Szabad Nép, 1955. április (13. évfolyam, 90-119. szám)
1955-04-05 / 94. szám
SZABAD NÉP A Hatalmas lelkesedéssel ünnepelte meg a magyar nép hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját (Folytatás az 1. oldalról.) honvédsereg és az 1919-es proletárhadsereg örököse, harcos hagyományainak folytatója. Ezután az akadémiák és tisztiiskolák díszalakulatai menetelnek, élükön a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia díszzászlóaljával és a Sztálin Katonai Politikai Akadémia díszzászlóaljával. Az alakulatok csapatzászlóik alatt vonulnak. E zászlókat munkásosztályunk, dolgozó népünk adta néphadseregünk egységeinek. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia a Telefongyár, a Sztálin Akadémia a Sztálin Vasmű, a Kossuth Tüzértiszti Iskola a MÁVAG, a Repülőhajózó Tisztiiskola a Rákosi Mátyás Művek Elhangzott akatonai díszszemle befejezését jelző harsonaszó. A hatalmas, szinte beláthatatlan tér még üres, de a torkolatnál már ott az ünnepi menet éle. Újabb harsonaszó tör meg a várakozás csendjét, a teret egyszerre elárasztják a főváros népének lelkes, ünneplő tömegei. Zászlóerdő közeledik a Dózsa György út felől — megkezdődik Budapest dolgozóinak színpompás, nagyszerű seregszemléje. Két hatalmas selyemzászló mögött Marx, Engels, Lenin és Sztálin virágokkal övezett képeit emelik magasba. Ma ezek a képek is a múltat idézik, a tíz év alatt megtett dicsőséges utat. Milyen sok ember előtt bizonyosodott be e 10 év alatt Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításainak hatalmas és legyőzhetetlen igazságai Milyen sok embernek nyílt fol a szeme, erősödött meg az öntudata. Mennyit nőtt egész népünk a szabadság nagyszerű, munkás évei alatt! Ezután a párt és a kormány vezetőinek arcképeit viszik a menetben. Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szalai Béla elvtársaknak, a Politikai Bizottság tagjainak, Bata István és Mekis József elvtársaknak, a Politikai Bizottság póttagjainak, valamint Dobi István elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének, a párt, az ország vezetőinek virágokkal koszorúzott arcképeit. Most zászlóktól körülfogva számok tűnnek elő: 1945—1955, s a két szám melletti két, sokat kifejező kép: az egyik a romokban heverő, Dunába zuhant Lánchidat ábrázolja, a másik a béke olajágát magasba emelő Szabadság-szobrot, s a szobor hátterében felrajzolódik újjáépült gyönyörű fővárosunk képe. Amikor az első sorok a Sztálin-szobor elé érnek, felharsan akiáltás: „Éljen április 4. hazánk felszabadulásának 10. évfordulója!“ Az egész teret betölti a válaszul felhangzó „hurrá“, az éljenzés, s felzúg a fergeteges taps. őket ünnepli a soktízezres tömeg, a fiatalokat, köztük is elsőnek azokat, akik nemzetiszínű, piros és kék zászlók alatt most érkeztek az emelvény elé: a tízéves úttörőket. Egyidősek ők a szabad Magyarországgal. Fehér blúzban, piros nyakkendővel, kezükben nagy csokor virággal huszonöt tízéves úttörő lépked az élen. Mikor odaérnek a dísztribün elé, szétröppennek, felszaladnak az emelvényre, virágcsokorral köszöntik a párt és a kormány vezetőit, vendégeinket. A téren tovább vonulnak az úttörők , mint valami tarka virágokból kötött csokor, olyan ez a menet. Sokszínű zászlókat lengetnek, virágokkal integetnek, lobognak a tarka szalagok a hálazászlókon, amelyeket már hetek óta nagy szeretettel varrogattak, hímeztek erre az alkalomra. Gyermeki hálájuknak, Szabad életüket köAz ifjúság menete után megindul a kerületek dolgozóinak többszázezres serege. A zászlóerdő alatt hömpölygő menet élén tíz hatalmas kép mutatja a felszabadulás óta eltelt évek diadalmas állomásait. Népünk felemelkedésének egy-egy lépcsőfokát ábrázolják ezek a képek. 1945: birtoklevél, s rajta az évszázados harcok történelmi jelentőségű győzelmét leszögező tény: „600 000 dolgozó paraszt között 3,2 millió hold nagybirtokot osztottunk fel.