Népszabadság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
1954. január 26, vasárnap NÉPSZABADSÁG A Külügyminisztérium szóvivőjének tájékoztatója az idegenlégióba kényszerített magyarokról, az „ötös bizottságot"kompromittáló Bang-Jensen-ügyről, a disszidensek torzsalkodásáról és más kérdésekről Gyáros László, a Külügyminisztérium szóvivője szombaton sajtóértekezleten válaszolt a bel- és külföldi újságírók kérdéseire. Elmondta többek között, hogy hat fiatal magyar disszidens — egyik 18 éven aluli —, akiket a francia idegenlégióba kényszerítettek, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front fogságába esett. Ezek most hivatalosan engedélyt kértek — és kaptak —, hogy hazatérhessenek. Sorsuk bizonyítéka annak, hogy számos szökött magyart az idegenlégióba kényszerítettek, köztük nyilván nem egy olyat, aki idehaza fegyverrel harcolt az ellenforradalom oldalán és „szabadságharcosnak" képzelte magát; ezek azután odakint az idegenlégió tagjaiként, egy idegen hatalom zsoldjában harcoltak a szabadságukért küzdő népek ellen. Szólt ezután Adenauer rádióbeszédéről, amely leplezetlenül ellenségesen reagált Bulganyin pozitív békejavaslataira. Adenauer nem tagadta meg önmagát, amikor elutasította a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására irányuló törekvéseket és az atommentes övezet gondolatát. Meleg szavakkal emlékezett meg a tízéves magyar—román baráti szerződésről. Kapcsolataink fejlődése kiváló példa a szocialista országok együttműködésére. E kapcsolatok azóta is bővültek, terebélyesedtek, mindkét fél számára előnyösen. Számos más egyezményt is kötöttünk. Rendkívül jelentős volt számunkra az az önzetlen segítség, amelyet a román nép az ellenforradalom után nyújtott Magyarországnak. Utalt a szóvivő a magyar— olasz viszonyra vonatkozó kérdés kapcsán arra, hogy most árucsereforgalmi és fizetési megállapodást írtunk alá; ennek következménye a két ország közötti árucsere enyhe emelkedése lesz 1958-ban. Gyümölcsözőek kulturális és filmkapcsolataink. Egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy az ismert Bang-Jensen-ügy lefolyása bizonyos elégtételt szolgáltatott Magyarország számára. Bang-Jensen vezette az ötös bizottság által kihallgatott „tanuk” névsorát, s megtagadta annak átadását az ENSZ főtitkárának. A listát végül elégették. Ezt Hammarskjöld a napokban többek között azzal indokolta, hogy a bizottság új bizonyítékokat fedezett fel, s hogy „a papírok felelőtlen kezelése Bang-Jensen részéről kompromittálta azok jellegét és hitelességét.’’ Előttünk sohasem volt vitás, hogy ezeket a névtelenségbe burkolt „tanúvallomásokat” nem lehet elfogadni a világ egyik legtekintélyesebb nemzetközi szervezete okmányaként. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy ha egyáltalán produkálni tudnák az úgynevezett „tanúk” listáját, ez még jobban kompromittálná az ENSZ-bizottság jelentését, mint a lista elégetése. Végül a magyar disszidens-tábor belső ellentéteiről szólva, kifejtette Gyáros László, hogy a különböző disszidens-csoportok képtelenek bármiféle egységet is létrehozni, és ádáz módon torzsalkodnak egymással. Nehéz is egyeztetni Kéthlyék úgynevezett „Magyar Forradalmi Tanács”ának „szocialista” és „demokrata” demagógiáját Varga Béláék 1945- ös status quo-ra épülő programjával, mely még az államosításokat sem kívánja elismerni. De számos arisztokrata és dzsentri disszidens elem is van, akik a királyság és a feudális nagybirtokok visszaállításáról álmodoznak. Mindezek egyedül a szocializmus elleni gyűlöletben, a Magyar Népköztársaság rágalmazásában értenek egyet és szeretnék visszaszerezni pozíciójukat még atomháború árán is. Emellett annak adják el magukat, aki a legtöbbet ígéri — és minél többször, így például Király Béla először szociáldemokrataként a strasbourgi tanács egyik vezetője lett, azután Vargáék szűk baráti körében tűnt fel újra, mint ennek a feudális-reakciós társaságnak egyik támasza. Kivételesen igazat mond a disszidens Független