Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)
1956-10-29 / 297. szám
HÉTFŐ, 1956. OKTOBER 29 Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság felhívása BUDAPEST DOLGOZÓI! MAGYAROK! Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldöttei vasárnap délután az alábbi felhívást adták át Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének:. Mint Nagy Imre elvtárs rádióbeszédéből kitűnik, a kormány az egyetemi ifjúság kívánságait lényegében teljesítette. Aharcok új módszerei teremtődtek, új módszerekkel kell harcolnunk. Ne áldozzatok több vért! Várakozással tekintünk az új kormányba bevont nemzeti erőkre. Úgy látjuk most, hogy erőnket csak akkor tudjuk eredménnyel felhasználni, ha megszűnik a harc, ha helyreáll a rend. Maradjunk erősek. Ne morzsolja erőnket az éhség, a rettegés életünkért, gyermekek, anyák, apák életéért. Rendet, hogy egységesek legyünk újra. Rendet, hogy sztrájkolhassunk. Rendet, hogy a harc más, ésszerű eszközeihez nyúljunk, ha nem teljesíti követeléseinket a kormány. Rendet, hogy lehetőség nyíljon a szabad választásokra. Követeléseink: 1. Haladéktalanul szólítsa fel a kormány a szovjet csapatokat, hogy hagyják el Budapest területét. Támaszkodjék a kormány a függetlenség és a rend érdekében a hazájához hű katonaságból és rendőrségből, a felfegyverzett munkásokból és egyetemistákból alakuló nemzetőrségre. 2. Minden hatalmat az új, független, demokratikus kormánynak. 3. Közvetlen tárgyalásokat a nemzetközi hadijog szabályai szerint a felkelő csapatokkal, munkás-, diák- és katonatanácsok közvetítésével. 4. Az új kormány szervezzen kormánybizottságot a hazájához hű katonaság, rendőrség, a munkástanácsok és az ifjúság bizottságainak képviselőiből. Ez a bizottság vizsgálja ki, hogy — személyre és funkcióra való tekintet nélkül — ki a felelős a vérengzésekért. Ezeket a rend helyreállítása után nyilvánosan vonják felelősségre. Az ÁVH-t azonnal oszlassák fel. 5. Gondoskodjál a kormány a dolgozók bérének és nyugdíjának azonnali kifizetéséről. . 6. Március 15 legyen munkaszüneti nap, október 6 nemzeti gyászünnep, karácsony kétnapos munkaszünet. 7. Új nemzeti címert! Éljen a független, demokratikus Magyarország. Egyetemi Forradalmi Diákbizottság A SZOT elnökségének felhívásai A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége egyetért azzal a programmal, amelyet Nagy Imre elvtárs az új nemzeti kormány nevében ma délután ismertetett. Megelégedéssel hallottuk hogy a kormány eltökélt szándéka megvalósítani egyebek között olyan fontos követeléseket, amelyekre a SZOT elnöksége az utóbbi hónapokban, napokban javaslatokat tett. A SZOT elnöksége felhívja a szervezett dolgozókat, vessék latba minden erejüket, képességüket a rend helyreállítására, az élet normális menetének megindítására, a jövő életünket szolgáló intézkedések valóraváltására, Budapest, 1956. október 28. SZOT elnöksége * Napok óta szünetel a munka a gyárakban és az üzemekben. A dolgozók aggódnak, mi lesz elmaradt keresetükkel. A SZOT elnökségének az az álláspontja, hogy a tragikus események miatt nem érheti anyagi kár a dolgozókat. A SZOT elnöksége azt javasolja tehát valamennyi munkástanácsnak, hogy: 1. a tragikus események következtében elmaradt munkanapokat vala-mennyi dolgozónak átlagkeresettel számolják el; 2. azoknak a dolgozóknak, akik ezekben a napokban megjelentek munkahelyeiken, dolgoztak, vagy részt vettek a gyár védelmében, az átlagkereset kétszeresét kell megfizetni a munkában vagy őrség kötelékében eltöltött órákra. Felhívjuk a tragikus harcok során megsebesült szakszervezeti tagokat és az elesett szakszervezeti tagok hozzátartozóit, hogy jelentkezzenek pénzsegélyért a szakszervezetek központjában. Budapest, 1956. október 28. A SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége felhívja Budapest és a többi város üzemeinek dolgozóit, hogy elsősorban a katonaviselt, tapasztalt munkások vegyenek tevékeny részt a rend teljes helyreállításában, lépjenek be a felállítandó nemzetőrségbe. A nemzetőrséget arra az átmeneti időre hozzák létre, amíg a rend helyre nem áll. A nemzetőrségbe minden üzem, hivatal, intézmény munkástanácsánál (ha ilyen még nem alakult, üzemi bizottságánál) lehet