Szabad Nép, 1955. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1955-02-27 / 57. szám
v. * Erős ország, öntudatos, egységes nép, a szocializmus erőinek növekedése - a béke megőrzésének legfőbb biztosítéka Megkezdte tanácskozásait a IV. magyar békekongresszus Gyülekezik az ország: munkások, parasztok, költők, tudósok, papok. Ismerősök üdvözlik, ölelik egymást. Öröm és ünnepélyesség az arcokon. Két óra. A hatalmas csarnokban kétezer ember. A Himnusz után az első taps a külföldi vendégeknek szól. Tizenkét nemzet képviselői vannak itt, népünk békekongresszusán. Tizenkét ország békeharcosai jöttek el, hogy erősítsék a mi szavunkat, s megvigyék saját népüknek szavunk biztató erejét. . Nem volt még eszme, mely ennyi zászlót, ennyi népet, ennyi embert gyűjtött volna egy táborba, mint a béke védelmének eszméje. Közösnek, nagynak, világméretűnek kell hát lennie a harcnak, mely gátat vet a pusztításnak, megfékezi az emberiség veszett ellenségeit. Negyedszer jöttek össze a magyar békeharcosok képviselői, napi számadást tegyenek a végzett munkáról, s utat jelöljenek ezutáni cselekedeteiknek a béke szent ügyének védelmében. _ ..... . .. A Himnusz elhangzása után Szőczei Sándor Kossuth-díjas Kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. magyar békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjaivá választották a kongresszusra érkezett külföldi békeharcosokat: a Béke-Világtanács képviseletében Li-mangot, a Béke- Világtanács titkárságának tagját, a német nép képviseletében Erwin Eckertet, a Német Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselőjét a Nyugatnémet Béketanács elnökét, Robert Havemannt, a berlini Humboldt-egyetem kémiai és fizikai intézetének tanárát, a nagyberlini béketanács elnökét a török nép képviseletében Nazim Hikmet nemzetközi Béke-díjjal kitüntetett költőt és Zekeria Certel török újságírót, a Béke-Világtanács tagját. A csehszlovák nép képviseletében Josef Lukacevic szlovák építésügyi megbízottat, a román nép képviseletében Maria Banus költőnőt, a bolgár nép képviseletében Ivanov Karol Telbizov közgazdász professzort, a Sztálin-tartomány békebizottságának alelnökét, a koreai nép képviseletében Kim Gi Szu békeharcost, az osztrák nép képviseletében Ferdinand Schattauer mérnököt és Rosalia Bily békeharcosnőt, a görög nép képviseletében Petrosz Kokkalisz sebészprofesszort, a Görög Emigránsok Békebizottságának elnökét, az iráni nép képviseletében Kádzs Eszkandarit, a Béke- Világtanács tagját, az amerikai nép képviseletében Stetson Kennedy újságírót. Az elnökség tagjává választották Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikust, a Béke-Világtanács tagját, az Országos Béketanács elnökét, Benjámin László Kossuth-díjas költőt, Bereczzky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr. Beresztóczy Miklós vikárius, esztergomi érseki helynököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Bölöni György írót, az Irodalmi Alap igazgatóját, a Magyar Pen Club elnökét, Bugár Jánosnét, az Országos Béketanács titkárát, dr. Czapik Gyula egri érseket, Czeyda-Pommersheim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, Csetréki Pál derecskei egyéni gazdát, Csirkesz Józsefnét, a Budapesti Pártbizottság titkárát, Csák István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Dörnfeld László szabómestert, Fábián Mártonné Tolna megyei egyéni gazdát, Gillemot László Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a budapesti Műszaki Egyetem rektorát, Gosztonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének titkárát, Gázon Gyula Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Hajdú Gyula egyetemi tanárt, a Budapesti Békebizottság alelnökét, dr. Heves Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, Horodzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt, Kelen Bélát, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas professzort, a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének