Szabad Nép, 1956. május (14. évfolyam, 122-151. szám)
1956-05-01 / 122. szám
népünk nagy programja ZA'HONY T£LBVIZ«0 ientgya’r KAZINCBARCIKA kobha'i # # r SALGOTAR3AH FEMER6YARI SPORTSTADION ESEB rÉGLAGVA'» ggMAtBAHAZA^ GYÖNGVÖSOROSZI SPORTSTADION ÍSZAPALK' MOSON«, fMAGYAROVAl SZINWA'* p # SI'ANATORH SOPRON fATVAN UJ VASÚTÁLLOMA^ r UJ ^svrALlOM^iyyrenooa3Gva*r ®VOR ^ |, „ •' Mon OROSZLÁNY TISZA BURA \ jttfrCABCAG U3SZAS2 ^PUSPOKLAOANY iSZA'UrfS ^ CEGLÉD 'FORGÁCS Le MFZGYA R S2OLNOK ^RCOUSITO SZOMBATHELY KONZERVGYÁR pH MUTfiJAGYA! [Uf. GYAr\ i \ SZALMACILLULOZE URKU NAGYKŐRÖS SZTÁLIN VAROS 2 DOB. KOKSZOLO NAGYOLVASZTÓ EROMU S 2 A NATO HIU MÜíj ^ 1. FÜRED*I HANYÍZR MINT A LO KOGHA'Z SE LEG fi HIDEG ^ ír O. HENGERMŰ KORHA'Z HUTOHAZ lOOLAJFELftQLGOzO 90. ALAB NAGYDENDYEI BÉKÉSCSABA • • OROSHÁZA SZENTES • KALOCSA c6tö tta'b n gva'r NAGYKANIZSA KAPOSVÁR HIDAS BA3A PAPQi KA FELDOLGOZÓ ERŐMŰ Iláromin 111iárd forint a tsz-ek építkezéseire A második ötéves terv mintegy 4 milliárd forintot szán a termelőszövetkezetek fejlesztésére. A négymilliárd forint közel háromszorosa annak az összegnek, amelyet az első ötéves tervben kaptak a tsz-ek, s ebből a termelőszövetkezetek több mint hárommilliárd forintot most építkezéseikre fordíthatnak. Ez az összeg a többi között lehetővé teszi mintegy 190 ezer szarvasmarha-férőhely s mintegy 110—120 ezer siló építését. Ennyi siló 1960-ra 200 ezer Szarvasmarha egész évi szükségletét fedezi majd. Ezek a számok, s az a tény, hogy az első ötéves terv 800 millió forintjával szemben most 2,6 milliárd forint hosszúlejáratú hitelt kapnak a tsz-ek, igen meggyőzően érzékelteti, milyen nagy fontosságot tulajdonít a párt és a kormány a mezőgazdaság szocialista szektora fejlesztésének, gazdálkodásuk színvonala növelésének. A termelőszövetkezeti építkezések ilyen nagyarányú növekedése ter-„A bölcsődei férőhelyek számát öt év alatt 27 százalékkal kell emelni.’* Ezzel az 1949. évi hatszorosa fölé emelkedik a férőhelyek száma. Részetesen az eddiginél jóval több munkát ad majd nemcsak az iparnak, az építőiparnak, hanem a termelőszövetkezetek tagságának és a gépállomásoknak is. Az ipar, az építőipari szakemberek feladata, hogy jóval olcsóbbá, egyszerűbbé, s ugyanakkor korszerűbbé tegyék a termelőszövetkezetek istállóit, gazdasági épületeit. Az építőipari szakembereknek arra kell törekedniük, hogy minél több új, olcsó eljárást honosítsanak meg a termelőszövetkezeti építkezéseknél. Az ipar és az építőipar segítsége mellett azonban a termelőszövetkezetektől is több erőt követel meg az ötéves építkezési program végrehajtása. Hatszázmillióról mintegy egymilliárd forintra kell növekednie a termelőszövetkezetek saját beruházásainak. S az ipar által előre gyártott elemek alkalmazása mellett az eddiginél jobban ki kell aknázni a helyi erőforrásokat, több olcsó, egyszerű építőanyagot kell felhasználni. Jóval nagyobb szerephez kell juttatni a termelőszövetkezetekben az építőbrigádokat. Bebizonyosodott, hogy az úgynevezett házi építkezések mintegy 30 százalékkal kevesebbe kerülnek, mint az állami vállalatok építkezései. Fontos és új szerep jut a termelőszövetkezeti építkezések során a gépállomásoknak is. Különösen sokat segíthetnek az építkezések szállítási munkáinak lebonyolításában. De más vonatkozásban is szükség lesz majd a gépállomás támogatására. Sok olyan munkát, amihez a tsz-eknek nincs