“ 1946: „Éljen a forint.“ 1947: „Romok helyén virágzó ország.“ 1948: „Éljen a munkásegység“ — a tábla a Magyar Dolgozók Pártja zászlaját ábrázolja. Az utána következő táblák és jelképek ennek a pártnak vezetésével, a kommunistáik példamutatásával elért győzelmeket hirdetik. 1949: „Törvénybe iktattuk az alkotmányunkat, amely kimondja: »Minden hatalom a dolgozó népé«.“ S 1950-benkezdődik az ötéves terv, a béke terve, a következő esztendőket ábrázoló képek már ennek a jegyében véghezvitt alkotó munkánk eredményeit, nehéziparunk fejlődését, a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását, nagy alkotásaink jelentőségét hirdetik. 1955, az új feladatokra való felkészülés éve, ezt fejezi ki a jelszó: „Előre a virágzó szocialista Magyarországért“ A tér teljes szélességében jönnek most már a felvonuló oszlopok. Magasra emelt táblák mutatják, hogy a XIII., IV., X., VIII., XXI., XI. és V. kerület dolgozói nyitják meg a menetet, s minden oszlop élén a legjobbak, az élenjáró üzemek haladnak. Marx, Engels, Lenin, Sztálin monumentális képei mögött, hatalmas felirat hirdeti Angyalföld dolgozóinak munkahőstetteit: ..46 élüzemmel és 3 kiváló vállalattal ünnepeljük április 4-ét.“ Jönnek a többi kerület élenjáró üzemei is, hét oszlopban halad el a tribün előtt Budapest népének erőt sugárzó, lelkes serege. Budapest lakói szabadságunk születésének tizedik évfordulóján büszkén számolnak be eredményeikről. A zászlóerdőből, a feliratok sokszínű áradatából itt is, ott is felvillan egy felirat: „Tíz éve vagyunk szabadok!“ Ha van, ami ünnepélyesebbé, méltóságteljesebbé és derűsebbé teszi ezt a felvonulást az előző évek nagy ünnepi meneteinél, akkor ez az, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények, hivatalok dolgozói büszke öntudattal járják ország-világ kerékpárgyára, a sorozatvető tüzéregységek az Északi Járműjavító, a gépkocsizó lövészegységek a Kőbányai Textilgyár munkásaitól kapott csapatzászlóikat hozzák. Az akadémiák és tisztiiskolák díszmenetét a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola díszszázadai zárják be. Most lövész díszalakulatok léptei alatt dübörög a föld, a harcosok szuronyt szegezve, keményen markolják fegyverüket. Folyami flottillánk harcosait a nézők tapssal köszöntik. Mögöttük az államvédelmi határőrök és az államvédelmi őrök jönnek dübörgő díszlépéssel. A zenekar most a lovassági indulót játssza, s a tér felé közeledtükben szinte forró érzéseiknek kifejezői ezek a zászlók. A Fehérvári útiak nemcsak a magaik üdvözletét, hanem a távoli falvak, városok gyermekeinek köszönetét is hozzák fehér selyemlobogóikon. Vidéki úttörők levelekben kérték őket: ha ők nem is tudnak itt lenni a nagy ünnepen az ország fővárosában, legalább szülővárosuk, szülőfalujuk nevét hímezzék rá az iskola hálazászlajára. Az egész teret betölti a vidám, csengő gyerekhang. Kék fényben villan a tér — most a béke kék színét lobogtatják az úttörők. Aztán piros hullám önti el a teret — piros az úttörőzászló, a nyakkendő, s piros zászlóikat lengetik, lobogtatják a tribün előtt. Peregnek a dobok, hurráznak a gyerekek, pattogó indulókat játszik, az úttörővasút zenekara. A menetben virágokkal övezett táblát visznek. Ahol elhalad ez a transzparens, fergetegesen tombol a taps. ,,Együtt születtünk a szabadsággal“ — ezt hirdeti a felírás. Sok tízezer ember köszönti meghatottan a tízéves gyerekeket, a szabadság szülötteit, s velük együtt felszabadulásunkat, az azóta eltelt tíz szabad, eredményes esztendőt. Hatalmas taps köszönti ezután a DISZ-fiataloknak lelkesedést, bizakodást, erőt és öntudatot, vidámságot sugárzó többezres csapatát. Középiskolások, egyetemi hallgatók, ifjúmunkások köszöntik zászlóikat magasra emelve pártuk éskormányunk vezetőit. Éljen a párt! Éljen a párt! — zúg a fiatalok