Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-27 / 57. szám
V VASÁRNAP, 1D55. FEBRUAR 27 A legjobbak mozgalmának öt esztendeje 1950 február végén nevezetes tanácskozás ment végbe országunkban: első országos tanácskozásukat tartották a magyar sztahanovisták. A tanácskozást munkásosztályunk viharos erejű mozgalma előzte meg, amely az ötéves terv feladataitól, a szocialista iparosítás nagy céljaitól levesítve, széles munkástömegeket állított csatasorba iparunk, elsősorban a nehézipar fejlesztése érdekében. Munkásosztályunk megértette, hogy szocialista nagyipart, erős ipari bázist teremteni a szocialista Magyarország számára csak akkor lehet, ha kisöpörjük üzemeinkből az ósdi, elavult munkamódszereket, megdöntjük a technikailag túlhaladott normákat, ha latba vetjük az ország vezetőerejének, a munkásságnak tudását és alkotóképességét. Megszületett a tömeges munkaverseny, olyan eredmények születtek, amelyek szinte egyik napról a másikrahíres emberekké tették az első sztahanovistákat. A mozgalomnak i híre terjedt országunk határain túl is, neves szovjet sztahanovisták látogattak el hozzánk, és élénk, közvetlen kapcsolat jött létre közöttük és a magyar sztahannovisták között. A sztahanovista tanácskozást megelőző és a tanácskozást előkészítő mozgalomra jellemző, hogy csak 1950 januárjában 12 000 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, kétszer annyit, mint az előző évben a havi átlag volt. Új légkör kezdett kialakulni üzemeinkben. A munka egyre inkább becsület és dicsőség dolga lett az öntudatos magyar munkások szemében is. Öt esztendő telt el azóta. Munkával, országépítéssel eltöltött öt -öt eztendő. A régi, kis Dunapentele melletti szántóföldek helyén ma a Sztálin Vasmű óriáskohója nyersvasat termel, martinkemencés acélt adnak. Új, büszke város áll az egykori búza- és kukoricatáblák helyén. Diósgyőrött dolgozik a sztálinvárosi óriáskohó testvére és a korszerű középhengersori hengermű. Régóta ad már áramot az inotai November 7 Erőmű, s próbaképpen üzemben van a Borsodi Hőerőmű első gépegysége is. Néhány hét múlva megindulnak Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát gépei. Új gyárak, hidak, utak, lakások, kultúrpaloták egész sora épült fel az öt esztendő alatt. Az 1949—1950-ben feltűnt újfajta emberek, a magyar sztahanovisták nélkül mindezt nem érhettük volna el. Mint akkor, azóta is ott álltak és most is ott állnak sztahanovistáink a legelső sorokban. A szabad haza, a nép hatalma, a párt, a szocializmus építésének pátosza szülte őket. Mint a szocializmus építésének legjobb harcosaira számít rájuk az ország. A sztahanovisták újfajta emberek. .Megértik, hogy szabad hazában am munka,alkotó, jövőt teremtő, szocializmust építő tevékenység — becsület és dicsőség dolga. Megértik, hogy az ország érdeke és minden egyes munkás érdeke — egy. S ezek az újfajta emberek éppen ezért újfajta munkaerkölcs megtestesítői. Szemükben szégyen a fegyelmezetlenség, a késés, a pazarlás, a lógás, a tunyaság. Legjobbjaik fellépnek a társaikban itt-ott jelentkező régi szokások, önteltség, elbizakodottság, elvtársiadat')'viselkedés ellen is. Az igazi ■* sztahanovista öntudata már szocialista öntudat. A holnap új munkásosztályának előfutárai ők. A munka igazi forradalmárai ők. Nem egyszerűen építeni akarják a szocializmust, hanem mindenki másnál gyorsabban és jobban akarják építeni. Ádáz ellenségei mindennek, ami elavult, idejét múlta, fékező, és fáradhatatlan alkotói, segítői mindannak, ami új, haladó, jobb a réginél. Hatalmas erő a sztahanovistáik harca az újért, a jobbért! Hiszen sokan vannak, az egész nép érdekében dolgoznak, mellettük áll a párt és a kormány. 1949 elején még minden üzemünkben volt „plafon“. Azt jelentette ez, hogy 140—150 százaléknál többet senkinek sem fizettek ki, bármennyit teljesítettis. Voltak ,— nem is kevesen —, akik akadályozták a darabbérezés bevezetését, s így gátolták, hogy a munkást közvetlen anyagi érdeke is sztahanovista munkára serkentse. A párt segítségével a sztahanovisták félredobták a régi, elavult normákat, áttörték a „plafont“, elsodorták az útjukban álló akadályokat. A sztahanovistát nem az különbözteti meg társaitól, hogy fizikailag erősebb. Ereje abban van, hogy tanulva és gondolkodva bánik a technikával, s szakadatlanul továbbfejleszti azt. Eredményeit legtöbbször újításokkal, ésszerűsítésekkel éri el. Sztahanovista és újító — úgyszólván egy fogalom. S mivel a sztahanovisták