Népszabadság, 1960. június (18. évfolyam, 129-154. szám)
1960-06-01 / 129. szám
VERSENYBEN AZ 1960. ÉVI TERV TELJESÍTÉSÉÉRT Gazdaságosabb acéltermelés Sztálinvárosban A Salgótarjáni Erőmű teljesítette féléves tervét Munkások és műszakiak kezdeményezései a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére Az első félév utolsó hónapjába értünk. A gyárakban, a bányákban a vezetők és a fizikai dolgozók egyaránt nagy figyelemmel kísérik, mit értek el, hogyan teljesítik terveiket, felajánlásaikat, úgy dolgoztak-e hogy elnyerjék, vagy továbbra is kiérdemeljék az élüzemcímet, a jutalmakat. A Dunai Vasmű acélművében a 2-es számú ifjúsági kemence olvasztáraia városalapítás 10. évfordulója alkalmából jubileumi versenyt kezdeményeztek, amely nagymértékben hozzájárul a második félév eredményeinek növeléséhez. A kemencénél Feszler Péter, Csont I Rudolf és Kaskötő János ifjúsági brigádjai a jubileumi évben még gazdaságosabban szeretnék termelni az acélt. Elsősorban a kemenceboltozat tartósságát növelik. Jobban ügyelnek rá, hogy a boltozat hőfoka ne haladja meg az 1700 fokot, de 1450 alá se sülylyedjen, így a krómmagnezit téglák élettartamát meghosszabbítják. Az eddig leghosszabb élettartamú kemenceboltozattal 316 adag acélt gyártottak. Ezt az eredményt kedden már egy adaggal túlszárnyalták. A három brigádnak az a célja, hogy a boltozat tartóssága elérje a 450 adagot, amivel 1700 tonna krómmagnezit téglát, összesen mintegy 600—700 ezer forintot takarítanak meg. A Pécsi Szénbányászati Tröszt bányái között májusban az élüzem-címet viselő Vasas termelt a legegyenletesebben. Ezzel a kerületek versenyében megszerezte az első helyet. Havi tervét május 30-ig 102,2 százalékra teljesítette. A komlói bányák versenyében a két északi üzem, Máza és Szászvár vezet 105 százalékon felüli eredménnyel. A két tröszt munkája közötti különbséget mutatja az, hogy míg a pécsiek csak 84 vagonnal, a komlóiak 260 vagonnal termeltek több szenet májusban az előirányzottnál. A Salgótarjáni Erőműben a kazánok és gépegységek év eleji szokásos nagyjavítása közben a kazánkőművesek és szerelő lakatosok kilencnapos előnyt szereztek. A megjavított kazánokkal a tervezettnél jobb hatásfokot értek el, és az év első öt hónapjában átlagosan 150 kalóriával csökkentették az 1 kilowatt energia előállításához szükséges szénmennyiséget. A gépegységek határidő előtti üzembe helyezésével és a kazánok hatásfokának jobb kihasználásával már az év első négy hónapjában több mint 6 millió kilowattóra villamos energiával adtak többet, s az erőmű öt hónap alatt teljesítette féléves tervét. A Szombathelyi Forgácslemezgyár, az ország egyik legnagyobb műfaüzeme fél évvel ezelőtt három műszakban kezdte meg a termelést. Ezalatt több mint 3000 köbméter, mintegy 6200 hálógarnitúrához elegendő bútorlakkot készített. Az eddig gyártott műfa több mint félmillió dollár devizamegtakarítás a népgazdaságnak. Az üzem egy év alatt 6500 köbméter bútorlakkot készít, s így több mint egymillió dollárral lehet csökkenteni a bútorgyártáshoz szükséges nyersanyag-importot. Az értékes bútorlakkot filléres nyersanyagból, fűrészáru-hulladékból, fűrészporból és tűzifából állítják elő. Az automatikus gépsorokkal felszerelt szombathelyi üzem iránt nagy az érdeklődés. A forgácslemezgyár munkáját eddig a hazai szakembereken kívül csehszlovákok, jugoszlávok és indiaiak tanulmányozták. A Duna Cipőgyár dolgozói azt vállalták, hogy 1960- ban 13 százalékkal növelik a termelékenységet. Az A-gyár, amely az első negyedévben 109,5 százalékot ért el, a második negyedévben legalább 15 százalékos termelékenységi szint elérésére számít. Az úgynevezett alfakörök sem maradnak el, a 246./a befejezte exporttervét, s a 245/b is teljesíti. A Duna Cipőgyár termékei az utóbbi időben egyre szebbek, modernebbek. A moszkvai kiállításon 200 pár cipő között ott lesz a Duna Cipőgyár több modellje is. Az 1961-es export-kollekcióra vonatkozó igények alapján elkészültek a modellek. A tervezők mintegy 500 rajzot készítettek, s ebből a műszaki osztály dolgozói 395-öt találtak kivitelezésre alkalmasnak. A Villamosgép- és Kábelgyárban új ipari röntgenlaboratóriumot létesítettek. A korszerűen berendezett