Népszabadság, 1959. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-10 / 134. szám
8 NI: P S / AB A I S AG 1959. június 10, szerda Az új forradalmán szemlélet útján Simon Lajos verseskötetének margójára Mint ahogy fiatal költőkkel lenni szokott, Simon Lajos első kötetében is ott kísért még a művészi tétovaság. A kötet azonban mégis több, mint egyszerű költői bemutatkozás. Tehetséges költő indul itt, művész, aki egyszerre szól magáról és a korról, új derengések jeleit fogva fel, új felismerések világosságához közeledve. .Származása, eredendő élményei a hangulatban, érzelmi színezetben népi jellegű lírai előzményekhez kapcsolják, ahhoz a költészethez, amely tartalmilag oly jelentős változáson esett át a felszabadulás után jelentkező, hasonló indítású költők első versesköteteiben. Ezek a költők (Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István és mások) abban az időben hozzáfogtak, hogy forradalmivá, szocialistává avassák azt a hangot, amely azelőtt — József Attila költészetét nem számítva —, nagyon is ellentmondásosan szólaltatta meg a plebejusi életérzést. Ez a szükséges, jelentős fordulat azonban akkor — a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején — nem teljesedhetett ki. A plebejusi származású, a forradalmi népiséghez közelítő költők — kevés kivétellel — megtorpantak, verseikbe, ha módosulva is, de visszaszivárgott a letűnt kor népieseinek passzívabb szemlélődése, értelemellenes misztikája. Elszaporodtak — persze nem függetlenül az akkori politikai, társadalmi légkörtől — a csendéletek, a zsánerképek, az elvont, lidérces fantáziájú látomások. A felszabadulás utáni évek friss, szocialista népisége megrekedt, a népiség tartalma felhígult megint. Bizonyos fokig ez a helyzet még ma is. Egyik, nemrég megjelent cikkünkben már írtunk arról, hogy a régi életérzést, s benne a népiség régi felfogását is az irodalomban az ellenforradalom után induló fiatal költők csapata ingatja meg a legerősebben. Különös élességgel mutatkozik ez meg Simon Lajos most megjelent kötetében. Pedig — úgy tetszik — ő is nagyon szereti az úgynevezett népi csendéleteket, zsánerképeket: Májusfa, Békés öregkor, Legényvigasztaló, Csillagnézés, Cinegepanasz, Sertéshalál, Szöveg egy hegyaljai dallamhoz, Csak legénykedésből, Történetek egy kaszás parasztról — ismerős címek, ismerős csengéssel, ismerős hangulattal. Füvek, fák, állatok, a paraszti környezet tárgyai, jelenségei, gyengédség minden iránt, ami része a dolgozó ember hétköznapjának és ünnepének: a József Attila által megütött hang — közvetlenül a felszabadulás után jelentkező költők versein keresztül — tovább rezeg a fiatal Simon Lajos verseiben is. De a figyelemre méltó módosulás már itt szembetűnik. Más íze, színezete van már itt az örömnek is és a bánatnak is, s másfajtájúak azok az érzelmi érvek is, amelyeket a költő egy-egy lírai gondolat hitelesítésére, elmélyítésére felvillant. Mindenekelőtt bizonyos hangsúlyáthelyeződést figyelhetünk meg, a múltról a jelenre, az emlékek világáról a mai valóságra. Az egykori szegénység és a kizsákmányoltság itt már ritkán vetődik fel érzelmi érvként, a költő forradalmán igazának támaszaként. Mifelénk régen minden áldott napon a bánat kivirágzott. Kinyílott reggel mind egy szálig s virított késő éjszakáig. De úgy is volt, hogy kusza törpe szirmát éjjel sem csukta össze. Majd évek múltak, nap jött napra, elpusztult az a virágfajta . . . Jellemző az a hirtelen, tömör mozdulat, ahogy pontot tud tenni ezután a „tárgy” után, ahogy éreztetni tudja: elég volt már a százados panaszból, a „régi rongyok”, régi keservek felemlegetéséből, ne a múltból éljen a költő, hanem a jelent írja, a jövőt közelítse. S bár lírájának alapanyagaként őrzi a gyermekkori falusi élményeket, nyoma sincs nála a régi falusi illúziók melengetésének, a patriarchális múlt siratásának. Sok faluról jött költő csendéleteitől eltérően nem a sírnivalóan tüneményeset, a szomorú láztól tüzeset keresi, felfokozva, a változtatás történelmi parancsa előtt tiltakozóan megszikráztatva a veszendő, ódon hangulatokat. Ami szép volt a régiben, abban ő már minden túlfűtött rajongás, minden babonás extázis