Szabad Nép, 1955. augusztus (13. évfolyam, 211-240. szám)
1955-08-25 / 234. szám
2 Gyorsaság Sok esetben rugalmasabb, gyorsabb intézkedésekre van szükség. Megtörtént, hogy egy iparilag elmaradt államban, ahonnan egyébként sok megrendelést kaptak gyáraink, azt kérték — mondhatnók szívességként — a Technoimpex képviselőjétől, hogy sürgősen készíttessen el nálunk egy kisebb szerszámot is, mert erre egyik üzemükben nagy szükség van. (Hogy egy ilyen apró kérés teljesítése, a figyelmes kiszolgálás mit jelent a kereskedelmi életben, mennyivel szorosabbra fonja a kapcsolatokat, azt úgy véljük, nem kell bővebben ismertetni.) A Technoimpex megbízottja azonnal hazatelefonált, táviratozott, majd megérkezett a válasz: hat hónap alatt szállítják a kért szerszámot. Hát ezzel a határidővel bizony vajmi kevéssé tudjuk tanújelét adni figyelmességünknek ... Szerencsére éppen az említett országban tartózkodott néhány Er gyors,pontos szállítást várnak a külföldi megrendelők Távoli országokat járó külkereskedelmi dolgozók az exportról A külkereskedelem külföldet járó megbízottai jó vagy rossz munkája jelentősen befolyásolja az export alakulását, ők jelzik, hol keresik, hol vásárolnák meg a magyar ipar gyártmányait, s egyre korszerűbb árucikkek előállítására ösztönzik a hazai ipart. A magyar külkereskedelem munkatársai mind több külföldi piac kapuját nyitják meg a magyar ipar gyártmányai előtt, értékes devizát szereznek népgazdaságunknak, amelyért a dolgozók ellátásához, a beruházásokhoz szükséges, idehaza nem gyártott nyersanyagokat, gépeket, műszereket vásárolunk. Exportunk növekedése nem utolsósorban attól függ, hogy a gyárak tervező irodáiban, munkapadjainál határidőre és kifogástalan minőségben készülnek-e el a más országoknak szánt termékek. De a gyárak munkásainak, tervezőinek és a külkereskedelmi vállalatok megbízottainak jó munkáján kívül sok egyéb feltétele van a zavartalan exportnak. A csökkenő számban levő, de még tapasztalható „tipikus hibákról“ beszélgettünk a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat rendszeresen külföldet járó s most itthon tartózkodó megbízottaival. Milyen nehézségekkel kell megküzdeniök, mi csökkenti munkájuk eredményességét? A rendelések megbecsülése A külkereskedelem fontos feltétele, hogy a Szovjetunióval, Kínával és a népi demokratikus országokkal való és egyre mélyülő kereskedelmi kapcsolat mellett fejlesszük a tőkésországokkal is a kereskedelmet. Egyegy nagy külföldi rendelés megszerzése a kiélezett verseny miatt gyakran igen nehéz. A megszerzett rendeléseket azonban számos gyárban mégsem becsülik meg eléggé. A Technoimpex megbízottai nemrég igen komoly külföldi megrendelést szereztek, mégpedig egy olyan országból, amellyel eddig nem volt rendszeres kereskedelmi kapcsolatunk. A gépek egy részét az Anód Áramirányító Gyárnak kell elkészítenie. A folyamatos termeléshez, a pontos szállításhoz az üzemnek még 19 szakmunkásra van szüksége. De lehet-e hathatós támogatásnak nevezni, hogy a 19 szakmunkás helyett a gyár, a nagy szaktudást igénylő munka elvégzéséhez 11 ipari tanulót kapott a magyar szerelő, s ők ott helyben, gyorsan, a külföldi rendelő nagy megelégedésére elkészítették a kívánt szerszámot. A „nem tervezett“, másrészt a „kisebb“ munkák, alkatrészrendelések teljesítése sok helyütt még akadozik. Megtörtént, hogy amikor egy üzem exportrendelést kapott, s a váratlan munkát persze nem tervezték meg előre, a munka elvégzéséhez szükséges egészen jelentéktelen összeget kitevő költségtöbblet engedélyezése oly soká húzódott, hogy veszélyeztette az egész exportszállítás pontos teljesítését. (Ilyen eset megtörtént a TRANSZVILL-nél is.) Pedig a kiépítendő kapcsolatok, a későbbi nagyobb rendelések sorsa sokszor éppen az ilyen szállítások, kisebb rendelések gyors elintézésétől függ. A keresletnek megfelelően Az előbb említett „terven felüli“ rendelések gyorsabb elintézésénél nem kevésbé fontos a külföldi igényeknek megfelelő, tervszert gyártás. Elsősorban olyan cikkeket