerte igen nagy szükség volt már a hótakaróra. A hó az őszi vetést megvédi az esetleges kemény fagyok káros hatásától. A hólé pedig jelentősen emeli majd a talaj nedvességtartalmát. ★ A METEOROLÓGIAI INTÉZET HÓJELENTÉSE: A 6-os számú budapest—pécsi fő közlekedési út Pécsvárad—Mecseknádasd közötti szakaszán szórványos hótornaszok. A 7 es számú budapest—nagykanizsai fő közlekedési úton a 179 kilométer táján, Balatonkeresztúr és Balatonmária közsértek határában 0.5—1 métres hótorlaszok, a 22 es számú kerecsend—miskolci fő közlekedési úton a 41—52. kilométer között 1—1.5 méteres hótorlaszek vannak. Az eltakarítási munkák megkezdődtek. (MTI) Jók útitársaim. — Ezt, amelyen ülünk, egy ócska féderre építettük — mondja Szemerényi elvtárs. — 4000—5000 forintot költöttünk rá. Sok helyen kitűnő szolgálatot tehetnének az ilyen kocsik. Nem kellene mindenütt autóra várni. Most a Ritter-majorban vagyunk. Ez az anyaménes. A vemhes kancák és a hat hónapnál fiatalabb csikók vannak itt az anyjukkal. Ezeket is számbaveszi a leltározó bizottság. Azután irány a csikótelep ... Szép, napos idő van. Olvad a gyenge hó a legelőkön... A csikók kint tolonganak, ugrándoznak az elkerített kifutón. Gyönyörű látvány. Hat-héthónapos választott csikók és nagyobbak — két-háromévesek nyargalásznak az istálló előtt a tágas, elkerített udvarrészen — amit kifutónak, napozónak is mondanak. Kisebb, vékonyabb csontú arab telivérek és kosfejű, erősebb csontú lipicaiak ficánkolnak a verőfényben. Van itt pirosas-pej, gesztenye-pej, vasderes, szürke, legyes-szürke. — Amott van egy «nyári fekete» — mondják a lovászok. — Nézze csak, a vékonyánál és a szemöldökénél «tűzés] van. A hajlatoknál rozsdás színű a szőre. Szerelmes nem beszélhet szebben kedveséről, mint Ferenczi István csikós a lovairól. — Nézze azokat, telivér, arabs csikók. Magasra emelik a lábukat, milyen büszkén futnak. Mikor ezek idekerülnek, vadak, mint az erdei szarvas Hiszen az anyatelepen még alig ismerik az embert. Nincs dolguk a lovásszal. Enni még az anyjuktól kapnak. Gyanakvóak, bizalmatlanok. Lassan, lassan aztán megismernek bennünket. Szelíddé, kezessé válnak. Jó idegek, tudás és szeretet kell a nevelésükhöz. Menjen be közibük. Meglátja, milyen barátságosak. Megfogadom a tanácsot... Ahogy belépek, körülvesznek. Egymást taszigálják, hogy odaférjenek a vendéghez. Mintha házigazda módjára köszönteni akarnának. Kedvesek, barátságosak ezek a csikók. Nyalogatják a bőrtáskámat, harapdálják a fényképezőgép szíját. Alig tudok tőlük szandulni. Végre is Nagy János elvtárs, a unka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett ménesmester szabadít ki. Beszélgetünk ... pontosabban ő beszél. Részlete-Isen, szakszerűen: a csikótelep életéről, munkájukról. — Hogyan nevelik, szoktatják a kis vad csikókat, míg ilyen kezesek lesznek? — Rendesen kell bánni velük. A kötőféket, persze, kezdetben egyik sem szereti. De azután megtanulják, hogy mikor bekötik őket, akkor finom abrakot meg pácolt keverékeket kapnak. Miközben esznek, az ápolók kemény szalmacsatákkal ledörzsölik őket. Jól esik a csikóknak a kefélés is. A lelkiismeretes gondozás haszna akkor látszik, amikor nyereg alá szoktatjuk őket. Rendszerint könnyen megy. Pár hónap elmúltával már olyan okosak, hogy amikor a lovász elkiáltja magát , mennek is a jászolhoz és tartják a fejüket, hogy lekössék. Közben Nagy elvtárs egy-két csendes szóval utasítást ad munkatársainak, majd folytatja beszámolóját a csikók életéről. — Abrakolás és csutakolás után leveszszük a kötőféket és az istálló közepére, az alomra összehordott szénához bocsátjuk őket. — Nem tapossák össze a szénát? — kérdezem — miért teszik az alomra? — Azért, hogy nyújtózzanak érte, erősödjék a nyakizmuk. Attól pedig nem kell félni, hogy letapossák a szénát. Ügyesen összefordulnak két sorba és a szénát az utolsó szálig felszedik. — Azután tovább úgy alakul a napirend, hogy kicsit sétálnak az istállóban, majd itatás, utána ki a körjártatóba. Két lovas elől, egy hátul. Köztük a csikók szabadon... Indulás...! De nem akárhogy! Az első negyedóra csak lépés lehet. Kell, hogy az izmok mozogjanak. Most ügetés egy negyedórát — majd megint lépés... A következő negyedóra vágta, akkor ismét lépés, hogy a az izmok megnyugodjanak ... A déli szénaevésig azután napoznak a csikók... így folyik a napjuk. — A határozat arról beszél, hogy eddig lebecsülték a lótenyésztést. Miben tapasztalták maguk ezt a lebecsülést? — Volt itt egy igazgató, aki Bábolnán mindent fontosabbnak tartott a lótenyésztésnél és ezt meg is mondta. Leginkább azonban ennek az ellenkezőjét hallottuk. — Kell a ló — mondták — csak éppen nem kaptunk zabot, takarmányt. Nagyon nehéz évek voltak. Ez a mostani se könnyű, van úgy, hogy három napra előre nem tudjuk, mit adunk a lovaknak. Azért valahogy mindig volt... Az újig csak kitartunk. — Hogyan takarmányoznak, hiszen ezek a csikók nem olyanok, mintha éheznének? Nagy elvtárs megütődve néz rám... — Az én kezem alatt nem is éhezhetnek a csikók. Mi a takarmány minden cseppjét hasznosítjuk. Jól elkészítjük, amit kapunk. Alaposan megtanultuk, hogyan kell kevésből sokat csinálni. A keverék és a zab mennyiségét úgy szaporítjuk, hogy összepácoljuk. Tavaly így húztuk ki a nehéz hónapokat. Kukoricadarát, kevés zabot, ollajpogácsát összekeverünk korpával egy kádban. Leöntjük 80—99 fokos vízzel. Megkeverjük és pokróccal lebontjuk. Hat órát áll így. Közben óránként keverjük. így jól összepácolódik. Az állat sokkal többet hasznosít belőle. Azután meg úgy is takarékoskodunk, hogy nem egyformán adunk valamennyinek. A gyengébb állat többet kap, az erősebb kevesebbet. A jó faápolás is felér egy fél abrakkal. Látja, ezért van az, hogy kevés az abrak, mégis jó erőben vannak a csikók. Ezek a mi lovászaink, ápolóink mind azon vannak, hogy a gondjukra bízott állatok semmi kárt ne szenvedjenek. Nagy elvtárs a társait dicséri. De azok elmondják, hogy ő se véletlenül kapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Egyenként tanulmányozza a csikókat. Még a dédanyját is ismeri mindegyiknek. Szakácsuk, nevelőjük, orvosuk egyszemélyben, így érte el, hogy 1950 óta csak két csikója pusztult el. Nemrégiben 1925-ig összehasonlították az évjáratok legfontosabb adatait — mesélik. — Kiderült, hogy a keze alatt felnövő legfiatalabb évjáratok minőségileg a legjobbak. Magasabbak, izmosabbak, dongásabbak ezek a fiatal csikók, mint a régiek voltak, amelyek akkor nőttek fel, amikor ezredesek és tábornokok írták elő, mikép kell tartani őket. Gondos Ernő Több, szebb és jobb közszükségleti cikk az új esztendőben Tizenegy üzem tervei az 1954-es évre A bábolnai gazdaság lótenyésztőinél A NEGYEDIK ÚJ ESZTENDŐ A bűrbe condita ... A rómaiak városuk alapításától számították az esztendőket. Mi, sztálinvárosiak is titkon így számolunk: májusban kezdődött a világ teremtése (a város alapítása), addig a föld kietlen és puszta volt. Ez persze merő önkényesség, mert a pentelei fennsíkon a búzatáblák, az akácerdők, a szeszélyes szakadékok is szépek voltak. De hát nem önkényes-e valójában az egész szilveszteri ünnep? Várjon nem tavasszal kezdődik-e voltaképpen az év, mikor kihajtanak a bokrok, rügyeznek a fák és megszólalnak az énekesmadarak? Miért éppen tél közepén vágjuk el az esztendőt és kezdünk