nélkül gyönyörködik. Természetesen, mint amilyen természetesen nyílnak ki előtte az új élet csodái is. Egy-egy verse úgy indul néha, mintha citera szólalna meg, az az öröklött, régies hangszer. De ez többnyire csak látszat a költő rendszerint tettebb, zengőbb hangokra talál. Ez az újdonság nem úgy fest, mintha ő már egyáltalán nem ismerné a különbséget az emlékek érzelmi tartalma és értelmi kritikája között. Az új az, hogy nála a kettő már nem ágaskodik egymás ellen, ellentétük minden különösebb drámai feszültség nélkül feloldódik. Az a dráma, amely annak idején oly ellentmondásossá tette Jeszenyin- nek, az orosz „parasztköltőnek" a művészetét, s amelynek összeütközései még ma is oly sok költőt löknek önmarcangoló vívódásba ott, ahol a régi életforma gyökeres átalakításáról van szó — nem lehet örök. A nemzedék, amelyet Simon Lajos képvisel, már nem felnőttként nézett szembe az átalakulás gondolatával ez az „évjárat” úgyszólván együtt nőtt fel a változtatás akarásával. Ez az a körülmény, ami módosítja az emlékeket is, s ez az, amiből oly közvetlen, immár minden vívódástól mentes, egyértelmű hangja támad az új paraszti valóság igenlésének. S Páz éve még sziszegtünk társainkra, ha mondogatták: másképp volna jó! Erős kezünk lefogta, mint az inda, ha volt közöttünk újra mozduló. Most derekunkról kötelek szakadnak erősek, mint a rudazó kötél, jövőnk dereng, letisztul, mint az ablak, ha zúzmaráit elhordja a tél . . . Cima egyik, köteten kívül megjelent versében az idei, tavaszi „földindulás” új utakra lépő parasztjairól. Nem nehéz kiérezni ebből a versből az új hangsúlyt, az érzelem és a tudat új minőségét. Mégis vannak, akik az ilyenfajta tisztább, egyértelműbb lírai megnyilatkozást bizonyos felületességgel magyarázzák, úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a költő nem élné át eléggé mélyen a valóság ellentmondásait. Nem veszik észre, hogy itt a költői típust, s az azt megteremtő valóságot immár egészen másfajta ellentmondások jellemzik. Sablonról, felületességről épp akkor beszélhetnénk, ha a költő azon a vívódásos ,,belépni — nem belépni” hangon írna a mai faluról, amelyen annak idején idősebb költőtársai írtak: a tehetségtelenség és a bátor** talanság mindig a tegnapi szemléletbe ragad. Simon Lajos itt még formában nem igen hoz újat, de sok frisset, mait, újszerűt hoz költői magatartásban, szemléletben. A próba, az előzmények alkotói mérlegelése nemcsak a régebbi szemlélet fogyatékosságait mutatta meg neki, hanem azokat a még ki nem élt lehetőségeket is, amelyeket a választott, örökölt hagyomány nyújt az intellektuálisabb, igényesebb költészetnek. Megragadó az az erőfeszítés, amellyel ez a fiatal, szelid lírai rezdülésekre fogékony költő — túllépve egyes művészi kudarcokon is— szüntelenül és konokul formálja magában a tömörebb szavú, a kor nagy vezéreszméjével még jobban összefonódó költőiegyéniséget. Az út, amelyen keresi ezt a még igényesebb hangot, helyes irányba mutat. Egy olyanfajta közéleti költészet felé, amelyben nem sikkadnak el, hanem épp fordítva, még jobban kivirágoznak a nép érzelem- és gondolatvilágával összecsendülő lírai motívumok. Egy új, szükséges, természetes találkozáshoz adja oda a tehetségét, a forradalmárinak és népinek, a szocialistának és a plebejusnak egy újfajta, magasabb egységéhez és találkozásához. Héra Zoltán GYEREKEK KÖNYVTÁRA Nemrégiben a Liszt Ferenc tér 6. szám alatt modern kilenc emeletes bérpalota építését kezdték meg. A palota földszintjén rendezik be az ország első gyermeki könyvtárát. A központi gyermekkönyvtárat modern pedagógiai elvek alapján korszerű berendezéssel látják el. Szabad polc rendszerű kölcsönzést vezetnek be, ahol az olvasók kiválaszthatják a könyveket és a felnőtt könyvtárak mintájára böngészhetnek. Külön olvasót rendeznek be a 6—10 éves és a 10—14 éves gyerekeknek. Kölcsönzőterem, előadások rendezésére alkalmas terem, ruhatár és még több más helyiség lesz itt. A termekben folyóirat-állványokat,vitrineket, helyeznek el. Az előadóteremben rádió, televízió és vetítőfülke is lesz. A fizikai megismerés úttörői Akadémiai Könyvkiadó, 1959 A nagyság mindig lenyűgözi a