szakadatlanul fejlesztik a technikát, különös jelentősége van munkájuknak a termelékenység emeléséért folytatott harcban. Ez pedig egyik legfőbb feladatunk. S ha a párt- és szakszervezetek, a DISZ-szervezetek, a gazdasági vezetők minden segítséget megadnak a sztahanovistáknak, ők ismét nagyot lendíthetnek előre az ország ügyén. Hiszen az igazi sztahanovista igyekszik újításait, munkamódszereit elterjeszteni, neveli és tanítja egész környezetét. Célja, hogy általános emelkedést érjen el. Csak egy nevet a sok közül. Nagy István, kiváló műszaki sztahanovista, a MáVAG egyik részlegének vezetője. Nemcsak maga újít, hanem minden erejével pártolja, segíti a körülötte lévő újítókat. Üzemrészében dolgozik az Aurora újítóbrigád is, amely az ő segítségével csak az utóbbi időben vagy 20 újítást dolgozott ki. A sztahanovista nem tűri maga körül a rendetlenséget, a pocsékolást. Ma, amikor annyira fontos az önköltségcsökkentés, a takarékosság, az eddiginél is jobban kell e feladatok megoldásában a sztahanovistákra támaszkodni. Rurczi József, a Ganz Vagon tizenegyszeres sztahanovista kovácsa, a hulladékanyagot is félreteszi, megszámozza, hogy később, kisebb munkadarabokhoz felhasználhassa azokat. Ugyanitt Fejes István művezető egyetlen hónap alatt, januárban 11 000 forintot takarított meg újításaival. Bazsika József és Vitzian Márton Láng-gyári sztahanovisták legutóbb egyik újításukkal 78 000 forint értékű import-faanyagot takarítottak meg. Csupán néhány nevet és adatot említettünk meg itt. Ma üzemeinkben ezer és ezer sztahanovista van, akik további ezreket és tízezreket mozgósíthatnak a takarékosságra, önköltségcsökkentésre! Nagy idő öt esztendő a mi mozgalmas életünkben. Sztahanovistáink öntudata, szakmai tudása nagyot nőtt azóta. Egyre jobban ügyelnek a minőségre, a takarékosságra. Újak sokasága lépett a régiek közé. A Minisztertanács és a SZOT 1954 februári határozata is sok szempontból előrevitte a mozgalmat. Sztahanovistáinkat megbecsülés és szeretet övezi. Mégsem lehetünk elégedettek az eredményekkel. Még mindig kevés a sztahanovista üzemeinkben. Tíz- és tízezrek már vannak — de százezrekre lenne szükség! Még ma is nem egy helyen gáncsolják, háttérbe szorítják az újítókat, vagy a bürokrácia, a meg nem értés áll útjukban. A mozgalom fejlődésének feltételei nincsenek még minden területen kellően biztosítva. De most, a felszabadulási verseny napjaiban — ha a párt- és szakszervezetek, DISZ-szervezetek és gazdasági vezetők minden tőlük telhetőt megtesznek — ismét nagyot léphet előre a magyar sztahanovista mozgalom. Új sztahanovisták ezrei kerülhetnek a mostaniak mellé, új neveket ismerhet meg az egész ország, jelentősen nőhet és erősödhet az élenjáró munkások serege. A sztahanovisták pedig sohase feledjék Rákosi elvtársnak öt esztendővel ezelőtt, az első országos tanácskozáson elmondott szavait: „...Kezdeményezzenek bátran, legyenek nagyvonalúak, ne féljenek az új utaktól, az új kísérletektől, mert mögöttük áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja, és mögöttük áll kimeríthetetlen gazdasági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetunió." Jó munkát, újabb nagy sikereket kívánunk sztahanovistáinknak az első országos sztahanovista tanácskozás ötödik évfordulóján! Egyéves a Sztálinvárosi Nagyolvasztómű A sztálinvárosi kohászok szombaton délután bensőséges háziünnepen emlékeztek meg a kohó üzembehelyezése óta eltelt egy esztendőről. Ez alatt az egy esztendő alatt csaknem 2200-szor nyitottak utat a csapoló nyíláson az izzó, folyékony vasnak, s alig volt olyan nap, amikor ne égett volna a kohó csúcsán a napi tervteljesítést hirdető vörös csillag. A szombat délutáni ünnepségen Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója mondott ünnepi beszédet, majd Iorváth László kohómester — aki egy évvel ezelőtt a kohászok nevében átvette a kohót — elmondotta, hogy az akkor tett ígéretet kohászbecsülettel teljesítették. A jövőben is úgy fognak dolgozni, hogy munkájukkal a termelt vas száz és ezer tonnáival szolgálják egész dolgozó népünk felemelkedését és a béke ügyét. A gépállomásokon befejeződött a téli gépjavítás A Földművelésügyi Minisztérium jelenti: A gépállomásokon február második dekádjában tovább erősödött a gépjavítás üteme. Február 10-ig az országos eredmény 95,4 százalék volt, február 20-ra pedig — 5 nappal a határidő előtt — valamennyi gépállomáson befejeződött a téli gépjavítás. A jó munkát