elnökét, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőt, akadémikust, Kovács Pálkardvívó olimpiai bajnokot, Ipcsei János Kossuth-díjas főmozdonyvezetőt, Lukács György Kossuth-díjas akadémikust, a Béke-Világtanács tagját, Mékis József Kossuth-díjast, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági, Kossuth-díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságíró, népművelési miniszterhelyettest, Nánási László újságírót, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját, Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikust, Ormai Árpádnét, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Kossuth-díjas szövőnőjét, Péter János református püspököt, a Béke-Világtanács tagját, Rónai Sándort, az Országgyűlés elnökét, Rusznyák István Kossuth-díjas orvosprofesszort, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Sőtér István Kossuth-díjas írót, az irodalomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust, Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Szabó Pál Kossuth-díjas írót,, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét, Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust, Szilágyi Albert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnökét, Veres Péter Kossuth-díjas írót, a Magyar Írók Szövetségének elnökét, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus püspököt, az Országos Béketanács tagját, Wolf Johanna főmérnököt, az Országos Béketanács tagját. A kongresszus részvevőinek soraiban volt Boldoczki János külügyminiszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Szabó Gergely, a Minisztertanács Titkárságának vezetője, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Pongrácz Kálmán, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke, valamint a politikai, gazdasági, kulturális élet számos vezető személyisége: Kossuth-díjas tudósök, írók, művészek, a termelés élenjáró dolgozói, a néphadsereg tagjai, az egyházakképviselői. Jelen volt a kongresszus megnyitásán a budapesti diplomáciai testület több tagja. Miután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyüket az elnöki emelvényen, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozását, s javaslatára a kongresszus a következő napirendet fogadta el: 1. Beszámoló a nemzetközi békemozgalom helyzetéről. A magyar békemozgalom a III. békekongresszus óta. Előadó: Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke. 2. Az Országos Béketanács újjáválasztása. Ezután Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Béke-Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke emelkedett szólásra, egy európai atomháború mindenekelőtt a nyugat-európai országokra ütne vissza. Isabelle Blume belga békeharcos arról beszélt, hogy a tengertől századokon át elhódított Hollandia területe az első hidrogénbombától ismét tengerré változnék, s Belgium egy csapásra rombadőlne. Minden jel arra mutat, hogy egy esetleges európai atomháború nem kevésbé pusztító lenne Angliára nézve is. Ezt az igazságot Anglia lakossága is egyre inkább felismeri. Ausztria lakossága is joggal félti országának függetlenségét Nyugat-Németország újraielfegyverzésétől. Éppen ezért a lakosság minden rétegében érezhető a fokozódó nyugtalanság, hogy egy szép napon megint bevonulnak a német menetoszlopok Bécsbe. Angliában és Franciaországban már a polgári körök előtt is egyre világosabb, hogy országuk Nyugat-Németország felfegyverzése következtében másod- és harmadrendű hatalommá válik. Egyre inkább kénytelenek beismerni, hogy őrültség visszaadni a fegyvereket, sőt, mi több, új, hatékonyabb fegyvereket adni a náci táborosnokoknak. Az atom- és hidrogénbomba használata ellen különösen széles népi mozgalom bontakozik ki Japánban. Ezt a nemzeti megmozdulást az úgynevezett Japán Nemzeti Tanács irányítja. Japánban múlt év decemberéig 20 millió ember írta alá az atomfegyverek elleni tiltakozást. A japán A Béke-Világtanács Irodájának kibővített ülése százmilliók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden eddiginél nagyobb arányú aláírásgyűjtési mozgalmat indít. Ezt a mozgalmat az ülés részvevői a világ népeihez intézett felhívásukkal indították meg. „Szembeszegülünk azokkal, akik atomháborút készítenek elő — hangzik a felhívás. — Követeljük, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket és haladéktalanul szüntessék be az atomfegyver előállítását.