jelentkezni. A jelentkezőket a munkástanácsok irányítják a kerületi (megyei, járási) kapitányságokra, a nemzetőrség parancsnokához. Ideiglenes feladatról lévén szó, a nemzetőrség tagjai továbbra is munkahelyeiken kapják a fizetésüket. Élelmezésükről a nemzetőrség gondoskodik. Munkástanácsok, üzemi bizottságok! Mindenhol állítsatok fel üzemi őrséget, védjetek meg üzemeiteket. Az üzemi őrségek tartsanak kapcsolatot a kerületi nemzetőrséggel. Munkások, lépjetek be a nemzetőrségbe! Segítsétek a rend mielőbbi helyreállítását, segítsétek ezáltal a lakosságot élelmezési, egészségügyi problémáinak megoldásában. Budapest, 1956. október 28. A SZOT elnöksége A győri munkástanács élelmiszert küldött a fővárosnak Az Élelmiszeripari Minisztérium jelenti: a győri munkástanács a kelenföldi Tejipari Vállalathoz a budapesti dolgozók megsegítésére három teherautóval 7500 liter tejet és 400 kilogramm kenyeret küldött. A szállítmány vasárnap délután rendben megérkezett. A szállítmány vezetője elmondotta, hogy a győri munkástanács két vagon sajtot, egy vagon lisztet, két vagon káposztát és egy vagon sárgarépát is útba indított Budapestre. A következő napokban újabb tej-, vaj-, sajt- és kenyérszállímányokat küldenek. Fót község 17 siekér élelmiszert küldött az újpesti Károlyi Kórháznak Az újpesti Károlyi Kórház betegei és dolgozói részére szombaton Nógrád község teherautókon három tonna, vasárnap pedig Fót község 17 szekér élelmiszert küldött. A kórház betegei és dolgozói ezúton mondanak hálás köszönetét a nagylelkű adományért. ESztallasai mtitik az országfiaialésiklósát Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke vasárnap este a rádióban bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés eredetileg október 29-re összehívott ülését elhalasztja. Az új időpontról később döntenek. — Addig is kérem képviselőtársaimat, hogy az új nemzeti kormány nyilatkozatában foglaltaknak megfelelően segítsék elő a rend és a nyugalom helyreállítását, a termelői munka megindulását, illetve folytatását — mondotta Rónai Sándor. (MTI) Egy volt harcostárs felhívása a harcolókhoz Elsősorban hozzátok szólok fiúk, akikkel a Széna téri főhadiszálláson és a barikádokon két napot töltöttem együtt. Tudom, emlétkeztek rám. A lázas vitákban többször szóltam hozzátok. Ha a nevemre nem is, de felhajtott gallérú, szürke lódenkabátomra és biztató szavamra biztosan emlékeztek. Emlékeznetek kell, hogy nem voltam híve a fegyverletételnek addig, amíg biztosítékokat nem kapunk követeléseink teljesítésére. Tudom, milyen okok kényszerítettek titeket és veletek együtt engem is arra, hogy végső elszántsággal, a szinte reménytelenné váló harcot is folytassuk. Úgy éreztük és úgy is beszéltük meg, hogy nincs jogunk a fegyvert addig kiengedni kezünkből, amíg a rettegett államvédelmi hatóság fenyegető réme a megtorlás esetleges lehetőségével ott lebeg a becsületért és jogaiért elkeseredésében harcra kényszerülő ifjúság és dolgozó nép feje felett. Másik nagy problémánk a becsület kérdése volt. Mi úgy éreztük, hogy a jogos követelések és e jogos követelések ellen fellépő erőszak kényszert tette kezünkbe a fegyvert és ezt a fegyvert nem tehetjük le addig, amíg a kormány rádión és sajtón keresz-tül el nem ismeri, hogy nem vagyunk sem fasiszták, sem reakciósok, és még kevésbé vagyunk garázdálkodó rablók. Nem lettem áruló, fiúk! Nem a kormány bízott meg azzal, hogy felszólítsalak titeket fegyverletételre. Én magam jelentkeztem a Magyar Távirati Irodánál, mert más lehetőségem nincs, hogy szóljak hozzátok. Reggel óta töprengek azon, hogy beszélnem kellene veletek. De viszszatartott a félelem, a félelem attól, hogy megalkuvónak fogtok tartani és mint mindent, ami hivatalos formában jutott tudomásotokra, az én szavaimat is gyanakvással fogadjátok. Ezért kérlek még egyszer arra benneteket, hogy annak a szürke lóbienkabátos bajtársatoknak minden szavára és tettére emlékezzetek viszsza, mielőtt mostani üzenetemről véleményt alkotnátok. Egy csendes budai lakásból telefonon keresztül küldöm ezt az üzenetet. Senki nem befolyásolt, sőt talán kockázatot vállalok azzal, hogy nyilvánosságra hozom nevemet és tartózkodási helyemet. De emlékeznek,em