Népszabadság, 1959. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-02 / 127. szám
2 Dobi István távirata az Olasz Köztársaság elnökéhez GIOVANNI GRONCHI úr őexcellenciájának, az Olasz Köztársaság elnökének Róma Fogadja Elnök Úr, Olaszország nemzeti ünnepe alkalmából az olasz nép jólétére és az ön személyes boldogságára irányuló, mind a magyar nép, mind a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, mind pedig a magam nevében kifejezett őszinte jókívánságaimat. DOBI ISTVÁN , a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. A földmvesszövetkezeti kereskedelem fejlesztéséről, a zöldség-gyümölcsfelvásárlási és értékesítési feladatokról tárgyalt az Országos l-'üdművesszővel kezel Tanácsi Hétfőn délután az Újvárosháza tanácstermében megkezdődött az országos földművesszövetkezeti tanács kétnapos ülése. Az első napi tanácskozáson részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese, Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára, Dégen Imre, az országos vízügyi főigazgatóság főigazgatója, Erdős József, az OKISZ elnöke, valamint Konstantin Filorianu, a román fogyasztási szövetkezetek központi szövetségének Magyarországon tartózkodó elnökhelyettese. A tanácskozást Nyers Rezső, a SZÖVOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom segítése mellett a földművesszövetkezeteknek el kell látniuk az egyénileg gazdálkodó parasztokat a zavartalan termeléshez szükséges eszközökkel, tovább kell javítani a városok és iparvidékek zöldáru-ellátását, s ennek érdekében segíteni kell a termelőszövetkezetek árutermelését is. A földművesszövetkezeti kereskedelem időszerű feladatairól Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese számolt be. Elmondotta, hogy ez év első negyedének áruforgalmi tervét 1,7 százalékkal túlteljesítette a földművesszövetkezeti kereskedelem. Sok boltvezető azonban nem követeli meg eléggé a nagykereskedelmi vállalatoktól, hogy fokozottan vegyék figyelembe a vidéki lakosság, általában a parasztság igényeit Egyes cikkekből nincs az üzletekben elegendő a vásárlók ízlésének és a keresletnek megfelelő áru. Különösen a konfekcióiparra és cipőgyártó iparra vonatkozik ez. Részletesen beszélt a boltok számának növekedéséről és arról, hogy egyre inkább tért hódítanak a magyar falvakban a legkorszerűbb kereskedelmi formák: az önkiszolgáló és önkiválasztó üzletek. Szólt arról is, hogy az idei nyáron, a termelőszövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlődése következtében sok helyen nem elszórtan dolgoznak az emberek a határban, hanem nagy csapatokban, ez lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti kereskedelem, elsősorban a vendéglátóipar, széles körben szervezze meg a mozgó árusítást: hűsítő italokkal, dohánnyal, cukorkával, egyes ételfajtákkal és más szükséges árukkal munkahelyükön, napközben keressék fel a fogyasztókat. Az előzetes tervek szerint országosan mintegy 1000 mozgóárus keresi majd fel a nyári munkák idején a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóit. Molnár Károly előadása után indult vitában felszólalt Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes is, majd Panák László, a SZÖVOSZ elnökhelyettese a zöld.ség-gyümölcsfelvásárlásról és ellátásról számolt be. A tanácskozást ma folytatják. 1!