Népszabadság, 1956. december (1. évfolyam, 22-45. szám)
1956-12-01 / 22. szám
Nem a szocializmus eszméjében csalódtak, hanem a Rákosi Gén-klikkben Az ellenforradalmi terrorról tárgyaltak Szabolcs-Szatmár megyében Csütörtökön délelőtt Nyíregyházán, Szabolcs-Szatmár megye székhelyén összegyülekeztek a Magyar Szocialista Munkáspárt aktivistái, hogy az eddigi eseményekről kicseréljék tapasztalataikat s meghatározzák a legközelebbi feladatokat. A pártoktatók Itáliának nagytermében reggel 8 órakor már megjelentek a távoli községek, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok pártszervezeteinek küldöttei. Kilenc órakor már nem volt ülőhely. A később érkezők felsorakoztak a fal mellett, s akiknek még itt sem jutott hely, a külső teremben ültek le, s hangszórón hallgatták az aktívaülés vitáját. A megye területéről, a falvakból, a termelőszövetkezetekből, az állami gazdaságokból, a gépállomásokról és az üzemekből mintegy 400 kipróbált kommunista jött el a tanácskozásra. Benkei András elvtárs, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei ideiglenes intézőbizottságának tagja tartotta az aktívaértekezlet beszámolóját. Beszéde elején ismertette az október 23-án és az azóta történt eseményeket. Részletesen, marxista—leninista módon elemezte a felkelés okait és következményeit. Ezután rátért a helyi események értékelésére. Többek között ezeket mondotta: — Itt, Nyíregyházán és a megye egész területén a reakció elsősorban a Szovjetunió ellen indított rágalmazó hadjáratot. Felbujtó csoportok ledöntötték a fasizmus elleni küzdelemben hősi halált halt szovjet katonák emlékműveit és síremlékeit. Az ellenforradalom ezzel párhuzamosan egyre kíméletlenebb hajszát indított a párt és a kommunisták ellen. Bezáratta a párthelyiségeket, kitette állásukból a kommunistákat, még az egyszerű takarító asszonyokat is, ha az illetők párttagok voltak. Szétrombolta a tanácsokat, mint az államhatalom szerveit, s helyettük olyan forradalmi elnevezésű nemzeti bizottságokat létesített, amelyekben akadtak ugyan becsületes dolgozók is, de a bizottságok tagjainak többsége volt főszolgabírókból, földbirtokosokból, csendőrökből és efféle ellenforradalmi elemekből alakult. Mátészalkán például egy huszonhét tagú megyei nemzeti bizottság verődött össze; ebbe bevettek néhány dolgozó parasztot is, de ezek nem számítottak az egykori közjegyző, a főjegyző, a horthysta katonatiszt, a gyáros és más osztályidegen népség között. A bizottságban egyetlen munkás sem volt. Tiszabecsen a csendőrök bitorolták a hatalmat. Kislétán szintén. Sorolhatnók a példákat özönével. Mind bizonyítják, hogy ezek a bizottságok a tanácsok megdöntésére alakultak, a reakciós földbirtokos rendszer visszaállítására. Benkei elvtárs hangsúlyozta: nemcsak azon kell lemérni az ellenforradalmat, hogy hol és hány embert végeztek ki, hanem elsősorban azon, hogy kik gyakorolták ekkor a hatalmat. Majd jellemezte az ország mostani gazdasági helyzetét. Benkei elvtárs a beszámoló harmadik részében az új párt szervezésével foglalkozott. Megdicsérte azokat a kommunistákat és az egyszerű, becsületes dolgozókat, akik a legnehezebb időkben sem hagyták cserben a pártot, hanem az első perctől kezdve hozzáláttak az új párt szervezéséhez. Ezek az egyszerű kommunisták hangoztatják, hogy ők nem a szocializmus eszméjében csalódtak, hanem a Rákosi— Gerő-klikkben, s a szocializmus eszméjéhez hűek maradtak. A mostani pártvezetés szilárd bázisra támaszkodik, mert a becsületes, párthű kommunisták száma nem kicsi, s számuk napról napra növekszik. A beszámoló végén a helyi tanácsok helyzetével foglalkozott. Elmondta, hogy a kommunisták támogassák a tanácsokat, az államhatalom helyi szerveit, mert egyszer és mindenkorra jegyezzük meg, hogy a tanács