“ (Nagy taps.) És ezzel világszerte megkezdődött az új, nagy aláírásgyűjtési mozgalom, amely sok tekintetben hasonló az 1950-ben ugyancsak Stockholmból elindított mozgalomhoz, öt év alatt sokat tanultak a népek, gyarapodtak tapasztalatokban, növekedtek erőben és öntudatban. Éppen ezért minden békeharcosok elhatározták, hogy küzdelmüket nemzetközi mozgalommá szélesítik. 1955. augusztus 6-ra az első atombombázás 10. évfordulójára nemzetközi konferenciát hívnak össze Hirosimába, amelyen tiltakoznak a gyilkos fegyverek alkalmazása ellen. Az asszonyok azonban nemcsak Japánban, hanem az egész világon harcolnak a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség még az idén összehívja az anyák világkongresszusát. Szerte a világon a termonukleáris fegyverek használata ellen harcol az ifjúság is: életét, jövőjét védelmezi. „Az atom- és hidrogénbomba alkalmazása összeegyeztethetetlen az erkölcs szempontjaival" — hangoztatja az oxfordi egyetem hallgatóinak felhívása. Japán ifjúságának jelmondatává vált: „Soha nem engedjük meg, hogy a világon még egy Hirosima legyen!“ A Béke Világtanács Irodájának kibővített ülése százmilliók meggyőződésének adott kifejezést, amikor nagyjelentőségű nyilatkozatában megállapította: „Németország újrafelfegyvérzése és az atomháború törvényesítése szorosan összefügg egymással. Mindkettő ugyanannak a politikának a gyümölcse, annak a politikának, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre." Kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz, cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének. Korunk nem az imperialista rablók és népelnyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népakarat érvényesülésének és diadalának kora. (Taps.) Az imperialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Állják, mert fennmaradásukról, fejlődésükről, magáról az, életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató példája, mert segíti őket a kommunizmust építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) mély figyelmeztetés volt ez az értekezlet az imperialista körök számára. A moszkvai értekezleten részvevő országok képviselői az új világot, a szocializmust, a kommunizmust építő emberek százmillióinak nevében nyilvánították ki, hogy „a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezésére, továbbá más olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyek saját védelmi képességük fokozásához szükségesek". •Barát és ellenség jól tudja, hogy mindez nem puszta szó. A határozatok mögött ott áll a béke országainak roppant gazdagsága, ott vannak anyagi és szellemi kincseik, s ott van népeik hősiessége, nap mint nap növekvő ereje. Andics elvtársnő ezután utalt arra, hogy a Szovjetunió felajánlotta: hajlandó arra, hogy nemzetközi atomértekezlet elé terjessze az atomerő békés felhasználására vonatkozó tapasztalatait, s hogy a Szovjetunió segítséget nyújt egy sor országnak az atomenergia békés felhasználásához. — A Szovjetunió e határozatainak jelentősége szinte felbecsülhetetlen —– mondotta ezután. — A haladás hatalmas távlatait nyitja meg az emberiség előtt. „Nem a világcivilizáció fog elpusztulni — jelentette ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésén Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere. — Nem a világcivilizáció fog elpusztulni, bármenynyire is szenvedne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, amelyet agreszszivitása miatt elítélnek, és a dolgozóik és elnyomott népek kizsákmányolása miatt megvetnek.