újat? Már mindegy, miért, így szoktuk meg, nem renitenskedünk mi sem, sztálinvárosiak, hanem az egész emberiséggel együtt lezárjuk az időszámítás ezerkilenszázötvenharmadik évét és mint január névadója, a kétarcú isten, előre- és visszatekintünk a számadások, leltárok és tervek napján — a mi városunk negyedik új esztendején. Valamikor az volt az újévi divat, hogy az emberek alaposan összeszidták az ó-esztendőt, a távozót. Úgy ám, egy évvel azelőtt ünnepelték és felcicomázták a remények aranyfüstjével — ilyenkor meg örülhetett, ha egyáltalán elhordhatta az irháját. Pedig nem tehetett róla, szegény; nem ő, hanem a világ volt olyan (és nem kis részében még ma is az), hogy az emberek többségének bánat és keserűség jutott, hogy mindig jobbat vártak és mindig rosszabb lett. Minálunk változott a divat, a szokás. Nem kergetjük el szidalmak közepette az öreg esztendőt, hanem megköszönjük neki, amit hozott és ezért megbocsátjuk azt is, ami rossz volt benne. Elbúcsúztatjuk szépen és az új évet arra biztatjuk, vegyen példát az óról és erényeiben szárnyalja túl. Itt a mi utcánkban például esténként kigyúlnak a lámpák. Sudár lámpaoszlopokon szép, tojásdad, büszke tejüveglámpák, hosszú soruk szinte szikrázik, fényük megvilágítja a sima aszfaltot, a virágágyakat, a járdát és a kocsiutat. Lám, a távozó esztendő hozta őket: emlékszem arra az estére, mikor a Május 1-utcában kigyúlt a lámpasor. Nem ünnepélyesen, szerényen, csöndben, szelíden hintve fényét a járókelőkre, kik kis be hullámzottak a bivalyok kapualjain, vagy siettek az üzletház felé. S az üzletház homlokán megvilágosodtak a lámpafényben a mozaikok, a munka képei, melyek nem sokkal előbb kerültek föl az épületre, egy új város első képzőművészeti alkotásai. S ha balra nézel, most már láthatod az elmúlt esztendő nagy ajándékát: a kerületi kultúrotthon szép, oszlopos, huszártornyos, oromzatos épületét, melynek kecses és finom vonalai a Sztálin-út felől nézve oly nagyszerűen zárják le a mi utcánkat, a Beloiannisz-utcát. Ezt meghozta az ó-esztendő, de elvitte a kis «felvonulási épületet», a vityillót a térről — úgy eltüntette, mintha ott se lett t volna. Ám ezzel is hozott, tudniillik városiasodást. Érlelte vele a várost. Eltüntette az építkezés jellegzetes kunyhóját, mint serdülő lányról a kislányos varkocsot. N növekszik hát a mi városunk és egyre inkább — város. Már hatvanhét üzlete is van. Emlékszem, amikor az egyetlen Népboltban — a mai Béke-téren, ahol fényes autóbusz-pályaudvar ragyog — tolongtunk úgy, hogy a fele kívülrekedt a sárban s a tömegre berregő teherautók fénypászmái villantak, a zűrzavaros kiáltozásba sziréna hangja vegyült... Haj, de régi kép! Akkoriban a «telepről» Budapestre és Dunaföldvárra jártak, akik vásárolni, szórakozni számítottak. Az elmúlt esztendő viszont végleg a táj szívévé formálta ezt a fiatal várost. Nemcsak a nagyolvasztó fényes feketére festett délceg teste, a Tűzállótéglagyár és a Kokszolómű fenséges vártornyai teszik ezt, melyeket most oly tisztelettel látszik uralni megannyi domb, hajlat, akácos és kerek a széles Mezőföldön. Hanem az utcák is, melyek naponta megtelnek környékbeli néppel. Idejár szerszámért a tsz lovásza, esküvőjére bútort nézni a traktoros, bevásárolni az egykori puszták egykori bérese, ma tizenkét holdas gazda, cifra ostorával az állami gazdaság kanásza és a tuladunai tanyasi asszony gazdagon kivarrott bekecsében, ki a reggeli hajóval érkezik és a háromórással kel át útra a Dunán. Innen hordták a kenyeret az elmúlt esztendő nehéz tavaszán (emlékszem, mily furcsa volt félórányira innen, hol is? — hát Nagykarácsonyban! — Tamankóéknál, az új házban