Népszabadság, 1957. május (2. évfolyam, 101-127. szám)
1957-05-01 / 101. szám
1957. május 1. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA II. évfolyam, 101. szám MÁJUSI SEREGSZEMLE Május elseje van. Az első 1956 októbere után. Mindenki jól tudja, álljon a barikád bármelyik oldalán, hogy a mai nap a magyar népi demokrácia, a Magyar Szocialista Munkáspárt erőinek seregszemléje. Sokszor hasonlítjuk az idei májust az első szabad május elsejéhez. Akkor, a háború és a fasizmus borzalmától elgyötörten, romos utcákon vonulva, a fasizmustól megfertőzött emberekkel körülvéve, az öntudatos dolgozók, az egyszerű emberek százezrei szívében feltámadt a boldogabb, szabad jövő reménye. Éhesek és rongyosak voltunk, szívünkben még égett a 25 év elnyomása, a szovjetellenes rablóháborúban való részvétel és a hitlerista járom miatt érzett keserűség és szégyen, de már hivatkozhattunk az első nagy eredményekre is: a földosztásra, az újjáépítés megkezdésére, s arra, hogy a félrevezetett tömegek fejében is már megindult a tisztulás, oszlottak a 25 éven át szüntelen hallott kommunistaellenes, szovjetellenes, soviniszta, nacionalista nézetek. Az idei május elsején fél év választ el egy szomorú, gyászos októbertől, 1956 októberétől. Most is érzünk keserűséget és szégyent, és most is érzünk bizakodást és reményt. Ma reményeinket nagyobb, konkrétabb eredmények támasztják alá, mint 12 évvel ezelőtt. Katonailag és politikailag szétvertük az ellenforradalmat. Iparunk egyre jobban megközelíti az október előtti színvonalat, a mezőgazdaságban jók a terméskilátások, becsületes és szorgalmas munkával vesz részt a nemzet felemelkedésében a néphez hű értelmiség. Gyógyulóban vannak Budapest új, október-novemberi sebei, és gyógyulóbenn vannak az emberi lelkek, tisztulnak a gondolatok. 1945 és 1957 között azonban döntő különbség van: 1945-ben a magyar nép azt ünnepelte, hogy elvesztette láncait; ma azt, hogy oly nagy veszély ellenére megtartotta hatalmát, a 12 szabad és békés év hatalmas vívmányait. Ha az elmúlt évek hibái, a csalódások és a sérelmek sokszor még öntudatos dolgozókban is elhomályosították ezeket. 1956 októbere után felismertük igazi értéküket és megtanultuk, hogy napról napra újra kell harcolnunk értük. Szilárd elhatározásunk az idei május elsején, hogy proletárdiktatúránkat, szocialista vívmányainkat soha többé nem engedjük veszélybe sodorni. Az idei május elsejét, ezt a hagyományos munkásünnepet, a munkáshatalom elleni támadás meghiúsítása után tartjuk. Emlékezzünk jól vissza ezen a napon, hogy 1956 októberében, s az azt megelőző és követő hónapokban — minden „munkás”-jelszó és szólam ellenére — a munkásosztály hatalma, vezető szerepe ellen irányult az ellenforradalmi erők támadása. A munkásosztály és szövetségesei ellen irányult az a gyalázkodás és ócsárlás, amely az elmúlt 12 év alkotásait, a munkások, a dolgozó parasztok két keze munkáját illette. A munkáshatalom ellen irányultak azok az elmefuttatások, amelyek az értelmiség vezető szerepéről szóltak, ellene irányult a kommunista párt és a kommunisták ellen indított hajsza, a munkás-parasztfiúkból álló államvédelmi szervek ellen keltett szégyenletes pogromhangulat, a munkás-paraszt káderek lejáratása, a munkásegység felbomlasztásának megkísérlése. Mi emlékszünk rá, hogy a nagybudapesti állítólagos munkástanácsban nyugati újságírók diktálták a teendőket; mi láttuk, amint deklasszált, a munkásosztályba az utóbbi években sodródott különböző kétes elemeket, közismert lógósokat és nemegyszer volt bűnözőket igyekeztek hangadó posztra állítani számos munkástanácsban. Az amerikai tőkések által fizetett újságok és rádiók örömmámora és dührohamai is pontosan