kell, hogy a félelmet nem ismertük és higgyétek el, azóta sem ismertem meg. Fiúk! Nem azt kérem tőletek, hogy tegyétek le a fegyvert, csak azt, hogy gondolkozzatok. Azok az okok, amelyek olyan erősen kényszerítettek elkeseredetten markolni fegyverünket, ha nem is teljesen úgy, ahogy mi szerettük volna, de megszűntek. Emlékezzetek: már péntekre virradó éjszaka megmondtam nektek, hogy nincs értelme aprólékos és minden részletre kiterjedő követelésekhez ragaszkodni. Elég, ha kiharcoljuk a jogot ahhoz, hogy a rend és a béke helyreállta után ezeket a követeléseinket békés fegyverekkel lehetőségünk legyen valóra váltani. Én úgy érzem és erre sem félelem, sem külső okok nem kényszerítenek, hogy ezt a célunkat elértük. Úgy érzem, hogy különösen most, Nagy Imre miniszterelnök beszéde után, nincs szükség arra, hogy erőszakkal kényszerítsünk bárkit is, követelési seink teljesítésére. Tudom, hogy könnyebb volt azzal a lelkesedéssel és elszántsággal, amely a harcok idején eltöltött bennünket, helytállni a barikádokon, mint most letenni ezt a fegyvert azzal a gondolattal, hogy megalkuvók lettünk. Ígérem nektek, hogy nem leszünk megalkuvók és nincs okotok rá, hogy ígéretemben kételkedjetek. E harcot folytatjuk, fiúk. De ha megvan a lehetőség — mint ahogy megvan —, hogy harcunkat vér és emberáldozat nélkül vigyük győzelemre, akkor éljünk ezzel a lehetőséggel. Fiúk! Ugyanazzal a lelkesedéssel és ugyanazzal az elszántsággal új harcba hívlak benneteket. Ez a harc az iskolák és egyetemek gyűlésein fog folyni, az üzemi gyűléseiben, ahol alulról kezdve újraválasztjuk vezetősgségünket és mindenütt, ahol a dolpo- ió nép többségének jogos követeléseit kell győzelemre vinni, s sosem várhatunk lehetetlent a korlmánytól. Nem követelhetjük, hogy a harcok zűrzavarában helyrehozza a hosszú évek alatt elkövetett hibákat. Megtorlástól nem kell tartani, az orosz csapatok rövidesen elhagyják az ország területét. Ha velem tartozok, harcunkat fegyver nélkül, győzelemmel fejezzük be. Én a fegyveres harcot a győzelem tudatában fejeztem be és a győzelem reményével és minden lehetőségével folytatom a küzdelmet mindaddig, amíg a szocializmust a dolgozók akaratának megfelelően megvalósítják. Nem mondom és nem kérem, hogy tegyétek le a fegyvert, de szeretném, ha mindezeken gondolkoznátok. Úgy érzem, becsületes szándék vezetett és tudom, hogy nálatok a becsületes szándék máskor is meghallgatásra talált. Abban a reményben, hogy találkozunk a szellemi harc barikádjain, búcsúzom tőletek, még egyszer arra kérve benneteket, ne ontsatok meggondolatlanul, értelmetlenül és céltalanul magyar vért. Szőnyi István, a Széna téri csoport volt helyettes parancsnoka ! A varsói rádió bejelentése a lengyelországi szovjet csapatokról London, október 28. (AP) A varsói rádió szombaton bejelentette, hogy a Lengyelországban , a nemzetközi szerződések alapján tartózkodó szovjet csapatok „most már kizárólag a számukra e szerződésekben kijelölt támaszpontokon állomásoznak. Izrael iraki intervenciótól tart Jeruzsálem, október 28. (MTI) Jeruzsálembe újabb hírek érkeztek arról, hogy Jordánia határán aktívan folyik az iraki csapatok összevonása. A jordániai repülőtereket szombat éjféltől kezdve lezárták a polgári forgalom elől. Ezek a hírek — mint az AFP rámutat , az izraeli hatóságokat megerősítik aggodalmukban, hogy közeli intervenciótól kell tartani Irak részéről. A szovjet kormány válaszolt a nyugati nagyhatalmak október 16-i jegyzékére Párizs, október 28. (MTI) A szovjet kormány válaszolt nyugati nagyhatalmak október 10-i jegyzékére, amely a német kérdéssel foglalkozott. A szovjet válaszjegyzék az AFP szerint rámutat: Németország újraegyesítésének nincs más útja, mint a két német állam közeledése. A szovjet kormány kijelenti: kész elősegíteni, hogy a két német állam között kapcsolat jöjjön létre és a nyugati hatalmakat is felkéri, ők is járuljanak hozzá ehhez. a Mozgósítás Izraelben Az AP jelenti Jeruzsálemből, hogy Izrael vasárnap este részleges mozgósítást hajtott végre. A kormány bejelentette, hogy a szomszéd arab országok határán tartalékos hadosztályokat vonultatott fel. Ezt a bejelentést a Minisztertanács hatórás ülése előzte meg. A