laboratórium lehetővé teszi, hogy roncsolás nélkül vizsgálják az anyagok belső hibáit. Képünkön: Révész József anyagvizsgáló radiológus felvételhez állítja a röntgenkészüléket. Három héttel az aratás előtt A rozsföldeken kalászokat lentyet a szél, s a búza is szépen fejlődik. Az őszi árpa a számítások szerint június húszadika körül kasza alá érik az ország déli megyéiben. Mindössze három hét választja már csak el a magyar falu népét a nyár legszebb, legnehezebb munkájától, az aratástól. Időszerű tehát hozzálátni az előkészületekhez, hogy ez a sürgős munka — a kalászos gabonafélék betakarítása — mennél gyorsabban, mennél kevesebb szemveszteséggel bonyolódjon le. Különösen nagy előrelátást, gondos szervezést, jó felkészülést kíván az aratás a fiatal termelőszövetkezetekben, ott, ahol az idén dolgozik először együttesen a falu népe a búzaföldeken. A tapasztalatlanság tavaly jó néhány helyen nagy gondot okozott, s bizony akadtak szövetkezetek, amelyek csak megkésve takarították be a terményt, sok szem került így a tarlóra, s érzékeny veszteség érte a szövetkezeti gazdákat. Ezeken a helyeken — amikor az aratás tapasztalatait megvizsgálták — mindenütt megállapították: a legfőbb hibát az aratás előtti hetekben követték el, amikor is nem vették számba eléggé erőiket, nem gondoskodtak jó előre a munkák megszervezéséről, a gépek és kézi kaszások munkájának összhangjáról, az aratópárok kijelöléséről, s arról, hogy mindenki jó előre tudja, melyik táblában, parcellában várja őt aratás idején a munka. Az idén nem jelent semmivel sem kisebb feladatot az aratás, mint tavaly. Hazánkban kereken hárommillió-hatszázezer kataszteri hold gabonát kell majd learatni, behordani, elcsépelni. Aratnivaló tehát van jócskán, s ahogyan szükség volt az előző esztendőkban a kézi kaszásokra, úgy szükség lesz az idén is. Az egyéni gazdák kisparcelláin aratás idején a kézi kasza a legfőbb szerszám. De jócskán dolgozhatnak vele még a termelőszövetkezetekben is. Az előzetes számítások szerint a termelőszövetkezeti gabonavetéseknek mintegy negyven százalékát arathatják le a gépek. Akadnak megyék, járások, ahol a kombájnok, aratógépek ennél több kalászost is letakaríthatnak, másutt viszont nemcsak hatvan százalékát, hanem nagyobb hányadát kell a gabonának gépek nélkül aratni. Elsősorban az új szövetkezetekben — ahol az őszi gabonák kis parcellákban vannak — vár a munka nagyobb része a kézi aratókra. Bonyolultabbá, nehezebbé teheti az aratást — s ezzel már most helyes számolni minden gazdaságban — a kapásnövények lassúbb fejlődése. Mindenekelőtt a legnagyobb területeket elfoglaló kukorica növekedik a szokottnál lassabban, mert a hűvösebb májusi hetek nem kedveztek a sok meleget igénylő kukoricának. Így aztán a kukorica második kapálása csaknem egy időben kerül sorra az aratással. Közvetlenül az aratás előtti napokig, s részben még az aratás alatt vár betakarításra kétmillió kataszteri hold szénaféle, a nyári munkák közé sorolható a tarlóhántás, a másodvetés — amelyet mintegy háromszázezer kataszteri holdon kell elvégezni — s a nyári istállótrágyázás is. E rengeteg tennivaló, amelynek nagyobb része a termelőszövetkezetek tagjaira vár, nyilvánvaló, hogy magasfokú szervezettséget, a munkák irányításának nagy pontosságát követeli. Ugyanakkor előrelátást is kíván. Minden gazdaember úgy van a szántóföldi munkákkal, hogy közülük azt tartja a legfontosabbnak, ami éppen napirenden van. Most a kapásnövények ápolása, a pillangós szénák betakarítása köti le a szövetkezeti elnökök, szakemberek, vezetőségi tagok minden figyelmét. Mindegyikőjük tudja, hogy a kukorica-, burgonya-, cukorrépatermés a kapában van, a rendszeresen művelt, kapált területek adnak csak jó termést. Ezért is igyekeznek a kommunistákkal együtt megértetni minden szövetkezeti családdal a közös munka, a növényápolás fontosságát. Mint a tapasztalatok mutatják, sikeresen, hiszen majd mindenütt azt mutatja a határ képe, hogy fiatalok, idősebbek egyaránt jól tudják, hogy a család boldogulásának, a szövetkezet megerősödésének a legfontosabb feltétele: mindenki rendszeresen dolgozzon a közösben. Ez a legfontosabb feltétele az aratás sikerének is. Ott, ahol a