Szabad Nép, 1956. október (14. évfolyam, 273-297. szám)
1956-10-21 / 293. szám
VITA A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA KÉRDÉSEIRŐL Gondolatok az üzemi demokráciáról Szakszervezeti funkcionáriusok, munkások, mérnökök és gazdasági vezetők sokat vitáznak mostanában a SZOT elnökségének az üzemi demokrácia kiszélesítéséről, a szakszervezetek jogai és kötelességei növeléséről szóló határozat tervezetéről. A vita nemegyszer úgy hangzik, mintha az igazgatók és az üzemi bizottságok „párviadala“ lenne, mint- ; ha csupán azt kellene eldönteni, ennek vagy annak a személynek, szervnek több vagy kevesebb joga legyen. Pedig a vita tartalma sokkal több: nem csupán az ÜB, még kevésbé az ÜB-elnök, hanem az üzemi dolgozók egész kollektívája számára kell több jogot, nagyobb hatáskört adni. Ebben a kérdésben olyan vélemények is elhangzottak, hogy nem az üzemi bizottságoknak kell több jogot adni, hanem munkástanácsokat helyesebb alakítani. A vita igazi tartalma azonban az, hogyan is bontakoztassuk ki az üzemi demokráciát. Mit is értünk üzemi demokrácián? Az üzemi demokrácia tulajdonképpen: önkormányzat, azaz olyan rendszer, amelyben a vállalat dolgozói döntenek a termelésnek, a gyár fejlesztésének, a munkakörülmények javításának fontos kérdéseiben. Az üzemi önkormányzatnak természetesen vannak korlátai is. Ezeket a korlátokat a társadalom egészének érdekei alkotják. A vállalat érdekét összhangba kell hozni a társadalom egészének érdekével, s ez bizonyos fokú kötöttségekkel jár. Ilyen jellegű kötöttség például, hogy a szocializmus építése érdekében központilag meghatározzák az üzem fő tevékenységét, megmondják, mennyivel járuljon hozzá a társadalmi összkiadásokhoz, milyen általános érvényű munkajogi és egyéb törvényeket kell betartania. Az egész társadalom érdekében bizonyos alapokat anyagi javakat központilag kell elosztani és tartalékolni. Hogy az önállóság és a központi korlátozás között mi a helyes mérték, azt csak a gyakorlat alapos tanulmányozása, tudományos elemzés, a lehetőségek és a szükségletek felmérése alapján lehet eldönteni. Ma az van napirenden, hogy minden erővel fejlesszük, pontosabban megalapozzuk az üzemi demokráciát és csökkentsük a központi korlátozások hatókörét. Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia egyik legfontosabb része. Csakis az üzemi demokrácia érvényesülése szünteti meg az emberek rossz értelemben vett függőségi érzését, s teremti meg a dolgozóknak azt az eddig gyakran csak jelszavakban élő tudatát, hogy ők maguk a gyár gazdái. A szocialista demokratizmus fejlesztésének programja nagymértékben az üzemi demokrácia kibontakoztatásának programja. A szocialista termelési viszonyok megadták ugyan eddig is az üzemi demokrácia gyakorlásának lehetőségét, de a lehetőség még nem valóság. Nem elég az üzemi demokráciáról beszélni, hanem annak politikai, gazdasági, jogi feltételeit is meg kell teremteni. Eddig ezeket a feltételeket nagyrészt nélkülöztük. Az alábbiakban, ha vázlatosan is, ezekről a feltételekről, elsősorban a gazdasági és jogi feltételekről szeretnék néhány gondolatot elmondani. Az üzemi demokrácia és a vállalati önállóság Ahhoz, hogy az üzemi demokrácia kibontakozhassék, elsősorban a tömegekre támaszkodó, a dolgozók érdekeit szolgáló politika szükséges. Hiába voltak meg eddig is az üzemi demokráciának, a munkásellenőrzésnek bizonyos formái — például az üzemi bizottságok, a termelési értekezletek — csak most, a júliusi határozat teremtette meg az általános politikai feltételét annak, hogy a fenek tartalmat is kapjanak. Megteremtette a feltételeit például annak, hogy változtassunk a gazdasági vezetés módszerein. Az üzemi demokrácia érvényesüléséhez gazdasági önállóság kell. Olyan gazdasági önállóág, amely az egyén, a vállalat és a társadalom érdekeinek összhangját a legjobban képes megteremteni és kibontakoztatni a dolgozók kezdeményező készségét. Ennek az újszerű gazdasági vezetésnek körvonalai a közgazdászok, gazdasági szakemberek vitáiban egyre jobban kialakulnak. Mi gátolta eddig a dolgozók kezdeményezéseit? Az az általános vélemény, hogy elsősorban a központi tervezés számos megkötöttsége. Ezért meg kell szüntetni a terv és naptári időszakok fetisizálását. Központi tervezésre természetesen továbbra is szükség van, meg kell határozni a legfontosabb feladatokat, de éppen azért, hogy ez tudományos és elmélyült lehessen, meg kell