kell exportra gyártanunk, amelyeket külföldön keresnek. De a Technoimpex munkatársai elpanaszolták: több olyan gép érkezik export-raktárukba, amilyenek iránt nincs nagy kereslet más országokban. Ugyanakkor egyes igen keresett gépből korántsem készítünk annyit, mint amennyit könnyűszerrel el lehetne adni. (Például: élelmiszeripari gépek, kábelgyártó gépek stb.) Tehát többtervszerűséget az export-raktárra történő gyártásnál, a külkereskedelem részéről pedig tervszerűbb megrendelést. Pontosság Akár olyan országban tárgyalnak a külkereskedelem megbízottai, amelylyel már régebben van kereskedelmi kapcsolatunk, akár olyan országban, amellyel csak most kívánjuk a kapcsolatot kiépíteni, a tárgyalások során egyaránt fontos a szállítási határidő gondos megállapítása. A Technoimpex képviselői júniusban megállapodtak a DIMÁVAG-gal: az üzem 1956 március 30-ig vállalja bizonyos gépek elkészítését exportra. A Technoimpex azután ennek értelmében megbeszéléseket folytatott az illető ország kereskedelmi szerveivel. De július végén már 1956. június 30-ra tolta ki a DIMÁVAG a szállítási határidőt. Az ilyen határozatlanság, pontatlanság azután természetesen nagy nehézségeket okoz a külkereskedelmi vállalatok dolgozóinak a tárgyalásoknál, s aligha járul hozzá az irántuk való bizalom erősödéséhez. A kétségtelenül csökkenő számban levő hibák megszüntetésének alapvető feltétele annak megértése, hogy a több árubehozatalt jelentő értékes devizát adó export az egyik fő tényezője a gyárak egyenletes külföldi anyagokkal való ellátásának, a beruházások határidőre történő elkészítésének s nem utolsósorban az életszínvonal emelésének. Ehhez gondos, körültekintő, bürokráciamentes munkájával, maga is tevékenyen hozzájárulhat mindenki, akinek csak köze van az exporthoz. György István Az egyiptomi közlekedésügyi miniszter látogatása Hegedűs András elvtársnál Hegedűs András elvtárs, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke augusztus 24-én fogadta Fathi Radvant, az Egyiptomi Köztársaság Budapesten tartózkodó közlekedésügyi miniszterét. A fogadáson jelen volt Bebrits Lajos közlekedéséi postaügyi miniszter, Gamal Hamdi, az egyiptomi állatmasutak elnöke, valamint Hussein Sherif, az Egyiptomi Köztársaság budapesti ügyvivője. A Minisztertanács elnöke hosszas és szívélyes beszélgetést folytatott az egyiptomi vendégekkel. (MTI) Kőbánya megelőzte a XIII. kerületet Amikor Kőbánya üzemei csatlakoztak a húsz budapesti iparvállalat kezdeményezéséhez, külön versenyre hívták a XIII. kerület gyárait. Angyalföld vállalta a versenyt és azóta szép eredmények születtek a két kerület vetélkedésében. Az első értékelést júliusban tartották. A második negyedévi munka alapján a XIII. kerület szerezte meg az elsőséget, 104,7 százalékos eredményével megelőzte Kőbánya üzemeit, amelyek 104,6 százalékra teljesítették teljes termelési tervüket. Angyalföld gyárai ugyanakkor béralapmegtakarításról, az egy munkásra jutó termelési érték növekedéséről, a termelési költségek és az anyagfelhasználási költségek csökkenéséről is számot adtak. A napokban egyeztetett friss eredmények már más képet adnak a verseny állásáról. Kőbánya a júliusi 101 százalékos tervteljesítéssel megelőzte a XIII. kerületet. Angyalföld elsősorban néhány nagy gyárának, így a Gheorghiu-Dej Hajógyárnak az elmaradása miatt szorult a második helyre. De Kőbányán is sok még a tennivaló. A befejezett termelési tervet a kőbányaiak sem teljesítették és az egy munkásra jutó termelési érték — ha csak 0,1 százalékkal is — alacsonyabb volt a tervezettnél. (MTI) Határidő előtt 3 nappal fejezték be az ózdi III. nagyolvasztó falazását A Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat dolgozói augusztusban az Ózdi Kohászati Üzemek III. nagyolvasztójának nagyjavítását kapták egyik feladatuknak. A terv 16 napra irányozta elő a falazást, a kemenceépítők a munka megkezdésekor vállalták, hogy 14 nap alatt elvégzik ezt a munkát, hogy meggyorsítsák a kohó indulását. A kollektíva Városi Ernő