bizonyítja az is, ha az eredményt összehasonlítjuk a tavalyival: tavaly február 20-ig az ország gépállomásai csak 85,5 százalékra teljesítették a téli gépjavítás tervét, az idén pedig 100 százalékra. A megyék versenyében az első Veszprém, a második Vas, a harmadik Heves, a negyedik Bács-Kiskun és az ötödik Szolnok megye. A falusi osztályharcról A felszabadulás, különösen a fordulat éve óta hazánkban bekövet-kezett óriási társadalmi-politikai változások az éles osztályharc viszonyai között jöttek létre. Ez a harc tovább tart, s világos, hogy minél inkább előrehaladunk a szocializmus alapjainak lerakásában, minél eredményesebben folytatjuk a szocialista országépítést, az osztályharc annál bonyolultabb és élesebb formákat ölt. Különösen falun, ahol ott él a burzsoázia számbelileg legerősebb rétege, maradványai a kulákság. E harc élesedése következik az osztályharc kérlelhetetlen logikájából. ..A letűnő osztályok — tanítja Sztálin elvtárs — nem azért fejtenek ki ellenállást, mert erősebbek lettek, mint mi, hanem azért, mert a szocializmus gyorsabban növekszik, mint ők, és ők , gyengébbé válnak, mint mi. És éppen ezért, mert gyengébbé válnak, űzik, hogy utolsó napjaik közeledek és kénytelenek minden erővel, s minden eszközzel ellenállni.“ A történelem tanúsága szerint halódó, kizsákmányoló osztályok sohasem mondanak le önként hadállásaikról. Sok falusi funkcionáriusunk még ma sem érti eléggé ezt a törvényszerűséget, nem tud eligazodni a falusi osztályharc mai bonyolult viszonyai között. Nem látja eléggé világosan: az évek során megváltozott falusi osztályviszonyok között — sitnikor a kulákság zöme, jelentős részben spekulációs okokból, földjeinek egy részét, vagy nagyobb részét az államnak felajánlotta — hogyan kell megvalósítani helyesen pártunk és kormányunk kulákkorlátozási politikáját a középparasztság megnyerése érdekében? Pekig III. pártkongresszusunk is újból világos útmutatást adott erre. Az a helyes kormányzati intézkedés, amely csak a ténylegesen 25 holdon és 350 aranykoronán felüli parasztgazdaságokra (és azokra, akiknek földterülete nem éri ugyan el ezt a határt, de egy vagy több állandó mezőgazdasági alkalmazottat tartanak) vetett ki a dolgozó parasztokénál 5 százalékkal nagyobb beadást és mezőgazdaságfejlesztési járulékot — nem egy funkcionáriusunkat megzavart. S ezek úgy gondolják, hogy — mivel 25 holdon felüli nagygazda ma már nagyon kevés van — a gyakorlatban lassanként talán „meg is kell szüntetni“ az osztályharcot a faluban. És ha ez a néhány nagygazda is — hogy kibújjék a beadás és adókötelezettség alól —, mondjuk felajánlaná földjének egy részét: „végleg beállhat az osztálybéke“ a faluban. Az ilyen nézetek elterjedésének, amelyek elmossák és összekavarják a kulák fogalmának világos megfogalmazását — maga a kulák örül a legjobban. Márpedig ilyen téves nézetek jócskán elterjedtek az utóbbi időkben, és ennek tudható be főleg, hogy a 25 holdon aluli kulákok — és idetartozik a kulákok derékhada — kiestek párt- és állami funkcionáriusaink látóköréből: ezek a kulákok lényegében kicsúsztak a kulákság elleni harc rendszabálya alól. Ki hát a kulák, kit is kell ma voltaképpen kuláknak tekinteni? Hiba lenne, ha itt bárki is valamiféle „receptet“ várna, vagy akadna adni. A sablon alkalmazása könnyen a régi hibára vezethetne vissza: jómódú középparasztok „kulákosítására“, ami durva eltévelyedés lenne. Azok a termelők, akik ma is 25 holdon felül gazdálkodnak, általában csakugyan kulákok. De kuláknak kell tekintenünk változatlanul azokat a termelőket is, akik az elmúlt időkben állandó jelleggel és rendszeresen kizsákmányolást folytattak, vagy ma is folytatnák, még ha földjük egy részének időközben történt felajánlása révén csökkent földterületükön kisparaszti vagy középparaszti kulcs szerint is adóznak, vagy teljesítenek beadást! A kulák fogalmának meghatározásánál egyedül azt lehet, és kell alapul venni: kizsákmányoló-e az illető vagy sem, vagy az volt-e a múltban? Tehát hogy jövedelmének nagyobb részét elsősorban nem saját munkából, hanem idegen munkaerő alkalmazásával, és sokszor nem termelőmunkával, hanem spekulációval szerezte vagy szerzi ma is. A kulákkorlátozási politika helyes alkalmazása gazdasági téren azt jelenti, hogy — a réginél valamivel mérsékeltebb progresszió, s a termés feltételeinek biztosítása mellett — erélyesen meg kell akadályozni a kulákok spekulációs tevékenységét és azt, hogy kibújjanak az állam