Magyarország című lap, amely december 18-i számában így ír: „Egység kialakulásáról szó sem lehet, hanem csak egy új aréna létesítéséről, amely a fizetett pozíciók elfoglalására irányuló harcok színtere lesz.” Nyilvánvaló ebből, hogy ezek a diszszidens „bérhazafiak" kizárólag a saját zsebeik érdekeit képviselik. Elgondolkoztató ez a megtévesztett, odakint megalázottan, munka nélkül vagy éhbéren élő magyarok számára. --------■ • ■ -------- TISZTÁZZUK A FOGALMAKAT Mi a szektarianizmus? A szektásság vagy szektarianizmus kifejezések a szekta szóból erednek. Szektáknak nevezték el egy bizonyos bölcseleti vagy vallási felfogás követőinek elszigetelődő, zártkörű csoportjait Vallási szektákat alkotnak ma is Magyarországon például az úgynevezett jehovisták. A szekták jellemvonása az elszigetelődés a szektákon kívüliektől. Szektás (vagy szektáns) irányzat, más szóval a szektavág (szektásság, szektánsság), illetve szektarianizmus bizonyos fajta elszigetelődési irányzatot jelent. Bizonyos történelmi körülmények között haladó törekvések jegyében is létesültek a szekták. A tőkés társadalom ellentmondásainak hatására szocialista jellegű szekták is keletkeztek, amelyek az emberi közösség új formájának megteremtését hirdették, mégpedig a termelőeszközök közös tulajdonná változtatása, a kizsákmányolás megszüntetése alapján. Ezek a szekták (az úgynevezett utópikus szocialisták hívei) nem tűzték ki célul a politikai hatalom meghódítását a proletariátus által; nem a munkásság osztályharcának a megvívását hirdették, jórészt azért, mert a proletariátus még gyönge és éretlen volt, történelemformáló erejét és hivatását a múlt század elején még nem ismerték fel. A munkásmozgalom fejlődése a szocialista szekták szűk kereteit széttörte, illetve a megmaradt szektás csoportokat félresodorta. Azonban szektás törekvések a kifejlődő munkásmozgalomban újra és újra jelentkeztek. A szektás jelenségek hol jobboldali, hol pedig úgynevezett ,,baloldali” áramlatokkal kapcsolatosak. A múlt század 60-as éveiben Németországban szocialista jelszavakkal Lassalle Ferdinánd vezetésével kibontakozott egy mozgalom, amely politikai reformokért küzdött. E reformista, a proletárforradalmat elvető irányzatnak kezdetben és jó ideig egyik fő jellemvonása volt a munkások bérmozgalmával való „elvi” és gyakorlati szembenállás, a munkások sztrájkharcaitól és a szakszervezeti mozgalomtól való szektás elzárkózás. Más országokban kibontakozott az úgynevezett anarchoszindikalista mozgalom, amelynek egyik fő jellemvonása volt a munkások kifejlődő politikai mozgalmával való szembeállás, szektás elzárkózás a politikai jogok kiszélesítéséért való harctól. Az anarchoszindikalizmus a megalkuvó reformista irányzat „baloldali” ellenzékeként lépett fel Az 1864-ben alakult I. Internacionálé idején a forradalmi munkásmozgalomnak mindenekelőtt a különféle, de gyakrabban „baloldali” jelleggel fellépő szektás törekvéseket kellett leküzdeni amellett, hogy a különféle jobboldali reformista törekvések ellen is állandó harcot kellett folytatnia. Az 1889-ben megalakult II. Internacionálé szocialista pártjaiban tovább folyt a harc a „baloldali” szektás irányzatok, főlegaz anarchoszindikalisták ellen, ami szükséges volt, de emellett elhanyagolták a harcot a mind erősebben jelentkező jobboldali irányzatok, a kifejlődő és mindjobban teret nyerő revizionizmus ellen, amely végül is a pártok többségében felülkerekedett és az Internacionálét 1914-ben csődbe vitte. Az 1919 márciusában megalakult III. Internacionálé, vagyis a Kommunista Internacionálé pártjaiban főleg a „baloldali” szektás hibák jelentkeztek, mint a fiatal, még tapasztalatlan kommunista pártok gyermekbetegségei. A kommunista pártoknak állandó és szívós harcot kellett folytatniuk a szociáldemokrata pártok revizionista ideológiája és a jobboldali vezérek megalkuvó és osztályáruló tevékenysége ellen és küzdeniük kellett saját soraikban is a szociáldemokrata nyomás előtt meghátráló jobboldali, megalkuvó