építésvezető és a többi műszaki dolgozó irányításával sikeresen oldotta meg feladatát: a tervezett 16 nap helyett 13 nap alatt elkészültek a falazással. A kemencekőművesek között kiváló, gyors, pontos munkájukkal kitűntek: Vipál József, Koncsos Ferenc, Bartók László, Csépány G. János és Ulcsini Ernő szakmunkások. Dolgos hétköznapok Szász Pál elvtárs, a Szabolcs megyei Balkány községi pártbizottság titkára reggel háromnegyed 6-kor indult el hazulról. Régi szokása, hogy a reggeli órákban bejárja a falut, megáll, elbeszélget az emberekkel. — „Nem hagyjuk elaludni" Ma reggel is elibe állt Kulinyi József nagycsaládú parasztember, s újságolta, hogy ővele bizony alaposan elbántak a tanácsnál. Részes aratást vállalt, de amikor a tanácsházán jelentkezett, hogy megkösse a szerződést, nem volt üres blanketta. Azt mondták neki, csak arasson nyugodtan, majd utólag aláírják. Most pedig csépelné az aratórészt, de szerződés nélkül szóba sem állnak vele. — Nézzen be délután, nem hagyjuk elaludni az ügyet. Erre a szóra kicsit megenyhült Kulinyi mérge. Ezt a mondást jól ismerik Balkányban. Ha a titkár azt mondja: „Nem hagyjuk elaludni", ez annyit jelent, hogy este 6-ig elintéződik a dolog. Éppen ezért a szavatartásáért s gyors intézkedéseiért szeretik a balkányiak. Nyolc óráig járja a falut, s azután a tanácsházára siet. Intézi Kulinyi ügyét. Kicsit okvetetlenkednek vele, így nem lehet, úgy nem lehet utólag szerződést kötni. A titkár azonban határozottan állást foglal. — Dolgozó embert nem érhet sérelem. Balkány majd tízezer lakosú község. Sok ember gondját, ügyes-bajos dolgát kell a párttitkárnak elintéznie. De Szász elvtárs azt tartja, miért van a párt, ha nem az emberekért. Jön Lázár elvtárs, a Kossuth TSZ párttitkára. Panaszkodik az időre. Nehezen halad a cséplés. De azért büszkén hozzáteszi: „A tsz-tagok mindent megtesznek, ami lehetséges.“ Szárogatják, szellőztetik a gabonakereszteket, s már szállítják a raktárba az elcsépelt gabonát. Még egy titkár érkezik. Nehéz elvté is, a községi alapszervezetből. Rossz hírt hoz: sok az üszkös gabona. Eddig mintegy 25 mázsát adtak be az egyéni parasztok. A magyarázat kézenfekvő. Az egyéniek nem cseréltek, s nem csávázták a vetőmagot. Az idén nagyobb gondot kell fordítani a vetőmag-cserére. Az üszkös gabonával nagy kár éri az országot. Mosni, szárítgatni kell, mégsem lesz belőle igazán jó kenyér. S a termelő is rosszul jár, nyolc-tíz kilót vonnak le mázsánként az üszkös gabonából. Alighogy befejezik a beszélgetést, megérkezik Kovács elvtárs a járási pártbizottságról. Közli, hogy pénteken este szabad pártnap lesz Balkányban. A megyétől jön előadó. Rákosi elvtárs csepeli beszédéről lesz szó. Kissé váratlan feladat. Egy nappal előbb is közölhette volna a járás, így bizony elég kevés az idő, hogy estére a szabad pártnap megbeszélése végett összehívják a bizalmiakat. Ráadásul este hatkor a földművesszövetkezet is igazgatósági értekezletet tart. Fontos dologról lesz szó: a falu ellátásáról. Most látszik meg, milyen a szervezettség, vannak-e segítőtársak? Szász elvtárs ezt a feladatot jól megoldotta. Olyan emberekre támaszkodik, akik nem ismerik a lehetetlent. Megállapodnak, hogy este nyolckor tartják az aktívaértekezletet. Nehéz és Lázár elvtárs máris munkához lát. S három óra felé már a külterületekről is jelzik: az aktívák készülődnek az esti megbeszélésre. Befejeztük a cséplést Szász elvtárs azon tűnődik, miként készüljön fel a szabad pártnapra. Hogyan rendezze gondolatait. A készülődés azonban későbbre marad. Az óra delet mutat, s a pártbizottság titkára ekkorra beszélte meg a találkozót Bodrogi elvtárssal, az állami gazdaság párttitkárával. Utolsó beszélgetésük alkalmával Bodrogi elmondta, milyen nagy fába vágták a fejszét a gazdaság dolgozói. Megígérték, hogy augusztus 10-ig befejezik a cséplést. Szász elvtárs már tudta, hogy az állami gazdaságban milyen nagy szorgalommal dolgoztak, hogy betartsák ígéretüket. De Bodrogi elvtárs látogatását felhasználja, hogy