“ Nem, az emberiség nincs halálra ítélve! Élni fog és soha nem látott, csodálatos dolgokat fog még véghezvinni. Nem az emberi kultúra van megszámlálhatatlan kincseivel pusztulásra ítélve, hanem az imperializmus elvadult rendszere, amely egyre inkább szembekerül a józan ész és a természet törvényeivel. Az emberiségnek élnie kell és élni fog. (Taps.) Azok fognak elpusztulni, akik ezzel nem számolnak, akik esztelenül, derén útjába akarnak állni az életnek. Andics elvtársnő méltatta a Szovjetunió vezetőinek legutóbbi nyilatkozatait, rámutatott arra, hogy a szovjet vezetők szavai mögött ott van a béke és a szocializmus országainak hatalmas tábora. Ázsia, Afrika, Dél-Amerika elnyomott népeinek szabadságvágya, az egész emberiség ragaszkodása az élethez, majd így folytatta beszédét: — Volt-e valaha is ilyen erő a történelemben? — Nem! — Az öntudatra ébredt népek ereje ez! Ezen az erőn valóban a „poklok kapui sem tudnak erőt, venni“. (Nagy taps.) A Szovjetunió és a köréje csoportosuló európai és ázsiai népi demokratikus országok szilárd őrként állnak a béke ügye mellett. Tisztelt békekongresszus! Kétségtelen, hogy a mi kis országunkat is az teszi erőssé, az teszi képessé függetlensége és békéje megvédésére, hogy szakított a kapitalizmussal, felszámolta a soviniszta, hazaáruló, kizsákmányoló osztályokat , szocializmust építő ország lett, amely nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével rohamosan fejlődik, gyarapodik. (Hosszantartó, lelkes taps.) Békénk megőrzése hatékony védelmi erőt és belső egységet követel. Az agresszív imperialista hatalmak anyagi, technikai erejük teljes latbavetésével igyekeznek leigázni a többi népeket. Nem kétséges, hogy gazdaságunk és mindenekelőtt nehéziparunk céltudatos fejlesztése békénk (Folytatás a 2. oldalon.) Az aláírási mozgalom átfolhatatlan bizonyítéka írsz az emberiség, a haladás, az élet erejének. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI SZABAD MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK KÖZPONTI LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM AHA «» FILLER VASÁRNAP, 1955. FEBRUÁR 27 Tisztelt békekongresszus! Kedves elvtársak! Alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar békeharcosok legutóbbi országos seregszemléjétől, a III. magyar békekongreszszustól. Az azóta eltelt időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása, éles küzdelme jellemezte. Az elmúlt időben egymást érték a háborús provokációk, a háborús uszítók veszedelmes cselszövései. De ez az eseményeknek csak az egyik oldala. Az események másik oldala azt mutatja, hogy a szervezett békemozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billentette. A III. magyar békekongresszust követte a népek békekongresszusa, amelyet Bécsben 1952 decemberében tartottak meg. Ezen a kongresszuson öt világrész, 72 ország küldöttei vettek részt, s ezért joggal nevezhető a ,,nagy áttörés“ kongresszusának. Ez a kongresszus új fejezetet nyitott a békéért folyó harc történetében. Megmutatta, hogy a békemozgalom már messze túlvan a kezdeti lépéseken— Erenburg szavaival élve —, „immár hatalmas folyamhoz" hasonlít, amely „egész szárazföldeket szel át, országokat köt össze, emberek millióinak életét változtatja meg". A bécsi kongresszuson öt világrész Andics elvtársnő ezután ismertette, milyen cselszövésekkel igyekeztek fokozni az amerikai imperialisták az elmúlt években a nemzetközi feszültséget. A berlini provokáció, a koreai fegyverszünet megszegése, a Rosenberg-házaspár kivégzése, az indokínai fegyverszünet létrejöttének megakadályozására irányuló delegátusai szemléltetően bizonyították, hogy a háborús gyújtogatók szűk, reakciós klikkeket képeznek. A kongresszus egységes állásfoglalása soha nem látott erővelharsogta világgá a különböző rendszerek békés együttélésének elvét, tett hitet a nemzetek függetlensége és szabadsága mellett. A békemozgalom további előretörésének és sikereinek jegyében folyt le 1953 nyarán