iránti törvényes kötelezettségeik alól. Ez a spekuláció különösen megmutatkozott az ősszel, amikor a kulákgazdaságok többsége nem teljesítette az előírt kenyérgabona-vetést. Most, a tavaszibúza-vetésnél kötelezni kell esset erre. Még nagyobb a spekuláció a beadási kötelezettségek elhanyagolásánál. E téren az utóbbi években — állami szerveink egy részének megalkuvó magatartása következtében is — nagy tökélyre fejlesztették agyafúrtságukat. A begyűjtés ma a termelőszövetkezetek, a falusi osztályharc egyik fő területe. Tudja ezt a kunar és egyéb spekuláns is, s ellenséges hangulatkeltéssel, vagy főleg a törvényes kötelességek nem teljesítésével, ahol csak lehet, igyekszik szabotálni a begyűjtést, zavarni az ország ellátását. A beadás szabotálásában egyre ravaszabb, rugalmasabb módszereket agyal ki. Párt- és tanácsszerveinknek szüntelenül s a legnagyobb éberséggel tanulmányozni kell ezeket a módszereket és megfelelő rendszabályokkal hatálytalanítani azokat. Egyik legravaszabb, új módszerük a beadás alól való kibújásra: a földmegosztás, elsősorban kishaszonbérletek útján. Van olyan kulák, aki földjeit fiának, menyének adja kisz haszonbérletbe, s négy-öt gazdakönyve is van, bár egy háztartásban él velük. Révész Ferencné 75 holdas dunaföldvári kuláknak fián és unokáján kívül 13 kisbérlője van. Mások teljesen ismeretlen névre íratják a kishaszonbérleti szerződést, akit meg sem lehet találni, s nem lehet rajta behajtani a beadást. Még ennél is elterjedtebb módszerük a kulákoknak a törvényes kötelezettség kijátszására: termények és jószágok elrejtése rokonoknál, földszomszédnál, harmadosnál, a lakónál stb. Az előbb említett Révész Ferencné kulákasszony veje, Vida Imre tavaly csupán 1100 négyszögölön termelt kukoricát, mégis jelenleg több mint 100 mázsa kukoricát tárol a góréjában. Nyilvánvaló, hogy ilyen kis területen 100 mázsa kukorica nem termett, sokkal bizonyosabb, hogy ez a hatalmas kukoricamennyiség — az anyósáé... Általánossá vált jelenség, hogy a kulákok megművelik vagy megműveltetik ugyan földjüket, de mire beadásra kerül a sor — termény még sincs sehol. A begyűjtési és adóhátralékok pedig tovább szaporodnak. Számos elszámoltató bizottság felélt a látszattal: a padláson, a kamrában nem talál egyetlenegy szem terményt sem, az istálló is üres, s ebből azt a következtetést vonja le: „nincs semmije a kirláknak“, „ahol nincs, ott pedig ne keress“. Így szaporodhatott fel aztán például Érsekvadkerten 13 kulák hátraléka összesen 120 darab sertésre, 61 mázsa vágómarhára, 7 mázsa tojásra és baromfira, 4 vagon burgonyára, 3 vagon kukoricára, 1 vagon napraforgóra. Közben kiderült, hogy az egyik hátralékos kuláknak — persze nem a saját udvarában, hanem rokonoknál 16 darab lova van. Elszámoltató bizottságaink egy részének megalkuvása és erélytelensége nemcsak azt eredményezi, hogy a kulák a markába nevet, mert sikerült túljárnia az állam eszén. De súlyosan árt ez az állampolgári fegyelemnek is a faluban, lazítja azt. A becsületesen beadó középparasztokat ugyanis mélységesen felbosszantja az, hogy a kulákok kibújhatnak a beadás alól, a spekulánsok pedig vérszemet kapnak a beadás elhanyagolására vagy a hátralékok halogatására, gondolják magukban: „majd csak hozzáírják a többihez“. Elszámoltató bizottságaink szakítsanak ezzel a megalkuvó nézettel és gyakorlattal. Szerezzenek érvényt keményen a törvénynek: az elszámoltatást elsősorban a hátralékos kulákokon kezdjék. Vegyenek példát a soltvadkerti elszámoltató bizottságról, amely — mint a minap megírtuk — túljárt az „ágrólszakadt“, de valójában dúsgazdag Kaposvári János kulák eszén s fiánál, vejénél megtalálta az eldugott kövér disznókat, borokat hektószámra, kukoricát szekérszámra, így és csakis így lehet harcolni eredményesen a — főleg hízott sertéspiacon — egyre jobban elszaporodó spekuláció ellen is, úgyszintén a feketevágások ellen. A spekuláció elleni szívós harc ugyanis szerves része a falusi osztályharcnak. A dolgozók állama törvényeinek szigorú betartására a kulákság elleni harc egyik fontos módszere az adminisztratív eszközök, rendszabályok idejében való, erélyes alkalmazása. De nemcsak egyedüli eszköze. Szükség van a kulákság igazi arcának megmutatására, kizsákmányoló voltának, a begyűjtés szabotálásának politikai leleplezésére is a falu dolgozó társadalma előtt. A kulákság elleni harc ugyanis elsősorban politikai harc: a dolgozó tömegek harca az osztályellenséggel. Különösen