egyébiránt is érdeklődjék. Kiderül, hogy a másodvetési tervet már túl is teljesítették a jól gazdálkodó Balkányi Állami Gazdaságban és javában szállítják a nemesített vetőmagot. Pergő párbeszéd alakul ki a két ember között. — Hogyan áll a tarlóhántás? — Még van bőven tennivalónk. — Méltatlan hozzátok ez a kékedelem. — Nem sokáig szégyenkezünk már miatta. Holnap nekilátnak a traktorok. Pár nap alatt befejezzük a tarlóhántást. A megbeszélés után húsz percnyi ebédszünetet tart Szász elvtárs és siet vissza a pártbizottságra. Ne várjon soká, ha várja valaki. S alighogy belép, már nyújtja is a kezét üdvözlésre. — Jó egészséget Blazsán elvtárs. Blazsán arcán valami ünnepélyes szorongás honol, s két kézzel is viszonozza a titkár paroláját. — Szász elvtárs — kezdi a szót Blazsán. — Elgondolkoztunk a múltkori beszélgetésen. A két fiam is úgy látja, hogy a pártnak van igaza. Mind a hárman belépünk a szövetkezetbe. Szász szemében az öröm szikrája lobban. Szemmel láthatóan jól esik neki ez a győzelem. — Szereti-e a vendégeket Blazsán elvtárs? — kérdezi a titkár keresetlen közvetlenséggel. — Nemzeti tulajdonság — válaszolja tömören Blazsán és széles barázdás arcán egy pillanatig megpihennek a folyton nyugtalankodó ráncok. — Akkor délután tiszteletünket tesszük. Elvisszük a három belépési nyilatkozatot is. Szabad idő is kell Bizony, a balkányi titkár életének jóformán egyetlen tartalma van: a munka. Reggeltől estig. A család? Nagyon szeretheti őket. Érezni ezt hangja rezzenéseiből, amikor tizenegy éves kislányáról beszél. Keveset lehet vele. Pedig jólesnék együtt elmenni moziba, vagy benézni Nyíregyházára. Sétálni, szórakozni. Még jó, hogy a felesége nem tesz szemrehányást neki. Szívesen vállalta férje sorsát, dolgozik ő is reggeltől estig. Szász elvtárs maga az oka, hogy így alakult a helyzet. Érzi, tudja, hogy nincs ez így rendjén. Hogy is lehet emberibb, tartalmasabb élet hirdetője az, aki maga is oly keveset reszel a családi otthon melegéből. Lehetne segíteni, ha még több önállóságra nevelné munkatársait. Kevesebb teher jutna rá, több időt tölthetne otthon. A titkár váratlanul megjegyzi: — Tanulnom is kellene. Két hónapja nem olvasott könyvet. A rendeleteken, határozatokon kívül csak az újságot forgatta. Két hónapja nem volt moziban. Azután felvillanyozva mondja: — Szeptember elsején öthónapos pártiskolára megyek. Szinte szomjazom már a tanulásra. Megered a szava. Élénk képzelete megformálja mindazt, amit Balkányban még tennie kell. Szász elvtárs hisz a fejlődésben. Rendíthetetlenül hiszi, hogy legyőzik az akadályokat. De nem akar légvárakat építeni. Tudja, érti, hogy a fejlődést csak úgy segítheti, ha tanul. Fejlődik Balkány, rohan az élet. Sem az emberek, sem a körülmények nem azok már, mint négy esztendővel ezelőtt voltak, amikor ő a pártbizottság titkára lett. S azóta csak pár hetes iskolát végzett. Minden idejét lefoglalta a munka. Látja, érzi, hogy a nagyiramú fejlődés közben nem mindig tudott együtt nőni a feladatokkal. Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy rosszul végezte a dolgát. Becsülettel helytállt. A négy év alatt gyarapodott, gazdagodott Balkány. De egyre nagyobbak a feladatok. Aki nem tanul, elmarad. Pedig az, aki nem akar utat téveszteni a politikában, nem ragadhat a múltba. Annak messze előre kell tekinteni, ösvényt kell taposnia, amelyen az új előretörhet. Visszatérő refrén: tanulnia kell, hogy győzelemre segíthesse az újat. Délután négy óra. Még nem ért véget a balkányi párttitkár munkanapja. Szász elvtárs még ellátogat a gépállomásra, elmegy Blazsánékhoz is. Este részt vesz a földművesszövetkezet igazgatósági ülésén, utána pedig az aktívaértekezleten. Szász Pált s a hozzája hasonló kommunistákat belső kényszerűség hajtja, azt, hogy mindenütt ott legyenek, sehonnan el ne késsenek. Kékesdi Gyula SZABAD NÉP Egyszerűsítés - papíron A múlt félév tapasztalatai megmutatták, hogy a túlméretezett ügyviteli apparátus csökkentésével, a munka egyszerűsítésével nemcsak olcsóbbá, hanem