Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)

1955-08-25 / 234. szám

2 Gyorsaság Sok esetben rugalmasabb, gyorsabb intézkedésekre van szükség. Megtörtént, hogy egy iparilag el­maradt államban, ahonnan egyéb­ként sok megrendelést kaptak gyára­ink, azt kérték — mondhatnók szí­vességként — a Technoimpex kép­viselőjétől, hogy sürgősen készíttes­sen el nálunk egy kisebb szerszámot is, mert erre egyik üzemükben nagy szükség van. (Hogy egy ilyen apró kérés teljesítése, a figyelmes kiszol­gálás mit jelent a kereskedelmi élet­ben, mennyivel szorosabbra fonja a kapcsolatokat, azt úgy véljük, nem kell bővebben ismertetni.) A Techno­impex megbízottja azonnal hazatele­fonált, táviratozott, majd megérke­zett a válasz: hat hónap alatt szállít­ják a kért szerszámot. Hát ezzel a határidővel bizony vajmi kevéssé tud­juk tanújelét adni figyelmességünk­nek ... Szerencsére éppen az emlí­tett országban tartózkodott néhány Er gyors,pontos szállítást várnak a külföldi megrendelők Távoli országokat járó külkereskedelmi dolgozók az exportról A külkereskedelem külföldet járó megbízottai jó vagy rossz munkája jelentősen befolyásolja az export alakulását, ők jelzik, hol keresik, hol vásárolnák meg a magyar ipar gyártmányait, s egyre korsze­rűbb árucikkek előállítására ösz­tönzik a hazai ipart. A magyar külkereskedelem munkatársai mind több külföldi piac kapuját nyitják meg a magyar ipar gyártmányai előtt, értékes devizát szereznek nép­gazdaságunknak, amelyért a dolgo­zók ellátásához, a beruházásokhoz szükséges, idehaza nem gyártott nyersanyagokat, gépeket, műszereket vásárolunk. Exportunk növekedése­­ nem utolsósorban attól függ, hogy a gyárak tervező irodáiban, munka­­padjainál határidőre és kifogástalan minőségben készülnek-e el a más or­szágoknak szánt termékek. De a gyárak munkásainak, terve­zőinek és a külkereskedelmi vállala­tok megbízottainak jó munkáján kí­vül sok egyéb feltétele van a zavar­talan exportnak. A csökkenő szám­ban levő, de még tapasztalható „ti­pikus hibákról“ beszélgettünk a Technoimpex Külkereskedelmi Vál­lalat rendszeresen külföldet járó s most itthon tartózkodó megbízottai­­val. Milyen nehézségekkel kell meg­­küzdeniök, mi csökkenti munkájuk eredményességét? A rendelések megbecsülése A külkereskedelem fontos feltétele, hogy a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus országokkal való és egyre mélyülő kereskedelmi kap­csolat mellett fejlesszük a tőkés­országokkal is a kereskedelmet. Egy­­egy nagy külföldi rendelés megszer­zése a kiélezett verseny miatt gyak­ran igen nehéz. A megszerzett ren­deléseket azonban számos gyárban mégsem becsülik meg eléggé. A Technoimpex megbízottai nemrég igen komoly külföldi megrendelést szereztek, mégpedig egy olyan or­szágból, amellyel eddig nem volt rendszeres kereskedelmi kapcsola­tunk. A gépek egy részét az Anód Áramirányító Gyárnak kell elkészí­tenie. A folyamatos termelésh­ez, a pontos szállításhoz az üzemnek még 19 szakmunkásra van szüksége. De lehet-e hathatós támogatásnak ne­vezni, hogy a 19 szakmunkás helyett a gyár, a nagy szaktudást igénylő munka elvégzéséhez­­ 11 ipari ta­nulót kapott a magyar szerelő, s ők ott helyben, gyorsan, a külföldi rendelő nagy megelégedésére elkészítették a kívánt szerszámot. A „nem tervezett“, másrészt a „ki­sebb“ munkák, alkatrészrendelések teljesítése sok helyütt még akadozik. Megtörtént, hogy amikor egy üzem exportrendelést kapott, s a váratlan munkát persze nem tervezték meg előre, a munka elvégzéséhez szüksé­ges egészen jelentéktelen összeget ki­tevő költségtöbblet engedélyezése oly soká húzódott, hogy veszélyeztette az egész exportszállítás pontos teljesíté­sét. (Ilyen eset megtörtént a TRANSZVILL-nél is.) Pedig a kiépí­tendő kapcsolatok, a későbbi nagyobb rendelések sorsa sokszor éppen az ilyen szállítások, kisebb rendelések gyors elintézésétől függ. A keresletnek megfelelően Az előbb említett „terven felüli“ rendelések gyorsabb elintézésénél nem kevésbé fontos a külföldi igé­nyeknek megfelelő, tervszert gyártás. Elsősorban olyan cikkeket kell