>59. június ?, kedd MIPS Z A B A n S A r. A ROSSZ IDŐ ELLENÉRE IS vidáman telt el a gyermeknap Vasárnap az egész ország különös szeretettel vette körül a gyer,mekeket. A budapesti gyerekek már a reggeli órákban csapatosan indultak a Városliget, a Népliget, a Margitsziget, a Városmajor felé, ahol különféle mulatságos játékokkal, versenyekkel, műsorok meghallgatásával töltötték elaz időt. A földalatti villamos ezrével szállította a gyerekeket a Városligetbe, övék volt délelőtt a Vidám Park, tízezren kaptak ingyenjegyet Az Állatkerti Szabadtéri Színpadon műsort hallgattak, a Barlang Moziban érdekes híradó-, dokumentum- és rajzfilmeket láthattak. A városligeti tavon apró, fehér vitorlások úsztak, s a partokról száz meg száz gyerek és felnőtt figyelte izgatottan útjukat. A modellező szakkörökben készült sok kis hajóval sebességi versenyt is rendeztek a tavon. A Hősök terén sok felnőtt és fiatal „szurkoló” figyelte a rollerek és robogók mérkőzését. Kétszázhúsz gyerek indult, s a játékboltokból 2000 forintnál nagyobb értékű játékot kaptak a győztesek, a többiek pedig vígaszdíjként egy-egy szelet csokoládét. A művelődési otthonok matinékat rendeztek. Több szakszervezet a szabadtéri színpadokon adott vidám műsort, felvonultatva a gyerekek kedvenceik színészeket, bábjátszókat, zenészeket, bohócokat. A gyermeknap vidéki ünnepségei is színpompásak voltak. Szegeden, a város főterén, mintegy 5000 úttörő és több mint 2000 kisdobos sorakozott fel, a városi és járási pártbizottság zászlót ajándékozott a pajtásoknak. Az ünnepség után számos szórakozási lehetőség várta a gyerekeket. Debrecenben is sok kedves meglepetés várta a fiatalokat. Vasárnap díjtalanul tekinthették meg a debreceni állatkertet. Vasárnap tartották Pécsett a Baranya megyei III. ifjúsági és úttörő béketalálkozót. Komlóról, Mohácsról, Pécsváradról, Beremendről és a megye többi helységéből 8000 fiatal érkezett Pécsre. A jól sikerült találkozó programjában vízikarnevál, hajómodellbemutató, ifjúsági filmelőadás, bábjáték, továbbá népi együttesek előadásai szerepeltek. Békéscsabán is színvonalas művészi és sportműsor szórakoztatta a gyerekeket. Veszprém megyében, a zirci járásban a nőtanács küldöttsége kereste fel a kórházban fekvő gyermekeket és csokoládéval ajándékozta meg őket. Több bányászlakótelepen és más községben vasárnap adták át a gyerekeknek az új játszótereket. Győr megyébe a megyei nőtanács meghívására 30 osztrák vendég, 16 szülő és 14 gyermek érkezett a gyereknapi ünnepségekre; az osztrák gyerekek jól szórakoztak a Győrszentmártoni Általános Iskola vidám gyermeknapi műsorán. Sztálinvárosban két úttörőcsapat avatott zászlót. Az ünnepségen megjelent az ellenforradalom idején mártírhalált halt Mező Imre özvegye és két gyermeke is. A gyermeknapon rendezték meg a játékboltok a hagyományos roller- és kerékpárversenyt a Hősök terén. Képünkön: az egyik , rollerfutam rajtja. A szervezeti szabályzat kérdései Néhány szó a tagsági díjról " Hajlamosak vagyunk arra, hogy a tagsági díj befizetését csupán egyszerű anyagi kérdésnek tekintsük. Az egyik körzeti pártszervezetben például ekképpen próbálták meggyőzni azt az elvtársat, aki már több esetben nem fizette be pontosan a tagsági díjat: „A párt számít a te tagsági díjadra is, hiszen a párt a tagsági díjakból biztosítja a szükséges anyagi eszközöket.” Tény, hogy a párt szempontjából nem közömbös a tagsági díj befizetése, vagy nem befizetése. Az is igaz, hogy a párt valóban számít minden kommunista tagsági díjára. De a tagdíjfizetés a párt számára és a párttagok számára is sokkal többet jelent anyagi kötelezettségnél. A tagsági díj rendszeres fizetése részben a párthoz való tartozást, a párt