szakembere, elvégezhet a gépállomás egy-egy hozzáértő dolgozója. (Tudósítónktól.) Bárhogyan is változzanak meg a vita során ötéves tervünk irányelvei, két dolog máris egészen biztos. Az egyik: nem lesz könnyű a megvalósítása. A másik: szabad hazánkban olyan emberek élnek és dolgoznak, ékük nem riadnak vissza a nehéz munkától. Ismerkedjünk meg közülük néhánnyal. Magyar Acélárugyár. A bejárat után mindjárt balra ott a rugóműh£ly. Az iroda sarkában megtermett, erős férfi ül. Arca kerek, haja sírja, kék köpenyt hord. Időnként odajön ■hozzá valaki, ő intézkedik, s aztán újra számításai fölé hajol. Ez a marconának legkevésbé sem mondható férfi: Juhász János, a rugóműhely főművezetője. Hogy az új ötéves terv nehéz feladatokat hozott a tarsolyában az ő számára is? Hogy a növekvő autó- és autóbusztermeléshez az eddiginél sokkal több rugót kell gyártaniok? Nem baj, elvtárs, nem baj..így jó... Majd gépesítünk minden nehéz munkát, újjáalakítjuk az egész üzemet. Már hozzá is kezdtünk. Mindent meg lehet csinálni, ha megvannak a feltételek. Mindent meg lehet csinálni? Igen, mindent. Az első negyedévben is megcsinálták azt a 9000 tekercsrugót. Hogyan is történt? A rugóműhely azelőtt is gyártott már tekercsrugót a MÁV-nak, de csak kis tételekben. Igen ám, de az első negyedévben óriási megrendelést kellett leszállítanak. Jött-ment mindenki, miniszterek tárgyaltak és intézkedtek a dologban, valahonnan célprémiumokat is ígértek — csak meglegyenek azok a rugók! A nagy látásfutás persze nem volt ok nélküli. A W*--AT rugóműhely hengergépe ugyanis teljesen elhasználódott már (vagy 40 év óta fut ez a gép), s teljesen alkalmatlan volt ilyen nagy tétel elkészítésére. A műszakiak összedugták fejüket. Négy napon át tartott a tanácskozás, sok javaslat hangzott el, csak a jó javaslat hiányzott. Illetve ... Juhász elvtárs odament az öreg Mátyus bácsihoz — Mátyus János sokáig hengerész volt, most már könnyebb munkát végez — s megkérdezte a tapasztalt munkást: — Mit kellene csinálni, Mátyus bácsi? Volt akit mellbevágott Mátyus elvtárs javaslata. Merthogy azt kívánta az öreg: bízzák csak rá a két hengert, majd ő megköszörüli őket, s azután mehet a munka. Juhász elvtárs kiállt a tapasztalt hengerész mellett. Izgalmas órák következtek. A hengereket leszerelték, s átvitték a kovácsműhelybe, ahol Mátyus bácsi kezelésbe vette őket. A „műtét“ mindössze két órán át tartott. Aligha volt Mátyus elvtárs életében olyan nap, amikor annyi vezető fordult volna meg körülötte, mint ebben a két órában. Azután targoncára rakták és visszavitték a hengereket. A TMK közben több más javítást is elvégzett a gépen. Másnap reggel kezdődött volna a munka. Volna, mert hiszen a nagy megrendelés miatt, új embereket is kellett a géphez állítani. Márpedig ide nagy gyakorlat kell. Két ember megfogja a felhevített rugólemezt egy-egy fogóval, s amikor a hengerpár forgás közben a megfelelő pontra kerül, egyetlen mozdulattal belöki közéje a lemezt. De ahhoz, hogy ez a mozdulat valóban egyetlen mozdulat legyen, egy irányba hasson, s a kisegítő ne húzza el jobbra vagy balra az irányító előmunkás kezéből a lemezt — igen nagy gyakorlat kell. Ez pedig az új embereknél még hiányzott... Száz szónak is egy a vége: Juhász elvtárs rövid töprengés után behívatta a két soros hengerészt, meg Szigeti bácsit, ezt a szikár, magas férfit (hosszú évekettöltött már el a