ex­portra gyártanunk, amelyeket külföl­dön keresnek. De a Technoimpex munkatársai elpanaszolták: több olyan gép érkezik export-raktárukba, amilyenek iránt nincs nagy kereslet más országokban. Ugyanakkor egyes igen keresett gépből korántsem készí­tünk annyit, mint amennyit könnyű­szerrel el lehetne adni. (Például: élelmiszeripari gépek, kábelgyártó gépek stb.) Tehát több­­tervszerűsé­get az export-raktárra történő gyár­tásnál, a külkereskedelem részéről pedig tervszerűbb megrendelést. Pontosság Akár olyan országban tárgyalnak a külkereskedelem megbízottai, amely­­lyel már régebben van kereskedelmi kapcsolatunk, akár olyan országban, amellyel csak most kívánjuk a kap­csolatot kiépíteni, a tárgyalások során egyaránt fontos a szállítási határidő gondos megállapítása. A Technoim­pex képviselői júniusban megálla­podtak a DIMÁVAG-gal: az üzem 1956 március 30-ig vállalja bizonyos gépek elkészítését exportra. A Tech­noimpex azután ennek értelmében megbeszéléseket folytatott az illető or­szág kereskedelmi szerveivel. De jú­lius végén már 1956. június 30-ra tolta ki a DIMÁVAG a szállítási határidőt. Az ilyen határozatlanság, pontatlan­ság azután természetesen nagy ne­hézségeket okoz a külkereskedelmi vállalatok dolgozóinak a tárgyalások­nál, s aligha járul hozzá az irántuk való bizalom erősödéséhez. A kétségtelenül csökkenő számban levő hibák megszüntetésének alap­vető feltétele annak megértése, hogy a több árubehozatalt jelentő értékes devizát adó export az egyik fő té­nyezője a gyárak egyenletes külföldi anyagokkal való ellátásának, a beru­házások határidőre történő elkészíté­sének s nem utolsósorban az élet­­színvonal emelésének. Ehhez gondos, körültekintő, bürokráciamentes mun­kájával, maga is tevékenyen hozzá­járulhat mindenki, akinek csak köze van az exporthoz. György István Az egyiptomi közlekedésügyi miniszter látogatása Hegedűs András elvtársnál Hegedűs András elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke augusztus 24-én fogadta Fathi Radvant, az Egyiptomi Köz­társaság Budapesten tartózkodó köz­lekedésügyi miniszterét. A fogadáson jelen volt Bebrits Lajos közlekedés­éi postaügyi miniszter, Gamal Ham­­di, az egyiptomi állatmasutak elnö­ke, valamint Hussein Sherif, az Egyiptomi Köztársaság budapesti ügyvivője. A Minisztertanács elnöke hosszas és szívélyes beszélgetést foly­tatott az egyiptomi vendégekkel. (MTI) Kőbánya megelőzte a XIII. kerületet Amikor Kőbánya üzemei csatla­koztak a húsz budapesti iparvállalat kezdeményezéséhez, külön versenyre hívták a XIII. kerület gyárait. An­gyalföld vállalta a versenyt és azóta szép eredmények születtek a két ke­rület vetélkedésében. Az első értékelést júliusban tartot­ták. A második negyedévi munka alapján a XIII. kerület szerezte meg az elsőséget, 104,7 százalékos ered­ményével megelőzte Kőbánya üze­meit, amelyek 104,6 százalékra telje­sítették teljes termelési tervüket. An­gyalföld gyárai ugyanakkor béralap­megtakarításról, az egy munkásra ju­tó termelési érték növekedéséről, a termelési költségek és az anyagfel­használási költségek csökkenéséről is számot adtak. A napokban egyeztetett friss ered­mények már más képet adnak a ver­seny állásáról. Kőbánya a júliusi 101 százalékos tervteljesítéssel megelőzte a XIII. kerületet. Angyalföld elsősor­ban néhány nagy gyárának, így a Gheorghiu-Dej Hajógyárnak az el­maradása miatt szorult a második helyre. De Kőbányán is sok még a tennivaló. A befejezett termelési ter­vet a kőbányaiak sem teljesítették és az egy munkásra jutó termelési ér­ték — ha csak 0,1 százalékkal is — alacsonyabb volt a tervezettnél. (MTI) Határidő előtt 3 nappal fejezték be az ózdi III. nagyolvasztó falazását A Vaskohászati Kemenceépítő Vál­lalat dolgozói augusztusban az Ózdi Kohászati Üzemek III. nagyolvasztó­jának nagyjavítását kapták egyik feladatuknak. A terv 16 napra irá­nyozta elő a falazást, a kemenceépí­­tők a munka megkezdésekor vállal­ták, hogy 14 nap alatt elvégzik ezt a munkát, hogy meggyorsítsák a kohó indulását.