ütemes kiáltása, s ez a jelszó végighullámzik a meneten. Jönnek a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség díszalakulatai. Karcsú vitorlázórepülőket, hatalmas ejtőernyőket, céllövőtáblákat, evezőlapátokat visznek — a sport és fegyelmezett munka tettrekész serege halad el a tribün előtt. Felmoradult a nézősereg, taps köszönti a felvonuló élsportolóinkat, a sok dicsőséget aratott magyar sport bajnokait. „Ifjabb győzelmekért harcolunk“ — hirdeti az embernagyságú betűkből összerakott mondat, amelyet élsportolóink visznek. Újabb győzelmekért a sportpályákon, nemes vetélkedésben egymással, más országok fiataljaival. Ott vannak a nagy tapssal fogadott menetben számtalan nemzetközi mérkőzés hősei, labdarúgó-válogatottunk tagjai a londoni és a helsinki olimpiai játékok győztesei. A tribün előtt soraik közül egyszerre magasra emelnek egy élő jelképet: a Szabadság-szobor női alakját, emlékezvén a felszabadító Szovjetunió hőseire, akik a magyar ifjúság szabad jövőjét nyitották meg tíz évvel ezelőtt. „Rá, rá, hajrá!“ röpíti messzire harsány kiáltásukat a tavaszi szél, a soktízezres nézősereget öröm és büszkeség tölti el: a szabadság tíz éve alatt erős, edzett, hazáját, szabadságát minden körülmények között megvédeni tudó új nemzedék nőtt fel, élé, hogyan éltek a tíz esztendővel ezelőtt ránk virradt szabadsággal. „1945“ — sok helyen láttuk ezt a számot a képek és feliratok fölött. A képek romokat, a Dunába zuhant hidakat, a kiégett házsorokat, az elnémult üzemeket, a kifosztott országot idézik, de a mellettük hozott képek már a tíz esztendő hősi munkájának, népünk nagyszerű erőfeszítéseinek eredményeit mutatják. A RÁKOSI MÁTYÁS MŰVEK dolgozói is hozzák a romokat ábrázoló képet, de mellette ott van a másik: az újjáépült üzemek, a Szerszámgépgyár, Motorkerékpárgyár, az új Csőgyár és Gázgyár képe. A két kép között a tízéves fejlődés magyarázataként a szovjet katona és a magyar munkás alakja magaslik a menet fölé. A DUCSOS BÁNYAGÉPGYÁR menetének élén büszkén viszik a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Két egyszerű kép szemlélteti évtizedes fejlődésünket. Az 1945-ös számú mellett egy pénzeszsákot szorongató tőkést látunk — övé volt a gyár. Az 1955-ös szám virágos gyárudvart, napfényes üzemet ábrázol. A menet jelszavai a szocializmus építésének további sikereit ígérik. Ezrek és tízezrek jönnek, zászlóikat meghajtják az emelvény előtt, köszöntve pártunkat, s ujjongó lelkesen feltűnnek lovas díszalakulataink, gyönyörű lovaikon, a 48-as honvédhuszárok hagyományos, színpompás egyenruhájában, piros csákóban, panyókára vetett, kék mentében, villogó karddal. A lovasság után a tüzérek díszalakulatai vonulnak a térre. Elől a páncéltörő lövegek, majd tarackos tüzéregységek jönnek. Ezután a sorozatvető egység jön — a második világháború híres ,,Katyusái“. A tüzérek erőt sugárzó felvonulását nehéztüzérségünk egységei zárják le. A dolgozók büszkén nézték tüzérségünk jó fegyvereit. Itt is, ott is felhangzik a nézők soraiban a tetszésnyilvánítás: „Ez a mi hadseregessel ünnepim azokat a győzelmeket, amelyeket forrón szeretett pártunk vezetésével értek el. Az oszlopok élén haladó legjobbak, a legkiválóbb munkások, értelmiségiek mellé érdemérmek, kitüntetések, a Kossuth-díj koszorúi díszítik. Azokét akik legeredményesebben harcoltak a tíz év nagy sikereiért. Idős munkások, akikben még élnek a régi harcos munkástüntetések emlékei, büszkén emelt fővel haladnak el az emelvény előtt. A VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁRBAN több mint fél évszázada nevelődnek, edződnek a mustkásosztály harcosai. A daloló, hurrázó menetben, itt is, ott is a gyár veteránjai a régmúlt időket idézik. Füredi József, Vitális Péter, Szamek Vince, s a többi régi harcos az 1919-es május 1-i felvonulásra emlékeznek, s a harmincas nagy