közlemény szerint a részleges mozgósítás „elővigyázatossági intézkedés, amelynek az a célja, hogy oltalmazza Izrael határának és a határmenti településeknek biztonosságát”. Az AP washingtoni jelentése szerint Eisenhower elnök közölte, hogy szombaton délelőtt Dulles külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után üzenetet küldött Ben Gurion izraeli miniszterelnöknek, melyben hangoztatta, hogy aggodalommal értesült az izraeli mozgósítás előkészületeiről és kéri az izraeli miniszterelnököt. „Ne tegyen olyasmit, ami veszélyeztetné a békét”. Az elnök hozzátette, hogy az izraeli mozgósítás figyelmeztetése ellenére is folytatódott, s azóta teljesen befejeződött. „A helyzetet annyira súlyosnak látom, hogy még egy sürgős üzenetet küldök Ben Gurion miniszterelnöknek.“ Az elnök elmondta azt is, hogy tárgyalásokra utasította a külügyminisztériumot Angliával és Franciaországgal a középkeleti béke fenntartása ügyében. (MTI) Költemény és nyilatkozat a jugoszláv-magyar tárgyalásokról Belgrádban szombaton este befejeződtek a tárgyalások a román kormány és párt Gheorghiu Dej vezette küldöttsége és a jugoszláv kormány és párt képviselői között. A tárgyalások eredményeként több okmányt írtak alá. A kormánytárgyalásokról kiadott közlemény megállapítja, hogy a két ország kapcsolatai a szuverenitás, a területi integritás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapulnak. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Román Munkáspárt képviselőinek megbeszéléseiről kiadott nyilatkozat a többi között hangsúlyozza, hogy a két párt kapcsolatainak a teljes őszinteség, jogegyenlőség, az egymás ügyeibe való be nem avatkozás és az elvtársi kritika elvei alapján kell fejlődniük. Leszögezi továbbá, hogy a szocializmus építésének formái és módszerei a különböző országokban különböző feltételek mellett eltérhetnek egymástól. SZABAD NÉP Varsói különtudósítónk jelentése Lengyelországban tömegesen jelentkeznek véradásra a magyar sebesültek számára Varsó, október 28 Forró rokonszenv és mélységes fájdalom — ezek az érzések töltik el a lengyel népet a magyarországi tragikus események napjaiban. Nem lehet szavakat találni, amelyek kellőképpen kifejeznék a szolidaritás mértékét és a segíteni akarás fokát. A rádióállomások és a lapok felhívást intéztek a lakossághoz, jelentkezzenek véradásra. Erre a felhívásra azonban nem volt szükség. Százak és százak várakoznak a véradó állomásokon, hogy minél több lengyel vér pótolja a kiömlött magyar vért. Vasárnap először az állomások orvosai vettek vért egymástól, azután került sor a várakozó munkásokra, tisztviselőkre, ifjakra, nőkre. Gyűléseken elhangzó felszólalások, határozatok és levelek százai kívánják, hogy megszűnjenek a harcok és a magyar nép végre békében, nyugalomban élhessen új demokratikus kormányának vezetése alatt. A lengyel közvélemény azonban nemcsak rokonszenvét nyilvánítja, hanem elemzi is a magyarországi tragédia okait, és az elemzés mentes minden takargatástól, minden mellébeszéléstől. A lengyel dolgozók, akik a legutóbbi napokban a pártvezetés haladó erőivel együtt változtatták meg a politikai irányvonalat a nép kívánságának megfelelően, világosan látják a magyarországi események okait, s képesek megítélni, mi vezetett el a fegyveres felkeléshez. Jól példázza ezt a Trybuna Ludu vasárnapi vezércikke, amelyet lapunk más helyén ismertetünk. Ami a legújabb lengyelországi eseményeket illeti: hivatalos kommüniké jelent meg arról, hogy a lengyelországi szovjet csapatokat visszavonták támaszpontjaikra, ahogyan azt Gomulka elvtárs megígérte. Egy ifjúsági gyűlésen Morawski, a politikai bizottság tagja bejelentette, hogy szabályozták a Lengyelországban tartózkodó szovjet szakértők ügyét is. Akik az államvédelmi hatóságnál voltak beosztva, azonnal viszszatérnek a Szovjetunióba, s azonnal elutazik a hadsereg tanácsadóinak első csoportja is. A többiek néhány hónapon belül hagyják el Lengyelországot. Polgár Dénes A magyar ENSZ-megbízott nyilatkozata Kós Péter, a Magyar Népköztársaság washingtoni rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-megbízottja, az alábbi nyilatkozatot adta át Dag Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának: A Magyar Népköztársaság kormányának tudomására jutott, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia javaslatára 1956. október 28-án összeül az ENSZ Biztonsági Tanása a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések megtárgyalására. Ezzel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság kormánya határozottan leszögezi, hogy 1956. október 23-án és az ezt követő napokban lezajlott események és az azok során hozott intézkedések a Magyar Népköztársaság kizárólagos belügyét képezik és ezért nem tartoznak az ENSZ hatáskörébe. A Magyar Népköztársaság kormánya egyben hangsúlyozza, hogy az elmúlt napokban lezajlott magyarországi belpolitikai eseményeknek semmiféle kihatása nincs a nemzetköz békére és biztonságra, és annak fenntartását a magyarországi eseményei nem veszélyeztetik. Az ENSZ alapokmányának I. fejezet, 2. cikkek 7-es pontja a következőképpen hangzik: „Jelen alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az ENSZ-t arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak, és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy ilyen ügyeket a jelen alapokmánynak megfelelő rendelkezési eljárás alá bocsássák ...” Mindezek alapján a magyar kormány határozottan tiltakozik minden, Magyarország belügyei érintő kérdés megtárgyalásának napirendre tűzése ellen. Mivel ilyen kérdéseknek az ENSZ-ben való megtárgyalása a Magyar Népköztársaság szuverenitásának súlyos megsértése jelentené, nyilvánvalóan ellentétben állna az ENSZ alapokmányában lefektetett elvekkel. (MTI) Megnyílt a Biztonsági Tanács ülése New York, okt. 28 (MTI) Vasárnap este összeült a Biztonsági Tanács, hogy a három nyugati nagyhatalom kérelmére megvizsgálja a „magyarországi helyzetet”. A tanácsnak mindenekelőtt az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia által javasolt napirend elfogadásáról kell döntenie. Az ülésen Bernard Cornut-Gentidle francia delegátus elnököl. Szoboljev, a Szovjetunió küldötte, tiltakozott az ellen, hogy az ENSZ foglalkozzék a magyarországi helyzettel. „ A magyar kormány — mondotta, — nem kérte fel az Egyesült Államokat, Franciaországot és Nagy-Britanniát, hogy az ügyet a Biztonsági Tanács elé vigye, tiltakozott is ezen lépés ellen, amelyet a magyar szuverenitás és az ENSZ alapokmány súlyos megsértésének tekint. A Szovjetunió — mondotta Szoboljev — ellene fog szavazni, hogy a magyarországi ügyeket felvegyék a napirendre, amelyeket az ENSZ alapokmány megsértése címén vittek a Biztonsági Tanács elé. A jugoszláv küldött csatlakozott a Szovjetunióhoz, tiltakozott, hogy a Biztonsági Tanács foglalkozzék a magyar ügyekkel. Kijelentette, hogy tartózkodni fog a szavazástól, ha arra sor kerül. Úgy vélekedett, hogy politikai célokra akarják kihasználni a magyarországi helyzetet. Reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi magyar kormánynak sikerül leküzdenie a válságot. A Biztonsági Tanács 9 szavazattal egy ellenében (Szovjetunió) és egy tartózkodás mellett (Jugoszlávia) napirendjére tűzte a „magyarországi helyzetet”. A szavazás után a tanács felkérte Magyarország képviselőjét, hogy — amint kérte — vegyen részt a vitában. Szoboljev kérte, hogy háromnégy nappal halasszák el a kérdés érdembeni megvitatását, hogy idő legyen a vitához szükséges információk beszerzésére. A Biztonsági Tanács elvetette a szovjet módosító indítványt kilenc szavazattal, egy ellenében (Szovjetunió), egy tartózkodással (Jugoszlávia). Henry Cabot-Lodge, az Egyesült Államok nevében közölte: az amerikai kormány kész megvizsgálni, hogy mit tehet a Biztonsági Tanács, hogy a magyar népnek lehetővé tegye alapvető jogai gyakorlásának élvezését. Cornut-Gentille francia küldött, a Biztonsági Tanács elnöke hangoztatta: Franciaország egyetlen országban sem akarja bátorítani a pártütőket, bárkik legyenek azok, nem akar olyan ideológiai célokat rátukmálni a szóbanforgó népre, amelyek ellentétesek annak saját céljaival, de elvárja, hogy minden ország saját elképzelései, saját útjai és saját belső fejlődése szerint rendezze belügyeit. Sir Pearson Dickson, Nagy-Britannia küldötte hangsúlyozta: „Véleményem szerint magától értetődik, hogy a Biztonsági Tanács a magyarországi helyzet láttán