­­ A kollektíva Városi Ernő építés­­vezető és a többi műszaki dolgozó irányításával sikeresen oldotta meg feladatát: a tervezett 16 nap helyett 13 nap alatt elkészültek a falazással. A kemencekőművesek között kiváló, gyors, pontos munkájukkal kitűntek: Vipál József, Koncsos Ferenc, Bartók László, Csépány G. János és Ulcsini Ernő szakmunkások. ­ Dolgos hétköznapok Szász Pál elvtárs, a Szabolcs me­gyei Balkány községi pártbizottság titkára reggel háromnegyed 6-kor indult el hazulról. Régi szo­kása, hogy a reggeli órákban bejárja a falut, megáll, elbeszélget az embe­rekkel. — „Nem hagyjuk elaludni" Ma reggel is elibe állt Kulinyi Jó­zsef nagycsaládú parasztember, s új­ságolta, hogy ővele bizony alaposan elbántak a tanácsnál. Részes aratást vállalt, de amikor a tanácsházán je­lentkezett, hogy megkösse a szerző­dést, nem volt üres blanketta. Azt mondták neki, csak arasson nyugod­tan, majd utólag aláírják. Most pedig csépelné az aratórészt, de szerződés nélkül szóba sem állnak vele. — Nézzen be délután, nem hagy­juk elaludni az ügyet. Erre a szóra kicsit megenyhült Ku­linyi mérge. Ezt a mondást jól isme­rik Balkányban. Ha a titkár azt mondja: „Nem hagyjuk elaludni", ez annyit jelent, hogy este 6-ig elin­téződik a dolog. Éppen ezért a szava­­tartásáért s gyors intézkedéseiért szeretik a balkányiak. Nyolc óráig járja a falut, s azután a tanácsházára siet. Intézi Kulinyi ügyét. Kicsit okvetetlenkednek vele, így nem lehet, úgy nem lehet utólag szerződést kötni. A titkár azonban határozottan állást foglal. — Dolgozó embert nem érhet sére­lem. Balkány majd tízezer lakosú köz­ség. Sok ember gondját, ügyes-bajos dolgát kell a párttitkárnak elintéznie. De Szász elvtárs azt tartja, miért van a párt, ha nem az emberekért. Jön Lázár elvtárs, a Kossuth TSZ párttitkára. Panaszkodik az időre. Nehezen halad a cséplés. De azért büszkén hozzáteszi: „A tsz-tagok mindent megtesznek, ami lehetséges.“ Szárogatják, szellőztetik a gabona­kereszteket, s már szállítják a rak­tárba az elcsépelt gabonát. Még egy titkár érkezik. Nehéz elv­té is, a községi alapszervezetből. Rossz hírt hoz: sok az üszkös gabona. Eddig mintegy 25 mázsát adtak be az egyéni parasztok. A magyarázat kézenfekvő. Az egyéniek nem cserél­tek, s nem csávázták a vetőmagot. Az idén nagyobb gondot kell fordí­tani a vetőmag-cserére. Az üszkös gabonával nagy kár éri az országot. Mosni, szárítgatni kell, mégsem lesz belőle igazán jó kenyér. S a termelő is rosszul jár, nyolc-tíz kilót vonnak le mázsánként az üszkös gabonából. Alighogy befejezik a beszélgetést, megérkezik Kovács elvtárs a járási pártbizottságról. Közli, hogy pénteken este szabad pártnap lesz Balkányban. A megyétől jön előadó. Rákosi elvtárs csepeli beszédéről lesz szó. Kissé váratlan feladat. Egy nappal előbb is közölhette volna a járás, így bizony elég kevés az idő, hogy estére a szabad pártnap megbeszélé­se végett összehívják a bizalmiakat. Ráadásul este hatkor a földműves­szövetkezet is igazgatósági értekezle­tet tart. Fontos dologról lesz szó: a falu ellátásáról. Most látszik meg, milyen a szervezettség, vannak-e se­gítőtársak? Szász elvtárs ezt a fel­adatot jól megoldotta. Olyan embe­rekre támaszkodik, akik nem isme­rik a lehetetlent. Megállapodnak, hogy este nyolckor tartják az aktíva­­értekezletet. Nehéz és Lázár elvtárs máris munkához lát. S három óra felé már a külterületekről is jelzik: az aktívák készülődnek az esti meg­beszélésre. Befejeztük a cséplést Szász elvtárs azon tűnődik, miként készüljön fel a szabad pártnapra. Hogyan rendezze gondolatait. A készülődés azonban későbbre marad. Az óra delet mutat, s a párt­­bizottság titkára ekkorra beszélte meg a találkozót Bodrogi elvtárssal, az állami gazdaság párttitkárával. Utolsó beszélgetésük alkalmával Bod­rogi elmondta, milyen nagy fába vágták a fejszét a gazdaság dolgozói. Megígérték, hogy augusztus 10-ig be­fejezik a cséplést. Szász elvtárs már tudta, hogy az állami gazdaságban milyen nagy szorgalommal dolgoz­tak, hogy betartsák ígéretüket. De Bodrogi elvtárs látogatását felhasz­nálja, hogy egyéb­iránt is érdeklőd­jék. Kiderül, hogy