szabadítani részletekbe menő, a kezdeményezést eleve gúzsba kötő, minden mellékkérdést is szabályozni kívánó kötöttségeitől. De ha ez megszűnik, mi lépjen a helyébe? Olyan rendszer amelynek alapján a vállalat kollektívája döntően a gazdaságos működésben legyen érdekelt. Ezt legjobban általában a nyereség fejezi ki. Ezért a nyereséget tekintsék a vállalat működése elbírálásának — természetesen nem kizárólagos, de egyik legfontosabb mutatójául. De a nyereség is csak akkor válik a kollektíva munkájának hű és sokoldalú tükrözőjévé, ha a termékeik eladási árát, az úgynevezett termelő árat jól állapítják meg. Vagyis ár rendszerünket úgy kell átalakítani hogy az számoljon a tényleges önköltséggel, a kereslet-kínálat alakulásával is. Ha ez megvan, akkor a nyereségtől lehet elsősorban függővé tenni a vállalatok kollektívájánál prémiumát. A nyereségnek az üzemben visszamaradó részéből célszerű fedezni nemcsak a dolgozók alapkeresetén felüli jutalmat, hanem az eddig más forrásokból származó újítás díjakat, a vállalat fejlesztését szolgáló kiadásokat, a kulturális, szociáli létesítmények fenntartásának és továbbfejlesztésének eszközeit, vagy mindazt, ami felett az igazgató különböző címeken eddig is rendelkezett. Mindezek persze az ösztönző gazdasági mechanizmusnak csak körvonalai. Részletes kidolgozásuk még sok fejtörést kíván. De az illetékes állami szerveknek a legjobb szakemberek bevonásával hozzá kell kezdeniük az ösztönző gazdasági-szervezeti formák kidolgozásához. Ez jókora munka, hiszen átfogja egész tervezésünket, pénzgazdálkodásunkat, beruházási, jutalmazási stb. rendszerünket. De az üzemi demokrácia csakis akkor valósulhat meg, ha a gazdasági vezetés megváltozik, s a felsőbb szervek gyámkodását a vállalati és a társadalmi érdekek összhangját kifejező üzemi önállóság váltja fel. A gazdasági mechanizmusok megjavítása magában foglalja azt is, hogy a vállalatokat fel kell ruházni egyéb jogokkal is. A Minisztertanács az utóbbi hónapokban szinte minden ülésén újabb és újabb jogszabályokkal bővítette a vállalatok vezetőinek önállóságát. Legjelentősebb közülük a múlt héten megjelent, bér- és munkaügyi kérdésekről szóló rendelet. Ezt a munkát folytatni kell. Meg kell szüntetni például azokat a rendszabályokat is, amelyek az újítások elbírálásában, a munkaruhák, védőételek juttatásában és számos más kérdésben ma még központi szervek döntését írják elő. Több közvetlen anyagi eszközt A dolgozók jogainak gyakorlásához és a jogos követelések teljesítéséhez a vállalatoknak több pénzre van szükségük, mint amennyivel eddig rendelkeztek. Az igazgatói alap, az újítások díjazását szolgáló, a béralap 0,5 százalékát kitevő összeg, a vállalatfejlesztési alap, a különféle céljutalom összesen ugyan nem kevés, de nem is sok. A Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemeiben például tavaly 222 forint volt az egy dolgozóra jutó igazgatói alap, a Beloiannisz Híradástechnikai Vállalatnál 1956 első felében azonban csak 42 forint. Elképzelhető, hogy mire futja és főleg mi mindenre nem futja belőle. Márpedig megfelelő anyagi eszközök nélkül az üzemi demokrácia csak szólammarad. Hiszen hiába javasolják a munkások műhelyük korszerűsítését, ha nincs pénzük. Hiába tartják jogosnak ebben vagy abban a munkakörben a védőétel-juttatást, hiába akarnak enyhíteni a kisgyermekes szülők óvodagondjain, ha ezekre már nem futja. Jó, jó — szinte hallom már az ellenvetést — ez mind igaz, de honnan vegyük a pénzt? Két forrást lehetne megjelölni. Az első és az alapvető: az üzem javuló munkája. Ha a vállalat kollektívája növeli az üzem gazdaságosságát, legyen több a haszna, vagyis: kapjon nagyobb részesedést a nyereségből. Ez olyan juttatás, ami feltétlenül „kifizetődik”. A központi alapokból végső soron nem von el semmit, sőt — ha logikusan átgondoljuk — inkább növeli őket. Ha a dolgozók személyes anyagi érdekeltsége szorosabb és közvetlenebb kapcsolatban lesz tevékenységükkel, jobban dolgoznak majd. Kisebb anyagi érdekeltség esetén kevesebb marad „ott-hon“, de kevesebb jut az állam központi kasszájába is. Nagyobb érdekeltség esetén viszont ide is, oda is több jut. A másik forrás: az életszínvonal emelése ne csak Központi intézkedések útján történjék, hanem, az üzemek munkájától függően, helyileg, közvetlen formában is. Kevesebb jut így központilag elrendelt fizetésrendezésre, árcsökkentésre, de több az üzemi kollektíva