a Béke-Világtanács budapesti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, amely az egyes országok között felmerülő ellentétek békés tárgyalások útján való rendezését tűzte ki céljául. A tárgyalások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júliusában Panmindzsonban aláírt koreai fegyverszüneti megállapodás volt. A tárgyalások elvének térhódításáról tanúskodott a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a genfi konferencia, amely véget vetett a nyolc évig tartó indokínai háborúnak. Mindennek eredményeképpen a Béke-Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban lefolyt ülése jogos megelégedéssel állapíthatta meg: ,,a világ hangulatát megváltoztattuk ... Munkánkat első ízben nem kíséri baljós ágyúdörgés és bombarobbanások zaja. Ez a béke minden hívének érdemes. Mindezt a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agresszív erők sorozatos támadásainak visszaverésével érték el, kísérletek, a hidrogénbombával való fenyegetőzés mind egy-egy állomása volt az imperialista provokációknak. A felelet erre nem páni rémület, nem tehetetlen kétségbeesés, hanem hatalmas tiltakozás volt a világ minden részében — mondotta Andics elvtársnő. A népek hatalmas békemozgalma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással, ijesztgetésekkel fékezni vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkalmuk meggyőződni közös fellépéseik nagy átütő erejéről. A növekvő veszély csak fokozza a népek éberségét, felelősségtudatát és elszántságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe kovácsolja őket. Szemléltetően mutatja ezt az a viszszahatás, amit a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló törekvések keltettek a népekben. Válaszképpen az imperialisták összeesküvésére a demokratikus és nemzeti erők széles egységfrontja alakult ki az európai, de más országokban is. Az egész világ visszafojtott lélegzettel figyelte a francia nép kitartó harcát a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Hatalmas tömegek ostromolták és ostromolják a parlamenteket a nyugati országokban. A békeharc egyre élesebb szakadékot támaszt a népi tömegek és a reakciós kormányok között. A munkásság halad az élen e küzdelemben. A munkásosztály nyomására aktivizálódnak a szakszervezetek és a szociáldemokrata pártok. Az újrafelfegyverzés ellen egyházi körök is tiltakoznak Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Nyugat-Németországban. A német nép magatartása nem hagy kétséget afelől, hogy az újrafelfegyverzés politikája nem a német nép politikája. Nyugat-Németország lakosságának egyre szélesebb körei hazafias kötelességüknek tartják, hogy tiltakozzanak a remilitarizálás ellen. Anatlics Erzsébet bölsége A népek meijijTő/áiljak összefogásaik lítinim erejéről Rózsa Ferencné kislányával az emelvényen, (Ríg Miki«* f*h«»l*h Megkezdte tanácskozásait a IV. magyar békekongresszus (1—2. oldal) A legjobbak mozgalmának öt esztendeje (3. oldal) Nehéziparunk a mezőgazdaságért (3. oldal) A M^A I SZÁMBAN Fehér Lajos: A falusi osztályharcról (3. oldal) Fogarasi Béla: A materialista világnézet győzelmes útja (4. oldal) Patkó Imre: Amerika és a négy kínai család (4. oldal) Pozsgai Zoltán: A híd (5. oldal) „A hír hiénái" — és író az aligátoron. — Tallózás az Új Hungáriában, a gyászmagyarok lapjában (5. oldal) Szabolcsi Bence: Liszt Ferenc estéje (6. oldal) Hubay Miklós: Liliomfi — Új magyar filmvígjáték (6. oldal) Vető József: Az első gól... (6. oldal) em nyugszunk bele a német militarizmes feltámasztásába ! A Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló tervek hatalmas erejű felháborodást váltottak ki hazánkban is, talpraállították a magyar nép apraját-nagyját. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz körömmel is megakadályozza a német rablók hatalomrajutását, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk bele a német militarizmus feltámasztásába!