a másodvetési ter­vet már túl is teljesítették a jól gazdálkodó Balkányi Állami Gazda­ságban és javában szállítják a ne­mesített vetőmagot. Pergő párbeszéd alakul ki a két ember között. — Hogyan áll a tarlóhántás? — Még van bőven tennivalónk. — Méltatlan hozzátok ez a kéke­­delem. — Nem sokáig szégyenkezünk már miatta. Holnap nekilátnak a trakto­rok. Pár nap alatt befejezzük a tarló­hántást. A megbeszélés után húsz percnyi ebédszünetet tart Szász elvtárs és siet vissza a pártbizottságra. Ne várjon soká, ha várja valaki. S alighogy be­lép, már nyújtja is a kezét üdvöz­lésre. — Jó egészséget Blazsán elvtárs. Blazsán arcán valami ünnepélyes szorongás honol, s két kézzel is vi­szonozza a titkár paroláját. — Szász elvtárs — kezdi a szót Blazsán. — Elgondolkoztunk a múlt­kori beszélgetésen. A két fiam is úgy látja, hogy a pártnak van igaza. Mind a hárman belépünk a szövet­kezetbe. Szász szemében az öröm szikrája lobban. Szemmel láthatóan jól esik neki ez a győzelem. — Szereti-e a vendégeket Blazsán elvtárs? — kérdezi a titkár kereset­len közvetlenséggel. — Nemzeti tulajdonság — vála­szolja tömören Blazsán és széles ba­rázdás arcán egy pillanatig megpi­hennek a folyton nyugtalankodó rán­cok. — Akkor délután tiszteletünket tesszük. Elvisszük a három belépési nyilatkozatot is. Szabad idő is kell Bizony, a balkányi titkár életének jóformán egyetlen tartalma van: a munka. Reggeltől estig. A család? Nagyon szeretheti őket. Érezni ezt hangja rezzenéseiből, amikor tizen­egy éves kislányáról beszél. Keveset lehet vele. Pedig jólesnék együtt el­menni moziba, vagy benézni Nyír­egyházára. Sétálni, szórakozni. Még jó, hogy a felesége nem tesz szemre­hányást neki. Szívesen vállalta férje sorsát, dolgozik ő is reggeltől estig. Szász elvtárs maga az oka, hogy így alakult a helyzet. Érzi, tudja, hogy nincs ez így rendjén. Hogy is lehet emberibb, tartalmasabb élet hirdető­je az, aki maga is oly keveset re­szel a családi otthon melegéből. Le­hetne segíteni, ha még több önálló­ságra nevelné munkatársait. Keve­sebb teher jutna rá, több időt tölt­hetne otthon. A titkár váratlanul megjegyzi: — Tanulnom is kellene. Két hónapja nem olvasott könyvet. A rendeleteken, határozatokon kívül csak az újságot forgatta. Két hónapja nem volt moziban. Azután felvilla­nyozva mondja: — Szeptember elsején öthónapos párt­iskolára megyek. Szinte szomja­zom már a tanulásra. Megered a szava. Élénk képzelete megformálja mindazt, amit Balkány­ban még tennie kell. Szász elvtárs hisz a fejlődésben. Rendíthetetlenül hiszi, hogy legyőzik az akadályokat. De nem akar légvárakat építeni. Tud­ja, érti, hogy a fejlődést csak úgy segítheti, ha tanul. Fejlődik Balkány, rohan az élet. Sem az emberek, sem a körülmények nem azok már, mint négy esztendővel ezelőtt voltak, ami­kor ő a pártbizottság titkára lett. S azóta csak pár hetes iskolát végzett. Minden idejét lefoglalta a munka. Látja, érzi, hogy a nagyiramú fejlő­dés közben nem mindig tudott együtt nőni a feladatokkal. Igazságtalan­ság lenne azt mondani, hogy rosszul végezte a dolgát. Becsülettel helyt­állt. A négy év alatt gyarapodott, gazdagodott Balkány. De egyre na­gyobbak a feladatok. Aki nem tanul, elmarad. Pedig az, aki nem akar utat téveszteni a politikában, nem ragad­hat a múltba. Annak messze előre kell tekinteni, ösvényt kell taposnia, amelyen az új előretörhet. Visszatérő refrén: tanulnia kell, hogy győzelem­re segíthesse az újat. Délután négy óra. Még nem ért vé­get a balkányi párttitkár munkanap­ja. Szász elvtárs még ellátogat a gépállomásra, elmegy Blazsánék­­hoz is. Este részt vesz a földműves­­szövetkezet igazgatósági ülésén, utá­na pedig az aktívaértekezleten. Szász Pált s a hozzája hasonló kommunis­tákat belső kényszerűség hajtja, azt, hogy mindenütt ott legyenek, sehon­nan el ne késsenek. Kékesdi Gyula SZABAD NÉP Egyszerűsítés - papíron A múlt félév tapasztalatai meg­­mutatták, hogy a túlméretezett ügyviteli apparátus csökkentésével, a munka egyszerűsítésével nem­csak olcsóbbá, hanem gyorsabbá, gördülékenyebbé tehetjük a