törekvések ellen. Ugyanekkor azonban a kommunista pártokban általában a „baloldali” szektás veszély volt a nagyobb, s amikor legyengült a szektás jelenségek elleni harc, akkor lecsökkent a revizionizmus elleni küzdelem ereje is. A kommunista pártok soraiban jelentkező szektás veszély megmutatkozott például a szociáldemokrata szakszervezetekben végzendő felvilágosító és szervező munka lebecsülésében és elhanyagolásában a tőkések és a fasizmus elleni harcok során a szociáldemokratákkal való együttműködés megteremtésének és erősítésének elhanyagolásában. A magyar kommunista mozgalomban is jelentkezett és komoly károkat okozott ez a szektás politika. Amikor a kommunista párt felemelte a Hitler-ellenes nemzeti front lobogóját, s közös harcba hívta az összes Hitler-ellenes erőkét az ország függetlenségéért és demokratikus átalakításáért, a jobboldali erők elleni harccal együtt szívós küzdelmet folytatott a szektás nézetek ellen is. Ezek a szektás nézetek akkor mindenekelőtt abban fejeződtek ki, hogy elutasították a Hitler-ellenes demokratikus szövetséget a nemzeti burzsáziával. Azt hirdették, hogy ez a szövetség a proletár osztálypolitika feladását jelenti. A kommunista párton belül is voltak ilyen nézetek, melyet a párt alapjában véve legyőzött. A függetlenségi frontot elutasító „proletár osztálypolitika” szószólójának csaptak fel azonban a jobboldali szociáldemokraták is, Peyerrel és társaival az élükön. A „baloldali” szektás politika ebben a kérdésben megfelelt az ő jobboldali törekvéseiknek. A felszabadulás idején és a felszabadulást követő első időszakban előrehaladásunk egyik döntő feltétele volt a demokratikus nemzeti front megszilárdítása a népi demokratikus rendszer alapján. A reakciós erők elleni harcban kellett ezt kivívni. E küzdelem szerves része volt a mindennapi harc a szektás veszély ellen is. Például a két munkáspárt egységfrontját a peyeristák jobboldali aknamunkája is és a szociáldemokratákkal való összefogást lebecsülő szektás jelenségek is veszélyeztették. Két fronton küzdve vittük győzelemre a két munkáspárt egyesülését. A szocialista forradalom győzelmét követő időszakban — jórészt a személyi kultusz és az ebből is táplálkozó dogmatizmus termékeként — ismét feléledt a szektás politika, mely továbbhaladásunkat megnehezítette, komoly károkat okozott és súlyos veszélyeket idézett elő. A Rákosi —Gerő-féle vezetés maga csúszott szektás politikai irányba; dogmatikus gazdaságpolitikájával, a szövetkezeti mozgalom szektás eltorzításával, a népfront-politika indokolatlan leszűkítésével és szektás elsorvasztásával, majd a feltárt hibák kijavításában tanúsított huzavonával, felemássággal és végül elvtelenséggel, fontos elvi nézeteltérések eltitkolásával és elkenésével, az eszmei-elvi harc tényleges legyöngítésével mind a párt, mind az állam vezetését válságba vitte. A „baloldali” szektás politika és az elvtelen huzavona ajtót-kaput nyitott a reakciós erők és szövetségeseik, a revizionisták ellenforradalmi mesterkedései számára. Az MSZMP kérlelhetetlen elvi harcot vív a revizionizmus felszámolásáért, de egyben a szektás hibák újjáéledésének veszélye ellen is. Ez a veszély megvan, jót akaró, jó szándékú elvtársak körében is. Ez megnyilvánul az MSZMP-be át nem igazolt, ha egyébként becsületes volt MDP- tagokkal szemben gyakran barátságtalan viszonyban, holott a volt MDP-tagok túlnyomó többsége a leghűbb pártonkívüli szövetségese, támogatója pártunknak. Megnyilvánul bizonyos szektás elzárkózás más pártonkívüliekkel szemben is. Akik az ellenforradalom idején az ellenforradalmi demagógia és a régi vezetés csődjének együttes hatásaként megzavarodtak, de mégis becsületes dolgozók, akik meggyőzhetők, lényegében véve többségük már be is látta, hogy tévedtek, újra a párt mellé álltak, vagy mellé állnának, ha nem ütköznek bele a szektás elzárkózás korlátjába. A tömegszervezetekben új módon, a meggyőzés eszközével történő pártirányítás fejlődését is a múltban megszokott, s még le nem