munkájától függő prémiumokra, jutalmakra, béremelésekre. Mire jó ez? — kérdezhetik. Arra, hogy az üzem dolgozói még inkább érdekeltek legyenek munkájukban, jogos kívánságaikat minél gyorsabban teljesíthessék, munkakörülményeiket szemmel láthatóan javíthassák. Ne csak „föntről" várják az intézkedéseket, hanem a dolgozók maguk is lássák, jó vagy rossz munkájuk árán mire telik. Az életszínvonal emelésének ezzel a módjával jobban különbséget lehet tenni a szükséges és a kevésbé szükséges között, mint bármilyen központi intézkedéssel elrendelt és legnagyobb alapossággal is előkésztett bér- vagy árrendezéssel. A béremelés és az árcsökkentés — akarja, nem akarva — mindig bizonyos mechanikusságot, egyenlősdit rejt magában. Ezzel persze nem azt aka■om mondani, hogy béremelésre, vagy a fogyasztási cikkek árának csökkentésére nincsen szükség. Nagyon is szükség van, hiszen igen nagyok a béraránytalanságok és nem sokkal kisebbek a fogyasztási cikkek aránytalanságai sem. Ezeket kizárólag központi intézkedésekkel lehet megszüntetni. Nyilvánvaló az is hogy olyan pályákon, mint amilyen például az orvosoké, pedagógusoké az államapparátus alkalmazottaié — a béraránytalanságokat csupán fizetésrendezéssel csökkenthetik. A munkások és általában az üzemi alkalmazottak helyesebb bérarányai kialakításának azonban már nem a központi intézkedés a kizárólagos eszköze. Az aránytalanságok egy része — ha talán kisebb része is - megfelelő anyagi eszközök birtokában helyileg orvosolható. Az egyes iparágak és az egyes üzemek között bérszínvonalat természetesen továbbra is központilag kell összhangb hozni. Ösztönzőbb bérrendszer — nagyobb felelősség Nagyon vitatható a bérezésnek az a gyakorlata, amely nálunk kialakult, mert a dolgozóknak nem nyitr elég perspektívát. A beosztott technológus, ha nem lesz, mondjuk, osztályvezető, de már elérte a munka körére megállapított legfelső bérhatárt, nem számíthat keresete további növekedésére. Pedig az évek során gyakorlata általában nő, tudás gyarapszik, tehát több fizetést érdemelne. Hasonló a helyzet a szakmunkásoknál. Annak az esztergályosnak például, aki ma is és öt évúlva is VI-os kategóriájú munkát hasinál, fix alapbére és az időközi nortel rendezések miatt összkeresete alig kiáltozik. Nemigen vitatható pedig, és egy öt év múlva ugyanezt a munkát precízebben, jobb minőségben végzi el. Bérrendszerünket tehát myan meggondolások alapján is kellene javítani, hogy az üzemben el- ütött időtől is függjön a dolgozók blapkeresete. Mivel pedig ehhez az üzemeknek évről évre több pénz k kell, célszerű a központi intézkedőkik rovására is több anyagi eszközt kinni nekik. Hogy mennyivel többet azt persze csak konkréten lehet el 'dönteni. Amíg a béraránytalanságok nagyon nagyok és szinte kiáltóan iggazságtalanok, addig viszonylag töbet kell költeni fizetésrendezésre és évesebbet az előbb említett célokra. Smilyen mértékben csökkennek ,azonban a béraránytalanságok, és nő t€ életszínvonal, olyan mértékben őhet a két módszer között átcsoportsítani. Mindez szorosan összefügg az üzemi demokráciával. A gyárhoz ágaszkodó kollektíva nélkül nemsok kulturált, fegyelmezett termés, hanem üzemi demokrácia sinnsen. A dolgozókat tehát jobban érdekeltté kell tenni abban, hogy e: munkahelyükön maradjanak, megkeressék az üzemet és azt valóban, miásodik otthonuknak tekintsék. ‘s S ha már a bérrendszer és az üzemi demokrácia kapcsolatánál tar- t unk, hadd említsek meg még egy fontos tényezőt. Ez pedig a munká- s ok bérrendszere. A munkások kere- ; ete ma — akár darabbérben, akár főbérben vagy prémiumos időbérben dolgoznak — eltekintve a termelés tervezettségétől —, csaknem kizárólag egyéni teljesítményüktől függ. A vállalat tervteljesítése alig befolyáolja keresetüket. Ez bizonyos fokiglentétet is szül a munkások és a vezetők között. A mérnökök, a tech fikusok és más műszaki körben dél- fi,iozók, valamint a vezető állású tisztviselők ugyanis, ha sok tekintetben j* libás alapokon is, a vállalat össz- , eredményétől függően kapják pré- jéniumukat. Ezért a gyár vezetői, akiktől elsősorban a terv mennyiségi tel aesítését követelik meg záros határ- időre, az egyes tervidőszakok végén rohammunkát szerveznek. Hogynem ordítaná szembe a munkásokat ve- ■ tetőikkel, hogy nekik éjt nappallá 1 éve kell túlórázniok a hónap utolsó lapjaiban — amikor az elkészített íj érmék sokszor még hetekig, vagy 11 hónapokig