szükség van erre a politikai leleplező harcra a szövetkezetellenes aknamunka visszaverésében. A kulákok szövetkezetellertes agitációjának állandó leleplezése elengedhetetlenül szükséges a kis- és középparasztok szövetkezeti útra téréséhez, a mezőgazdaság szocialista átalakításához. A termelőszövetkezetek fejlesztése, erősítése ma a falusi osztályharc fő hadszíntere. Különösen élessé vált itt a harc az utolsó másfél év során. A kulákság a rágalmazástól, a feloszlatásra való felbújtástól kezdve az erőszakos föld- és tanyavisszafoglalásig minden elképzelhető eszközt megragadott a meglévő termelőszövetkezetek megsemmisítésére. Párt- és állami szerveink múlt évi erélyes fellépése véget vetett a földvisszafoglaló követeléseknek s meghiúsította az ellenségnek azt a törekvését is, hogy egységfrontot alakítson ki a faluban a középparaszttal a tagosítás előtti birtokviszonyok visszaállítására ... Az osztályellenségnek azóta változtak a harci módszerei szövetkezetellenes tevékenységében is. Ma elsősorban a szövetkezet megrágalmazásával, a gyengébb szövetkezetek kezdeti nehézségeinek eltúlzásával, kiforgatásával igyekszik a tagság kevésbé öntudatos részét megingatni, vagy az egyéni parasztság, a szövetkezeti tagság közti viszonyt megmérgezni. Le kell leplezni ezt a kútmérgezést, de a rágalmazóknak torkukra is kell forrasztani a szót, mint Tóth Elek Kocs községbeli egykor 104 holdas kuláknak is. Őt is és mindenkit,, aki szövetkezetellenes alknamunikát folytat a faluban, a magyar nép bírósága felelősségre vonja és példás büntetésben részesíti! Másik elterjedt módszere az osztályellenségnek: a kilépésre való bújtogatás. A múlt nyáron szekértolói segítségével nem egy szövetkezetben sikerült megingatnia a tagság egyrészét, akik évközben — alapszabályellenesen — kilépési nyilatkozatot adtak be, gondolván, hogy a szövetkezeti tagságot úgy lehet cserélni, mint a kabátot. Szó sincs róla. Az ilyen állhatatlan, ingadozó tagokkal világosan meg kell értetni, hogy a szövetkezet nem átjáróház. Türelmesen meg kell magyarázni nekik, hogy jól választottak, amikor a szövetkezetbe léptek, hogy felemelkedésüknek ez az egyedüli helyes útja, s minél jobban megerősödik gazdaságilag és számszerűleg is a szövetkezetük , annál jobb lesz a sorsuk! A rágalmazók, a zavart keltők elleni erélyes fellépés mellett legalább ilyen fontos, hogy megakadályozzuk a középparasztnak álcázott kulák betolakodását a termelőszövetkezetekbe, ami egyre gyakoribb jelenség. S ha ez valahol átmenetileg sikerült is — mint az alapi Petőfi TSZ-ben —, sürgősen ebrudalják ki őket onnét. A kulákkorlátozási politika természetesen nemcsak gazdasági rendszabályokat tartalmaz, hanem az is célja, hogy a szegényparasztságra és a termelőszövetkezeti parasztságra támaszkodva visszaszorítsa a kulákság politikai befolyását, elszigetelje a kulákot a falu társadalmi és politikai életében, és ezzel is elősegítse a munkásosztály szövetségének megerősödését a középparasztsággal. Erre fölöttébb nagy szükség van napjainkban. A tanácsválasztás alatt a Hazafias Népfront bizottsága megalakulása idején, de azóta is, a különböző olvasókörök, népkörök, gazdakörök megalakulása következtében országszerte szemmel láthatóan megélénkült a politikai, társadalmi élet a faluban. Dolgozó parasztok, főleg középparasztok tíz- és százezrei, akik hosszú éveken át visszavonultan éltek a közügyektől, újra aktívan bekapcsolódtak a népfront-bizottságok, a körök, a termelési bizottságok munkájába. De megélénkült az ellenség munkája is, aminek következtében e társadalmi szervek számos helyen az osztályellenség pergőtüzébe kerültek. Egyes helyeken az ellenséges befolyás következtében a Hazafias Népfront-bizottságokat a „tanácsok felett álló“ szerveknek kezdték tekinteni. Másutt, így Kajdacson, a kulák-hangadók hatása alatt álló elemek odáig fajultak, hogy a népfrontot a part fölé helyezték. Nagybajomban „csak parasztokat“ akartak felvenni a népkörbe, termelőszövetkezeti parasztokat nem. A törökszentmiklósi gazdakörben begyűjtésellenesség kezdett eleinte lábra kapni, másutt a „politika-mentesség“, a „paraszti érdekképviseletek“ hamis jelszavával a régi, kulákízű, reakciós „parasztegységet“ akarták újjáéleszteni. A dunaföldvári gazdakörben jó ideig arról folyt a vita, hogy „miért nem lehet kulák tagja a gazdakörnek, hisz minden ember egyforma“. Hiba lenne, ha ezekből a zavaros nézetekből, eltévelyedésekből bárki is olyan