nem maradhat tétlen.” A Biztonsági Tanács ülése lapunk zártakor még tart. A Borba az új magyar kormányról Belgrád, október 28. (MTI) A Borba vasárnapi számában a többi között ezeket írja az új magyar kormányról: ■ „A magyarországi helyzet írja a lap — már hosszú ideje megkövetelte egy ilyen kormány létrehozását. Éppen ideje volt, hogy megalakuljon és új programot terjesszen elő, mert az országot az a veszély fenyegeti hogy a vérontás polgárháborúvá fajul. Az ifj kormány — noha késve — megalakult, s éppen a kellő pillanatban, mert még mindig reális lehetőségek vannak arra, hogy elkerüljék a legrosszabbat és helyreállítsák a békét Magyarországon.“ „Az új kormány többségében olyan személyekből tevődik össze, akik nem működtek együtt Rákosival, sem pedig Gerővel és nem kompromittálták magukat a nép szemében.“ . Borba ezután hangsúlyozza, hogy Rákosi és Gerő emberei — többek között Hegedűs András miniszterelnök — nincsenek az új kormányban, majd így fejezi be: a helyzetben csak akkor következhet be megbékélés, ha eltávolítják azokat, akik Magyarországot idáig juttatták. | Külföldi segítség a Magyar Vöröskeresztnek A Magyar Távirati Iroda szombaton este külföldi adásában világszerte felhívást intézett, hogy segítsék a Magyar Vöröskeresztet embermentő munkájában. Hírügynökségi jelentések szerint az MTI felhívására eddig a következő válaszok érkeztek. A Brit Vöröskereszt bejelentette, hogy első lépésként 1000 font sterlinget ad a Magyar Vöröskeresztnek gyógyszerek vásárlására. A Nyugatnémet Vöröskereszt segélyvonalat indított Bécsbe. A Lengyel Népköztársaság 700 kilogramm vérplazmátküldött. Az Olasz Kereszténydemokrata Párt ötmillió lírát bocsátott a Magyar Vöröskereszt rendelkezésére. A nyugat-berlini szenátus 10 000 márkát adományozott a gyűjtési akciónak. Szombaton Bécsben mintegy ezer ember ajánlotta fel, hogy ellenszolgáltatás nélkül vért ad. (MTI) Köszönetet mondunk a Nemzetközi Vöröskeresztnek és mindazoknak az intézményeknek és magánszemélyeknek, akik ezekben a nehéz órákban a magyar nép megsegítésére sietnek. Fiffl osatrtík lmü liitifjminisstor atofjfooszóésoi Bécs, október 28. (MTI) Eigl osztrák külügyminiszter vasárnap a magyarországi eseményekre való tekintettel fogadta az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy- Britannia, a Szovjetunió és Magyarország bécsi nagykövetét. 3 Válasz a Pravdának A Pravda legutóbbi számában tudósítójának cikkét közli a magyarországi eseményekről. A cikk címe: „A népellenes kaland összeomlása Magyarországon.’’ Ez tévedés. Ami Budapesten történt, nem volt sem népellenes, sem kaland, s nem is omlott össze, öt napig robbantak a bombák, szóltak a halált osztó gépfegyverek, öt napig vérzett és szenvedett ez a balsorstépte város és mégis, mégis, száz halálon át is az igaz hazaszeretet a demokratizmus eszméi égtek a szívekben, a szocialista demokrácia jelszavai szóltak a leghangosabban, nem a reakcióé, nem az ellenforradalomé! Szabadságot akar Pest és Buda forradalmi népe, népszabadságot, önkény, terror és félelemmentes életet, több kenyeret és nemzeti függetlenséget. Ez volna hát a ,,népellenes kaland”?! Ami összeomlott, s valóban népellenesnek nevezhető, az a Rákosi —Gerő-klikk uralma. A cikk továbbá azt állítja, hogy a pesti nép megmozdulását, a felkelést az angol és amerikai imperialisták aknamunkája váltotta ki Nyugodtan elmondhatjuk: Budapest egész másfélmilliós lakosságát bántja és sérti a Pravdának ez a megállapítása. Testben vagy lélekben Budapest nagy része ott volt a keddi tüntetésen s mindvégig együtt érzett vagy egyetértett a nagy népmegmozdulás alapvető hazafias és demokratikus céljaival Az öt napig dúló véres, tragikus de egyben felemelő küzdelmet nem holmi aknamunka váltotta ki, hanem — sajnos — önnön hibáink bűneink, s e hibák és bűnök közül is elsősorban az, hogy nem óvtuk, nem védtük a szent tüzet amit nagy őseink ránk hagytak őrzeni: a nemzeti függetlenséget Mit kíván a magyar nemzet? — tették fel a kérdést 1848-ban a márciusi ifjak. — Kívánja a nemzet függetlenségét — hangzott az első válasz, az első a Petőfiék 12 pontja közül. Beszéljünk végre nyíltan! Ma is ez az első válasz, ma is ez az első a nemzet követelései