szeptemberi tüntetésre. Akkor megkínozták, börtönbezárták őket, s most talán ezek az öreg harcosok ünnepük legforróbb szívvel a tíz szabad esztendőt. A munkásosztály évtizedes harcainak, szenvedéseinek immár örökre vége szakadt azon a napon, amikor Vitális Péter elsőként köszöntötte a szovjet katonákat a régi üzemben. A VIII. kerületi üzemek lobogóihoz csatlakoznak a kerület tudományos intézményeinek munkatársai is. Egy ,,zászlóaljnyi“ tudós és kutató, technikusok és laboránsok emelik magasra pártunk vezetőinek arcképeit. A NEMZETI MÚZEUM és a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÉZEI,M munkatársait a SZERVESVEGYIPARI KUTATÓ INTÉZET, az AUTÓKÍSÉRLETI TUDOMÁAmikor a megszakítás nélkül áradómenet a tribün elé ér, magasra csap az ünneplés. Pártunk és kormányunk vezetőiben, őket köszörtve, nagy pártunkat ünnepli Budapest népe. Tíz évvel ezelőtt, a dicső emlékű Tanácsköztársaság bukása óta először hallathatták szavukat szabadon az ország népe előtt a magyar kommunisták, s most a szabadság első évtizedére visszatekintve, elmondhatjuk: a párt eredményei méltóak nagy, történelmi hivatásához. Népünk a párt vezetésével e tíz esztendőben többet alkotott, mint a múlt sok századában: kivívta, megszilárdította szabadságát, lerakta a szocializmus alapjait hazánkban. Itt a tribün előtt szállnak fel a galambok, itt repkednek legfrissebben a zászlók, itt éltetik a felvonulók forró lelkesedéssel a pártot. Tömött sorokban vonulnak a sötétruhás ipari tanulók, s az első sorban menetelő fiatalok hatalmas betűkből formált felA munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri összefogása népi demokráciánk szilárd pillére — ezt is kifejezte Budapest dolgozóinak nagyszerű felvonulása. A KLEMENT GOTTWALD-GYÁR dolgozói hatalmas piros-fehér-zöld színű keretbe foglalt táblát visznek, amelyben az egész nép előtt ígérik meg pártnak, hogy 1053-es tervüket a termelékenység emelésével, az önköltség csökkentésével 1955. december 2-ig exporttervüket pedig már december 15-ig teljesítik. Számos tábla hirdeti hogy az üzemek dolgozói teljes erejükkel akarják szolgálni a munkásosztály és a testvéri dolgozó parasztság szövetségének ügyét. A SZÁLLÍTÓBERENDEZÉSEK GYÁRA menetének élén egy nagy táblát visznek: kék selyem alapon kalapács és búzakalász díszíti. A munkás-paraszt Nagy nemzeti ünnepünkre úgy készült fel Budapest népe, az üzemek munkássága, mint egy harci seregszemlére, amely megmutatja népünk összeforrottságát, helytállását és szilárd elhatározását arra, hogy pártunk vezetésével felépíti a szocializmust. Itt, ebben a hatalmas menetben az adja meg az ünnep igazi fényét, a nagy népi ünneplés erejét, hogy Budapest népe számot adhatott munkájának eredményeiről is. Egy-egy gynk.“ S ez a hadsereg most, a díszszemlén is megmutatja, hogy méltó, hű fegyvertársa a felszabadító szovjet hadseregnek, s a moszkvai egyezményt aláíró államok fegyveres erőinek. A légvédelmi tüzérek büszke fegyvereit is megújuló taps köszönti. Nyomukban motorkerékpáros felderítők jönnek terepszinű ruhában, lövésre tartott golyószórókkal. A légvédelmi géppuskások, rajgépkocsik után az ejtőernyős egységek vonulnak fel, feszesen lisztelegve. Díszmenetüket a könnyű tüzérség zárja le. Aztán megreszket a föld, jönnek a páncélos díszalakulatokt Minden szem a dübörögve közeledő könnyű rohamlöveNYOS INTÉZET és a VÍZGAZDÁLKODÁSI KUTATÓ INTÉZET dolgozói követik. Az első sorokban, munkatársai körében halad Tettamánti Károly, a Szervesvegyipari Kutató Intézet igazgatója és a fiatal Kossuth-díjas kutatómérnök: Matolcsi Kálmán. Tízéves fejlődésünk jelentős eredményei közé számít a kísérleti és kutatóintézetek létrehozása. A tudományos munka felvirágzását, a békés alkotómunka nagyszerű lehetőségeit, szabad szárnyalását és nagy lehetőségeit köszöntik a tudomány dolgozói. Virágfüzérekkel