gyorsabbá, gördülékenyebbé tehetjük a hivatali, üzemi adminisztrációt. Ennek a felismerésnek az alapján számos hivatalban, üzemben és intézménynél lelkiismeretesen végrehajtották az ügyvitel egyszerűsítésére vonatkozó rendelkezéseket. Egyes helyeken azonban még mindig nem értik ennek a kérdésnek a fontosságát! Hamis létszámjelentések készítésével, különböző mesterkedésekkel igyekeznek kijátszani az erre vonatkozó utasításokat. Az ilyen „módszerek"-nek egyik egészen eredeti változatát alkalmazta az Ipar- és Kultúrcikk Kereskedelmi Igazgatóság. Vezetői a létszámkeretet „hivatalosan" egyszer sem lépték ugyan túl — ez túlságosan szembetűnő módszer —, hanem ehelyett (a Belkereskedelmi Minisztérium tudtával és hallgatólagos beleegyezésével) az igazgatóság hatáskörébe tartozó vállalatok állományából — 1952-től kezdődően egészen 1955 júliusáig — egyszerűen berendeltek ügyviteli dolgozókat az igazgatóságra, s ott foglalkoztatták őket. Fizetésüket viszont továbbra is a vállalatokkal folyósíttatták. Valóban eredeti „módszer“! Kivitelezéséhez nem kell más, mint egy fris merészség, a létszámjelentések meghamisítása, s persze néhány olyan vállalati igazgató is, aki eltűri, hogy egyik-másik beosztottja éveken át felettes hatóságánál dolgozzék, s a vállalatánál csak ollókor jelenjék meg, amikor fizetésétkell felvennie. Az igazgatóság vezetői az elmúlt évek során bizonyára nemegyszer hívták fel saját vállalataik figyelmét a létszám és béralap betartásának fontosságára. Nyilván sokat beszéltek a takarékosságról is, de ugyanakkor ők maguik az egész idő alatt a megengedettnél több alkalmazottat foglalkoztattak. A Statisztikai Hivatalnak és más szerveknek pedig nyugodtan küldözgették a létszámgazdálkodás betartásáról szóló hamis jelentéseket, mintha a tervelőírásokat minden vonatkozásban teljesítették volna. Az igazgatóság tervosztályának vezetője és a személyzeti osztály helyettes vezetője ma is így beszél: „Lehet, hogy szabálytalanul, de mégis helyesen jártunk el...“ „A megnövekedett feladatokat nem tudtuk volna másképpen elvégezni.“ Egybehangzóan mondják, hogy ők számos esetben kérték, sőt követelték a létszám felemelését és több kilónyi már a létszámügyben folytatott levelezésük súlya. Mivel azonban engedélyt nem kaptak, kénytelenek voltak ilyen „megoldást“ választani. Méltatlankodva magyarázzák, hogy más igazgatóságoknak sokkal magasabb létszámkeretet biztosított a minisztérium, s ők valahogyan mostohagyereknek számítottak... Pedig ha ténylegesen hozzáfognak a munka egyszerűsítésének a kidolgozásához, úgy a megállapított létszámkeretüket sem kellett volna túllépniük. Hogy ez mennyire így van, azt maguk a tények bizonyítják a legjobban. Az utóbbi időben ugyanis ténylegesen megnövekedett az igazgatóság feladata. Nemcsak azért, mert számos kultúrcikk forgalma megnövekedett, hanem azért is, mert most már olyan feladatokat is el kell látniuk, ami eddig a minisztérium hatáskörébe tartozott. S mindezt a felettes szervek intézkedése nyomán néhány hónapja kisebb létszámmal, jobban és gyorsabban tudják elvégezni. Azt hisszük, hogy ezekkel az intézkedésekkel — még az Ipari és Kultúrcikkek Igazgatóságára vonatkozóan is — kár volt ennyi ideig várni, s eltűrni a szabálytalanságot. „A tanácshoz megyek..." Segítőkészség, gyors intézkedés, nagy ügyforgalom az újpesti tanácsházán „A tanácshoz megyek, elintézem az ügyemet" — mondja naponta ezer és ezer ember. S természetes dolognak tartja, hogy a tanácsnál foglalkoznak az ügyével, elintézik, segítenek. Pedig nem is olyan régen még a hivatalok tájékára sem igen akart menni a dolgozó ember. Félt a „hivatal padkázásaitól", mert tapasztalta, hogy többnyire csak kára származhat mindenfajta „hivatallátogatásból".★ Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a minap — az egyik szerdai napon — végiglátogattam az újpesti tanácsháza hivatali szobáit. „Nézze meg ezeket az almákat: az egyik szép nagy, borízű, a másik apró, hitvány“ — mondja a kereskedelmi osztályon egy elvtársnő az előadónak, s a zacskóból az asztalra rakja az almákat. Először azt hittem, hogy vevő, akinek rossz árut adtak a KÖZÉRT-ben és most bejött a tanácshoz panaszt tenni... De nem. A kereskedelmi állandó bizottság aktivistája Nagy Józsefné. a társadalmi ellenőr. A délelőtt során meglátogatott néhány KÖZÉRT-boltot, s most jelenti a próbavásárlások eredményét. Elmondja, hogy az egyik KÖZÉRT-ben a 3,80-as alma közé olcsóbb minőségűt is kevertek. Nagyné elvtársnő még be sem fejezi a mondókéját, amikor az előadó már telefonál a KÖZÉRT-vezetőnek. Nagy Józsefné ezután megkérdi, hogy az ő aktivista csoportjának — amelyben 17 társadalmi ellenőr van —, milyen üzleteket, boltokat is kellene még a héten megnéznie. „A piacot“ — kapja a választ. „De a KÖZÉRT-boltokat is meg kellene látogatni, mert panaszok érkeztek a lakosságtól, hogy nem elég tiszták“ — mondja az osztály vezetője. Nagyné elvtársnő megígéri, hogy ma este megbeszéli a dolgot csoportjának tagjaival, s még a héten végigjárják a boltokat. Az ipari osztályon szőkehajú fiatalember fogadja a feleket. Amikor belépek, éppen tárgyal. Leülök és hallgatom a sok-sok ügy közül az egyiket. Szabó Ferenc, egyik nagy gyárunk segédmunkása, felvilágosításért jött. • Mint mondja, a közelmúltban szerencsétlenség érte, a lábai megmerevedtek, s most olyan szakmát akar tanulni, amelyet ülve is el tud végezni. A tanács fiatal dolgozója készséggel, szinte hévvel magyarázza, milyen lehetőségek is akadnak, miben tud a tanács segíteni, vagy miben segíthetnek más szervek. Elmondja azt is, milyen papírok kellenek, majd felírja a nevét, címét, s ígéri, hogy a kiválasztott cipészszakmában Szabó elvtárs egy héten belül elfoglalhatja a helyét. Újabb és újabb ügyfelek nyitják az ajtót. Gertler Alajos fogtechnikus ipari tanulót akar szerződtetni. Kovács Ferenc gyári munkás sógora ügyében jön érdeklődni, hogyan kell ülhetne egy vidéki ktsz-be. S az előadó kifogyhatatlan a türelmes szóból, a segíteni akarásból. Pedig egyik-másik „fél“ eléggé idegesen robog be a szobába, mérgelődik a várakozás miatt... De a fiatalember nyugodt hangja, s készséges felvilágosítása lehiggasztja a mérges panaszosokat ... Hiába no, sokan vannak. Ezen a napon csak ez az egy előadó 26 embert fogadott, s intézkedett ügyükben,kik Sok osztályra benéztem ezen a szedai napon. Hallottam kis és nagy hiiatalos és családi ügyek sokaság. Sokat? E napon a IV. kerületi Tanácsn 674 ember fordult meg. Érdemi megnézni azt is, hányan voltak egy egy osztályon. A végrehajtó bizottsá elnökét 18 dolgozó kereste fel a legváltozatosabb ügyekben. Az enökhelyettesnél 23-an jártak, egészségügyi osztályon 65-en, az iparn 58-an. A pénzügyi osztályon 1 embert fogadtak, főleg igazolványadóügyben. Az igazgatási osztályha 214-en fordultak , sokan házasság akartak kötni, mások különböző bzonyítványok ügyében jöttek is Hetvenketten voltak a kereskedemm és harminchárman a lakásügyi ostályon. A többi osztályt is sokan kresték fel. Ha ehhez hozzávesszük még az irat is, akik kerületi „képviselőjük és a tanácstagot keresték fel, mintet ezres számot kapunk. Egyetlen npon! A számok önmagukban ne tükrözhetik a tanács munkáját, munka tartalmát. Mégis mutatja hogy a mi országunkban szívese bizalommal fordul a tanácshoz akosság... Szabó László CSÜTÖRTÖK, 1955. AUGUSZTUS 25 Határozott intézkedésekkel, jobb agitációval gyorsítják a gabonabegyűjtést Csongrádban A Csongrád megyei szérűkön befejezéshez közeledik a cséplés. Augusztus 20-ig a kalászosok 74,5 százalékát csépelték el. Egy sor községben már be is fejeződött ez a nagy munka. Elsőnek csaknem két héttel ezelőtt Kisteleken fejezték be a cséplést. Azóta követte a kistelekiek jó példáját Nagylak, Földeák, Baks, Bordány, Üllés, Zsombó parasztsága. A csongrádi járásban már csak egy községben, Sövényházán csépelnek. Az esőzés ma már nem akadályozza a munkát, de megyeszerte — helytelenül — úgy gondolkodnak, mintha a jó idő okvetlenül végleges lenne. A párt- és tanácsszervek nem szervezik