tagok, a családtagok fele, harmada nem kér részt a közös munkából, kár éri nemcsak azokat, akik nem dolgoznak, s nem szereznek munkaegységet, hanem azokat is, akik mindig részesei a közös tevékenységnek, mert erejük nem elégséges ahhoz, hogy mindent idejekorán elvégezzenek, s így gazdag legyen a termés. A késedelmeskedés pedig a növényápolásban is, az aratásban is nagy veszteségek okozója lehet. Egy-egy hold késve learatott búzaföldön könnyen ottmaradhat 50—80 kilogramm szem — száz holdon 50—80 mázsa, vagyis huszonöt-harminc ember esztendei kenyere. Mindenkor nyilvánvaló, hogy a késlekedés csökkenti a szövetkezeti gazdálkodás jövedelmét. De talán sehol nem mérhető le olyan gyorsan a veszteség, egyik munkánál sem olyan kézzelfogható a kár, mint késői aratás esetén, a gabonaföldön. Nem nehéz tehát sehol megmagyarázni, mennyire fontos, hogy az aratás idején is ott legyen a munkában minden ember, a család minden munkaképes tagja. A szövetkezeti tagok, családtagok akarata, munkakedve azonban még nem minden. A munkák helyes megszervezésén rengeteg múlik, sok-sok órát lehet a munka számára megtakarítani, soksok bosszúságot lehet megelőzni a jó szervezéssel. Kevés még a fiatal szövetkezetek vezetőinek a szervezési tapasztalata? Ezért kezdjenek már hozzá most, amikor még a növényápolás a sürgős munka, az aratás szervezeti előkészítéséhez. A gépállomások június tizedikéig feltöltik az üzemanyagtárolókat, hogy ne okozzon fennakadást az üzemanyaghiány, kijavított gépeikkel már jóval az aratás előtt készenlétben állnak. Az illetékes vállalatok zsákokkal, s az aratáshoz-csépléshez szükséges egyéb felszerelésekkel már most gondoskodnak arról, hogy a gabonabetakarítás eszközei kéznél legyenek. Az országos előkészületeken kívül azonban, itt az ideje a gazdaságokban is a felkészülésnek. Minden termelőszövetkezet tisztázhatja a gépállomással, hogy melyik gabonaféléjéből mennyit aratnak le a gépek. Véglegesen megegyezhetnek abban, hogy az egyes gépek kiszolgálásához hány termelőszövetkezeti tag munkája kell. Már most számításba vehetik, hogy a kézi kaszásokra váró területek learatásának mekkora a munkaerőszükséglete. Tervet készíthetnek az aratás lebonyolítására, amely a munkák minden feltételével számol, s meghatározza azt is, hogy az aratásig milyen munkákat kell feltétlenül befejezni. A szövetkezetek aratásra történő felkészülésében elsősorban a járások, megyék mezőgazdaságának irányítói segíthetnek. S nekik is most kell cselekedniük, amikor még van idő megfontolni a legésszerűbb megoldásokat, s kapkodás, idegeskedés nélkül beszélhetnek arról: mit kell tenni június első, második, harmadik hetében egy-egy gazdaságban azért, hogy az aratás, gabonabetakarítás és valamennyi időszerű munka simán haladjon. Mezőgazdasági üzemeink jelentős részében esztendők óta az a legnagyobb hiba, hogy egy-egy nagy feladat megoldására nem készülnek fel eléggé tervszerűen, s amikor elérkezik a munka ideje, ahogy esik, úgy puffan-alapon kapkodnak. Oka ennek részben az is, hogy a mezőgazdaság járási, megyei irányítói az előkészületek idején gyakran csak nagy általánosságban beszélnek a feladatokról, a teendőkről. A munka fontosságát hangsúlyozzák, jelentőségét emlegetik, s általános tanácsokat adnak gyakorlati tanácsok helyett. Az igaz, hogy egy-egy időszak teendőinek pontos menetét a szövetkezeti gazdaság irányítói készítheti csak el. De az idejekorán történő felkészülésre sok helyütt tőlük várják az útbaigazítást. Rájuk vár a felkészülés ellenőrzése, s ha a szövetkezetben elakadnak az előkészületek során, nekik kell segíteniük áthidalni a nehézségeket. A mezőgazdaság irányítóinak munkája éppen olyan jelentős, mint az aratóké. A termelőszövetkezetek velük szorosan együttműködve készülhetnek fel igazán jól a nyári nagy munkákra is. Közösen, együttesen gondoskodhatnak csak róla, hogy amikor megsuhan az első kasza, elindul az első aratógép a gabonaföldeken, minden feltétele meglegyen az eredményes jó munkának. Almási István -% VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \*. * Ara 60 fillér x^fura* ■ ^ V* 1960. június 1, szerda A 1MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XVIII. évfolyam, 129. szám