övezett nagy 10-es számokat hoznak a BUDAPESTI KONZERVGYÁR dolgozói. Az üzem asszonyai baboskendőt kötöttek a fejükre, a lányok hosszú, színes népi táncos ruhákban vidámítják az ünnepet. A VEGYIPARI GÉP- ÉS RADIÁTORGYÁR dolgozóinak menetében színes tábla példázza: 1945-ben rombadőlt kis gyárban kezdték el a munkát, ma pedig korszerű nagyüzemmel dicsekedhetnek. A tábla körül színes szalagokat lengetnek a lányok, piros zászlókat a férfiak. Itt is, ott is a menetben felhangzik a zeneszó, az ének, táncra perdülnek az üzemi tánccsoportok, jókedv, derű és öntudatos bizakodás sugárzik ebből az ünnepi seregszemléből. Új gyárakban, korszerű alkotásainkban, a tudományos kutatóintézetek laboratóriumaiban, nagy alkotásainkban, erőműveinkben és gépgyárainkban éppúgy, mint az élet apró örömeiben, kisebb-nagyobb szépségeiben egyaránt benne van ennek a tíz esztendőnek sok-sok sikere, szót visznek: „Éljen a párt!“ Amikor a hangszóróban felhangzik a köszöntés: „Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége!“, az egész téren végighullámzik a hurrázó, éljenző válasz, magasba, a menet fölé emelkednek a táblák, amelyek azt fogadják: „Egységesen harcolunk a Központi Vezetőség március 4-i határozatának végrehajtásáért.“ A LÁNGGYÁR nagylétszámú menetének élén a párt jelvényével díszített zászlót visznek az üzem vezetői, s az üzem kitüntetett dolgozói. Minden dolgozó tart valamit a kezében: apró zászlócskát, fehér papírból formált békegalambot, színes zsebkendőt, virágcsokrot, felpántlikázottmájusfát. Munkásasszonyok, akik elhozták gyermekeiket is, a dísztribün előtt magasba emelik őket, s így éltetik a Szovjetuniót, nagy pártunkat, pártunk vezetőit. szövetség jelképe. Szinte velük egy sorban ott haladnak a kerület termelőszövetkezetei. A XI. KERÜLET menetében haladnak a MÁRCIUS 15 TSZ dolgozó parasztjai. Máshol a menetben a munkásokkal együtt vonulnak a megyék küldöttségei, dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok. Piros virág a gomblyukakban, mintegy hitvallásként a szocializmus ügye, a mezőgazdaság fejlesztésének, a szövetkezeti mozgalom sikeres fejlődésének ügye mellett. A VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR ünnepi menetét az új KM—18-as univerzális traktor nyitja meg. Magyarországon először készül ilyen típus, könnyebb és magasabb a G—35-ösnél, egyaránt alkalmas a szántásra, növényápolásra. A munkásosztály újabb nagy segítsége lesz ez a falunak. üzem élén szinte erdőt alkot a zászlótenger, de a zászlók mögül mindenhonnan szembetűnnek a termelőmunka sikereit hírül adó felírások. Budapest dolgozói a jól végzett munka boldog örömével ünnepüik szabadságunk születésének tizedik évfordulóját. Itt vannak a felszabadulási verseny kezdeményezői, a nagyszerű munkagyőzelmeket arató RÁKOSI MÁTYÁS MŰVEK dolgozói. Elöl a hatalmas gyárváros legjobbjainak csoportja vonul: Kossuth-díjasok, a szocialista munka hősei, a kiváló dolgozók. Az RM ACÉLMŰ kohászai nagy, színes transzparenst hoznak, amely büszkén hirdeti: az Acélmű a felszabadulási versenyben 3420 tonnát termelt terven felül. Az ERŐMŰ táblája a zászlók, transzparensek erdejéből issesszelátszóan hirdeti: első negyedévi tervüket 104,3 százalékra teljesítették. Az RM SZERKEZET- ÉS EMELŐGÉPGYÁR az eredmények mellett a terveiket adja hírül: az idén több mint kétszer annyi vetőgépet adnak a mezőgazdaságnak, mint tavaly. Büszke, szép menet a BUDAPESTI KEKSZES OSTYAGYÁR dolgozóinak felvonulása. Ez a büszkeség jogos: elől a Minisztertanács és a SZOT vörösselyem vándorzászlaját lengeti az élénk tavaszi szél, a zászló mögött tábla ezzel a felírással: „Tizennégyszeres élüzem.