elárulták az igazi célokat: a munkások és a parasztok kezéből kicsavarni és a több mint egy évtizede levitézlett egykori uralkodó osztályok kezébe visszaadni a hatalmat. Az idei május elsejét, ezt a nagy nemzetközi ünnepet, a proletárszolidaritás ünnepét, a világ dolgozóinak testvérisége ellen intézett soviniszta, nacionalista támadás meghiúsítása után tartjuk. Emlékezzünk vissza ezen a napon, hogy 1956. október 23-án, 12 év után először visszhangozták a pesti utcák a szovjetellenesség, a népbutító sovinizmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus szólamait. Nemzeti zászlók lobogtatása közben — a Petőfi által megénekelt világszabadság vörös zászlait égették. A „világközvélemény” együttérzéséről kiabáltak — és leverték az öt világrész dolgozóinak testvériségét hirdető ötágú csillagot, állatias módon felkoncolták viselőit. Harsogtak a „nemzeti” és „hazafias” jelszavak, de már készítették a talajt az ENSZ- csapatok (értsd: a nyugati imperialisták hadseregének) bevonulásához. A hazafiságot, a nemzeti érzést nacionalizmussal szennyezték be és szembeállították a munkás nemzetköziséggel a Szovjetunió iránti szeretettel, a szocialista táborhoz való tartozással — holott ezek az eszmék egymás nélkül, egymás ellen soha nem érvényesülhetnek. Az idei május elsejét, a békeharc nagy seregszemléjét, az oly közel került háborús veszély elhárítása után ünnepeljük. Május végi, osztályharcos követelései mellé évek óta csatlakoztak a békeharc új jelszavai, így van ez az idén is. Gondoljunk hát ezen a napon arra, hogy az októberi ellenforradalom hazánknak egy második Korea sorsát szánta, és nem rajta múlt, hogy ez a sors nem következett be. Az imperializmus „magyar” szekértolói készek voltak megtenni azt, amire az imperializmus már tizenkét éve készült: a szocialista tábor egy tagját durva erőszakkal kiszakítani ebből a táborból és átvinni az imperializmus oldalára. „Semlegességről”, ENSZ-csapatokról papoltak, de tudniok kellett, hogy az ENSZ- csapatokkal megrakott, „semleges” (értsd: kapitalista, fasiszta, soviniszta) Magyarország csak az előretolt hídfőállás szerepét töltötte volna be a szocialista tábor országai és népei ellen irányuló harmadik világháborúban. Az idei május elsején a magyar dolgozók éppen azt fejezik ki tüntetésükkel, hogy a munkáshatalom, a proletárszolidarítás, a békeharc oldalán állnak. Ezt tudomásul kell venniök ellenségeinknek is. De demonstrálni akarjuk a testvérnének, a nemzetközi munkásosztály előtt azt a szilárd elhatározásunkat: úgy fogunk élni és dolgozni, hogy a magyar népi demokrácia barátai a jövőben mindenkor számíthassanak reánk. A Magyarországon kitört ellenforradalom nehéz helyzetbe hozta, erőpróba elé állította az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalmat. Nem volt véletlen, hogy a magyarországi eseményekkel egyidőben erős és nyílt támadás indult néhány kapitalista országban, nemcsak a kommunista pártok, hanem más haladó szervezetek, a szakszervezetek, a békemozgalom ellen is. A kommunista pártok fejlődésében egyes helyeken átmeneti megtorpanás is bekövetkezett. Most, május 1- én azonban már büszkén megállapíthatjuk: a nemzetközi munkásmozgalom kiállta ezt a rendkívüli próbát. A kapitalista országokban a reakció minden erőfeszítése ellenére sem sikerült elszigetelni a kommunistákat a dolgozó néptől. Ellenkezőleg, azóta ezek a pártok újabb sikereket értek el, mint ezt az olasz községi választások eredményei, vagy az indiai választások eredményei is igazolják. A szocialista országok testvérisége, a szocialista tábor egységesebben, erősebben került ki a válságból, mint amilyen valaha is volt. Hogy ennek az erősödésnek az okát megértsük,vissza kell