hiva­tali, üzemi adminisztrációt. Ennek a felismerésnek az alapján számos hivatalban, üzemben és intézmény­nél lelkiismeretesen végrehajtották az ügyvitel egyszerűsítésére vo­natkozó rendelkezéseket. Egyes helyeken azonban még mindig nem értik ennek a kérdés­nek a fontosságát! Hamis létszám­jelentések készítésével, különböző mesterkedésekkel igyekeznek ki­játszani az erre vonatkozó utasítá­sokat. Az ilyen „módszerek"-nek egyik egészen eredeti változatát alkal­mazta az Ipar- és Kultúrcikk Keres­kedelmi Igazgatóság. Vezetői a lét­számkeretet „hivatalosan" egyszer sem lépték ugyan túl — ez túlsá­gosan szembetűnő módszer —, ha­nem ehelyett (a Belkereskedelmi Minisztérium tudtával és hallgató­lagos beleegyezésével) az igazgató­ság hatáskörébe tartozó vállalatok állományából — 1952-től kezdődően egészen 1955 júliusáig — egyszerűen berendeltek ügyviteli dolgozókat az igazgatóságra, s ott foglalkoztatták őket. Fizetésüket viszont továbbra is a vállalatokkal folyósíttatták. Valóban­ eredeti „módszer“! Kivitelezéséhez nem kell más, mint egy fris merészség, a létszám­jelentések meghamisítása, s persze néhány olyan vállalati igazgató is, a­ki eltűri, hogy egyik-másik beoszt­­ottja éveken át felettes hatóságá­nál dolgozzék, s a vállalatánál csak ollókor jelenjék meg, amikor fizetés­­ét­­kell felvennie. Az igazgatóság vezetői az elmúlt évek során bizonyára nemegyszer hívták fel saját vállalataik figyel­mét a létszám és béralap betartá­sának fontosságára. Nyilván sokat beszéltek a takarékosságról is, de ugyanakkor ők maguik az egész idő alatt a megengedettnél több alkal­mazottat foglalkoztattak. A Statisz­tikai Hivatalnak és más szerveknek pedig nyugodtan küldözgették a lét­számgazdálkodás betartásáról szóló hamis jelentéseket, mintha a terv­­előírásokat minden vonatkozásban teljesítették volna. Az igazgatóság tervosztályának vezetője és a személyzeti osztály helyettes vezetője ma is így beszél: „Lehet, hogy szabálytalanul, de mégis helyesen jártunk el...“ „A megnövekedett feladatokat nem tudtuk volna másképpen elvégezni.“ Egybehangzóan mondják, hogy ők számos esetben kérték, sőt követel­ték a létszám felemelését és több kilónyi már a létszám­ügyben foly­tatott levelezésük súlya. Mivel azonban engedélyt nem kaptak, kénytelenek voltak ilyen „megol­dást“ választani. Méltatlankodva magyarázzák, hogy más igazgatósá­goknak sokkal magasabb létszám­­keretet biztosított a minisztérium, s ők valahogyan mostohagyereknek számítottak... Pedig ha ténylegesen hozzáfog­nak a munka egyszerűsítésének a kidolgozásához, úgy a megállapí­tott létszám­keretüket sem kellett volna túllépniük. Hogy ez mennyire így van, azt maguk a tények bizo­nyítják a legjobban. Az utóbbi idő­ben ugyanis ténylegesen megnöve­kedett az igazgatóság feladata. Nemcsak azért, mert számos kultúr­cikk forgalma megnövekedett, ha­nem azért is, mert most már olyan feladatokat is el kell látniuk, ami eddig a minisztérium hatáskörébe tartozott. S mindezt a felettes szer­vek intézkedése nyomán néhány hó­napja kisebb létszámmal, jobban és gyorsabban tudják elvégezni. Azt hisszük, hogy ezekkel az in­tézkedésekkel — még az Ipari és Kultúrcikkek Igazgatóságára vonat­kozóan is — kár volt ennyi ideig várni, s eltűrni a szabálytalanságot. „A tanácshoz megyek..." Segítőkészség, gyors intézkedés, nagy ügyforgalom az újpesti tanácsházán „A tanácshoz­ megyek, elintézem az ügyemet" — mondja naponta ezer és ezer ember. S természetes dolog­nak tartja, hogy a tanácsnál foglal­koznak az ügyével, elintézik, segíte­nek. Pedig nem is olyan régen még a hivatalok tájékára sem igen akart menni a dolgozó ember. Félt a „hi­vatal padkázásaitól", mert tapasztal­ta, hogy többnyire csak kára szár­mazhat mindenfajta „hivatallátoga­­t­ásból".