“ A menetben itt is, ott is magasba emelkednek a kisebb löbgekre, közepes és nehéz harckocsikra, majd a nehéz rohamlövegekre szegeződik. Az élen haladó harckocsi tornya nyitva áll, s feszes vigyázzban tisztelett a parancsnok és politikai helyettese. A hármas sorokban vonuló harckocsik és rohamlövegek dübörgése elnyeli a zenekar hangját, s a zúgó tapsot. A páncélosok elvonultak — most a zenekar sorakozik fel a ai's'Zménemez, s a Rákóczi-induló hangjai mellett vonul el a dísztribün előtt. A Sztálinemlékmű mellvédje tövében ismét megszólalnak a harsonák, s a díszszemle, dolgozó népünk és fegyveres erőink testvéri egységének, kölcsönös szerelmének és bizalmának e szép ünnepsége véget ért. Ják, amelyek egy-egy dolgozó nagyszerű teljesítményéről adnak számot a dísztribün előtt. Mátrai Ottóné 135 százalék... Jung Vilmos 178 százalék... A BUDAPESTI BÚTORGYÁR kilencszer kapta meg eddig az élüzemkitüntetést. Tábláikon üdvözlik a legjobb dolgozókat: Ács Tibort, aki 200, Lesetár Sándort, aki 218 százalékot ért el kiváló minőségi munkával. A KÁBEL- ÉS MŰANYAGGYÁR menetében különösen sok tábla tanúskodik a DISZ-fiatalok nagyszerű munkájáról. A Petőfi, Ady, Lenin és a többi DISZ-brigád kiváló eredménnyel dolgozott a felszabadulási versenyben. A termelőmunka szépsége, szeretete sugárzik ebből a felemelő hatású menetelésből. Mennyi mindent gyártanak Budapest üzemei! Tengerjáró hajók, színes zuhatagokba aláomló selymek, szövetek, vásznak, konzervgyári készítmények, lakóházak kicsinyített makettjei, szobaberendezés csőbútorokból, a KOVÁCSOLÓGYÁR menetében egy nyolctonnás nagykalapács képmása, karcsú vagonok, a világ minden részébe eljutó műszerek, gépek másait, rajzait hozzák a felvonulók. A HANGSZER- ÉS MECHANIKAI JÁTÉKGYÁR dolgozói hosszú rudakon viszik gyártmányaikat, a kis játékvasutakat, a szerelőjátékokból összeállított repülőgépeket. A KŐBÁNYAI TEXTILIPAR dolgozóinak felvonulása azt példázza, hogy iparunk talpraállásában, fejlődésében mit jelentett a Szovjetunió baráti segítsége. A gyár dolgozói hatalmas fehér gyapotbálát hoznak, amelynek oldalán ott van a felirat: „CCCP“ „A Szovjetunió küldte ...“ A Szovjetunió segítsége ott van az újjáépített üzemeket, s az új gyárainkat ábrázoló képeken, iparunk minden termékében, a kelmékben,a gépekben, amelyeknek kicsinyített másait itt a menetben hozzák. A Szovjetuniótól nyersanyagokat, gépeket, a korszerű gyártáshoz szükséges módszereket, terveket és tanácsokat kapunk — százféle formában érezzük a testvéri segítséget. A felvonuló dolgozók most ezt a segítséget is köszönik, s egyben ígéretet tesznek, hogy tovább gyümölcsöztetjük a Szovjetunió segítségét a magyar nép javára. Véges végig az egész menet hatalmas híradás munkásosztályunk nagyszerű tetteiről. Nyitott könyvet hoznak a MAGYAR GYAPJÚFONÓ ÉS SZÖVŐGYÁR menetében. A könyv felső szélén nagy betűkkel ez áll: „Dicsőség-könyv.“ S alább a piros- és kékbetűs sorok a gyár élenjáró dolgozóinak nevét hirdetik. A VIII. kerület menetét a MÁVAG nyitotta meg. Hosszan vonultak e hatalmas, nagy történelmi múltra visszatekintő üzemünk dolgozói. A gyár április 4-ét méltóan ünnepelte. Táblájukon hirdetik: negyedévi tervüket túlteljesítették. S hozzák a menetben azoknak a nevét is, akik legjobban harcoltak ezért a győzelemért. Stellek Imre esztergályos 492 százalék, a Bodnár-brigád eredménye 298 százalék. A MÁVAG után halad a kerület és Budapest másik gyáróriása, a GANZ VAGON. Valamennyi gyárrészleg előtt külön tábla mutatja a felszabadulási versenyben elért eredményeket. A GHEORGHIU-DEJ HAJÓGYÁR pompás menetének élén a Komszomol és a DISZ jelvényét viszik. A hajógyáriak büszkén adják az ország tudtára, hogy szép sikereket értek el a felszabadulási versenyben: 113 százalékra teljesítették negyedévi tervüket. Az idén már két hajót vízrebocsátottak, tavaly ilyenkor még egyet sem. Ezzel a hajógyár a legjobban teljesítő üzemek közé verekedte fel magát. A MAGYAR GYAPJÚFONÓGYÁR dolgozói felemeltve haladhattak a menetben, már tizenhétszer nyerték el