következtetést vonna le, hogy nincs szükség a népfront-bizottságokra, sem a paraszti társadalmi szervekre. De az is nagy hiba lenne, ha szemet hunynánk a hibás, sokszor reakciós vélemények és törekvések előtt, és nem lépnénk fel idejében ellenük. Nem lehet megengedni, hogy ezeket az oly fontos paraszti társadalmi szerveket ellenséges elemek párt-, termelőszövetkezet- és demokráciaellenes csoportosulássá, valamiféle reakciós „paraszti érdekképviseleti" szervvé alakítsák! Éppen ezért nem szabad elnézni, hogy a középparasztok soraiban megbújó kulákoskat vagy egyéb deklasszált elemeket felvegyenek ezekbe a körökbe! Természetesen azt sem szabad megengedni, hogy e körökben megtűrjék a szövetkezetellenességet. Sőt. Ellenkezőleg: egyik fontos feladatuk éppen az, hogy szorosabbá tegyék a viszonyt az egyéni és termelőszövetkezeti parasztság között. E körök létjogosultságát nem utolsósorban az dönti el, hogy mennyire válnak az egyéni parasztság körében a szövetkezeti út propagálójává. E zavaros és sokszor veszélyes nézeteknek, törekvéseknek elejét lehet venni, ha a pártszervek befolyása, irányító és ellenőrző munkája hatékony a népi szervekben, ha a párt- és tanácsvezetők, a kommunisták aktívan részt vesznek — és részt is kell venniök — a paraszti egyesületek munkájában, tagjaik politikai, szakmai nevelésében. A Hazafias Népfront keretében eddig mintegy ezer népkör, olvasókör, gazdakör alakult meg az országban. Nagyobb részük a falusi pártszervezetek megfelelő irányítása következtében egészséges irányban fejlődik, és sok helyen máris komoly tömegkapcsolatot jelentenek a pártszervek és a tanácsok számára. E körök olyan egyesülési formát képviselnek, amely alkalmas arra, hogy a dolgozó parasztság széles rétegeit a pártszervezetek irányításával bevonjuk a falu politikai, társadalmi életébe. Új tartalommal kell megtölteni a parasztság e régi, nagy hagyományokkal bíró egyesülési formáit: a népi demokrácia talaján a párt politikája szellemében való politizálással, megfelelő szakmai, kulturális neveléssel, egészséges szórakozással. A kulákkorlátozás politikája, a kulákság politikai-társadalmi befolyásának visszaszorítására és elszigetelésére irányuló politika nem öncél. Ha helyesen alkalmazzuk ezt a politikát, jelenti és eredményezi a dolgozó parasztok megvédését a spekulációtól, s jelenti mindenekelőtt a középparasztok, a dolgozó parasztság nagy többségének megszabadítását a kulákság ma is erős — főleg rokoni kapcsolataik útján érvényesülő — eszmei-politikai befolyása alól. A kulák elszigetelése a középparaszttól, a középparasztság felszabadítása a kulák eszmei nyűg alól, feltétele a középparaszttal való tartós szövetség megerősítésének, amely nélkül nem lehetséges a mezőgazdaság szocialista átszervezését eredményesen megvalósítanunk! Ugyanakkor a középparasztság széles tömegeivel való szilárd szövetség kialakítása, feltétele a kulák elleni harc sikeres és helyes továbbvitelének! Fehér Lajos SZABAD NÉP 3 Békeharcosok kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IV. magyar békekongresszus alkalmából a békemozgalomban kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül számosbékeharcosnak kormánykitüntetést adományozott. A Munka Érdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács Bugár Jánosáét, az Országos Béketanács titkárát, Boldizsár Ivánt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét és Nemes Györgyöt, az Országos Béketanács sajtóosztályának vezetőjét. A Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki az Elnöki Tanács Csohány Gabriellát, Deversari Gábort, Földes Mihályt, Gedeon Pált, Gyárfás Miklóst, Somlyó Györgyöt és Vadász Ferencet. Ezenkívül a békemozgalom sok harcosa, az Országos Béketanács több munkatársa, budapesti kerületi és vidéki békebizottsági titkárok és tagok részesültek kormánykitüntetésben. A kitüntetéseket Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombaton délelőtt az Elnöki Tanács fogadótermében nyújtotta át. A kitüntetések átadásakor jelen volt Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Nánási László, az Országos Béketanács alelnöke, Péter János, a Béke-Világtanács tagja, Erdei Sándor, a Magyar Írók Szövetségének első titkára, Pesta László, a budapesti békebizottság elnöke. (MTI) Magyar delegáció vesz részt az Európai Gazdasági Bizottság villamosenergia albizottságának genfi ülésszakán Február 28-án kezdődik Genfben az Európai Gazdasági Bizottság villamosenergiával