★ Ezek a gondolatok jutottak eszem­be, amikor a minap — az egyik szerdai napon — végiglátogattam az újpesti tanácsháza hivatali szobáit. „Nézze meg ezeket az almákat: az egyik szép nagy, borízű, a másik ap­ró, hitvány“ — mondja a kereskedel­mi osztályon egy elvtársnő az elő­adónak, s a zacskóból az asztalra rakja az almákat. Először azt hittem, hogy vevő, akinek rossz árut adtak a KÖZÉRT-ben és most bejött a ta­nácshoz panaszt tenni... De nem. A kereskedelmi állandó bizottság ak­tivistája Nagy Józsefné. a társadal­mi ellenőr. A délelőtt során megláto­gatott néhány KÖZÉRT-boltot, s most jelenti a próbavásárlások eredményét. Elmondja, hogy az egyik KÖZÉRT-ben a 3,80-as alma közé olcsóbb minőségűt is kevertek. Nagyné elvtársnő még be sem fejezi a mondókéját, amikor az előadó már telefonál a KÖZÉRT-vezetőnek. Nagy Józsefné ezután megkérdi, hogy az ő aktivista csoportjának — amelyben 17 társadalmi ellenőr van —, milyen üzleteket, boltokat is kel­lene még a héten megnéznie. „A pia­cot“ — kapja a választ. „De a KÖZÉRT-boltokat is meg kellene látogatni, mert panaszok érkeztek a lakosságtól, hogy nem elég tiszták“ — mondja az osztály vezetője. Nagy­né elvtársnő megígéri, hogy ma este megbeszéli a dolgot csoportjának tag­jaival, s még a héten végigjárják a boltokat.­­­­ Az ipari osztályon szőkehajú fiatalember fogadja a feleket. Ami­kor belépek, éppen tárgyal. Leülök és hallgatom a sok-sok ügy közül az egyiket. Szabó Ferenc, egyik nagy gyárunk segédmunkása, felvilágosí­tásért jött. • Mint mondja, a közel­múltban szerencsétlenség érte, a lá­bai megmerevedtek, s most olyan szakmát akar tanulni, amelyet ülve is el tud végezni. A tanács fiatal dol­gozója készséggel, szinte hévvel ma­gyarázza, milyen lehetőségek is akadnak, miben tud a tanács segíte­ni, vagy miben segíthetnek más szer­vek. Elmondja azt is, milyen papírok kellenek, majd felírja a nevét, cí­mét, s ígéri, hogy a kiválasztott ci­pészszakmában Szabó elvtárs egy héten belül elfoglalhatja a helyét. Újabb és újabb ügyfelek nyitják az­­ ajtót. Gertler Alajos fogtechnikus­­ ipari tanulót akar szerződtetni. Ko­­­­vács Ferenc gyári munkás sógora­­ ügyében jön érdeklődni, hogyan ke­­l­l ülhetne egy vidéki ktsz-be. S az előadó kifogyhatatlan a türel­mes szóból, a segíteni akarásból. Pe­dig egyik-másik „fél“ eléggé idegesen robog be a szobába, mérgelődik a vá­rakozás miatt... De a fiatalember nyugodt hangja, s készséges felvilá­gosítása lehiggasztja a mérges pana­szosokat ... Hiába no, sokan vannak. Ezen a napon csak ez az egy előadó 26 embert fogadott, s intézkedett ügyükben,k­i­­k Sok osztályra benéztem ezen a sze­dai napon. Hallottam kis és nagy h­i­iatalos és családi ügyek sokaság. Sokat? E napon a IV. kerületi Tanácsn 674 ember fordult meg. Érdemi megnézni azt is, hányan voltak egy egy osztályon. A végrehajtó bizottsá elnökét 18 dolgozó kereste fel a legváltozatosabb ügyekben. Az e­nökhelyettesnél 23-an jártak,­­ egészségügyi osztályon 65-en, az ip­arn 58-an. A pénzügyi osztályon 1 embert fogadtak, főleg igazolvány­adóügyben. Az igazgatási osztályha 214-en fordultak , sokan házasság akartak kötni, mások különböző b­zonyítványok ügyében jöttek is Hetvenketten voltak a kereskedem­m és harminchárman a lakásügyi os­tályon. A többi osztályt is sokan k­resték fel. Ha ehhez hozzávesszük még az irat is, akik kerületi „képviselőjük és a tanácstagot keresték fel, mintet ezres számot kapunk. Egyetlen n­pon! A számok önmagukban ne tükrözhetik a tanács munkáját, munka tartalmát. Mégis mutatja hogy a mi országunkban szívese bizalommal fordul a tanácshoz a­­­kosság... Szabó László CSÜTÖRTÖK, 1955. AUGUSZTUS 25 Határozott intézkedésekkel, jobb agitációval gyorsítják a gabonabegyűjtést Csongrádban A Csongrád megyei szérűkön be­fejezéshez közeledik a cséplés. Augusztus 20-ig a kalászosok 74,5 százalékát csépelték el. Egy sor köz­ségben már­ be is fejeződött ez a nagy munka. Elsőnek csaknem két héttel ezelőtt Kisteleken fejezték be a cséplést. Azóta követte a kistele­kiek jó példáját Nagylak, Földeák, Baks, Bordány, Üllés, Zsombó pa­rasztsága. A csongrádi járásban már csak egy községben, Sövényházán csépelnek. Az esőzés ma már nem akadá­lyozza a munkát, de megyeszerte — helytelenül — úgy gondolkodnak, mintha a jó idő okvetlenül végleges lenne. A párt- és tanácsszervek nem szervezik sem a nyújtott műszakot, sem az éjszakai