az élüzem címet. Arad, halad a színes, lelkes munkáshadsereg, s az ötletes táblák, győzelmi jelentésekről szóló felíratok mind, mind azt fejezik ki, hogy munkával, csakis jó munkával tehetjük még gazdagabbá szabad életünk most kezdődő második évtizedét. Olyan munkával, mint amilyent száz és száz üzemünk dolgozói végeztek a felszabadulási versenyben, amikor a tervezettnél több, jobb, olcsóbb árut adtak az ország népének. A munka győzelmei, a tudományos munka sikerét bemutató feliratok azt mutatják: Budapest népe büszkén tekint tíz év eredményeire, s kész megvédeni, továbbfejleszteni mindazt, amit tíz éven át alkotott. Megvédjük a teremtő békét! A mi erőnk legyőzhetetlen, mert mellettünk van a Szovjetunió, s mert a békét szerető népek összetartanak. Mennyi jelképe van ennek itt a menetben, mennyi harcos jelszó hirdeti népünk elszánt békeakaratát! Elüzemjelvények, nemzetiszínű és vörös zászlók közül galambok röppennek föl, színes léggömbök szállnak a le- lvegőbe, s rajtuk a forrón szeretett szó:: „BÉKE". Sok-sok üzem menetében ott haladnak a tíz évvel ezelőtt született gyermekek. „A szabadság hajnalán születtünk.“ Hogyne védenék gyermekeik boldog jövőjét a szülők, hogyne féltenék kezük munkájának eredményeit, a művészi alkotómunkát, a tudományos kutatás eredményeit, alkotásait, a munkások, értelmiségiek, tudósok, írók, művészek. „Megvédjük a békét!“ — ezt a jelszót olvashatjuk a feliratokon, ezt kiáltják a férfiak, asszonyok, akik két kezük munkájával építették fel, építik maguknak immár tíz esztendeje a háborútól megtiport országot. Amott hatalmas táblát hoznak, rajta szőrös, kéz, az ujjak helyén ágyúcsövek. Nem, a mi népünk többé nem engedi megvalósulni az imperialisták galád terveit, nem engedi elpusztítani, amit alkotott! Ezért építjük országunkat, fejlesztjük nehéziparunkat, erősítjük honvédelmünket, ezért emeljük fel szavunkat, s ezért cselekszünk, ha a béke ügye tetteket követel. Itt is, ott is feltűnik a jólismert plakát, a horogkeresztes német csizma, a plakáton a tiltakozó szó: „Nem!“ A BELOIANNISZ GYÁRIAK menetében fiatalok hozzák a jelszót: „Egységes békeakarattal az atomháború ellen." S a tribün előtt felhangzik a harci jelszó: „Éljen a béke, harcolunk érte!“ Mi, a világ valamennyi népével békében akarunk élni — ha ezt nem olvasnánk soksok feliraton, akkor is szemléltetné ezt a felvonulás sok apró mozzanata. Az EGYESÜLT IZZÓ menetében egy hatalmas térkép mutatja: amiBudapest dolgozóinak 250 ezres, órákig tartó felvonulása kifejezte hálánkat a felszabadító Szovjetunió iránt , és kifejezte azt is, hogy a magyar dolgozók a Szovjetunióval megbonthatatlan testvéri szövetségben akarják megvédeni szabadságukat és függetlenségüket a békótábor népeinek sorában. A magyar és a szovjet nép örök barátságát hirdető táblákkal vonulnak az ACÉLÖNTÖZ- ÉS CSŐGYÁR dolgozói. A FÉMBÚTORGYÁR menetének élén hatalmas tábla: „Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak!“ Zászlókat és képeket emelnek magasba a VI. kerületi vasutasok: „Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép örök barátsága“. A díszemelvény elé érve az üzemek dolgozói forró szeretettel köszöntik felszabadítónk és szövetségesünk, a szovjet nép küldöttségét, s a küldöttség vezetőjét, a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg egyik hős parancsnokát, népünk nagy barátját Vorosilov elvtársat. A béke és a népek öszszefogásának, a proletár nemzetköziségnek ezen az ünnepén Budapest dolgozóinak százezrei forró szeretettel köszöntötték a nagy szovjet népet, s kegyelettel hajtották meg zászlójukat azok előtt a szovjet hősök előtt, akik tíz esztendővel ezelőtt a legtöbbet, drága életüket adták népünk szabadságáért. „Szovjet—magyar barátság — béke jólét szabadság" — újra meg újra felharsan ez a jelszó. E jelszóban, a felvonulás ünnepi hangulatában