is a raktárban hever. A felszínen csak az látszik, hogy erre a vezetők prémiuma végett volt szűk- 1ég. Márpedig olyan légkörben, ahol * bármilyen oknál fogva is ellentét van " munkások és a vezetők között, azzemi demokrácia is csorbát szenved. ‘ -hogyehet ezen segíteni? A hóvégi , 1 fajtá okaitól és megszüntetésének 1 módjától most elvonatkoztatva, csak 1 így, hogy a vezetők és az egész vál-lalati kollektíva anyagi érdekeltsége iizoris legyen. Vagyis a munkások : 1 rák is részesülniük kellene egyéni teljesítményükön túlmenően a válla-at nyereségéből. Valamennyi dél- t 1ótó együtt örvendezzen, vagy együtt lasuljon a gyár eredményes vagy eredménytelen munkáján. Természeesen, mivel a munkásoknak kevesebb a közvetlen befolyásuk a gyár összmunkájára, mint a vezetőknek, a keresetüknek is kevésbé szabad az- :ól függenie. Nagyon fontos, de mégis másodrangú kérdés, hogy ezt a helyes függőséget hogyan valósítsuk meg. Jó megoldásnak látszik, hogy az iv vagy a negyedév végén az üzem a befizetett nyereség után járó részbőli munkásokat is részesítse, telje- , itményük, s a gyárban egyhuzam- ]ban eltöltött idejük arányában. Le-het persze más megoldás is, ami a kérdéses gyárban konkrétabb célokat szolgál, amit az üzemek jobbnak tar- t tanak. Az a fontos, hogy az alapelvek legyenek jók és világosak, és ter- mészetesen tartsák be az általános ■ érvényű bér- és munkaügyi rendelkezéseket. Döntési jogot az üzemi kollektívának A politikai, anyagi feltételek rendkívül fontosak, de nem elegendők. Csak akkor beszélhetünk üzemi demokráciáról, ha a dolgozók helyes gondolatai érvényesülhetnek is. Termelési értekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken vagy más fórumokon a dolgozók eddig is tehettek javaslatot. Közismert azonban, hogy ezeknek a javaslatoknak nagy része elsikkadt az általános politikai okokon kívül főleg azért, mert a gyár vezetőinek a legtöbb esetben joguk, vagy pénzük, vagy egyikük sem volt, hogy a gyakorlatba átültessék. Ezek a jogok és reméljük, az anyagi eszközök is, ha egy kicsit lassan is, de előbb-utóbb mégiscsak megteremtődnek. Az igazi üzemi demokráciához, annak felismeréséhez, hogy minden egyes dolgozó egyben a gyár gazdája is, s ennek megfelelően kell gondolkodnia és cselekednie, további jogok is kellenek. Jog arra, hogy közvetlenül, vagy választottaik útján ne csak beleszólhassanak, hanem dönthessenek is a gyár legfontosabb ügyeiben. Rendkívüli jelentőségű ebből a szempontból a SZOT elnökségének az üzemi szakszervezeti szervek önállóságáról, hatáskörének növeléséről, a munkásellenőrzés gyakorlati megvalósításáról szóló határozattervezete. Egy-két kérdésben azonban, úgy gondolom, a határozattervezetnél tovább lehetne menni. Mégpedig olyan irányban, hogy ahol a SZOT javaslata csupán a dolgozók, illetve választott szervük, az üzemi bizottság beleegyezését, vagy egyetértését javasolja, döntési joggal is fel lehetne ruházni őt. Miért ne dönthetne az üzemi bizottság például a szociális, kulturális, munkavédelmi beruházások hovafordításában? Pontosan meg kellene határozni és a SZOT javaslatánál jóval szélesebb körre kiterjeszteni a dolgozók, illetve megbízottaiknak döntési jogát. Nagyon sok gyárigazgató ezektől a jogoktól egyszemélyi felelős vezetését félti. Sokan mondják: „még meg sem kaptuk a nagyobb önállóságot, máris csorbítják". Úgy gondolom, ezeknek az elvtársaknak nincs igazuk. Magától értetődik, hogy a gazdasági életben továbbra is nélkülözhetetlen az egyszemélyi vezetés. Enélkül nem lehet operatívan dolgozni, intézkedni, dönteni. A termelés folyamatos menete napról napra, óráról órára gyors, határozott beavatkozásokat követel. De ellentmond-e ennek, ha a vállalat legjelentősebb feladatait nem egyszemélyben az igazgató, hanem a dolgozók legjobbjaiból kiválasztott kollektív testület határozza meg? (A határozat végrehajtásáért természetesen továbbra is egyszemélyben az igazgató a felelős.) Semmi baj sem származik abból, ha a dolgozókat legközvetlenebbül érintő kérdésekben — persze itt sem mindennapi operatív ügyekre gondolok, hanem hosszabb időre szabályozhatókra — a kollektív testület dönt. Természetesen, azok az elképzelések, amelyek szerint minden kis ügyben a bizottság véleményét kelljen kikérni, nem helyesek. Az operatív munkában a legteljesebb szabad kezet kell adni az igazgatónak. A kollektíven hozott határozatok nem nehezítik, hanem könnyítik az igazgató