cséplést. A kényelmeskedés érezteti hatását a begyűjtésben is. Ahogy befejezés­hez közeledik a cséplés, úgy szaporo­dik a hátralékosok száma. Mint em­lítettük, a csépléssel már 74,5 száza­léknál tart a megye, a gabonabe­gyűjtés pedig mindössze 58,8 száza­lék. Mi ennek az oka? A késedelmes­­kedők szerint: még mindig az esőzés. Pedig a lemaradást jórészt a Ter­ményforgalmi Vállalat számlájára kell írni. A Terményforgalmi sok esetben öt­hatnapi haladékot adott azoknak a dolgozó parasztoknak, akiknek ned­ves volt a gabonájuk, s ezt annak­idején helyesen tette. Mivel azonban nem készült fel megfelelően a be­­g­y­űjtésre , most jónéhány esetben a már megszáradt gabona beadására újabb haladékot ad. A vállalat me­gyeszerte nem biztosított elegendő raktárt, s a szükségraktárak igénybe­vételénél a különböző szervek nem tanúsítanak kellő megértést. A rak­táraknál pedig egyes helyeken nagy a sorbanállás. Ha a Terményforgalmi Vállalat megfelelő számú alkalmazottal dol­gozna, a jelenleginél kétszeresen gyorsabban haladna a beadás. Külö­nösen nagy hátrányt szenvedtek emiatt a mindszentiek, és jó ideig a székkutasiak. A kulákok többfelé elterjesztették azt a hírt, hogyha a község már teljesítette kötelező gabonaeladási tervét, akkor a hátra­lékosoknak már nem is kell gabonát eladniuk az állmának. Sokat segí­tene, ha a begyűjtési hivatal elszá­moltatná a hátralékosokat, mert ez egyből kihúzná a kulákagitáció mé­regfogát. Sajnos, a megyében sokfelé a párt­­szervezetek sem törődnek eleget a begyűjtéssel. A megyei párt-végre­­hajtó bizottságnak kellett közbelépnie a begyűjtés meggyorsítása végett. A végrehajtó bizottság beavatkozására azután a tanácsok is erélyesen fel­léptek, hogy mindenütt legyen elég raktár. Mindszenten például ideigle­nesen a gépállomás gépszínét szerez­ték meg raktárnak. A földes padlót a fatelepről kölcsönvett deszkákkal padlózták be. A megyei párt-végre­hajtó bizottság közbelépésére meg­kezdték a hátralékosok elszámoltatá­sát is. Azokat is elszámoltatják, akik eddig nem fordítottak kellő gondot arra, hogy gabonájukat öt-hat nap alatt megszárítsák. A megyei párt-végrehajtó bizottság ugyanakkor fokozott felvilágosító munkára is serkenti a községi párt­­szervezeteket, hogy mielőbb sikeresen befejeződjék a cséplés és raktárakba kerüljön a gabona. Virágos Kiss István Befejezte tanácskozásait a Magyar Tudományos Akadémia kukoricanemesítési konferenciája A Magyar Tudományos Akadé­mia kukoricanemesítési konferen­ciájának harmadik napján, szerdán Pap Endre, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa, a martonvá­­sári Mezőgazdasági Kutató Intézet kutatója, beszámolt a magyar hib­ridkukorica-nemesítés módszereiről és eredményeiről. Ezután I. J. Gluscsenko szovjet akadémikus tartott előadást. Fel­szólalt még Alfred Buchinger, az osztrák mezőgazdasági kísérleti inté­zet igazgatója, Tadeus Rümbem­­bauer lengyel professzor és Sós Jó­zsef egyetemi tanár. A tanácskozások eredményét Sedlmayr Kurt kétszeres Kossuth­­díjas akadémikus foglalta össze. Ez­zel a kukoricanemesítési konferen­cia plenáris tanácskozásai befejeződ­tek. A felsőnyomásiak vezetnek az állami gazdaságok ifjúsági cséplőcsapatainak versenyében Az Állami Gazdaságok , Miniszté­riuma jelenti: Az állami gazdaságok ifjúsági csép­lőcsapatainak versenyében újabb nagyszerű eredmények születtek. A versenyben első a Felsőnyomási Állami Gazdaság ifjúsági cséplőbri­gádja, Csernus Ferenc felelős gépész és Simon József munkacsapatvezető irányításával. 1370 mm-es cséplő­géppel több mint 113 vagon gabonát csépeltek eddig. Augusztus 22-én 294,50, 23-án 315,60 mázsa gabonát csépeltek. Második az örménylkuti Állami Gazdaság Zalka Máté­­ ifjúsági bri­gádja Komlóczki János és Sovány György vezetésével. Harmadik ifj. Hegedűs József és Kovács Lajos ifjúsági cséplőcsapata a Kunszentmártoni Állami Gazda­ságban. 