foglalkozó albizottságának tizenkettedik ülésszaka, amelyen Magyarország is képviselteti magát. Az ülésszakon részvevő magyar delegáció tagjai Karádi Gyula külkereskedelmi tanácsos és dr. Vajta Miklós főmérnök. (MTI) Sorsolási tamácsadt és Xnkiofftfrsatfttott A március 6-i, zalaegerszegi sorsolás nyereményeivel már csaknem egymilliárd hatszázmillió forintra emelkedik az az összeg, melyet államunk nyereménnyel és törlesztéssel visszafizet a kölcsön jegyzőknek. A húzások után mindenki kíváncsian tanulmányozza a nyereménylistát és a nyertesek sietnek beváltani kötvényeiket. Mégis — különösen vidéken — nagyon sok az olyan kisorsolt kötvény, melynek tulajdonosa még nem jelentkezett. Ezért az Országos Takarékpénztár sorsolási tanácsadásokat rendez. A legutóbb Sződön megtartott tanácsadás alkalmával 40 800 forint értékű, már régebben kisorsolt kötvényre hívták fel a tulajdonosok figyelmét. * A mostani húzás színhelyén — Zalaegerszegen — is lesz sorsolási tanácsadó-szolgálat. Itt az érdeklődők kívánságára a Negyedik Békekölcsön második húzásának eredményein kívül azt is megnézik, hogy a régebbi sorsolásokon nem nyert-e valamelyik kötvény. (MTI) Ünnepélyesen kiosztották az okleveleket a gödöllői Agrártudományi Egyetemen A gödöllői Agrártudományi Egyetem 343, most végzett hallgatójának szombaton ünnepélyesen kiosztották az okleveleket. A legkiválóbb tanulmányi eredményt elért 19 hallgatónak Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter adta át a kitüntető vörös diplomát. (MTI) ■ Március elsejéig csaknem Silfl traktor készül a Vörös Csillag Traktorgyárban A Vörös Csillag Traktorgyár hatalmas udvarán — mint valami óriási gépállomáson — traktorok dohognak. A raktárakban a befestett, beolajozott erőgépek, az ismert G—35-ös traktorok várják a vagonokat. Ezek az új gépek tavasszal már a földeken — talán Somogyban vagy a Tiszántúlon — segítik a szántást, vetést, talajművelést. A műhelyekben szorgos kezek öntik, formálják az alkatrészeket, a szereldében szalagszerűen állítják össze a gépeket. Az üzem dolgozói a múlt év negyedik negyedében több mint másfélezer traktort gyártottak — majdnem annyit, mint az előző két évnegyedben együttesen. Ebben az esztendőben pedig már 18 százalékkal több traktort készítenek a mezőgazdaság részére, mint a múlt évben. A tavaszi mezőgazdasági munkák segítésére március 1-ig csaknem 500 darab új GS 35-ös traktort gyártanak az üzemben. A Vörös Csillag Traktorgyár ebben az évben ünnepli 55. születésnapját. Az üzemet ma már össze sem lehet hasonlítani a régi Hoffherr-Schrantz Clayton Shutleworth teleppel. Új üzemek, műhelyek sora épült itt, s 260 új szerszámgép könnyíti a munkát. A gyár munkáslétszáma ma már hússzorosa a réginek. Ennek megfelelően növekedett a termelés is: a felszabadulás utáni 10 év alatt több mint kétszer annyi traktor készült a gyárban, mint a felszabadulás előtti 45 év alatt összesen. Emellett sok dömper és számtalan pótalkatrész is készült az újjászületett üzemben. Az üzem dolgozói már foglalkoznak az újabb típusú traktorok gyártásával is. Ebben az évben elkészül a DT—413-as 50 lóerős Diesel-motoros traktor mintasorozata. Ezt a típust már tavaly is gyártották, de most módosították a konstrukciót, hogy valóban erős, a kötött talajok művelésére is alkalmas gépet adjanak a mezőgazdaságnak. A felszabadulási versenyben 5 nappal a határidő előtt elkészítik a KM—18-as kapálótraktor prototípusát is* « Magyar Acélárugyár: Még egyszer annyi alkatrészt juttatunk a falunak, mint tavaly... „Amit a Magyar Acélárugyár szállít, az kifogástalan“ — idézik büszkén a Magyar Acél pótalkatrészgyártó műhelyében a mezőgazdaság képviselőinek elismerését. Egy évvel ezelőtt kezdték meg itt a tengelyek, dugattyúk, hajtórudak, tárcsák és egyéb traktoralkatrészek készítését. A munkában egyaránt szívesen vettek részt a régi és új szakmunkások és műszaki vezetők. Ez tükrözi az elmúlt év eredményeit: a pótalkatrész-gyártó műhely dolgozói 109 százalékra teljesítették tervüket. 