dolgát. Könnyítik, hiszen ezek rendszerint sokoldalúbbak, átgondoltabbak, alaposabbak, mint az egyszemélyi döntések. Már csak ezért is könnyebb végrehajtani őket. De könnyebb a megvalósításuk azért is, mert a dolgozók inkább magukénak érzik őket, szívesebben támogatják valóraváltásukat. Más igazgatók — mint hozzászólásaikból, nyilatkozataikból kitűnik, akettős függőségtől tartanak. De abból is csak jó származik, ha az igazgató nemcsak „föntről”, hanem „lentről” is „tart” Így jobban és eredményesebben töltheti be hivatását, nagyobb felelősséggel szolgálhatja a nép ügyét. Az ilyesfajta kettős alárendeltség sem idegen gazdasági és társadalmi életünktől, hiszen ehhez hasonló valósul meg a tanácsok, illetve a tanácsok végrehajtó szerveiben. Az igazgatónak kell képviselnie a társadalom összérdekeit is. Ezért célszerűnek látszik, hogy vétójoga legyen a kollektív testület döntéseivel szemben. Vétójoga olyan esetekben, ha a döntés ellentétes az állami törvényekkel, vagy sérti a népgazdaság érdekeit. Véleményem szerint továbbra is helyes fenntartani, hogy az igazgatót a miniszter nevezze ki. De higygyék el a miniszter elvtársak, az ő joguk sem szenved csorbát, ha törvényerőre emelve a SZOT határozattervezetét, az igazgató kinevezésénél meghallgatják az üzemi bizottságot is. Ettől nem rosszabb, hanem nyilván jobb igazgatók kerülnek majd a gyárak élére. Az üzemi bizottság a gyár dolgozóinak véleményét tolmácsolva, olyan körülményekre is tekintettel lehet, amelyekre a dolog természetéből adódóan a miniszter nem is gondolhat. Az üzemi bizottság elsősorban azt tarthatja szem előtt, hogy a kinevezendő igazgató bírja-e a dolgozók bizalmát. Ez pedig nagyon lényeges ismérve a jó vezetőnek. Lássunk még egy vitatott kérdést. Vajon a munkások képviseleti testülete az üzemi bizottság legyen-e, vagy pedig valami ettől független, önkormányzati szerv, mint amilyenek a jugoszláviai munkástanácsok? Megszívlelendő érvek szólnak mindkét megoldás mellett. A munkástanács hívei szerint az üzem vezetését külön kell választani a munkások érdekvédelmétől, már csak azért is mert ezek a funkciók olykor össze is ütközhetnek egymással. Az üzemi bizottság nem minden tekintetben önálló szerv, mert a demokratikus centralizmus alapján függ a szakszervezet vezető szerveitől is, így ez sértené a dolgozók önkormányzati jogát Mások véleménye szerint — amin erről a Népszava hasábjain zajló vitából értesülhetünk — az üzemi bizottság jól elláthatja együtt is ezt két funkciót. E vita eldöntése ma hosszas és alapos tanulmányozást , megfontolást igényel. Annyi azonba bizonyos, hogy ma még egyik év sem vethető el. Az üzemi bizottságok mellett szólnak kétségkívül magyar hagyományok. Az 1945—4£ es években az üzemi bizottságok munkások harcos érdekvédelmi szervei voltak, de a termelés vitelébe komoly beleszólásuk és ellenőrző joguk volt. Az is igaz viszont, hog a jelenlegi üzemi bizottságok a megnövekedett feladatok ellátására éss részben alkalmasak, hiszen nem ilyen célból hozták létre őket. S miért ne tehetnénk alkalmassá üzemi bizottságokat ezeknek a feldatoknak az ellátására is? Úgy gondolom, most az a helyes, ha felhasználjuk az üzemi demokrácia kibotakoztatására a kéznél levő formákat, de nem vesszük le napirendi esetleges más megoldások lehetőségé sem. Tisztén kell látnunk, hogy üzemi demokrácia szerteágazó síproblémáját rövid idő alatt nem oldhatjuk meg. Semmi sem lenne kársabb a kapkodásnál. Ez azonbani nem azt jelenti, hogy ezért most mi semmit se tegyünk. Meggondoltan. . . határozott irányban kell előrehaladnunk és ehhez minden lehetőségt ki kell használnunk. Az üzemi demokráciát kifejlesz teni, kereteit tényleges tartalommal megtölteni nagyon sokrétű fe adat. Még az elvi kérdések tisztéz -sa is komplex munkát igényel. Kiologozandó például a többi között a minisztériumok és általában az ip - vezetés, valamint a vállalatok közötti kapcsolat, a pártirányítás éllenőrzés új, haladóbb formái. Mi idezeket a kérdéseket a vélemény i- kölcsönös kicserélésével, gyakori mi életünk, a Szovjetunió és a népimokratikus országok tapasztalatának tanulmányozásával, az üzenet kezdeményezéseinek bátorítását kell közelebbhozni a helyes meg [Sdáshoz. k 1 Csatár Györg Üzemi bizottság vagy munkástanács ■ ■ . ■ Olcsó típusbútorok gyártására készülnek az Újpesti Asztalosárugyárban Az Iparművészeti Múzeumban augusztus folyamán megrendezett bútor- és