hengergép mellett), s elkezdett rajzolgatni előttük. Két órán át tanácskoztak, aztán vidáman kezet szorítottak egymással. Mintha éppen akkor ismerkedtek volna meg. Valami ismerkedés azért tényleg volt a dologban: megismerkedtek a Juhász elvtárs által tervezett új fogóval. A dolog lényege abban van, hogy ezután a két ember újfajta fogóval, de egy fogóval ragadja meg, irányítja és löki a hengerek közé a lemezt, így varázsolta eggyé két ember szándékát, mozdulatát Juhász János. A rugóműhely túlteljesítette első negyedévi tervét, s a gép azóta is pompásan működik, a fogót pedig — mivel most másfajta tekercsrugót hengerelnek, s pillanatnyilag nincs szükség rá — nagy tisztelettel őrzik a régi és az új hengerészek. Más üzemeinkben is tömegesen akadnak ilyen emberek. Jó munkások, mérnökök, művezetők, tisztviselők, akik már sokszor bebizonyították: lehet rájuk számítani, építeni. Erős vállakon, erős kezekben van a mi ötéves tervünk sorsa. Munkáskezekben, a dolgozó nép kezében. Jó kezekben. A tanácsok most vesznek részt először több évre szóló országos tervek kialakításában. Valamennyi megyei tanács s a fővároson kívül még 12 város: Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Győr, Sztálinváros, Tatabánya, Várpalota, Komló, Kazincbarcika, Salgótarján és Szolnok tanácsa most készíti el saját ötéves tervét. A tanácsok bevonásával mind jobban érvényesül tervezésünk demokratizmusa. A második ötéves terv szilárd alapra, a helyi szervek gazdag tapasztalatára, a helyi sajátosságok figyelembevételére, a lakosság javaslataira és kívánságaira épül. Több megyei tanács már régebben hozzáfogott a távlati tervek kidolgozásához. Néhány héttel ezelőtt készült el egy tanulmány arról, hogyan lehet fejleszteni Szabolcs megye mezőgazdaságát. Megszervezni a megyében a vízgazdálkodást — többek között ezt tűzi célul a tervezet. Csatornarendszer segítségével vezetik el a belvizeket a Szatmár-beregi részből, ahol esős időben több tízezer hold kerül víz alá. A községi tanácsok a lakosság segítségével már az idén 25 millió forint értékű munkát végeznek el e nagy tervből, s megépítik azokat a csatornákat, amelyek kiegészítői lesznek egy átfogó nagy csatornahálózatnak. A megye homokos részeit fásítják, hogy megfogják a csapadékot és a szél romboló hatása ellen védekezzenek. Két év alatt minden község elkészíti a fásítási tervét, mely szervesen illeszkedik a megye tervébe. Sok mindent mondhatnánk még a tervről, melyben a kutató tudósok, a helyi adottságokat jól ismerő vezetők és tanácstagok a gondolkodó és jövőt tervező parasztok bölcsessége testesül meg. A Hajdú megyei tanács arról készített tervet, hogyan hasznosítják a Keleti Főcsatornát a megye mezőgazdaságának felvirágoztatására. Szakemberek beszélték meg a községi tanácsok, termelőszövetkezetek vezetőivel, mennyi területet tudnak majd öntözni, hol, mit akarnak termelni és mindennek megvalósításához milyen beruházások szükségesek. «... 1960-ban tízezer lakosra közel 15 orvos jusson..." — tűzi ki célul a második ötéves terv irányelv-tervezete. Ábránk azt mutatja, hogy hány orvos jutott 1952-ben tízezer francia lakosra, hány jutott 1951- ben, és jut majd 1960-ban ugyanennyi magyar lakosra. « Terveznek a tanácsok Látkép az újjáépített Szigetközből, így épül a tiszapai konyói erőmű 1952 1954 1960 FRANCIAORSZ MAGYARORSZÁG * v ... és ilyen lesz az építkezés befejezése után.