1955-ben mégegyszer annyi alkatrészt juttatunk a falunak, mint tavaly — számol be a műhely munkájáról Grosszmann elvtárs, műszaki dolgozó. — Már az első negyedévben több ezer alkatrész gyártásával segítjük a gépállomásokat, hogy a tavaszi szántás sikeres legyen ... A szerszámgépek tövében ott tornyosulnak a frissen esztergált alkatrészek. A dolgozók napról napra terven felül készített munkadarabokkal növelik a mezőgazdaságnak nyújtott segítséget. A versenytáblán a múlt év végén még ott sorakoztak a normát nem teljesítők nevei.Február végén már nem találni egyetlen norma alatt teljesítőt sem az alkatrészgyártók között. S ami szintén igen fontos: a műhelyből hosszú idő óta nem kerül ki selejtes alkatrész. A Salgótarjáni Acélárugyárban 100 000 szántolvas és 13 000 pár szekértengely is készül az első negyedévben A Salgótarjáni Acélárugyár mezőgazdasági szerárukat gyártó üzemében mezőgazdasági gépalkatrészek, szerszámok készülnek. Ebben az üzemben már a múlt esztendőben is több ezer tonna szerárut, gépalkatrészt gyártottaka falvak dolgozói számára. Ebben az évben azonban több mint háromszor annyi kapát, gereblyét, három és félszer annyi vasvillát és csaknem kétszer annyi ásót gyártanak, mint tavaly. Az üzem dolgozói különösen az év első negyedében — a felszabadulási versenyben — akarnak minél több árut gyártani, hogy már a tavaszi munkákban segíthessék a dolgozó parasztokat. Januárban például mintegy 530 tonna mezőgazdasági szerárut gyártottak. Mezőgazdasági gépalkatrészekből — ekefejekből, csoroszlyákból, szántóvasakból, silókésekből — csaknem 330 tonnát készítettek januárban. 1955 első negyedében — többi között — 12 500 darab kormánylemezt, 10 000 darab csoroszlyát, 100 000 darab szántóvasat, 35 000 kapát, csaknem 100 000 darab ásót és 13 000 pár szekértengelyt is készítenek. Ezeknek egy részét közvetlenül is elküldik a falusi dolgozóknak. Néhány nappal ezelőtt megindították az üzemben a zártciklusú kapagyártást. Az új módszer bevezetésének napján Tóth József kapakovács brigádja vállalta, hogy a tavalyi 300 helyett 900 kapát készít egy műszálé alatt. A brigád tagjai versenyre hívták a másik két brigádot is. A verseny során Zeke Ferenc brigádja 902, Rigó Dezső brigádja pedig 957 darab kapát kovácsolt egy műszak alatt. . Ma már 3000 vasvillát gyártanak naponta, az elmúlt év 1000—1200 darabos napi teljesítményével szemben. Minden jel arra mutat, hogy ebben az évben a villagyártók is teljesítik tervüket: csaknem kétmillió vasvillát gyártanak. Úgy akarnak dolgozni, hogy megtarthassák az üzem homlokzatára csütörtökön este kitűzött büszke élüzem-jelvényt. A Budapesti Kénsavgyár jelenti: február 21-ig 1761 tonna szuperfoszfátot termettünk terven felöl A Budapesti Kénsavgyár a műtrágya-üzem hatalmas ___, fedett tárolóhelyi-tarmesSoftA igében sok vagon szürkésfehér port —■ külföldről érkezett nyersfoszfátot — raktároznak. Itt, a foszfáthegyek lábánál kezdődik a műtrágya-gyártás. A szürkésfehér port szállítószalagok továbbítják innen a keverőtartályokba, amelyekben kénsavval keverik. A kénsavval összekevert nyersfoszfát ezután a feltáróedényekbe kerül és három-négy óráig áll. A kénsav ezalatt vízben oldhatóvá teszi a nyersfoszfátban lévő foszfort. A Budapesti Kénsavgyárban 1951 óta szemcsézett szuperfoszfátot is gyártanak a por-szuperfoszfáton kívül. — Gyártási tervünket január 1 óta állandóan túlteljesítjük — mondja Ruzsányi elvtárs, a Kénsavgyár igazgatója. — Az idén február 24-ig 1761 tonna szuperfoszfátot termeltünk terven felül. Egy év alatt tehát annyi szemcsézett és por-szuperfoszfát kerül ki tőlünk, ami csaknem egymillió hold földhöz elegendő. A Budapesti Kénsavgyrár műtrágya-üzeme nem tartozik a korszerű, új gépekkel felszerelt műtrágyagyáraink közé. Sok berendezése elavult már, de az itt dolgozó munkások akarata, a munkaverseny lendülete legyűri az akadályokat, így növekedhetett az üzem termelése tavaly már kétszeresére az 1949. évinek. A minőségre is egyre kevesebb a panasz: hónapok óta nem fordult elő, hogy az átvevő vállalatok kifogásolták volna a gyár munkáját. Nem csoda tehát, hogy a Budapesti Kénsavgyárban készült szemcsézett szuperfoszfátot szívesen vásárolják Európa minden országában.Nehézvegyiparunk egyik legjelentősebb gyára a Budapesti Kénsavgyár, amely a hasonló üzemek között jelenleg első a felszabadulási versenyben. S a műtrágyagyár dolgozói vezetnek az üzemrészek versenyében. Amint mondják, továbbra is elsők akarnak lenni, hogy naponta minél több vagon szuperfoszfátot küldhessenek a földekre. NEHÉZIPARUNK A MEZŐGAZDASÁGÉRT Az erős, fejlett nehézipar az alapja minden más iparág, s a mezőgazdaság további fejlesztésének is. Nehéziparunk fejlődéseivel tudunk egyre több traktort, kisgépet, szerszámot adni a mezőgazdaságnak, holst földjeink gazdagabb termést hozzanak. Hogyan dolgoznak most gyáraink, mit ad nehéziparunk a mezőgazdaságnak?