gondolnunk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom október előtti helyzetére. Ebben az időben új, „kommunista" álarcot öltött revizionista irányzatok ütötték fel fejüket, s nyomukban felbukkant az osztályok közötti béke illúziója. A Magyarországon, de kisebb mértékben másutt is folyó nyílt, gátlástalan kritikahullám, a régi vezetés hibáinak szakadatlan felhánytorgatása, párosulva az elért eredmények teljes elhallgatásával, gyalázásával — magát a népi demokratikus rendszert, a szocialista eszmét próbálta lejáratni, s nemcsak nálunk, hanem nyilván még erőteljesebben a kapitalista országokban. Az új revizionisták előálltak az úgynevezett „nemzeti kommunizmus" és a „külön út" jelszavaival, hogy a világ első, legtapasztaltabb szocialista országával, a Szovjetunióval szembeállítsák a mozgalmat. Meg akarták osztani a kommunistákat, megbontani a legnagyobb erőforrást, az egységet. Ezt célozta a hírhedt „sztálintalanítás" jelszava. A magyarországi ellenforradalom azonban az egész nemzetközi munkásmozgalom előtt leleplezte a revizumizmust, a „nemzeti kommunizmust", a sztálintalanítás ejt’szavával űzött zavarkeltést, mint kommunistaellenes, az imperializmusnak szállást csináló, egységbontó áramlatot, így nemcsak a magyar kommunista mozgalom, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom ideológiailag jobban felvértezve, tapasztalatokban gazdagabban, e. ..cégesebben küzd és harcol ma, mint az „ múlt években bár^'''-ot. Fényesebben és tisztábban ragyog ma, mint valaha, a proletárszolidaritás csillaga. Mi magyarok ezen a május elsején sem feledkezhetünk meg arról, hogy a mi harcosaink vérével együtt szovjet katonák vére is hullott azért, hogy éljen a magyar proletárdiktatúra. Nem feledhetjük el, hogy a baráti országokból és elsősorban a Szovjetunióból gyorsan érkezett és érkező anyagi segítség hárította el fejünk felől a munkanélküliség, az infláció, a gazdasági csőd fenyegető veszélyét. Nem feledhetjük el, hogy a testvéri kommunista pártok állásfoglalásai és küldöttségeik jelenléte Magyarországon, milyen felmérhetetlen értékű segítséget jelentett az eszmei tisztázódásban, s egyben a népi hatalom megszilárdulásában. Köszönet és hála testvéreinknek és ba-grátáinknak minden segítségükért! A magyar népi demokrácia, a nemzetköziség, a szocialista eszme győzött! Az elmúlt hónapokban újjászerveződtek a kommunista párt sorai is. Pártunk május 1-én mér úgy lép a tömegek elé, mint olyan erő, amely ki tudta vezetni az országot a sokak szerint reménytelen, nehéz helyzetből. Ma már az imperialisták is kénytelenek beismerni, hogy ami októbernovemberben még elérhetőnek vélt, megvalósíthatónak látszó reménység volt számukra, a szocialista tábor szétszakítása teljesen kilátástalan, csalfa ábránd. Ezen a mai győzelmes seregszemlén megfogadjuk, hogy soha többé nem adunk tápot imperialista vágyálmoknak. Soha többé nem adunk alkalmat, hogy hibáinkat kihasználva, az ellenség behatolhasson sorainkba. A proletárdiktatúrát élessé és hajthatatlanná tesszük ellenségeink számára, de jobban kifejlesztjük a dolgozó tömegek részére a szocialista demokráciát. Ezen a sokat szenvedett magyar földön megvalósítjuk az emberiség legszebb álmát, a szocializmust, a magyar dolgozó nép jólétét, viruló életét, boldog, békés jövőjét. S ma, a nagy májusi seregszemlén, erőnk tudatában, elszántan tömörítjük sorainkat. A százezrek menetében ott vannak hős munkásosztályunk fiai, megmozdul az egész ország, ott menetelnek a KISZ edzett és most edződő seregei. Az egész világ haladó emberiségének rokonszenve kísér minket. Szálljon az ünneplőkhöz pártunknak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak harcos, forró üdvözlete!