küzdött szektás, parancsolgató módszerek akadályozzák. A mindennapi felvilágosító munka lebecsülése és e munka elhanyagolása a szektás hangulatoknak egyik legveszélyesebb formája. Ennek a forrása gyakran a meghátrálás a szükséges elvi harc, politikai vita elől. S a kommunista, vagy pártonkívüli állami, gazdasági és más funkcionárius, aki a szektás hibákat véti, elszigetelődés veszélyének teszi ki magát és erőtlenné válik a reakciós hírverés, a revizionista, valamint egyéb káros hangulatok elleni mindennapi harcban. A szektás hibák legyőzésének természetesen nem az a módja, hogy meghátráljunk bármiféle káros jobboldali nézet, bármiféle demagóg követelés és túlzás előtt. A szektás hibák leküzdésével, az eszmei harc meggyőző erejének növekedésével fejlődik tovább a párt és a tömegek kapcsolata a szocialista építés új sikereiért folyó harcban. Magyar-csehszlovák árvízvédelmi megállapodás t Budapesten pénteken magyar — csehszlovák vízügyi megállapodást írtak alá. A megállapodás magában foglalja a jég vonulásával kapcsolatos légi felderítést a veszélyes jégtorlódások bombázását és robbantását, valamint az árvédekezésnél szükséges segélynyújtást és általában veszélyes jéghelyzet esetén a két fél közötti együttműködés megvalósítását. (MTI) Kilencmillió példányban több mint ötszázféle könyv A Tankönyvkiadó munkájáról (Tudósítónktól.) Még messze van szeptember, de a Tankönyvkiadó már készül az új tanévre. Több mint ezer tonna nyomdai papírt igénylő kézirat, az összes kéziratoknak több mint a fele már nyomdában van, pedig a tervek szerint az első negyedévben csak mintegy ötszáz tonna papírt igénylő könyv készül el. Az általános iskola alsó tagozata részére már tavaly kiadták az új vagy átdolgozott tankönyveket, s most az V—VI. osztályos könyvekre kerül sor. A gimnáziumok első osztályai részére angol, francia, német, olasz, latin nyelvkönyvek készülnek. Az I—IV. osztályok részére megjelenik a Római élet, a régiségtan tanításához. A világirodalmi antológia a jövő hónapban kapható lesz, hogy az idén érettségizők is használhassák. A technikumok és az iparitanuló-iskolák több mint tízféle, a nemzeti kisebbségek iskolái 40 —45 féle tankönyvet kapnak. Ezenkívül mintegy negyven egyetemi tankönyv is megjelenik, a többi között: A magyar nép története II. kötet, a szovjet irodalomról Lengyel: Világirodalmi antológia VI., Terestyéni: Stilisztika, Gillemot: Hegesztés és sok más. Az egyéb pedagógiai kiadványok között szerepel az általános iskolai politechnikai oktatást segítő Kézikönyv a műhelygyakorlatok tanításához és az Útmutató a mezőgazdasági ismeretek tanításához. 3 Magyar államférfiak üdvözletavirata az Indiai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából DR. RADZSENDRA PRASZAD úrnőik, az Indiai Köztársaság elnöke őexcellenciájának Új-Delhi Engedje meg Elnök Úr, hogy az Indiai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében, legszívélyesebb üdvözleteimet küldjem. Kívánom, hogy az indiai népnek a béke megszilárdítására és országa felvirágoztatására irányuló nemes törekvései további sikereiket hozzanak. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. PANDIT DZSAVAHARLAL NEHRU ő excellenciájának, az Indiai Köztársaság miniszterelnökének és külügyminiszterének Új-Delhi Az Indiai Köztársaság kikiáltásának 8. évfordulója alkalmával fogadja Excellenciát a Magyar Népköztársaság forradalmi munkásparaszt kormánya és a magunk nevében küldött legőszintébb szerencsekívánatainkat. A magyar nép és kormánya mindig nagyra értékelte és értékeli Indiakormányának az ön vezetésével a világbéke megőrzésére és a békés egymás mellett élés öt alapelvének érvényesítésére irányuló erőfeszítéseit. Bízunk abban, hogy az országaink közötti baráti kapcsolatok a jövőben tovább fognak erősödni, és bensőségesebbé válnak mindkét nép és a béke érdekében. KÁDÁR JÁNOS a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, HORVÁTH IMRE a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány külügyminisztere.