az államhatalom egyetlen szerve. A beszámoló elhangzása után megkezdődött a vita. Az elvtársak, a községek és a városok szószólói példák özönével bizonyították, mennyire elharapózott az ellenforradalom. Mitru Ferenc elvtárs, Eperjeske község küldötte elmondta, hogy az ellenforradalmárok felgyújtották a mándoki termelőszövetkezet dohánypajtáját, s ezzel mintegy 110 ezer forint kárt okoztak az egyszerű embereknek. Tiszaszentmárton községben a kulákok nekiestek a termelőszövetkezet gyümölcsösének, s letarolták a gyönyörű fákat. Komoró községben feltörték az állomáson megrakott vagonokat s széthordták a vetőmagot. Újhelyi László, a szamosbecsi termelőszövetkezet elnöke elmondta, hogy községükben az ellenforradalmárok öszszeállították a kivégzendők névsorát. Ezen a listán negyvenöt ember neve sorakozott. A kiszemeltek között csak három aktív pártmunkás volt, a többi egyszerű pártonkívüli, a népi demokrácia becsületes híve, tömegszervezeti tag. A további felszólalók az ellenforradalmárok terrorcselekedeteiről számoltak be. Majdnem minden községben raboltak, fosztogattak. A nemzeti bizottságokba mindenütt papok, csendőrök, kulákok és a hasonszőrűek tolakodtak be. Jellemző, hogy megyeszerte egyetlen nemzeti bizottságba sem választottak be termelőszövetkezeti tagot. Ezek a népellenes elemek már megkezdték a hivatalok, a pozíciók felosztását maguk és rokonságuk között. Igen sok termelőszövetkezetet feloszlattak. De milyen örvendetes, hogy Szamosbecsen húsz kilépő közül tizen már visszatértek a szövetkezetbe. Nyíregyházán a Ságvári Tsz néhány nappal ezelőtt feloszlott, de tegnap újra megalakult. A pártaktíva részletesen foglalkozott a feladatokkal is. Legfontosabb feladatul jelölte meg, hogy minden kommunista, minden becsületes ember, aki szereti népét, aki hű a népi demokráciához, menjen az emberek közé, mert most az a legfontosabb feladat, hogy megmagyarázzuk a dolgozóknak: mi történt és mi a tennivalónk. Beszerző útra indult, de külföldre szökött az áruló munkástanács-elnök A Kőbányai Textilművek szövő-kikészítő telepe munkástanácsának elnöke alaposan cserbenhagyta dolgozótársait. Elment Zala megyébe azzal az ürüggyel, hogy a Pakodi Állami Gazdaságban lisztet vásárol a gyár részére, de nem jött vissza az autóval, csak egy búcsúlevelet küldött: „Kedves barátaim! Elnézést kérek önöktől, de helyesebbnek tartom, ha az országot itthagyom, minthogy előbbutóbb elvigyenek, mert a dolgozótársaim érdekében nagyon exponáltam magam, mint a munkástanács elnöke. A pénzt elvittem. Fájó szívvel búcsúzom. Sugár Ottó.” Talán még azt is dolgozótársai érdekében tette, hogy magával vitte a lisztvásárlásra felvett 80 ezer forintot, a dolgozók pénzét és élelmiszer nélkül otthagyta a teherautót Zalában. Mondanunk sem kell. Sugár Ottó szökésének híre óriási felháborodást keltett a Kőbányai Textilművek munkásai körében. Jól emlékeznek még itt a dolgozók arra, amikor Sugár Ottó egy autó tetejéről szónokolt a gyárudvaron: „Még attól sem félek, ha meg kell halnom a munkások ügyéért!” — így kiáltotta a nagyhangú szónok, miközben amunkások érdeke ellen — a termelőmunka megkezdése ellen agitált. Hát csak eddig tartott az ügyszeretet? — kérdezik most a Kőbányai Textilművekben. Tanulságos eset ez, mely arra figyelmeztet, hogy alaposan meg kell gondolni minden dolgozónak, kire szavazzon a végleges munkástanács megválasztásakor. Nehogy olyan emberek kerüljenek a munkástanácsokba, mint Sugár Ottó, aki a munkások érdekeiről fecsegett, de csak a sajátját nézve, elárulta a közösséget és körmönfont módon a feleségét is magával vitte az útra, amelyből beszerzés helyett disszidálás lett... AZ MSZMP HÍREI A III. KERÜLET négy üzemében megalakult az MSZMP ideiglenes intéző bizottsága. További 24 üzemben