“ (Nagy taps.) — ez volt az alaphangja a múlt év december 9-én, itt, a Sportcsarnokban több ezer ember részvételével lefolyt tiltakozó nagygyűlésnek és annak a felhívásnak, amellyel ez a nagygyűlés fordult az egész magyar néphez. Ezt visszhangozta az egész ország a gyűlések százain és ezrein, tiltakozó táviratok és levelek tömegével. Andics elvtársnő ezután a Béke- Világtanács legutóbbi stockholmi ülésének jelentőségét méltatta. A szovjet delegáció már a stockholmi tanácskozásokon felhívta a világ figyelmét a nyugatnémet újrafelfegyverzés problémájának egy új, különösen veszélyes oldalára, nevezetesen arra, hogy az amerikai és angol imperialisták a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel akarják ellátni. Az események megerősítették a stockholmi tanácskozáson elhangzott figyelmeztetést. Atfista katlant! Szövetség katonai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott, amely egyenlő értelmű az atomfegyverek törvényesítésével, és atomháború kirobbantását célozza. Az egész emberiség ellen irányuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke-Világtanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az iroda 1955 januárjában tartott ülésének napirendjén ennek megfelelően két kérdés szerepelt: Az Északatlanti Szövetség Tanácsának atomháborúra való előkészületei és Nyugat-Németország felfegyverzése. „Ez a két veszély egyszerre bukkant fel — jelentette ki a kérdés előadója, D'Astier de la Vigerie francia képviselő —, ami nem véletlen... ezt a két problémát nem lehet különválasztani. A kérdés az, vajon az emberiség hajlandó-e beletörődni a szörnyű rombolás és pusztulás gondolatába, a százezreket és milliókat fenyegető biztos halálba és abba a feneketlen nyomorba, amely azokat fogja sújtani, akik túlélik.“ Az európai atomháború visszaütne a nyugat-európai országokra Az iroda ülésén elhangzott felszólalások híven tükrözték azt a nyugtalanságot, amely az egész világra kiterjed és azt a véleményt, hogy A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szilárd őrként állnak a béke ügye mellett Napjainkban, amikor a háború és a béke erőinek nagy küzdelme folyik, a békére vágyó százmilliók előtt egyre világosabb a Szovjetunió békepolitikájának világtörténelmi jelentősége. Andics elvtársnő utalt azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a Szovjetunió fennállása óta tett a béke megóvása érdekében, majd így folytatta: A Szovjetunió vezetésével a béke és a szocializmus népeinek tábora ma az egész emberiség reménysége, fennmaradásának, továbbfejlődésének, boldog jövőjének szilárd biztosítéka. (Taps.) Ezután ismertette, milyen erőfeszítéseket tett a Szovjetunió a német kérdés rendezésére, a tömegpusztító fegyverek feltétel nélküli eltiltására, majd hangsúlyozta: a Szovjetunió nem változtatta meg álláspontját most sem, amikor már a hidrogénbombának is birtokában van, sőt ennek előállításában maga mögött hagyta az Egyesült Államokat. Mindenekelőtt a Szovjetunió érdeme az, hogy az amerikai imperialisták mindmáig nem merték ezeket a tömegpusztító fegyvereket alkalmazni. A szovjet külpolitika híven vallja a tárgyalások elvét. Ilyen irányú fáradozásainak eredménye a berlini és genfi tanácskozások létrejötte. A szovjet kormány — különösen az utóbbi hetekben és hónapokban — újabb és újabb javaslatokat, kezdeményező lépéseket tesz a béke fenntartása érdekében. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését célzó szovjet tervezet mindnyájunk előtt ismeretes, úgyszintén ismert a Szovjetunió javaslata az összeurópai konferencia összehívására. Bár az imperialista hatalmak lelkiismeretlen módon meghiúsították ezt a konferenciát, azt nem tudták megakadályozni, hogy múlt év novemberében Moszkvában összeüljön a Szovjetuniónak és az európai népi demokratikus államoknak az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlete. A moszkvai értekezleten hozott nagyfontosságú határozatok erőt, biztatást és biztonságot adtak a békeszerető emberiségnek, s ugyanakkor ko