között: Magyarország legyen szabad, legyen független ország — s ezen az alapon éljen békében és barátságban szomszédjával, a Szovjetunióval! Ezért harcoltunk, ezt akarta s akarja a tollával küzdő író és újságíró, ezt a mérnök és a munkás, a paraszt és a tüntető diák, ezt a felkelők — és az ország miniszterelnöke. Nyomasztó teher, mázsás szikla gördült le szorongó szívünkről, amikor e követelést magáévá tette az új kormány és a párt új vezetőtestülete. Vörösen, mint ami vérben fürdött, de mégis a szabadság és a béke napja bukkan ki ezzel a sötét felhők mögül... S ha már erről szólunk, még egy megjegyzést hadd tegyünk a Pravda sajnálatos cikkére. Igaz, napokig dúlt az áldatlan testvéri háború, s most már, hisszük, véget ér. Büntetni kell majd — büntetni azokat, akik hatalmukat féltve és életükért rettegve felidézték ezt a harcot, akik védtelenekre adtak tűzparancsot a parlament előtt. Büntetni kell a forradalmi hullámba sodródott, börtönökből szabadult bűnöző elemeket is. Büntetni kell majd, de ez más, mint az a „felszámolás”, amiről a Pravda ír. A magyar nép harcát nem tudta, s ma már nem is akarja senki „felszámolni”! Ez a harc meghozta, ha drága áron is, a maga gyümölcsét, meghozta a nagy szabadságeszmék győzelmét, s ezzel, csakis ezzel meghozza végre , véráztatta földön a fegyverek csendjét, a békét, s új, szép, többé már nem véres harcaink és alkotó munkánk kezdetét. Molnár Mikós Testvéri szolidaritás a magyar nép iránt A Trybuna Ludu vezércikke A A magyarországi események minden becsületes lengyel lelkét megrázták. Sokan felteszik közülünk a drámai kérdést, hogyan történhetett, hogy a népi hatalom viszonyai között a magyar nép egy része fegyvert fogott a hatalom ellen, mert, noha mint ez tömegmozgalmaknál általában lenni szokott, az akcióba felelőtlen és bizonyos mértékig reakciós elemek is bekapcsolódtak, mégis a népről van szó. A feltett kérdésre a választ nem az ellenséges ügynökség leegyszerűsített felfogásában és nem folytonosan az ellenforradalomban kell keresni, mert végeredményben minden ilyen kísérlet a válaszra — ilyen nem hiányzott a tragikus poznani események idején sem — azonnal felveti a következő kérdést: hogyan lehetséges, hogy külföldi ügynökségeknek, amelyek végeredményben feltétlenül el vannak szakadva a néptől, sikerül széles tömegeket harcra mozgósítani. Ilyen kérdésre nem lehet semminő logikus válasz. Nincs most helye az események kronológiai leírásának, lapunk más helyén adunk azokról — noha kétségtelenül töredékes — tudósítást. Úgy gondoljuk, hogy ezen információnk és a magyar párt és kormány hivatalos dokumentumai alapján talán már meg lehet kísérelni megalkotni a magyar események legalább is vázlatos képét, tragédia forrását mindenekelőtt az elmúlt sztálini időszak hibáiban, torzításaiban, sőt bűneiben kell keresni. Rajk elvtársnak és törvénytelenül kivégzett társainak tragikus rehabilitációja az egész nép előtt felfedte a korábbi pártvezetésben uralkodott tiranizmus mélységét. A Nagy Imre elvtárssal kapcsolatos szégyenteljes eljárás minden bátrabb bírálat drákói elfojtását jelentette. A sztálinizmus folytatása három évvel Sztálin halála és fél évvel a XX. kongresszus után, s végül a tömegek azon követelésének elhanyagolása, hogy a Szovjetunióval való baráti és szövetségi kapcsolatokat mindkét fél teljes egyenjogúságának és szuverenitásának alapjaira helyezzék — mindez el kellett hogy mélyítse a kiábrándultságot, a kedvetlenséget, sőt az ellenséges érzületet a hatalom ellen, amely a tömegek szemében elvesztette népi jellegét. Nem a szocialista forradalom ellen növekedett Magyarországon az ellenséges érzület hulláma — éppúgy, mint ahogy a poznani munkásosztály sem a szocialista forradalom ellen lépett fel a tragikus júniusi napokban — hanem a zsarnokság ellen a forradalom nevében és a szocializmus jegyében fellépő bürokratikus degenerálódás ellen. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a haladás és a demokratikus megújulás erői, amelyeket Rákosi már régóta üldözött, s amelyeket júliusig megbénítottak, túlságosan gyengék voltak a párt- és kormányvezetésben. Ezért nem tudtak idejében fordulatot létrehozni és változásokat kikényszeríteni a demokratizálás folyamatában, a párt élenjáró erőinek vezetésével, szoros kapcsolatban a tömegekkel, a nézetek nyílt összecsapásával és a sztálinista csoportok maradványainak leleplezésével, úgy, ahogy létrejött az SZKP fő vonalának történelmi változása, amelynek nálunk a VIII. plénum felel meg. A vezetésben levő konzervatív sztálinista elemek a szó szoros értelmében az utolsó pillanatig fékezték a demokratizálás folyamatát. A budapesti ifjúság békés tüntetéséről, amely kifejezte szolidaritását a lengyelországi változásokkal és Magyarországra vonatkozóan hasonló követeléseket nyilvánított ki, Gerő Ernő, a párt volt első titkára éles és felelőtlen szavakat mondott. Szidalmazta a tüntetőket, állítólagos reakcióssá°uk miatt még jobban szítva ezzel a már amúgy is robbanásig feszült légkört. S amikor már folyt a lövöldözés és az első áldozatok már elestek — e pillanatban nem ismeretes előttünk, hogy pontosan milyen volt a tragikus események kezdete — még akkor is a sebtében összehívott központi vezetőségi ülésen csak félmegoldásokat alkalmaztak, meghagyva Gerőt az első titkári funkcióban, s nem vezettek be jelentős változásokat a programban. Az egész vezetésben ilyen spiemágiák és a haladó változtatásoktól való húzódozás csak szította a tüzet, ahelyett, hogy oltotta volna. Így történt. A Nagy Imre miniszterelnök vezette új kormány és az új pártvezetőség, amelynek élén Kádár elvtárs áll, már befejezett tények előtt állt: az óráról órára növekedő fegyveres harcok, középületek elleni támadások, s végül akcióba lépő szovjet egységek — mindennek feltétlenül befolyásolnia kellett a helyzet további elfajulását. A párt és a kormány az első pillanattól kezdve minden lehetőt megtett, hogy helyreállítsa a rendet Budapesten, ez azonban nem volt könynyű feladat. Az elkeseredett harcok tűzében nem mindenhova érhettek el a konkrét információk a vezetés új összetételéről és programjáról. Nem mindenhol volt meg az összeköttetés, s a dezorientáció a harcok meghoszszabbodását idézte elő. A magyar honvédség egy része a felkeléshez csatlakozott, ráadásul pedig a harcok átterjedtek néhány vidéki területre is. A rend és megnyugvás jelei csak ott és akkor mutatkoztak, ahol és amikor megalakultak a munkástanácsok — legtöbbször kommunistákkal az élükön — s ezek összeköttetésbe léptek a kormánnyal s értesítették a felkelő csoportokat az események valódi lefolyásáról. Nincs itt most az ideje, hogy megvonjuk a magyar tragédia teljes mérlegét. Megteszik ezt egész biztosan a magyar elvtársak, ha itt lesz az ideje. Két dologhoz azonban nem fér kétség: az egyik, hogy a néni hatalom megdöntése Magyarországon — függetlenül a felkelés forrásaitól és a részvevők szándékaitól — nemcsak Magyarország számára lenne szörnyű tragédia, hisz szükségképpen a földesurak és a tőkések diktatúrája kerülne hatalomra, hanem egyszersmind a békét is veszélyeztetné. A másik, hogy népünk mélységesen együtt érez a magyar néppel és az új vezetéssel, amelynek élén Nagy és Kádár elvtárs áll. Teljes mértékben támogatja programjukat, amely közel áll a mi követeléseinkhez és kívánságainkhoz és émúgy, mint a mi programunk, megfelel a tömegek legmélyebb kívánságainak. E nehéz, tragikus pillanatban a testvéri magyar nép iránt érzett szolidaritás és barátság kifejezésre jut nemcsak abban a vérben, amelyet ereinkből a budapesti sebesülteknek a lengyelek eljuttatnak, de abban a szívélyes együttérzésben is és abban a forró reményben is, hogy a magyar nép gyorsan eléri a mindenki által forrón óhajtott békét és saját országában, a saját módján tudja majd építeni a szocializmust. Egyiptom ismét kap amerikai segélyt Megbízható helyről származó értesülés szerint az USA újra megkezdte az Egyiptomnak szóló segélynyújtást, miután a szállításokat a szuezi válság miatt felfüggesztették. Értesülések szerint az elmúlt néhány hét során mozdonyokat, gépeket, szállítóberendezéseket és egyéb cikkeket indítottak útnak Egyiptom felé. Úgy látszik, a külügyminisztérium és a külföldi segélynyújtási hivatal elhatározta — anélkül, hogy ezt nyilvánosságra hozták volna —, folytatják a külföldi segélyprogram keretében az Egyiptomnak korábban megígért szállítmányok leszállítását.