sem a nyújtott műszakot, sem az éjszakai cséplést. A kényelmeskedés érezteti hatását a begyűjtésben is. Ahogy befejezéshez közeledik a cséplés, úgy szaporodik a hátralékosok száma. Mint említettük, a csépléssel már 74,5 százaléknál tart a megye, a gabonabegyűjtés pedig mindössze 58,8 százalék. Mi ennek az oka? A késedelmeskedők szerint: még mindig az esőzés. Pedig a lemaradást jórészt a Terményforgalmi Vállalat számlájára kell írni. A Terményforgalmi sok esetben öthatnapi haladékot adott azoknak a dolgozó parasztoknak, akiknek nedves volt a gabonájuk, s ezt annakidején helyesen tette. Mivel azonban nem készült fel megfelelően a begyűjtésre , most jónéhány esetben a már megszáradt gabona beadására újabb haladékot ad. A vállalat megyeszerte nem biztosított elegendő raktárt, s a szükségraktárak igénybevételénél a különböző szervek nem tanúsítanak kellő megértést. A raktáraknál pedig egyes helyeken nagy a sorbanállás. Ha a Terményforgalmi Vállalat megfelelő számú alkalmazottal dolgozna, a jelenleginél kétszeresen gyorsabban haladna a beadás. Különösen nagy hátrányt szenvedtek emiatt a mindszentiek, és jó ideig a székkutasiak. A kulákok többfelé elterjesztették azt a hírt, hogyha a község már teljesítette kötelező gabonaeladási tervét, akkor a hátralékosoknak már nem is kell gabonát eladniuk az állmának. Sokat segítene, ha a begyűjtési hivatal elszámoltatná a hátralékosokat, mert ez egyből kihúzná a kulákagitáció méregfogát. Sajnos, a megyében sokfelé a pártszervezetek sem törődnek eleget a begyűjtéssel. A megyei párt-végrehajtó bizottságnak kellett közbelépnie a begyűjtés meggyorsítása végett. A végrehajtó bizottság beavatkozására azután a tanácsok is erélyesen felléptek, hogy mindenütt legyen elég raktár. Mindszenten például ideiglenesen a gépállomás gépszínét szerezték meg raktárnak. A földes padlót a fatelepről kölcsönvett deszkákkal padlózták be. A megyei párt-végrehajtó bizottság közbelépésére megkezdték a hátralékosok elszámoltatását is. Azokat is elszámoltatják, akik eddig nem fordítottak kellő gondot arra, hogy gabonájukat öt-hat nap alatt megszárítsák. A megyei párt-végrehajtó bizottság ugyanakkor fokozott felvilágosító munkára is serkenti a községi pártszervezeteket, hogy mielőbb sikeresen befejeződjék a cséplés és raktárakba kerüljön a gabona. Virágos Kiss István Befejezte tanácskozásait a Magyar Tudományos Akadémia kukoricanemesítési konferenciája A Magyar Tudományos Akadémia kukoricanemesítési konferenciájának harmadik napján, szerdán Pap Endre, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet kutatója, beszámolt a magyar hibridkukorica-nemesítés módszereiről és eredményeiről. Ezután I. J. Gluscsenko szovjet akadémikus tartott előadást. Felszólalt még Alfred Buchinger, az osztrák mezőgazdasági kísérleti intézet igazgatója, Tadeus Rümbembauer lengyel professzor és Sós József egyetemi tanár. A tanácskozások eredményét Sedlmayr Kurt kétszeres Kossuthdíjas akadémikus foglalta össze. Ezzel a kukoricanemesítési konferencia plenáris tanácskozásai befejeződtek. A felsőnyomásiak vezetnek az állami gazdaságok ifjúsági cséplőcsapatainak versenyében Az Állami Gazdaságok , Minisztériuma jelenti: Az állami gazdaságok ifjúsági cséplőcsapatainak versenyében újabb nagyszerű eredmények születtek. A versenyben első a Felsőnyomási Állami Gazdaság ifjúsági cséplőbrigádja, Csernus Ferenc felelős gépész és Simon József munkacsapatvezető irányításával. 1370 mm-es cséplőgéppel több mint 113 vagon gabonát csépeltek eddig. Augusztus 22-én 294,50, 23-án 315,60 mázsa gabonát csépeltek. Második az örménylkuti Állami Gazdaság Zalka Máté ifjúsági brigádja Komlóczki János és Sovány György vezetésével. Harmadik ifj. Hegedűs József és Kovács Lajos ifjúsági cséplőcsapata a Kunszentmártoni Állami Gazdaságban. 