1300 mm-es géppel 7547 má­­zsa gabonát csépeltek. Negyedik Oláh István és Somogyi István ifjúsági cséplő-munkacsapata, a Kunszentmártoni Állami Gazda­ságban, ötödik Vigh István ifjúsági cséplő-munkacsapata a Nagyszentjá­­nosi Állami Gazdaságban, hatodik Patyi Péter és Csapó József ifjúsági cséplőcsapata, a Városföldi, hetedik Kalló József és Zsipi János ifjúsági cséplőcsapata a Keselyűhalomi Álla­mi Gazdaságban. (MTI) Az országos tej­termelési verseny győztesei A Földművelésügyi Minisztérium által indított egyéves tejtermelési verseny eredményeit most értékelték. A versenyben 75 állami, kísérleti és tangazdaság, 194 termelőszövetkezet és 601 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt vett részt, összesen 16 853 te­hénnel. Az állami, kísérleti és tangazdasá­gok versenyében a nagy tenyészetek közt első a Mosonmagyaróvári Kísér­leti Gazdaság (108 tehén), tehenen­ként 4831 kiló tejjel. A tej zsírtartal­ma 3,9 százalék volt. A kis tenyészetek versenyét a­ Pusztaszabolcsi Állami Gazdaság (68 tehén) nyerte, átlagosan 4347 kiló tej­jel. A nagy tenyészettel rendelkező ter­melőszövetkezetek versenyében első a rákoscsabai Micsurin TSZ (79 te­hén). Itt tehenenként 4220 kiló tejet fejtek. A kis tenyészetekkel rendelkező termelőszövetkezetek versenyében el­ső a földeáki Dózsa TSZ (26 tehén), tehenenként 5148 kiló tejjel. DCatmlalék Motorizált Ambrusics János, a pécsi Sopiana Gépgyár vállalati diszpécsere vasár­nap motorozni készült új motorján. Indulás előtt gondosan letörölgette a szépen csillogó, meggyszínű gépet, amikor észrevette, hogy a motor váza a nyak alatt megrepedt... Semmi baj — gondolta — holnap felviszem a motort a garancialevéllel a gyárba, s egy-két óra alatt kicserélik majd a gyári hibás vázat. Így került 27-én reggel 7 órakor Ambrusics János a Rákosi Mátyás Művek 4-es számú kapuja elé, ahol eddig átvették a gyár hibájából javí­tásra szoruló motorokat. Vagy öten voltak már ott, motorjavításra várva. Hosszú ideig vártak, de hiába. Ezért beüzentek az átvevőért, aztán ismét csak várta­k. Másodszor, har­madszor betelefonáltak, s megint csak vártak. Ügy­fél 10 felé az egyik vá­rakozó — Kossuth-díjas tsz-elnök — felhívta telefonon az üzemi párt­­bizottságot. Ez használt. Kijött az át­vevő és bejelentette: — A motortulajdonosok kényelme érdekében úgy határoztunk, hogy a motorokat mától kezdve nem itt vesz­­szük át, nem fárasztuunk senkit azzal, hogy idejöjjön. Célszerűbb lesz, ha postán vagy vasúton küldik a gyárba a hibás gépeket. Adják hát fel maguk is a motorokat minél előbb. Hiába kért, sőt valósággal könyör­­gött Ambrusics elvtárs és öt társa, a motorokat nem vették át, „tulajdono­saik érdekében“, így hát, mit volt mit tenni, nekiindultak, hogy vala­hogyan feladják a motorokat postán vagy vasúton. — A posta nem szállít motort! — utasították el őket a csepeli postán, bürokrácia — Csepelről Csepelre nem szállí­tunk! — küldték tovább a motoroso­kat a csepeli pályaudvarról. Próbál­ják meg talán a józsefvárosin ... — Budapest területére darabárut nem szállítunk! — utasították el a motort a Józsefvárosi­ pályaudvaron is, és a törött gépen motorozó Ambru­sics elvtárs valósággal boldog volt, amikor a csepeli gyárkaputól vagy 15 kilométerre, Szemere-telepen vég­­re-valahára megszabadult XF—353 rendszámú motorjától. Felvették. S azóta talán már a gyárban is van ... Azt mondják, hogy a kitűnő intéz­kedés óta jelentősen növekedett a motorosforgalom az érdi, a puszta­szabolcsi, a kecskeméti országúton. A pesti motortulajdonosok viszik hi­bás gépeiket a környékre, hogy fel­adhassák Csepelre. Ebből is látható, hogy az RM-gyári új intézkedés va­lóban a motortulajdonosok „érdekét“ szolgálja, arról nem is beszélve, hogy a csepeli Motorkerékpárgyár egy­szerre négy legyet is üt vele egycsa­­pásra: 1. Segíti a vasút tervteljesítését a szállítások növelésével. 2. Segíti az országúti közlekedés biztonságát, mivel jelentősen csök­kenti a motorosforgalmat. 3. Hozzájárul ahhoz, hogy a pesti motortulajdonosok a vidéki feladá­sok alkalmával világot lássanak jó falusi levegőt szívjanak. 4. Megszünteti a gyárkapu előtt a hibás motorokkal rossz reklámot csi­náló motortulajdonosok csoportosítá­sasát... Hát nem nagyszerű? ... Garami László

Next