berendezési kiállításon nagy sikert arattak a bemutatott újfajta, olcsó típusbútorok. A máris tömegesen jelentkező igények kielégítésére az Újpesti Asztalosárugyár megkezdte e bútorok gyártásának előkészületeit. A terv szerint 1957 második negyedétől kezdve az új típusbútorok már kaphatók lesznek tebben. ______ az üzle ti Minisztertanács megszüntette a diplomaták utazási korlátozásait A Minisztertanács az idegen államok külügyi szerveinek Magyarország területén időző tagjai és a velük egy elbírálás alá eső személyekre vonatkozó, korábban érvényben volt utazási korlátozásokat legújabb rendeletével megszünteti. Az idegen államok külügyi szervei Magyarországon időző tagjainak és a velük egy elbírálás alá eső személyeknek utazásánál ezentúl a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályok érvényesek. (MTI) Új magyar folyóiratok Romániában A Román Munkáspárt határozata értelmében Kolozsvárott hamarosan ismét megjelenik a Korunk, amely a két világháború közötti időszakban a haladó erdélyi magyar irodalom és művészet szócsöve volt. Ugyancsak megindul egy 24 lapos, négy színnyomásos ifjúsági folyóirat is, amelyet Asztalos István fog szerkeszteni. Megnyílt a kiskőrösi őszi vásár Kiskőrösön kétnapos őszi szüreti vásárt rendeznek. A vásárt szombaton nyitotta meg ünnepélyesen a községi tanács elnöke. A nagykereskedelmi vállalatok pavilonjait már az első napon több ezer vásárló tekintette meg. A délelőtti órákban több mint egymillió forint értékű árut vásároltak. A bírói függetlenségről a minap két levelet nyomtak a kéri szembe a Fővárosi Bíróság pártszervezetében, s kértek, hogy írjunk a bírói függetlenségről. Az egyiket a Fővárosi Villamos Vasút ferencvárosi párt-végrehajtóbizottsága írta a bíróságnak. Egy alkalmazottjának vád alá helyezése ellen tiltakozott benne. A levél — mintegy kioktatva a bírót — tényállást állapít meg, s szinte követeli, hogy a bírák ezt vegyék figyelembe. A másik levelet az egyik honvédségi alakulat parancsnoka írta a Fővárosi Bírósághoz — polgári peres ügyben. Úgy gondolom elegendő, ha a levélből mindöszsze csak ezt idézzük: „Kérjük, hogy a bíróság X. házasságát rövid időn belül bontsa fel...” S a levél a továbbiakban felsorolja az indokokat is. Magyarul: megszabja a bíróságnak, hogy mit tegyen, mit csináljon az adott ügyben. A Fővárosi Bíróság pártszervezetének vezetői határozottan tiltakoznak az ilyen jelenségek ellen — ezért is adták ide e leveleket. S joggal tiltakoznak. Vajon egyedi jelenség, hogy a bírót, a bíróságokat egyes intézmények, szervek befolyásolják, konkrét ügyek kapcsán szinte utasítgatják? Nem, nagyon is gyakori jelenség ez. Persze, az említett két levél mindössze csak két szál a csokorból, amelyet a Fővárosi Bíróság a különböző szervektől kap. De nemcsak levelekkel, telefonálgatásokkal, hanem gyakran személyes közbenjárásokkal is próbálják befolyásolni a bíróságot. Elmondották a pártszervezetben, hogy a III. kerületi párt-végrehajtó bizottság egyik munkatársa például személyesen kereste fel a Fővárosi Bíróság elnökét egy ügy kapcsán, s nagy nyomatékkal felhívta a figyelmét, hogy „az ügyet jól nézze meg". Mi más ez, mint a bírói függetlenség megsértése, nyílt, durva beavatkozás az igazságszolgál- tatás munkájába? Nem tartozik ezen írás keretébe, hogy részletesen elemezzük: hogyan kell és lehet ellenőrizniük, irányítaniuk a bíróságok munkáját a párt- és állami szerveknek. Ez egy nagyobb lélegzetű téma, s rövidesen foglalkozunk vele. De azt viszont itt is, különösebb fejtegetések nélkül is, határozottan állíthatjuk, hogy - jói szerveken kívül — senkinek sincs joga beleavatkozni a konkré, bírósági ügyekbe. Sajnos a múltban sokszor tapasztalhattuk: párt- és állami szenek arra kényszerítették, vagy befolyásolták a bíróságot, hogy az az igazságtól eltérően állapítson meg tényállást, s az igazságérzettel ellenkező ítéleteket hozzon. Sokan ismerik az úgynevezett „telefonmódszert’’, amely nem mást jelentett, mint hogy valaki telefonon átszólt a bíróságnak: „Ebben vagy abban az ügyben így és így ítélkezzetek.” De ennek az időszaknak vége. A múlt bűneinek keserves tapasztalatai, a szocialista törvényesség megszilárdítása, a szocialista igazságszolgáltatás alapelvei követelik, hogy egyszer s mindenkorra véget vessünk ilyenfajta, a bíróság munkáját konkrét ügyekben befolyásoló kísérleteknek. Tudomásul kell vennie mindenkinek ebben az