megindult már a pártszervező munka. A Mechanikai Mérőműszerek Gyárában, az Újlaki Téglagyárban és a Goldbergerben a régi párttagok mellett több pártonkívüli is belépett az új pártba, illetve érdeklődik a belépés körülményeiről. A GÁBOR ÁRON VASÖNTÖDE ÉS GÉPGYÁRBAN is megalakult az MSZMP ideiglenes intéző bizottsága. A volt, mintegy 500 párttagból eddig 80-an jelentkeztek az új pártba. A már megalakult pártszervezet tagjaira vár az a feladat, hogy megértessék a becsületes volt párttagokkal és pártonkívüliekkel: a passzivitás, a várakozó álláspont ma egyrészt azoknak használ, akik egyáltalán nem akarnak pártot az üzemekben, hogy könnyebben halászhassanak a zavarosban, másrészt azoknak, akik a régi hibás politikát akarják becsempészni az új pártba. Hogy milyenné lesz az új párt? Az függ a párttagság véleményétől, harcától is. A VII. KERÜLET több intézményében és vállalatánál megalakult már az MSZMP ideiglenes intéző bizottsága, továbbá számos helyen folyik a párt szervezése. A Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban idáig 90-en, a Fővárosi Villamosvasút Székházában 60-an, az Egyetemi Nyomdában 30-an, a Könnyűipari Gyárfelszerelő Vállalatnál 25-en, a Fővárosi Mélyépítő Vállalatnál 10-en kérték felvételüket a pártba. Sok pártonkívüli dolgozó is érdeklődik a pártbalépés lehetőségei iránt. A GANZ VILLAMOSSÁGI GYÁR MSZMP ideiglenes intéző bizottsága tíz tagból áll Ebből heten fizikai dolgozók. yTyTTfTTVTTTTTTTyTTTTnTHTTTTTTTTTTTTTTTTfTTTyTTfTTfTTTTTTTfTTTTyTTTTfTTTTTTTTTTTT^TTTTVTTTTffTTTyTTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTVTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTtyTyTtfTTTt SZOLNOK MEGYÉBEN eddig 158 MSZMP-szervezet alakult, amelynek 3408 tagja van. Ebből 18 üzemi, 41 tsz, 7 gépállomási, 6 állami gazdasági, továbbá 86 területi és hivatali pártszervezet. Bács megyében 153, Hevesben 140, Szabolcs megyében 289 és Vasban 100 MSZMP-szervezet alakult. Szerda délelőtt... Az eső zuhog, mintha dézsából öntenék. A mély völgybe húzódott bányatelep egész esőpárába burkolózott. A táj kihalt, az út üres. A telepen szinte egy lélek se mozdul. Vigasztalhatatlan, szomorú a kép, mintha az élet teljesen kihalt volna. De mégsem! A domb lábánál ugyanis egyre erősbödik a zúgás, a jól ismert hang: mormol az osztályozó, csikorognak a csillekerekek, kúszik a drótkötél, s élesen harsannak fel a lejtősaknában a jelzőharangok. A főmérnök, Józsa Pál, fiatal, jól megtermett, barna ember. Kék vattaruhában, füles sapkában áll motorkerékpárja mellett. Éppen indulni akar szokott ellenőrző körútjára. Ő az ideiglenes munkástanács elnöke is, s készséggel ad felvilágosítást. — Igen, dolgozunk. Mind a hat akna, a Pálhegy I-es, II-es, III-as, a Gusztáv, a kisteleki VI-os és VII-es termel. Nem volt egyetlen nap sem október 23-a óta, hogy sztrájkoltunk volna. — Milyen a munkahelyek telepítése? Előveszi a papírt, a napi jelentést, s magyarázni kezd: — Bizony kevés a munkáskéz, sokan hiányoznak. Volt 120 katonánk — leszereltek. A messze vidékiek, akik itt laktak a munkásszálláson, hazamentek családjaikhoz. Közülük néhányan már felkeresték a bányát, érdeklődtek, s bejelentették: visszajönnek, ha rendeződnek a viszonyok. Dolgozik a munkástanács Az ideiglenes munkástanács tevékenységére terelődik a szó. Józsa főmérnök nevetve mondja, hogy eddig „majdnem munka nélkül" maradtak, hiszen egyetlen komoly cselekedetük a termelés megszervezése volt. Ez viszont nem volt könnyű, hiszen a Mizserfa körül levő bányaüzemek dolgozói sztrájkoltak, s legtöbbjük egy faluban lakik azokkal, akik ehhez a bányához járnak. Megfenyegették a Mizserfára járókat, hogy sztrájktörők, gyengítik a munkásegységet, mert nem hagyták a megyét szén nélkül. Ezért is féltek sokan munkába