a villanyfényben, a rádió hangja mellett kenyérért sírt a gyermek), s ide hordják a gazdag termés fölöslegét most, amikor a szeszélyes óév bő terméssel kárpótolt a gondokért s a magtól nehezült kalászok mellé új kormányprogrammot hozott, új és jobb számadást a töretlen úton. És ki tudná hirtelenjében felsorolni, mi mindennel gazdagodott egy év alatt városunk! Mit mutassak előbb? A technikumot? Igen, ebben az évben épült fel a kohászati technikum és mellette kinőtt a földből egy egész kerület, a technikumi negyed. Benépesült a technikum a jövő kohászaival, erős, egészséges fiatalokkal, készülnek már, ők a holnap szakemberei, az anyag jövendő megzabolázói és formázói. De ha már itt tartunk, elvezethetlek a gimnáziumba is — ott van a húsztantermes iskola emeletén. A «sztálinvárosi gyerekek» tanulnak itt, azok, akik itt jártak általános iskolába, akikről már regény is szól. S mindenütt milyen kellemes, egyenletes meleg ... Az hát, hiszen ebben az évben már elkezdte fűteni melegvizével a várost a betonhomlokú óriás, az Erőmű. Meg ne fogd a csövet, már forró. Mint az imént még dermedt ér, melyben megindul a véráram lüktetése. A szerkesztőségbe akarsz menni? Nem, nem arra van már! 1954-et írunk. Az ötös kockában már laknak. Szerény városszéli ház... Valaha jövendöltük, kicsit meghatottan: hej, amikor ez a ház majd a város legszélső háza lesz, fogják-e tudni, hogy itt dobogott valamikor a város és a vasmű szíve? A jövendölés beteljesedett. 1953-ban felépült és megkezdte életét a hatalmas irodaház, a város főterén, a Kultúra Palotájával és a sudártornyú Tanácsházával szemben... Ez utóbbiakat még hiába keresed, helyükön «felvonulási» kunyhók és gazos földdarabok vannak, csak mi látjuk őket, sztálinvárosiak, kik megszoktuk, hogy a semmiben ott lássuk a holnapi alkotást, hogy gondolatban kitöltsük a ma még üres teret. Dehát már így is ez a város központja. Mi már, a Beloiannisz-utcában, kezdünk «kiesni». Amikor beköltöztünk a lakásba, a város túlsó szélén laktunk. Mert akkor a víztoronynál volt a központ. Ha évszámot akarsz — hát ez volt 1951. A következő évben, ötvenkettőben, azon vettük észre magunkat, hogy a központba kerültünk. Olyan forgalmas és zajos volt ez a sarok, hogy a gyerekek nem tudtak aludni. 1953-ban pedig utolért bennünket a földrajzi sors: visszavonhatatlanul városvégi kerület lettünk. A vasmű felől nézve: innen s ő városvég. Iváros lett hát ez a mi Sztálinvárosunk. Még zeneiskolája is van! S nemcsak város, hanem város-egyéniség. Határozott egyéniség, különbözik minden más várostól és a többi új várostól is. Komló megint más egyéniség, Kazincbarcika, Oroszlány is. Sztálinváros — a maga négy esztendejével történelmi város. Sajátos történelmi levegője van. S ez már szocialista történelem. S e négyéves történelem, e friss, nyers, habarcs- és deszkaszagú löszporos történelem levegőjét érzed lengeni az utcákon s érzed az embereken is. S ez a történelem folytatódik. Az új esztendőben. Amelyben többek között megnyílik a nagyolvasztó érctorka, hogy elnyelje, majd szikrázva kihányja a vasat. Amelyben fellángol a bokszoló tüze és izzani kezd az első martinkemence. Amelyben ledobja kopoltyúit és hatalmas tüdejével lélegzeni kezd a Vasmű. Mit várunk hát az új esztendőtől? Azt már elmondta az óév. Itt a teremtő munka fogja egybe az időt, akár az ablakunkkal szemben szerénykedő fácskák és bokrok, melyeket 1953-ban ültettek és 1954-ben fognak kihajtani. Sándor András A bábolnai ménes egyik büszkesége: Incitátó VI-os, lipicai törzsmén, nyergében gondozójával, Szilágyi Andrással. (Vadas Ernő felvétele, Magyar Foto) SZABAD HÉP PÉNTEK, 1954 JANUÁR 1