szemlélőt, akár a híres írót látogatja meg dolgozószobájában, akár például egy villamos erőmű kazánházát vagy turbinatermét. A fizikai megismerés úttörői című könyv segítségével az elméleti fizikus műhelyébe látogathatunk el. A kalauz Novobátzky Károly akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas tudósunk. A természetet vallató ember egyik különösen érdekes típusa az elméleti fizikus, aki matematikai formulák nyelvén beszél a természettel, logikája a matematika logikája. Ezen a különös nyelven „beszélve” tudták az elméleti fizikusok civilizációnk jelentős részének alapjait lerakni; a jövő kialakításában hatásuk bizonyára még nagyobb lesz. A fizika gondolatvilágának kialakulását ismerteti e különös nyelv elismert tekintélye a könyv első tanulmányában. Ez a rész különösen érdekes. Az elméleti fizikával foglalkozót sokszor zavarják a ,,nyelvi nehézségek’’, a matematika precíz logikája, a menynyiségtani fogalmak kezelésének technikája. A többség számára általában elvész a fizika szempontjából lényeges gondolat megfelelő mélységű vizsgálata. Ezt a hiányt pótolja Novobátzky akadémikus könyve. Nemcsak az érdeklődő olvasó forgathatja haszonnál, hanem az ifjúságot természettudományokra oktató pedagógus is. A fizika történetének kilenc nagy alakjáról (Kopernikusz, Galilei, Newton, Eötvös, Einstein, Thomson, Boltzmann, Planck, Pierre Curie) írt tanulmányok nemcsak e kimagaslóan nagy fizikusok életművét ismertetik, hanem történeti fejlődésben szemléltetik a fizika megismeréséről írt bevezető tanulmányban elmondottakat; közelebbi tájékoztatást nyújtva az alapvető megismerések kialakulásának és megszületésének körülményeiről.A fizika vezéralakjairól írt tanulmányok folyóiratokban jelentek meg, vagy tudományos egyesületek ülésein hangzottak el. A Kultúra Világa sorozat első kötetének ismertetésekor megemlítettük, mennyire szükség lenne az alaptudományok (matematika, fizika, kémia) gondolatvilágát ismertető népszerű zsebkönyvek kiadására. Tartalmát tekintve ez a könyv igen jól megközelíti azt a formát, amire akkor gondoltunk. B. G. Július közepéig bezárják kapuikat a budapesti színházak is- mini tárgyú magyar drámák a jövő évi műsortervekben Az idei színházi évad végéhez közeledik. A Nemzeti Színház és kamaraszínháza, a Katona József Színház július 5-én zárja kapuit. A Nemzetiben Darvas József Kormos ég, a Katona József Színházban Gádor Béla Lyuk az életrajzon című darabjával fejezik be az évet. A Nemzeti Színház és kamaraszínháza az évadban összesen 636 előadást tartott. A nyolc bemutató előadás közül elsősorban az új magyar daraboknak, a Kormos ég és a Lyuk az életrajzon című színműveknek volt nagy sikere. Kiemelkedő sikert aratott A tizenhetedik baba nyara című színdarab is. A színház fiatal művészei megalakították a Nemzeti Színház Stúdióját, amely a klasszikus és modern színjátszás kiemelkedő alkotásait vitte színre a munkáskerületekben, gyárakban, üzemekben. A stúdió az évadban több Ady-estét rendezett, továbbá bemutatta Frederico Garcia Lorca A csodálatos vargáné című darabját. A Nemzeti Színház előreláthatólag augusztus végén a szokásos időben nyitja újra kapuit. Jövő évi magyar bemutatói Darvas József, Gádor Béla, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Mesterházi Lajos, Thurzó Gábor és Vészi Endre színdarabjai közül kerülnek ki. A szovjet irodalmat előreláthatólag Majakovszkij Poloska és Arbuzov Tanya című darabja képviseli. A színház vezetői klasszikus színdarabból álló ifjúsági előadások és Shakespeare-ciklus bemutatását is tervezik. A Petőfi Színházban Blazek Mesébe illik, a Jókai Színházban pedig Fehér Klára A teremtés koronája című színdarabjának előadásával zárják június 28-án az évet. Az idei évadban a Svejk 188., a Szélvihar 106., az Optimista tragédia 82. előadásához érkezett. A Petőfi Színház és kamaraszínháza összesen 696 előadást tartott. A Jókai Színház érdekes és hasznos profilt alakított ki, ebben az évadban már kizárólag magyar szerzők műveit játszották. A jövő évadban szintén magyar darabokat mutatnak be, ezért a színház több magyar íróval tárgyalt, többek között Dobozy Imrével, Fehér Klárával, Hámos Györggyel, Kellér