jönni. Persze, volt a munkástanácsnak más feladata is. Például az élelmiszerek beszerzése, elosztása, a tüzelő biztosítása, a fizetés lebonyolítása stb. Az első napokban nagy volt a felvásárlás, pótolni kellett az árukészletet. A munkástanács úgy határozott, hogy árut csak az ő engedélyével adjanak ki. Emiatt azután nem is volt különösebb fennakadás és sorbanállás. Őszintébb lett a szó A gépműhely vezetője, Tótok Zoltán is tagja az ideiglenes munkástanácsnak. Fiatal ember, de a műhelyben szeretik, van tekintélye. Ő nem is annyira a munkáról, mint inkább az emberekről beszél. Nyíltabbak, őszintébbek lettek, a haragosok kibékültek. A műhelyben, ahol azelőtt 62 munkás volt, most ötvenen dolgoznak. Az emberekben van egy nagyfokú bizonytalanság. Sok a rémhír, különösen a deportálásokról. Nem hisznek, nagyon nehéz bennük a bizalmat felébreszteni. Megmondják nyíltan: a Horthyrendszert nem kívánják viszsza, de a felszabadulás utáni években sok olyan dolog volt, ami nem volt jó, s ezt sem kívánják vissza. Nem akarnak húsvétkor, karácsonykor stb. dolgozni, nem kívánják a sok normarendezést és más ehhez hasonlót. Mik a bányászok jelenlegi követelései ? — Mi lehetne? — válaszolja Józsa főmérnök — valahányszor összejöttünk értekezletre vagy megbeszélésre, akkor mindig a bérről, a pénzről volt szó, bármi volt az értekezlet napirendje. A követelések legfontosabbja most is a bérkérdés. Mizserfán az egyéni és összüzemi teljesítmények magasabbak voltak, mint más nógrádi bányáknál, s a keresetek is jobban növekedtek. Az emberek egy műszakra 120 —150 forintot is megkerestek, de ezt nem bírta el a béralap, egymásután jöttek a normarendezések. Ez ellen tiltakoztak a bányászok. Most a tröszt a bérek rendezésére irányelveket kapott a minisztériumtól. Ezeket mi is ismerjük, s kedden benyújtottuk a tröszthöz saját javaslatainkat. Az itteni munkástanács megtárgyalta, s elfogadta azt a javaslatot, hogy — elképzeléseink szerint — a bányászatban tovább is darabbér legyen, de az 1954-es árakon fizessenek. Persze ezt is korrigálják a jelenlegi helyzetnek megfelelően. Az így kialakult darabbérhez számítsák hozzá a 30 százalékos földalatti pótlékot. Fekete Józsi bácsi, a gépműhely dolgozója 47 éves. Arról panaszkodik, hogy nem becsülték meg eléggé az embereket, például őt sem. — Én szeretek dolgozni — mondja. — Ha kellett, 24 órát is itt maradtam. 1945 óta nem hiányoztam, s nem is akarok. Amikor a sztrájk alatt hazafelé mentem, mindig megkérdezték, na, mi az, munkában voltál? Igen, itt voltam, mert munka nélkül nincs élet, ezt én is jól tudom. A családnak pedig élni kell. De munkám után becsüljenek is meg. 1955-ben például beteg lettem, s hét napra nem kaptam táppénzt. Vagy itt van a másik dolog — a fúrók ügye. (Ő készíti ugyanis a híres mizserfai fúrószárakat, amelyeket az egész medencében különösen kedvelnek a bányászok.) Azelőtt 80 forintot kaptam egy másfél méteres fúróért, most pedig csak 38 forintot. Ez a másik sérelem. Az ilyen intézkedéseket nem kívánom viszsza. Megkérdem, mi a véleménye a pártról. Határozottan mondja: Pártnak lennie kell . A munkások nem maradhatnak enélkül. Ki fogja őket párt nélkül össze? Ha nincs párt, olyanok vagyunk, mint egy család apa nélkül. Meg aztán hová is menjen az ember a bajával, gondjával, ha nem a munkásság pártjához? Ebben mindnyájan egyetértenek. Van ugyan még sok részletkérdés, amiben vitatkoznak, de erre szükség is van, hadd tisztázódjanak a nézetek. Az új pártot már szervezik, s bár nem lesz olyan nagy apparátusa, mint a réginek, mégis úgy érzik, erősebb lesz, cselekvőképesebb s már olyan emberek is jelentkeztek, akik azelőtt pártonkívüliek voltak. A MIZSERFAI BÁNYÁSZOK KÖZÖTT — Beszélgetés a munkáról, a sérelmekről és a pártról . 2 NÉPSZABADSÁG