benne volt a fogadalom, egész népünk szent fogadalma: fogadjuk, hogy még szorosabbra fűzzük barátságunkat , felszabadítónkkal a hős szovjet néppel. Három órája tart már ez a lelkes, erőt sugárzó és bizakodó felvonulás. Az utolsó csoportok haladnak most el a tribün előtt, éltetik pártunkat, ünnepük a felszabadító szovjet hadsereg távoli részeiben is ismerik a gyár készítményeit. A HUNGAROTEX dolgozói szellemesen, ötletesen mutatják be, hová jutnak el a magyar textilipar termékei. Távoli országok népi viseletébe öltözött leánycsoport halad a menetben, budapesti üzemekben szőtték ruhájukat. Úgy tűnik, a mostani seregszemlén több a béke kékszínű zászlaja, mint máskor, ünnepi tüntetéseken. Magasabban lengenek, a kék szín élénkebben villan a zászló selymén, a felvonuló oszlopok fölött. Ez leng az úttörők kezében, ez ragyog elő a munkások menetéből. Békében akarunk együtt élni a világ népeivel, s ezért a békéért együtt küzdünk a békeszerető emberekkel az egész világon. A mi táborunk a Szovjetunió vezette béketábor, s mi szilárdan állunk a ránk bízott frontszakaszon, az építőipari műszaki EGYETEM hallgatóinak és tanárainak menetében az egyik tábla ezt hirdeti: „Neveljük az ifjúságot a hazaszeretet, a népek közötti barátság szellemében.“ Lépten-nyomon kifejezésre jut a menetben népünk törekvése a békeszerető népekkel való öszszefogásra. Sokhelyütt viszik a felvonuló dolgozók a testvéri népi demokráciák vezetőinek, Mao-Ce-tung, Bierut, Zápotocky, Gheorghiu-Dej, Cservenkov, Wilhelm , Pieck, Enver Hodzsa, Kim Ir-szen, Damba és Ho Si Mirth elvtársak arcképeit. „Éljen a népek együttes harca az atom- és a hidrogénbomba betiltásáért“ — hirdeti a menet egyik felirata. Nagy taps köszönti az IRODAGÉPIPARI VÁLLALAT dolgozóinak menetét, veget. Meghajolnak a zászlók a dísztribün előtt, a nagy tér elcsendesedik, de a tribünökről mégsem mozdul senki. Amonnan, a Dózsa György út felől — mintha hirtelen egy sokszínű virágos mező röppent volna a Sztálin térre. Táncolva, zeneszóval fiatalok serege közeledik. Végighullámzik a téren az ujjongó kiáltás: jönnek a népi táncosok. Egy-egy sorban tizenkét pár jön tánclépésekkel. Közeledik a nyílegyenes sor, majd gyorsabb ütemre vált a zene, az egyenes sorok megbomlanak, s mintha az áprilisi játékos szél kapná fel a táncosokat, amilyen széles a Sztálin tér, olyan szélesen kavarog a körtánc. Tizenkét körben 500 népi táncos, a népi együttesek táncosai, önfeledten, kendőt lobogtatva, kavargó, forgolódó áradatban jönnek a tribün felé. Mint nagy színes harangvirágok szirmai perdülnek a lányok, a népi tánc zenéje szétárad a téren. A tribün előtt kettéválik a táncoló tér. Kiválik a táncosok közül tizenkét pár, fergeteges tánccal gyönyörködtetik a nézőket, köszöntik a vendégeket. Felszabadult ifjúságunk öröme, lelkesedése forr táncukban. Szabadságunk születésnapjának méltó záróképe ez a felejthetetlen, vérpezsdítő színes táncünnepély. Csaknem fél óráig tart, amíg hol egyenes sorokat formálva, hol a körtánc vidám forgásába lendülve elhaladnak a táncosok a tribün előtt, ütemes, viharos taps kíséri lépéseiket. Szabadságunk tizedik születésnapjának nagyszerű népi seregszemléje, Budapest dolgozóinak feledhetetlen felvonulása véget ért. Országunk szíve lüktetett ezen a napon a zászlódíszes Sztálin téren szeretett fővárosunk népével együtt, egész hazánk dolgozó népe fejezte ki itt örömét, lelkesedését, és a következő évtizedek győzelmeibe vetett szilárd hitét. 14 budapesti dolgozók forróhangulatú tömegtüntetése Büszkén tekintünk vissza tíz szabad évünk eredményeire (iva/cimrink s/erve/nije: a párt muMKHN-paraszt szövetség emísítéséért Jelentések a termelés frontjáról Örök Illéével és hálával a Szovjetuunióhoz Megindul a menet, Az Óbudai Hajógyár dolgozói a felvonuláson. Tisztiiskolások díszmenete. KEDD, 1955. ÁPRILIS 5