Andorral. A Petőfi Színházban új szovjet darab, népi demokratikus országok íróinak művei és modern nyugati drámák bemutatása szerepel a jövő évi tervek között. A színházban előreláthatólag szeptember 14-én tartják a következő szezon első próbáit. A Madách Színház és kamaraszínháza június 30-án zárja kapuit. A nagy színházban A medikus, a kamaraszínházban A harmadik csengetés című darab előadásával fejezik be az évet. A színház művészei ebben az évben igen jó és eredményes kapcsolatokat teremtettek a nagyüzemek dolgozóival. Rendszeresen tartottak előadásokat, nagysikerű színházi estéket, elsősorban , a munkáskerületek üzemeiben és gyáraiban. A jövő évadban a Madách Színházban főleg klasszikus darabok bemutatását tervezik. A kamaraszínházból egy nemes értelemben vett vígszínházat szeretnének alakítani. A Magyar Néphadsereg Színházában július 12-én az Esőcsináló előadásával fejezik be az idei évadot. A színház az idén hét bemutatót tartott. Ezek közül Mesterházi Lajos Pesti emberek című drámáját több vidéki színház is bemutatta. Mesterházi drámáját előadták Pozsonyban, Prágában, Drezdában és már próbálják a darabot Moszkvában is. A jövő színházi évadot a Néphadsereg Színházában szeptember első hetében kezdik. A jövő évben többek között színre hozzák Lawrence R. Lee: Aki szelet vet, Musset A szerelem nem tréfa, Birjozko Lám itt jövök én című darabjait. A magyar írók közül Mesterházi Lajos, Szabó Pál és Erdős László ír darabot a színháznak. Felújítják Rostand Cyrano de Bergerac című darabját és átviszik erről az évről Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című komédiáját, amelyet június 24-én mutatnak be. A József Attila Színház június 14-én zárja kapuit Csizmarek —Semsey Érdekházasság című zenés vígjátékával. Nyáron a színház együttese a margitszigeti Vörösmarty Színpadon szerepel ugyancsak az Érdekházasság című darabbal június 18 és július 15 között. A színház idén bemutatott darabjai közül nagy sikere volt a Kötéltánc, a Honvágy című drámáknak és a Hazudj igazat című komédiáknak. A jövő évad elején többek között Kállai István új darabját mutatják be és színre hoznak egy új Rozov színművet is. (MTI) Az országos középiskolai tanulmányi verseny eredménye * Az országos középiskolai tanulmányi verseny nyertesei a következők: magyar irodalomból az első díjat nem adták ki. A négy második díjat a következő tanulók nyerték: Győrffy Miklós, a budapesti Eötvös József Gimnázium, Kiss Antal, a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium, Újvári Sarolta és Vámos Éva, a budapesti Hámon Kató Leánygimnázium növendékei. Történelemből az első díjat Dávid Klárának, a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium és Hunyadi Györgynek, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulóinak ítélték oda. Orosz nyelvből az első Kovács Judit, a budapesti Radnóti Miklós Gimnázium IV. osztályos tanulója. A matematikai verseny nyertese Mezey Ferenc, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diákja, fizikából Magos András, a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium növendéke lett az első. A földrajzi versenyben Krajcsovics Judit, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója bizonyult a legjobbnak. Gazdasági számtanból az első helyetKlíma János, a kaposvári Közgazdasági Technikum növendéke szerezte meg. A könyvviteli verseny győztese Sin Erzsébet, a budapesti Wesselényi utcai Közgazdasági Technikum növendéke, a statisztikai verseny első díját Huber István, a pécsi Közgazdasági Technikum tanulója kapta. A kereskedelmi első díj nyertese Hunyor István, a miskolci Közgazdasági Technikum diákja. Mezőgazdaságból az első díjat nem adták ki, a második díjat Szabó Kálmán, a zalaegerszegi Közgazdasági Technikum és Juhász Magdolna, a sátoraljaújhelyi Közgazdasági Technikum növendéke kapta. A földművesszövetkezeti második díjat — az elsőt itt sem adták ki — Major Katalinnak, a kecskeméti Közgazdasági Technikum tanulójának ítélték oda. Pedagógiából az első díjat Szilágyi János, az egri Gárdonyi Géza Tanítóképző tanulója és Domokos Gáborné, a budapesti Táncsics Mihály Tanítóképző tanulói nyerték. (MTI)