országban, bármilyen legyen is a beosztása, hogy nincs joga beleszólni a bíróság tevékenységébe, munkájába, amikor az egy-egy ügyet előkészít vagy tárgyal. A bíróság és csak a bíróság dolga, hogy megállapítsa, bűnös-e valaki vagy sem. Ha pedig bűnös, akkor feleljen tetteiért. S csak a bíróság joga, hogy megállapítsa: ki milyen büntetést érdemel. Ezt a jogot senki sem sajátíthatja ki magának. Éppen elég volt már a törvénysértésekből, amelyeknek egyik súlyos megnyilvánulási formája volt a bírói függetlenség megsértése. Csak akkor tudnak a bírák igazán, a törvények szellemében, lelkiismeretük szavát követve, igazságos ítéleteket hozni, ha függetlenek, mindenfajta befolyástól mentesen ülnek a bírói pulpituson. Ezért nem szabad tűrni, hogy a bírót így vagy úgy, de befolyásolni akarják. Szabó László Várborozó, Országház u. 12. A hatszázéves, egykori lovagteremben négy hónapja nyitották meg a borkóstolót. A régi pincében jelenleg 17 féle tájjellegű bor közt válogathatnak a vendégek. (Vadas Ernő felvétele, MTI Foto) Azon a nyilvános DISZ-bizottsági ülésen ismerkedtem meg vele amelyet a budapesti bizottság tartott pénteken esti Magas, kemény arcú fiatalember Hargitai Ferenc, a ! ! Gázkészülékgyártó Vállalat DISZ- I bizottságának titkára. Keményen,nyíltan beszél, ahogy ő mondja: „Most már elég volt a mellébeszélésből, úgy kell kimondani a dolgokat, ahogyan vannak, és főleg meg kell fogni a csákány nyelét.“ Joggal mondja, mert ők már nem csak terveznek, hanem valóbanmegmarkolták a csákánynyelet. ■ Lakásokat építenek. Hogyan és mint — úgy írom le, ahogyan ő elmondta. Az ápírok • Szeptember 18-án, miután már • tárgyaltak az Építésügyi Minisztériummal, szóltak a fiataloknak, lenne-e kedvük saját erőből, sok kínnal-verejtékkel, munkával és utána járással, de családi otthont, igazi otthont építeni. A válasz egyértelmű • volt. A fiatal házasok és házasulandók számára az otthon magát az életét, az emberi életet jelenti. Ezért pedig mindenre készek. • Tizenhét házaspár és három házasulandó pár fogott össze. Bevették • maguk közé más üzemek — az Egyedi Kismotorgyár, a MÁVAUT, a Ferroglobus, az Épületbontó és Építő ■ , Vállalat — fiataljait is, mert közösen■jobban megy a dolog. 15 íme közülük néhány. ■ Gellérfi Lajos öntő. (Gázkészülék: gyártó V.) Felesége várandós, albérletben laknak, a földön alszanak,[mert a kicsiny helyiségbe nem hoz-[ hatják be bútorukat. ] Oroszi András öntő. (Gázkészülék- 5! gyártó V.) Két gyermeke van, egy 50 tüdőbajos házaspárnál laknak albérletben. tj Szpórni György (Ferroglobus) s [ szüleinél lakik, feleségétől külön. .. Keresztélyi András (Egyedi Kis .: motorgyár) egy rómaiparti csónak .A házban él feleségével. (A csónakhá:[ nem fűthető.)! És így tovább ! Akarat, kirményesséjj ’.[ Érthető tehát, hogy hallatlan szi [ vossággal és lelkesedéssel láttak de k [ loghoz. A Kőbányai Téglagyárbói: ■la„ma*t szombaton és vasárnap, mec »_, nőt kubikolnak, munkabérüket pi i-jdig téglában kapják meg. Hétköznap, délután — minden délután — épült Blitd bontásán dolgoznak, a műnk 1-. ellenében használt építőanyagot kapnak. Jelenleg a Trefort utca 3 szám alatti iskola öreg kazánjai bontják, hogy az építőanyagot elszálíthassák maguknak. Bartos elvtárs, a fővárosi tanács VB-elnökhelyettese — akinek segítőkészségéről más fiatal építkezők is gyakran beszélnek — megígérte nekik, hogy támogatja kérésüket: kapják meg az Ilkovics lebontását is, és innen is elvihessék munkájukért cserébe az építőanyag egy részét. Jövő vasárnap az építkező fiataloknak már csak a fele megy a Kőbányai Téglagyárba, a másik fele kőbányába megy, ahol a követ szétrobbantó katonák segítségével megkezdik az alapozáshoz szükséges kő kitermelését. Télen, amikor sem a kőbányába, sem a téglagyárba nem mehetnek , szénporos téglát fognak égetni. A Gázkészülékgyártó Vállalat területén már össze is kapartak két vagon szénport, helyük is van az égetéshez, s Gonda elvtárs, a Város, és Községgazdálkodási Minisztérium osztályvezetője megígérte: küld majd szakembereket, akik megtanítják őket a téglaégetésre. Ahol csak lehet, vasszerkezetet használnak fa helyett. Ha a gyárban, vasgyűjtés közben építkezéshez használható vasat találnak — az az övék. 40—50 mázsa eddig a „vagyonuk”. A vasszerkezeteket a Darugyárban, az ottani ifjúmunkások társadalmi segítségével hegesztik össze, készítik elő. Faanyagot az Épületbontó Vállalattól vásárolnak, s a