céljainak megvalósításában való részvételt is jelképezi. A szervezeti szabályzat szerint „A párt tagja az lehet, aki elfogadja a párt céljait, politikai irányvonalát és szervezeti szabályzatát, minden erejével küzd a párt célkitűzéseinek megvalósításáért, részt vesz a párt valamely alapszervezetének munkájában, vállalja a pártfegyelmet, végrehajtja a párt határozatait, s rendszeresen fizeti a tagsági díjat.” Látjuk tehát, hogy a tagsági díj fizetése a legfontosabb kritériumok között szerepel. S hogy mennyire politikai kérdés a tagsági díj fizetése, azt mutatja az is hogy az ellenforradalom előtt, amikor a pártban sok oda nem való tag is volt, örökös probléma volt a nem fizető tagok fegyelmezése. Mi a helyzet ma? Igen jó. A párttagság tudja kötelezettségét, és pontosan fizeti a tagsági díjat. Ma lényegesen magasabb például az egy párttagra eső tagsági díj összege, mint az MDP-ben volt, s többek között ez is mutatja, hogy a párttagság nemcsak elfogadja a párt céljait, hanem minden erővel segíti e célkitűzések végrehajtását. Szólni kell arról is, hogy bár a párttagok túlnyomó többsége tudja kötelezettségét, mégis akadnak itt-ott elvtársak, elsősorban a körzeti és falusi pártszervezetekben, akik nem fizetik be a tagsági díjat minden hónap elején, s megvárják, míg erre felszólítják őket. A vezetőségek magyarázzák meg ezeknek az elvtársaknak a tagsági díj jelentőségét. Egyesek , felületességből, vagy nemtörődömségből hanyagolják el a tagsági díj pontos fizetését. Ha megmagyaráznák nekik, hogy a tagsági díj is kiállás a párt politikája mellett, bizonyára nem lennének ilyen könnyelműek. A párt senkitől sem kíván erejét meghaladó tagsági díjat. A progresszivitás biztosítja, hogy minden elvtárs anyagi erejéhez, jövedelméhez mérten vállalja a párt anyagi terheit. Éppen, ezért indokolatlan, ha egyes párttagok nem tartják be a kategóriahatárokat, és lefelé kerekítik a tagsági díjat. Megtörténik, hogy nem számítják be az összjövedelembe a prémiumot, az éjjeli, és a veszélyességi pótlékot. (A tagsági díj fizetése egyébként csak a törvényes munkaidő alatt elért jövedelem után kötelező. Nem kell figyelembe venni a családi pótlékot, a túlóradíjat, a jutalmat, és az év végi nyereségrészesedést.) Ugyanakkor az is helytelen volna, ha a párttagokat túlfizetésre erőltetnék. Teljesen önkéntes, hogy valaki kíván-e többet fizetni tagdíj gyanánt vagy csak az előírt díjat fizeti. A párt elvárja a kommunistáktól a kereset arányában előírt tagsági díj havonta történő befizetését, a túlfizetés dicséretreméltó, de nem azon mérjük le a párttagokat, hogy ki mennyit fizet, s hogy többet fizet-e az előírtnál. Rónai Sándor elvtárs látogatása Tiszakécskén Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, vasárnap részt vett és beszédet mondott a tiszakécskei külterületi általános iskola úttörőcsapata avatásán. Az ünnepség után megtekintette az ottani állami gazdaságot és elbeszélgetett a gazdaság vezetőivel. (MTI) MEGTANULTA JÁNOS Az olvasó bizonyára jól ismeri a mondást: „Amit Jancsi meg nem tanult, nem tudja azt János.” A Fehérvári úton, a Kábel- és Műanyaggyárban valami hiba esett ezzel a közmondással. Ezt a gyárat ugyanis jórészt munkásból lett műszakiak vezetik. Olyan emberek, akik Jánoskorukban, 30—40 éves fejjel kezdtek tanulni, technikumra, egyetemre járni, mert Jancsi-éveikben kifutók vagy inasok voltak. Az igazgató, a főmérnök, a főkonstruktőr mind a munkapad mellől került szorgalmas tanulás után vezető