1300 mm-es géppel 7547 mázsa gabonát csépeltek. Negyedik Oláh István és Somogyi István ifjúsági cséplő-munkacsapata, a Kunszentmártoni Állami Gazdaságban, ötödik Vigh István ifjúsági cséplő-munkacsapata a Nagyszentjánosi Állami Gazdaságban, hatodik Patyi Péter és Csapó József ifjúsági cséplőcsapata, a Városföldi, hetedik Kalló József és Zsipi János ifjúsági cséplőcsapata a Keselyűhalomi Állami Gazdaságban. (MTI) Az országos tejtermelési verseny győztesei A Földművelésügyi Minisztérium által indított egyéves tejtermelési verseny eredményeit most értékelték. A versenyben 75 állami, kísérleti és tangazdaság, 194 termelőszövetkezet és 601 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt vett részt, összesen 16 853 tehénnel. Az állami, kísérleti és tangazdaságok versenyében a nagy tenyészetek közt első a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság (108 tehén), tehenenként 4831 kiló tejjel. A tej zsírtartalma 3,9 százalék volt. A kis tenyészetek versenyét a Pusztaszabolcsi Állami Gazdaság (68 tehén) nyerte, átlagosan 4347 kiló tejjel. A nagy tenyészettel rendelkező termelőszövetkezetek versenyében első a rákoscsabai Micsurin TSZ (79 tehén). Itt tehenenként 4220 kiló tejet fejtek. A kis tenyészetekkel rendelkező termelőszövetkezetek versenyében első a földeáki Dózsa TSZ (26 tehén), tehenenként 5148 kiló tejjel. DCatmlalék Motorizált Ambrusics János, a pécsi Sopiana Gépgyár vállalati diszpécsere vasárnap motorozni készült új motorján. Indulás előtt gondosan letörölgette a szépen csillogó, meggyszínű gépet, amikor észrevette, hogy a motor váza a nyak alatt megrepedt... Semmi baj — gondolta — holnap felviszem a motort a garancialevéllel a gyárba, s egy-két óra alatt kicserélik majd a gyári hibás vázat. Így került 27-én reggel 7 órakor Ambrusics János a Rákosi Mátyás Művek 4-es számú kapuja elé, ahol eddig átvették a gyár hibájából javításra szoruló motorokat. Vagy öten voltak már ott, motorjavításra várva. Hosszú ideig vártak, de hiába. Ezért beüzentek az átvevőért, aztán ismét csak vártak. Másodszor, harmadszor betelefonáltak, s megint csak vártak. Ügyfél 10 felé az egyik várakozó — Kossuth-díjas tsz-elnök — felhívta telefonon az üzemi pártbizottságot. Ez használt. Kijött az átvevő és bejelentette: — A motortulajdonosok kényelme érdekében úgy határoztunk, hogy a motorokat mától kezdve nem itt veszszük át, nem fárasztuunk senkit azzal, hogy idejöjjön. Célszerűbb lesz, ha postán vagy vasúton küldik a gyárba a hibás gépeket. Adják hát fel maguk is a motorokat minél előbb. Hiába kért, sőt valósággal könyörgött Ambrusics elvtárs és öt társa, a motorokat nem vették át, „tulajdonosaik érdekében“, így hát, mit volt mit tenni, nekiindultak, hogy valahogyan feladják a motorokat postán vagy vasúton. — A posta nem szállít motort! — utasították el őket a csepeli postán, bürokrácia — Csepelről Csepelre nem szállítunk! — küldték tovább a motorosokat a csepeli pályaudvarról. Próbálják meg talán a józsefvárosin ... — Budapest területére darabárut nem szállítunk! — utasították el a motort a Józsefvárosi pályaudvaron is, és a törött gépen motorozó Ambrusics elvtárs valósággal boldog volt, amikor a csepeli gyárkaputól vagy 15 kilométerre, Szemere-telepen végre-valahára megszabadult XF—353 rendszámú motorjától. Felvették. S azóta talán már a gyárban is van ... Azt mondják, hogy a kitűnő intézkedés óta jelentősen növekedett a motorosforgalom az érdi, a pusztaszabolcsi, a kecskeméti országúton. A pesti motortulajdonosok viszik hibás gépeiket a környékre, hogy feladhassák Csepelre. Ebből is látható, hogy az RM-gyári új intézkedés valóban a motortulajdonosok „érdekét“ szolgálja, arról nem is beszélve, hogy a csepeli Motorkerékpárgyár egyszerre négy legyet is üt vele egycsapásra: 1. Segíti a vasút tervteljesítését a szállítások növelésével. 2. Segíti az országúti közlekedés biztonságát, mivel jelentősen csökkenti a motorosforgalmat. 3. Hozzájárul ahhoz, hogy a pesti motortulajdonosok a vidéki feladások alkalmával világot lássanak jó falusi levegőt szívjanak. 4. Megszünteti a gyárkapu előtt a hibás motorokkal rossz reklámot csináló motortulajdonosok csoportosításasát... Hát nem nagyszerű? ... Garami László