gyár asztalosműhelyében maguk hozzák rendbe. „Közös a lakodalom A fiatalok máris hallatlanul összekovácsolódtak a közös munkában. Minden erővel segítik egymást, de nagy erőfeszítéseiket látva munkástársaik is sok segítséget adnak nekik. S ez az összekovácsolódás éreztetia hatását az üzemben is. A múltkor például váratlanul érkezett kék szót kellett munkaidő után rohamtempóban kirakni. Kik vállalkoztál erre az első szóra? A lakásépítők. A hasonló eset több is történt már. Úgy tervezik: 20 lakást, azaz tiz kétszobás ikerházat építenek. A tervek már elkészültek.) Ha az idő engedi, még az idén elkészítenék a alapokat, s jövő szeptemberre két tűznének be a lakásokba. Nagy ünnep lesz akkor. „Közös" lakodalma fognak tartani — hiszen a 20 közti három pár csak akkor házasodik majd össze, ha meglesz a lakás. és ünnepelni fogják az újszülötteké (jelenleg három van „útban"), akiik már az új lakás reményében jönnet a világra, így lesz-e? Minden bizonnyal. Sokan segítik őket nagy munkájukban. A már említett elvtársakon kívül nagy segítséget ad minden szóban forgó üzem vezetősége, Szécsi elvtárs, az Épületbontó Vállalat főmérnöke, Sümegi elvtárs, a Kőbányai Téglagyár főmérnöke és még sokan-sokan mások. (Remélhetőleg a jövőben a Ferroglobus vezetői is követik e szép példákat.) Még főbb segítséget! Azon a DISZ-bizottsági ülésen sok felszólaló ostorozta kíméletlen szavakkal a bürokráciát, amely rátelepszik a fiatalok kezdeményezéseire, nehezít, akadályoz minden lépést. Halmágyi elvtárs, a bizottság mellett működő műszaki tanács egyik tagja így fogalmazta ezt meg: „Ahhoz, hogy ebből a mozgalomból lakások legyenek — el kell égetni a bürokráciát!'' Igaza van, ez egyik legfontosabb feltétele a kibontakozásnak. A fent erőksített elvtársak segítő tetteikkel máris „perzselgetik" ezt a bürokrá- ciát. Példájukat kell követni mindenütt, mert a fiataloknak — a Gáz készülékgyártó ifjúmunkásainak is — továbbisegítségre van szükségük , íme néhány a sürgősen megoldandó feladatok közül: • 1. A Gázkészülékgyártó (és imás üzemek) fiataljai kérik, hogykönyényebben juthassanak OTP-kölcsönhöz. Terveik szerint 20 000 forintra van szükségük családonként — mér hozzá gyorsan, mert cementet kevásárolniuk. 2. Beadták már az igénylést, hogyquincuimnál telket kapjanak. Szeretnének mielőbb választ, illetve tőlkét kapni — s ha a kért helyen nem lehetséges, akkor esetleg másutt, de minél gyorsabban, hogy az építőanyas~got ne kelljen először a gyárba, maje később az építkezés helyére szállít 7~ niok. Helyes lenne általában mert könnyíteni a fiatalok telekhez jutását, esetleg teljesen ingyenesen is. n" 3. Megígérték már nekik, hol kapnak cementet is. Ez nagyon fontos dolog, mert még a fát is elő leh teremteni bontásból vagy másba az van, de a cementet nem. Segíteni kellene, hogy a kezdeményezők éli dé fában gyorsabban jussanak cemer azhez, még esetleg a cementexport jlentős csökkentése árán is. Persze, sok egyébre is szükség ví lát még. Megoldhatatlan probléma azonlban aligha lesz, csak az kell, hojlik mindenki, aki tehet valamit azé. No hogy e fiatalok — és a többi fiat cél — nagyszerű terve megvalósuljok kommunista lelkiismerete, ember lelkiismerete szerint tegyen is m mindent. do- Gál Pál Az angyalföldiek már „megfogták a csákány nyelét A NÉGYEZREDIK LAKÁS ÖRÖMÉRE... öt év alatt 4000 új lakás épült Sztálinvárosban. A négyezredik, „jubileumi” lakás tulajdonosait — Vitkó István martinacélművi darust és családját — kedves meglepetések, ajándékok fogadják az építők jóvoltából: mindhárom szobában aranyozott mintájú festés, csillárok, a fürdőszobában tükör, a konyhában mosogató és más apróságok.___________ Ankét a balatonpart fásításáról A TTIT Veszprém megyei szervezetének klubhelyiségében szombaton az erdészeti és a legelőgazdálkodási szakemberek vitát rendeztek a Balaton környékének fásításáról. Róth Ferenc erdőmérnök vitaindító előadásában foglalkozott a Balaton környék történetével s megállapította, hogy a magyar tengert még a múlt században is kiterjedt erdőségek koszorúzták. Az erdők kipusztításával mintegy 100 000 holdnyi terület kopárosodott el Veszprém megyében. Majd ismertette a Balaton környék fásításáról készített terveket, s megállapította, hogy ezek csak akkor válnak valóra, ha a kormány hathatós intézkedéseket tesz azok érdekében. A többórás vita anyagát a TTIT és a megyei pártbizottság füzet alakjában kiadja. (MTI)