helyre. Csak egyetlen régi mérnök dolgozik a gyárban a hanglemezosztályon. Másik tapasztalt mérnök most került ide Forster Pál személyében. Bizony, elkelne még jó néhány régi szakember is, hiszen a tehetséges ifjú utánpótlás tagjai jóformán gyerekemberek még a szakmában, egy-két éves gyakorlattal. — S hogyan intézik a gyár dollgait a munkásból lett műszakiak? — Jó munkásszellemben — mondja a műhelyek népe. — Remegnek a műhelyért. Mindent tudnak, amit a műhelyben tudni lehet. Ez Langer Tibor fiatal mérnök véleménye. A gyártmányok minősége a legjobb tanúságtétel. Külföldön is elismert kábelféleségek, kristályt utánzó műanyagtálcák jó hanglemezek, az életet kellemessé tevő apró használati tárgyak készülnek itt. Egyszóval, jól dolgoznak a kábelgyáriak. Most beszélgetünk egy egészen fiatal kábelgyári intézmény, a műszaki klub összejövetelén. Jó dolog ez a műszaki klub is. Van itt minden: zenegép és barátságos környezet, tudományos viták, külföldi tapasztalatok megbeszélése, politikai eszmecserék. S az is a klub érdeme, hogy a máris népszerűForster mérnök német nyelvre tanítja a műszakiakat. Legjobban mégis a vita szelleme tetszik. Az éles, de sohasem bántó fogalmazás, a kendőzetlen őszinteség. Ez bizonyítja leginkább, hogy jó tőről fakadt hajtás ez a műszaki klub. Beszéd közben a fiatalokról is szó esik, a műszaki utánpótlásról. Mert ez az öregek első számú szívügye. S nem is a hátuk mögött beszélünk róluk, hiszen a vitába hamarosan négy ifjú mérnök is bekapcsolódik, s derekasan szorongatják érveikkel az idősebbeket. A múltkoriban az egész üzem közvéleményét felbolygatta a hír, hogy három fiatal mérnök vidékre költözött, mert ott pillanatnyilag kedvezőbb helyzetbe kerülnek. — Ezek csak kirívó példák. A mi fiataljaink általában kitűnő emberek. Az említetteknél sem az a baj, hogy elmentek tőlünk, hisz ott is szükség van rájuk, ahová mentek — mondja Nyakas János elvtárs főmechanikus. — Csak azt nem felejtem el, hogy én foggalkörömmel harcoltam annak idején egy csipetnyi megbecsülésért. Egy-két fiatal most a dédelgetést kötelező előlegnek tekinti. Csak ha mindent megkap, akkor tesz valamit. — Ne gondoljanak az öregebbek mindjárt hálátlanságra — mondja Pályi Gábor, fiatal mérnök. — Az az igazság, hogy szakemberhiány van. Egy-két éves gyakorlattal rendelkező fiatal mérnökök manapság komoly beosztásokban válogatnak. Langer Tibor sokkal szenvedélyesebben vitázik. — Szerintem nem bűn — mondja — ha a fiatal mérnök keresi a számára legmegfelelőbb helyet. S nem önzés az, ha a jövőjére gondol. — Úgy mondjuk, fiatal mérnök. De ez manapság nem mindig 22—23 éves fiatalembert jelent. Sokan érettebb korban végzik el az egyetemet. S azoknak igazán nem mindegy, hogy 5 vagy 10 év múlva teremtenek gondoktól mentes egzisztenciát maguknak. Langer Tibor a vita hevében — mi tagadás — el is veti a sulykot. Azt fejtegeti, hogy egy kezdő mérnöknek, aki az első időkben 1300—1400 forintos fizetést kap, legalább 15 évre van szüksége ahhoz, hogy kényelmes otthont teremtsen, családját megfelelő módon tarthassa el. Ez a 15 év kerül most a vita középpontjába. Ezt „bombázzák” a hozzászólók érveikkel. Először Both László főmérnök kezd hozzá, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. S a vitázó négy fiatalt említi példaképpen. Azzal kezdi, hogy két-három éve vannak az üzemben. Fizetésük most kétezer forint. Tehát két év alatt 600 forintot emelkedett. S ez még csak a kezdet, hiszen ebben a szakmában 5-6 évre van szükség, hogy